Észak-Magyarország, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-29 / 256. szám

ESZAK-MAGYARQRSZAG 4 1976. október 29., péntek Galériában, színházban, erdőszélen Jegyzetek fővárosi kiállításokról A Magyar Nemzeti Galé­ria első ízben 1969-ben ren­dezte meg a Mai magyar gra­fika című kiállítást, mintegy pótolva bizonyoslajta lema­radást, ami a képzőművészet budapesti áttekintésében ép­pen a grafikánál jelentkezett. Hasonló helyzeti hátrányban élt a kisplasztika is, s ezért az elkövetkező 1971-es Dü­rer-kiállítás, majd az 1972-es Dózsa György-cmlékkiállítás már e két pxűvészeti ágazat közös jelentkezését biztosítot­ta. Csakúgy mint a Budavári Palota földszinti helyiségei­ben most látható Mai magyar grafika és kisplasztika című tárlat A Budavári Palota termei, s azokon belül is a Magyar Nemzeti Galéria épületrészei napjainkban is több nagy ér­deklődést vonzó tárlatot kí­nálnak az állandó kiállítások mellett (például a Pátzay Pál szobrászművész 80. születés­napjának tiszteletére rende­zett gyűjteményes tárlat), de ezek között kiemelkedő fi­gyelmet érdemel a már em­lített Mai magyar grafika és kisplasztika. A borsod-miskolci látogató különös érdeklődéssel néze­geti a hatalmas U-alakű te­rem anyagát, hiszen a grafika elválaszthatatlan már szü- kebb pátriánktól, a grafikai biennálék sora Miskolc nevét asszociálja a műfaj iránt ér­deklődők tudatába, a grafika valahogy inkább a miénk. De indokolja a fokozott ér­deklődést az a természetes kíváncsiság is, vajon a sző­kébb pátriánkban élő művé­szek közül kik, mivel szere­pelnek, itt vannak-e a terü­leti képzőművészeti szerve­zethez tartozó más alkotók, országos fórumon, két bien- nálé között mivel jelentkez­nek a Miskolcon rendszere­sen szereplő és már-már vá­rosunkhoz tartozó grafiku­sok. S persze érdekel az össz­kép. hol tart a mai magyar grafika a tárlat tükrében, meg a kisplasztika művelői mit nyújtanak, szerepel-e te­rületünkről valaki kisplasz­tikával. Az utolsó gondolatra könnyű felelni: a kisplaszti­kák között borsod-miskolci, vagy észak-magyarországi al­kotó munkája nem szerepel, a biennálékról ismertek kö­zül viszont többen mutatták be itt is munkáikat. A megyénkben élő, vagy egyéb módon szorosan ide­kötődő grafikusok közül örömmel láttuk Ágotha Mar­git, Barczi Pál, Czinke Fe­renc, Csohány Kálmán, Fe- ledy Gyula, Kass János, Kunt Ernő. Lenkey Zoltán, Lu- kovszky László, Pető János. Rékassy Csaba lapjait, s ha­sonló örömmel fedezhettük fel a hozzánk nagyon, közelál­lónak tartott Reich Károly, Szemethy Imre, Stettner Bé­la, Raszler Károly, Pásztor Gábor, Gacs Gábor, Bálvá­nyos Huba és mások munkáit. Az érzelmi és kötődési vo­natkozásokon túl is megkü­lönböztetett figyelmet érde­mel azonban a kiállítás egé­sze. A B. Supka Magdolna és Dévényi István rendezte ki­állítás, amelyen a nagy öre­gek — Barcsay Jenő, Hincz Gyula és mások — lapjai mellett az egészen fiatalokig szinte a mai magyar grafika minden jelentős egyénisége kéoviselteti magát munkái­val, rendkívül sokszínűén, a válogatásnál szélesre nyitott kapuval mulatja meg napja­ink hazai grafikai művésze­tének — és a kisplasztiká­nak — jellemző törekvéseit, vonulatait, érzékletes összké­pet ad a műfaji ágazat mai helvzetéről, A skála nagyon széles, a legkülönbözőbb ki­fejezési eszközök és technikai eljár-ások. r közvetlen, csak­nem természethű ábrázolás és az elvontabb, áttételesebb fogalmazás és közlési mód egymásmellettisége adja az összképet. Általánosabb em­beri gondok, világunk min­dennapjainak jelenségei csak­úgy megfogalmazódnak a la­pokon mint napjaink, közel­múltunk líonkrét jelenségei, a friss reagálások tegnapunk és mánk történéseire. (Példá­ul Stettner Béla anyagában már egy Latinovits Zoltánra emlékező lap is látható.) .Érdekes, gazdag, tanulsá­gos ez a Mai magyar grafika és kisplasztika című, nagy­szabású kiállítás a Magyar- Nemzeti Galériában, az or­szág - szívében. A tárlatot Zichy Mihály cs Ferenczy István tiszteletére rendezték. Jó alapot adhat a művészeti ágazat helyzetének felméré­séhez. Egy gondolat azonban feltétlenül idekívánkozik: ha a miskolci országos grafikai biennálék közötti esztendőben ilyen országos jellegű, álta­lános, tehát tematikailag nem kötött —, mint volt a Dürer, vagy a Dózsa témájú tárlat — grafikai kiállítás jelentke­zik, nem csonkul-e a mis­kolci biennálé szerepe, jelen­tősége, milyen lesz a két tár­lat kapcsolata, egymáshoz fűződő viszonya, lesz-e kü­lönbség azon kívül, hogy Miskolcon dijakat is oszta­nak, a Budavári Palotában pedig nem? * Egy Miskolcról nemrégiben elszármazott festőművész ki­állításával is összehozott a véletlen., A budapesti József Attila Színház előcsarnoká­ban Vati József csaknem har­minc olajképe látható, smint tapasztalhattam, a népszerű, nagy látogatottságú angyalföl­di színház közönsége az elő­adások kezdésére várva, meg a szünetekben, igen nagy ér­deklődéssel nézegeti a kama­rakiállításon Vati jóhangulatú tájképeit, s egy-két egyéb munkáját. Ezt a példát kö­vethetnénk Borsodban is. I'e- ledy Gyulának már volt rajz­kiállítása a színházban, de kár lenne nem keresni a le­hetőségeket a képzőművészet és a közönség ilyenfajta ta­lálkozásainak bővítésére más­hol is. ★ Annak a tárlatnak, amiről még röviden szójok, Miskolc- hoz nincsen semmi köze. A budai hegyvidéken, a Széche- nyi-hegy tetején, a fogaske­rekű vasút és az úttörővasút állomása között, tehát a leg­forgalmasabb, leglátogatot­tabb helyen, egy parkerdő­széli tisztáson állt egész nyá­ron keresztül Nemes Attila szobrászművész huszonkét tér plasztikája. Egy vörösmár­vány kompozíció, a több fe­hér kő és márvány. Térplasz­tikákként említem és nem szoborként, bár a legtöbb konkrét mondandót is hordoz, mém« elsősorban valamennvi kiállított mű térhatásával ra­gad meg. A zöld. majd őszre ezer színűre váltó erdő és tisztás kitűnő háttér a mű­vekhez. Természetesen sok arrajáró vitatta, nem fogadta el szobornak a kiállított mü­veket. aki azonban a térben próbálta ezeket szemlélni. csak örömmel nvugtázhatja az efaila szabadtéri tárlat megrendezését. Mifelénk is van erre törekvés, ha még bátortalan is. Környezetünk természeti szépségei azonban szinte kínálták a hasonló sza­badtéri tárlatok lehetőségét. S itt a szőkébb pátria művé­szein kívül szívesen látnánk a máshonnan iövőket. köz­tük a tok-an iv'ári müvészte- len különböző műfaiovban alkotó védéseinek munkáit — beleértve n<Mdá"l a fafaragó népművészek alkotásait —is. Benedek Miklós — Mit jelent az, hogy ga­rabonciás? — érdeklődött, már a nézőtéren egy kisgye­rek. Népmesékben járatosabb, s az iskolai tanulmányokban is előbb járó társa készsége­sen adta a feleletet: — Tu­dod, a garabonciás olyan „is­kolásfiú” volt régen, aki ör- döngősen ügyes volt, meg okos, bátor és találékony. Olyan, aki mindig győzött... — Az jó — nyugodott meg a kisebbik — szerelem, ha győznek ... S azzal a színpad felé fordult, * A mostani színházi évadot is beleszámítva immáron ötödször gördült fel öt szín­házi évad alatt premierhez a függöny a Miskolci Nem­zeti Színház Meseszínházá­ban. S ami különösen vára­kozástelivé tette a mostani bemutatót: új mesedarabnak tapsolhatott a mindig hálás gyermekközönség. Benedek András, a miskolci társulat felkérésére írta A garabon­ciást, amely úgy kezdődik, hogy Burkus király (gyer­mekkoromban. de sok mesét is hallottam, amely úgy kez­dődött: Egyszer volt, hol nem volt, a burkusok országában * élt a Burkus király ...) ál­mot lát, csodálatos álmot. S mert szeretné tudni, mit je­lent, egész országában szét- doboltat.ja; gazdagon jutal­mazza, aki megfejti az álmot. Jönnek is tudósok, gazdag urak és persze jön Tika is (Antal, Antika. Tika... — magyarázza meg később a nevet az Any óh akinek szin­tén volt egy csodálatos álma. Sorra-rendre magyarázzák a királyi álmot. — a jutalom reményében — a király körül lebzselő, pöffeszkedő urak és ál tudósok, no és persze meg­fejti Tika is. aki ezek után sok bonyodalomnak néz elé­be. De nem ildomos elme­sélni milyeneknek, hiszen a \ y. mese fonalát legombolyítani előre nem szabad! Benedek András rímes so­rokba szedte népmeséből táp­lálkozó, érdekesen bonyolódó történetét. Mesejátékának egyik legnagyobb erénye is éppen az, hogy sokat sikerült átmentenie 'a színfalak közé a népmese tisztaságából, őszinte igazságaiból, megszív­lelendő intelmeiből és tanul­ságaiból. Talán ezért is van, hogy jóllehet elsősorban a tiz- tizennégy évesek élvezhetik igazán a garabonciás diák tör­ténetét — no, és persze Bur­kus királyét és Angéla or­szág királynőiéét Debelláét is — a premieren szép szám­mal jelen levő apróbb ember­kék is megértették a mese igazságait. Pedig Benedek András hősei közül nem mindegyik egyértelműen so­rolható be a jók, vagy a rosz- szak közé, gonoszságuk — például a királyé — csak fo­kozatosan lepleződik le. Igé­nyes mesejáték A garabon­ciás —, s ezért a gyerekek összeverődő tenyerét érdemes nagyon megbecsülni. Benedek András egyébként nem élt azzal a lehetőséggel — és Sallós Gábor rendezése sem —, hogy a nézőtéren ülő gye­rekeket bevonja a játékba. Ezzel mintegy „kényszerítik is” a kis nézőket, hogy fel­nőttebb fejjel nézzék az elő­adást. Ámbár a magunk ré­széről —. s ez talán a mese­játék egyetlen fogyatékossá­ga — hiányoltuk azt a forró légkört, amit éppen az aktív részvétellel lehet megterem­teni a színház világában. Azt, hogy a Miskolci Nem­zeti Színház társulata milyen jelentős feladatának tartja a Meseszínház közönségének meghódítását, már a szerep- osztás is bizonyítja. Burkus király palóc4a premieren Varga Gyula öltötte magára — felváltva játssza majd a szerepet Csiszár Nándorral —, s úgy tűnt jól is érezte ma­gát a külsőleg kegyes, ám szíve mélyén gonosz és gyáva király szerepében. Debella, Angéla ország királynőiéként Máthé Eta harcias, gonosz királynőt formált. A címsze­repet, a garabonciást Matus György játssza; hiteles, élő alakot formálva méltán nyeri ej a közönség rokonszenvét. Tücsök, az udvari bolond sze­repében Csapó János egy­szerre bölcs és bolió, mig Kacifán és Temargis, a taná­csosok szerepében M. Szilá­gyi Lajos és Somló István megfelelő ellenszenvet tud ki­váltani. Lenkey Edit Moróza szerepében bővérű humoráról is bizonyságot tett, míg Máthé Éva Anyója igazán hiteles alakítás még )a népmese tör­vényei szerint‘is. .pálmát, az árva királylányt a premieren jól formálta meg Bus Erika — később Ötvös Évával fel­váltva játsszák a szerepet. Jól illeszkedett a játékba Bősze Péter Böhönce és Győrváry János koldusa. Most is, mint a korábbi előadásokon, f'.ta- lánosságban igaz: a gyermek­közönség iránti felelősséggel állították színpadra a mese­játékot, s épnen ezért — mert ők is kedvüket lelték benne — jó hőfokú előadás, jó szí­nész „csapatmunka” tanúi le­hettünk, Ebben persze részt vállalt Gergely István is. aki az elő­adás díszleteit és jelmezeit tervezte, méghozzá úgy, hogy a szárnyaló képzeletnek is szabad teret engedett, s per­sze „csodákat” is bőven nyúj­tott. Az előadás kísérőzenéjét Herédy Éva „szolgáltatta”, beilleszkedve a játék egészé­be. Mindezek után — az egyetlen, már említett „kifo­gással” együtt — elmondhat­juk: Sallós Gábor Jászai-di- jas rendezésében hitelesen elevenedett fel nemcsak Be­nedek András mesejátéka, de átsütött az egész előadáson a gyermekkozönse" tisztelete is. Csutorás Annamária Növekszik a bérletesek szama A napokban Bálint András Magyarország messzire van . . • című összeállításával kezdő­dött meg az irodalmi estek idei sora Kazinbarcikán. Az őszinte tapssal jutalmazott műsort még öt önálló, illetve közös irodalmi est kövei i eb­ben az évadban: Huszli Péter és Piros Ildikó, Ráday Imre és Pápay Erzsi, Sinkovits Im­re és Gombos Kati, Szemes Mari, Váradi Hédi látogat el Kazincbarcikára. Barthá István, az Egressy Béni Művelődési Központ művészeti főelőadója öröm­mel közölte, hogy idén már 110 bérletessel több tapsol az .irodalmi esteken a művelő­dési központ színháztermé­ben. Ebben bizonyára nagy szerepe van egyrészt annak, hogy az idén fellépő művé­szek is ismert előadók, más­részt annak is, hogy az iro­dalmi estek sorozata már ta­valy is nagy közönségsikert aratott Kazincbarcikán. Az előző évadban Keres Emil, Latinovits Zoltán, Béres Ilo­na, Kovács István, Psota Irén, Rultkai Éva és Darvas Iván mutatta be műsorát. Három évvel ezelőtt arról számoltunk be, hogy Kazinc­barcikán az általános és kö­zépiskolai tanulók nem élnek kellőképpen a lehetőséggel. Akkor ugyanis 750 tanuló kö­zül csak 420 rendelkezett if­júsági színházi bérletteL Örömmel hallottuk, hogy er­re a színházi évadra már 1550 bérletet igényeltek a fiatalok. Azt viszont sajnál­juk, hogy az általános isko­lások körében a hangverse­nyek iránti érdeklődés idén csökkent./ Bagi Aranka Ha valaki alaposan meg­ismerkedik az üveggyártás fejlődésével, el ^kell ismer­nie, hogy a rohamosan fej­lődő műanyaggyártás ellené­re sem veszített jelentőségé­ből. A tartósítóipar, a bőr­ipar, a szeszipar és az üdítő­ital-gyártás fejlődésével egy­időben növekedett az üvegek csomagolásban betöltött sze­repe. Az üveg, ősi eredeté­nek ellenére is, modern cso­magolóanyag. Modern, mert könnyen alakítható felülete ellenálló, nagy termelékeny­séggel tölthető, könnyen tisz­títható, jól lezárható, több­ször is felhasználható, s vé­gül, de nem utolsósorban nagyon olcsó. Az üvegek iránt fokozódó kereslet kielégítésére egyen­letes ütemben bővíti kapaci­tását a Sajószentpéteri Üveg­gyár. A Sajó-parti gyárban sokatmondó számokkal iga­zolták ezt a kijelentést. Az 1971. évi 386 millió 945 ezer forinttal szemben 1075- ben' 500 millió forintok ter­melési értéket produkáltak (a termelői árak emelkedése nélkül, ugyanis utoljára 1967- ben hajtottak végié áreme­lést). így az elmúlt tervidő­szakban a termelésfelfutás mértéke csaknem harminc százalékos volt. A Sajószentpéteri Üveg­gyár termékei határainkon túl is jól ismertek. A tava­lyi, több mint húszezer lon­Ősi, mégis korszerű csomagolóanyag Megfiatalodott a Sajószentpéteri Üveggyár nás export zöme tőkés pia­cokra ment. A hazai szük­ségletek kielégítése mellett 128 millió forintos beruhá­zással most tovább fokozzák a tőkés exportot. Az elkép­zelések szerint mintegy 11 ezer tonnával növelik a nyugati piacra menő üveg­áruk mennyiségét. A közel­jövőben olyan belga gyárt­mányú gépet importálnak, amelyen zöld és fehér pa­lackokat egyaránt készíthet­nek. A kemence korszerűsí­téséhez egy nyugati know- how-t vásárolnak, s ezzel a megoldással nemcsak fokoz­zák az egy egységnyi felü­letre jutó termelés mennyi­ségét, hanem mintegy 15— 16 százalékos gázenergia- megtakarítást is elérnek. Csaknem ezzel egyidőben az egyik gépet dupl,acseppessé alakítják át. A korszerűsítési tervek sorában szerepel a gyári anyagmozgatás teljes gépesítése. Többek között megszüntetik a szóda kézi rakodását. A jövőben zsákok helyett silókban tárolják majd a ’szódát, és pneumati­kus rendszerű csővezetéken juttatják el az üzembe. A tervezett termelésfelfutással alig lesz arányban a gépeket kiszolgáló dolgozók létszá­mának növelése. Mindezek a korszerűsítési törekvések nem újak a gyár kollektívá­ja számára. Hiszen csaknem egy évszázada alapított üveggyárban tervszerű, rendi szeres rekonstrukció folyik, hosszú ideje. A korszerűsítési program keretében felújították az ol­vasztókemencéket is. Ennek eredményeként a kemencék napi teljesítménye eléri a 70—100 tonnát. Ugyanakkor az 1971. évi 24—28 hónapról 32—36 hónapra nőtt az élet­tartamuk. A rekonstrukció követelményeként az ötlite­res üvegeket a korábbi Pöt- teing-gépek helyett az át­alakított Lynche-ken készí­tik. Ezzel a változtatással naponta átlagosan 1500 üveggel többet gyártanak. Az 5'8-as és az ennél kisebb üvegek gyártására három Lynch-gépet duplacseppessé alakítottak át, így teljesítmé­nyüket csaknem megkétsze­rezték. Ezen kívül két új, 8 állomásos, duplacseppes gé­pet helyezlek üzembe, amely­nek a napi kapacitása 100 ezer 5 4-es üveg. A zöldke­mencéken megszüntették a félautomata gyártást, és egy új, U8-as palackgyártó auto­matát szereltek be helyette. A rekonstrukcióval egyidő­ben 36 millió forintot fordí­tottak a szociális létesítmé­nyek fejlesztésére. Többek között építettek egy 650 fé­rőhelyes öltözőt és fürdőt. Létesítettek egy új üzemi konyhát és egy 600 férőhe­lyes üzemi éttermet. Emlí­tésre méltó még az új or­vosi rendelő, az óvodai fé­rőhelyek bővítése és az a 76 lakás, amelyet az üveggyári dolgozók kaptak. A Sajószentpéteri Üveg­gyárban következetes gyárt­mányfejlesztési munka fo­lyik. Ez igen felelősségteljes feladat, hiszen a gyárban ké­szült üvegeket nagy teljesít­ményű gépek töltik, s figye­lembe kell vennL a szocia­lista országok közötti szab­ványelőírásokat. Mind nagyobb jelentőséget kap a tervszerű gyártmány- fejlesztési tevékenység. Pél­dául ennek eredményekép­pen nemrégiben kezdték el az üvegszál és az üvegszál­ból készült szigetelőtermékele gyártását. Itt hívjuk fel a szakemberek figyelmét, hogy az üvegszáltermékekből évi kétezer tonnát, üvegfátyolból pedig 1 millió 500 ezer négyzetmétert készítenek. A közelmúltban jelentették be, hogy a SZIKTI-vel közösen kidolgozták a Copisol zajszi- getelöt, amely igen eredmé­nyesen alkalmazható a ház­gyári lakások és a könnyű­szerkezetes épületek zajmen­tesítésére. A IV. ötéves tervidőszak­ban még a következő új ter­mékek technológiáját dolgoz­ták ki: a KGST rajnai pa­lack. a HC-zárású konzerv- iiveg. az európai szabványok­nak megfelelően. 720-as és 370 milliméteres konzervüve- • gek. a bébiételes üvegek, a kávésüvegek, a szitanyomot t üveggel, az üvegfátyol és a panel, valamint a kopogó­hanggátló üvegszál lemez 'íz­zel csaknem egyidőben meg­szüntették a gazdaságtalan termékek gyártásé4 v*)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom