Észak-Magyarország, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-29 / 256. szám
ESZAK-MAGYARQRSZAG 4 1976. október 29., péntek Galériában, színházban, erdőszélen Jegyzetek fővárosi kiállításokról A Magyar Nemzeti Galéria első ízben 1969-ben rendezte meg a Mai magyar grafika című kiállítást, mintegy pótolva bizonyoslajta lemaradást, ami a képzőművészet budapesti áttekintésében éppen a grafikánál jelentkezett. Hasonló helyzeti hátrányban élt a kisplasztika is, s ezért az elkövetkező 1971-es Dürer-kiállítás, majd az 1972-es Dózsa György-cmlékkiállítás már e két pxűvészeti ágazat közös jelentkezését biztosította. Csakúgy mint a Budavári Palota földszinti helyiségeiben most látható Mai magyar grafika és kisplasztika című tárlat A Budavári Palota termei, s azokon belül is a Magyar Nemzeti Galéria épületrészei napjainkban is több nagy érdeklődést vonzó tárlatot kínálnak az állandó kiállítások mellett (például a Pátzay Pál szobrászművész 80. születésnapjának tiszteletére rendezett gyűjteményes tárlat), de ezek között kiemelkedő figyelmet érdemel a már említett Mai magyar grafika és kisplasztika. A borsod-miskolci látogató különös érdeklődéssel nézegeti a hatalmas U-alakű terem anyagát, hiszen a grafika elválaszthatatlan már szü- kebb pátriánktól, a grafikai biennálék sora Miskolc nevét asszociálja a műfaj iránt érdeklődők tudatába, a grafika valahogy inkább a miénk. De indokolja a fokozott érdeklődést az a természetes kíváncsiság is, vajon a szőkébb pátriánkban élő művészek közül kik, mivel szerepelnek, itt vannak-e a területi képzőművészeti szervezethez tartozó más alkotók, országos fórumon, két bien- nálé között mivel jelentkeznek a Miskolcon rendszeresen szereplő és már-már városunkhoz tartozó grafikusok. S persze érdekel az összkép. hol tart a mai magyar grafika a tárlat tükrében, meg a kisplasztika művelői mit nyújtanak, szerepel-e területünkről valaki kisplasztikával. Az utolsó gondolatra könnyű felelni: a kisplasztikák között borsod-miskolci, vagy észak-magyarországi alkotó munkája nem szerepel, a biennálékról ismertek közül viszont többen mutatták be itt is munkáikat. A megyénkben élő, vagy egyéb módon szorosan idekötődő grafikusok közül örömmel láttuk Ágotha Margit, Barczi Pál, Czinke Ferenc, Csohány Kálmán, Fe- ledy Gyula, Kass János, Kunt Ernő. Lenkey Zoltán, Lu- kovszky László, Pető János. Rékassy Csaba lapjait, s hasonló örömmel fedezhettük fel a hozzánk nagyon, közelállónak tartott Reich Károly, Szemethy Imre, Stettner Béla, Raszler Károly, Pásztor Gábor, Gacs Gábor, Bálványos Huba és mások munkáit. Az érzelmi és kötődési vonatkozásokon túl is megkülönböztetett figyelmet érdemel azonban a kiállítás egésze. A B. Supka Magdolna és Dévényi István rendezte kiállítás, amelyen a nagy öregek — Barcsay Jenő, Hincz Gyula és mások — lapjai mellett az egészen fiatalokig szinte a mai magyar grafika minden jelentős egyénisége kéoviselteti magát munkáival, rendkívül sokszínűén, a válogatásnál szélesre nyitott kapuval mulatja meg napjaink hazai grafikai művészetének — és a kisplasztikának — jellemző törekvéseit, vonulatait, érzékletes összképet ad a műfaji ágazat mai helvzetéről, A skála nagyon széles, a legkülönbözőbb kifejezési eszközök és technikai eljár-ások. r közvetlen, csaknem természethű ábrázolás és az elvontabb, áttételesebb fogalmazás és közlési mód egymásmellettisége adja az összképet. Általánosabb emberi gondok, világunk mindennapjainak jelenségei csakúgy megfogalmazódnak a lapokon mint napjaink, közelmúltunk líonkrét jelenségei, a friss reagálások tegnapunk és mánk történéseire. (Például Stettner Béla anyagában már egy Latinovits Zoltánra emlékező lap is látható.) .Érdekes, gazdag, tanulságos ez a Mai magyar grafika és kisplasztika című, nagyszabású kiállítás a Magyar- Nemzeti Galériában, az ország - szívében. A tárlatot Zichy Mihály cs Ferenczy István tiszteletére rendezték. Jó alapot adhat a művészeti ágazat helyzetének felméréséhez. Egy gondolat azonban feltétlenül idekívánkozik: ha a miskolci országos grafikai biennálék közötti esztendőben ilyen országos jellegű, általános, tehát tematikailag nem kötött —, mint volt a Dürer, vagy a Dózsa témájú tárlat — grafikai kiállítás jelentkezik, nem csonkul-e a miskolci biennálé szerepe, jelentősége, milyen lesz a két tárlat kapcsolata, egymáshoz fűződő viszonya, lesz-e különbség azon kívül, hogy Miskolcon dijakat is osztanak, a Budavári Palotában pedig nem? * Egy Miskolcról nemrégiben elszármazott festőművész kiállításával is összehozott a véletlen., A budapesti József Attila Színház előcsarnokában Vati József csaknem harminc olajképe látható, smint tapasztalhattam, a népszerű, nagy látogatottságú angyalföldi színház közönsége az előadások kezdésére várva, meg a szünetekben, igen nagy érdeklődéssel nézegeti a kamarakiállításon Vati jóhangulatú tájképeit, s egy-két egyéb munkáját. Ezt a példát követhetnénk Borsodban is. I'e- ledy Gyulának már volt rajzkiállítása a színházban, de kár lenne nem keresni a lehetőségeket a képzőművészet és a közönség ilyenfajta találkozásainak bővítésére máshol is. ★ Annak a tárlatnak, amiről még röviden szójok, Miskolc- hoz nincsen semmi köze. A budai hegyvidéken, a Széche- nyi-hegy tetején, a fogaskerekű vasút és az úttörővasút állomása között, tehát a legforgalmasabb, leglátogatottabb helyen, egy parkerdőszéli tisztáson állt egész nyáron keresztül Nemes Attila szobrászművész huszonkét tér plasztikája. Egy vörösmárvány kompozíció, a több fehér kő és márvány. Térplasztikákként említem és nem szoborként, bár a legtöbb konkrét mondandót is hordoz, mém« elsősorban valamennvi kiállított mű térhatásával ragad meg. A zöld. majd őszre ezer színűre váltó erdő és tisztás kitűnő háttér a művekhez. Természetesen sok arrajáró vitatta, nem fogadta el szobornak a kiállított müveket. aki azonban a térben próbálta ezeket szemlélni. csak örömmel nvugtázhatja az efaila szabadtéri tárlat megrendezését. Mifelénk is van erre törekvés, ha még bátortalan is. Környezetünk természeti szépségei azonban szinte kínálták a hasonló szabadtéri tárlatok lehetőségét. S itt a szőkébb pátria művészein kívül szívesen látnánk a máshonnan iövőket. köztük a tok-an iv'ári müvészte- len különböző műfaiovban alkotó védéseinek munkáit — beleértve n<Mdá"l a fafaragó népművészek alkotásait —is. Benedek Miklós — Mit jelent az, hogy garabonciás? — érdeklődött, már a nézőtéren egy kisgyerek. Népmesékben járatosabb, s az iskolai tanulmányokban is előbb járó társa készségesen adta a feleletet: — Tudod, a garabonciás olyan „iskolásfiú” volt régen, aki ör- döngősen ügyes volt, meg okos, bátor és találékony. Olyan, aki mindig győzött... — Az jó — nyugodott meg a kisebbik — szerelem, ha győznek ... S azzal a színpad felé fordult, * A mostani színházi évadot is beleszámítva immáron ötödször gördült fel öt színházi évad alatt premierhez a függöny a Miskolci Nemzeti Színház Meseszínházában. S ami különösen várakozástelivé tette a mostani bemutatót: új mesedarabnak tapsolhatott a mindig hálás gyermekközönség. Benedek András, a miskolci társulat felkérésére írta A garabonciást, amely úgy kezdődik, hogy Burkus király (gyermekkoromban. de sok mesét is hallottam, amely úgy kezdődött: Egyszer volt, hol nem volt, a burkusok országában * élt a Burkus király ...) álmot lát, csodálatos álmot. S mert szeretné tudni, mit jelent, egész országában szét- doboltat.ja; gazdagon jutalmazza, aki megfejti az álmot. Jönnek is tudósok, gazdag urak és persze jön Tika is (Antal, Antika. Tika... — magyarázza meg később a nevet az Any óh akinek szintén volt egy csodálatos álma. Sorra-rendre magyarázzák a királyi álmot. — a jutalom reményében — a király körül lebzselő, pöffeszkedő urak és ál tudósok, no és persze megfejti Tika is. aki ezek után sok bonyodalomnak néz elébe. De nem ildomos elmesélni milyeneknek, hiszen a \ y. mese fonalát legombolyítani előre nem szabad! Benedek András rímes sorokba szedte népmeséből táplálkozó, érdekesen bonyolódó történetét. Mesejátékának egyik legnagyobb erénye is éppen az, hogy sokat sikerült átmentenie 'a színfalak közé a népmese tisztaságából, őszinte igazságaiból, megszívlelendő intelmeiből és tanulságaiból. Talán ezért is van, hogy jóllehet elsősorban a tiz- tizennégy évesek élvezhetik igazán a garabonciás diák történetét — no, és persze Burkus királyét és Angéla ország királynőiéét Debelláét is — a premieren szép számmal jelen levő apróbb emberkék is megértették a mese igazságait. Pedig Benedek András hősei közül nem mindegyik egyértelműen sorolható be a jók, vagy a rosz- szak közé, gonoszságuk — például a királyé — csak fokozatosan lepleződik le. Igényes mesejáték A garabonciás —, s ezért a gyerekek összeverődő tenyerét érdemes nagyon megbecsülni. Benedek András egyébként nem élt azzal a lehetőséggel — és Sallós Gábor rendezése sem —, hogy a nézőtéren ülő gyerekeket bevonja a játékba. Ezzel mintegy „kényszerítik is” a kis nézőket, hogy felnőttebb fejjel nézzék az előadást. Ámbár a magunk részéről —. s ez talán a mesejáték egyetlen fogyatékossága — hiányoltuk azt a forró légkört, amit éppen az aktív részvétellel lehet megteremteni a színház világában. Azt, hogy a Miskolci Nemzeti Színház társulata milyen jelentős feladatának tartja a Meseszínház közönségének meghódítását, már a szerep- osztás is bizonyítja. Burkus király palóc4a premieren Varga Gyula öltötte magára — felváltva játssza majd a szerepet Csiszár Nándorral —, s úgy tűnt jól is érezte magát a külsőleg kegyes, ám szíve mélyén gonosz és gyáva király szerepében. Debella, Angéla ország királynőiéként Máthé Eta harcias, gonosz királynőt formált. A címszerepet, a garabonciást Matus György játssza; hiteles, élő alakot formálva méltán nyeri ej a közönség rokonszenvét. Tücsök, az udvari bolond szerepében Csapó János egyszerre bölcs és bolió, mig Kacifán és Temargis, a tanácsosok szerepében M. Szilágyi Lajos és Somló István megfelelő ellenszenvet tud kiváltani. Lenkey Edit Moróza szerepében bővérű humoráról is bizonyságot tett, míg Máthé Éva Anyója igazán hiteles alakítás még )a népmese törvényei szerint‘is. .pálmát, az árva királylányt a premieren jól formálta meg Bus Erika — később Ötvös Évával felváltva játsszák a szerepet. Jól illeszkedett a játékba Bősze Péter Böhönce és Győrváry János koldusa. Most is, mint a korábbi előadásokon, f'.ta- lánosságban igaz: a gyermekközönség iránti felelősséggel állították színpadra a mesejátékot, s épnen ezért — mert ők is kedvüket lelték benne — jó hőfokú előadás, jó színész „csapatmunka” tanúi lehettünk, Ebben persze részt vállalt Gergely István is. aki az előadás díszleteit és jelmezeit tervezte, méghozzá úgy, hogy a szárnyaló képzeletnek is szabad teret engedett, s persze „csodákat” is bőven nyújtott. Az előadás kísérőzenéjét Herédy Éva „szolgáltatta”, beilleszkedve a játék egészébe. Mindezek után — az egyetlen, már említett „kifogással” együtt — elmondhatjuk: Sallós Gábor Jászai-di- jas rendezésében hitelesen elevenedett fel nemcsak Benedek András mesejátéka, de átsütött az egész előadáson a gyermekkozönse" tisztelete is. Csutorás Annamária Növekszik a bérletesek szama A napokban Bálint András Magyarország messzire van . . • című összeállításával kezdődött meg az irodalmi estek idei sora Kazinbarcikán. Az őszinte tapssal jutalmazott műsort még öt önálló, illetve közös irodalmi est kövei i ebben az évadban: Huszli Péter és Piros Ildikó, Ráday Imre és Pápay Erzsi, Sinkovits Imre és Gombos Kati, Szemes Mari, Váradi Hédi látogat el Kazincbarcikára. Barthá István, az Egressy Béni Művelődési Központ művészeti főelőadója örömmel közölte, hogy idén már 110 bérletessel több tapsol az .irodalmi esteken a művelődési központ színháztermében. Ebben bizonyára nagy szerepe van egyrészt annak, hogy az idén fellépő művészek is ismert előadók, másrészt annak is, hogy az irodalmi estek sorozata már tavaly is nagy közönségsikert aratott Kazincbarcikán. Az előző évadban Keres Emil, Latinovits Zoltán, Béres Ilona, Kovács István, Psota Irén, Rultkai Éva és Darvas Iván mutatta be műsorát. Három évvel ezelőtt arról számoltunk be, hogy Kazincbarcikán az általános és középiskolai tanulók nem élnek kellőképpen a lehetőséggel. Akkor ugyanis 750 tanuló közül csak 420 rendelkezett ifjúsági színházi bérletteL Örömmel hallottuk, hogy erre a színházi évadra már 1550 bérletet igényeltek a fiatalok. Azt viszont sajnáljuk, hogy az általános iskolások körében a hangversenyek iránti érdeklődés idén csökkent./ Bagi Aranka Ha valaki alaposan megismerkedik az üveggyártás fejlődésével, el ^kell ismernie, hogy a rohamosan fejlődő műanyaggyártás ellenére sem veszített jelentőségéből. A tartósítóipar, a bőripar, a szeszipar és az üdítőital-gyártás fejlődésével egyidőben növekedett az üvegek csomagolásban betöltött szerepe. Az üveg, ősi eredetének ellenére is, modern csomagolóanyag. Modern, mert könnyen alakítható felülete ellenálló, nagy termelékenységgel tölthető, könnyen tisztítható, jól lezárható, többször is felhasználható, s végül, de nem utolsósorban nagyon olcsó. Az üvegek iránt fokozódó kereslet kielégítésére egyenletes ütemben bővíti kapacitását a Sajószentpéteri Üveggyár. A Sajó-parti gyárban sokatmondó számokkal igazolták ezt a kijelentést. Az 1971. évi 386 millió 945 ezer forinttal szemben 1075- ben' 500 millió forintok termelési értéket produkáltak (a termelői árak emelkedése nélkül, ugyanis utoljára 1967- ben hajtottak végié áremelést). így az elmúlt tervidőszakban a termelésfelfutás mértéke csaknem harminc százalékos volt. A Sajószentpéteri Üveggyár termékei határainkon túl is jól ismertek. A tavalyi, több mint húszezer lonŐsi, mégis korszerű csomagolóanyag Megfiatalodott a Sajószentpéteri Üveggyár nás export zöme tőkés piacokra ment. A hazai szükségletek kielégítése mellett 128 millió forintos beruházással most tovább fokozzák a tőkés exportot. Az elképzelések szerint mintegy 11 ezer tonnával növelik a nyugati piacra menő üvegáruk mennyiségét. A közeljövőben olyan belga gyártmányú gépet importálnak, amelyen zöld és fehér palackokat egyaránt készíthetnek. A kemence korszerűsítéséhez egy nyugati know- how-t vásárolnak, s ezzel a megoldással nemcsak fokozzák az egy egységnyi felületre jutó termelés mennyiségét, hanem mintegy 15— 16 százalékos gázenergia- megtakarítást is elérnek. Csaknem ezzel egyidőben az egyik gépet dupl,acseppessé alakítják át. A korszerűsítési tervek sorában szerepel a gyári anyagmozgatás teljes gépesítése. Többek között megszüntetik a szóda kézi rakodását. A jövőben zsákok helyett silókban tárolják majd a ’szódát, és pneumatikus rendszerű csővezetéken juttatják el az üzembe. A tervezett termelésfelfutással alig lesz arányban a gépeket kiszolgáló dolgozók létszámának növelése. Mindezek a korszerűsítési törekvések nem újak a gyár kollektívája számára. Hiszen csaknem egy évszázada alapított üveggyárban tervszerű, rendi szeres rekonstrukció folyik, hosszú ideje. A korszerűsítési program keretében felújították az olvasztókemencéket is. Ennek eredményeként a kemencék napi teljesítménye eléri a 70—100 tonnát. Ugyanakkor az 1971. évi 24—28 hónapról 32—36 hónapra nőtt az élettartamuk. A rekonstrukció követelményeként az ötliteres üvegeket a korábbi Pöt- teing-gépek helyett az átalakított Lynche-ken készítik. Ezzel a változtatással naponta átlagosan 1500 üveggel többet gyártanak. Az 5'8-as és az ennél kisebb üvegek gyártására három Lynch-gépet duplacseppessé alakítottak át, így teljesítményüket csaknem megkétszerezték. Ezen kívül két új, 8 állomásos, duplacseppes gépet helyezlek üzembe, amelynek a napi kapacitása 100 ezer 5 4-es üveg. A zöldkemencéken megszüntették a félautomata gyártást, és egy új, U8-as palackgyártó automatát szereltek be helyette. A rekonstrukcióval egyidőben 36 millió forintot fordítottak a szociális létesítmények fejlesztésére. Többek között építettek egy 650 férőhelyes öltözőt és fürdőt. Létesítettek egy új üzemi konyhát és egy 600 férőhelyes üzemi éttermet. Említésre méltó még az új orvosi rendelő, az óvodai férőhelyek bővítése és az a 76 lakás, amelyet az üveggyári dolgozók kaptak. A Sajószentpéteri Üveggyárban következetes gyártmányfejlesztési munka folyik. Ez igen felelősségteljes feladat, hiszen a gyárban készült üvegeket nagy teljesítményű gépek töltik, s figyelembe kell vennL a szocialista országok közötti szabványelőírásokat. Mind nagyobb jelentőséget kap a tervszerű gyártmány- fejlesztési tevékenység. Például ennek eredményeképpen nemrégiben kezdték el az üvegszál és az üvegszálból készült szigetelőtermékele gyártását. Itt hívjuk fel a szakemberek figyelmét, hogy az üvegszáltermékekből évi kétezer tonnát, üvegfátyolból pedig 1 millió 500 ezer négyzetmétert készítenek. A közelmúltban jelentették be, hogy a SZIKTI-vel közösen kidolgozták a Copisol zajszi- getelöt, amely igen eredményesen alkalmazható a házgyári lakások és a könnyűszerkezetes épületek zajmentesítésére. A IV. ötéves tervidőszakban még a következő új termékek technológiáját dolgozták ki: a KGST rajnai palack. a HC-zárású konzerv- iiveg. az európai szabványoknak megfelelően. 720-as és 370 milliméteres konzervüve- • gek. a bébiételes üvegek, a kávésüvegek, a szitanyomot t üveggel, az üvegfátyol és a panel, valamint a kopogóhanggátló üvegszál lemez 'ízzel csaknem egyidőben megszüntették a gazdaságtalan termékek gyártásé4 v*)