Észak-Magyarország, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-03 / 234. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1976, október 3,, vosámcip Bepillantás a magyar film műhelyeibe A magyar filmgyártás ez év eleje óta áj szervezeti keretek között működik. Míg az elmúlt években két önálló vállalati jellegű filmstúdió — a Hunnia és a Budapest — készítette elő a filmeket és a MAFILM, azaz teljes nevén a Magyar Filmgyártó Vállalat mintegy rendelést teljesített, most négy stúdió, azaz négy alkotóműhely működik a MA- FILM keretein belül és készíti az évi 20 játékfilmet. Ezeken kívül még több rö- vidfilmstúdió is dolgozik. Most először, a játékfilm- stúdiók munkásságára hív- fel a figyelmet. © ( A négystúdiós rendszer sokakban felidézheti a hat év előtti szervezeti formát, amikor ugyancsak volt négy stúdió, bár akkor csak római számokkal jelölték, a mostani négyes felosztás azonban nem egyszerűen szervezeti tagolódás, hanem művészi-tartalmi eltérést is mutat a korábbitól. Mindenekelőtt abban, hogy a stúdióvezető mellett művészeti tanács működik, amelynek tagjai részben a stúdióhoz szervezetileg tartozó rendezőkből adódnak, részben kívülálló szakemberekből. A Budapest Filmstúdiói Ne- meskürty István vezeti, helyettese, s egyben a művészeti tanács vezető rendezője Ranódy László. A Dialóg Filmstúdió vezetője Bogács Antal, helyettese, illetve vezető rendezője Bacsó Péter, a Hunnia Filmstúdió vezetője Köllö Miklós, helyettese, illetve vezető rendezője Sírná Sándor, míg a legfiatalabb. az Objektiv Filmstúdió vezetője Marx József, helyettese október elsejétől Szabó István, aki mint más stúdióknál, a vezető rendezői feladatot is ellátja. A, művészeti tanácsokban — mint említettük- —. többségben rendezők foglalnak helyet, a stúdióhoz való kapcsolódás azonban nem jelenti a rendező foglalkoztatásának kizárólagosságát. Például a Budapest Filmstúdióhoz tartozó rendezők alkotnak más stúdiókban is, és fordítva. A stúdióknak nincs mereven lehatárolt profiljuk sem, nem tagolódnak szórakoztató filmeket készítő, vagy első filmeseket tömörítő alkotóműhelyekre. Mindezeket a szervezeti változásokat Révész Miklós, a MA FILM igazgatója, Valamint az említett stúdiók vezetői ismertették a kritikusokkal, illetve filmes újságírókkal a napokban tartott sajtókonferencián, amelyen a személyi és szervezeti változásokon túl az egyes stúdiók, illetve az egész MAFILM alapvető célkitűzéseiről is szó esett és természetesen beszámoltak a bemutatásra váró, vagy előkészítés stádi- mábun álló filmekről is. © " Igen fontos törekvésnek tartják, ezt ismételten hangsúlyozni kell, hogy sem személyek, sem műfajok, vagy témák élőit nem zárják le a stúdiók sorompóit, sőt minden stúdióba várják az újabb rendezők bekapcsolódását, elsősorban a fiatalokat. Van olyan törekvés is, hogy az alkotók közül az arra érdemesebbek, a legtehetségesebbek ne Icényszerülje,- nek sokéves kihagyásokra, mint a jelenlegi, illetve most elhagyott struktúra ezt eredményezte, hanem ovan munkamenetet kívánnak a stúdiókban kialakítani, hogy a rendezők munkájában is legyen valami folyamatosság. Ez azt jelenti, hogy a stúdiók dramaturgiáinak úgy kell segíteniük a forgató- könyvek előkészítését, hogy amikor egy-egy rendező forgatásának befejezéséhez közeledik, már újabb forgató- könyve adjon munkát számára is, s már az újabb mű megvalósításában is gondolkozhasson. ' így elkerülhető, hogy Kossuth-díjas rendező például kilenc ével vár új'abb forgatásra, mint ez megtörtént. Vagy másik Kossuth"*- díjas rendező külföldön dolgozik. (Egyébként Jancsó Miklós — mert róla van szó — a közeli hetekben itthon kezd újabb filmje forgatásához.) © Nem érdektelen talán megemlíteni, milyen filmek bemutatása várható a közeljövőben, mely filmek készülnek, vagy vannak az előkészítés stádiumában. Néhány nap múlva mutatják be a premiermozik Fábri Zoltán Az ötödik pecsét című filmjét, ’ amely Sánta Ferenc azonos című regénye alapján készült. Ugyancsak októberben kerül még a mozikba Gábor Pál filmje A járvány, amely az 1831-es koleralázadás egy epizódját idézi mozivásznainkra. Elkészült es bemutatás előtt áll Bán Róbert — Mikszáth Kálmán regénye nyomán készült — Kísérlet Lublón című filmje, Mészáros Márta Kilenc hónap című filmdrámája, Pa- lásthy György Tótágas című, elsősorban gyermekekhez szóló és karácsonykor a mozikba kerülő játéka. De a közeli időben várható Fejér Tamás A királylány zsámolya, Dömölky János A kard, Dárday István Nővérek, Szabó István Budapesti mesék, Zolnay Pál Szélmalom című filmje, valamint a televízióval koprodukcióban, Esztergályos Károly rendezésében készült Kísértések. Nem érdektelen talán a később várhaló filmek közül megemlíteni Várkonyi Zoltán Fekete gyémántok, Szijj Miklós Emberi történet, Kardos Ferenc Ékezet, Rózsa János Pókfoci című munkáit, a későbbi tervek közül az Ady Endre centenáriumra készülő Ki látóit engem? című Révész György filmet,’ Makk Károly Egy erkölcsös éjszaka című munkáját, amely Hunyadi Sándor A vö- röslámpás ház című elbeszélése nyomán készül, Bacsó Péter Ridsztólövésél, Mészáros Márta Barátnők című munkáját, amely ismételten munkásasszonyok gondjaival foglalkozik. Meg kell említeni az elsőfilmes András Ferenc Veri az ördög a feleséget című mai. témájú filmjét, Mihályfy Imrének A közös bűn. című Galgóczí- regény adaptációját, Sándor Pál Mégis fáj, fáj, fáj című filmjét a fiatalok eleiéről gondjairól. © A játékíilmstúdiók az új szervezeti rendben állag öl filmet készítenek majd évente. Még sok az áthúzódott munka a korábbi évekről, de máris sokkal több megfilmesítésre érdemes forgatókönyv van a stúdiók vezetőinél, illetve a művészeti tanácsok előtt, mint ameny- nyire a stúdiók kapacitása futja. Lehetséges, hogy a stúdióvezetők által említett, vagy akár éppen az általunk felsorolt filmek közül is egyik-másik 1977-ben nem valósul meg, áthúzódik 1978- ra. (Pedig a terveknek csak egy hányadát ismertettük fentebb.) Ugyanakkor változatlanul hiánycikk nemcsak a készülő filmek közült, hanem a tervek közölt is az ifjúsági és gyermekfilm, valamint a filmvígjáték, amelynek gondjairól az augusztusi siófoki szimpozionon igen sok szó esett, s amelyről a minapi sajtókonferencián még semmi érdemi biztatót nem tudtak a stúdió- vezetők elmondani. A rovidfilmstudiók közül kettőnek a munkájával ismerkedtünk meg közelebbről. Először a Híradó- és üoku- mentumfilm-slúdióval. Ez a heti híradókon kívül különböző magazin összeállításokat és igen sokféle doku- mentumíilmet készít. Érdemes megemlíteni, hogy Magyar József, aki Miskolcon már többször nyert díjat a filmfesztiválon, Tűzben címmel a lyukóbányai bánya- tűzről készített dokumentumfilmet, ami hamarosan bemutatásra kerül. Nem lenne oktalan ezt a filmet először itt Miskolcon bemutal- ni. A Népszerű Tudományos- és Oktatófilm-stúdió évente 18—20 népszerű tudományos és 44 oktatófilmet készít, s az elkövetkező három évre mintegy 250 témát adtak már be a rendezők. A kél rövidíilm-stúdió munkáját azért nem részletezzük bővebben, mert 1977 májusában a miskolci filmfesztiválon egy hétig ezekkel fogunk ismerkedni. Akkor lesz majd módunk a stúdiók munkáját elemezni. Mint Révész Miklós, a MAFILM igazgatója mondotta, bepillantást akarlak adni a magyar filmgyártásba, a MAFILM életébe. Ezt próbáltuk a fentiekben a konferencia néhány adalékának közreadásával mi is megtenni. És ehhez nyújt majd Segítséget a játékfilmek esetében az 1977. február 10-e és 17-e között megrendezendő budapesti film- napok bemutató- és vitasorozata, amely a magyar játékfilm újabb éves mérlege lesz. Benedek Miklós Októberi Napjaink Az elmúlt nyarat idézi fel a Napjaink októberi száma azzal, hogy nagyon is természetes és érthető okokból, most megjelent számának írásai közül több foglalkozik a tokaji, immáron ötödízben megrendezett írótáborral. Nem pusztán mérlegkészítés ez — bár 'kétségtelenül az is —, hanem a dolgoknak olyan mérlegre tevése, amelyben célját, jelentőségét is megfogalmazzák, mint ahogyan tette azt Zimonyi Zoltán Tokaj ötödször című írásában, többek .közölt így fogalmazva meg az írótábor „hasznát’':' „egészséges helyi szellemet épít, politikus magatartást tükröz”. De ez a felidézés, amely hagyományosan követi a tokaji írótáborokat, abban is segít, hogy részint továbbgondolkodásra ösztönözzön, részint pedig szélesebb körben publikálja, ismertesse az ankétokon elhangzottakat. Ezt a célt szolgálja Kosa Erzsébet előadásának közzététele, amely az idei írótábor izgalmas tematikájából adódóan — A család és . az életmód —- különösen indokolt. A lap néhány más írása is feltétlen figyelmet érdemel. Mérhető mérhetetlen? címmel Rézműves János, megyei szakfelügyelő szól hozzá ahhoz a már-már országos vitához, amely irodalom- tanításunkat kíséri. Filmvíg- játék-keresőben a műfaj egy sor izgalmas kérdését véli fel Benedek Miklós. A nem pub- licisztikus jellegű írásokból pedig az Egy segédmunkás élete című Halmos Ferenc írást emelnénk ki Beke Ferenc, A napraforgók tánca, e számban befejeződöd. Tamási Áron elemzése mellett. Hivatástudat és kényszerítő körülmények Manapság — s nem véletlenül — a legkülönbözőbb fórumokon egyre gyakrabban kerül szóba a pedagógusképzés helyzete. S nem is úgy, ahogy korábban vitaalapot szolgáltatott, hogy sok vagy kevés pedagógust képzünk a felsőoktatási intézményekben (hiszen a pedagógusképző intézetek növekvő felvételi keretszáma ellenére sincs például elegendő tanár és tanító az általános iskolákban, különösen a kisebb településeken, de még Budapest peremkerületeiben . sem), hanem a pályára felkészítés tartalmi oldaláról közelítve. Hiszen azt az ellentmondást, ami a képzésben részt vevők számának növekedése, illetve a betöltetlen álláshelyek és a képesítés nélkül tanítók száma között feszül, nehezen lehelne csak azzal feloldani, hogy még több fiatalt vesznek fel a tanítóképző és tanárképző főiskolákra, a pedagógusképző tudományegyetemekre. Ehhez egyébként sem adottak a feltételek, hiszen a megfelelő képzéshez behatároltak a lehetőségek, nem korlátlan a felvehetők száma sem. Hiszen elvileg az eddig tanítói, tanári képesítést nyert fiataloknak is elégségeseknek kellett volna lenniük az utánpótlás biztosítására. A valóságos helyzet pedig egészen mást mutat. Az elmúlt tanévben például — jóllehet évente mintegy 3000— 3200 friss diplomás pedagógusi adnak a felsőoktatási intézmények az iskoláknak — hazánkban 1864 pedagógus „hiányzott” az általános isko. Iákból, s több mint 4600-an képesítés nélkül — bár tanulmányaikat többségükben már megkezdve — tanítottak. Minden valószínűség szerint, az igazságot keresve, az ellentmondás okát abban kell látnunk, hogy a pedagógus- képző felsőoktatási intézményeknek nagy adósságai vannak a pályára nevelésben. A hivatásra felkészítéssel maradnak adósok, legalábbis a tudományegyetemek. (Ez még akkor is igaz, ha a magyar felsőoktatás jelenlegi rend- szei’én is szükséges lenne némi változtatás, hiszen egy sor olyan pálya van, amely igényli a felsőfokú végzettségei, de olyan jellegű egyetemi vagy főiskolai képzés nincs .hazánkban. így ezek a fiatalok is túlnyomó többségükben a tudományegyetemek hallgatói lesznek, sohasem fognak tanítani, vagy eddig legalábbis sohasem tanítottak.) A pedagógusképzésről szólva így természetszerűleg a pályára nevelés, a pályára felkészítés erősítéséről, a módszertani oktatás arányának növeléséről kell beszélnünk. Hiszen — bár az őszinteség sokszor megkérdőjelezhető —, a felvételre jelentkezéskor nincs olyan fiatal, aki akár esküvel is ne bizonygatná, „csak a pedagóguspályán tudja elképzelni életét, s szívesen vállal állást akár a legeldugottabb településeken is, csakhogy taníthasson”. S ha netán később megpróbálnák „behajtani rajta” ígéretét (elsős korában letett fogadalmát), a kibúvók, a magyarázgatások vagy a felháborodás gazdag tárházát szolgáltatnák — tisztelet a kivételnek ... Nem véletlen, hogy — egy sor diplomáspá- lyával együtt — a végzett tanítók, tanárok hároméves kötelező elhelyezkedésének bevezetésére is sor kerül. Nem vitatjuk, szükséghelyzet diktálja e rendelkezés bevezetését, mint ahogy azt sem vitatjuk, ne|u lesz gondoktól mentes. De egyet kell értenünk azzal, hogy egy sor más, a pe- dagógushiányt csökkentő rendelkezéssel párhuzamosan, erre a kényszerítő lépésre is rá kell szánnunk magunkat. S. nem elsősorban azért, mert százezrekbe kerül az államnak egy diplomás szakember, következésképpen egy pedagógus is. Az oktatás előtt álló nagy feladatok megoldásához pedagógusokra van szükség. Hivatásukat . szerető, pályájukra jól felkészült pedagógusokra. S az- sem tekinthető ideális állapotnak, hogy a tanító- és tanárképző főiskolák levelező tagozatain hellyel- közzel többen tanulnak, mint a nappali tagozatokon. Sárospatakon például, ahol a nappali felvételi keretszám 100. a levelező tagozaton 116 tanítójelölt kezdi meg az első évet. S ez az aránytalanság még- jobban kiütközik az óvónői szakon, ahol. a nappali tagozaton 25-en, a levelezőn pedig nyoicvanan kezdték meg tanulmányaikat. Az oktatás arányainak felborulása semmi- ' képpen sem egészséges folyamat, bár szükségszerűen következett be. Mindenképpen összetett probléma tehát a pedagógushelyzet, amelynek szorító hatását épp az általános iskolákban érezhetjük. így az is érdekesnek számit, hogy amíg a felnőttoktatás iránt csökkent az érdeklődés — s ezen belül is különösen a tudomány-, az agrár- és a műszaki egyetemeken felvételre jelentkezők száma apadt meg —, a tanítóképző főiskolákra jelentkezők száma megnőtt. S ez bizonyára nemcsak azzal a puszta ténnyel függ össze, hogy a tanítóképző intézetek főiskolai rangra emelkedtek, hanem annak tartalmi oldalával is. A főiskolai rangra emelkedett tanítóképzés ugyanis azt is jelentheti — s reméljük, jelenti is —, hogy a pedagógusokat alaposabban, jobban készítik fel nemcsak az oktatásban jelentkező feladataikra, ami a hivatástudat erősbödését, a pályakezdés nehézségeinek leküzdését, a beilleszkedés megkönnyítését is magával vonhatja. Mert — sokaknak véleménye — a szükséges irányított elhelyezés csak akkor lehet igazán eredményes (három év azért gyorsan elrepül!), ha az egyéb intézkedések mellett mindenesetre elsősorban a hivatás gyakorlására való felkészítéssel is párosul. S a pedagógus- képző felsőoktatási intézményekben ebben tették meg az első nagyobb lépéseket. Csutorás Annamária Kedden nyílik a múzeumi hónap A minden őszön ismétlődő múzeumi és műemlékvédelmi hónap borsod-miskolci esemény-sorozatának nyitó ünnepségét október 5-én, kedden délelőtt 10 órakor tartják Miskolcon, a Herman Ottó Múzeum Szabadság tér 3. sz. alatti épületének emeleti előadótermében. A múzeumi hónap nyitásának már hagyományos kezdő aktusa az Istvánffy Gyu- ' la néprajzi és honismereti gyűjtőpályázat értékelése és díjainak átadása. Most tizenötödik alkalommal kerül erre sor. A pályázatot értékeli és a díjakat átadja Bujdos János, a megyei tanács elnökhelyettese. Ezt követően a pályázat előző 15 esztendejéről tartanak ankétot dr. Szabadfalvi József megyei múzeumigazgató vezetésével, majd Töltési Imre, a Hazafias Népfront honismereti bizottságának titkára a honismereti mozgalom országos eredményeiről és feladatairól — Hegyi Imre, a Hazafias Népfront Borsod megyei Bizottságának titkára pedig a népfront és a megyei múzeumok egy ült működéséről tart előadást. !
