Észak-Magyarország, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-17 / 246. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 7976, október 17., vasárnap Régészet, történelem, néprajz, természettudomány A Herman Ottó Múzeum új évkönyvéből A korábbiaktól eltérő borítóval, til6 oldal terjedelemben most jelent meg a miskolci Herman Ottó Múzeum legújabb évkönyve. A címlapon és a belső címoldalon található jelzés szerint összevont, két évet felölelő kötetet tartunk a kezünkben. A római XIII— XIV-es sorszámú kötet ugyanis 1074. és 1975. tanulmányaiból válogatott csokrot kínai, s a megjelentetéssel az évkönyv szerkesztősége, a múzeum igazgatósága mintegy utol kívánta érni magát, illetve korábbi évek, nagyrészt nyomdai okokbol előállott késedelmét igyekezett bepótolni. A kötetet Bodó Sándor közreműködésével Szabadfalvi József szerkesztette. A "könyv öt nagyobb fejezetre tagolódik. Az első nem sorolható egyetlen tudományághoz. A múzeum névadójának, Herman Ottónak szentelték ezt a részt, benne négy tanulmány négy oldaláról világítja meg a polihisztort. Allodiatoris Irma, a természettudóst, Kemenczei Tibor, a régészt, Szabadfalvi József, a néprajzkutatót, Veres László pedig a politikust mutatja- meg. Érdemes felhívni a figyelmet erre a négy tanulmányra, mert a négy tanulmány sokoldalúan/ mutatja be a nagy tudóst, különösképpen felhívjuk a figyelmet a sorban negyedik írásra, a Veres Lászlóéra, mert a nagy természettudós sokoldalú munkásságának eddigi méltatásainál közéleti, politikai szereplése nem kapott mindig megfelelő hangsúlyt. A továbbiakban négy tudományág szerint oszlik le-' jezetekre az évkönyv gazdag, színes tartalma. Sorrendben a régészet, a történelem, a néprajz és a természettudomány körébe tartozó tanulmányok követik egymást. A miskolci Avas őskori problémáiról ír 'Tóth Lajos; K. Végh Katalin régészeti adatokat ad közre Észak- Magyarország időszámítá- susk utáni I—IV. századi történetéhez, Gádor Judit és Hellebrandt Magdolna, pedig a Herman Ottó Múzeum 19711-ban é.s 1974-ben végzett ásatásait és leletmentéseit mutatja be. Mindhárom régészeti témájú írást gazdag fénykép és rajzanyag illusztrálja és teszi a nem szakmabeli számára is könnyebben érthetővé. A kötet legtartalmasabb fejezete a történelem. Tizenegy tanulmányt tartalmaz ez az összeállítás, hármat külön is ki kell emelnünk közülük. Az egyik Veres László tanulmánya, amely az 1918—19-es forradalmak miskolci eseményeit a plakátok tükrében mutatja be, igen sok plakát fotójával és 12U plakátnak a jegyzékével egészítve ki mondandóját. A másik kiemelkedő tanulmány szerzője Dobrossy István, aki a XIX. század végi miskolci kereskedelmi kapcsolatokat és hitelviszonyokat mulatja be, rendkívül részletesen, sok kimutatással, különféle jegyzékekkel érzékeltetve a kapitalista fejlődés korszakában álló város kereskedőinek, pénzintézeteinek tevékenységét, életét és annak társadalomformáló hatását. A harmadik kiemelkedő írás szerzője Rózsa Miklós, írásának címe: Svájci cukrászok Miskolcon. libben a tanulmányban a szerző a XVIII. századtól kezdődően mutatja be a svájci cukrászok vándorlását, majd Miskolcra érkezését, s rendkívül színes leírást ad ennek az iparnak pátriánkban történt meghonosodásáról, egészében a miskolci cukrászipar kezdeteiről. Nagy szerepet kap ebben a tanulmányban az országos hírű Roráriusz cukrászda is, és külön érdekességet ad e tanulmány megjelenésének, hogy éppen szeptember 30- án múlt öt éve, hogy a cukrászdát bezárták és november végén lesz öt éve, hogy az épületet robbantással elbontották- A cukrászda műemléki berendezése jelenleg Budapesten vár gazdára. A -történelmi fejezetben találjuk még Csorba Csaba írását Tulajdonjegyek, mesterjegyek, polgári címerek a középkorban címmel; Détshy Mihály Az ónodi vár korai építkezései című tanulmányát, Joo Tibor-Zsóry József Tolcsva műemlékei, Kamó- dy Miklós A homonnai- tokaji átütéses bélyegfogazás rejtélye, Balassa Iván A fi- ioxéra Tokaj-Hegyalján, Katona Imre A sárospataki habán kerámia-receptkönyv tanulságai című munkáját, továbbá Molnár József Jókai Mór „Miskolezyak” című történelmi elbeszélésnek forráSzakszervezeti irodalmi színpadok találkozója A szakszervezeti irodalmi színpadok kétnapos találkozójával kezdődött meg tegnap, október 16-án, az ózdi kulturális hetek idei rendezvénysorozata. A szakszervezeti öntevékeny mozgalom hagyományos seregszemléjén, amelyen a bemutatkozás mellett lehetőség nyílik az amatőr irodalmi színpadok színvonalának felmérésére is, ezúttal kilenc borsodi együttes vesz részt Miskolcról, Diósgyőrből, Ózdiéi, Sajószerilpéterről, Éde- lényböl és Sajóbábonyból. Az immáron tizenkettedik alkalommal megrendezésre kerülő ózdi kulturális hetek igen gazdag programmal „várja” az érdeklődőket. Hiszen a november JO-ig tartó rendezvénysorozaton szi rite valamennyi amatőr művészeti mozgalom képviselteti magát: színpadra lépnek majd a pávakörök, kiállítást rendeznek a képzőművészeti körök és a népművészeti szakkörök tagjai. De kapcsolódnak a hagyományos, októberi rendezvényekhez is. így kerül sor például a honismereti táj konferenciára, amelyen Borsod megye honismereti mozgalmának helyzetét vitatják meg a résztvevők. A helyi csoportok fellépései mellett országos jelentőségű találkozókra, programokra is sor kerül majd. Novemberben nyitják meg a munkás képzőművészeti körök első országos kiállítását:, amelyen 143 festményé 46 grafikát és 49 kisplasztikát láthatnak az érdeklődők. A kulturális hetek keretében lesz Ózdon Mészáros Márta új filmjének, a Kilenc hónapnak az ősbemutatója is. _____ ' s a és Takács Béla Református templomok török hímzései Észak-Magyarországon című írását. Hat tanulmány olvasható a néprajzi fejezetben. Ezek közül kettő Mezőkövesdhez kapcsolódik. Fél Edit—Koffer Tamás, a matyó hímzés alakulásáról és a magyar népművészet stíluskorszakairól, egy korábbi Kis Jankó Bori-pályázattal kapcsolatos népművészeti tudományos ülésszakon tartott előadásának szövegét olvashatjuk, majd Fügedi Márta mutatja be a mezőkövesdi kékfestő műhelyt. E tanulmányhoz kapcsolódva érdemes megjegyezni, hogy á közelmúltban e témakörben Miskolcon kiállítást is rendeztek, s akik azt látták bizonyára érdeklődéssel olvassák majd Fügedi Márta írását. De bizonyára mások is. Nagy érdeklődésre tarthat számot Kunt Ernő sok fényképpel illusztrált munkája: A magyar népi temetők szemiotikái elemzése. Selmeczi Kovács Attila Észak-Magyarország középső területeinek csűr-típusait mutatja be, Petercsák Tivadar Filkeháza lótartásáról ír, Nagy Géza pedig .a bodrogközi kepések munkaszervezetéről és életmódjáról. A természettudományi fej ezet Kordos László írását adja közre a kis-kőháti zsomboly szubfosszilis denevér populációjának vizsgálatáról, valamint Tóth Sándor munkáját Adatok a Tardi-patak völgye Diptera faunájához címmel. A Herman Ottó Muzeum összevont évkönyvének írásai döntő többségben a nagy- közönség számára is érdekesek, voiizók és olvasmányosak. A legtöbb cikket gazdag illusztrációs anyag egészíti ki és többségük mellett rövid német nyelvű összegezés is található. A kötet nyomdai munkáit a debreceni Alföldi Nyomda végezte. (bcnetlck) SAJÓ LÁSZLÓ Dúdoló Látod, a bogarak behord ták szobádba a sarat. A padlóborítású mennyezetet fölverték a roj’tolc, levelek. Alkonyat. Csikk-kehely. A tükörben, az ablakban az utcán Sehol egy arcnyi hely. A Delta Az Antarktisz búvárai, pingvinek és fókák éleiéről számol be, tudományos ritkaságnak tekinthető 7 víz alatti színes képekkel a Delta Magazin új száma. Részletesen ismerteti a különleges növényi hibridsejtekkel folytatott hazai kísérleteket, a Tejút-rendszer jelzőlámpásainak: a gömbhalmazoknak a kutatását, a sejtek érzékelő molekuláinak hibáiból fakadó betegségeket, a szovjet izomátültetési kísérleteket, az óceánok planktonkincsének feltárását és a nagyobb biztonságra törekvő új típusú gumiabroncsokat. Rózsik István rajza Elkényeztetettek : vagyunk ? A Molnár Béla Ifjúsági és Üttörőházban — közönség hiányában — elmaradt csütörtökön a kolozsvári Állami Bábszínház együttesének előadása. Őszintén szólva, némiképp megdöbbentett a hír, ámbátor sajnos nem ez az első eset, amikor közönség hiányában elmarad egy- egy művelődési program. S bizony, ha egyszer készülne egy olyan kimutatás, amelyben szerepelne az is, hogy csakazértis, alig maroknyi hallgatóságnak hányszor rendeztek irodalmi estet, filmvetítést, író—olvasó találkozót, még elgondollcozta- tóbb lenne a kép. Bizony, bizony — mondhatnánk rezignálta» — még nincs minden rendben az érdeklődéssel. És valami igazunk is lenne ebben. Mert kétségtelen tény — sajnos —, hogy elég széles réteg tanúsít még közömbösséget a művelődési lehetőségek iránt. Különösen az új lakótelepeken. — A Molnár Béla Ifjúsági é.s Üt- törőházat is egy alig belakott lakótelep öleli körül — talán megmagyarázhatatlan módon j$. no és persze magyarázhatóan is, az embereket egyelőre lekötik saját dolgaik. Legalábbis ezzel magyarázható, s ezzel magyarázzák, hogy viszonylag ezekben a körzetekben alacsony a könyvtárlátogatók száma, kevesen járnak el a művelődési intézményekbe. Más kérdés — de ugyancsak lényegbevágó —, hogy sok esetben a művelődési ház működési feltételei sem hatnak csábítóan. Magyarázhatjuk így is, úgy is. És persze azt is megkérdezhetnénk, hogy sok esetben — s most már nemcsak a már említett bábelőadásról van szó — vajon elégséges volt-e a rendezvény propagandája. Azaz: tudtak-e róla azok, akiket vártak az előadásra, a beszélgetésre, a filmvetítésre. Mert bizony sokszor ebben is van hiba. É.s a közönség — a várt, a megjelent vagy az éppen elmaradt közönség — sokféle .csábításnak van kitéve. Néha túlságosan is soknak. Ez egyszer jó, egyszer pedig éppenséggel rossz. Néha az az ember érzése, hogy elkényeztetettek vagyunk. Olyan sokfelé csábítanak minket, hogy nem tudunk választani. Vagy nem is akarunk. Az utóbbi időben szerencsére nem igen találtunk olyan példát — de néhány évvel, nem is sokkal ezelőtt még bőségesen hozhattunk volna rá! —, hogy egyazon előadást hurcolták volna végig a város művelődési intézményein. Szerencsére ebből mái „kinőttünk”. (A inűsoregvez- tetésekke] sikerült elkerülni az ilyen egybeeséseket, hiszen végtére is egy-egv program közönségereje véges.) De azt hisszük, 'még mindig bőségesen van tennivalónk azért, hogy a nem kis anyagi erőfeszítésekkel megteremtett lehetőségekkel valóban alkotó módon tudjunk élni. Mert talán felesleges bizonygatni, nemcsak hihetetlenül nagy szellemi és anyagi erőfeszítések hullanak el a közömbösség miatt, hanem olykor pótolhatatlanul el is vesznelc az egyes ember szamára. S mindez már felveti azt, amit éppen most, az elmúlt napokban az ország- gyűlésen, a közművelődést törvény vitájában is több felszólaló is megerősített: a közművelődés közügy. Olyan feladat, amely természetszerűleg nem merül ki a könyvtárhálózat fejlesztésében, a művelődési intézmények programajánlásaiban. Átfogja életünk minden területét. S éppen ezért a közművelődésért érzett felelősség sem merülhet ki a művelődésügy h i va tásszerű művelői körében. Valameny- nyiünknek — s igen nagy mértékben a munkahelyi vezetőknek is — érezniük, át- érezniük kell ezt a felelősséget,. ami a jobb odafigyelést, a hathatósabb támogatást is feltételezi. F,z a fajta közérdeklődés; a művelődésért érzett társadalmi felelősség, mostanában bontakozik ki, s a jövőben bontakozhat ki igazán. S visszatérve az önmagunk által feltett kérdéshez, leszűkítve egy kicsit a köz- művelődés fogalmát, azt lí&ll mondanunk: nem vagyunk elkényeztetettek még akkor sem, ha a látszat ez ellen szól. Csak nem tudunle niég eléggé élni a lehetőségeinkkel. Sem mi, sem a művelődési intézmények. Mi talán olykor érthetetlen és néha megmagyarázhatatlan közöm bösségge 1 viseltetünk, de a művelődés, a közművelődés munkásai sem mindig figyelnek oda azokra a lehetőségekre, amelyeket az élét vet fel. S amikor felpanaszoljuk, hogy kevesen járnák tárlatokra, viszonylag szűk körből kerülnek ki a hangversenyek állandó látogatói. vagy a színházi előadások elmaradt nézőit hiányoljuk, gyakran azt felejtjük el, hogy az odavezető utat nem mutatjuk meg. S olykor arról feledkezünk el, hogy másfajta művelődési lehetőségekkel élnek azok; akik ezekről távol maradtak. S talán nem járunk mesz- sze az igazságtól, ha azt .mondjuk: az elmaradt előállások, beszélgetések, találkozók éppen arra figyelmeztethetnek, hogy a közösség érdeklődésének felkeltésében, a közművelődés társadalmi rangjának általános elismertetésében vannak meg feladataink. Csutorás Annamária
