Észak-Magyarország, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-12 / 216. szám

Vi., wjémflp ESZAK-MAGYARORSZÄG 7 A FELTALÁLÓ A sima huzal áthalad egy bőrönd nagyságú szerkeze­ten és egyszeriben csavar­bordássá válik. A csőszerű alkalmatosságot nem hajtja semmi, mégis forog. — Azok közé tartoztam, akik nem hittek benne. Ma, nyolc évvel később olyan pofonegyszerűnek tetszik, hogy csodálkozom akkori hitetlenségemen — mondja a gyáregységi üzemvezető. — Nagy dolog, nagy jelen­tőségű találmány. Szabadalom. A csavarbordas beton- acélhuzal-gyártás szabadal­mának tulajdonosa a De­cember 4. Drótművek. A feltalálók: Erdödi György, Zolnai Dezső és Kóthay Jó­zsef. Erdödi György kezde­ményezte a témát. — Hogyan születik egy találmány? — Isteni szikrák nélkül. Sok munkával. Kollektiv munkával. Nagy akaraterő­vel, sok türelemmel, és kel­lő szakértelemmel. — Miért éppen a csavar­bordás betonacélhuzallal kezdett foglalkozni? — Azt hiszem, erre a kérdésre tudom megfogal­mazni feltalálói munkám lényegéi. a mozgatóerőt. Mert feltaláló az az ember is, aki — mint mondani szoktam — kifúrja a cipő­fűzőt. Sok energiát fektet ő is a témába, de abszolút fölöslegesen dolgozik Én kizárólag gyakorlati hasz­nú. aktuális megoldásokkal foglalkozom. Betonacélt) Li­zái gyártására készült ép­pen a drótgyár, amikor fog­lalkozni kezdtem a lemár val. Társaim elfogadták 'a gondolatomat és dolgozni kezdtünk. — Miként viszonyult eh­hez a gyár kollektívája? — Minden próbálkozás­nál három részre szakad a társaság, a semlegesekre, a biztatókra és azokra, akik kijelentik, hogy őrültség az egész. Én azon a vélemé­nyen vagyok, hogy egyet­len dolog dönti el a téma életképességét: a kor, amelyben született, illetve ennek a kornak a műszaki igényei. Ha például 1990- ben készül el a csavarbor­dás betonacél, biztos, hogy nem vált volna szabada­lommá, én pedig biztos, hogy akkor mással foglal­kozom. Az első szabadalom I960 óta milliókban merhető népgazdasági hasznot haj­tott, Az alsózsolcai és a bu­dapesti épületelemgyái az Erdőd i —Zol na i—K ó thay-íé- le acélhuzalt használja Me­sélik, hogy a múltkoriban egy nehéz teherautó belc- rohant egy csavartcrdás huzallal készült betonosz­lopba: a beton pozdorjává tori. de a huzal tartotta magát. — Mi volt a legnehezebb a szabadalomig? — Semmi sem volt ne­héz. Egy ember életében csak egyszer jön össze eny- nyi jó körülmény. A talál­mány szabadalmaztatása si­mán ment, az ipar meg örömmel iogadla. — Megérte a ráfordított évek sokasága? — Jó érzéssel megyek mindenkor .a huzal mű 11- be. Természetesen anyagi­lag is megérte. A szaba­dalmi dijat a termeléssel arányosan kaptuk öl éven át. Kissé furcsa a szituá­ció: amíg dolgozik a felta­láló. legfeljebb biztatást kap évekig, aztán aláírjuk a megvalósítási szerződési, és anélkül, hogy belepnénk a lábunkat a termelőüzem­be, folyamatosan kapjuk a honoráriumot. — Említést tett egy má­sik szabadalomról. Miről van szó? — Takács György, Ko­vács László, Gorondi Ist­ván, Bodnár Béla kollégá­immal és Zolnai Dezső ba­rátommal szabadalmaztat­tuk a közvetlen villamosel- látás-fűtésű sópalentirozó kemencét. Egy egész tech­nológiai sor megváltoztatá­sáról van szó. A régi hő­kezelés) technológia elavult már. Legnagyobb előnye, hogy kiküszöböli az egész­ségre oly ártalmas ólom alkalmazását. Mindemellett olcsóbb a technológia, könv- nyebb üzemvitelt tesz lehe­tővé, jobb energiafelhasz­nálást ... — Azt mondta, költséges a beruházás. — Igen. Mondhatnánk úgy, hogy milliókat kell be­leölnünk, hogy tízmilliókat kapjunk vissza. — Biztos benne, hogy az elmélet nem bukik meg a gyakorlatban? — Én igen. Kezdettől biztos vagyok, de ezt nem tudom, illetve nem tudjuk bizonyítani. Ezt csak elhi­tetni lehet. Akik pedig el­hiszik. azok csupán azért; mert elhitték, sok-sok pénzt adnak a kísérletekhez. — Elhitték? — Csodálatos érzés: igen. Öt tápegység beszerzését engedélyezte a .gyár, pedig nagy rizikót vállai egy ilyen lépéssel. De megfor­díthatom: GYÁR1GAZGA- TÖ kell ahhoz, hogy az el­méleti szenzációból gyakor­lati szenzáció válhassék. Mert mindén cél elérésé­hez több megoldás kínálko­zik. A gyár érdeke, hegy a lehető legjobb műszáléi és gazdasági megoldás érvé­nyesüljön. Azonosak itt a gyári és feltalálói érdekek. Ilyenkor az emberismeret a legfontosabb. az, hogy mennyire ismert meg min­ket a gyár. Ha pedig meg­szavazták nekünk a bizal­mat. a többi a mi dol­gunk . . . — Ön most lebontat egy kemencesort, mert az x- edik kísérlet egy újabb megoldást kínál. Mit szól­nak ehhez azok a munká­sok, akik filléres megtaka­rításokra törekszenek. —A December 4. Drót- müvekben nagyon eielké- pes a ’ Dolgozz Hibátlanul mozgalom. Ezzel kiegészí­tenem a kérdést, a vála­szom pedig az. hogy sokak körében népszerűtlen va­gyok mostanában. Termé­szetesen mindenki ismeri a terveket, nem volna üzemi demokrácia, ha nem ismer­nék. de mindenkinek szu­verén joga. hogy kételked­jék. Vigaszom, hogy 1977- ben már kalkulálható lesz. a kemencénk gazdasági eredménye. Erdödi György negyven­éves. Harmadik találmánya, amelyet egy harmadik cso­porttal készített, az Orszá­gos Találmányi Hivatalban van már. Hogyan lehet a dróthúzást összekapcsolni a palentírozás műveletével ? Ez a témája. Álmatlan éj­szakák. görn.vedés a rajz­asztal mellett, száz kilomé­teres utazás egy parányi szerszámért, mindez a sza­bad idő rovására. Munka­időben a gyár műszaki fej­lesztésén töpreng. Főosz­tályvezető. Szakirodalmak mázsáit tanulmányozza, la- pasztalatgyűjtő körútra megy, keresi a jót. a kor­szerűt. Ez a feladata. 1-Ia pedig nem talál megfelelő gépet, hat kerít néhány társat és feltalálja. Eskü­szik, hogy a mai, szakoso­dott világban egyedül sen­ki sem képes nagy alkotá­sokra. . Megmutatta a huzalgyár­tó gépel, a lebontandó ke­mencét. Jártunkban, kel­tünkben sok emberrel ta­lálkoztunk. „Ez az ember nagy tehetség, zseniális gondolatai vannak” — több alkalommal, több emberrel való találkozás után elis­mételte ezt a mondatot. — Tehetségesnek érzi magát? — Fanatikusnak. — Honnan a kísérletező kedve, az energiája? — Apám főkonstruktőr volt, örök kísérletező. Ügy látszik: örököltem a mű­szaki hajlamot. Lévay Györgyi Pékségek Császkálunk, lődörgünk, bóklászunk még egy kicsit ebben a szűkös helyiség­ben, pedig mái- láttunk, megnéztünk mindent, amit lehet. Keressük még az ürügyet: hátha itt marad­hatnánk még egy ideig, ugyanis csodás szag — de­hogyis szag, iilat! — ma­rasztal bennünket — a frissen kisült kenyér sem­mihez sem hasonlítható, kellemes illata. Ráadásul nem is veknikből, hanem kerek kenyerekből, barna­ropogós héjúra sültekből árad a marasztaló iilat, ke­rek kenyerekből, melyeken kibuggyant ..sercliik”, dú­lnék kínálkoznak elsődleges kóstolásra. Ámbár sok látnivaló nincs ebben a kis műhely­ben, ebben a kis pékség­ben. Itt van ugyan például a dagasztó, vagy a kiliiké- szítő szerkezet, de már bi­zony nem a legjobo álla­potban. Elég szűkös min­den. A lisztraktár is csak egy kis szobácskányi rész, nem sok férhet bele. Rá­férne bizony a pékségre a felújítás, a korszerűsítés, erre a célra nyilván el tud­nának költeni itt is kunv- nvedén néhány fönn tot. Ha 'enne. Lesz egyébként, valamennyi lesz majd itt is. Az „itt” a hejöbábai üzem, melyet a hejőpapi Új Élet Tsz működtet — egy­szer már meg is akarták szüntetni, szerencsére még­sem tették —. de hasonló­kat láthatnánk a megye számos, más termelőszövet­kezeténél. vagy éppen áfész-nél is. Hasonló, kis pékségeket találhatnánk, melyek nincsenek ugyan korszerűen ellátva, felsze­relve. de tisztességesen el­készített, jó kenyeret ad­nak. Néhány év óta munkál­kodnak ilyen kis pékségek megyénkben. Milyen siker­rel? Gondoljunk tálán a miskolci Búza téri csarnok­ra. melyben például a me­zőn,yárádi kenyér érkezését hosszú sorok várják. Vagy azokra a megyét járó, is­merő emberekre, akik az edelényi járási Utakat álta­lában úgy igazítják, hogy a hangácsi kenyérből hozhas­sanak haza. És még sorol­hatnánk, majd a végén so­roljuk is. A lényeg az. hogy a faluban sütött kenver va­lahogy mindig jobban ízlik. Nem biztos, hogy iobb — bántódás ne érje a városi üzemeket, ezekben is min­dent megtesznek, jól is te­szik —. de valahogy mégis jobban ízlik. Most már van is miből válogatni, van is miből különbséget tenni. Az elmúlt ötéves tervidő­szakban ugyanis tizenkét kis pékséget hoztak létre megyénkben, összességében megközelítően 45 tonna na­pi kapacitású pékséget. Vi­szonylag kevés pénzből. Kevés pénzből pedig úgy lehetett „kihozni” ezeket a termelőegységeket, hogy a korszerű feltételek megte­remtésétől egyelőre elte­kintettek. Kenyeret tudtak, tudnak sütni ezekben a kis műhelyekben, csak éppen nem valami ,ió feltételek között, tehát eléggé nehéz­kesen, sok munkával. De: a kis pékségek, így is vállalták. Mert szükség van a kenyérre, a .tó ke­nyérre, szükség van a vá­logatás lehetőségére, mert nálunk a kenyér mindig is fontosabb volt. minden másnál. A megyei tanács végrehajtó bizottsága ugyan­csak e céltól vezéreltetve határozott úgy 1971-ben, hogy a tanácsi sütőipari vállalatok támogatásán túl a szövetkezeti szektorhoz tartozó sütőipari kapa­citás fejlesztését is tá­mogatja. A megyei tanács vb leg­utóbbi ülésén az előterjesz­tések között ismét szerepelt ezeknek a kis pékségeknek a segítése. Állami segítség a szövetkezeti iparnak. Ugyanis ezekben a kis pék­ségekben a gépek, a felsze­relés állapota elmaradt az állami vállalatok felszerelt­ség! színvonalától. A jó kenyérre viszont szükség van, kár lenne ezeket a ' pékségeket magukra hagy­ni. Nem is maradnak ma­gukra. A mégyei tanács vb legutóbbi ülésén ismét sze­repeltek a szövetkezeti pék­ségek. számukra ismét jóvá hagylak bizonyos összege­ket. Egyebek között a jegy­zet elején említett hejöpa- pi t.sz üzemeként működő pékség is a listán szerepel. Talán nem érdemtelen fel­sorolni a többi, hasonló kis pékséget sem. A 'putnoki •á fesz sütőüzeme, a han­gácsi, a bekeesi. a prü- gyi, a mezőnyárádi, az. izsó­íalvi, a szentistváni, a mo­noki, a tiszakeszi, a cigán- di, a sajóhidvégi, a felső- vadászi, a nagybarcai tsz péksége kap támogatást a megyei tanácstól. Mire? Mindenekelőtt ar­ra, hogy a már meglevő pékségek minél jobban tudjanak munkálkodni, mi­méi jobb, korszerűbb kö­rülmények között dolgozza­nak. Pénzt kapnak elsődle­gesen dagasztógépek, zsem­le- és kifligyártó, valamint egyéb gépek, berendezések megvásárlására, illetve n á gy j avítá.sára. Ezenkivü 1 kemencék, szociális helyi­ségek, utak' felújítására, korszerűsítésére, végül pe­dig a szállításhoz hasz­nálatos gépkocsik felújítá­sára. esetleg beszerzésére. Üi üzemek, sütőkemencék építését tanácsi pénzből nem támogatták. Csudős, kellemes illatok érződnek itt. ebben a heiö- babai pékségben, melyben itje-oda csalinsázunk, csak azért, hogv minél tovább érezzük ezt a semmi más­hoz sem hasonlítható illa­tot. m°ly a frissen sii’f ke- nvérből árad. Mondani is fölösleges, hopv a meyvei tanács vb állásfoainlása. mely ezeknek a pékségek­nek a támogatására, kor­szerűsítésére biztosít tisz- tessépes mennyiséqfí össze­get. mennvire örvendetes. Jó lenne ugvmis ha minél több. ilven illái1’’ kenyeret p,-ezhe1 nénk. v '’'-o’hat­nánk a megve különböző boltjaiban. Priska Tibor Ajándék a városnak — Jókedvemből és rosszkedvűmből születtek alkotá­saim — mondta kedvesen az idős művész, amikor, még a ikiállítás rendezése közben beszélgettünk a Sárospataki Galériában. — A hangulat szülöttei. S miközben már-már önfeledten végigsimitolta kezé­vel egyik szép szobrát, arról beszélt, hogy számára a: alkotás „veire menően komoly” játék, amelyben ön­magával és az anyaggal kell megbirkóznia. Talán ezért is szereti olyan nagyon a követ — e kemény anyagból is legszívesebben mindig a legkeményebbeket választja ki —. mert azt igazán birtokba kell vennie. Andrássy Kurta János — bár elsősorban szobrászként tartjuk számon — otthon van a festészetben is. De akár a ceruzát veszi a kezébe, akár az ecsetet, akár a vésőt: nemeset alkot. Alkotásai az embert őrzik. .42 embert a maga sokszínűségében, gazdag érzelemvilágában, erejé­ben és gyengeségeiben. Ezért erezhetjük mindvégig — a már-már örök témáknál is —. hogy valami újat, tud mondani nekünk. Mert alkotójuk azt vallja: a korszerű­ség nem más. mint saját korát észrevennie önnön életén belül... Ezt akarta megvalósítani életművében. Andrássy Kurta János munkáiból gyűjteményes ki­állítás nyílik ma délelőtt. 11 órakor a Sárospataki Galé­riában. S ezen a napon írják alá az adományozó levelet is. ,4s elmúlt cv augusztusában ajánlotta fel a -művész: Sárospataknak ajándékozza a tulajdonában levő alko­tásait. Sárospataknak, amelynek ugyan nem volt sem lakója, sem diákja — de amelyet oly közel érez magához. Ez a mostani kiállítás, amelyet dr. Király István akadé­mikus nyit meg; bemutatkozás. Mert a gazdag és érté­kes gyűjtemény önálló épületet kap majd. Egy régi épü­letet állíttat helyre erre a célra a város tanácsa. Abban lel majd végleges otthonra Andrássy Kurta János több mint kétszáz alkotása. S ezen a mai napon még egy munkáját. Móricz dom­borművel ajándékozza a városnak. .4 kiállítás megnyi­tása után avatják fel ugyanis alkotását a Móricz Zsig- mond nevet viselő szakmunkásképző kollégium falán. (cs. a.) Fotó: Lac'zó József Andrássy Kurta János szobrászművész és Janó Ákos múzeumigazgató az alkotások között. A miivesz részt vett gyűjteményes kiállítása rendezésen. Ez a szép munkája a Sárospataki Galéria bejáratánál látható. A ko érzelemmel telítődik keze munkája alatt. Szoborilézök. Már a megnyitás elölt is sokan szeret­tek volna bekéredzkedni a kiállításra. Hiszen a várnak naponta sok száz látogatója van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom