Észak-Magyarország, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-12 / 216. szám
1976. siept. 12., vasárnap ÉSZAK-MAG YARQRSZAG 5-S' — Olyan helyzet alakult ki a; egészségügyi ellátás körül, amikor már az egészségügyben dolgozóknak is bosszantó az úgynevezett hálapénz — mondotta az egészségügyi szakszervezet megyei titkára azon a tanácskozáson, amelyen az egészségügyi etika kérdéseit boncolgatták. A kör tehát bezárult. Előbb utóbb minden ember, maga az egészségügyi dolgozó is egészségügyi ellátásra szorul. Megbetegszik, s élni akar állampolgári jogával, miszerint neki is jár az ingyenes orvosi ellátás. Régi, megkoptatott példa, de mégis fel kell idézni, hogy ha a fodrásznő haját megfésüli a társa, nem ad neki borravalót, de a pincér sem a kollégájának. Az egészség- ügyi dolgozókat mindig sérti, ha különféle borravalós pályán dolgozókkal hasonlítják össze őket. Pedig az összehasonlításra a körülmények szolgáltatnak okot, s nevezhetem én azt a pénzt para- solventiának vagy akár szép magyar nyelven hálapénznek — amit olyan gyorsan kitaláltak! — a lényeg mégis csak az: a pénzemért megkülönböztetett udvariasságot 'térek. Most ne szóljunk azokról az esetekről, amikor valaki műtét, szülés előtt pénzt ad a sebésznek vagy a nőgyógyásznak. Ennek körülményeivel az etikai akcióprogram foglalkozik. Hogy lesz-e ks mikor lesz változás ebben, nehéz lenne megjósolni. Sok mindentől függ, s nem kis mértékben a betegektől. Most, amikor odáig fajult az etikai probléma, hogy az egészségügyi dolgozókat is erősen zavarja, gyakran felteszik a kérdést: — kikezdte? Az orvos, vagy a beteg? Eleinte az orvos nem igen inert volna kérni az állami egészségügyi intézményekben. Ma már sajnos mer. Kérni, megkövetelni is mer. Előre méghozzá! Tisztelet a kivételnek, mert kivételek azért vannak, ha nem lennének az egész etikai akció- Programot nem lett volna érdemes- megfogalmazni. Tehát maradjunk abban, hogy a beteg kezdte, és a . A csengetésre egy asszony nyitott ajtót. — Tűzoltók? Mit óhajtanak, csak nem ég a ház?! — Elnézést kérünk asszonyom, de jelentették, hogy nagy súlyú jégcsap kéoző- dött a ház külső homlokzatán. Ha leszakad, súlyos balesetet okozhat. — En ebben mit tehetek? — tárta szét a karjait az asszonv. , — Az öli lakásának az ablakából tudjuk a legjobban megközelíteni és eltávolítani a iégcsapot. Az asszony rémülten nézett a tűzoltókra, majd a csizmáinkra. — Csak nem képzelik, hogy így. csizmában mennek be a szobába? Nekem drága szőnyegeim vannak .. . esetleg, ha levennék a csizmákat ... Tűzoltó zokniban! Sók mindent lehet kérni a tűzoltóktól- de ezt talán mégsem. A csizmát nem vetették le, de a jégcsaoat sikerült hosszú csáklyával leütni. Nem is volt. veszélytelen az a'-'-ió önként vállalkozót kellett kérni a rajból, aki hajlandó félig kiléoni az ablakon. IjQV A/s ns/ifíbolÓQÍü Sok ember gyűlt össze a magasfeszültségű vezeték alatt. A fiatalember egy mabeteg folytatja, olyan esetekben is. amikor igazán semmi éríelme az ..adakozásnak’. Volt orvos, aki bevallotta. hogy az osztályon fekvőnek semmivel sem tud ö személyében többet nyújtani, minthogy reggel megáll egy pillanatra az ágyánál, s szépen, udvariasan ke- zétcsókolomol köszön. Annak a betegnek ez kell. ezt „hálálja meg’’, anélkül, hogy mindezt belátná. Ki tette ki először az éjjeli szekrényre a narancsot, a csokoládét? Hosszú ideig gyakorlat volt ez az egyik miskolci kórházi osztályon. Reggel jött a nővérke, s egy nylonzacskóban összeszedte a kedves adományokat. A betegeknek külön gond volt, hogy minden reggelre készítsenek „meglepetést”, míg egy fegyelmi vizsgálat véget nem vetett az ügynek. Ezt is ki kezelte? Ilyesmit kérni valóban nem lehet, de hozzászokni azt sajnos lehet. Ki kezdte el, hogy a szabad körzeti orvos választás háziorvos-fogadássá fajúit ? Ki szoktatta rá a körzeti orvosokat, hogy az öreg nyugdíjasoktól ugyanúgy zsebve- vágják a 20, 30 forintokat egy házi ellátás utáni mint a tehetősebbektől a százast? El is hiszem ezt az elhangzott mentegetőzést: — Szegény Juliska néni halálosan megsértődve, ha nem venném el tőle a pé nzt, amit a nyugdijából nekem szán. Azt mondja jólesik neki ha adhat, s ne becsüljem le az ő kis forintjait sem. így kezdődik kicsiben, s ott folytatódik nagyban, amikor a főorvos felháborodik, mert kevésre értékelték tudását, szakmai „magaslatát”. No nem az egészségügyi szervek, hanem a vékony borítékot adó betegek. Mert volt aki előbb már többre értékelte. Tulajdonképpen mégis csak a betegek egymásra licitálása alakította ki az árfolyamot. Közismert, hogy az osztályokon megbeszélik a betegek: — maga mennyit ad? Aztán ha csak egy mód van rá, igyekeznek valamivel többet tenni a borítékba. Ez már az újabbkori nagyzolá- sunk egyik formája. Az én jóm ügyességével tornázott fenn az oszlop tetején, s egv-egv „mutatványát” a szörnyülködés moraja kísérte. Az állomás épületéből szerencsére észrevették, amint felfelé kúszott az oszlopon. Gyors telefon, s áramtalaní- tottdk a vezetéket. Jó ilyenkor ha akad olvan ember, aki nem veszíti el a lélek jelenlétét. s tudja, mi az első teendő. Aztán jöttek a tűzoltók. — Azonnal jöjjön le! — Azt várhatják! — Ha nem jön le, lehozzuk ! — Ügv próbáljanak felém közelíteni, hogv rögtön leugrok ' Mit ér ilyenkor a hosszú létra, a jó felszerelés? Mindez nem sokat, de annál többet a tapasztalat, az emberismeret. A raj parancsnokának szinte os'df’holóanssá kell lennie. A tétel nem is olvan bonvol”lt. ha az illető valóban finavilko« akar lenni. má’- régen leoeorhatott volna. A’ e'ső szándék, a vezeték érintése m“CTbbts„]t. Az ugrásra n»m volt felkészülve le1 '-’les. finnen most erősít - ’aette s7'>nSó'-.,t bámuló törne« szörnv'1 büdzsén. Táv- vezptékszprplfl volt a fotlal- knzása. ez°rt sikerültek olvan lói a mutatványok a magasban. A rajparancsnok megtalálta az egyedül járható en autóm, az en garázsom, az. én vikendházam legyen különb, de még: az én sírkövem, kriptám is más legyen. Az ilyen ember fizessen, ha neki úgy tetszik. Csakhogy elvárna az ember in- lelligens. kulturemberektől, hivatásuk magaslatán álló orvosoktól annyi humanizmust, hogy tudjon különbséget tenni az elfogadás és az elvárás közölt. Az igaz. hogy minden ember szabadon rendelkezik a pénzével, oda ad- ia. ahová akarja. Nem mindegy azonban az. hogy néhány különleges elbánást igénylő olyan légkört teremt az egészségügyben. amelyben írott betű marad az a legszebb szociális vívmány, miszerint nálunk az orvosi ellátás ingyenes. Az egészségügyi etika problémái napjainkra igen elmélyültek. Most remélünk változást. Kidolgozták és elfogadták a megyei etikai cselekvési programot. Abban minden lényeges kérdés, minden feszítő gond benne foglaltatik. Az. etikai normák visszaállításának igénye az egész, társadalom érdeke, s jó dolog, hogy ebben cselekvő részt vállaltak az egészségügyben tevékenykedő vezetők, párt- es társadalmi .szerv.ek, s minden becsületes egészségügyi dolgozó. Változásban reménykedünk. de ez önmagában kevés. Maguknak az egészségügyi szolgalatot igénybe vevőknek is segíteniük kell az etikai helyzet javításában. Most már ne keressük tovább. hogy ki kezdte, inkább azt'figyeljük meg. most kik kezdik a szocialista etikai normal; helyreállítását. Nem megy majd egyik napról a másikra, uz. biztos. Lesznek viták, lesznek 'sértődöttségek. Az etikai célprogramot azonban a megye legtekintélyesebb szakmai festülete fogadta el. Az egészségügy vezetőire bízvást számíthatunk, s ez önmagában is biztató. utat, az egyedüli módszert, ami eredményes lehei.: — Mindenki menjen haza!... oszoljunk, oszoljunk emberek, ez nem cirkusz, nincs it semmi néznivaló ... tessék csuk tfessék elmenni innen ..; Ügy megtisztították a terepet, hogy egyetlen ember nem maradt a közönségből, söl még a tűzoltók is olyan helyre vonultak, ahol nem láthatta ókét a bátor akrobata. A módszer bevált. Kitelt egy óra az emberünk elunta a dolgot. Lejött, nem volt már kik előtt szerepelni. Hínár {űzőitók Tartozunk az igazságnak azzal, hogy megmondjuk: a veszélyt nem lehet mindig elhárítani. Gyakran előfordul, hogy már késő, már akkor is ké'ő volt. amikor a tűzoltókat riasztották. A m:i- sasíeszültséget a legritkább esetben sikerül idejében kikapcsolni, a vizbefúlás igen r(ivid idő alatt történik. Ha a szerencsétlenség megtörténi. a tűzoltóknak meg kell tenni az utolsó kötelességet is. Ilyenkor jól jön a külső segítség. Megjelölik az emberek a tavon, vagv a l’o- lvón avt a helye* ahol a szerencsétlenül járt ember utoljára felbukkant. bmcleíck Szerelik az erkélyeket az iisszckölö városrész éj épületein Folyókon gyakran igénybe veszik a tűzoltók a tapasztalt halász segítségét, aki jói ismeri a vizet azon a szakaszon. Sajnos gyakran van dolguk a tűzoltóknak a folyókkal, tavakkal. Az MHSZ búvárszakosztályán 8 tűzoltó köny- nyűbúvárt képeztek ki. Ezek az emberek a Neptun kl"b tagjai. Ha búvárra van szükség, ez a klub segít a tűzoltóknak. A kiképzett nyolc búvár közül, egy mindig szolgálatban van. Víz :i raktárban — Itt az árvízvédelmi ügyelet. A Sajó kilépett medréből. s veszélyezteti az al'•'árosi lakótelepet.. A tűzoltók köböl, homokból gátat építettek, a kazincbarcikai új lakótelepen nyugodtan áthattok, míg a gát megépült. — A Sajó elöntötte az árteret, az ártéren belül 40 ember ellátatlan. A tűzoltók élelmet, ivóvizet szállítottak az elzárt településhez. Árvíz idején teljes a ké- szüllséfi. Életmentés, gátépítés. mindenütt ott vannak, ahol segíteni kell. Sajnos elég gyakran előfordul, hogy csatornatörés, vagy más ok miatt víz árasztja el a pincéket, alsó szinten elhelyezett raktárakat. A nagy teljesítményű szivaty- tvakkal ilyenkor több millió forintos értékeket mentenek meg a tűzoltók, ha idejében kérik segítségüket. A. I. Hírül adtuk és tudósításban is beszámoltunk róla, hogy idén megyénkben, Miskolcon rendezte meg az útügyi napokat a Közlekedéstudományi Egyesület és annak miskolci szakcsoportja. Kiss Dezső közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes megnyitójából markánsan kitetszettek azok a gondok, feladatok — és eredmények is —, amelyek közútjaink jelenlegi állapotával összefüggnek. Az elmúl ttíz év során az útépítés, korszerűsítés, karbantartás jelentős eredményeket hozott — a motorizáció robbanásszerű fejlődése azonban már a jövő igényét- állítja ■szembe, megméretésül, az elért eredményekkel. Varga József igazgatót, az- zal a szándékkal kerestük meg a KPM Miskolci Közúti Igazgatóságán, hogy megyénk közúthálózatának helyzetéről és a várható fejlesztésekről beszélgessünk. — Elöljáróban szeretnem elmondani: maga az a tény, hogy az útügyi napokat Miskolcon rendezték, elismerése az utóbbi években bekövetkezett kedvező változásnak — kezdi a fejtegetést Varga József. — Milyen helyet foglal el Borsod, az országos közúti forgalomban? — Megyénk területéről indul ki az úgynevezett „északi szállítási tengely”, amely biztosítja az északkeleti iparvidék kapcsolatát az ország központi és nyugati területen levő ipari központokkal. Megyénkben 570 ipartelep van, szállítás folyik a helyi nagyüzemek között. Mindemellett az erdőgazdaság, a mezőgazdaság és a bányászat szállítási igénye is igen jelentős. Öt határátkelőhely van a megye északi területén, és az idegenforgalmilag nevezetes helyek is növelik a közúti közlekedést. Az 1970-es statisztika szerint az országos közúti forgalom 8,1 százaléka Borsod megyében bonyolódik le. — .4 közúthálózat kedvező változáséiról szólt igazgató elvtárs. Melyek ezek közül a legfontosabbak? — A megye közűtjaiból igazgatóságunkhoz tartozik 2510 kilométer. A IV. ötéves terv elején ennek mintegy 95 százaléka több szempontból nem felelt meg a követelményeknek. Öt év alatt 1200 kilométer útszakaszon kijavítottuk a burkolatot. Mindenekelőtt az összefüggő burkolat megerősítésre törekedtünk, amelyet a hozzánk tartozó közúthálózat 50 százalékán sikerült megvalósítani. Ilyenformán az elmúlt év végére az állandó útburkolat hossza 2003 kilométerre nőtt. a vizes makadámburkolat 513 kilométerre csökkent. Lényeges változás történt az útfenntartás szervezetében és a technológia fejlesztésében is. A tervidőszak közepén a gépesítés koncentrálása, a nagyobb önállóság, a városi és nagyközségi szakigazgatási szervekkel való jobb kapcsolat kialakítása érdekében — elsőként megyénkben — kísérleti szakaszmérnökség alakult. Ma mór négy üzem- mérnökségünk dolgozik: Plánokon, Szikszón, Sátoraljaújhelyen és Ny.’kládhózán. Unneoélves A Lenin Kohászati Müvet; vállalatvezetése ünnepélyesen fogadja a szakmunkásképző intézetekben, a szakközépiskolákban, az egyetemeken és főiskolákon ez — Melyek jelenleg a leg- szorítóbb gondok? — Igazgatóságunk területén az útburkolatok átlagos szélessége 4.95 méter, és ezzel bizonyos országos összehasonlításban az utolso helyen állunk. — .4 közutakkal szemben támasztott legfontosabb igény a biztonságos közlekedés. Jelenleg ez nem látszik megnyugtatónak. Hogyan ki vártnak ezen a helyzeten változtatni? — Az V. ötéves ten’ alapvető feladatai közül elsőrendűnek tekintjük ezt a lel- adaiot. Fokozottan előtérbe kerülnek a forgalom biztonságát szolgáló intézkedések. Elsők között kell megoldanunk az útpályák kellő méretű szélesítését. E programunk befejezését 1983-ra terveztük, ebben az öt évben 727 kilométer hosszú útszakaszon végzünk ilyen munkát. De ha már a biztonságos közlekedésről esett szó. elmondom, hogy kiemelten foglalkozunk a balesetveszélyes helyek megszüntetésével. Így többek között 140 vasúti és közúti kereszteződésbe jelzőlámpát helyezünk el még ebben a tervidőszakban. Felüljáró épül Miskolcon és Özdon. aluljáró Sátoraljaújhelyen. — Milyen további feladatok megoldását tervezik megyénk. közúthálózatának fejlesztésére? — Feladataink megoldására az előzetes tervek alapján. kétmilliárd 40U millió forint áll rendelkezésünkre. Az úthálózat fejlesztésére szánt összeg 60 százalékút továbbra is az útburkolatok megerősítésére, aszfaltszőnyegezésre használjuk fel. Ez azt jelenti, hogy 900 kilometer hosszú, 6,20 méter széles, maximum 10 centiméter vastagságú aszfaltburkolat megerősítését végezzük el. Emellett Miskolcon a 3-as főközlekedési út átkelési szakaszát és Leninváros átkelési szakaszát négvnyomúvá építjük, Sátoraljaújhelyen korszerűsítjük a 37-es főutat, és átépítjük Özd 25-ös főútvonalának egy részét. Tervbe vettük négy nagy híd. a vadnai Sajó-, a hidvégardói Bódva-, a bocsi csatorna, és a hemádnémeti Hernád-híd átépítését. Az elmondottak mellett még felszámoljuk ebben a tervidőszakban az 504 kilométer hosszú vizes ma- kadámburkolatot. Beszélgetésünk végén Varga József igazgató nagy „le- kele könyvet” mutat,' áz U VATER V-vel közös tudományos igényű felmérést, amely 1972-ben készült a megve közúthálózatáról. Nehéz lenne pár mondatban elmondani. mi mindent „tud” ez a könvv. Ök ismerik a benne foglalt feladatokat, s eszerint cselekszenek. de nemcsak könyvből dolgoznak. Ütőn vannak mindennap. És ha már a útügyi napok megnyitóját idéztem a bevezetőben. hadd idézzek befe’ezé- siil is onnan egy gondolatot. A miniszterbe!vet!es mondta az útügyi szakembereknek: „Mai gondolkodásunkért és cselekvésünkért felelősséget kell vállalnunk — a -ivére is.” togadtaiás évben végzett fiatalokat. A* ünnepségre szeptember 14-cn, kedden délelőtt 10 órakor, a Bartók Béla Művelődési Központban kevin s*r. i Etikai kérdések az egészségügyben ó O rV kerítésem legyen szebb, az Adamovics Ilona JEs akkor főttek a tűzoltók (IS,) Elhárították a veszélyt T( nagy József
