Észak-Magyarország, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-12 / 216. szám
1976. szepí. 12., vasárnap ESZAK-MAGYAROR5ZAG 3 Munkásvéierávek - intézkedések Régi jegyzetfüzet kerül a kezembe. A «sorokat még a múlt év december 10-én, a Volán munkásküldötteinek tanácskozásán róttam iá. A felszólalók hallatlanui merészen és önkritikusan beszéltek róla: hol szorít a cipó az anyag-, az energiagazdálkodásban, a munkamorálban, a fegyelemben. A gépkocsivezető, a szerelő, a politikai-, a társadalmi-, a gazdasági vezető a mindennapok gondjait „rakta az asztalra'' sok hasznos javaslattal egyetemben. A tanácskozás óta hosszú hónapok peregtek le. S most a régi jegyzetfüzetbe írottak nyomán kerestem meg több embert; van-e hatása a jószándékú szónak, tettek követik-e a javaslatokat? Bubenkó Gábor este fél 7- kor érkezili a Búza térre a miskolc—rozsnyói járattal. Decemberben az ifjú autóbuszvezető — Timkó Miklóssal, a sátoraljaújhelyi főnökség dolgozójával egyetemben — régi sérelmet tett szóvá: Korábban is feltűnt, szóltak róla; meglepően sok fegyelmit kapnak az autóbuszvezetők. A büntetések száma elérte a „pilóták” számának 00 százalékát (!). Igaz, e hasonlítás, az arányi- fás kicsit sántít, hiszen voltak buszsofőrök, akik 4—6 büntetést is összeszedtek, mások évtizedeken át nem kaptak. A következménye az volt, hogy sokan .nem kaptak nyereségrészesedést, mások, sértett önérzetből el1 is mentek a Volántól. Mi volt az ok? Ha netán egy utasnak nem volt jegye, akár hibás volt, akár ártatlan a kalauz, vagy a jegyet is árusító gépkocsivezető, kapott büntetést. Nos. ebben az. évben új intézkedés lépett életbe: változtattak az ellenőrzés módján. — Már érezzük a hatásút — mondja Bubenkó Gábor — Szigorúbb az ellenőrzés, s most a jegyet nem váltó utast büntetik meg. A valóság, hogy ma is akad kalauz, gépkocsivezető, aki elveszi a pénzt, de jegyet nem ad, „elfelejt” adni. Az utas bírságot, a vállalat embere fegyelmit kap. Az ellenőrzések hatása, hogy ez év hét hónapjában mintegy harmadával nőtt a helyszíni bírságok, a csekken befizetett, vagy peres úton behajtott pénzbüntetések összege, s jelentősen csökkent a fegyelmit kapó volánosok száma. Az ellenőrzéseket azonban még tovább kell szigorítani. s még, jobban „kiszűrni”, hogy az utas vagy a jegyet árusító hibájából marad el a jegyváltás. Az egyik fő téma volt a munkafegyelem erősítése, a szocialista munkamora. megteremtése. Érdekesen a küldöttek — sok társuk véleményét tolmácsolva — azt kérték: legyen szigorúbb, következetesebb a felelösség- revonás. — Szigorítsák meg a fe- lelösségrevonást 1 — javasolta Grazdik Gézámé, u kazincbarcikai üzemigazgatóság kalauza. — Legyenek ebben következetesek! — kérte Bállá Sándor, az ózdi főnökség gépkocsi vezet ője. S az érem másik oldalaként azt kerte: tegyék jobban anyagilag érdekelté a jegyet is árusító gépkocsivezetőt. Bállá Sándor javaslata: a bevétel arányában differenciáltan növeljék a gépkocsivezető jövedelmét. A szavakat tett követte. Ez év június 9-én hagyták jóvá az ötödik ötéves tervidőszakra vonatkozó kollektív szerződést. Ebben — a javaslatok alapján — módosították a korábbi előírást, nevezetesen emelték a jutalmazás felső határát. Ennek eredményeként az „egyszemélyes” autóbuszokon a gépkocsivezető jövedelme havi 200—300 forinttal nőhet. * i— Mit tegyünk? Hogyan szüntessük meg a hibákat, hogyan erősítsük a fegyelmei, a vállalat belső rendjét? — kezdte tavaly felszólalását Lévai István autóbuszvezető. — Az egyes gyárakba nem mehet be. nem jöhet onnan ki jármű ellenőrzés nélkül. — Sajnos, ez a Volánnál nincs így! Hogy mennyire nem így volt, az különösen Báthori Bertalannak, a vállalat Gö- möri pályaudvari vagonrészleg gépkocsivezetőjének panaszai tanúsították. Jobb, ha ö mérlegeli, hogy mi volt. mit kért, s mi valósult meg. — Érdemes volt felszólalni — mondja Báthori Bertalan. — Az utóbbi időben, a vállalat vezetőinek intézkedései —. a közös összefogás nyomán 90 százalékkal jobb a helyzet. Korábban, ha kiraktunk egy vagon szenei, horganyzott csövet, „megvámolták”. Este leli tankkal hagytam a telepen a jármüvet, másnap semmi nincs a tankban. Még alkatrészeket is leszerellek a Kocsikról, lín tankoltam, de mást is ráültettek a kocsira, az elhasználta az anyagot, amit nekem számoltak tel. — És most? Kaptunk egy garázsmestert. Az ő tudta nélkül senki nem ül a 'kocsikra. Vllozotl a vezérlés: tudom, hogy mikor lesz szabad napom. Teli tankkai hagyom ott a jármüvet, s teli tankkal kapom vissza Négy éjjeliőr cirkál, velük mindig találkozom. Jobban segít a vasúti ellenőrzés, s nagy segítséget adnak a rendőr elv- társak. Kovanecz István garázsmes- ler elmondja: mint küldött a főosztályvezetők értekezletén vett részt. Altkor először, s az év nyarán tartott küldöttértekezletén másodszor kérte: darura lenne szüxség a Gömörin. A küldöttértekezlet után dr. Valyko Istvántól, a vállalat igazgatójától érkezett levélben kapott ígéretet: megkapják a darut. A nyolc- tonnás autódaru már dolgozik is. Hadd tegyük hozzá, hogy az igazgató minden küldött felszólalására írásban válaszolja meg: mit tesz mit tehet, s mit nem. Dojcsák László energetikus decemberben arról szólt: m ég van tartalék, lehetőség az energiatakarékosságban. S most mit mond? — Hasznos volt a tanácskozás. Érezni a hatását. Azóta gépkocsivezetők — különösen a MÁVAÚt-osok — sűrűbben jönnek. Ha túlfogyasztást észlelnek, segítsünk a hiba megszüntetésében. A tanácskozás, s az onnan eredő szemléletváltozás, közös összefogási, s jelentős eredményeket hozott. Szanyi Géza. a műszaki iejlcsztcsi és beruházási osztály vezetője így értékel: — Nen. számoltunk ilyen eredménnyel. A tröszt egyszázalékos energia-megtakarítást írt elő. Mi benzinben 4,5, gázolajban 5,8 százalékos megtakarítást értünk el hét hónap alatt Ez összesen 409 ezer liter benzin, és 198 ezer liter gaz- olaj-megtakarítást jelent. Ebben több ezer ember jobb munkája van. s a gépkocsi- vezetőké benne az oroszlán- rész. * Néhány felszólalást ragadtunk ki a Vplán munkásküldötteinek decemberi értekezletén elhangzottakból, s próbáltuk nyomon követni ezek „sorsát”. A küldöttek tanúsága szerint is: van értelme elmondani a gondokat, mert intézkedések követik. Baksa László, a Volán II. sz Vállalatának vs?t-titkára úgy véli: — Él az üzemi demokrácia, dehát ezzel örökké foglalkozni kell. Elérünk egy szintet, megoldunk gondokat. Az élet újabb gondokat dob elénk, s az üzemi demokrácia erősítésében is mindig magasabb követelményeket támaszt a vállalat egész kollektívájával szemben... Csorba Barnabás i Jól szervezel! Isii ketakarítás Mezőkövesden befejezték a talajelőkészítést A mezőkövesdi Matyó Termelőszövetkezetben, megyénk legnagyobb közös gazdaságában az idén példamutató módon teljesítették u kalászosok aratáséval kapcsolatos feladatokat, határidőre elvégezték az összes járulékos munkát. Legalább ilyen eredményt akarnak elérni az ősziele betakarításában is. Ezért, alighogy befejeződött az aratás, rögtön megkezdték a felkészülést az újabb nagy mezőgazdasági munkára. Tehetik ezt azért is, mert rendkívül jól állnak az aratást követő tula,lmunkéval. Mezőkövesden gyakorlatilag felszántottak minden talpalatnyi területet, amelybe kenyérnek való . mag kerül. Három műszak hun szán loll alt Kevés, gazdaságban mondhatják el, hogy szeptember első felében az összes területet előkészítették a vetések alá. — Nyugodtan várjuk az őszt — mondta Lázár Péter elnök. — Ahogy a kombájnok haladtak az aratással, nyomban elvégeztük a szalmalehúzást, ezt követően pedig a szántást. A földekre irányítottuk valamennyi nagy teljesítményű erőgépünket, amelyek három műszakban, éjjel-nappal szántottak, így elértük, hogy szeptember első napjaiban az előirányzót! vetésterületet, mintegy 3509 hektárt kellőképpen előkészítettük az őszi és a tavaszi búza alá. Ezzel egyidö- bén az alaptrágyát is megkapta a talaj, a szerves trágya kiszórását néhány napon belül szintén befejezzük. Most ott tártunk, hogy miután a szántással végeztünk, erőgépeink egy része munka nélkül maradt Ezért elhatároztuk. hogy segítünk azoknál a termelőszövetkezeteknél. amelyek erre igényt tar-, Innak. Ezzel kettős céltérünk el:, egyrészről kihasználjuk a termelőszövetkezet gépi kapacitását másrészt kisegítjük az arra rászoruló gazdaságokat. Hm1 (nektár napraforgó Lázár Hétéi1 elmondta, hogy minden erőt az őszi betakarítás lehető leggyorsabb le; bonyolítására vonnak össze. A termelőszövetkezetben intézkedési tervet dolgoznak ki annak érdekében, hogy a megtermelt növényeket lehetőleg veszteség nélkül betakarítsák. A közös gazdaságban áz idén 45 tehergépkocsit, ezenkívül számos traktort illetve vontatót állítanak munkába. A burgonyaszedést már megkezdték, a korai fajtát, mintegy 3(5—38 hektárról már betakarították és rövidesen sor kerül a többire is. A termelőszövetkezet eb- ’■>en az évben több mint ez.ei hektáron termesztett, napraforgót. amelynek betakarítását még 'ezen a héten megmid öséppíffl A IvGST-n belüli szakosodás értelmében a kábelgépgyár- tási programból Lengyelország és a Német Demokratikus Köztársaság mellett Magyarország a korábbi évekhez képest jelentősebb részt vállal. A magyarországi kábel- gépgyártási feladatok megoldására elsősorban a Diósgyőri Gépgyár hivatott. Ahhoz, hogy a gyár az egyre növekvő igényeknek eleget tudjon tenni, jelentős beruházásra, technológiai módosításra van szükség. A Diósgyőri Gépgyár már korábban hiteligényt jelentett be a Magyar Nemzeti Banknál, s a tárgyalások értelmében lehetőség nyílik az elkövetkezendő ötéves tervben a kábelgépgyártási program felfuttatására. Ez azt jelenti, hogy bizonyos géppark színvonalemelkedése következtében nemcsak a meny- nyiségi, de a nemzetközi minőségi követelményeknek is meg tud felelni a Diósgyőri Gépgyár kábelgépgyártása. kezdik. A napraforgó tárolását a jövő tavaszig u termelőszövetkezet vállalta magára: mintegy tizenöt millió forint értékű terményre számítanak. Várják a nyugdíjasukul A cukorrépa betakarítását várhatóan csali Oktober lu-e után kezdik meg. Az idén száz hektáron termettek cukorrépái, ennek felét egesz nyáron öntözték,' így jó termésre van kilátás. A cukorrépa vetésterületét jövőre csaknem ölven százalékkal növelik, ami azt jelenti, hogy 1977-ben már 140 hektáron termelik ezt a fontos növényi. A kukoricát ezerötszáz hektárról kell betakarítani. Végül, de nem utolso sorban említjük a 230 hektárnyi szőlő szünetelését. Ezt a munkát is szerelnék rövid idő alatt befejezni, hogy megmentsék az előző éveknél jobbnak ígérkező termést. Éppen ezért a termelőszövetkezet vezetősége várja a mezőkövesdi és a környékbeli isz-nyugdíjasok jelentkezését a szüreti munkákra. Rajtuk kívül még mintegy háromszáz kö.vesdt diák segíti a szüretet. L. L. Tízpercesért - Skétcrákat? N em szeretünk várakozni! Senkire, semmire! A tétlenségre kárhoztatott ember bosszús. Pedig ebből az állapotból csaknem mindnyájunknak ki- : jut bőven. Az orvosi rendelőben, az üzletek pénztárainál, a magánéletben, az ügyintézés területén ... Azt tartják — régóta — gondolom, amióta divat lett a pénzverés: az idő pénz. Ennek a már-már szállóigének az igazát sem védeni, sem tagadni nem akarom. Az viszont valóban tény: az idő érték. Hogy miért írom ezeket a „magvas” gondolatokat? A minap úgy hozta a sors. hogy el kellett mennem a III. kerületi Tanács anyakönyvi hivatalába. Egy születési anyakönyvi kivonatért. Az ajtó előtt ügyfelék. Nem egy. néni kettő. Akadtunk ott néhányan. Ki ezért, ki azért. Egyben azonban megegyeztünk: vártunk. Es nem tízpercet, nem húszat... A várakozás hosszát igaz akkor még nem tudtam! Később azonban igen: nekem két óra jutott. (A többieknek is hasonló). Szóval sokan voltunk és várakoztunk. Nem kérdeztem meg senkit. így nem tudhatom, ki töltötte munkaidőből, szabadnapjából, avagy esetleg szabadsága terhére ezeket a két órákat. Ez azonban semmit sem változtat a tétlenül töltött órák tényén. Ma, amikor csaknem mindent forintban, gazdaságosságban mérünk, értékelünk, akkor ezek az „ellopott” órák — közvetve, vagy közvetlenül, de — kárt okoznak, mind az egyénnek, mind a népgazdaságnak is. De térjünk vissza a nevezett hely ügyintézésére. Nos. ott nem azért ment lassan az ügyintézés, mert az ajtón belül esetleg kávézlak, vagy trécseltek a tanácsi dolgozók. Állítom: becsülettel „verték” u gépel, iktattak, és állították ki a szükséges okiratot. A baj mindössze az volt. hogy ezeket a műveleteket csak két dolgozó végezte, ök végzik az újszülöttekkel kapcsolatos adminisztrációkat, az anyaköivvi kivonatok kiadását, a halálesetekkel járó ügyintézést, a házasulandók papírmunkáit. Szerintem, — bár nem vagyok a tanácsi munkában járatos — nem kevés munka. Ezek közül még az anyakönyvi kivonat kiadása a legrövidebb. Körülbelül tíz perc. A többi lényegesen hosz- szabb időt vesz igénybe. S közben odakint fogyó türelemmel toporgunk, ügyfelek. De az ajtó másik oldalán ideges az ügyintéző is. mert tudja, odakint idegesek a várakozók. Pedig ö csinálja a dolgát.. Csakhát kelten vannak. S nincs ezer kezük. Az idő pedig múlik. Egy óra. aztán még egy. Két óra sok. Létszámstop van! — hallom az ellenvéleményt. Igen, az van. Én, aki mégsem egészen tétlenül, hanem morfondírozással töltöttem az én két órámat —. ezt jól tudom. Ezért — meg másért sem —. a megoldást semmiképp sem új munkaerők felvételében látom. Az anyakönyvi hivatal ajtaján ott a félfogadás' ideje: hétfő, péntek 8—12. szerda 8—16 óráig. Ezekre a napokra, helyesebben órákra (egy dolgozó két munkanapinak telel meg) a tanács más „vonaláról" sem nem lehetne dolgozókat átcsoportosítani? Mint kívülálló elképzelhetőnek tartom. Tudom — elmondták azok. akii« végül is elintézték ügyemet —, hogy ehhez a munkához szakvizsga kell. Na. és ez miért akadály? Az említett két dolgozón kívül más ezt nem tudja letenni ? Nem ludom okfejtésem mennyire helytálló. Én csupán a várakozással tétlenül eltöltött órákat sajnálom. (A bosszúságot már nem is említem). T íz percért — két órát! Mondjam azt. hogy luxus? Végső következtetés gyanánt mindenesetre el lehetne gondolkozni az eseten: mert emberek továbbra is születnek, házasodnak, meghalnak. Ezekhez az örömteli, vagy szomorú eseményekhez pedig hozzátartozik az anyakönyvi hivatal. De — és az lenne a jó —. várakozás nélkül. (ha) ___________________________________________) /
