Észak-Magyarország, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-08 / 212. szám

I 1976. szepi. 3., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Mezönyárádi mozaik Őszi hajrá a „fiataléi" „ Ui Élet Tsz-kei M egyvenöt milliárd forint sok pénz. Elegendő lenne négy olyan gyár felépítéséhez, mint a PVC—111. üzem Ka­zincbarcikán, vagy fedezné ez az összeg több mint 11 ezer kétszoba- összkomfortos lakás felépítését. A pénz ren­delkezésre all, ott van az állam kasszájában, s — szerezni belőle pályázat útján lehet. De kik nyújthatnak be igényt, pályázatot, kik kérhetnek, kik részesülhetnek ebből az anyagi erőforrásból ? Az erre vonatkozó pályázatot a Magyar Nemzeti Bank még a múlt esztendőben hirdette meg. Ami igaz. igaz: szigorú feltételeket szabott. Amelyik üzem megfelel a bank által előírt követelményeknek, igénybe. veheti a kedvezményes hi­telt. Amit olyan fejlesztésekre használhat fel, amellyel ja­vítja a termelési szerkezetet, bővíti a minden piacon gaz­daságosan értékesíthető termékek arányát. Más szóval: olyan gyártmányokat készít, amelyek versenyképesek mind a szo­cialista, mind a tőkés piacon. Ez az egyik leglényegesebb fel­tétel. A másik, hogy az igénybe vett hitel, vagyis a fejlesz­tésre fordított pénzeszközök öt éven belül megtérüljenek. S a harmadik feltétel: a fejlesztés gazdaságos exportot tegyen lehetővé. Mindezeken túl előnyben részesülnek a pályázatok elbírá­lásánál azok a vállalatok, amelyek a ráfordítás költségeit, tekintve a megtérülést három éven lseiül garantálják és a fejlesztéssel összefüggő beruházásokat a lehető legrövidebb idő alatt valósítják meg. K incs mit tagadni azon, hogy a pályázat meghirdetése óta eltelt egy esztendő alatt — különösen az első idők­ben — nehezen mozdult a -kezdeményezőkészség, ta­pasztalható volt idegenkedés az export árualap bővítését elő­segítő hitelekkel szemben. Ez volt • a jellemző Borsod me­gyére is. Nehezen tört meg a jég. de végül is felengedett. A túlzott óvatoskodások, az indokolatlan visszahúzódások he­lyett néhány nagyvállalat elkészítette pályázatát. Ezek kö­zött volt olyan, amely lényegében indokolt igényeket tartal­mazott, de a bank által megszabott feltételek alapján nem felelt meg a követelményeknek. Az ilyen kérést — termé­szetesen — elutasították. Azok az üzemek viszont, amelyek a legapróbb részletekig megalapozott igénnyel leérték az ál­lamtól az export árualap bővítéséhez rendelkezésre álló pénz­ből a hitelt, már meg is kapták. Az országos adatok tanúsága szerint -10 milliárd forintra vonatkozó beruházási hitelt kértek a vállalatok, amiből 22 milliárdot — országos szinten — jóváhagytak. Ezek között szerepel a Tiszai Vegyi kombinát, a December 4. Drótművek, s a Hegy alj a Ruházati Szövetkezet által kért hitel. A világ­szerte híres hegyaljai szövetkezet a konvertálható export­árualapot: növelő beruházás keretében 34 millió forintos költ­ségelőirányzattal bővíti az üzemet. Benyújtotta igényét a Mezőkövesdi Ruházati Szövetkezet is. Több mint 4 millió fo­rint összegű hitelt kért, aminek az elbírálása még folyamat­ban van. Miután az állam kasszájában levő pénzből még van lehe­tőség igények kielégítésére, nyitva áll az út megyénk más üzemei előtt is, hogy megalapozott, minden tekintetben kifo­gástalan pályázatot nyújtsanak be a Magyar Nemzeti Bank­hoz. tapasztalatok tanúsága szerint azokban az üzemekben, ahol jóváhagyott pályázat alapján igénybe vehetik az export árualapot bővítő hitelt, nemcsak ezzel az összeg­gel gazdálkodnak. A rendelkezésükre álló saját erőforrások­hoz, fejlesztési lehetőségekhez is hozzányúlnak. A tartalé­kolt pénzt is felhasználják azzal a nem titkolt és helyesen megválasztott törekvéssel, hogy az V. ötéves terv célkitűzé­seinek szellemében, a népgazdaság igényeihez igazodva a lehető legjobb arányokat alakítsák ki az exportra való ter­melésben. Arról van tehát szó, hogy az export árualapot bő­vítő hitelek megmozgatták a saját erőforrásokat is. s ez min­denképpen hasznára válik a vállalatoknak, üzemeltnek, s az egész népgazdaságnak. T. F. Színes A GELKA megyei kiren­1975. december 23-án ad­ták át ünnepélyesen a Sze­rencsi Csokoládégyárat a ter­melésbővítő rekonstrukció után. A csokoládégyár ter­melőkapacitása a beruházá­sok során 50—70 százalékkal emelkedett. A nyolchónapos gyártási tapasztalatokról, az eredményekről és a mindig újonnan keletkező gondokról beszélgettünk Restás Aladár­ral, a csokoládégyár igazga­tójával. — A gyár az első 8 hónap­ban 132,9 százalékra, érték­ben 128 százalékra növelte termelését. Ezek szerint — bár a Gazdasági Bizottság tervben szereplő elvárásait teljesítjük — a tervünket nem tudjuk teljesíteni. Eb­ben része van az év elején mutatkozó anyaghiánynak. Celofánt — tőkés import ki­váltása miatt — Lengyelor­szágból akartunk beszerezni, ez azonban nem felelt meg a minőségi követelmények­nek; ám szerepet játszik a lemaradásban az is, hogy az új gépeknél a dolgozók be­gyakorlottsága még nem megfelelő és a tervezés, ki­vitelezés hiányosságai miatt, helyenként a technológiában is hibák mutatkoznak. Nem túl jelentősek, mégis zava­rólag hatnak és ezért az év végéig valamennyi hibát — építészetit és gépészetit — elhárítjuk. Hiányzó emberek A kivitelezés „gyermekbe­tegségei” sajnos egyetlen be­ruházásunknál, rekonstruk­ciónál sem maradnak el. A cukorkakonyhán 5 cm-es vízben dolgoznak, tervezési és kivitelezési hibák miatt. A konyha burkolata, de a víz- elvezetés módszere sem meg­felelő. Itt a végleges meg­oldást a nyitott akna és an­nak rácsos lefedése jelenti majd. A csokoládémassza szállí­tását edényekkel, vödrökkel végzik. Azon egyszerű oknál fogva, mert a fűthető, dupla falú csővezeték technikailag nem felel meg a folyamatos szállításnak. Szépséghiba ugyan mindössze, bogy 13 ember átmenetileg kézzel hordja a csokoládémasszát, mégis gondosabb munkával elkerülhető lett volna, hogy 15 ember foglalkozik fölösle­gesen anyagmozgatással ak­kor, amikor minden mun­káskézre égetően szükség van. Iti is mintegy kétszázan hiá­nyoznak a termelésből. Bár a bázislétszám meg­van, a munkaerőforrások Szerencsen is kiapadtak. Van olyan gép. ahol esetenként nincs kezelő, vagy legyárt­ják ugyan a terméket, de nem tudják csomagolni. Fel­vetődik a kérdés, hogy a sok­milliós rekonstrukció után miért hiányzik ennyi mun­káskéz, ennyi dolgozó? A be­ruházáshoz lehet, hogy nem készítették el a ..munkaerő- mérleget”? Vagy esetleg a technológia nem eléggé fej­lett, nem törekedtek eléggé az automatizálásra? Kérdé­sek; amelyekre már más re­konstrukciók során kell job­ban odafigyelni, mert a je­lenlegi állapot már befeje­zett tény. A teljesítménykövetelmé­nyek kiterjesztésével már ne­hezen lehetne a munka in­tenzitását fokozni, arra ösz­tönözni. Hiszen a dolgozók 75 százaléka teljesítmény­bérben van foglalkoztatva, illetve, ahol erre nincs mód, ott létszámnormát alkalmaz­nak. A termelés további nö- velésére pedig szükség van. Ezt kívánja a hazai piac el­látása és az export mennyi­ségének fokozása. Ismerni a í ár latokat Nem csekély a valószínű­sége annak, hogyha az édes­iparban is nagyobb gondol fordítanának a piackutatás­ra, illetve a prognosztizálás­ra, akkor a gyárakat nem érné ennyire „készületlenül” a magasabb és változó igény. Am nálunk még mindig túl kényelmesek a vállalatok. A hazai fogyasztó, a biztos piac erre szoktatta őket —, hiszen a kedves vevő eszi, nem eszi, mást nem kap! Így azután a megnövelt — de nem eléggé! — gyártási kapacitás mellett az export mennyisége nem változott, vagy alig vala­mennyit. ' A rekonstrukció előtt 10 százalék volt, most (i—8 százalékra) „emelkedett”. Mi lehet ennek az oka? És mi annak, hogy . a terme­lés nem éri el a kapacitás biztosította lehetőséget? Hogy ennyire nő az állóeszköz­igényesség — nemcsak itt — és hogy oly magas minde­nütt az élőmunka-igény? Hogy a beruházások kevés ki­vételtől eltekintve növelik a munkaerő iránti keresletet és nem helyettesítik azt? Talán nem túlzás, ha arra gondo­lunk-: mindegyik forrása a beruházások, rekonstrukciók hiányosságaiból fakad. Abból, hogy sokszor 6—10 év is eltelik, míg az ötletből, a beruházási programból vagy a kiviteli tervből új lé­tesítmények születnek! S a rohanó évek alatt egyre kor­szerűbb technika honosodik meg szerte a világon, mig itt-olt korszerűtlen technikát konzervál az elhúzódó meg­valósulás. De talán közre­játszanak olyan tényezők is. hogy az optimális ipar tele­pítés, illetve fejlesztés ter­vezésére kevés vagy inkább nem elegendő gondol fordí­tunk! Ahhoz, hogy a nehezebb feltételek között további di­namikus fejlődésünket bizto­sítsuk, minden szinten fo­kozni kell a tervezés, az elő­készítés alaposságát. Ez is hozzá tartozik a termelés ha­tékonyságának növeléséhez, az értékesítési tevékenység javításához, tágabb értelem­ben a tartalékok feltárásá­hoz! Buchcrl Miklós 1 Az elmúlt hét végi nagy esőzés a gépeket, s a már ja­vában folyó őszi betakaritu- si munkákban szorgoskodó kétkezi munkások egy ré­szét is „kiszorította” a me­zönyárádi határból. Ennek ..köszönhetjük”, hogy Mol­nár Károlyt, az Üj Élet Tsz 'elnökét az irodában találjuk. — Idebenn is akad azért dolga az elnöknek, mert van hasznos ..papírmunka” is — mondja mosolyogva. — Most például az ifjúsági parla­mentre készülök, meri fiata­lodunk ... Kiderül, hogy a „fiatalo- dási” folyamat nagyon fon­tos a kis közös gazdaság életében. Sokáig .szo.iló volt a gond, amit a tagság, a dol­gozók elöregedése okozott. Ma már más a helyzet. Há­la a bátor és okos fejleszté­seknek, az utóbbi öl év alalt megvalósított 55 millió fo- rinj: értékű beruházásoknak, a tsz már vonzza a fiatalo­kat. * Az elnök előszedi az ifjú­sági parlamentre meghívan­dók listáját, amelyből kide­rül, hogy az állandó dolgo­zók fele 30 esztendőn aluli. — Ezért vágtunk neki bi­zakodással. nyugodtan az őszi munkacsúcsnak, a leg­nehezebb időszaknak. — mondja az elnök —. mert nemcsak szorgalom, hanem erő is van a tagságban. Per­sze ez nemcsak a fiatalokra, hanem az idősebb korosztá­lyokra is vonatkozik, Az előző nagy munkacsú­csot, az aratási hozza fel pél­daként. Még sosem zajlott le olyan „simán” zökkenőmen­tesen és olyan gvorean, mint az idén. A négy szovjet kombájn 3 munkanap, (va­lóban rekordidő) alul1 vég­zett a saját 300 hektárnyi kalászossal. A termésátlag is jó volt: búzából 40. árpából 43 mázsa hektáronként, pe­dig az aszálykárok itt is te­temesek voltak. De nemcsak ennvit arat­tak. A „sajátnál” jóval töb­bet. 390 hektárnvi .területet kombájnoltak más gazdasá­gok területén és 50 hektárt a háztájiban is. Az SZK—fi­oson. a Kolos» '-nm'sáhsoo dolgozó Körömi Tibor egy­maga 253 hektárt aratott le de a jó öreg SZK—4-esek- '-el dolgozó Zelci József. Orosz Károly és Orosz Béla is nagyszerű munkát végzett a nyáron. * A megtermelt értékek zö­me még kinn van a halár­ban. de az- elnök Szerint annyira rossz, 'kedvezőtlen ’em lehet az időjárás, hogy ;ó munkaszervezéssel, a tag­iig áldozatvállalásával ezek a milliós értékek biztonság­ba ne kerüljenek. A 80 hektárnyi naprafor­gó, amelynek törését a hé-. len megkezdik például leg­alább kétmillió forintos ár­bevételt Ígér. Egy-egy hek­tár 22—23 mázsás, kiváló át­laggal kecsegtet. Ugyanez a helyzet, a 00 hektárnyi szójával. Kevesen hitték, hogy ilyen aszályos évben lesz belőle valami. De a jó agrotechnika eredmé­nyeként a magasnak vélt 15 mázsás hektáronkénti átlag­termés már most biztosra vehető. * A dohánytáblán, ahol az esőzés utáni első napsütéses órákban is már több. mint húszán szorgoskodnak, ugyan­csak az ..lüti” az embereket, hogy ilyen szép dojhányt még sosem törtek. Szegedi István bácsi, az idős dohán,ykertész elmond­ja. hogy a 15 hektárnak már az utolját törik, s egy-egy hektár levelei ezer kötélen száradnak. Azaz a termés legalább Ifi mázsa körüli lesz. A most termesztett faj­tát, a pálmonostorit dicséri, de még jobban a Barátság brigádban dolgozó asszonyo­kat, lányokat, akiknek a szorgalma a kertészetben, a dohányban és a szőlőben valóságos kincsei ér. A Barátság szocialista bri­gád 25 tagjára most az őszi hajrában vár a legtöbb, s az időjárás miatt a legnehezebb munka. Ktizmi József né, a brigád vezetője csak annyit mond, hogy őrajtuk nem fog múlni az őszi betakarítás si­kere. — Ezt elmondhatod a pesti tanácskozáson is — jegyzi meg egyik asszonytársa. Kiderül, hogy brigádveze- töjüket az,, a megtiszteltetés érte, hogy a háromtagú me­gyei küldöttség egyik tagja­ként részt vehet a TOT-bar. sorra kerülő női szocialista brigádvezelök országos ta- r • --'-ozásán. Ä Őszről, őszi munkákról lé­vén szó, a közeledő szüretet is megemlítik. Sajnos erről a talán legjobban fizető ága­zatról az idén nem szívesen ) beszélnek az Üj Élet Tsz- ben. A szőlő gazdagnak ígér­kező termését „elvitte” ugyanis a szomszédos gazda­ság egyik légi növényvédel­me. A széljárás áthozta a károsító vegyszert, s leper- zselődötl, teljesen tönkre­ment a szőlő, a borsótábla, sőt a napraforgó egy része is. A kár mintegy 3,5 millió forint körüli. Remélik, hogy a napokban pontot tesznek .innék a május 6-ki szomorú „eseménynek” a végére, s legalább részben megtérül a tsz-nek okozott tetemes ká: j (P. s.) I deltségének szakemberei löbl- éven át. készültek a színes televíziókészülékek „fogadá­sára”. Meg kellett tanulniuk a készülék telepítési forté­lyait és természetesen meg kelleti ismerkedniük a ké­szülék legapróbb részletei­vel. Amikor megérkezett a mislrolci szervizbe a másfél millió forint értékű színes munlraasztal, akkor már jól képzett szakemberek állhat­lak mellé. Ma Borsod me­gyében 388 darab színes te­le vízi ók észü I ék m üköd i k. Tervezik, hogy a következő évben két új munkaasztalt vásárolnak, az egyiket a me­zőkövesdi, a másikat az ózdi szervizben helyezik el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom