Észak-Magyarország, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-18 / 221. szám
ÉSZAK-M AGYARORSZÁG 4 1976. szept. 18« szombat Magyar film — magyar közönség nélkül Nem először és bizonyára nem utoljára kell körüljárnunk egy égető témát:« mn- gyar film és a magyar mozi- látogató közönség kapcsolatát. Az elmúlt napokban mutatták be Országosan a pre- miermozik Szörény Rezső fiatal filmrendező második játékfilmjét, a Tükörképek című drámát. A műről, bemutatását követően, szeptember 9-i számunkban részletes, kritikai jegyzetet közöltünk. Az első napon, amikor már a nagyközönség a moziban láthatta e filmet, elmentünk megnézni, vajon milyen érdeklődést vonz. Megdöbbentő képet kaptunk. Az egyik előadáson 14 jegyet váltottak, a másikon jóval tízen alul. A mozi befogadóképessége mintegy 800 néző. Lehetséges, hogy ez a példa nagyon szélsőséges, de. nem minden tanulság nélkül való. E filmnek a ' látogatottsága a későbbiekben sem emelkedett túl magasra, és általában igen alacsony nézőszám mellett peregnek a magyar filmek szerte az országban, s így Borsodban is. Ennek a legutóbbi megállapításnak ellentmondani látszik, hogy az év első felében a nézőknek országosan 20,3, Borsodban pedig 20,8 százaléka magyar filmeket tekintett meg, illetve azokhoz váltott jegyet. Ez azt jelentené, ’ hogy gyakorlatilag minden ötödik néző magyar filmet néz. Hozzá kell azonban tennünk, hogy ez a magas látogatottság az év első felében bemutatott két i filmnek köszönhető elsősorban — A kenguru és áz Árvácska címűeknek —. míg a többi magyar filmnél sokszor megdöbbentően alacsony látogatottsággal találkoztunk. Másrészt a magyar filmek arányának az emelkedését segítette az a tény is, hogy az összlátogalottság csökkent, igy az említett módon megnövekedett magyar film iránti érdeklődés a csökkent összességben természetszerűen nagyobb hányadot jelent. © E statisztikai kitérő után térjünk vissza a tátongó nézőterek letagadhatatlan valóságához. A példaként említett Tükörképek iránti érdeklődés hiányát érdemes közelebbről megnézni. Az okok a közönség rossz beidegződésére és megpkolhatatlan elutasító magatartására éppúgy visszavezethetők, mint filmműsor-politikánkra. Hosszú évek óta megoldatlan és megválaszolatlan ^problémánk, vajon miért idegenkedik a magyar közönség jelentős hányada eleve a magyar ’filmtől, miért jelenti ki a filmek ismerete nélkül, hogy azt nem erdemes megnézni. miért mond ítéletet a magyar .egyetemes művészet egyik, világszinten is figyelmet érdemlő ágazata felett, amikor akár egy évtizede sem látott magyar filmet. Nem látott pedig azért, mert nem vált hozzá jegyet, mert mindenféle sugalmazások lebeszélik róla. mert lebecsüli saját hazájának művészeti értékeit. A példabeli Tükörképekre visszatérve, tudni kell, hogy aznap került először közönség elé, amikor a fentieket tapasztaltuk, tehát még az esetleges negatív szájreklám sem befolyásol- ' háttá az első nap távolmaradt nézőket. Marad hát a közönség részéről n rossz előítélet. Ami a filmműsor-politika. illetve a filmforgalmazás oldaláról jelentkezik, ugyancsak az elmarasztalandó vonások közé sorolható. Nevezetesen. hogy ezt a magyar filmet például Miskolcon csak délelőtti előadásban mutatták be\ három napon át. két vetítésben. Valón eg.v rendkívül nehéz pszichiátriai dráma, (amelynek sokkal inkább lenne helye először a filmbaráti körök mozijainak vásznán, mintsem a legszélesebb tömegeket kiszolgáló hodály-mozikban, szeptember eleji délelőttön vonzhat-e sok érdeklődőt? Még akkor is, ha egyes közönségrétegekben nem jelentkezik az előítélet. Aligha! Az így műsorra tűzött film már a plakátra történt kinyomtatáskor bukásra ítéltetett. De nem kisebb forgalmazási hiba az a folyamatos gyakorlat sem, hogy a magyar filmekkel párhuzamosan — az esetlegesen kieső bevételt máshonnan pótlandó — olyan filmeket osztanak be országosan egyazon időre, amelyek biztosabban számíthatnak a közönségsikerre. Igen sok esetben művészileg értéktelen kommer székét, amelyek nemcsak a magyar film elől, hanem adott esetben értékes külföldi filmek elől is igen nagymértékben elvonnak mozilátogatókat. Jelen esetben a Bankrablás című, a maga műfajában is nagyon gyengécske, amerikai krimikomédia volt a „vonzerő”, és a mozibevételi segítő. © Túl az egyedi példán, az egyetlen szeptemberi hét ta-. pasztalatain, nem oktalan újra meg újra felvetni a kérdést, vajon miért becsüljük le ennyire a saját művészetünket. Mert nemcsak a Tükörképek esetében tapasztaltunk hasonlókat. A ma már európai hírnevű Juta lomutazás hasonlóan járt tavaly, meg az idei felújításokon is. De így járt az Azonosítás, a Labirintus, és lehetne még sorolni jó néhány értékes alkotást. A legkülönbözőbb társadalmi rétegekben hallani, hogy magyar filmet1 elvből nem nézünk meg, s ugyanazok, akik nem nézik meg a magyar filmet, sorba állnak külföldi filmek jegyeiért, igen gyakran értéktelen művekért. Ami külföldről jött, annak nálunk — sajnos — nagy a vonzereje. Nemcsak, a farmernadrágra, pácolt cigarettára, kozmetikai cikkekre, női fehérnemüekre, egyebekre áll ez, hanem a filmekre is. Könnyű volna most azzal érvelni, hogy kimutatjuk •egy-egy külföldi ország, sokszor több százas évi filmterméséből hozzánk elkerülő három-négy darab liányszo- ros szűrésen bizonyult az eladásra és megvételre legalkalmasabbnak, és ily módon mint szinte elhanyagolható hányad, mennyire nem reprezentálhatja származási országa filmtermésének egészét. De a mi közönségünk csak azokat látja, amik bekerülnek az országba, s azokból következtet a kinti termés egészére. Bár az utóbbi időben, különösen a? elmúlt hónapokban láttunk egy pár olyan nyugati filmet, amelyek mellett, a magyar filmművészetnek igazán nincs miért szégyenkeznie. A gyakorlat mégis az, hogy a külföldről jött ruha, cipő, egyéb „cucc” és vele a film is eleve előnyösebb fogadtatásban részesül a magyar közönség nagyobb hányada részéről, mint a hazai. Nem a külföldi filmektől való elzárkózást szeretnénk propagálni. Szó sincs róla. De szeretnénk azt elérni, hogy nagyobb figyelemmel és szeretettel forduljunk á hazai filmművészet felé, próbáljuk azt több értéssel és megértéssel fogadni, sznobizmusunkban ne utasítsuk vissza eleve csak azért, mert nem külföldi. Próbál- iuk meg jobban becsülni hazai értékeinket, s benne filmjeinket is. Ami rossz, bíráljuk, utasítsuk el, ha magyar is. De ne vessük el eleve csak azért, mert magyar. Benedek Miklós A szeptember 19-én megjelenő szám írásainak jelentős része a Szovjetunió krími területe és Bács-Kiskun megye testvérbaráti kapcsolatairól szól. Az összeállítás bemutatja a szovjet últörőpa- radicsomot, Artyeket, elvezet a nevezetes, 1945-ös jaltai konferencia színhelyére, a Livádia-palotába. A testvérmegyéből ezúttal több ipari létesítmény és termelőszövetkezet mutatkozik be az olvasóknak. A KGST és a Közös Piac- kapcsolatainak alakulását vizsgálja elemző cikkében O. Bogomolov, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja. A Tíz nap — tíz kérdés című ötfordulós rejtvénypályázat második részét közli a Fáklya 18. száma, a szovjet tudományos élet, a technika, az építkezések érdekességei, valamint a filmelőzetes mellett. Országos rajzkiállítás > 1976. A képzőművészeti világhét hazai országos nyitását ma délután öt órakor rendezik meg Szentendrén, a Pest megyei Művelődési Központban. Számunkra különösen j érdekes ez a nyitás, hiszen a világhét központi kiállítása a Magyar Képzőművészek Szövetsége észak-magyarországi területi szervezete, a Miskolci Galéria és az otthont adó intézmény közös produkciója, anyaga pedig a nyáron Miskolcon már megismert Rajzok című tárlat lapjaiból tevődik ki. Az országos kiállítást Kiss István szobrászművész, a Magyar Képzőművészek Szövetségének elnöke nyitja meg, s az szeptember 26-ig látogatható. A Miskolci Pamutfonóban az idén munkahelyenként rendezik meg az ifjúsági parlamentet. Legutóbb az I-es műszak kollektívája tanácskozott. A kétéves munkáról Oprável Lajos, főművezető számolt be a jelenlevőknek. M a még talán nem is tudjuk teljes mélységében érzékelni, mit is jelent, milyen óriási lehetőségeket rejt magában az egy iskola, egy üzem mozgalom. Azt azonban már érzékelhetjük — és érzékeljük is —, jóval többet, mint amennyit e kapcsolatteremtés hőskorában kihasználtak belőle, amikor jobbára azért volt szükség patronáló üzemre, hogy kétkezi munkával kipótolják, aminek megvalósítására szűkösnek bizonyult az anyagi fedezet. A kapcsolatteremtésben, a kapcsolat- tartásban ma már az iskola és az üzem is túllépett a puszta anyagi segítségen, s ha nem is mindenütt vált öominálóvá, de sok helyütt érezhetően, kitapinthatóan a szocialista nevelésre helyeződött át a hangsúly. Van azonban az iskola és az üzem kapcsolatának egy olyan területe, amelyről ugyan gyakran szólunk, de amelynek lehetőségei és távlatai messze túl mutatnak a jelenlegi helyzeten. Ez pedig a munkára nevelés, ami ösz- szefügg a pályaválasztással is. Az 1029/1971-es számú, az ifjúság pályaválasztásáról, a pályaválasztási tanácsadás továbbfejlesztéséről szóló kormányhatározat végrehajtási utasításában — többek között — ez áll: „A vállalatok, intézmények, állami gazdaságok, mezőgazdasági, kisipari termelőszövetkezetek, fogyasztási szövetkezetek kapcsolódjanak be a tanácsok irányítása alatt álló pályaválasztási tanácsadó intézetek munkájába és segítsék a körzetükhöz tartozó iskolák pályaválasztási előkészítő, felvilágosító feladatainak ellátását, valamint hogy a lehetőségekhez képest gazdasági eszközökkel is támogassák e fontos tevékenységet.” H isszük^ hogy nem árt újra qs újra felidézni a végrehajtási utasítás e kitételét. Különösen mostanában nem árt, hiszen az üzemeknek szembe kellett nézni azzal a ténnyel, hogy jó néhány esztendeig szakmunkás-utánpótlásuk nem biztosítható teljes egészében az iskolából kikerülő fiatalokkal. A hullámvölgyből, amit az iskolák már évek óta éreztek, még nem jutottunk Tizenkilenc hozzászólás egészítette ki az előadást. Jól sikerült ez az ifjúsági parlament,, ainely után hetente, szerdai napon a többi munkahelyek fiataljai ülnek öszki. a szociálpolitikai intézkedések hatása később érezhető majd az általános iskola' nyolcadik osztályában. Csökkenő létszámú ifjúság választ pályát, s megyénk felnőtt munkaerőforrásai gyakorlatilag kiapadtak. Ez az adott helyzet helyezi „reflektorfénybe”, vagy ha úgy tetszik, másfajta megvilágításba az egy iskola, egy üzem, az iskola és az üzem kapcsolatát, s egyben rá is mutat e kapcsolatok még messzemenően kiaknázatlan vagy éppen gyerekcipőben járó lehetőségeire. Persze olyan lehetőségekre, amelyek nemcsak üzemi érdekeket, hanem társadalmi érdekeket is takarnak. Megyénk nagyüzemeiben 35, középüzemeiben 43, kisüzemeiben pedig 62 üzemi pályaválasztási megbízott van. Számuk önmagában kielégítő, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy közülük csak egy, a Lenin Kohászati Müvek pályaválasztási megbízottja függetlenített. A többiek egyéb megbízatásuk mellett látják el ezt a feladatot is. Pedig azt hisszük, nyilvánvaló, hogy ez a munka egész embert kíván, s nem is lehet egyetlen ember feladata. Mint ahogyan szálló- igéyé vált igazság az is, hogy a munkaerőt nemcsak megszerezni kell, meg is kell tudni tartani. És ez az utóbbi a nehezebb. Mert ez már eleve feltételezi a tudatos pályairányítást. a pályára való alapos felkészítést. S ezzel függ össze az, hogy az utóbbi években kétségtelenül érezhető törekvések mellett is erőteljesebben kell bekapcsolódniuk az érdekelteknek, az üzemeknek a pályairányítás munkájába. S ha kell, gazdasági eszközökkel is támogatva ezt- a tevékenységet. És nemcsak a prospektusokra, ismertetőkre gondolunk. Sőt, azt hisszük, az üzemlátogatások szervezése is csak egy eszköz a cél érdekében. A felkészítést és az irányítást máshol is el kell kezdeni. S erre az úgynevezett üzemi szakkörök is jó lehetőséget kínálnak. Elgondolkodtató, de többé- kevésbé magyarázható, hogy az iskolai szakkörök elsősorban a tantárgyakhoz kaocso- lódnak. Viszonylag kevés Az Észak-magyarországi TUz- ÉI* 401-es, Miskolc, Sajó-parii telepe azonnali belépéssel felvesz szakvizsgával rendelkező lü- részgépkezclöl, éjjeliőrüket, fizikai dolgozókat. Munkásszállás biztosítva. Jelentkezés a telepigazgatónál, Miskolc, Vágóhíd u. 9. szám. Budapesti Fűszer és Édesség Nagykereskedelmi Vállalat a főváros különböző kerületeiben levő telephelyeire felvesz 197S—76- ban végzett fiatalokat az alábbi munkakörökbe: arukladó. árurevizor, továbbá felveszünk szállítmány kísérőket. targoncavezetőket és raktári fizikai dolgozókat. Az elszállásolást biztosítjuk. Jelentkezés: FŰSZERT Up. VII., Dembinszky u. 20.. munkaügyi osztálv.* barkács- és ezermesterszakkör van, s tulajdonképpen ezek sem igazán a pályaválasztást segítik. Az üzemi szakkörök, amelyeket az üzemek finanszíroznak anyagilag. és a szakembert is ők adják, már közelebb állnak a pályaorientáláshoz, s kiegé- szílhetők olyan találkozókkal is, amelyek a fiatalok és a már szakmunkások beszélgetését segítik elő. Ezek á személyesebb jellegű párbeszédek és sokszemközti eszmecserék többet nyújthatnak a legszínesebb tájékoztató füzeteknél, mert hitelesebbek. Ami az üzemi szakköröket illeti, tapogatódzó kezdeményezésekre van példa. Nyolc borsodi nagy- és középüzem tart fenn ilyen szakkört — a DIGÉP, az OKU, a mezőkövesdi Kismotor- és Gépgyár, a BVK, az ÉÁÉV, az ÉMV, a Beton- és Vasbeton- ipari Művek, valamint az Észak-magyarországi Kőbánya Vállalat. A legszervezettebben talán a DIGÉP szakköre működik: az általános iskolai tanulókkal a 100-as Szakmunkásképző Intézet tanműhelyében foglalkoznak. De nem hallgatható el, hogy az üzemi szakkörök viszonylag szép száma ellenére is kezdeti lépések szemtanúi vagyunk, s ezek sem hosszú életűek — sajnos. Viszont vir szonylag elevenebbek, élőbbek a szakember—tanuló találkozók, amelyek szervezésére, tartalmi kitöltésére ugyancsak érdemes odafigyelni. C sak ismételni tudjuk: a tudatos, tervszerű és folyamatos pályairányítási munka össztársadalmi érdek, amelyben jól kitapintható egyéni, közösségi érdekek is vannak. Nem szólunk ezúttal azokról a feladatokról. amelyek a pályán tartáshoz szükségesek. Azokra a szükségszerű lehetőségekre szerettük volna felhívni a figyelmet, amelyek a mind nyíltabbá váló iskolai felkészítésben mutatkoznak. S amelyekben máris van egy sor tennivaló. Hiszen a' pályaválasztás előkészítése hosszú folyamat. Legalábbis annak kell lennie, hogy a döntés megalapozott legyen. A 2. számú Általános Iskola, Miskolc, Bársony János u. 27/A konyhalúnyqlcai keres felvételre. A szikszói kórház szakképzett szakácsnői állást hirdet az u modern üzemi konyhájára. Bérezés megállapodás szerint. Tetőfedő, bádogos és kőműves szakmunkásokat alkalmazunk. Jelentkezés: Építőipari Szövetkezet. Ónod. A Miskolci Eikörgyár felvesz anyagraktárost, gyakorlattal rendelkező mechanikai műszerészt, tehergépkocsi vezetőt, valamint női és férfldolgozőkat, betanított munkakörbe. Érdeklődni lehet: Partizán út 12. Munkaügyi csoport. sze. Értesítjük tisztelt vásárlóinkat, hogy Fonoda u. 12. szám alatti NöVÉNYVÉDÖSZER-RAKTÁRUhIKAT SZEPTEMBER 20-30-IG iéitsrozás miatt zárva tartják Sátoraljaújhelyi telepünkön a kiszolgálás zavartalan. NOVÉNYVÉDÖ5ZER OSZTÁLY A BORSODI ERDŐ- ÉS FAFELDOLGOZÓ GAZDASÁG Borsod megye területén vállal a lakosság, közületek, intézmények részére — építőipari vállalatoknál közreműködőként — parkettalerakást és lakkozást' saját termelésű tölgy-, bükk-, akác- és cser parkettájából. Megrendelhető: Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság , Sárospataki Faipari Üzeme. Sárospatak, Nagy Lajos u. ügyintéző: Szilágyi Károlv. Telelőn: Sárospatak 32. Csutorás. Annamária I Ifjúsági parlamentek Bolpzékaf alkalmazlak
