Észak-Magyarország, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-01 / 181. szám

ÉSZAK-MAGYAR0RSZAG7 .1976, eug. 1., YCt&arnap l „ . . ... ... __ >-.. WAymrí nap Forrőn íeleseg kapja majd meg a Meglepő lenne, ha egy­szer Forrón valahol elha­nyagolt kertet, gondozat­lan virágágyást látnánk. De ez a község mindig olyan kicsinosított, mintha állan­dóan vendégeket várna. A vendegek, az átutazók való­ban jönnek is, külföldiek, belföldiek egyaránt, hiszen itt halad át a hármas szá­mi í főút, bizonyára ez is sarkallja a forróiakat a külcsín megteremtésére, de mindenekelőtt a maguk kedvéért rendezik, szépítik lakhelyüket. A tanács pél­dául egy embert csak azért foglalkoztat, hogy a parko­kat tartsa rendben. A köz­területeken. mivel a házak előtt mindenki saját maga törődik a,szépítéssel, anél­kül. hogy erre bárki is biz­tatná. Most ezen a nyári napon is a szokásos rend, tisztaság fogadja az érke­zőket. Nézzünk be azonban egynéhány helyre: milyen is ez a nyári nap Forrón, „belülről''? A SZOKÁSOS HÉTKÖZNAP A tanácson az ügyfelek mindenekelőtt Tirpák End­rénél keresik meg. annak az - irodának a dolgozóját, aki mindent, vagy majd­nem mindent el tud intéz- • ni. — Milyen volt ma eddig a forgatom? — A szokásos hétközna­pi. Járt itt nyugdíj előtt levő bácsi igazolásért, adót befizetni is. jöttek, legtöb­ben pedig fiatalok voltak itt, akik nemrég végezték el az iskolát, szakmunká­sok lesznek, így most már a munkakönyvét kérték meg. Járt .itt egy asszony­ka is. akinek a férje . .. hát nincs mit szépíteni, a kel­leténél többet iszik, azasz- szony most azt kérte, hogy a családi pótlékot az ö ne­vére. ne a férje nevére küldjük. — A döntés? — Teljesül a kérése. A pénzt, az anya jogán. Az elnökasszonyt, Le- sinszky Gézánét —, hogy ügy mondjuk — a nagyobb ügyekben keresik meg. — Ma járt-e már valaki az elnöki irodában? — Igen, egy fiatal asz- szony. A férje katona, a család rossz körülmények között él. most úgynevezett ,,csé'’ lakást szeretjének építeni, ehhez kért segítsé­get a kamatmentes kölcsön elintézéséhez. — Sikerül? — Minden bizonnyal. — Így nyáron egyébkent kevesebben keresik meg a tanácsot, mint más évsza­kokban? — Nem. Körülbelül anv- nyian jönnek, mint bármi- ,kor. Itt van például az ara­tás. ami valamikor az egész falut megmozgatta, talpra állította. Természetesen ez most is nagy munka, de a falu szinte már meg sem érzi. A gépekkel minden egyszerűbbé, gyorsabbá, könnyebbé vált. — A nyár sok minden egyeb között például az óvodák felújításának az ideje is. A városokban elég sok gondot okoz a gyere­kek elhelyezése. Itt okoz-e gondot? — Valóban, most újítjuk fel mi is az óvodát, az anyák legnagyobb része ná­lunk is valamilyen munka­helyen dolgozik, fennaka­dás azonban nincs. A leg­több helyen a nagymamák vigyáznak a gyerekre, vagy valamelyik rokon, vagy ép­pen a szomszéd, de min­denkinek sikerül a felújí­tás idejére is megoldást ta­lálni. ALUDTTEJ ÉS CSIRKE Említettük már a ven­dégjárást. Naponta az át­utazók százai haladnak át a községen, nagy részük pedig meg is áll a Kakas csárdánál. Mint ahogyan valaha, a postakocsik ide­jén is megálltak, letanyáz­tak ugyanennél a fogadó­nál. Mert az idegenforga­lom mindig is nagy volt itt, a Flernád völgyében, ezen az úton haladtak Kassára, és azon túlra a postakocsik, erre döcögtek a lengyel borkereskedők tanszékére i, nem messze innen, a ‘ he­gyekben tanyáztak a betyá­rok, akik ugyancsak örül­tek a nagy idegenforga­lomnak. Az egykori fogado jó pihenőhelyül, biztonsá­gos tanyául szolgált az ak­kor bizony minden veszély- lyel számolható utasoknak. (Talán megérdemelne ez a régi fogadó egy emléktáb­lát. megfelelő utánjárással összegyűjtölt dokumentu­mok alapján.) Most sem rossz egyébként betérni a boltíves, vastag falú épület hűvösébe, ahol Szeműn Józseíné, vagy Ko- necsni Mártonná szakácsok igazi, falusi főzljél kínál­ják a vendégnek. A mai fogadóról Sztrik Pálné. fel­szolgálóval váltunk szót. — Egy-egy nyári napon 400—500 vendégünk is van, néha ennél jóval több. Per­sze nem mindenki ebédel, de néha csupán az ebéd kedvéért Miskolcról is megkeresnek bennünket. Az átutazók közül nagyon sok a külföldi vendégünk. — Mi a sláger étel? — Továbbra is a tejfö­lös paprikás csirke, A túrós sztrapacska. a babgulyás, a túrós palacsinta ugyancsak kelendő. — Forrón aludttejet? — Temcsze lesen, azt is lehet kapni. Es fakanállal, mert úgy az igazi. — Sok és sokféle vendé­gük van. Összeveszett-e már valakivel? — Nem. azt nem! Mér­ges már gyakran voltam, de össze nem vesztem sen­kivel. Azt másutt sem sza­bad. itt különösen nem. POSTAKOCSIK UTÁN AUTÓK Tulajdonképpen a ven­dégjárás sarkallta a hely­béli építőipari szövetkeze­tét is a benzinkút és autó­szerviz megépítésére. Nyil­vánvaló, hogy annak ide­jén az útnak nem is igen nevezhető nyomvonalakon gyakorta kellett reparálgat- ni a postakocsikat, patkóim a lovakat, nem is szólva az abrakolásról, etetésről, csu­takolásról, most pedig a gépkocsikat kell „abrakol- talni”. időnként rendbehoz- .ni, megjavítani. Miért ne legyen ez utóbbi helye is éppen Forrón? Voltak ellenzői a szerviz­nek. de a benzinkút már üzemel, a szerviz műszaki átadása megtörtént, a szö­vetkezet vezetői úgy számí­tanak. hogy pár hét múl­tán, augusztusban már a szerviz is rendelkezésére áll az utazóknak. Ez a szol­gáltatás nem tűnik rossz üzletnek sem, Íriszen a ma­gyar—csehszlovák határtól Miskolcig szerviz sehol nincs, benzinkutat is csak Encsen talál az, aki tudja, hogy ott van, de ehhez már le kell férnie a főútról. A szövetkezet elnöke, Sze­műn Fajos érthető izga­lommal. várja az augusztusi nyitást. Vajon hogyan sike­rül, milyen lesz? Bár a benzinkút ügye már elegge meg-ny u gf at ott min d en kft. — A múlt hél végén 60 ezer liter benzint forgal­maztunk! Ezt mi nagy si­kerként könyveljük el. — A szerviz? — Bízunk abban is. Na­gyon nehéz persze hagyo­mány. tapasztalatok híján megteremteni, elfogadtatni majd az utasokkal. A ran­got csakis a pontos, jó mun­ka adhatja meg. Szeret­nénk úgy dolgozni, hogy jó híre keljen ennek a szer­viznek. És míndahányan ezt sze­retnénk persze. Meg azt, jiogy továbbra is szívesen járjon mindenki, szívesen álljon meg mindenki ebben a régi, szép községben. Priska Tibor Az út végén Susa Ü.j és régi házak állnak a gidres-gödrös út mentén. Itt, a megye, az ország végén, Susán, alig három­százan laknak. Egykor nagyságos Broncs Viktoré voll ez a terület, erdőivel, szántóival, legelőivel, he­gyeivel. völgyeivel, állatai­val, zsellérjeivel — egészen Rimaszombatig. A falu legöregebb embe­re, a nyolcvanöt éves Sza­bó Laci bácsi mondja ezt, miközben meg-megszivja szortyogó pipáját. Valami­kor zsellérként dolgozott Broncs Viktornál. A kas­tély felé földút vezet, fel a domb hajlatáig egyenesen, azután a lcúttól jobbra kell elkanyarodni. Az öreg meg sem fordul, csak a válla felett bök egyet a levegő­be a pipaszárral. * Egykor, jó pár evvel ez­előtt. valóban impozáns le­hetett a kastély. A mai tu­lajdonos, Klárik József, azt mondja, nem érdemes re­nováltatok Többe kerülne a teljes felújítás, mint egy űj ház építése. Klárik ma gyári munkás. Min. az itt lakók többsége. Régen, csaknem húsz éve nem foglalkoznak már Su­sán mezőgazdasággal, gaz­dálkodással. Pedig egykor két termelőszövetkezet is volt itt. A „nincsteleneké", amelynek Klárik József volt az elnöke, és a módosabb gazdáké, a Rákóczi Tsz. A Klárik vezette Kos­suth Tsz-nek jutottak a rosszabb parcellák, mégis: a nagygazdák — máresale azért is, mert jó földjük volt — marakodtak többet. Ennyit a múltról, lit, ahol «egykor a legszegé­nyebb zsellérnek is volt egy tehene, egy darabka földje, ma már csak ház­táji gazdálkodással foglal­koznak. Tóth Béla bácsival, az „örökös” tanácselnök-he­lyettessel járjuk a falut. Tősgyökeres susai. A gondokról, s az alig háromszáz lakosú községet naponta foglalkoztató visz- szásságokról beszél. Az iskolára kilenc -évig nem lelték ki a táblát, hi­szen miért szégyelljék, pon­tosabban szégyelltek volna magukat az idegenből jött emberek elölt? Igaz, már két éve felújították az épü­letet. de hogy jövőre mi lesz a sorsa — nem tudni. Egy évvel ezelőtt már csak kilenc gyerek járt ide. A tanító. Óvári László a kö­vetkező tanévet Hét köz­ségben kezdi. Megszűnik itt az iskola, s a tanító, aki tíz éve települt 'Susára — ha nem\is mondja — talán kissé fájó szívvel megy egy községgel tovább. A falu „közintézményei ’ közé tartozik a bolt és a kocsma, valamint a kullúr- ház. Az előbbi kettő egy épületben van. Elég régi ez az épület, már akkor is állt., amikor Tóth Béla gye­rek volt. Most rogyadozó gerendákkal, dohos raktár­helyiségekkel üzemel. Per­sze nemcsak ez keseríti itt az eladó. Scilovszkv Mik­lósit é munkáját. Naponta bosszankodik a rossz áru­ellátás miatt, hiszen ide, Susára. a „világ végére'1 már csak azt az árut hoz­zák, ami útközben a ko­csin marad. A kenyér pél­dául sem mennyiségileg, sem minőségben nem elégíti ki az idevalósiak igényét. Férje a Volán ózdi kiren­deltségének sofőrje. Bok­szol' kénytelen besegíteni az asszonynak. Ha nincs áru, amit a faluban kér­nek. akkor ..magánszorga­lombor’ a férj vásárolja lel a járási székhelyen. Özdon. Hogy miért „mos­toha terület” Susa áruellá­tás szempontjából, ezt csak az, illetékesek tudnák meg­mondani . .. A tanácselnök-helyettes nem is olyan régen még a televíziónak is írt levelet. Ebben többek között egy nagyon is élő gondul, konk­rétabban a falu végén ere­dő mintegy 7 kilométer hosszúságú patak állapotá­ról is beszámol: „Ez a pa­tak Susa község határából eredve a község lakosságá­nak kertjein áthaladva a Bábolnai Állami Gazdaság területén folyna tovább, ha volna számára megfelelő meder. A patakmeder meg­szűnése különösen Susa községben létkérdés. A köz- kutak túlfolyónk voltak, és ma a kutak vize pohármo- sásra sem használható. Ezen túl az,on tulajdono­soknak is problémát jeleni, akiknek kertjükön halad a patak, mert a víz miatt a kertet nem tudják használ­ni.” A boltban mondja egy férfi, hogy valamikor gyer­mekkorában, ha a híd alá állt, kézzel sem lehetett felém i. ma már egy kacsa sem fér el alatta. És még egy idézet a levélből: „he­lyi vezetőink tudatában vannak a felmerülő hiá­nyosságok megszüntetésé­nek fontosságában, de az­zal is tisztában vannak, hogy a hiányosságok meg­szüntetése több millió fo­rintot: igényel. Községünk lakossága a hiányosságok megszüntetésével évről évre való tologatását sokszor a helyi nemtörődömségének tudja be és nem ritka, hogy közömbösen viselkednek a problémák felvetésekor.” * Susa társközség. A köz­ségi tanács Urajon van, ám az uraji tanácsnak nincs pénze, annyi pénze, ameny- nyit a gondok . megszünte­tésére. Susa fejlesztésére tudna fordítani. Tudja ezt Tóth Béla is. Ahogy mond­ja. még az a szerencse, hogy a község fiataljai • tesznek valamit a gondok könnyítésére. Megjavították a falu közkútjait. építettek egy épületrészt a kultúr- házhoz. Az idevalósiak szeretik ezl a községet, nem hogy elmennének innen, hanem évenként bővül, gyarapodik a falu. A fiatalok ittma­radnak, itt építkeznek. Megéri nekik, hiszen nincs messze Ózd. ahol a falu lakosságának jelentős része dolgozik. Pusztafalvi Tivadar nyár Pihenés, szórakozás játék, kikapcsolódás. Csillogás, lubickolás. Ez az egyik jellemzője a magyar ..tengernek”, u Balatonnak. Az idei nyár különösen kedvezel! a víz mellen nyaidióknak. .4 i ír hőmérséklete szinte végig tartotta és tartja ma is a 26—27 fokot. Képeink Sióto­kon készüllek. A déli part egyik legszebb szállodája Siófokon az Euró­pa Hotel A víz csillogó felületén halkan siklik a vitorlás A 32 fokos hőséget elviselhetővé tcszj a 2G fokos „hús" Balaton vize. A Balaton legnagyobb liaiója a Beloiannisz Estenként zenés sétaútra viszi utasait Kifutás előtt a vitorlások

Next

/
Oldalképek
Tartalom