Észak-Magyarország, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-29 / 204. szám
1971S, ciug. 29,7 vasárnap — E5ZAK-MAGYAROR5ZÁG 7 Teliinger 1. Kalász László: A tarlón a szeder majd felél meg a konda az ősz bula széllel söpör ez a ronda! és liullanásokkal a léi bekotorja ügyünk de várhatunk tömör tavaszokra! Salvatore Quasimodo: A fűzek ágára Hogy is tudhattunk volna énekelni, míg szivünket idegen láb tiporta, míg a parkok fagyott füvében árva holtak hevertek, míg, akár a bárány, ríttak a gyerekek, míg az anyák jajt iivöltvc kerestek fiaikat, kik távírópóznán függtek megfeszítve? Füzek ágaira, fogadalomból, felaggattuk mi is a lantjainkat, súlytalan ringtak a szomorú szélben. Bitiéi Lajos fordítása Augusztusi Az öregasszony taxit fogadott, bejött a szerkesztőségbe, csak hogy elmondhassa nagy-nagy boldogságát. Kevés nyugdíjából nem sajnálta a pénzt a fuvarra,, azok aí; emberek sem kímélték magukat, amikor segítettek rajta. — Köszönöm az igazgató elvtársnak és a lyukói bánya dolgozóinak, amiért velem olyan jót cselekedtek — hálálkodott, és kérte, írjuk meg köszönő szavait. Botjára támaszkodva oda- lépegelett a fotelhoz, leült, felkattintotta kopottas kézitáskáját. Reszkető kézzel elővett egy bányászújságot, nyújtotta felém, olvassam el, milyen örömet szerzett neki a két bányászbrigád. — Nem kértem én még' soha senkitől semmit. Most megtettem. Olyan boldog vagyok, hogy nem maradtam egyedül a bajomban. Csipkés szélű zsebkendőt húzott elő sötétszürke ruhája zsebéből, azzal itatta fel a szeme sarkában csillogó könnycseppeket. Amikor újra felnézett, már kisimultak arcán az ezernyi erezetként szélfutó finom ráncok. — Tudja, kedveském. any- nyi szépet hallottam már a szocialista brigádokról... Iskolákat, óvodákat, bölcsődéket. patronálnak, öregeket, rokkantakat támogatnak ... Ezért bátorkodtam levelet íratni a Miskolci Bányaüzem vezetőjének. „Azzal a kéréssel fordulok az igazgató elvtárshoz, hogy részemre, ha mód és lehetőség' van rá, patronáló brigádot küldjön. Nyugdíjas vagyok, kevés a nyugdijam ... számomra nagy gond, hogy egy lakásfestést ki tudjak fizetni. Ha volna olyan szocialista brigád .. — Pénteken adtam fel a levelet, a következő kedden már kopogtatott is egy szőke fiatalember. Mondta, rendbe teszik a lakást. Elment és már azt hittem, nem látom többet, amikor a harmadik héttőn ismét eljött. Még ő kért bocsánatot. amiért eddig nem jelentkezett. Csütörtökön aztán megérkeztek.. . Az idős néni a meghatottságtól, elsírta magát. Egyre csak azt hajtogatta, mindig tudta, mennyire segítőkész emberek a bányászok. * A 65 éves özv. Kralik Ferencnét az üzemi versenytitkár. Csikós Lajos kereste fel először Miskolcon. a Stadion út 31. szám alatti lakásán. — Megnéztem, mit kell tennünk. A festést az Ybl Miklós építőbrigád vállalta. A takarítást az irodaházi Kubai Kommunista Párt I. kongresszusa nevet viselő női brigád tagjai végezték. Régi hagyománya van Lyükóbányán a patronálás- nak. A 46 közösség mindegyike szívesen vállal hasonló feladatot. — Nem is tudnám hirtelen felsorolni a brigádok felajánlását. A November 7. és a Május 1. brigád öregek napközi otthonával kötött szerződést, Acs László ifjúsági kollektívája a Kilián Gimnáziumot segíti. Kiéber Béla és Pataki Sándor brigádja a Gyermekváros lakóinak igyekszik örömet szerezni. Nyugdíjasokat, rokkant vájárokat támogat a Vörös Csillag műszaki brigád, a tavalyi lyukói bányatüznél szerencsétlenül járt bányamentők családjait pedig a Fekete Gyémánt brigád és Csatári István közössége patronálja. Mándi Vilmos elővájó brigádja más kollektívákkal összefogva két éve lakást épített, egy 11 gyermekes asszonynak. Özv. Králik Ferencné lakásának rendbe hozása tehát csak' egy a lyukói brigádok dicséretes cselekedeteinek sorából. * Az idős néni pihent éppen. feküdt a sezlonon, amikor meglátogattam. Szabadkozva kért elnézést. — Beteges vagyok, nyomorék, hetvenben lebénultam. A vesém, a szívem is rakoncátlankodik. A nővérem 50 éves süketnéma lánya él velem, ő hordja be a konyhába a főznivalót, én meg' elkészítem. Fényképeket szedett elő, mutogatta. Az arca felragyogott. amikor egy középkorú férfi fotóját vette kézbe. — A férjem, sajnos már meghalt. Áldott jó ember volt. Mennyire szerettem ... A bányánál dolgozott, kovács volt 50 esztendőn át. Játszott a bányászzenekarban, trombitált. Biztatott, nézzem csak meg, milyen mesteri munkát végeztek a festők. Valóban. szinte újjászületett a földszinti szoba, konyha, spájzos lakás. — Két délután dolgozott rajta a két festő. Pénteken aztán megérkeztek az asz- szonyok és lányok is, heten. Olyan szorgalommal, gondossággal sikáltak, mostak, mintha a saját otthonukban tennék. Én meg csak álltam mellettük, rágtam a szám szélét bánatomban, amiért tétlenül kell néznem a dolgos embereket, Pedig valamikor mennyire bírtam magamat ... Háromszor elmentem egymás után fáért az erdőbe. Csendes szomorúsággal beszélt elszállt fiatalságáról. Erőt ad öregsége gondjainak elviseléséhez, hogy tapasztalhatta.', az emberek jók, segítőkészek. * A 25 év körüli liatalem- ber. Minya Nándor két délután festette a lakást. — Miért vállalta á munkát? Meglepetten néz rám, a tekintete szinte kérdezte: lehet ilyesmit nem vállalni? Aztán azt felelte: — Amikor néhány hónapja megalakult a brigádunk. a hármas jelszó értelmében kötöttünk szerződést. Szocialista módon élni. dolgozni, tanulni! — erre'tettünk felajánlást. Szüksége volt egy rokkant öregasszonynak a segítségünkre, segítettünk. Máskor is megtesszük... Á 12 főnyi „kubai brigádból'’ heten vettek reszt a takarításban. — Milyen programról mondtak le ezen a péntek délutánon? — Az SZTK-ba akartam menni. Elhalasztottam ... — válaszolta Bút őri Istvánná. — Hozzánk vendégek érkeztek, eléjük akartam menni a vonathoz. A férjem helyettesített... — felelte Király Istvánná. Két fiatal lány takarítást tervezett. Ezt csinálták is, csak éppen társadalmi munkában. Az otthoni maradt a szabad szombatra. * — Amikor a lyukóiak elmentek, megígérték, legközelebb az ablakkeretet festik le. Legyen az is rendben ... Králik néni pedig hálából odaajándékozta nekik a kedvenc íilodendronját. Hadd díszítse a lyukói bánya irodaházát. Szerezzen örömet azoknak az embereknek, akik megajándékozták a boldogságával. Kolaj László ill A központi monarchia Hunyadi Mátyás halála utáni szélzülleszlése, az 1514-es parasztháború leverésén át szükségszerűen vezetett el Mohácshoz. Csaknem négy évtized történetét summázza ez az állítás. A magyar történelem talán legfájóbb és legtöbb következménnyel járó korszakáért, amelynek csak egyik állomása a mohácsi csatavesztés, de amelyben ott izzik Dózsa tüzes trónja, Werbőczi hírhedt Hármaskönyvének „röghöz kötő” sorai, amelyben az önös érdek mindig felülkerekedik az ország sorsával való törődésen. *Mátyás halála után a magyar föurak fellélegeznek. Megakadályozzák a nagy király fiának, Corvin Jánosnak trónra jutását. Találóan mondatja velük Szerémi György krónikája: ..Ne legyen többé olyan urunk, akitől mindig prüszköl és reszket májunk...” Olyan királyok kellenének, akiknek üstökét a főurak markukban tarthatják, akik készségesen elfogadják a rá. juk kényszerített feltétele, két. Nem véletlenül esik a választás 11. Ulászlóra, majd később fiára, II. Lajosra. (Főúri gőg és visszavonás pártokra szakaszig / A honnakkebelét gyáva királyok alatt.) 1511 után a belpolitikában hatalomhajhászás, a külpolitikában' pedig a vakság lesz úrrá a nemességen. Előretör a köznemesi párt, amelynek kisnemesi tömegei saját ábrándjaikat kergetve, de valójában néhány várúr — mint például a Szapolyai család — politikai célját segítik kiharcolni. (Tágult a fegyelem, gúny lett a harci fenyíték. / Vélte magát úrnak följogosítva kiki.) A jobbágyság a parasztháború leverésével szabad költözési jogát elveszti, robot- terhe súlyosbodik, ugyanakkor a földtulajdonból telje, sen kirekesztik. A nemesség a köznépet nemcsak jobbággyá, hanem rabbá teszi. Az urak erőszakkal hurcolják vissza a háború alatt elköltözött jobbágyokat, a legkegyetlenebb körülmények közölt. lovakhoz kötve, összekötött kézzel. (Isteni ostorkint ült úr jobbágya nyakára. /' s a pórnak, kicsikart vére kiáltó, bosszúi.) A belső anarchia mellett egyre nő a külső veszély. Mindjobban világosabbá válik, hogy a török döntő támadással fenyegeti Magyar- országot. Mégis, a mohácsi csatára 1526. augusztus 29-én, a külföld közönye és a belső bomlás tetőfokán kerül sor. Burgio páoai nuncius titkos jelentésében — amelyet zőt ■ a hadbahívottaknak. A köznemesség gyér számban, rosszul felszerelve gyülekezik. Szapolyai János — aki már ■ ekkor a királyi hatalomra pályázik — erős hadsereggel várakozik a Tiszánál. „Bölcs és tapasztalt” férfi — írják róla később a török krónikák, mint aki „az óvatosság felé hajolva és a körülményekhez szabott eszé- lyesség szerint járva el, nem négy hónappal a katasztrófa előli a pápának küld — a következőket írja: „Őszentsége tekintse Magyarországot, úgy, mintha máris elvesztette volna, mert amellett.' hogy ebben a hazában határtalan a rendetlenség, ■nincs itt meg semmisem, ami a háborúhoz szükséges. Az egye's társada!’- mi osztályok közt. oly nagy a gyülöllség, oly nagy az irigység, hogyha a török szabadságot igémé a jobbágyoknak, tartani tőle, hogy ezek fellázadnak a nemesség ellen.” jelent meg a csatatéren.” A magyar, seregnek még ■ vezére sincs. Az utolsó pillanatban Tömöri Pál kalocsai érsekre és a hadvezetésben kevésbé járatos Szapolyai Györgyre bízzák a hadak igazgatását. A 20—24 ezer emberből álló magyar sereg egyharníada lengyel és cseh zsoldosokból áll. A szultán 70—80 ezres rendes és csak. nem 50 ezres irreguláris sereggel rendelkezik. Az 53 magyar ágyú dörejét 150—200 török ágyú tüze viszonozza. * A pápai követ már egy évvel a csata előtt megjósolja a bukást. 1525. augusztus 9-én kell jelentésében találó, an jellemzi nemzetünk romlását: „Ha Magyarországot meg lehetne menteni, három forinton ebből a nagy veszedelemből, amiben most van, nem hiszem, hogy akadna ember, aki azt a három forintot ideadná.” II. Lajos, látva a nemesség mozdulatlanságát, a végső helyzetben hajlandó lenne a jobbágyokat is felfegyverezni. Dózsa jobbágyait, a vérrel, bitóval, törvénnyel rabbá tett pórokat! A magyar uralkodó osztály azonban visszautasítja ezt a kísérletet. (S megnehezült a világbírónak ítélete, s lön a Nemzeti nagy bűnnek nagy tárolója. Mohács.) Tolnán hirdetnek gyüleke. Brodarics István. II. Lajos kancellárja Zsigmond lengyel király részére megírja az 1526-os eseményeket, amelyeknek ő is részvevője volt. „Az a hely, ahol. a hadsereget felállították. Mohácstól egy-, a Dunától félmér- földnyire volt... nagy széles síkság terült cl itt. a melyet sem erdők, sem bozótok, sem folyóvizek, sem dombok nem szakítottak meg... Velünk szemben hosszú félkörben elnyúló domb volt: ezen túl volt a török császár tábora... Az ellenség a dombok mögött tartózkodott. ..” Hogy miért? Brodarics nem tudja a pontos okát. csupa találgatás. ..... nem tudni, hogy azért tetle-e ezt, hogy bentiünket, kedvezőtlen hely_ r'c csaljon, vagy azért, hogy a csatát másnapra halasztva, éjjel váratlanul lepjen meg bennünket,... vagy inkább azért, hogy az ütközetre való várakozással kifárasszon bennünket.” A seregek feszült várakozását a támadás jele oldotta fel. „ ... az ellenség, vitézül küzdő katonáink elöl hátrálni kezdett, vagy azért, mert a mieink iámadasa visszaszorította öt, vagy azért, hogy közel csaljon bennünket ahhoz a helyhez, a hol ágyúi voltak fölállítva.. Ekkor a magyarok még bi_ zakodtak. „ ... sebes vágtatva érkezett a királyhoz Báthory András es jelentette, hogy az ellenség meghátrált s miénk a győzelem .. Megkezdődött az előrenyomulás, de nemsokára az ellenség ágyúinak füzétől, zavar támadt, s a jobbszárny hátrálni kezdett, majd sokan futásnak eredtek. Ekkor még tartott a véres tusa. „ ... de már nem azon a széles síkságon, hanem közvetlenül az ágyúk előtt; ezek már annyira közel voltak hozzánk, hogy alig két lépésnyi távolság választott el bennünket tőlük. "Ekkor azután nemcsak a rémület, hanem az ágyuk füstje következtében is ... futott, ki merre látott, jobbára azokon a helyeken át, a melyeken az imént győzelmet remélve jöttünk... A csata körülbelül másfél óráig tartott .. Tizenötezer magyar holttest borítja a mohácsi mezőt, köztük számos báró és püs. pök. Es elpusztul a koronás király, a Jagelló-dinasztia utolsó magyarországi uralko. dója. a 20 esztendős II. Lajos. A Cselébe fullad? Vagy meggyilkolják? Az igazság ott vész el a mohácsi vérboritot. ta mezőn, elmossa a megeredt eső, elhallgatja a máskor oly békésen íolydogaló Csele pa_ lak. A mohácsi csata önmagában nem olyan vereség, amelv Magyarország függetlenségét vegieg veszélyeztetné. De ezekben a nehéz napokban a feudális uraknak többet kellene törődniük az ország sorsával. Helyette Báthory nádor elrabolja a pécsi káptalan kincseit. A pannonhalmi apát a menekülő,, batai szerzeteseket fosztja ki. Szapolyai es Werböczi hamarosan török bérenc lesz ... 4* • A mohácsi síkon másfél órát tartott egy csata. Előzményeiből, a 15 ezer hős vérétől pirosait gyásztér döbbenetéből. nem vont le tanulságot az „országmentő nemesség”. Viszály viszályt szült, maradt' a gyűlölet és a marakodás. Országvesztő politikájuk 1541-ben a végleges bukáshoz vezetett. A másfél órás mohácsi csata figyelmeztető volt. villámcsapás az alkonyuk! ország égboltján. De az alkonyból éjszaka lett. Másfél évszázadra. A moha. esi vész korszakot zárt le. Vele a középkori Magyarország államegysége és függetlensé. ge bukott el. s a népre a „második jobbágyság” súlyos korszakának sötétsége borult. Mégis, a nép Mohács után megmutatkozó vitéz ellenállása mutatja annak az erőnek az ébrenmaradúsát, amely századokon1 át lehetővé tette a magyar föld népének fennmaradását. Immár négyszázötven évet futott az idő a szomorú emlékezetű augusztusi délután óta, s „él magyar, all Buda még’.” (a múlt csak példa legyen most. / S égve a honért bizton nézzen elöré szemünk. / És te virulj gyásztér! A béke malasztos ölében. / Nem. zeti nagylétünk hajdani sírja. Mohács!'1 Hajdú Imre
