Észak-Magyarország, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-29 / 204. szám

CSZAK-MAGYARORSZÁG 6

1976. aug. 29., vasárnap

Kopott, kék borítékból rakosgatjuk az asztalra a képeket Györki János társaságában, aki jó másfél évtizedig volt Gönc községben a tanácselnök. A legrégibb göncig címeren ez olvasható: „Sigillum oppidi, Göncz ’. Ez a címer 1840- töl volt' használatban, a városi berket és a szőlőhegyet jelképezi. Egy régi leírás szerint Gönc városának sok szőlője és gyümölcsöse van, a nép ezzel kereskedik.

— Hány literes a gönci hordó?

— 18S> liter és 7 deci. Ez mértékegység is. Azért méretezték így, mert a lengyelek jpgyszcrü falusi szekéren szállították a bort, s ez a hordó éppen belefért a szekérbe.

— Csinálnak még itt ilyen kis hasas hordókat?

— Jelenleg nem. Van még egy kádár, de már az is nyugdíjas.

— Hány lakosa can a községnek?

— Háromezer. Egy időben csökkent a létszám, de most már lassan újra emelkedik.

— A fiatalokat elvonzol- ta a környező iparvidék?

— Igen, mert Jelenleg nincs itt olyan munkalehetőség, ami a fiataloknak is tetszik. Szeretnénk, ha valami ipari üzem létesülne Göncön.

— Idevalósi Göncre, ugye?

— Igen, szinte mindenkit ismerek és engem is ismernek. Most szó van róla, hogy egyesülünk Göncrusz- kával. Csupán pár kilométerre van innen. Ha egyesülnénk, Göncnek 5 ezer lakosa lenne. A termelőszövetkezet már egy gazdaság.

— Mi a városnak a büszkesége? Városnak mondom, mert a környéken lakók is városnak titulálják.

— Elsősorban a barack. De büszkék vagyunk az iskoláikra is. A környékbeli kisebb falvakból is idejárnak a gyerekek, mintegy 200—250-en tanulnak Göncön.

— Sajnál iák, hogy elvil- ték a gimnáziumot?

— Sajnáljuk, de a létszám nem volt elegendő hozzá, hogy itt gimnázium működjön.

Az AGROKONZUM telepén nagy Volt a sürgés-forgás, amikor bekopogtattunk Kaposi János telepvezetőhöz. A/, addig átvett barack mennyiségéről és általában a baracktermelésről érdeklődtünk:

— Eddig 160 vagonnal szállítottunk el a körzetből. Az AGROKONZUM-nak 80, a konzervgyáraknak újabb 80 vagont vittek közvetlenül a termelőhelyről.

— Itthon nem nagyon ismerjük a híres gönci kajszibarackot.

— Volt egy jó propagálója a baracknak, Németh Imre, országgyűlési képviselő, aki pár évvel ezelőtt meghalt. Az idei szüret jó minőségű és sok gyümölcsöt adott. A termésünk alkalmas rá, hogy az országos kereskedelmi szervek is észrevegyék.

— De hiszen az önök szállítmánya javarészt Angliába, az NSZK-ba indul.

— Oda is. A nyugati országoknak 50 vagonnal szállítottunk, de a szocialista országokba is megy 80—35 vagonnvi.

— Mennyi a felvásárlási ár?

— A termelőktől 7,50 és 10 forintos áron vettük át a barackot.

— Hol terem a barack java része?

— A gönci Kossuth Termelőszövetkezet 110—115 vagont termel, a háztájiban is megterem olyan 35—40 vagonnal. Kisebb mennyiségben szállítanak Boldog- köváraljáról, a Hunyadi Tsz-böl. Hernádvécséről és Fancsalibb Naponta 4!)—50 teherautóval küldünk ba. rackot feldolgozásra Miskolcra.

— Mit csinálnak itt a telepen ősszel és télen?

— Az ellátási körzetünkhöz 84 község tartozik, ahová zöldséget kell szállítani. Ezenkívül 840 vagonos fel- vásárlási tervünk van burgonyára, almára, szilvára és más zöldségfélékre.

— Bizonyára a zöldséggel van a legtöbb gond.

— Igen. Néhuny évvel ezelőtt termelőszövetkezeteink még szépen termeltek, de valamilyen ok miaU, talán az ár, vagy a munkaerő miatt ez a kedv lehanyatlott. Úgy tudom, jövőre ismét nagyobb mennyiségű zöldséget termelnek majd.

— Ezzel a problémával a Központi Bizottság is foglalkozóit.

— Várhatóan jobbak lesznek az árak, s biztosítot- tabb lesz a termelés. Mi is nagyobb rizikót vállalunk majd azért, hogy több és jobb minőségű zöldség kerüljön a fogyasztókhoz, különösen a borsodi munkáslakta területekre.

Felkerestük dr. Balogh Istvánt, a gönci római katolikus plébánost, aki bevezetett a plébánia egyik szép boltíves szobájába. A hagyományok szerint ez volt Károli Gáspárnak, a nagy bibliaforditónak dolgozószobája. Északra néz az ablaka, onnan kapja a világosságot. Délről a meredek templomdomb és a hatalmas templom elzárja a lényt. A történelem érdekes változása, hogy a reformációnak ez a nagy emléke 1712 óta a katolikus egyház birtokában van.

— Kedves plébános úr! Hol van eltemetve Károli Gáspár?

— A templom alatt van , egy nagy méretű kripta, de a bejáratát 1900 körül befalazták. Jelentettük a Műemléki Felügyelőségnek, hogy szívesen segítenénk' a kripta feltárásában. Azt mondták — s ezzel egyetértünk —, szakemberek nélkül ne bontsuk ki. Majd, ha lesz szakemberük, küldenek. Bizonyára itt lesz eltemetve' Károli Gáspár. A vallásháború, hitújítás, majd utána a katolikus restauráció során előfordulhattak átrendezések, de hiszek benne, hogy ha egyszer bejutunk a kriptába, olt találjuk a híres ember tetemét.

Gönc művelődéstörténetének ez a szép fejezete szorosan kapcsolódik a községhez nem messze fekvő Vizsolyhoz. Ide is ellátogattunk. A sokféle stílust őrző vizsol.yi templomban Juhász Dezső református lelkész társaságában állunk egy fal előtt. Mi van a fal mögött?- — Jelenleg semmi sincs, de a XVI. század utolsó negyedében még állt az a szekrestye, ahol Bálint Alajos muzeológus szerint működhetett a nyomda.

— Hogy került Vizsolyba egyáltalán nyomda?

— Rákóczi Zsigmond fizette a nyomda költségeit és Báthori István, akkori országbíró. Mindketten a pro- testántizmus hívei voltak, úgy vélték, hogy az akkori körülmények közölt jobb helye volt itt a nyomdának, mint a császári hadak útvonalába eső Göncön.

Kezemben tartom az első nyomtatott magyar nyelvű Bibliát. Károli Gáspár fordítása: ,.Vizsolyban nyomtattatott Mautskovits Bálint által 1590-ben Boldog Asz- szony havának tizedik napján”.

— Hány példányt ismernek ebből?

— A Magyar Tudományos Akadémia szerint Európában 53 példány van, Magyarországon 22, és ebből egy a vizsolyi református egyház birtokában van.

— Hogy kerültek ide Károli fordításai?

— A gönci diákok hordták ide. köztük Szenczi Molnár Albert is, aki — mint írja egy helyen — sokszor tette meg az utat Károli Gásoár megbízásából Gönc és Vizsoly között.

A nagy múltú Gönc, amely végigjárta jóformán a városi és községi rangok minden fokát, most önálló tanácsi község. Vezetője, a községi tanács elnöke 34 éves fiatalember. Menyhért Béla. A tanács titkára, Kucsma István 26 esztendős.

— Amikor megtudtam, hogy én leszek a tanácselnök — emlékezik vissza Menyhért Béla—, szinte hetekig aludni sem tudtam, folyton azon gondolkoztam, mit lehetne olyat csinálni, amivel előbbre viszem a községet. Magam is gönci vagyok, valami olyat szerettem volna tenni, amire majd azt mondják az emberek: Ez a Menyhért la- nácselnökösködése idején készült. Valamilyen létesítmény, gyár, üzem, utca, vagy bármi más.

— Leginkább az üzemet sü raetik.

Göncnek ez régi vágya, s az utóbbi évtizedekben állandóan emlegetik, hogy valami üzem kellene, mert nagy az elvándorlás a községből. Ezt az elvándorlást csak iparteleDÍtéssel tudnák megállítani. Most is tárgyalnak a Hazai Pamutszövő Gyárral. A pamutS7.ÖVŐ mellé egy varroda is létesül.

— Meglehetősen porosak az utalt. Érdemes lenne többet törődni a belső útépítéssel.

— Kedvező hitelt kaptunk útfelújításra. Előreláthatólag többet tudunk rendbe hozni, mint terveztük. Az új lakótelepeken a lakók is segítenek, hordják az anyagot, segítenek a kőterítésnél.

— Gyakran megállítják

az utcán?

— Bizony meg! Nem lehet úgy kimenni, hogy valaki szóba ne hozza a patakmeder rendezését, vagy a Rákóczi utca dolgát. Sok út van a községben, de ezeknek csak 20 százaléka jó.

A Sátoraljaújhelyi Sütőipari Vállalatnak Göncön is

9 ® ©

van egy telepe. Modern az üzem, Tóth Géza a vezetője. Kulió Lászlótól, a főmérnöktől kérdezem:

— Mi a titka annak, hogy Pesten nem tudnak olyan jó kenyerei sülni, mint vidéken?

— Ügy látszik, itt jobb. pékek vannak.

— Akik itt dolgoznak, mind gönciek?

— Huszonnyolcán vagyunk, négy kivételével mind gönci. A dolgozók fele lörzsgárdalag, olyanok is akadnak köztük, akiknek az apja is pék volt. A szakma szereletét örökölték. Mégis

szakmunkásproblémával küzdünk. A fiatalok nem szívesen mennek péknek.

— Miért?

— Nem tudom, pedig anyagilag sem járnak rosz- szul.

— Mennyi a fizetésük?

— A dagasztóknak van a legmagasabb fizetése, 3800 forint.

A gönci körzet országgyűlési képviselője Simaházi Sándor.

— Valami érdekes kísérlet az, hogy Göncön KISZ- élelkorú a vezetőség?

—. Az élet kényszeríti ránk. Magam is nagyon fiatalon kerültem vezetői tisztségbe, s innen is fakad bizalmam a fiatalok iránt.

— A gönciek sokat emlegetne az iparosítás lehetőségét és bíznak benne, hogy megvalósul.

— Az encsi járásban Göncön és vidékén valóban munkaerő-tartalékok vannak. Érdemes és szükséges is lenne valami kisebbfajta ipartelepet létesítenünk. Jogos a gönciek óhaja. A gönciek a mezőgazdaságban is sokat produkáltak. Korszerű az állattenyésztésük, és szinte országszerte ismert a gönci kajszibarack, aminek a termesztése mégis több, rAi nt szimpla mezőgazdasági tevékenység. Ezek az emberek mindig vágyódtak a korszerűbb után. Szerintem hamar megszoknék az ipari üzemet, az mari munka ritmusát. Az Encsre települt üzemekben is több gönci ember dolgozik. A környékről átjárnák Csehszlovákiába is az ottani ipari üzemekbe.

— Gazdag mezőváros volt, hiszen már Mátyás király korában Abaúj megyében, Kassa mellett a legjelentősebb. 1637-ig pedig megye- székhelynek számított. Volt gazdag város, de volt koldulólevele is. Adózott a szepesi prépostságlól kezdve valamennyi földesárnak, gazdája volt még a híres egri liös, Dobó István is.

— A környék gazdasági, kulturális életében soha nem lehetett vitatni Gönc szerepét. Most egy kicsit íéllábas, ipar nélkül. Ha a göncieknek ez az óhaja is teljesül — és remélem, hogy teljesülni fog —, akkor azt hiszem, ismét fénykorát élheti ez a régi, szép település...

Az utak azelőtt átvezettek Göncön. Ügv sejlik, talán a jövőben ide vezetnek. Valami új kezdődik a Her- nád partján, a Borsó-hegy tövében.

Rapcsányi László, a Kossuth rádió műsorában 1976. augusztus 2-án elhangzott riportjából.

Rózsik 1. rajza

nyári este volt, lfíUL^ és Péter kényelmesen elheverve olvasol!, amikor megszólalt a csengő. Már késő volt és kelletlenül ballagott ajtót nyitni, de mikor a látogatót meglátta, íelderült az arca. István állt az ajtóban. Már tessékelte is befelé vendégét.

— Nem is tudom, hogy kezdjem — mondta István pergő, halk hangja. Köszönöm megvagyunk, csöndesen ... Elég zűrös, zsúfolt volt ‘a nyaram, végre letettem az államvizsgáimat, azután meg szinte ajándékként, jutalomként kaptam egy beutalót Balalonaligára és két hetet ott töltöttünk.

Nagyon jól éreztük magunkat. Ez a hely még viszonylag csendes. Nem fedezték fel az üdülök és a hét végén lerándulók ezrei, :és most inkább pihenni,' mint szórakozni akartunk. Órákat feküdtem kint a stégen, hallgattam a víz csobogását a cölöoökön. a hullámverést, a nád susogását.

Persze nemcsak ezzel teltek a napok. Szórakoztunk is eleget. De nekem, aki — jól tudod, milyen szemlélődő természetű vagyok — leginkább az üdülőben levő társaság tetszett. Szerettem megfigyelni az embereket és erre talán sehol sincs olyan jó lehetőség, mint egy ilyen helyen. Itt valahogy elengedik magukat az emberek, ..kibúinak” hétköznapi bőrükből, a megszokott szerepből. Üj vonásokat vesznek lel és új szerepeket játszanak. Látsz nagyvonalúakat, akik ilyenkor két kézzel szórják a pénzt, de lehet, hogv amikor hazamennek, fizetésig már csak naorikáskrumplit esznek. Találkozol olyanokkal, akik magukba zárkózottak, visszavonultak, de nagvon sok a Háry János is. hisz tudod hogy van: messziről jött ember azt mond, amit akar.

István elgondolkozva tette le a noharát.

— Tudod, azért akadt egykét érdekes, elgondolkoztató ismeretségem is ez alatt a nagyon szép két hét alatt. NvaraH ott egy oesti srác, talán Bélának hívták, ha jól emlékszem, bár a neve nem is lénveges. Amikor éooen nem futott a láncok vitán, el-elmentünk sörözni. És egy ilyen alkalommal valahoev kinyílt. Vannak ilyen nercei az embereknek — önmp"*”ó! mesélt.

Közga«lasá«i **£

végzett. Dolgozott a ven- ' déglátóinarban. a kereskedelmi vállalatnál, szóval hányódott ide-oda. kereste a könnyebb utat. Most egy nagyüzemben dolgozik me- ósként. Három műszakban. Nappal és él jel is, amikor más alszik. Ez már nem a legkönnyebb. Mégis elégedettnek látszik. Afféle egyik

mmm

napról a másikra, mának élő ember. t

És a jellemző tünetek: korai házasság, alacsony kereset, albérlet és a túl korán jövő gyerek. A felesége más. Többet akaró ember, aki a sok-sok nehézség mellett is tanulni kezdett és elvégezte az egyetemet. A térjél is egyre unszolta, de hiába. Egyre nőtt közöttük a nézeteltérés, a különbség, amely lassan szakadékká mélyült. Éppen válófélben voltak. A srác nem örült neki, de nem is bánkódott miatta. És valahogy így csinált mérleget. Harmincéves vagyok és semmim és senkim sincs. Fél életem elmúlt és még nem csináltam semmit. Az első félidő: nulla. Talán a végeredmény is nulla-nulla lesz. Mindezt mosolyogva mondta ugyan, de ez a mosoly keserűen szomorúra sikerült.

Most utólag is, ha visszagondolok erre a beszélgetésre, szorongás fog el, éppúgy, mint akkor. És bevallom neked: aznap éjjel nagyon nehezen aludtam el. Számot vetettem, visszanéztem, mit tettem, mit értem el én is az elmúlt évek alatt és vajon úgy, azt tenném-e, még egyszer, amit eddig csináltam ?

— Te jól ismersz, alapjában véve nem vagyok elégedetlen. Van az a kis lakásom, feleségem, gyerekem —, akiket nagyon szeretek —, van e”y viszonylag jó állásom és számomra ez nem kis dolog, végre Lefejeztem estin az egyetemet is. Csak közben felettem is elszálltak az évek. És mostanában el-eltünődöm, vajon így terveztem-e, így szerettem volna-e mindent? Így, ahogy történt. Ha a közösen megbeszélt vágyainkra gondolsz, tudod, hogy nem egészen így. Egyre gyakrabban gondolok arra. hogy ha valaki kívülről nézné az életem, mennyire találná pozitívnak a mérlegét. Dehát ezt sajnos magamnak kell eldöntenem. És azt is. hogy a „második félidőben” hogyan tovább. Mit kellene tennem ahhoz, hogy a legközelebbi mérleg- készítéskor — hiszen elég ritkán vannak az embernek ilyen gondolatai — nehogy nálam is nulla-nulla legyen az eredmény.

fenn,! hullt közéjük. PéViSGUIS! ter neni tudolt

már mit mondani. Töprengve forgatta a keze között a poharat és mikor elbúcsúzott a barátjától, éjfél már rég elmúlt. Ahogy utána nézve hallgatta barátja távolodó, halkuló lépteit, úgy tűnt, az évek mennek el.

Aznao éjjel még somiig fennmaradt, a félig kiürült üveg és a kihűlt kávéskanállá mellett,

Buciiért Miklós