Észak-Magyarország, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-24 / 199. szám

1976. aug. 24., kedd ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Megkezdték muukájiikat A határőrök önkéntes segítői s Tulipánok, szarvasok (fitosban barnában, zöldben rás Kedvtelésből, szokásból veszi kezébe az ecsetet... Varga András A Minisztertanács 26 1975. számú rendelete alapján me­gyénk határmenti községei­ben is megalakullak az ön­kén les határőrcsoportok. A csoportok vezetői és tagjai — megyénkben több százan — olyan 18. életévüket be­töltött, büntetlen előéletű magyar állampolgárok, akik munkahelyükön, és lakókör­nyezetükben közmegbecsü­lésben állnak, s önként vál­lalt leiadatukat társadalmi munkaként, ellenszolgáltatás nélkül látják el. Az önkéntes határőrök — az önkéntes rendőrökhöz hasonlóan — jogosultak — többek között — az illetékes határőrizeti szervek felkéré­sére közreműködni a lakos­ság körében végzett felvilá­gosító munkában: áz állam­polgárokat felhívni a köz­rendet sértő magatartás ab­bahagyására; a bűncselek­mény elkövetőjét tettenérés esetén elfogni és a legköze­lebbi rendőrnek, határőrnek, rendőri, vagy határőrizeti szervnek átadni; a rendelet­ben meghatározott jármű­vek kivételével járműveket igénybe venni baleset áldo­zatának segítségnyújtása ér­dekében; a helyi tanácsi, vagy rendőri szervhez bekí­sérni azokat a személyeket, akik koruknál, állapotuknál fogva védelemre szorulnak: gyanúsan viselkedő. vagy jogsértést elkövető személyt személyazonosságának iga­zolására felszólítani, az iga­zolás megtagadása esetén előállítani; bűncselekmény, vagy szabálysértés esetén a járműveket megállítani, az okmányokat (személyi és ve­zetői igazolvány, forgalmi Egerben hétfőn bezárta ka­puit a filmművészeti tago­zatú nyári egyetem, melynek az idén külföldi — többek között lengyel, szovjet, sváj­ci. finn — vendégei is vol­engedély) .ellenőrizni; közúti forgalomban résztvevő jár­műveket — a rendeletben meghatározottak kivételével megállítani a jármű állapo­tának és biztonsági beren­dezéseinek ellenőrzése céljá­ból; szolgálatának teljesíté­se közben szolgálati célokra vállalatok, hivatalok, intéz­mények és egyéb szervek telefonját igénybe venni; a rend fenntartásához,- illetve intézkedéséhez a katonai rendészeti szervek, járőrök segítségét kérni. Az önkéntes határőr — ugyanúgy, mint az önkéntes rendőr — szolgálatának el­látása során hivatalos sze­mély. Az önkéntes határőr köteles — többek között — segíteni a határőrséget az államhatár őrizetében: pél­dát. mulatni a munkában, a társadalmi tevékenységben és a magánéletben; szolgá­lata során fegyelmezett ma­gatartást tanúsítani: intéz­kedései alkalmával a törvé­nyességet megtartani és megtartatni. Az önkéntes határőröket — szolgálatuk zavartalan el­látása érdekében — karsza­laggal. szolgálati jelvénnyel és igazolvánnyal látták el. A határőrség miskolci pa­rancsnokságán kapott tájé­koztatás szerint, megyénk­ben az önkéntes határőrök már minden tekintetben fel­készültek önként vállalt megtisztelő társadalmi tevé­kenységük kifogástalan tel­jesítésére. Áprilisban vala­mennyien ünnepélyes foga­dalmat tettek, s az elmúlt héten megkezdték munkáju­kat. (CSC) lak. A részvevők tíz napon át ismerkedtek a magyar filmművészettel, találkoztak neves rendezőkkel, esztétá­inkkal. Nehezen mozdul már nyolc­vanhat éves korban a kéz. Erő éppen csak annyi van benne, hogy megfogja az ecsetet: az ecsetet, amellyel — ha érti a módját az em­ber— oly sok mindent tud művelni. Kisebbek és nagyobbak, véknyabbak és vastagabbak hevernek szanaszét a festé- kes dobozok között. Az öreg bizalmatlanul néz végig az idegeneken, akik őt keresik. A kézfogás is elmarad a be­mutatkozáskor. Megyünk be a lakásba, hetivel kínál. ím- mel-ámmal. aztán ö is leül az asztal mellé. A falakon tá­nyérok. összesen . tizennégy. Tulipánok, szai'vasok. piros­ban, barnában, zöldben. Ismerik ,tt Telkibányán Varga András bácsit. Tudják a szomszédok is, s tudják a falu másik végén lakók is, hogy ki ö. Idézet egy levélből, ame­lyet pár hónapja írt a Hollo- házi Porcelángyár igazgatójá­nak: „Alant írott Varga And­rás, a volt teli nyai kő­edénygyárban szakképzett majolikafestő, sajnálattal adom elő azokat, hogy mi okozta a gyár megszűnését... Az a gyár ill megszűnt mai- régebben, csupáncsak a könv- nyü vezetés volt az oka, azt egészen határozottan igazo­lom. Benne volt a gyár volt igazgatójának, Vettich Gusz­táv úrnak a keze, azért, mert állandóan változtatta az edénynek való anyag keve­rését. A hollóházi gyár volt igazgatójának, Istványi úrnak is benne volt a keze. Tehát határozottan állítom, hogy a gyár tönkretételét a nem jó vezetés idézte elő.” Később így folytatja: „Hollóházán most jól megy. mert sok sze­gény gyereknek ad kenyeret. De nagy hibát látok. Vannak olyan mondvacsinált festők, akik ebből a munkából már házal is építettek. És ez nap­ról napra erősödik. Az ipar­testületnél kell elllentállni Ha nincs tanulási bizonyíték, bevonni az ipart...” András bácsi nem hiszi el az olvasott szót. hat szem­üveget vesz tel. Aztán, ami­kor már ő olvassa, látja tény­leg az ö írása ez, felenged egy kicsit. * Ülünk az öreggel az asztal mellett, felettünk szarvasok és rózsák díszítik a tányéro­kat. A titokról beszel, a mun­káról, amely akkor, amikor ó még tanuló volt, a beavatla- nok szamára örök titok ma­radt. Itt, Telkibányán sokan értik a porcelánfestést. De egyedül Varga András az, aki még él a telkibányai kő­edénygyár egykori festőtanu- loi közül. Amikor megszűnt a gyár, erdésznek ment. Azt mond­ja, hívták öt Hollóházára is. dehát valahogy mindig úgy sikerült, hogy maradt itt. Tel­kibányán. A miért-re már nem tud, vagy nem akar vá­laszolni. Amikor a munkájáról be­szél. büszkén mutatja a száz­féle-fajta mintát, amelyet csak úgy, fejből bármikor te tud festeni. Ma már csak kedvtelésből, vagy mondhatni úgy is, szo­kásból veszi kezébe az ecse­tet. Nem tudni, mikor volt utoljára Hollóházán, ahol „most jól megy. mert sok sze­gény gyereknek ad kenyeret” a gyár. Évtizedeken ál járta az erdőt, s talán azon gondol­kodott. miképpen lehetett az, hogy itt. Telkibányán éppen csak pár tanoncévre futhatta a/ idejéből. Sokáig, nagyon sokáig morfondírozott azon, hogy irjon-e levelet, adjon-e jó tanácsot, figyelmeztesse-e a Hollóházi Porcelángyár igazgatóját a gondokra, ba­jokra? Aztán leltek az évek; mi­kor több, mikor kevesebb gond, baj akadt Hollóházán is. Az öreg hallhatott ezekről, s rágódhatott rajtuk járva az erdőt. Aztán megöregedett. Hollóházán, amikor -megkap­ták a levelét, szintén nem tudni, mit gondoltak. De egy biztos: eltelték, megőrizték 4 ndrás bácsi levelét. Több mint félszáz év után, de csak szót kért az öreg. Szót kért és tanácsot adott valamihez, amiben már nagyon-nagyon régen nem vett részt. Kifelé jövet még leültünk a ház előtti fapadra. Azt kér­dezte: „Aztán meghallgat­ják-e, amit én mondok?” Mar nem volt olyan bizalmatlan.-.. I’usztafalvi Tivadar Fotó: Laczó József Bezárta kapuit... Barla tani le. Szépen, a neki meg­Szürkc pokróccal összehúzva magam, tűnődöm a szunnyadó tábortűz mellett. Csak arcom izzása van velem. Körben elhagyott rönkök, ha­sábok, székek. Furcsán emlé­keztetnek az esti rögtönzött barlangászdal „fesztiválra”, tréfás játékokra. A paraszt­ház előtt két rúd között fe­szített kötélen zászlókat lib­bent a szél. Éjszaka van. Benn a házban, s az apró sátrakban hálózsákba bújt barlangászok, mint babák, al­szanak: lengyelek, szlovákok, magyarok. A nyirkos hideg lassan megindul talpamtól fölfelé csontjaimban. Fölállok. A fenyves meredekén fakuló fillérként gurul a Hold. Ahogy cigarettára gyújtok, az első szívás után nagyot lobban a karbidlámpa lángja. „Nem én mondom, az öre­gek! Kihull a fogad, ha így gyújtasz rá! Valami olyan anyag van benne.” Elmoso­lyodom. Ujjal ütök a lángra. Olivér bácsi jut eszembe, alól parázsról gyúit parázsra. A csikket lábbal tiporja. Nern löki a tűzre. Neki a tűz je­lent valamit. Talán ugyanazt, amit ez a fennsík jelent. A forrást, a fenyvest, a földmé- lyi járatokat, barlangokat, barlangász testvéreit. „Akár hiszed, akár nem, az egyik leszálláskor, nyáron, hóvirá­got találtam. Nem szakílot­íelelő klímában, virágzott. En nem értek a bonyolult lelki dolgokhoz, igaz fúrómesler vagyok, ne nevess, de vala­hogy erőt, tisztaságot láttam ebben a virágban. Kicsit fél- - lem is. A virágtól féltem. Ér­ted ezt?!” Közelebb lépek a tűzhöz. Cipőheggyel rátologatom a félig égett ágakat, gallyakat. * — Hál. szeretjük, ha írnak rólunk, de csak az igazat — fogad bizalmatlanul Majoros Zsuzsa, okleveles bányamér­nök, a MÉAFC Barlangász Szakcsoport vezetője. Az esti tábortűz mellett már közlé­kenyebb. — Általában furán gon­dolnak felőlünk' az. emberek. Durván fogalmazva pincebo- aaraknak tartanak minket Skatulyáznak. A barlangászás fe"mászet“sen szórakozás, ha úgv tetszik — sport. Komulv felkészültséget, kitartást, kö­vetkezetességet kíván. Min­denképpen ember- és közös­ségformáló ero'e van. Ebben az értelemben igyekszünk megvalósítani a mellérendelt­ségi viszonyt. Nincs főnö'-ps- dt, alá- és fölérendelés. Egy­formán fontosak vagyunk mindannyian. Van közöttünk szakmunkás, mérnök, fúrómesler. szakács, diók, óvónő, váiár stb. Bizo­nyos feladatkörök betöltésé­it vei még egyikünk sem különb a másiknál, hiszen csak kö­telességét teljesíti. Igaz, tár­sadalmi munkában, de egész emberként, a barlungószás és a közösség szereidével. Ez a tábor a nemzetközi kapcsolatok kiszélesítését.' el­mélyítését is segíti. Vendége­ink vannak Wroclawból, Zu- ganból, Rimaszombatból, so­rolhatnám. magunk is jár­tunk Lengyelországban. Cseh­szlovákiában, Belgiumban. Én a barlangászat tudomá­nyos jelentőségét tartom leg­fontosabbnak. A barlangász méréseit szinte alig. vagy egyáltalán nem lehet labora­tóriumban szimulálni. Ugyan­akkor ezeket a méréseket, a körülményekből következő­en. csak barlangász tudja el­végezni. Tehát felelőssége nagy. Csak olyat állíthat, ami a tapasztalások, mérések egy­értelműen leírnak. A bur- langbejárás, térképezés, fotó­dokumentáció, a barlangi és külszíni bontások jelentik a munka lényegét. Bizonyos tu­dományágak, a biológia, geo­lógia. ősrégészet, klimatoló­gia, hidrogeológia kisegítő, il­letve aktív művelője is kell hogy legyen. A Bükk 30—40 kilométeres körzetében több s'úz barlang Utálható. Nem lényegtelen kérdé«. hocv a lehulló csaoa- dékokból a különböző réte­geken mennyi jut át. hol rak­tározódik, illetve merre távo­zik. A víz útját sózással! fes­téssel. lycopódium-spóra al­kalmazásával vizsgáljuk. Ez utóbbi egy fenyőfőiének a spórája, melynek várható je­lenlétéi a barlangnyílósoknál sűrű hálóval ellenőrizzük. A rétegsorok megállapításá­ra kutatófúrásokat végeznek. Ezek költségesek, s csak füg­gőleges irányban adnak ér­tékelhető eredményeket. A vízszintes rétegekre csak a 10—15 cm átmérőjű fúrómag körzetében lehet következtet­ni. A barlangász viszont a felszíntől kitapinthatja a ré­tegeket, s visszafelé haladva az időben, eljuthat a jégkor- szakból konzerválódott nővé nyi, állati leletekig is. Az em­ber jelenlétére utaló eszközö-, ki g, rajzokig' ú gy szint én. Sok barlang hőmérséklete, klímája az ipar és a gyógyá­szat szempontjából igen je­lentős. Külföldön pl. vannak barlangok, ahol sajtot érlel­nek. Egyes barlangok bejára­tához konzervgyár épül. a kü­lönleges klímában tenyészte" gombák feldolgozására. Ná­lunk igen jelentős a terápi­ás gyógykezelés, különösen légzőszerv i tnegbetekedések- nél. Gondolok itt a Pécs mel­letti Abaligetre, vagy a jós­va tői R4ke barlangra. — Visszakanyarodnék u karsztvíz problémaköréhez, melv Miskolc ivóvízellátásá­nak lényeges része — kancso- lódik a beszélgetésbe Lénáid László, okleveles bányamér­nök. — A karsztvíz tiszta,- s nagy menyiségben áll rendel­kezésre. Az esetleges szeny- nyeződés okát a barlangász viszonylag gyorsan tudja ész­lelni. ha kell, kiküszöbölni. Miskolchoz közel gazdaságo­san kinyerhető. Ezzel szem­ben a regionális vízmüvek költsége nagy. A folyók szennyezettek, sokszor igen távolról kell szivattyúzni, s erősen klórozni kell a vizet. Váratlan, nagyfokú szennye­zés esetén le kell állni. Fon­tos tehát kutatni azokat a forrásokat, melyeket a víz­hálózatba be lehetne vonni. Vannak ugyan kutatások, de ezek esetlegesek, a napi igé- t nyékét igyekeznek kielégíte­ni. Hiányoznak az átfogó, táv­lati t tervek. A karszt hasadékos kőzet. Szerkezetéi, s ezáltal a víz út­ját is nehéz egzakt módon le­írni. Sajnálatos, hogy a Ne­hézipari Műszaki Egyetemről kikerülő bányamérnökök szinte semmit nem tudnak a karsztról. Talán a geológusok hallgat­nak néhány előadási. Nem is az lenne a cél. hogy minden bányamérnök ismerjen vala­micskét a karsztból. hanem azoknak, akiket érdekel, aki1-' hivatásuknak tekintenék ; karsztkutatást, a barlangásza tot, lehetőséget biztosítani. Sokszor a mi munkánk meghaladja a társadalmi munka fogalmát. Főá'lásbu’ levő barlangászunk nincs, fi MÉAFC évi 3000 Ft-os támo­gatást biztosít, ugyanakkor ogv ilyen kéthetes tábor költ­sége 10—11 ezer Ft. A hiány­zó öszegeket különböző mun­kák vállalásával Igyekszünk megteremteni. Idén a VITU- KI megbízásából ..csepegés" méréseket végzünk. Ez 20 ezer forintot jelent a szak­csoportnak. Sajnos, felszerelt­ségünk színvonalával is sok bajunk van. * összezárom a noteszom. Éj­szaka van. Lénárt László égve hagyja az elemlámpát. Mondanivaló. .jegyezni való lenne még. Ülünk a parázsló tábortűz mellett. Szertartás következik. Az idősebb bar­langászok. az ..Isteni Fényben Tündöklő Dicső Firmák”, ba­lekokat. tapasztalatlan, kezdő barlangászokat keresztelnek meg. Homlokukra vizel szen­telnek. s azt kormos rongy- gval elkenik. Nagv a derült­ség. A krampuszok leteszik az esküt. A késő éjszakába nyúló éneklés után a fennsík nyu­godt. csendes. A parasztház előtt zászlókat libbent a.szél. Benn a házban, s az apró sátrakban hálózsákba bújt lengyelek, szlovákok, magya­rok, mint bab' alszanak. Közelebb lépek a tűzhöz. Ci- xíheggyel rátologatom a félig ■oou ágakat, gallyakat. \ iss/liano/anak 'ennem, s talán lenn a mély­ben is, a barlangász himnusz sorai: ..ki nem látta a csend világál. úgysem érti ezt.. Karosi Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom