Észak-Magyarország, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-23 / 198. szám
T97Seírtíg-3'23., l#H6 ÉSZM-MAG^APxQRSZaG 3 Csodák nélkül Kézfogásra nem a tenyerű két, hanem a csuklójukat nyújtják. Beideg/.ödött mozdulat, néha ünneplő ruhában is ekként nyújtanak kezet. Vasmunkások. Szaktudásuk elérte azt a szintet, hogy tudják, mit nem tudnak még. Mindhárman azt mondják, hogy munka közben, legyen az bármilyen rutinmunka, nem tudnak másra figyelni, másra gondolni. Ha kilépnek az üzem kapuján, más örömök várnak rájuk, más gondok. Mégis, akár a szakmájuk, hasonlít a magánéletük is. Sziszol Zoltán vasesztergályos: — Anyám és .apám rend- szerető ember volt, így neveltek bennünket is. Azt hiszem, mi sosem késtünk el az iskolából. A cipőnket is szépen egymás mellé raktuk ... Amikor pályát választottam, annyit tudtam erről a szakmáról, hogy pontos embert kíván. Így lettem vasesztergályos. Századmilli- méternyi pontossággal 'dolgozunk. — Milyen munkát kap mostanában? — Nem panaszkod hatom, izgalmas feladataink vannak. Iraknak egy trafóállomás vasszenkezetét gyártjuk, az NDK-ba traktoralkatrészeket szállítunk, az orenburgi gázvezeték csatlakozó állomásához is készítünk vasszerkezeteket. — Azt mondják, nagyon megviseli, ha elront valamit. — Olyankor mindig számolni kezdek, kiszámítom a kár értékét és aztán persze, hogy még idegesebb leszek. Sosem felejtem el azt az esetet, amikor először adtak a kezembe műanyagot, a dolomitot kellett megmunkálni. Az első szétrobbant, szétment, a második is, nem láttam a ' méregtől. Mire megtudtuk, hogy feszteleníteni kell az anyagot, már csináltam vagy 1000 forint kárt... — Hazaviszi a munkahelyi bosszúságot? — Ha hazaérek, elfelejtem. Három gyerekünk van, Zoli most kezdi a kohóipari technikumot, Tamás hetedikes, Ágika pedig hatéves. Öröm nézni, ahogy segédkezik az a kislány az anyjának. Zoli könyvbúvár, Tomit a sport érdekli. Kétszobás szövetkezeti lakásban élünk, nem mondom, elkelne egy nagyobb... — Mivel foglalkozik szívesen? — Van egy kertünk Ere- nyőben, az mindig ad munkát. No, meg az autó. Bütykölni is szeretek raj fa, és autózni is szeretünk mindannyian. Boldogkőváron, Bogácson, Rakacán voltunk ezen a nyáron. — Milyen tervei varinak? — Azt hiszem, szépek a terveim: szép jövőt szeretnék teremteni a gyerekeimnek. Ennek alapja a harmonikus családi élet. körülbelül az, amit mi élünk. 2 Siklósi Tibor szerszámkészítő lakatos, csoportvezető: — Két éve dolgozom csoportvezetőként. Nagy felelősség, hiszen nyolc ember munkanapját ronthatom el, ha nem szervezem meg kellőképpen a munkát. A csoport, meg amúgy is szem elölt van: ha elrontunk egy szerszámot, rossz lesz a munkadarab. 7— Voltak már emiatt rossz napjai ? — Kellemetlenségek adódnak. de jó a csoportszellem, rendbe hozzuk a dolgokat. — Ön is az utazó szakemberek közé tartozik ... — Sok külföldi munkát végez a szövetkezetünk, néha el kell kísérni a gépel, meg kell tanítani a kezelését a megrendelő gyár munkásaival. Bejrutban és Aden-, ben jártam tavaly. Egy éleire szóló élmény volt mindkét út. de a legszebb élmény mégiscsak a hazatérés. Minden munkatársam ezt mondja, aki akár csak 1—2 hónapig is él távol. — Mihez kezdett itthon? — Szánkózni vittem a gyerekeket. Anita hatéves, Tibi öt, nagyon hiányozták nekem. Mindig az a baj, hogy keveset lehetek velük. Az idén nem tudtunk menni nyaralni, de jövőre beütemeztünk egy-két hét Balatont. — Mivel töltötte a szabadságát? — Hétéves a családi házunk, van már rajta javítani való. Kerítésrenpvólás, csatornába vitás, egy kis betonozás ... — Tervei? — Sok-sok utazás, nem ismerjük még ezt az országot. Egyhónapos a Trabant-igény- lésem. Ha megkapjuk, járjuk a környéket. Nagy dolgokra nem vágyom, mert nem szeretek csalódni, apró öröme meg gyakran van az embernek. 3 Petruska László vasszerkezeti lakatos: — Szívós embert igényel a vasasszakma, erős férfiaknak való. Raktári kifutóként kezdtem itt, a Miskolci Vasipari Szövetkezeiben, aztán a barátom biztatására kezdtem szakmát tanulni. Szerencsés vagyok, mert olyan mesterhez kerültem, aki mellett senki sem válhat rossz szakmunkássá. Szaszák Bandi bácsi ráadásul még a neveléshez is ért. Ennek ellenére nem vagyok benne biztos, hogy mindent tudok már a szakmámból. — Melyikből? — Mindkettőből. Időközben megtanultam hegeszteni, most is hegesztési munkám van. Az iraki trafót csináljuk. Szép munka, majdnem olyan szép, mint annak a kötélpályának á munkái, amelyet 1966-ban készítettünk a szénbányáknak. Azt mondják, nem sok látszik már belőle, betemette a meddőhányó. Nem tudom, melyik szakmám a szebb, az a jó, ha felváltva műveli az ember. — Elégedett a keresetével? — Ha több lenne, nem kellene ennyire takarékoskodni. Nagy munkába vágtam a fejszémet, építkezek. Áll már a ház, de sok pénz kell még hozzá. Két szobában van már bútor, a hálót hoztuk a régi lakásból, Anikónak, a kislányomnak meg gyerekbútort vettünk. A nappali egyelőre üres. — Milyen módon takarékoskodtak? — Nem gyűjtöttük a pénzt, hanem minden fizetéskor vettünk valamennyi építőanyagot. — Miről mondtak* le eköz-' ben ? — Ügyes a feleségem, beosztó. nagy hiányt semmiben sem éreztünk. A gyereknek megvan mindene, mi is fel tudunk öltözni, bármilyen alkalomra, még könyveket is vettünk közben. Lexikonokat, szépirodalmat... Kirándulni is el-eljártunk, ha kedvünk tartotta. Az én hobbim meg nem kerül pénzbe, négy barátommal zenélni szoktunk, én szaxofonon játszom. — Mit vár a következő évektől ? — Jól alszom, vidám vagyok.... Csodák nélkül szeretnék élni, becsületesen, tigy, ahogy eddig. Lcvay Györgyi Az ünnepi csapolást figyeli Gönczi Károly bácsi Megismerik a legkorszerűbbet ITESZÖV tanulmányútja tsz-vezettkiek t A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Szövetsége rendezésében augusztus 24-én csaknem 100 termelő-. • szövetkezeti vezető, mezőgazdasági szakember indul háromnapos belföldi tanulmányútra. Az elmúlt esztendőben még külön-külön működő, négy területi tsz-szö- vetség is nagyon sokat lett már a mezőgazdasági vezetők, szakemberek ismereteinek, szakmai tudásának box'i lése érdekében, az egységes megyei TES2ÜV még eredményesebben folytatja ezt a tevékenységet, A mezőgazdasági termelés korszerűsítését, nöx'elését elősegítő ismeretbővítés egyik nagyon fontos területe az i parszerü termelési rendszereknek, azok módszereinek, eredményeinek megismerése. Ezt szolgálja most ez a háromnapos belföldi tanulmányút. amelynek során megyénk tsz-x’ezetői eljutnak a nádudvari Vörös Csillag Tsz- be, a mezöhéki Táncsics Tsz- be, ahol a KITE iparszerű termelési rendszert, illetve a mezöhéki szarvasmarha- tenyésztési rendszert, majd a rákóczifalvi szójatermesztési rendszert és végül Héken a cukorrépa-termesztési rendszert tanulmányozhatják. Ili a taiiyoscsiwar gyártását Két és félszeresére, értékben 111 millióra növeli horny oscsavar-gyártását az ötéves terv végére a Csavaripari Vállalat Ntngai gyára. 1978-tól a gyár látja el hazánkat a fontos kötőelemmel. 1926. augusztus 17-én izzóit fel először a diósgyőri vasgyár 1-es kohójából kiömlő vas. Akkor még Magyar Királyi Vas és Acélgyár volt a mai Lenin Kohászati Művek neve. Es a vasgyártás e fontos hazai központjában egyetlen kohó termelte a rendkívül fontos anyagot. Ma már csak egy ember él azok közül, akik ötven esztendeje reszt vettek az első csapoláson. Gönczi Károly. Az első kohászok egyike. 1976. augusztus 17-én reggel kilenc órakor -p mintáiról hírt adtunk — ünnepi csapolásra került sor. Fél évszázadnyi munkával, töy 1 ténelmi sorsfordulókkal telitett időt keretez be a két dátum. Az ünnepi csapolásra meghívták Gönczi Károly bácsit is, aki most 75v esztendős. Meghatottan figyelte a kék szemüvegen keresztül a kiömlő, folyékony vasat. Másnap otthonában kerestük fel. — Hogyan lett kohász és mit jelentett akkor ezt a ma sem könnyű munkát ellátni? — kérdeztük a pihenésében megzavart Karcsi bácsit. — Elvégeztem a bányász és kohász szakiskolát, a mai kohóipari szakközépiskola elődjét. Bejöttem a gyárba és beosztottak az olx’asztóhoz művezetőnek. Akkor építették az I-es kohót. Igaz, ezt a munkát még az első világháború idején elkezdték, de félbemaradt és csak 1924- ben folytatták. Két évvel később volt az első csapolás. Addigra főművezető lettem. Minket, első diósgyőri kohászokat a Vajdahunyadról, Tiszolcról, Resicabányáról, Özdról áttelepült kohászok tanítottak be. Nem volt köny- nyű munka. A mai kohász el sem tudja képzelni, mit jelent kézzel megrakni a kohót. Eltartott egy hétig is. Es a csapolás sem mfent olyan jól, mint most. Az I-es kohó az ötvenéves jubileumon 75 tonnát adott. Annak idején maximum 20 tonnát tudtunk kivenni belőle egy csapolással. De kohásznak lenni tulajdonképpen ugyanazt jelentette, mint ma. Érteni és érezni a kohót! Ez a legfontosabb. Karcsi bácsi kisebbik .fia. . éppen otthon voll. Ö is a nagyolvasztóban dolgozik. Kohómester. Szóba kerültek a kohász-elnevezések, a szakma zsargonja. Akkor tudtam meg. hogy a rapka a felig megdermedt vas elka- parására szolgál, a rappa viszont döngölő, a sa.iba salakdugó rúdnak felel meg. Majd visszatértünk a kohászok két x'ilágháború közti' életére. — Amikor még egy kohó üzemelt 100—120 ember dolgozott. de amikor már beindították a Il-es kohót is 160—180 munkás volt a kohók mellett 1031-től 1933-ig állt a kohó. A gazdasági vál- ság miatt nem üzemeltünk. Csak az őrséget szerveztük meg. Később pedig, amikor már ismét beindultunk és elkészült a H-es kohó is, nem volt megállás. Ha medvét fogtunk — így mondják a kohászok, ha befagy a kohó — igen nagy munkával tudtuk elhárítani az üzem- zax'art. — A második világháború alatt a németek szinte kifosztották a gyárat. Amit nem tudtak vinni, azt felrobbantották. Hogyan menekültek meg a kohók éttől a pusztítástól? — Amikor már közeledett a front, lefojtottam a kohót, kiszereltük a bronzból készült hűtőszerelvényeket és ; egyike az iszapgyűjtő medencébe dobtuk. Mire a németek jöttek. teljesen hasznax’ehetet- len kohókat találtak, lgv aztán látták, hogy felesleges a robbanóanyagot pazarolni. De ők nem tudták amit mi. Nem tudták, hogy a kohókat újra be lehet indítani. A szovjet csapatok bevonulása után a szovjet tisztek hozzáértő szakemberekként kezükbe veitek a termelés beindítását, és néhány hét elteltével már csapolhattunk. Ezeket a momentumokat fia segítségévei idéztük fel. mivel Karcsi bácsi x'alóban a legtisztább, szerénységgel nem akarta részletezni az akkori eseményeket. Hamarosan a 111-as koho építésének idejére terelődött a szó. — Akkoriban építették a Dunai Vasmüvet is. Kellett a kohász szakember. 1932- ben a Szox’jet unióba utaztam huszadmagammal. Dnyet- ropetrovszkban ismerkedtünk meg a szox’jet kohászattal, a kohóépítéstől az üzemelésig mindennel. Három hónapig tanítottak minket a szovjet elvtársak, és amikor hazajöttünk, nagyon sok újdonsággal állhattunk kollégáink elé. A csoport fele a Dunai Vasműbe került, és x’oltak még Özdról, és innen Diósgyőrből is. — A kohó mellől ment nyugdíjba? — Nem egészen. 1957-ben kinex'eztek főtechnológusnak. és tagja lettem a KGST nyers xrasgy árt ási szekciójának is. Végül is mindig kohászattal foglalkoztam, az utolsó éx’ekben feladatommá xált az ország más kohászataiban folyó munkák ellenőrzése is. 196,1-ben mentem nyugdíjba. Azóta nem sokszor voltam a gyárban. Már egy kicsit elfáradtam, es a lábaim sem bírják. De nagyon jólesett, amiken’ meghívtak a tizmilliomodik tonna vas csapolására. vagy amikor egy üzemzax-arkor az én véleményemet is kikérték. Jó érzés, hogy gondolnak ram. Miután elbúcsúztunk. a fia kísért ki. Akkor tudtam meg, hogy gyermekkorában alig ismerte az édesapját, mix’d rendkívül kevés ideje jutott a családra. Rengeteget dolgozott. Szerette a szakmát, ami ott a kohó mellett született, és negyven esztendeig megmaradt. Szendroi Ixtrinr Most lenne hatvanéves Nem volthiábavaló... Amikor 1944. december első napjaiban Ivan Jefimo- vics Drcpa őrnagy, az egyik hazánk felszabadításáért harcoló szovjet ezred parancs- nökhelyeitese Alsózsolcán hősi halált halt. alig múlt 28 éves. A hivatalos érte ülés, az elesett tiszt kitüntetéseit és a temetésről készült fényképet csaknem egy hónapig vitte a posta; a szomorú hír december végén érkezett meg a Sztavropolszkij járás Sturm nevű kis falujába. Valentyin lvanovics Drcpa, aki tegnap ellátogatott Miskolcra édesapja sírjához, akkor csak négyéves, a nővéré kilencéves volt, az édesanyja pedig -r- mint a szovjet nők, asszonyok többsége a háború idején, a katonaként szolgáló férfiak helyett — nehéz munkát végzett a helyi szov- hozban. A most 36 éves Valentyin lvanovics alacsony, erős, tömény ember. Groznijban dolgozik, mint hegesztő, felesége a .helybeli lapkiadó vállalatnál van alkalmazásban, 13 éves lányuk pedig tanul. — Édesapám, mielőtt bevonult volna, építésx'ezető volt — mondja vendégünk — de ezt csak édesanyám elbeszéléséből tudom, mert naFiú az apa sírjánál Laczo József felvétele gvon kicsi voltam, és így apámról sincs semmilyen emlékem. Fényképeket őrzök róla. köztük azt, amely a hivatalos értesítéssel érkezett, s amely a temetésről készült. Nézzük a képet. A régi, megszürkült képet. Vajon megvan-e még Alsózsolcán az akkoriban magasnak •mondható, fehérre .meszelt épület, amely előtt harcostársak állják körül a koporsót, fehérbe öltözött: ápolónők és filodendronok dideregnek a másik oldalon. Kicsit távolabb a fúvószene- kar. A katonák _ egy részén esőköpeny... Harminckét esztendő telt el azóta. A mama nyugdíjas lett és x’issza köl t űzött szülőhelyére. Usszurijszkba, a kínai határ mellé, több mint tízezer kilométerre onnan, ahol annak idején1 a lesújtó hír érte. Az akikor négyéves Valentyin lvanovics szakmát tanult,. Groznijba költözött, családot alapított. Nővére még táx’olahb lakik szülőföldjüktől. Novokubanszkban telepedett, le, az Építésügyi Minisztérium egyik kirendeltségén dolgozik, férje épí- tőmunkás. négy gyerekük, két fiuk és két lányuk \’an. — Ritkán találkozik családunk, éppen a táx'olságok miatt — mondotta Valentyin lvanovics. — A mamával 1970-ben találkoztam Usszu- rijszkban, amikor odalátogattam, s x'égre megismerhettem anyai nagyszüleimet és rokonságomat is. Most négyezer kilométert vonatoztam apám sírjához... A Hősök terén már hiába keressük a gránit obeliszkol, amelyre a hősi halott apa neve is be van vésx’e arany betűkkel. Üj emlékmű készül annak az 1198 szovjet katonának és tisztnek, akik annak idején életüket áldozták Miskolcon és környékén a felszabadítási harcokban. A Hősök temetőjébe' egy nagy csokor dáliáx’al mentünk fel. Valentyin Ivano- x’ics 1 az emlékmű talapzatára helyezte a csokrot. Nézte a dáliákat, körülötte a földet és szótlanul állt. mintha csak az erős szélben a nyárfák őszre készülő pergamen- lexeleinek zizegését hallgatná. A temetőből jöx’et. a dombon megálltunk. Alattunk nyüzsgött a város, felhallatszott. a zaja. Láttuk a házgyári lakások új. modern épületeit, a kcjzöttük mozgó. 'Pítő. lakást lakásra emelő darukat. — Éppen most lenne hat- x’anéx’es — mondotta csendesen Valentyin lvanovics Drepa. — Nyedarom... Nem volt hiábavaló a haláluk... Oraxec János
