Észak-Magyarország, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-20 / 197. szám

1976. äug. 20., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 11 Oímfestök Gondoll-e már valaki ar­ra, mi történne, ha egyszer csak eltűnne valamennyi lei- irat a városból? Az utcane­vek, házszámok, cégtáblák és eligazító feliratok nélkül — már egy lépést se tudnánk tenni. Hozzá tartoznak min­dennapjainkhoz. Mint aho­gyan hiányoznának a reklá­mok, a színes figurák,- rajzok is. Vidámabb, szebb velük a város. A Miskolci Építőipari Vál­lalat cimfestő üzemében a megye egész területére ké­szítik a cégtáblákat, hirdető­képeket. Itt születnek a bal­esetvédelmi és KRESZ-táb- lák és a tájékoztató, irányí­tó jelek, szövegek. * A hatalmas, v'ilágos terem­ben „festői rendetlenség”. Hosszú asztalon műszaki rajz­papírok, tervek, skiccek soka­sága. Az ablakok mellett fes- tőállványok sorakoznak, kö­röttük feslékes tégelyek, ecset, paletta. Mindenfelé hatalmas üvegtáblák, színes vaslapok. Nagy Istvánná ezernyi be­tűvel teleírt üvegen dolgo­zik. Tizenöt éve címfestő szakmunkás: — Inkább férfinak való ez a munka, de én nagyon sze­retem. Erős kéz kell a 40— ii() kilós táblák emelgetésé- hez. Szerencsére, segítenek a fiúk. — Hogyan lesz valaki cím- festő? — A jó rajzkészség és szín­érzék tálán a legfontosabb. A színskála valamennyi ár­nyalatával dolgozunk, s mi magunk is keverünk festé­ket. Legjobban az üvegfes­tést szeretem, ez enged leg­nagyobb teret a fantáziának. A tájékoztató szövegekhez nagy figyelem, pontosság kell: tükörírással, az üveg hátlapjára festjük a betűket. S persze nemcsak a jól ért­hetőségre, hanem a tetszetős formára is kell törekedni. Címf es tő szak m u n k ásókat a 114-es Iparitanuló Intézet képez. Évente bizony csak keveset. Ez a szakma vala­hogy kívül esik a reflektor- fényen, nincs nagy érdeklő­dés iránta. Pedig a cimfes- tőkre nagyon is szükség van. — Pillanatnyilag csak ti­zenkét szakmunkás dolgozik nálunk — mondja Mohácsi György üzemvezető. — A gyakorlati képzési részben házon belül oldjuk meg, s redszeres szakmai tovább­képzést is tartunk. Megren­delőink szama egyre több: a sok-sok vállalat mellett dol­gozunk a Magyar Hirdető­nek, az OTP-nek, s az Álla­mi Biztosítónak. * Nemrégiben új színfoltot kapott a város. A Városház téri parkra néző szürke tűz­falat most hatalmas reklám élénkíti. A Miskolci Építő­ipari Vállalat jóval az ígért határidő előtt befejezte a munkál. Kovács István címfestő is ott guggolt reggelente az áll­ványokon. ecsettel, festékkel felszerelve. A villamosmeg­állóból nézve, eltörpült alak­ja a hatalmas betűk mellett: — Érdekes, újszerű volt számomra a festés. Még so­hasem dolgoztam tűzfalon. Most tizenöt méter magas­ban voltunk, a sűrű állvá­nyok között elég nehéz volt a méretarányos tervről, föl­nagyítva festeni. De szép lett, ugye? Tűzfalat egyébként csak nyáron lehet festeni, száraz időben, kellő hőmér­sékleten kötnek meg a szí­nek. S ha a szél sebessége nagyobb 32 kilométernél, mar nem szabad az állványon dolgozni. Énnél a munkánál piros, fekete, kék, zöld és fe­hér színeket használtunk — éles kontraszttal. A betűk szára két méter, az autó ki­lenc méternél valamivel na­gyobb. A címfestő üzem dolgozói másutt is készítenek hason­ló méretű reklámokat. A kö­zeljövőben ■ már találkozhat­nak is velük a putnokiak és a sátoraljaújhelyiek. Mohá­csi György azt is elárulja, hogy a címfestők rendszere­sen' foglalkoznak . reklám- szakismerettel. A szín- és formatervezésnél ügyelni kell a jó ízlésre, s a figyelemfel­hívó jellegre is. S ami lé­nyeges: nem szégyellik elő­venni a helyesírási szabály­zatot sem. * A műteremben főképp fia­talok dolgoznak. A Paletta nevet viselő szocialista bri­gád átlagéletkora nem sok­kal lépj túl a harminc évet. Friss, fiatalos a szemléletük is, nem riadnak meg a tár­sadalmi munkától. Szabad szombatjukon és vasárnap most éppen az avasi ifjúsági központ sport területének alaprajzát készítik: óriási vastáblára festik. Az orenburgi gázvezeték építéséhez orosz nyelvű fel­iratok kerültek ki a kezük alól, s ők festettek reklámot a Bükkvidéki Vendéglátó ka­mionjaira is. Az utak menti reklámtáblák festésénél arra vigyáztak: ne egyezzen' a színük' a KRESZ-táblákéval. A foszforeszkáló festékkel is óvatosan bánnak, nehogy a forgalmat akadályozza. A kézzel festett feliratokat, hirdetőtáblákat, úgy tűnik, nem szorítja ki a neon. Ol­csóbbak, és nappal is jól ér­vényesülnek. Egyszerű, de hasznos szerepet töltenek be: világosan, pontosan útbaiga­zítják az embert. Mikes Márta A külföld humora BUKAREST Az építőipari vallalat éj­jeliőrt keres. Az egyik je­lentkezőt emígy faggatja a személyzeti osztály vezetője: — Mondja kérem, rendel­kezik ön azokkal a képessé­gekkel, amelyek égy ilyen állás betöltéséhez szüksége­sek? — Hogyne kérem, én már a legkisebb zajra is felébre­dek. ' DUBLIN A víkendező skóthoz vá­ratlan vendégek érkeznek. Vacsorára gombapörkölttel kínálja őket. — Ehető ez aggomba?/ — kérdi valaki a társaságból. — Ne beszélj, hanem egyél — korholja a szom­szédja —, a vikendházban különben' sem férünk el mindannyian ... LONDON — Borzasztó, hogy milyen feledékeny vagyok •— pa­naszkodik klubtársának az egyik újgazdag. — A minap például puska nélkül men­tem vadászni. — És mikor vette észre, hogy otthon hagyta a puská­ját? — Hazafelé jövel, amikor az inasom öt fontot kért fácán vásárlásra ... NEW YORK t — Fiam, fiam, neked az isten pénze is kevés lenne! — szól az apa költekező cse­metéjéhez. — Nem is tu­dom, hogy tíz dollár, vagy húsz dollár zsebpénzt adjak neked? — Nem bánom, adjál csak egy tízest, de csomagold be abba a húszasba ... ROMA — Nem szégyelled magad, kisfiam! Alig látszol ki a földből, és már az apád ci­garettáját1 szívod? — Téved a bácsi, mert ez a húgom cigarettája ... VARSÓ — Nagyon bátor asszony vagy te, Helena! Egyedül el­engedted a lányodat Párizs­ba? Nem félted öt a férfiak kísértéseitől? — Miért félteném, amikor vigyáznak rá. Épp most ír­ta. hogy rendőri felügyelet alatt áll . .. MOSZKVA — Ki tudja megmondani nekem, hogy mi a bátorság? — kérdezi a tanító. ' — Az a bátorság — felel a kis Petya —, ha valaki je­lentkezik, de felelni nem tud ... TEXAS — Gyorsan adjon egy te­kercs filmet! — ront be a fotóboltba egy férfi. — Adom uram, de miért olyan sürgős? — Mert a feleségemet ül­dözi egy bika ... BELGRAD — Azt ígérted, hogy este nyolcra itthon leszel — szid­ja férjét az asszony —, most pedig éjjel két óra van! Kí­váncsi vagyok, mit találtál ki mentségedre?! — Véletlenül összefutottam Gosával. akinek lánykorod­ban kosarat: adtál miattam, és most hálából meghívott egy borozóba ... HAMBURG — Az én időmben még gyakran elpirultak a lányok, nem úgy, mint manapság ... — Képzelem, mama. hogy miket mondhattak nekik! __ M ILÁNÓ — Magyarázza el nekem, Pietro — szól a. hírhedt kasszafúróhoz a bíró, — ho­gyan tudott egy ilyen óriás páncélszekrényt egyedül fel­nyitni?! — Felesleges, bíró úr, tes­sék elhinni, hogy ez magá­nak úgysem sikerülne so­ha ... BECS Az ifjú Schultz bánatos arccal, karján gyászának jel­vényével érkezik munkahe­lyére. — Á, kedves Schultz, még mindig gyászol? — érdeklő­dik tőle a főnőké. — Igen, uram, még gyá­szolok. De miért kérdi? — Mert éppen most keres­te telefonon a nagynénje, akinek a temetésére tegnap­előtt elengedtem ... PRÁGA — Ma hét embert boldog­gá tettem — meséli a kávé­házban egy házasságközveli- tő. — Hogyan történt? — kér­dik a barátai. — összehoztam három párt. — Jó. jó, de az csak hat, ember. — Miért, mit gondoltak, én miből élek!?... BERLIN — Csodálatosan kezdődött a mi szerelmünk — meséli barátjának Hans a söröző­ben. — Megszöktettem a fe­leségemet. — És a szülei ezt szó nél­kül tűrték? — Dehogyis tűrték, most ők is ott laknak nálunk ... T. 1. Fürdős „Egyszer egy évben meg kell fürödni, ha van rá szükség, ha nincs!” Állítólag igv fakadt ki egyik ősünk, amikor arról vitatkoztak, hogy jót tesz-e az ember­nek a tisztálkodás eme mód­ja, avagy sem. Mindezek el­lenére egyáltalán nem jel­lemző ránk, hogy valaha is rosszban lettünk volna a vízzel. Történelmi tény. hogy nálunk már akkor is fejlett, fürdőkultúra volt, amikor Európa többi részén oly­annyira nem dívott, hogy még az uralkodók is vaka­róztak. A messzi évezeredekbe nyúlik vissza a fürdés és Budapest gyógyfürdőinek története. Az őshelv a mai Gellért-fürdő környéke lehe­tett. A budai fürdővíz első nagy fénykora a római időkben volt. Aquincumban az ása­tások során tucatnyi magán­os katonai fürdő romjai ke­rültek elő, s létezett egy fürdősziget is a mai Margit­sziget északi csücskénél. A fürdők belső felosztása nagyjából megegyezett: apo- dyterium (vetkőző), frigida- rium (hideg fürdő), tepidari- um (langyos fürdő) és calda- rium (meleg fürdő) a fonto­sabb helyiségek. A fennma­radt: adatok szerint a hun vezér. Attila egy római fog­lyot bízott meg fürdöépítés- sel. és Pannóniából hozták a köveket. Az ősmagyaroknál a hor­dozható tábori fürdő dívott. Egyébként a természet erői­nek — közöttük a víznek, el­sősorban a forrásvíznek — tiszteletét magukkal hozták: áldozati oltárokat emeltek a források mellett, s a folyók mellé temetkeztek. A budai központ is a fürdők köré épült ki: amikor honfoglaló Árpád átkelt, a Dunán, a felső meleg lorrásoknal ütött tábort, s ill, a mai Komjádi- uszoda tájékán, hamar ki­alakult a település. Ezekben az évszázadok­ban Európa még alig ismeri a fürdést, ezért nagy megle­petést kellett., hogy II. End­re leányával, a 11 éves Er­zsébettel — akit 1211-ben Thürfngiai Lajos őrgróffal jegyezlek el — hozomány­ként ezüst fürdőkádat is adott. Szent Erzsébetnek a mai Gellert-lürdő helyén működött egy fürdős iepro- soriuma, amit később szifi­lisz gyógyítására is használ­tak (a régiek a leprát és a vérbajt rokon betegségnek tekintették). Az igazi fürdő- központ azonban az évek során Felhévíz lett: a mai Komjáöi-uszoda tája. Az Árpádok alatt Felhévíz volt ugyanis Buda vásárhelye, s forgalmát a közeli rév is emelte. IV. Béla idejétől kezdve a margitszigeti do­mes apácáknak és másoknak is voltak itt kisebb fürdőik. A íürdóépítés fellendülése Zsigmond uralkodása alatt következett be. Mátyás korá­ból származik a feljegyzés, miszerint a Duna-parti nyi­tott fürdőkben „a földmű­vesek és vincellérek lubic­kolnak úgy, hogy csak fejük és válluk látszik ki, s ez a nézőknek olyanféle látványt nyújt, mint a templomban az általános feltámadást áb­rázoló festmények”. A második fénykor a tö­rök időkre esett. A Korán kötelezővé tette a híveknek a gyakori mosakodást, s így nálunk is sorra építették a fürdőket. Mohamed Ben Omár Bejazid 1596-os fel­jegyzése szerint a Gürdzse Éliás (Gellérthegy) két olda­lán álló fürdők közül a Rácz az embereké, a Sáros­fürdő (mai Gellért) pedig az állatoké volt. Utóbbi vize különösen lovak és öszvérek betegségeit gyógyította. Ev- lia Cselebi török utazó pe­dig már arról számolt be a XVII. század közepén, hogy nyolc olyan fürdő is létezik Budán, amit a köznép is használhatott. A Sárosfür- döbe messze Európából jöt­tek fürdőzni, mert vize „a francia betegség, és még hét­fajta betegségben gyógyító hatású”. A Habsburg-idők a fürdő­zés hanyatlását is jelentet­ték. A víz szeretete azonban nemcsak nálunk szorult hát­térbe, a fényes versailles-i királyi palotákban az egyet­len kis fürdőszobát, mint szükségtelen helyiséget, be­falazták. Majd a reformkor nem­csak a politikai életben ho­zott fellendülést, de a fürdő- ügyben is. A Duna két part­ján uszodákat kezdtek építe­ni. Pesten az első nyilvános Duna-fürdő 1789-ben nyílik, a piaristák épülete előtt. A szabadságharc után a Csá­szár- — mai Komjádi- — fürdő forgalma lendült fel. ez lett a köznép fürdője de híres volt. mint találkahely is. Állítólag innen származik a könnyűvérű lányok „für- dős” elnevezése, A mai strandfürdő ősét egy francia gróf építettt meg a XIX. század második évti­zedében, Dieppe nevű 1 vá­roskába}). ' A strandoló:: ki­egészítője, a lebarnulás di­vatja pedig az 1915-ös nyá­ri szezonban született, meg, ugyancsak a francia tenger­parton. Tulajdonképpen a . víz- fürdőzés mellett a napfürdő­zés divatja segítette elő a fürdőruha-divat forradalma­sítását. Szükség volt rá. hi­szen még a múlt század vé­gén is nyakig beöltözve fü- rödtek a hölgyek és urak. Pedig már a rómaiak is ismerték a bikinit. Fennma­radt raj'zokon latható a két­részes fürdőruhába bújt höl­gyek. a felső részt mamilla- re-nak, az alsót pedig cubli- gar-nak nevezték. Ebben az időben — mármint a ró­maiaknál — a férfiak ágyék- kötöben fürödtek. amire leg­inkább az ötvenes évett mad- zagos fecske-divatja emlé­keztetett. A múlt század ele­jén azonban már ilyen "olt a fürdőruha: férfiak: zub­bony, széles karimájú ne­mezkalap. öv és ing. Nők: hosszú ujjú, matrózgaltéros, bokáig érő ruha. lehetőleg vastag gyapjúszövetből, tűző, alsószoknva és cipő. 1910- ben a női fürdőruha már csak térdig ért. 1920-ra divat­ba jött a nadrág (combkö­zépig érő), s a kivágott, immár ujjatlan dressz. Az öt-hat évvel ezelőtti monokini-hullámot követő egyrészes divatot az idei nyárra ismét felváltotta a kétrészes. Nem is akármi­lyen. állítólag a mikrobi — teljesebb nevén a mikrobi- kini — hódít: egy-két pánt, s kétfalatnyi anyag az egész ruha. A férfiak divat­ja ellenben alig változik, most a dinamó és a fecske közötti kompromisszum éveit éljük. Az idősebb, s pocakos férfiak mély nosztalgiával gondolnak vissza a harmin­cas évekre, amikor mée tör­vény kötelezte arra a férfia­kat:, hogy elfedjék felsőtes­tüket 1«. C. Gy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom