Észak-Magyarország, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-20 / 197. szám
Rsnm*mrv>’iaa! É5ZAK-MAGYARGRSZÁG 4 1976. aug. 20., péntek Augusztus 20-án, alkotmányunk ünnepén gyakran szoktuk idézgetni a Magyar N épköztársaság Alkotmányi - nők cikkelyeit, számba vesz- szük az azokban biztosított jogokkal miként tudott élni népünk. Az 59. paragrafus a minden állampolgár számára biztosított művelődéshez való jogról szól, s azt is rögzíti, hogy „a Magyar Nép- köztársaság a művelődéshez való jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező általános iskolával, közép- és felsőfokú oktatással, a felnőtt dolgozók továbbképzésével és az oktatásban részesülök anyagi támogatásával valósítja meg.” Nem szükséges tételesen felsorolnunk, hogy számszerűen milyen eredményeket értünk el a felszabadulás, illetve alkotmányunk törvénybe iktatása óta. A 27 esztendős alkotmány megszületését éppen egy esztendővel előzte meg az iskolák államosítása, a nyolcosztályos általános iskola megteremtése, és a dolgozó tömegek gyermekei előtt már 1945-ben megnyitott iskolai és felsőoktatási kapuk még szélesebbre tárása. Büszkeséggel tekinthetünk vissza a megtett útra, hiszen évszázadok mulasztását pótolta népünk művelődésben, ismeretek szerzésében, szellemi felkészültségben. A korábban a tanulástól elzárt társadalmi osztályok fiai és leányai . bevették, meghódították a tudás várát, magas fokú képzettséget szerezve ott vannak életünk irányító posztjain, s ha még egyes felsőoktatási ágazatokban arányszámuk nem is kielégítő, művelődésben előrelépésünk eredményei vitathatatlanak. Ezt nemcsak ilyenkor, az alkotmány ünnepén, a művelődési joggal való éiés számbavételekor állapíthatjuk meg. Elégedettek lehetünk-e tehát azzal, ahogyan népünk az alkotmányban biztosított művelődési joggal élt? Büszkék lehetünk rá, de teljesen elégedettek nem. Nem ünneprontás szándéka vezet, amikor a számvetésnél a negatívumok is a mérleg serpenyőjébe kerülnek. De míg egyik oldalon az egyetemre és főiskolára került és ott magas fokú képesítést szerzett munkás- és parasztfiatalok tízezrei, a közművelődés legkülönbözőbb ágaiban folyamatosan művelődök százezrei, a különböző felnőttoktatási formákon tanulók, sokféle továbbképzésen rendszeresen résztvevők felmérhetetlen számú csoportjai. a művészeteket megszerető és azokat értő módon befogadók újabb százezrei kerülnek a mérleg egyik oldalára. a m'-ikon még ott vannak' a közömbösek, az alapfokú iskolai végzettséggel sem rendelkezők, a mindenféle művelődési hatás elöl kibúvók, vagy kirekesztődök. És ott vannak a bizonyos műveltségi szintnél megállapodók, akik restek önmaguk tudását továbbfejleszteni, továbbtanulni. Huszonnyolc évvel az általános iskolai tankötelezettség bevezetése után még elszomorító adatokat állapíthatott még ez év elején a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Igen magas azoknak a fiataloknak az aránya, akik a tankötelezettségi idő alatt nem végzik el az általános iskola nyolc osztályát, lemorzsolódnak, s belőlük rek- rutélódik, termelődik újra p hiányos végzettségűé!;, nemritkán a félanalfabétúk szomorú jelenlevő csapata. De nem pusztán az általános iskolai végzettség abbahagyása veszélyes. Az sem jó, ha a szakmunkás nem igyekszik szakmai tudását állandóan frissíteni, az élettel, az élet produkálta technikai, technológiai haladással lépést tartani. Ugyanez áll természetszerűen a mezőgazdasági dolgozóra is, a szellemi pályákon működőkre pedig olyan követelmény a folytonos továbbképzés, amely nélkül a munkavégzés elképzelhetetlen. Es még nem szóltunk az önművelés sokféle ágazatáról, lehetőségéről, az ismeretek nem iskola-, vagy tr ifolyamrend- szerű szerzéséről, a különböző művészetekből leszűrt tapasztalatszerzésről, az irodalom nyújtotta művelődési lehetőségről, a tömegkommunikáció bőven buzogó tudásforrásairól, egyebekről. A tartalmas önművelés, a folyamatos tudásanyag és műveltséganyag-szerzés a lényeges, és nem a különböző bizonyítványszerző akciókban való részvétel, és a vizsgákon való jól, rosszul megfelelés. Mit sem ér a díszes vizsgabizonyítvány, vagy akác- egyetem i oklevél, ha a tudásszomj csak az annak megszerzését jelentő vizsgáig ér, s utána elenyészett. Az önmagát tovább nem művelő diplomás valójában a. társadalom számára csökkentett értékű, csökkentett társadalmi hasznot hozó egyed, s ha nem is célszerű párhuzamba állítani az alacsonyabb szinten tanulmányait abbahagyó emberrel, bizonyos analóg vonások jelenléte tagadhatatlan. A folyamatos tanulást, a tudás gyarapítását, az önművelést, és ezzel a .napról napra értékesebb emberré válást igényli és szükségen a fejlődő élet, a napjaink és holnapjaink rendkívül összetett társadalmi mozgásaiban való eligazodás szükségessége, igényli a termelési, technikai, technológiai előrehaladás, fejlődés, á gyorsuló idő, az életben való tájékozódás, tisztánlátás nélkülözKALÄSZ LÁSZLÓ: V HEJ nekiindultak a fák gyorshajtással a kikelet lángjaival levél virág legyűrte végre a telet bimbó rügy: mennyi csöpp mulu, duzzogott, duzzadt duzzadotl virágok rajtatok a sor gyümölccsé formálódjatok népem! de sürgős ideje: gyorsuljon sorsunk irama szívünk és kezünk üteme gyümölcsözzön e kis haza! BARANYI FERENC: hetetlensége. Ez alól senki nem vonhatja ki magát, mert igényli ezt a folytonos fejlődést, ezt a szakadatlanul gyarapodó tudást a munkahely, a munkahelyi élet állandó előrelépése, és nem lehet meg nélküle a magánember sem, hiszen, ha csak egyszerűen a rádió híreit hallgatja, vagy a televízió híradóját nézi, a híradások befogadásához is nap mint nap újabb ,és újabb tájékozottság szükséges. De ugyanez a magánember a társadalom tagja is, más emberekkel is érintkezik; lát, hall, s hogy értse az életet, ma műveltebbnek kell lennie, mint tegnap, és holnap lájékozol- tabbnak, mint ma. A művelődés lehetőségei szinte korlátlanok nálunk. Mint a már idézett alkotmány-cikkely biztosítja, megvannak az iskolai oktatáson kívül a felnőttoktatás, a továbbképzés, a szakmai képzés, politikai képzés keretei és lehetőségei, adva vannak a technikai segítséggel működő tömegkommunikációk — televízió, rádió — egyszerre milliókhoz szóló, műveltséget gyarapító adásai, újabb formaként itt van a Mindenki iskolája, csaknem mindenki számára elérhető a mozi, a lakosság döntő hányadának közelében van a színház, ott vannak a közművelődési fonnák, a maguk sokszínű művelődéskínálatával, s ott van a mindenhol elérhető Önművelési lehetőség, az olvasás. Bevezetőben szóltunk a bizonyos műveltségi szinten megúllapodókról, a hiányos iskolai végzettséggel rendelkezőkről és a kirekesztődők- ről. Ez utóbbiak közé a művelődési élet fehér foltjain élők egyre zsugorodóbb táborát soroljuk, bár a televízió, a könyv és sok egyéb tudásforrás az ő számukra is elérhető. Amikor alkotmányunk ünnepén a művelődés jogát és napjaink helyzetét számba vesszük, mérlegeljük, kézenfekvő a következtetés : napjainkban a művelődéshez való jog, az állampolgárnak nemcsak joga, hanem önmagával és a társadalommal szembeni kötelezettsége is —, hogv ezzel a joggal maga és a társadalom hasznára éljen. Benedek Miklós Lukovszky László munkája ROZSA ENDRE: Meggykóstoló Fűzkosarad csordultig láz, rázkódtalja gyümölcsizzás. Parties tódul így a rácsnak, ketrecének a káprázat. Légüres csönd mélye tárul, buborékja körémzárul. Ujjad, bogyón, dárdahegyen, pörög e gömb, forog velem. Sugár, akit árnya köröz súlyos skarlát gyöngy börtönöz. Láng kínlódik így az éjben, önnön foglár fénykörében. Ügy zársz be, hogy nem nyílhatsz ki, bezárulsz, mert nem nyithatsz ki, úgy árulsz el, hogy nem adsz ki-------k öreidből nem tilthatsz ki! Kristály gömbben vérbefagyva éretlen nap hűl ragyogva. Páros meggyet véve szádba, ikerré lesz ragyogása. Egy magány két üvegmeggyben széf jelroppan, összereccsen. Ingrid Sandgren ezcrkilencszáz- hatvanhárom nyarán, egy sárga- keresztes selymei délután halk lengedezése ritmusára táncolt elém Eskilsluuában. Azóta sem — s akkor se — láttam. 0 Kis Jankó Borira emlékezve Lcnkcy Zoltán munkája 1962 SZEPTEMBERÉBEN a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács művelődésügyi osztálya, a Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetek Országos Szövetsége, a Népi Iparművészeti Tanács és a Népművelési Intézet — Mezőkövesd országos hírű mintaíró és hímzőasszonyának emlékére — „Kis Jankó Bori’ országos pályázatot hirdetett. Az utóbbi néhány évben kétévenként, egymást váltva Mezőkövesden, illetőleg .Szerencsen (Észak-magyarországi Kaláris) kerül megrendezésre az országos hímzőpályázat. A pályázat célkitűzése a népi hímzés hagyományainak alapján olyan korszerű hímzések alkotása, amelyet mind használati, mind népművészeti tekintetben megfelelnek a mai igényeknek. A pályázatra beküldött alkotásokból szakemberekből álló bíráló bizottság választja ki a kiállításra alkalmasakat, ítéli oda a díjakat. köztük a három fődíjas a Kis Jankó Bori-díjat. A pályaművekből Mezőkövesden augusztus 20-ra a járási és városi művelődési központ nagytermében nyílik kiállítás. 1963 augusztusa óta Mezőkövesd, illetőleg újabban Szerencs a magyar népi hímzések országos kiállító- helye, a hímzések fővárosa. A magyar népművészet különböző ágazatai másutt és másutt .választottak fővárost. Az országos Kapoli Antal faragópályázatot évenként Balatonlellén, a szőttespályázatot Szekszárdon, a Gerencsér Sebestyén íaze- kaspólyázatot évenként Siklóson rendezik meg. Mint már az országos és a helyi sajtó hírt adott róla — augusztus 13-án nyílt meg Mezőkövesden a XII. országos Kis Jankó Bori hímzőpályázat kiállítása, adták át a díjakat a legkiválóbb alkotásokért, kedves ünnepség közepette. A Kis Jankó Bori-pályázat és népinüveszed , Kiállítás kapcsán emlc-vezünk a magyar népi iparművészet utolsó három évtizedére. A FELSZABADULÁS, talán inkább.a hatalom eldőlte, után feladattá vált a népművészeti hagyományok felkutatása, és azok korszerű továbbfejlesztése. Magam akkortájt voltam egyetemista, szinte naponként vitatkoztunk arról, hogy a szocializmus korszakában fennmaradhat-e a népművészet, a népmese és a népdal. Sokak a halálát kuvikolták, mások szükségszérű fennmaradását agitálták. Ez akkor politikai kérdésként vetődött fel. Ügy vélem azonban, hoey legvér- mesebb reményeinkben sem gondoltunk arra, hogy a 60- as években százak és százak foglalkoznak népművészettel, alkotóik rangos díjakat kapnak, magas társadalmi elismerés övezi tevékenységü- ket, s hogy a népművészeti kiállítások népünk ünnepnapjaivá válnak. A felszabadulást követő első évtized a magyar népművészet kibontakozásának időszaka, felújult akkor jó néhány szinte elfeledett művészi népi kisipar, például a híres nádudvari fekete kerámia, aminek újrakezdésénél magam is bábáskodtam. Ekkor nyert újra rangot példáid a sárospataki fazekasság is Szkircsák néni kezén. 1951-ben — már szinte túllépve a hivatalos kultúrpolitikai igyekezetei — megalakult Mezőkövesden a Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet. Alapító tagja volt Molnár Andrásné, Nagy Borbála, akit mindnyájan művésznevén Kis Jankó Bori néven emlegetünk. Alig jó három éven át tanítgatla a mai mestereket, de e kevés idő alatt is megszabta a nagy létszámú, szinte nagyvállalattá nőtt szövetkezet művészi profilját. 1953-ban jött létre a Háziipari és Népi Iparművészeli Szövetkezetek Országos Szövetsége, valamint a Népi Iparművészeti Tanács. Az utóbbi, feladata — többek közölt — a népművészeti tevékenység aktuális lehetőségeinek kutatása, a különböző népművészeti címek odaítélése. Eddig százak kapták meg a népi iparművész, illetőleg a népművészet mestere kitüntető címet, melyek átadására ezekben a napokban kerül sor. Az országos hímzőpályázatnak Mezőkövesden való megrendezését, meghonosodását főképp két ok eredményezte. Egyrészt a Matyó Népművészeti Szövetkezet tevékenységei másrészt pedig a Borsod-Abaúi-Zemolén megyei népművészeti szakköri mozgalom országosan is első helven való munkálkodása tette lehetővé. Még ma is országosan a legtöbb hím- zőasszonvt a Matvó Szövetkezet foglalkoztatja, a legtöbb vizsgázott sz.akkörveze- iő megyénkben tevékenykedik. A BÍRÁLÓ BIZOTTSÁG tagjaként magam is évek óta meggyőződhettem a beküldött pályamunkák magas, mindig, szépülő színvonaláról. Jellemző az 1.976. évi pályázatra és kiállításra az, ho«v az ismert hazai hímzőközpontok mellett megjelentek az újabb, kevésbé ismert hímzőstílusok rangos feldolgozásai. Helyt kaplak nemzetiségeink ízléses darabjai, valamint a történeti stílusokon, elsősorban az úgynevezett úrihímzéseken alapuló feldolgozások. Elmondható az idei pályázatról és kiállításról, hogy .gazdagabb, rangosabii minden eddiginél. A rendező szervek íztéses, sőt rangos kiállításban tárják a nagyközönség elé a hímzőművészoi ínvn termését. Szabadfalvi József
