Észak-Magyarország, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-19 / 196. szám

1976. aug. 19., csütörtök

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Van-e megoldás?

Á csavargyárfás jövője

Fejlesztési lehetőségek Ongán

A csavar, az alátét, a szegecs a KrassziÁUs gepeiemeK köze tartozni, s nézőéitől fontos szerepet játszanak a gépipar ts inas iparagak i'ej- loueseDen. Hazániioan mar bosszú iuő oia oaj van a ikóloanyageüátassal, pontosabban: a szükségesnél kevesebb van belőle. Kepei alkotni a valós helyzetről nehéz, úgyszólván lehetetlen, nincs anyaggazdálkodó, aki választ tudna adni a kérdésié: mekkora a hiány a különféle csavarokból?

A termelőegységeknél azonban naponta találkoznak a gonddal, a dolgozók saját bőrükön tapasztalják a rossz ellátás okozta nehézségeket. A Borsodi Szénbányák Vállalat anyaggazdálkodási főelőadója, Csiszár Gyula igy panaszkodott:

— Minket elsődlegesen a 16-os és a 20-as csavarok hiánya érint érzékenyen. Tavaly 531 ezer darabot rendeltünk az említett méretekből, a gyártó Csavaripari Vállalat azonban csak 220 ezret igazolt vissza. Az idén még aggasztóbb a helyzetünk. Pedig számunkra létkérdés ezeknek a csavaroknak a beszerzése. Föld alatti munkahelyeinken ugyanis nagy szilárdságú 20-as csavarokat használunk az önjáró berendezések talaprészeibe, más fajtájúval nem helyettesíthetjük. A 16-os csavarokat sem nélkülözhetjük, mivel a láncosvonszolók összeszereléséhez kellenek. A bányában egyébként szigorú biztonsági előírások vannak érvényben, ha megszegnénk, emberek életével kellene fizetnünk.

A csavarban nagy fogyasztónak számító MÁV Miskolci Járműjavító Üzemének anyag- és áruforgalmi osztályvezetője, Hajdú Pál a téma kapcsán ezeket mondta:

— Javító- karbantartó

munkánk során 450—500 féle kötőelemmel dolgozunk.

Gyakran előfordul azonban, hogy a központi anyagellátási igazgatóságtól azt a választ kapom valamelyik rendelésre: nincs, elfogyott, hiánycikk. A cementszállító tehergépkocsikhoz szükséges kúpos aszott csavart például kisiparossá! voltunk kénytelenek legyártatni. Évente több százezer darabot használunk fel belőle, érdemes volna íe- hát; az ongai csavargyárnak ráállnia a gyártására.

— Az illesztőcsavarok gyártását a Csavaripari Vállalat szigorú tűréshatárok miatt nem vállalta. A füzesabonyi ..maszek"’ viszont eleget tett az igényünknek, s kifogástalan minőségben. A 1'6-os or- ros csavarból és a koronás anvából az akadozó ellátás már 4—5 éve hátráltatja a munkát. Elkészítését a kisiparos is csak úev vállalja, ha anvsaot adunk hozzá.

— A 24-es csavarok i° sok bosszúsa“'. időkiesés oJnídé- zői, nem beszélve a többletköltségekről. Előfordul például, hogy rövidebb szárú kell, mini amilyen raktáron található, s akkor —, ha nem akarunk késni a kocsik javításával — kénytelenek vagyunk elvágni. Az átalakítási munkára és a gyártásra fordított idő évente megközelíti a 30 ezer órát. Az a tapasztalatunk, hogy kisiparossal érdemesebb gyártatnunk, mint házilag „bütykölni”

Mi vezetett el a mélypontig? Milyen okokra vezethető vissza, hogy az európai szocialista országok közül az utolsó helyen állunk kötö- elemgyáldásban? Miért van az, hogy — ellentétben a ba ráfi államokkal — kötőelem- gyártásunk elmarad az ország ipari, gazdasági, műszaki színvonalától?

A témában számos felmérés, tanulmányterv készült. Az egyikben ez olvasható: „A kötőelemgyárlás hazai helyzetét meghatározza az a szemlélet, amely szerint a termelő felhasználásban 1—3 százalékkal, tehát jelentéktelen mértékben részesülnek. Éppen ezért nem szükséges központi kérdésként kezelni, a gyártás és a fejlesztés spontán módon alakulhat ... A kötőelemgyár- tás gondja egyidős a gyárak megszüntetésével. Ezek a megszüntetések a legtöbb esetben a korszerűbb munkaszervezés és a gyártástechnológia-korszerűsítés álarcát vették magukra, a valóságban azonban egyet jelentettek a kapacitások felszámolásával. Az „átszervezések” nemcsak a technológiai berendezések kidobásával jártak, hanem előidézték a képzett szakemberek más iparágakba való elvándorlását is.”

A vállalat termelésének 25 —30 százalékát biztosító győri csavargyár például 1900- ban zárta be a kapuit. Hat évvel később szűnt meg aló százalékos termelést képviselő és különleges csavarokat előállító üzem Budapesten. a Nagytemplom utcában. Az ország szakember- gárdájának egyötöde dolgozott itt, s csak a töredéke maradt meg a szakmában.

Szintén hat év telt el egy úiabb üzem bezárásáig, a fővárosban a Forgách utcai telep felszámolásáig. Ezzel további 8—10 százalékkal csökkent a CS1V termelése, a szakemberek pedig úgyszintén máshol vállaltak munkát. Az utolsó leépítés az elmúlt évben volt a vállalatnál. amikor is felére redukálták a 3. számú gyár teli esi tményeit.

Az ongai csavargyár létrehozása után. 1062-ben elrendelték a kötőelemek gyártásának központosítását. Ez azonban csak elképzelés maradt. semmi sem valósult meg belőle.

Elmaradtak a korszerűsítések. a beruházások is. Az. első. végrehajtásra elfogadott, a csavargyártás fejlesztései célzó program 1970-ben készült el, s — módosított formában — ma is" érvényben van. Bonyolítja azonban a helyzetet, hogy a dombóvári új gyei' üzembe helyezése egy évet „csúszott", az annyira váll szerszámüzem megépítése pedig két évei késik.

Ilyen körülmények vezettek el a hazai kotöeiemgyár- tás mélypontjához, aminek méreteire csak következtetni lehet. Az ország kötőelem- gyártása kapacitásának 80 százalékával rendelkező Csa- varipari Vállalat az elmúlt évben 1 milliárd 80 millió forintért értékesített különféle kötőelemeket (766 millióért gyártott és 314 millióért vásárolt külföldön és belföldön). s ez az 1629 milliós igénynek csak 64 százaléka. A kérdés: mit tesz a CSIV a súlyos gond megoldására, okultak-e a hibákból és egyáltalán, mire lehet számítani a jövőben? A közérdekű témában a Csavaripari Vállalat gyárfejlesztési osztályvezetője, Kovács Géza adott tájékoztatást.

— Biztatót mondani nem

könnyű, mert a már egyszer módosított beruházási programot ismét csökkentenünk kell. várhatóan 75 millióval. Termelésünk ennek ellenére növekszik, s 1980-ra 1049

millió lesz. Ugyanakkor az importot csökkentjük.

A vállalat ötéves tervéből kitűnik, hogy szélesebb körben alkalmazzák a gazdaságosabb hidegsajtolási technológiát, ezzel párhuzamosan szűkítik a forgácsolási munkákat. Ráállnák a nagyobb pontosságú csavarok gyártására, tőkés kooperációban készítik majd a belövőszögekei, s javítják a gyártmány- összetételi. A profilrendezés után Ongára települ a hor- nyoscsavar-gyártás, s ugyanitt reményeket fűznek a melegüzem termelésének íelíu- tásához. A jövőben olyan új kötőelemek tömeggyártására is rátérnek, amelyele kapcsolódnak a könnyűszerkezetes építési program végrehajtásához.

Mennyit költenek öt év alatt fejlesztésre?

— összesen 302 milliót — válaszolta a gyárfejlesztési osztályvezető. — Ebből a Váci úti gyár kap 191 milliót. a dombóvári egység 60 millióval, az ongai gyár 48 millióval számolhat. Az ősz- szeg nyolctizedét gépek vásárlására fordítjuk.

Ettől persze még semmi sem változik. A belföldi értékesítés ugyanis 1980-ban is csak minimálisan haladja meg a jelenlegit. 1139 millió forint lesz. A végleges megoldás • váljék központi kérdéssé a kötőelem gyártása! S-t kívánja népgazdaságunk éi de ke!

Kolaj László %

MISKOLC, GYŐRI KAPU Fotó: Laczó József

Jubileum,

üzem házavatás a Hegyaljában

A mai nap. 1976. augusztus 19. jelentős dátum, esemény a Hegyalja Ruházati Szövetkezet történetében. Az augusztus 20-i ünnepségsorozat keretében e napon adják át a szövetkezet sátoraljaújhelyi központi üzernhá- zánkk ikertársát és ünnepük a szövetkezet létrejöttének negyedszázados évfordulóját. Ez a pillanat alkalmas a vissza- és az előretekintésre."

/ izenhelcn kezdték

Az ötvenes évek elején nehéz körülmények közé kerültek a szabó kisiparosok. Sátoraljaújhely megszűnt megyei székhely lenni, ipara nem volt, forgalma kicsi, s így örültek, ha egy évben négy hónapon át volt munka.

1951-ben hozták létre a KlSZÜV-öket. A szövetség Duró József előadót: küldte ki ide szervezésre. Ű igy emlékszik vissza:

— Több lietel töltöttem Sátoraljaújhelyen. Elsőnek Lantos Mjklósra hívták tel a figyelmemet. Jő szervező, ve- zelöképességú ember, szeretik és tud bánni az emberekkel, fogékony az új iránt. Vele hamar szót értettünk. Együtt jártunk szervezni a szövetkezetét. Nem volt könnyű dolgunk. Az emberek ingadoztak. Sokszor a késő éjszakába nyúlóan beszélgettünk. A végén mindenben egyetértettünk. Másnap reggel minden kezdődött elölről. Jöttek a bizonytalanság kérdései: „mi lesz, ha ..s kezdtük elölről az agilalást.

Végül is tizenhét ember megalakította a Hegyalja Szövetkezet ősét. A városi pártbizottság egyik tagjának szavai akkor csak jóslásnak, szinte lehetetlen álomnak tűnt: „Lesz még ebből a kis

társulásból nagyüzem, több emeletes épülettel, több száz ember dolgozik majd ebben a ruhagyárban".

Ekkor azonban még nagy gondok szorongatták az alapítókat. Nem volt varrógép, szabászasztal, még hokedli is kevés volt ülőhelynek. A munkaversenyt például az akasztotta meg, hogy nem volt cérna. Pénzük nem voll. Lantos Miklós elnök édesapja házára vett lel fedezetül külesönl. hogy valahogy nekiindulhassanak az új életnek.

A sikerek útján

A szövetkezet — sok gond, baj, kínlódás közepette —az exporttal alapította meg, a hírnevét. A fejlődést igen jól tükrözi, hogy tíz évvel ezelőtt még csak 38 millió forint értékű árul szállítottak külföldre. A szövetkezet fejlődésének nagy lökést adott, hogy 1989-ben átadhatták Sátoraljaújhelyen a több szintes központi üzemházat, ahol jó körülmények között szervezhették meg a termelést. A járásban pedig öt egységet hoztak létre.

A IV. ötéves tervidőszakban igen nagy fejlődést értek el. 1970-ben például 144 millió 449 ezer forintnyi árut értékesítettek. Eredetileg úgy tervezték, hogy a IV. ötéves tervidőszak utolsó évében, 1975-ben — anyagértékkel

számolva — 200 millió forint. értéket termelnek. S mi 'lett a valóság?

A szövetkezeti kollektíva az ötéves tervét több mint 10 hónappal előbb, 1975. február 21-én, a mérvéi pártértekezletre teljesítette. Tavaly 272 millió forint értékű ruhát szabtak, varrtak. Ebben az évben szeretnék megközelíteni — a ma már Í800 főt számláló kollektíva tagjai — a 300 millió forintos

termelési értéket. A félévi eredmények biztatóan jelzik, hogy e célt sikerül megvalósítani.

korszerű inunk lies üzemszervezés

Az OKISZ a Hegyaljával együtt 40 termelő, szolgáltató szervezetet akar minta- szövetkezetté fejleszteni. Itt gondot okozott az előkészi- tésbeni — a szabászatban, közbetél-rögzitésben — szűk keresztmetszet. A termelés mintaszerű korszerűsítéséhez szükség volt, s van Sátoraljaújhelyen új üzemházra, ahol többek között a szabászat jó körülmények között, korszerű berendezés segítségével dolgozhat.

A SZÁEV 1974 októberében kezdte meg a központi üzemház ikertársának építését. A 9 és fél milliós építés mint a mai hivatalos átadas is tanúsítja, befejeződött, s hamarosan helyükre kerülnek a mintegy 15 milliós értékét képviselő gépek. A szabászok munkáját megkönv- nyíti, gyorsítja a terítőgép, a közbetét-rögzítést az új. nagy teljesítményű ragasztógép. Az utóbbi azért is érdekes. mert a nyugati cégek egyes munkafolyamatok elvégzésénél kizárólag ragasztásos eljárást írnak elő.

Dr. Baratla Egon műszaki vezető elmondotta, hogy a sátoraljaújhelyi üzemházban magyar szervező intézet, bevonása alapján akarják az európai szintet megközelítő színvonalon megszervezni a termelést. Ez nagy munka, amely várhatóan 19YS első leiében fejeződik be. A munka- és üzemszervezés korszerűsítése eredményeképpen várhatóan 30 százalékkal — ez a cél — nő a termelékenység. Ennek az is eredménye lesz, hogy igy a sátoraljaújhelyi komplexumban a dolgozók keresete várhatóan 20 százalékkal nő.

(Csorba)

Hl) búza és hús Aszalóról

Köszönet a vasutasok

Kedves kéressél, megbízatással kereste fel szerkesztőségünket tegnap Kerékgyártó János, a Sajóhídvég—Köröm község' közös Tanácsának elnöke.

— Szeretném a nyilvánosság előtt is megköszönni a Tiszai pályaudvar, s a fűtő- ház vezető .szerveinek, szocialista brigádjainak segítségét. A köszönet abból fakad, hogy segítettek a tanács, két község 370 gyermeket: érintő gondunk megoldásában.

— Az előzmény — magyarázza a tanácselnök —, egy évvel ezelőtt kezdődött. Augusztus 20-án. a Majális- parkban tartott munkás-paraszt találkozón a miskolci vasúti csomópont vendége voltam. Hamar összebarátkoztunk. s akkor ígérték, bármiben gondunk, bajunk van, amennyiben segíthetnek, készséggel állnak rendelkezésünkre.

— Az igazsághoz tartozik akkor úgy gondoltam, högv ezek csak udvarias szavak Most. a nyáron nagy gon dunk volt a két községber levő iskolák, s a napközi otthon festésével, tatarozásával. Pénzünk kevés, alig 40 ezer forint volt, tárgyaltunk

kisiparosokkal, 80—90 ezer forintot kértek. Ekkor jutott eszünkbe a tavalyi ígéret. Nem kopogtattunk a vasutasoknál hiába. Jöttek a Tiszairól — főleg jegyvizsgálók, vonatvezetők, a kocsiműszak takarítói, szocialista brigádjai —, s kifestettek 10 tantermet, egy tornatermet. A Tiszai műszerészbrigádja rend behozott 20 olajkályhát. Eljöttek a vontatási főnökség villamos szakemberei, s a körömi iskolába a hagyományos égők helyett fénycsővilágítást szereltek. Ösz- szesen 135 ember vett részt e munkában, amelynek értéke 50 ezer forint körül van. Számunkra nagyobb érték a bizalom, az igazi barátság, hogy számíthatunk a munkásosztály tagjaira, ez esetben a vasutas dolgozókra.

— Most újból meghívást kaptunk. A két községet, s annak tanácsát 10—15 tagú delegáció képviseli az augusztus 20-i munkás-paraszt találkozón. Meggyőződésem, hogy itt tovább erősítjük a barátságot, sok dolgozónak 1 személyesen is megköszön hetjük az áldozatkészséget. S megbeszéljük azt is, hogy mi, hogyan viszonozhatjuk a vasutasok dicséretes segítségét.

Az aszalói Szabadság Ter- melöszövetkezezt az aszályos időjárás ellenére több kenyérgabonát és húst értékesít az idén, mint az elmúlt esztendőben. A jól sikerült aratás után készített felmérés szerint a leszerződött mennyiségnél mintegy 20 vagonnal több búzát tudnak értékesíteni. Háromszáz hektárnyi, a KITE rendszerben termesztett búzájuk az előző évinél 10 mázsával nagyobb átlagterméssel fizetett.

A tsz négy kombájnosának jelentős része van abban, hogy a jó termést szemvesz- leség nélkül sikerült betakarítani. Különösen az elmúlt évben vásárolt SZK—5-ösön dolgozó Varga László dolgozott kiválóan. Tizenkét munkanap alatt S0 vagon gabonát kombájnon. Ebből 54 vagonnal ..odahaza”. 26 vagonnal pedig Göncön: ahol segítségként dolgozott. Az aszalói gazdaság különben három kombájnnal és négy tehergépkocsival, valamint szárítójával is segítette más tsz-ek idei aratását.

Nemcsak ken vérgabonából, hanem abrak félékből is többet termel a tavalyinál a ''Ziibadsás Tsz s az -11latál- •>mány számára s/ükséses zálas takarmánvökből ön- ülátónk. így a közös gazdaságnak az a terve is megvalósítható. hogv előző évnél több húst értékesítsenek.