Észak-Magyarország, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-03 / 156. szám

1976. július 3., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Feljegyzések a Csavaripari Vállalat Ongai Gyárában Ez év -elején valamennyi üzemrészben új munkamód­szer. másfajta szervezettség lépett életbe. Ennek hasznos­sága. eredménye már egy fél év elteltével is mérhető. Ez ideig például több üzem­részben is gyártottak csavar- alátéteket. — ezt a munkát most egy helyre koncentrál­ták. így könnyebb a terme­lés irányítása, csökken az anyagmozgatás, s no a ter­melékenység. A csavar II. üzemben úgynevezett mun­kahely-kiszolgáló, azaz kü­lönböző adagoló szerkezete­ket szereltek fel; amelyek megkönnyítik a többgépes rendszerre való' áttérést. A hármas üzemet most szerve­zik a.t. mégpedig oly módon, hogy a géppark elrendezése megfeleljen a technológiai láncnak. Hasonló elvek alap­ján alakítják át a tmk- és a szerszámüzem mühelvferét is. Így a termelőket kiszol­gáló üzemek egy tömbbe ke­rülnek. könnyebben egybe­hangolhat .iák munkájukat. Megváltoztatják az ipari ta­nulók gyakorlati képzésének módszereit is. Ezen túl az ipari tanulók feladata is lesz azoknak a gyorsam elhasz­nálódó alkatrészeknek az el­készítése. amelyek a terme­lő berendezésekhez szüksé- gesek. A munkaszervezés és a szakmai képzés eredményeit konkrét termelési adatok is igazolják. A csavar I. üzem például a múlt év első fe­lében 4,6 millió 343 ezer da­rab. az idén pedig több mint 52 millió darab terméket ál­lított elő. Hasonlóan jé ered­ményekről számolhatnak be a csavar II. üzemben is, ahol a bázishoz viszonyítva, mintegy 45 millió darabbal növelték a termelést.'. Az üzemrészek eredményei al­kotják a gyár Ilii).7 millió fo­rint eneku-eisó leiéves ter­melését. amely csaknem 24 millió forinttal több. mint a múlt év első felének terme­lési értéke. Déváid Hedvig Gépek között a TVK műanyaggyárában Fotó: I.aczó József A csavar­os szögellátás A KNEB pénteki ülésén megtárgyalta a kötőelem — csavar-, szögellátás helyze­tének vizsgálatáról készült jelentést. A kötőelemek fon­tosságát nem az egyedileg kis értékük határozza meg — állapítja meg a jelentés —, hanem az, hogy hiányuk esetén milliós értékű gépek szerelése nem végezhető el idejében, a beruházási-kar- bantartási munkák késnek és a lakosság számára szük­séges javítás-karbantartás is akadozik, vagy csak bosszan­tó utánjárással oldható meg. A KNEB a jelenlegi hely­zet okait és kihatásait elem­ző jelentést elfogadta, tájé­koztatja erről az állami terv- bizottságot. Eredményes fél év .lói kezdődik az ötödik öt­éves terv első esztendeje az Autóvillamossági Felszerelé­sek Gyára mezőkövesdi gyáregységében. Gyors ütemű fejlődésre vall a termelés szüntelen növekedése. Egy evvel ezelőtt még „csak" 130 millió forint volt az éves tervfeladat. Az idén ennél lényegesen többet kell telje­síteni. A gyáregység 1976. évi terve 170 millió forint ter­melési értéket irányoz elő. A 43 millió forintos növeke­dés egyedülálló a gyáregy­ség történetében. Vajon teljesítik-e a meg­emelt tervet az „Autovill"- ben? Ma még nincsenek pon­tos adataink a féléves mun­káról, de ismerve a gyáregy­ség eddigi teljesítményei, szinte'biztosra vesszük, hogy ezt a feladatot is megoldják. — Az első öt hónapban 70 millió forint termelési érté­kei állítottunk elő — mond­ta Varga Tibor gyáregység- vezető. Hozzátette még, hogy féléves szinten 00 millió fo­rintos teljesítésre számíta­nak. Ez azt jelentené, hogy a múlt év hasonló időszaká­hoz képest 20 millió forint­tal növekedne a gyáregység, teljesítménye. Minek köszönhető a nagy­arányú termelésnövekedés ? Elsőként kell említeni, hogy az év elején tovább bővüli az Autöviil profilja, ugyanis megkezdődött a gyáregység­ben a dinamók komplex sze­relése. Az sem mellékes kö­rülmény, hogy a termék nagy részét exportálja az üzem. A termelés felfutásá­ban szerepet j alsóik. hogy időközben újabb korszerű gépeket, berendezéseket he­lyeztek üzembe, ami egyben magával hozta a létszámnö­vekedést is. A vállalat és a gyáregy­ség vezetői evekkel ezelőtt elhatározták, hogy tovább fejlesztik a kövesdi üzemet. Mivel a meglevő üzem bőví­tésére nincs lehetőség, a vá­ros egy másik pontján mint­egy 20 hektárnyi terülefen megkezdték a gyáregység új telephelyének kialakítását, ahol tágas üzemcsarnokok, raktárépület, üzemi étterem, fürdő, öltöző és egyéb léte­sítmény kap helyet. A beruházás ma már olyan stádiumban van, hogy rövi­desen sor kerülhet egyes lé­tesítmények átadására. Me­zőkövesden azt szeretnék, ha augusztus 20-án üzemava- tással ünnepelhetnék az Al­kotmány napját. Mint megtudtuk, az új te­lephelyre költözik ál a gyár­egység forgácsoló és sajtoló üzemrésze. Ugyanakkor épül egy korszerű öntöde is. ahol majd a különféle alumínium alkatrészeket készítik. Ed­dig ezeket kooperációban, több vállalat közreműködé­sével gyártották, ami gátol­ta a folyamatos és program szerinti termelést. A jövőben ez a gond is megoldódik. Az úgynevezett alacsony nyomású alumí n i union tö­dét angol gyártmányú gé­pekkel. berendezésekkel sze­relik fel. Az importgépek már a helyszínen vannak, összeszerelésükhöz a máso­dik félévben fognak hozzá. L. I» Esőre várva Dél-borsodi gondok Nincs egy óraja, hogy az iroda hűvösében az aszály­ról beszélgettünk. A toll gé­piesen jegyezte: ,.a tíz napja tartó 30 fok feletti hőség a várható közepes terméskilá­tásokat tovább rontja”. A mondat elhangzott, és a mér­legelés csendjében az egy hónappal ezelőtti tanácsko­zák képe villant fel bennem. Akkor Nikhazi Lajos, a Me­zőcsati járási Hivatal elnök- helyettese, mezógazdasagi osztályvezető — kicsit büsz­kén — még mást mondott: — Köszönve az esőt hozó májusnak es hozzáértő em­bereinknek. jó kenyérgabo­na-termésnek nézünk elébe. Hogyan lelt 30 nap alatt a jóból gyenge? A magyarázat roppant egyszerű, elég fel­néznünk a tűző napra. A lá­bunk előtti cserepes, sza- bálytalanul repedezett barna talajról, az ujjak között szá­razon pergő homokról még­is előbb kapjuk el a tekin­tetünket. Ernődtől Tiszabá- bolnáig pusztít az aszály. Az igrici búzamezőkön szem­nélküli, javarészt üres kalászt érlel a rekkenö meleg. Az osztályvezető még az irodá­ban fejtegette: — Ha csak a járás tala­jait vesszük figyelembe. Dél- Borsodban megtaláljuk az országot kicsiben. Hazánk minden talajtípusa összeta­lálkozott itt. a Sajó és Ti­sza öntéstalajaitól kezdve, a bükki lankák barna erdöta- lajain. a Kis-Hortobágy szi­kéin át. a homokos, kavi­csos vályogig. Az altalajban sok helyen egyszerűen nincs vízzáróréteg, így a zivata­rok lezúduló víztömegét pil­lanatok alatt elnyeli a tik- kadt 1 öld. A növények vál­tozatlanul szomjaznak. A „Medárd" hűvös, párás, csa­padékos hetei az idén elma­radtak. s a magképződés kez­deten álló gabonát, pont a legrosszabb időpontban érte I a rekkenö meleg. Sok táblán ezért találkozunk üres kalá­szokkal Az utakat jártuk falúról falura. Amit hallottunk, ösz- szehasonlítottuk a látvány- nyál. A szomjazó kukorica- földeken „furulyáznak” sod­ródnak a levelek. Védeke­zik a növény, csökkenti a párolgási felületet. Közvet­len az utolsó „esenevész" sor mellett a homokbányá­ban víztükrön csillan a nap­sugár. A még zöld árpa haj­lott szalmán ringó, szálkás kalásza szinte restelkedve nézte az út túloldalán arany­sárgára érő búzakalászt. A növény zöldje hűen követi az anyaföld arculatát. Har­sányzölddel köszönti a mély­ben megbúvó vízzáró réte­get, a több tápanyagot. Még az ittlakóknak is szokatlan látvány az össze-visszán fej­lődő. és beérő növényzet lát­ványa. — Az ember mindent meg­tett — az osztályvezető még az irodában könyvnyi sta­tisztikát emelt fel —, íme a\ járás előre megtervezett ara­tása. A kesernyés hang 81 kija- vivott kombájnt, hét üzembe állított terményszárítót, 116 teherautót, 275 átvizsgált vontatót sorol fel. A megfe­szített munkát, amely veze­tőt, kombájnost. szerelőt má­jus elseje óta összeköt', hogy időben kerüljenek le a ki­csépelt magvak a több. mint 11 ezer hektáros területről. És a „bőt" ígérő május után a szemekkel leli képzelt va­gonok száma sajnos ,togy. A kesernyés hang az időnek szól. Hétvégén a homokos ■ táblák egyikén, másikán a „megégett” búzát aratni mu­száj. — Egyedül a repce mellé szegődött szerencsésen az aszályt hozó nyár. A fontos olajnövénynek is gyorsítja az érését, de szemveszteség nél­kül Tiszakeszin már javá­ban vágják a kombájnok, sőt más tsz-ekben egy-két táblán már a hónap közepé­től a jobb termést ígérő őszi árpát >s aratják. De ez a két növény harmadik „tár­sukkal". a borsóval együtt 1000 hektártól alig nagyobb területet foglal el. A leg­fontosabb kultúra, az őszi búza esőre vár. Csapadékra, amelynek minden miliméte- re többletmázsákat ígér. Hű­vös, felhős időre van szük­ség Akik a kukoricát kapálták, gyakran lekintgettek a Ti­sza. felé. Ott. mintha szür­külne az ég----- Az emberek m indent megtettek. Sok (“sei­hen a lehetetlent vállalták, hogy Péter-Pálra üzembe álljon a szárító, felénüliön js magtár. A járás 11 termelő­szövetkezete mindent előre megtervezett Kivéve az. idő­járást. Sajnos, a termés en­nek függvénye, s ha nemi­vel a tervezett átlagok alatt fizetnek csak a földek a 'á- rás akkor nem sok-kai ma-d el a kitűzött cél mögött Ez pedig az embereknek kö­szönhető ... Kármán István Hogyan lehet az adott munkáslétszámmal, a megle­vő gépparkkal többet, s job­ban termelni? Sokakat fog­lalkoztató kérdés ez a Csa­varipari Vállalat . 2. számú, Ongai Gyárában is, hiszen az ötödik ötéves tervidőszakra mintegy 70 százalékos növe­kedést terveznek a terme­lésben. A gyárban három éve vé­geznek rendszeresen külön­böző felméréseket, amelyek­nek célja, hogy valamennyi dolgozó bevonásával, javas­latainak hasznosításával tár­ják fel a meglevő tartaléko­kat. Először kezdeményezték, hogy kísérletképpen minden munkaterületen vezessék be a harmadik műszakot. Né­hány hónap gyakorlati ta­pasztalatai azonban bizonyí­tották: a hárommüsza* os munkarend feltételei egyelő­re még csak két üzemrész­ben adottak. Az üzem veze- ! tőinek célja viszont, hogy ( folyamatosan, valamennyi üzemrészben megteremtsék a szükséges feltételeket a há­romműszakos termelés be­vezetéséhez. Jelenleg a har­madik műszak negyven dol­gozót, a melegüzem, vala­mint a csavar Hl. üzem munkásait érinti. A módszer ezeken a területeken mar bevált: mind az anyasajtoló — mind a szárhúzó gépeknél megválások a termelékeny­ség maximális kihasználása. Az itt. dolgozók ösztönzésére a 20 százalékos éjszakai pót­lékon kívül olyan módszert dolgoztak ki, miszerint a gépmunkások érdekeltek a termelés mennyiségének nö­velésében is. Az üzemrészekben sokfajta (termék készül, s így a gé­pek átszerelése újabb pro­filra másfél órát vesz igény­be — a nyolcból. Éjszakai műszakra tehát a szerelések, karbantartások elvégzése mi­att volna szükség. Ezért a gyár, vezetői az év elején kérték a tank-műhely dolgo­zóit; alakítsanak úgyneve­zett műszakelökészilö csopor­tokat. Ha ugyanis az átsze­reléseket. a kisebb hibák el­hárítását éjszaka végzik el, akkor a két teljes műszak­ban maximális a gépek ki­használása. A tmk-műhely brigádjai vállalták is ezt, de a háromhónapos gyakorlat során szerzett tapasztalatok alapján újabb módszer kísér­leti bevezetését kérték. En­nek lényege: úgy szervezik meg napközben a munkát, hogy csökkenjen a géphiba miatt kieső órák száma. Ígé­retüknek ez ideig derekasan eleget tették: a csavar II. üzemben például a múlt év első felében 1798 óra, az idén pedig csak 615 óra esett ki a termelésből géphiba miatt. Az üzem vezetősége azonban — az eredmények elismerése mellett — to­vábbra is a javítások éjsza­kai elvégzését javasolja. A gyár vezetőségének egyik célja, hogy olyan, ,iol kép­zett szakembereket fog­lalkoztasson az üzem, akik nemcsak egy, hanem több szakmával is rendelkeznek. Ennek megvalósítása újabb járható utakat biztosít az üzemszervezés számára. Ezért a személyzeti és az oktatási csoport kidolgozott egy kép­zési tervet, amelynek alap­ján különböző tanfolyamo­kat szerveztek — a gyáron belül. Tavaly például tizen­nyolcán szerezték meg a 1 akatos szakmunkás-bizonyít­ványt, s mintegy ötvenen vettek részt lakatos felújító és korszerűsítő, valamint targoncavezetői tanfolyamon. Az elmúlt évben negyven fiatal forgácsoló, lakatos és hegesztő szabadult fel agyár ipari tanműhelyében is. A munkások közül sokan, több mint kilencvenen vesznek részt a gyáron kívüli okta­tási formákban. Száz fizikai dolgozó már megszerezte az érettségi bizonyítványt is. Az üzem évente mintegy 5,5 millió forintot fordít a dol­gozók továbbképzésére. Minimumnak tekintik Gondos előkészítés alap­ján, a dolgozók széles körű bevonásával készült a Ma­gyar Államvasutak 1976— 1980. évekre érvényes kol­lektív szerződése, amelyet a vasút vezetői nevében és a dolgozók képviseletében pén­teken aláírásával erősített nieg Urban Lájos közleke­dési és postaügyi miniszter­helyettes, a MÁV vezérigaz­gatója és Koszorús Ferenc, a vasutasok szakszervezetének főtitkára. Az aláírás után mindket­ten hangsúlyozták, hogy az új kollektív szerződést — amely mindazt tartalmazza, amit a MÁV jelenlegi hely­zete alapján meg lehet va­lósítani — mind kötelmei­dben, mind a juttatásokban minimumnak tekintik. A kö­vetkező evek eredményeinek függvényében lesz mód ar­ra, hogy ennél főbbet érhes­senek el, annál is inkább, mert a szerződést évenként felülvizsgálják, és a reális lehetőségeket menet közben érví’nyesít hetik. Özei, városközpont Fotó: Mizcrák István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom