Észak-Magyarország, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-18 / 169. szám

,ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 j 1976. július 18., vasárnap festő Miskolcon születeti... Kmetty KISDIÁK KOROM óta mindmáig — a legnehezebb időkben is nemegyszer ál­dozatos lemondások árán — gondos válogatással gyűjtögettem és gyűjtöge­tem könyvtáram darabjait. Az egyik mű a legutóbbi hetek gyarapodásából kü­lönösen szívemhez nőtt: Kmetty János írásai: Festő voltam és vagyok. Megka­pó. szép és árában sem drága kiadvány. A szöve­gen kívül, időrendbe szed­ve. Kmetty János ötvenkét alkotásának reprodukcióját is tartalmazza, némelyiket színesben. . Olyan festőnek ismerjük meg — csupán e képanyagból is — Kmetiyt, akinek a művészetét „a ké­pi világhoz való hűsége, konstrukciójának belső kö­vetkezetessége őrizte meg hosszú és nehéz időkön át”, akinek alkotásain „végig­húzódik az a törekvés, hogy a világot, annak összes ele­mét. motívumát szétbontsa, belülről értelmezze, majd végül pontosan és értelem­szerűen, egy szép asztalos­I munka csapolásainak és eresztékeinek pontosságával illessze össze a képsíkon” — Kovalovszky Márta be­vezetőjének találó és finom jellemzése szerint. — És es a jellemzés ér~ , fényes Kmetty János írá­saira is. Másféleképpen volt „író” Kmetty, mint Bér- náth Aurél, kinek e Kmetty-könyv megjelenésé­vel egyidőben éppen a he­tedik irodalmi munkája lá­tott napvilágot. Kmettyt .nem fűzi „kettős kötöttség” i két múzsához is, mint Ber- náth Aurélt a Festészetéhez és az Irodaloméhoz. „Kmetty számára a testé- • szet mindent, életének lé­nyegét. tevékenységének él­tető forrását jelenti”, s ezért bármiről ír is, „tár­gyát mindenkor a gyakor­ló festő szemszögéből, az aktív művész oldaláról kö­zelíti meg”, de a szaknyelv ; használata nélkül, tudomá­nyoskodás nélkül. Ki volt hál Kmetty Já­nos? Szakmai tájékozottság híján nem dönthetem el, de bizonyos, hogy száza­dunk egyik legrokonszen­vesebb egyéniségű és egyik legjelentékenyebb festőmű­vésze — önálló és tevé­keny, útját és színvonalát főként a maga erejéből ki- küzdő, magas hőfokú hiva­tástudattól vezérelt festő­művész. 1889-ben született, és ti6 éves korában, 1977- ben hunyt el, Kossuth-díjas, lános, írásainak érdemes és kiváló művész­ként. Vallomásai szerint gondolkodása, a képzőmű­vész gondolkodása volt, természetlátásával és ábrá­zolásmódjának formanyel- vezölével (meg „hibáival” együtt) a XX. század fes­tője. „Festő voltam, és va­gyok, annak minden köve­telménye szerint. Élmé­nyeim a pályám rögös út­jain elsősorban a festő él­ményei’’ — írja 83 évesen, 1972-ben „önéletrajz”- ában. S ugyanott ezt is: „Én magam már nem let­tem absztrakt. Az ábrázolás is rengeteg élményt ad. Oda vagyok elkötelezve’’. MISKOLCON SZÜLE­TETT, itt nőtt fel 12 éves koráig. Elevenen éltek ben­ne itteni gyermekkorának — egész életére, egyénisé­ge későbbi alakulására ki­ható — emlékei, s ezeket írásaiban többször felele­venítette. Legrészleteseb­ben és igen szemléletesen a mar említett öregkori Önéietrajz-ában. Nem csa­pán a családi kört (apja: postai kézbesítő, rajongásig szeretett és soha nem fe­lejtett anyja: jómódú ipa­ros család gyermeke, báty- jai: vasúti díjnok, illetve vasúti pályafelvigyázó vol­tak), „azt. a kispolgári és proletárélet között egyen­súlyozó városi életformát”, amely később lehetett vol­na akár József Attila vilá­ga is, hanem a Szánvát, a Sajót, az Avast, a gyermek­kori csíny tevéseket... „A nagy piacot a taligásokkal, a sok kofával, a dinnyepia­cot ...............a péket, ahol r ozskenyerei lehetett ven­ni .............A cukrászt, ahol k'ét krajcárért sütemény­morzsát kaptunk, a laci­konyhát, ahol egy krajcá­rért meleg zsírba mártott fehér kenyeret kaptunk ... ... Laktunk az emberpiac mellett; a szegényes kör­nyezet benyomása, a ke­nyér nélküliek képe vala­hogy bennem maradt. A szomszéd utcában volt a csizmadiák piaca, rúdon vitték a csizmákat, vállra vetve, peckesen. A vásár sok subával, ködmönnel. a húsokat sütőkkel, perecfü­zérekkel, csupa gyermeki álom, esemény.” És: eleven képekben a századforduló régi „kis” Miskolca, az egykori ..iparos és kereske­dő város”... * " És itt, Miskolcon állítot­ta ki 1909-ben korai imp­resszionista kis tájképeit. Pesti állását („havi kilenc­tükrében ven koronás díjnok” az Or­szágos Munkás Belegsegély- zö Pénztárnál) elhagyva, egy fél évig a fiatalon el­hunyt festőművész barátjá­val, Kosin Jánossal diós­győri vasgyári lakásukban élt és festett: ..a szőlejük­ben volt a műtermünk”, Kmetty Miskolcon a gim­náziumban — latinból — megbukott, ám a család Kassára költözködése után ott, a polgáriban, majd a kereskedelmi középiskolá­ban jobb tanuló lett, 1908- ban le is érettségizett: „Éri, az egykori miskolci bukott kisdiák hat év alatt ren­des tanuló, érettségizett fia­tal, komoly ember, festé­szetre elszánt ifjú ember lettem. A családi tragé­diánk, két felnőtt halála pedig emberré érlelt.” Az ember és a festőmű­vész egymást kölcsönösen átható töretlen összhangja jellemzi Kmetty János egyéniségét, éspedig maga által magára szabott azonos és szigorú etikai követelmé­nyek jegyében. Erről, to­vábbá egészséges és (a fo­galom legteljesebb és leg­korszerűbb értelme szerint) realista esztétikai gondol­kodásmódjáról, művészeti és festészeti elveiről — bár­mily tanulságosak és pél­daadók is — ezúttal már. nem szólhatunk, terjedelmi okokból. — Hogy miskolci kisdiák­ként megbukott, hogy már- már neves ifjú festőként nem ő kapta meg Miskolc .kétszázkoronás ösztöndíját, hanem „egy Gyimes neve­zetű konzervatív műcsar­noki festő, alcinek fivére az újságnál volt szerkesztő”: ezt Kmetty János megbo­csátotta és elfeledte. Élete alkonyán szülővárosának adományozta mintegy 38 alkotását. Értesülésem sze­rint ezek felhasználásával és kiegészítésével a Her­man Ottó Múzeum Kmelty- emlékkiállításl szándékozik rendezni. LEGYEN ez méltó a vá­ros szülöttéhez, a mi Kmetty Jánosunkhoz, ki hosszú életútjának vége felé így vallott önmagáról: „Abban a szerencsében volt részem, hogy a magyar festészet igazi arculatát ke­restem a kendőzött hivata­los festészet mögött... ... Az, ami mindenekelőtt lényeges: a munka. Én minden körülmények kö­zött dolgoztam!”'... Gyárfás Imre Ücseri lakodalmas és Táncra, muzsikára Mint már j'cleztük koráb­ban, a Magyar Állami Népi Együttes, amely az elmúlt évtizedekben oly sok mis­kolcinak szerzett felejthetet­len emlékű esteket, újra Miskolcra jön, és július 22- én és 23-án — megfelelő szabadtéri színpad hiányá­ban — a városi sportcsar- nokban mutatja be műsorait. Csütörtökön, 22-én este nyolckor a nagy hírű Ecseri lakodalmas című ének-, ze­ne- és láncmüsor, pénteken, 23-án pedig a Táncra, mu­zsikára című kétrészes folk- lorösszeállítás szerepel a műsorban. A vendégszerep­lést a miskolci Művészeti és Propaganda Iroda szervezi, a jegyelővételt a Miskolci Nemzeti Színház jegyirodája intézi. A folklór-művészetek kedvelői bizonyára örömmel és érdeklődéssel fogadják az együttest cs műsorait. (Ké­pünkön az Ecseri lakodal­mas egy jelenete.) KALÁSZ LÁSZLÓ: * sugarak gondoni bolygói keringőznek s nem tudják eltéríteni őket — egyenesen ram vág a Napi, hervadok virága: a lelnek fakadt s hullád/,6 emberségnek s törzsről-gyökérről lekopok pilléjeként c ritka fénynek szárnyaként pohos emberség­nek : ki tudja merre szallhatok! Megújul a Palotaszálló A lillafüredi Palotaszál­ló udvarra néző emeleti napozóteraszát felverte a fű, a harmincas éveket idé­ző kandeláberek szerteszét hevernek a felszaggatott, itt-ott erősen foghíjas mű- kőkockákon. Mindebből a kirándulók százai, ezrei semmit sem láthatnak, ez a kép a to­ronyból nézve tárul a sze­münk elé az udvarban fel­állított betonkeverővel, téglahegyekkel, kátyűs, tó­csáktól csillogó utakkal együtt. Az erre járó turisták azt sem tudják, hogy a Mátyás­teremben fűrészgép dolgo­zik. a folyosók, a presszó és az étterem kopott, hám­ló girlandos kézi festései is végnapjaikat élik. Ez a belső enteriőr, a komor, sötét színekkel együtt el­tűnik majd. amikorra be­fejeződik a nagy értékű fel­újítás. barátságosabb, me­legebb és mindenképpen világosabb színekben ra­gyoghat a szép Palota- szálló. * Minden ablak, fafaragás, gipsz-tukkó sorsáról dön­teni kellett a felújítás előtt'. Dönteni arról, mi marad­jon abból, ami az épület patinájához tartozik, s mi az, amitől a környezetét praktikusan berendező mai ember megválna, éppen a maga kényelme miatt. A feladattal — érvek, ellen­érvek csatájában — építé­szek birkóztak. A legíonlo- sabb: valamennyi szobához ‘ beépített szekrényekkel fel­szerelt előtér, illetve zuha­nyozó-fürdő tartozik majd. Eddig átlagosan három­négy szobára jutott egy fürdőszoba. Az építés ide­jén — a Palotát 1930-ban adtak át — a három-, négy­szobás lakosztályokhoz mé­retezték a szolgáltatásokat is. A szobák egy részét pél­dául falba épített ékszer­megőrző páncélkazetták, kai is felszerelték. Ezeket most kiszedik, vagy vég­képp betalazzák. Egyik-má­sik semmilyen kulccsal nem nyitható. Ott van a tőbejárai előtti boltív is: szép. de haszon­talan. Valamikor a leglé- nyesebb-kényesebb hin­tó is beállhatott alája. Az üdülőketszállító panoráma- busz már aligha. Az épület stílusát, külsejét a tervek szerint sehol sem változ­tatják meg. így nem adó­dott más megoldás; a pa­dozatot süllyesztik lejjebb... Délidö van, az étterem­ben terített asztalok, az al­pakka tálakban forró bor­sóleves gőzölög. Utána sa­látafőzelék. illetve burgo­nyarostélyos, választani le­het. Igen, ez a ‘ megoldás látszott a legjobbnak a fel­újítás idejére: a SZOT 2-es számú Üdülő Karbantartó Vallalatu és az alvállalko­zókhoz tartozó dolgozók itt étkeznek a szállóban, itt laknak a szobákban és csak a hétvégeken utaznak haza a családjukhoz Szabolcsba, Hevesbe és a borsodi fal­vakba. Az ellátás kitűnő, az üdülők is elégedettek len­nének az ebéddel. A presszó forgalma sem esett vissza az utolsó ven­dég távozása óta. Csak any- nyi a különbség, hogy ak­kor üdítőből, cigarettából ■fogyott sok, most; pedig pi­perecikkekből is, amit az építkezésen dolgozók vásá­rolnak. Szűcs Gézával, az építés­vezető helyettesével járjuk az emeleteket, a folyosókat, a már egyszer kifestett, mészillatú szobákat. Unos- untalan kulcsot kell kérni, hiszen a már felszerelt csap­telepek, zuhanyozók stb. nagy értéket képviselnek, vigyázni kell rájuk. Teljes szépségükben ál­lítják helyre a szép vonalú ablakokat, megőrizvén ez­zel az épületbelső hangula­tát. A pótlásokhoz kéz­ügyesség kell. Ezt a munkát teljesítményben egyetlen vállalat sem végezte volna el az országban. Az üdülő­karbantartók sem így vál­lalták. Sok az aprólékos, finom munka, de szíveién végzik. Az udvari szárny sűrű állványzatba burkoló­zott. Sajnos a messziről sár. gás árnyalatú homokkőkoc­kák sok helyen málladnak, porladnak. í»v jdő múltá­val elvesztették az építés­kor kialakított formájukat. Ezek cseréje rendkívül ne­héz. Somogyi Zoltán nyug­díjas, aki negyven évig dol­gozott bányában a +öld alatt, most 40 méter maga­san a kocsi Dkék között, hát­tal a tűző déli napnak, tár­saival újakra cseréli a málló köveket. A színében is csaknem teljesen azonos, borítás illeszkedése tökéle­tes. - Bogács környékéről szállítják ide. minősége jobb a Palota épületének régi köveinél. A technika segít­ségével megállapítható a poriadási folvamat Egy ná­lunk eddig még teljesen is­meretlen anyaggal — esv impregnáló réteggel — von­ják be a még épen megma­radt az időnek jói ellenál­ló és az úi felületeket is. A telies homlokzatcserénél nem lehet szó hiszen öt­ezer négyzetmétert tesz ki a szálló külső falainak fe­lülete. A karbantartók, a felújí­tás gazdái megmutatják a korszerű kazánokat az alag­sorban. A régi vegyes-tüze­lésű kazánok ugyanis szeny- nyezték az üdülő környéké­nek Levegőjét, és ez most megszűnik. Ottjártunl kor érkezett meg a télre szük­séges fűtőolaj, éppen a tar­tályokat töltötték tel. A szobákban mar mindenütt befejezték a melegvizes, il­letve fűtőberendezések sze­relését, teljesen újak a víz-, villany- és csatornavezeté­kek if>. A régi parkettát fel­szedték és átrakták, ugyan­is a tölgy és bükk, illetve akác padozat anyaga üveg­száraz. csupán az illeszté­sek miatt szorult átrakásra. Belső munka akad még bő­ven. s marad a téli hóna­pokra is jócskán. Addig a külső renoválásokat szeret­nék befejezni az építők. Míg egyfelől a helyenkén­ti túlfinomított megoldások miatt „morgolódnak” a mai építészek a Palota tervezői­re. másfelől a vaskos for­mákat szidják. Amikor a súlyos műkő-mellvédkorlá- tokat lebontották — ezek kilazultak a fagy. a csapa­dék miatt a három évtized alatt —, kitárulkozott a homlokzat teljes szépsége. A területi főépítész így hoz­zájárult ahhoz hogy a ne­hézkes elemek helyett egy korszerűbb, a mai építésze­tet képviselő fémkorlát övezze a mellvédet Nincs okuk aegodalomra azoknak sem, akik megszokták, meg­szerették a Palota régi kül­sejét. hiszen ettől az épület arca nem lesz más, csak szebb. A falak szélességét méri Orosz János épitésvézető. Válaszképpen, amikor ar­ról kérdezgetem, hogyan bírták a kánikulai meleg okozta megterhelést. — A belső falak nyolc­van centiméter szélesek, a külsők még ennél is vasko- sabbak; A legforróbb na­pokban is zakóban, illetve melegítőben dolgoztunk itt bent. A főbejáratnál, a szálló portája építőanyaggal ma­gasan rakva, poros néma­ságban. a vllagítatlan. ko­mor társalgó két freskóját alig látni. Restaurállak mindegyiket. Az ólombeté­tes színes üvegablakok hát­térvilágítást kapnak, mint ahogy a Mátyás-teremben is. Az esti vendégek ígv sö­tétedés után is gyönyörköd­hetnek a mozaikok szépsé­gében. A Naev Lajos-lerem giccses festményeit leszedik. Értékesebb művészi mun­kák kerülnek a helvükre. — Nem telt el olyan hét a telúiítás óta. hogv ne ér­deklődnének valahonnan, mikor nyitja meg útra ka­puit a Palotaszálló — mondia Szűcs Géza,1 — Mit felelnek az érdek­lődőknek? — Hivatalosan is úgy ter­vezik. hogy csak jövőre. Mi nagyon szerelnénk ha eb­ben az ígéretben senki sem csalódna. Nagy József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom