Észak-Magyarország, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-13 / 139. szám
ESZAK-MAGYÁRORSZAG 4 1576. június T3,j rasämap „Tudományos munka nélkül oktatni sem lehet” Beszélgetés dr. Simon Sándor professzorral A Magyar Tudományos Akadémia 136. közgyűlésén két miskolci tudóst választottak az Akadémia levelező tagjává. Dr. Simon Sándort és dr. Czibere Tibori. Mindketten a Nehézipari Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárai. Először dr. Simon Sándort mulatjuk be. ÉLETÚTJA több mint negyedszázada kötődik össze a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemmel. Itt fejezte be tanulmányait, itt kapott okleveles kohómérnöki diplomát, negyedszázada itt oktat, nevel, tevékenykedik, irányít — négy eve az egyetem rektoraként. Tudományos munkásságának eddigi legmagasabb fokú elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia 136. közgyűlésén az Akadémia levelező tagjának választották dr. Dr. h. e. Simon Sándor okleveles kohómérnököt, a Nehézipari Műszaki Egyetem ’tanszék- vezető egyetemi tanárát, az egyetem rektorát, a Harkovi Műszaki Egyetem tiszteletbeli. doktorát, az MTA Me- tellurgiai Bizottságának elnökét, az MTA Gépészeti- Kohászati Szakcsoportja tudományos tanácskozó tagját, az MTA Kohászati Tanszéki Munkaközösségének vezetőjét, a Tudományos Minősítő Bizottság tagját, a KGM Kohászati Műszaki Tanácsának és a Vasipari Kutató Intézet Tudományos Tanácsának tagját. E sokféle tagság, megbízatás is jelzi: dr. Simon Sándor sokirányú és igen értékes tudományos munkát végző tudományos-közéleti ember. Most ötvenhárom éves, Szikszón született, a diósgyőri kohászatban kezdett dolgozni. 1944-ben a gyár nem mentette fel -a katonai bevonulás alól, illegalitásba vonult, majd 1944. december 3-án a szovjet alakulatokkal együtt tért vissza a gyárba. Eredetileg mintakészítő volt, de dolgozott a kohászat több tizemében, így az acélöntődében, á vasöntödében és a martinban js. A felszabadulást követően Szikszón MADISZ járási titlcár és MKP R-gár- dista volt, tevékenyen részt vett a földreform végrehajtásában, majd visszatért a diósgyőri kohászatba. Mint korosztálya legtöbbjének, neki is a felszabadulás hozta el élete nagy fordulatát, A háború alatt magánszorgalomból megtanult oroszul, s ez igen sokat jelentett a gyárban az élet újrakezdésekor. , Ott volt, amikor a dolgozókat újra munkába kellett állítani, ott volt a romok eltakarításánál, a szovjet hadseregtől kapott élelmiszerek szétosztása nál, az MKP szervezésénél. Amikor Szikszóról visszatért a gyárba, 1947-ben különböző pártfunkciókat töltött be, majd a személyzeti és oktatási osztály vezetője lett. S amikor igen tevékenyen részt vett az Állami Műszaki Főiskola diósgyőri kihelyezett tagozatának szervezésében, a munkások közül a továbbtanulásra alkalmas emberek kiválogatásában, maga is tanuláshoz kezdett. Kónya Albert akadémikus volt a felvételi bizottság elnöke. A gyári munka mellett az esti tagozaton kezdte meg a tanulást, majd amikor a kihelyezett főiskolai tagozatot az új Nehézipari Műszaki Egyetem magába olvasztotta, itt nyerte el 1951- ben jeles eredménnyel az okleveles kohómérnöki diplomát. 1951-től Moszkvában volt aspirantúrán, 1955-től dolgozik jelenlegi munkahelyén, a vaskohászati tanszéken. Pályája töretlen ívű: 1955-ben lett egyetemi docens és tanszékvezető, 1962- ben egyetemi tanár, I960— 66-ig rektorhelyettes, 1972- től az egyetem rektora. A műszaki tudományok kandidátusa 1955-től, műszaki egyetemi doktor 1960-tól, a műszaki tudományok doktora 1966-tól, az Akadémia levelező tagja 1976-tól. Az egyetemi pártbizottság titkára 1955—56-ban, majd 1957- tői 1960-ig. Érre a gazdag élctútra tekintettünk vissza a minap. — Előbb ismertem meg a gyakorlati életet, mint a tudományokat — mondja. — Az itthoni tanulmányaim során szei'zett tudást bővíthettem ki Moszkvában, amikor aspirantúrán voltam a Le- nin-renddel ldtüntetett Acélmetallurgiai Intézetben. Az ott kapott még magasabb ismeretekkel felvértezve tanultam meg szelektálni, kiválasztani a tudományos anyagból, .mit kíván a gyakorlat. Nevelői-oktatói munkámra is igen jó hatással volt az as- pirantúra: Moszkvában az egyetemi hallgatóknak laboratóriumi gyakorlatokat kellett vezetniük, sőt üzemi gyakorlatokat is. Ezt a módszert kezdtem alkalmazni és továbbfejleszteni itthon, és ezt folytatom a mai napig is. Tudományos munkájára terelődik a beszélgetés fonala: — Véleményem szerint tudományos munka nélkül oktatni sem lehet. Hogy valaki magas szinten oktatni tudjon, magának kell művelnie tudományterületét. Mielőtt kutatómunkámról szólnék, három alapelvet kell elmondanom: csak a kollektív kutatómunka lehet eredményes, sohasem az egyéni, ezért a káderutánpótlás, a munkatársak kinevelése az egyik alapvető feladat; szüntelenül törekedni, fáradozni kell a megfelelő kutatási módszerek kidolgozásán; végül szólnom kell az effektiv kutatásaimról, amelyek az acélmetallurgiai folyamatok termodinamikai és reakciókinetikai törvényszerűségeinek feltárására irányulnak. A tudományos káderképzésben sikerült elérnem, hogy tanszékemen majdnem minden munkatársam műszaki egyetemi doktor, s a felénél többen kandidátusi fokozatot értek el, több nemzetközileg is elismert szakember tanult és dolgozik a tanszéki kollektívában. Magam ezeken kívül eddig három aspiráns tudományos vezetője voltam. Közreműködésemmel nagyon sok kandidátusi disszertáció készült, tíz egyetemi doktori értekezéshez opponensi tevékenységet láttam el, továbbá ugyanezt a feladatot három kandidátusi és három tudományok doktora értekezésnél. Az aspiránsok felvételi vizsgáján a bíráló bizottságban működöm közre. Kutatási módszereiről beszélgetünk a továbbiakban: — Tudományterületem olyan részének feltárásával foglalkoztam és foglalkozom, amit az eddig ismert módszerekkel részben, vagy egyáltalán nem lehetett meghatározni. Ilyen módszer például a radioaktív izotópok álltái mazása a kohászatban, az aktivációs és inaktív módszer összekapcsolása. Első kohász vagyok Magyar- országon, aki radióizotópot alkalmazott kohászati kutatásokban. Az effektiv tudományos kutatómunkám fő célja, hogy az egyre növekvő minőségi követelményekhez gazdaságos technológiai módszereket le'Kereken egy esztendő után ismét a diósgyőri vár vendége a Huszonötödik Színház együttese, s a miskolci közönség ismét részese lehet annak a színházi élménynek, amely sehol másutt nem látható, csak e falak között. Gyurkó László drámája, a Szerelmem. Elektra a Nemzeti Színházban, majd a Huszonötödik Színházban bemutatott változat után az elmúlt év júniusában itt született újjá, itt változott nagy tömegeket is mozgató látványos játékká, a vár adottságait messzemenően kihasználó produkcióvá anélkül, hogy gondolatiságából bármit is vesztett volna. Lebilincselnek a nagy látványos jelenetek, a minket, nézőket is a játék résztvevőivé avató járások, körbetáncolások, az előttünk, közöttünk való folytonos tömegmozgás, de a dráma hessen kialakítani. Kutatási eredményeimről eddig három könyvben, körülbelül huszonöt szakcikkben, mintegy harminc nagyobb tanulmányban, valamint huszonkilenc nemzetközi konferencián számoltam be. írtam további öt egyetemi jegyzetet. Kutatómunkámban mindig a gyakorlati munkák állnak az előtérben, s ezért természetesen igen sok az üzemi kísérleti tevékenységünk is. Simon professzor e sokirányú tudományos munka mellett természetesen folyamatosan ellátja oktató-nevelő feladatát és mindvégig sokrétű közéleti tevékenységet is kifejt — a bevezetőben említett országos szintű tudományos-közéleti elfoglaltságon kívül — a szűkeb b pátriában is. Tagja például a megyei pártbizottságnak, illetve a végrehajtó bizottságnak, pártnapokat tart rendszeresen, valamint különböző más pártmegbízalá- ' sokat végez; tevékenyen közreműködik az egyetemi pártéletben, miht az NME pártbizottságának tagja. De a pártmunkán kívül más társadalmi megbízásokat is vállal és végez — például a kohászat fejlesztésével kapcsolatos tanulmány elkészítésében vesz részt — általában országos jellegű megbízásokat. Publikációinak bibliográfiája igen hosszú sort tesz ki. Több közöttük az idegen nyelvű is. Több szakcikke jelent meg a Szovjetunióban, az NDK-ban és Angliában. Tevékenységét eddig kétszer honorálták a Munka Érdemrend arany fokozatával, egyszer a Szocialista Munkáért érdemrenddel, kétszer az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, kétezer a Kohászat Kiváló Dolgozója kitüntetéssel, megkapta a Felszabadulási jubileumi emlékérmet, a Honvédelmi Érdemérem, valamint az Ár- vízvédelemért érem kitüntetést. Beszélgetésünk régén a szokásos kérdés: tervei a továbbiakban? — A megkezdett úton szeretnék tovább menni, még magasabb szinten, még nagyobb odaadással végezni vállalt munkámat, — válaszolta dr. Simon Sándor professzor, az MTA levelező tagja. Szophoklésztöl örökölt történeti vonala és Gyurkó tói a mai emberhez szólóvá lett filozófiai gondolatait, élő mondandóját hordozó kettősei, roppant feszült dialógusai, az Elektra. Egisztosz, Krizoté- niisz és nem utolsósorban Oresztész éles, izzó összecsapásaiban kikristályosodó gondolatiság egyetlen pillanatra sem szorul háttérbe: mindvégig érezzük, hogy minden, a nagyszabású játék csakis e gondolatokért van. Amikor egy évvel ezelőtt Szigeti Károly rendező e drámát a diósgyőri vár adottságaira adaptálta, amikor megszületett az oly sok változat után Gyurkó Elektrájának — szabad legyen így nevezni — diósgyőri átdolgozása, nagy lelkesedéssel fogadtuk és méltattuk. A krónikás, aki újra elment pénteken este az újabb háromnapos vendégjá. LÉNYEGÉBEN igazat kell adnunk az ünnepi könyvhét azon méltatójának, aki azt mondta: „Ma • Magyarországon minden nap könyvnap, minden hét könyvhét”. A nyomtatolt szó, a kinyomtatott gondolat értéke nemhogy csökkent volna az idővel, a 'kommunikációs lehetőségek bővülésével, hanem növekedett, s Gutenberg hatalmas felfedezése, a könyv- nyomtatás napjainkban, és éppen a mi társadalmi rendszerünkben válik igazán közkinccsé. Pusztán az a tény, hogy idős, fejkendős néni- kék motoznak a könyvesboltok, plafonig érő, könyvekkel zsúfolt polcainál — „úgy szeret olvasni az a gyerek, tessék már adni valami jót.. — önmagában jelzi, a könyv oda is betör, ahol korábban legfeljebb csak a kalendáriumot tartották becsben. Ma már mind kevesebb — mondhatnánk úgy is, ritka — az olyan család, ahol legalább a kezdő lépéseket ne tették volna meg a házikönyvtár kialakításához, s egyre több múnkáscsaládban is tekintélyes kis gyűjteményeket őriznek. Az az ellentmondásos helyzet állt elő — de ennek tulajdonképpen csak örülhetünk —, hogy a televíziózás általánossá válása mellett is mind többen szakítanak időt az olvasásra, a művelődés, a szórakozás e módjára. Az iskolától — ahoL a tankönyveket „megfosztották” egyeduralkodó szerepétől — a továbbképzésig, mind nagyobb szerephez jut a könyv; a szakkönyv és a szórakoztató, nemes irodalom. A KÖNYV erősbödő „hely- foglalását” jelzik egyébként az egymást követő ünnepi könyvhetek is, ahol évről évre, alkalomról aLkalomra mind több könyv fogy el a boltokból és a sátrakból. Jóllehet, hajlamosak vagyunk az ünnepi könyvhetek kapcsán is a forgalmi adatokat, a kereskedelmi megfontolásokat emlegetni — mégiscsak jelzik a növekvő érdeklődést! —, nem hallgathatjuk el. e rendezvénysorozat legfőbb erényét: A könyvhét a könyv ünnepe, s mint ünnep a megismételhetetlen, az egyszeri találkozásoké. (S ez akkor is így van, ha író—olvasó találkozók, irodalmi estek az év niás napjain is voltak, lesznek.) Az ünnepi könyvhét megrendezésével ugyanis elsősorban a könyv és az emberek belső kötődését, egy- rnásratalálását szerétnek erősíteni és elősegíteni. Mert igaz: a legcsodálatosabb alkotás is csak akkor él, ha kézbe veszi, s belemélyed az olvasó. A betű betű marad. amíg visszhangra nem találnak a szavak, a mondaték első estjére, s minden fásultság nélkül, megint az új élmény erejével halolt rá az előadás, csak ismételni tudja tavalyi méltatását, örömmel találkozott újra az előadást megelőző, hangulatteremtő játékokkal, a varon kívüli kedvcsinálással, őrség, gcl, ágyúlövésekkel, egyebekkel, a rendező adott helyre alkalmazó találékonyságának sok-sok jelével, ele igazában újra magát a drámát élvezte, amelynek nem egyszerűen nézője, hanem va_ lósággal néma részese volt. A zsarnok uralma megdöntésének szükségessége. Egisztosz elpusztításának elkerülhetetlensége egy pillanatig sem vitás, a dráma kérdése nem is ez. Hanem az. hogyan tovább a zsarnokság megdöntése után; az Elektra képviselte abszolút igazság és az attól elválaszthatatlan bosszú úlaz olvasóban. Ezért örültünk, örülhettünk annak, hogy az idei könyvhéten — amely ezúttal valóban nem ért véget a hivatalosan „megjelölt” könyvheti napokkal, hiszen írók, költők járták még a napokban is a megyét — bőségesen volt alkalmunk találkozni alkotókkal. S ha néha-néha a, megelőző években panaszkodtunk is, hogy legismertebb, s talán legolvasottabb, vagy éppen vitát fölkavaró íróink, költőink közül keveset láthattunk szűkebb hazánkban, idén nem lehet okunk panaszra. A gyermekirodalom ismert alkotóitól a közéleti irodalom jeles művelőiig számos könyv szerzője fordult meg Borsodban és Miskolcon. S jóllehet valamennyi találkozót nem kísérhettük figyelemmel — minden napra jutott belőlük három-négy, de olykor több is — tapasztalataink birtokában talán így is nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk el: jól szolgálták az ügyet, gondolatébresztöek voltak, érzelem kavaróak. De ha valamiféle számvetést készítünk, akkor a mérlegmegvonásnál azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy könyvkiadásunk különösen is elismerésre méltóan készült fel: alig-alig akadt olyan beígért új könyv, amelyik lie érkezett volna meg. S a választékkal is elégedettek lehettünk, a gyermekirodalomtól a szépirodalomig, a művészeti kiadványoktól a tudományos művekig, a különböző sorozatok új köteteiig gazdag volt a választék. Ezért is nehéz kiemelni egyet-kettőt a legkeresettebbek közül. A MEGLÉVŐ és igen örömteljes eredmények ellenére sem hallgathatjuk el — a ponlois mérleg elkészítésével még nem készült el a könyvkereskedelem, de az bizonyos: a tavalyinál nagyobb forgalmat bonyolítottak el —, hogy az Olvasó népért mozgalomban sok még a feladatunk, a tennivalónk. A rendszeres olvasóvá nevelés — különösen a felnőtt lakosság körében — még csak megjelölt cél. Az ünnepi könyvhét programjai, említett találkozói éppen ezért nagyon fontosak számunkra, hiszen a kapcsolatteremtés, az elkötelezettebb érdeklődésfelkeltés segítői. Hatásukat a jövőben „váltjuk be”, amikor leeméljük a polcról a most vásárolt könyveket, vagy amikor újra betérünk a könyvesboltokba egy-egy, már ismerősen, vagy majdan ismerősen csengő nevű szerző műveiért, és amikor a könyvtárakban keresünk magunknak olvasnivalót — pihentetésül. Csutorás Annamária ni áldozattal, tragédiával jár. Másképpen fogalmazva: milyen legyen a győztes forradalom további álja? S amikor a játék felejthetetlen sá- rójeleneteként Elektrát fáklyák fényénél eltemetik a vár árkába, mi pedig gyászoló százakként nézzük együttérzőn e szertartást, még inkább átérezzük e lány tragédiáját: beteljesült, amiért másfél évtizedig küzdött, amire vágyott, de utána nem tudta a jobb, a racionálisabb lépést megtenni, önmaga lett pusztulásának okozója. A tavalyi együttes — egyetlen változással: Krizolémiszt most Marsok Gabi jeleníti meg — megújította élményünket. Maradéktalan erővel és hatással. Szívesen ajánljuk az előadást az igaz művészetet kedvelők figyelmébe. (Péntek és szombat után ma este van a harmadik előadás, hétfő a tartalék esönap.) (benedek) Benedek Miklós Fotó: Szabados György A diósgyőri várban Szerelmem, Elektra ján, vagy a racionalista szükségességet követve jó útra téríteni a félrevezetett embereket és velük új életet IcezdeGondolatok a könyvhét után ■tok egy másik emberben
