Észak-Magyarország, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-06 / 133. szám

1976. június 6., vosarnap E5ZAK-MAGYÄRÜRSZÄG 7 Á hajnalok indítói KÖZÉPMAGAS, élete de­lén már túljutott ember léptei kopognak a járdán. Martintelep lakóházai — ahol Csonó Lajos is él — még sötétek. Éjszakai sö­tétség borítja a nagy ipar­város házrengetegeit is, csak a Baross Gábor utcai forgalmi csomóponton vil­lognak a sárga színű lám­pák. Kip ... köp ... A város vérkeringésének egyik indítója három na­pon át hajnali fél négykor, s minden negyedik nap, mint ma is, éjszaka egy órakor kel. A kihalt lakó­telep, a kihalt város utcá­in hóban, sárban, esőben, fagyban 40 perces gyalog­lás után ér az MKV köz­ponti telepére. A hajtó- anyag-feltöltés, az olaj- és a fékpróba után az 1-es jelzésű csuklós autóbusz elsőnek három óra 30 perc­kor indul útnak a Tiszairól. A papírgyár felé halad­va, utas még ritkán akad. A város főutcáján még nincs forgalom. A motor vidáman duruzsolva rohan terhével. A motor kipufo­gójának recsegő hangja, mintha riadót verne a szűk utcák házai között: ébredj Miskolc, új nap kezdődött. A papírgyárnál fordul a kocsi, s ahogy visszafelé halad, futnak a megállók, úgy sokasodik az utasok száma. Csonó Lajos — lá­tásból — sokukat ismeri. Tudja, hogy az egyik utas pék, a másik volános, a harmadik vendéglátós. — Szervusz, Lajos'bácsi. — Szervusz. Nyúlánk fiatalember, Schadt Nándor lép fel a kocsira. A Leonov brigád vezetője, amelynek Csonó is tagja. A 15 ember már kétszer érdemelte ki az arany fokozatú kitüntetést. ÜJABB ISMERŐS a ko­csiban : Simon József, az Április 4, brigád vezetője. Lassan összekerülnek a vá­ros vérkeringésének indí­tói, mozgatói. Jó érzés a közlekedésiek nagj’ család­jába tartozni. Csonó Lajos a 22. évét tölti mór a vá­rosi közlekedés szolgálatá­ban. — A vállalat megalaku­lásakor. a kezdet kezdetén kerültem ide. Akkor még kevés volt, s nem ilyen mo­dern az autóbusz. Akkor felesleg volt a gépkocsi- vezetőkből is. Csak a har­madik próbálkozás után si­került bejutnom a közle­kedéshez. Négyen jöttünk, .jelentkeztünk. Azt mond­ták. „rakják ki a papíro­kat”. A négy közül engem választottak, mert már volt gyakorlatom autóbuszveze­tésben 'is. Akkor ez a fel­vétel főnyereménynek szá­mított. Nem bántam-e meg? Ugyan! Azóta saját házat építettem. A lányom itt dolgozik á közlekedési vállalatnál. Van egy kis unokám, még bölcsődcs, de már csinálom neki a he­lyet. A közlekedésre neve­lem. Ilyenkor kell kezdeni, nem? — s derűsen hunyo­rít, mintha nem is éjjel egy órakor verte volna fel a vekker, s nem tudná ma­ga mögött az első csúcs- forgalmat. Az első csúcson már túl van Schadt Nándor is, aki 13 éve van az MKV-nál. — Tizenegyedik éve já­rok az 1-es vonalán, s 8 éve csuklóssal járok. Ál­landóan a csúcsforgalom­ban dolgozom. így szok­tam meg. Hajnalban kez­dünk — ma például 4.35- kor indultam, s reggel 8, fél 9-ig vagyunk szolgálat­ban. Úgy 13 óra tájban kezdődik a műszak máso­dik fele, s tart 18—19 órá­ig. Jó, hogy közben van egy kis pihenő. Az ember a csúccsal kezdve nem bírná egyhuzamban. Nagy em­bertömegek özönlenek az üzemekbe, vállalatokhoz. Olyan a hajtás, hogy nincs idő harapni valamit, vagy egy pohár vizet inni. Még­is elégedett ember vagyok, megtaláltam itt a számítá­somat. Azt mondja, hogy jut idejük társadalmi munkára is. A MÁV-telepi kisegítő iskolát patronálják, s most is földmunkát akarnak ott végezni. Részt vesznek az egy 'napot Miskolcért moz­galomban. A brigád egyik tagja Szirmabesenyőn épít­kezik, s a brigád segít ne­ki az /Otthon megteremté­sében. Simon József alig hat éve került autóbuszra. Előt­te bányászkodott Edelény- ben. Az MHSZ-nél megta­nult gépkocsit vezetni, s a katonáskodás után itt kö­tött ki Miskolcon. — Megszerettem a veze­tést, és szeretem ma is. Jó dolog érezni, hogy naponta ezer és ezer embert segít­hetünk mindennapi felada­taiban, a munkahelyre, az iskolába, az otthonba szál­lítjuk őket. Urbán János és Ádám Antal egyidőben: 1972-ben kerültek az MKV-hoz. Ur­bán azt mondja: igaz. kez­detben nehéz volt beillesz­kedni a kollektívába. Szá­mára ez igen jól sikerült, hiszen m'a ő a Ságvári bri­gád vezetője. — Két szakmám is van — mondja Ádám Antal — mégis az auíóbuszvezetést választottam. Ezt csak sze­retni lehet, másképpen, kü­lönösen most, nem bírná ki itt az ember. A város közlekedési vér­keringésének indítóiban van egy rossz, szerintem túlzott érzés: — Bennünket sokan szid­nak ... A sűrűn utazók közé tar­tozom. Igaz, van eset, ami­kor egyik-másik utas ok­kal, ok nélkül panaszkodik az autóbuszvezetőre. De- hát, ha számításba vesszük, hogy az MKV naponta kö­zel. s olykor több mint fél­millió utast szállít, s eb­ből 360—365 ezret autóbu­szon, a panaszok majdnem jelentéktelenné silányod- nak. Az utasok és a gépkocsi­vezetők panaszainak van viszont egy közös okuk. ,A Gömöri felüljáró építése miatt minden forgalom az egyetlen főútvonalunkon zúdul végig. Hozzátéve — szerencsétlen véletlen — a Széchenyi utcán hol fel­bontják, hol lefedik a jár­dákat. épületeket javíta­nak. bontanak. Ezek együtt járnak a fejlődéssel. Vannak káros gyakorla­tok is. Káros gyakorlat/ a főutca két oldalán ott vesz­tegelnek a személv- és a tehergépkocsi k. Különösen a villanyrendőrnél csodá­latra méltóan mindig csúcs­forgalomban állnak ott a tehergépkocsik élelmiszer­rel, vasáruval megpakolva. Az 1-es gyorsjárat menet­ideje a Tiszai és a papír­gyár között 30 perc. Az utas morog, az autóbusz- vezető ideges, mert a Ti­szaitól a városi Tanácshá­zig 20—25 percet felemész­tenek a közönyösségből fa­kadó forgalmi akadályok. Ez az oka, hogy négy autó­busz is felzárkózik egymás mögé. Jogos a közlekedési­ek kérése: — CSAK ÉGY KICSI­VEI, több megbecsülést, megértést... Ha szabad kérni: ne rakodjanak csúcsforgalomban a főut­cán a teherkocsik . .. hagy­ják szabadon az autóbusz­megállóhelyeket. , A kérés önmagában ke­vés. A köz érdekében eré­lyes intézkedésre is szük­ség van. Csorba Barnabás Zempléni szerzők Éppen húsz esztendeje, hogy a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsának kiadásában megjelenik a Nemzetközi Mezőgazdasági Szemle című folyóirat. A Moszkvában M. Krasznov irányításával szerkesztett folyóiratnak a fő célkitű­zése az. hogy a mezőgaz­daságban elért tudományos és élenjáró tapasztalatok­ról szóló tanulmányokat megjelentesse, a tapaszta­latokat elterjessze. Ezért a folyóirat az orosz nyelvű kiadáson, kívül a KGST- tagállamok nyelvén is megjelenik. A folyóirat legújabb szá­mába 33 bolgár, csehszlo­vák, lengyel, magyar, NDK-beli és szovjet tudós írt tanulmányt, s közöttük örömmel fedeztük fel két zempléni szerző: Kapás Pál és dr. Obzsut József nevét, akik „Vertikális in­tegráció a szőlészeti és bo­rászati termelésben” cím. me] számolnak be az' öt évvel ezelőtt létrehozott Tokaj-Hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát termelési körülményeiről, kereskedelmi tevékenységé­ről, gazdasági eredményei­ről és a kistermelőkkel ki­alakított együttműködés ta­pasztalatairól. Hangsúlyoz­zák tanulmányukban, hogy a borkombinát a magas fo­kú vertikális integráció egyik korszerű hazai gaz­dasága, amelyben megva­lósul a magas szintű esz­köz- cs tevékenység-kon­centráció, ami bizonyítha­tóan eredményesebb gaz­dálkodással jár. A zempléni szerzők ta­nulmányát a moszkvai központi folyóiraton kívül a tagállamok saját kiadású orgánumai is közlik. Ami az emberi boldogé teszi Az üvegházban csend és színek veszik körül a virág- kertcszt Az üvegház páradús le­vegőjében önkéntelenül mélyebbeket lélegzik a be­toppanó idegen. Aki vé­gignéz a 25 méter hosszú­ságban futó zöld növények erdején, magával ragadja a látvány szépsége. Páfrá­nyok, hegyes tigrisfüvek, borostyánok ... Amott tompazöld cserepekben gu­mós begóniák sora. Kalas Zoltánná a sátor­aljaújhelyi kertészetben dolgozik. Virágokat nevel, növényeket szaporít: kö­nyökig mélyed keze a me­leg, porhanyós földbe. Sa­játjává vált e munka. Pe­dig volt idő, amikor nem tudta volna elképzelni az életét tanítás nélkül... * — Húsz évig gyerekeket tanítottam. Nagyszerű hi­vatás ez, egész tudásom­mal, lényemmel azon vol­tam, hogy teljes embere­ket neveljek a tanítványa­imból — emlékezik azok­ra az időkre. — A beteg­ség nem hirtelen jött. Las­san, alattomosan támadott. Ma is látom a gyerekek ijedt arcát, amikor az osz­tályban elfogott a rosszul- lét. Előbb az idegrendsze­rem őrlődött, aztán fizi­kailag is leromlottam. Az állapotom egyre csak sú­lyosbodott — egészen a munkaképtelenségig... Hosszú hónapokat töltöt­tem kórházban, szanatóri­umban. Bénult tehetetlen­séget éreztem, amikor bi­zonyossá váll: többé nem taníthatok. A betegség, a lábadozás idején egyetlen akarat élt benne. Újra egészséges len­ni, mielőbb meggyógyulni testileg-lelkileg. S újra dolgozni, mindenáron. — Munka nélkül nem is ért volna az életem sem­mit. Jó, hogy idejöhéttem, a kertészetbe. A munka­könyvembe ez került: ker­tészeti munkás. Más embe­rek, más környezet vett körül, megszerettem a mun­katársaimat. Megnyugtató. lag hatott rám, hogy befo­gadlak. Tudtam jól, hogy nem szanatóriumba jöttem, hanem dolgozni. Az üvegház négy szár­nyát keskeny folyosó köti egybe. Az asztalokon egyre több a cserép: szaporodnak a növények, gyökeret eresz­tenek a maréknyi termé­keny földbe. A virágok ne­velőjének jólesik, ha az asszonyok elismerően bólo­gatnak: — Csuda egy keze van, minden növény megfogan utána! — Érti is a dolgát. Ren­geteg virágos könyve van otthon, mindig azokat bújja. Kalas Zoltánná virágker­tész az új tevékenységtől kapott új erőre. Tanácsta­gi munkáját is egykettőre a régi lelkesedéssel végez­te, Tizenhárom év alatt ta­pasztalatot is, gyakorlatot is szerzett. Nemrégiben új boltot kapott a környék, az utakat is felújították. Ta­valy vette ,át a rangos ki­tüntetést: a Munka Érdem­rend bronz fokozatát. — Hasonló nagy örömet akkor éreztem, amikor a kertészetben tanfolyam ve­zetésével bíztak meg. Hát újra tanítani fogok! A ré­gi lendület vett rajtam erőt, a férjemre is átragadt a lázas készülődés. Hossza­san tervezgettem az órái­mat: nagy felelősség fel­nőtteket tanítani. Munka után, ha hazatérek, már nem a tétlenségre ítélő fá­radtságot érzem. Szeretek rajzolni, festegetni. Nem­régiben egy pályázaton vet­tem részt: a SZOT hirdet­te, Hivatásom a munka címmel. Leírtam mindazt, amin keresztül mentem. S hogy mit jelent számomra: újra teljes értékű ember­ként dolgozhatom. Dicsérő oklevelet kaptam érte. Az üvegház párájában csend és színek veszik kö­rül Kalas Zoltánnét. Akik ismerik, tudják róla, hogy a meg-megújuló változás, a fejlődés jelenti a legna­gyobb örömet munkájában. Ha a maga ültette növény új földben kan erőre. Mikes Márta Kép: Laczó József Németh Sándor: Holdtölte A Jjjl* úgy járta be a falut, akár tiszta időben a harangszó: ■— ölik egymást!... Bi­cegő Szegedi már egv órá­ja veri s kergeti villanyél­lel legjobb komáját. Ka­szás Jakabot... A hírt Nótás Varga éj­jeliőr hozta a majorból a faluba. A rendőrhöz, vagy az elnökhöz akart menni először, de mivel mindket­tő túl lakott a kocsmán, oda szaladt be először, hát­ha már ott leli valamelyi­ket. Vagy húszán voltak mór az ivóban, mert a kocsmáros öt órakor ki­nyit, hogy a hajnali uta­zók. meg a gépgyárba igyekvők is megkapják a magukét, persze a kocsiso­kat, meg a traktorosokat nem is számítva. Az éjje­liőr úgy darálta az újsá­got, hogy alig kapott leve­gőt az első féldeci után. Mivel többen is faggatták, megivott még hármat, és csak utána indult elnököt és rendőrt keresni. A kocsmában . az embe­rek hitetlenkedve ingatták a fejüket : — Ez nem igaz! Szegedi és Kaszás a legjobb bará­tok. Valaki még ezt is mond­ta : — Ez a szélűtől! Nölás Varga már az este is ivott, és ha iszik, még az egyen­ruhás rendőrt is összekeve­ri a revei'endús pappal .. . Pedig minden igaz volt. Az is. hogy ezen a haj­nalon a Nap utolérte a Holdat, A naptár szerint július ll-e volt. A Nap 3 óra 58 perckor kelt és a Hold ugyanabban a perc­ben tűnt el. A két égi óri­ás a földről nézve, csak egyetlen pillanatra láthat­ta egymást. A Hóid olyan gyorsan bújt el, mint aki­nek mindenből elege van, a Nap pedig azonnal csil­lagszórót játszott; kéve­szám küldte a fényt a Föld felé. Ezek a fénykévék lát­hatták először a két öre­get. De a fénykévéket egyetlen rendőr sem tudja kihallgatni. Az elnök ™eg a rend­or par perc eltéréssel hét óra körül ért ki a majorba. Az elnök fekete Volgával jött. a rendőr biciklivel. A rend­őr csontos arcú, fekete em­ber — öt eve került a fa­luba. Az elnök itt született, és amíg az eke szarvát fog­ta, minden titoknak benn­fentes ismerője volt. Jó másfél évtizede az ó alá­írásához tartotta magát a falu fele. Akkoriban úgy nézett: ki, mint egy vásári díjbirkózó, most meg, ahogy Nólás Varga mond­ja: „Olyan vékony, akár a gróf, és úgy szövi a szót, akár a pók a hálót...” Ti­zenöt közös év festette szürkére a haját, az isko­la meg a technikum a gondokkal közösen vitte el a gyomra felét. Két év óta üres szipkát rág a cigaret­ta helyett. Szinte beláthatatlan rét öleli a majort. Éppen a bejárat előtt cigányzab. meg magvas tarackbúza ka­lászait ringatja a szél. Az elnök még a kalászok tán­cát nézi, amikor ráköszön a csontos arcú rendőr. — Igaz lenne?! Az elnök foga alatt han­gosan reccsen a szipka lúd- tollszára. Ügy telel, hogy szinie csikorognak a fogai: —■ Mese!... Ez a két öreg úgy volt együtt min­dig. hogy még a biblia se tud különbet. Aki mást mond. az hazudik, és ezt a Nótás Vargát úgy kéne seggbe rúgni, hogy még a faluból is kiszálljon. De ez már a te dolgod!... Hát van olyan épeszű ember, aki elhiszi, hogy egy éle­tet barátságban leél két öreg és a nyugdíj előtt há­rom hónappal meg ölni akarja egymást?!... Az öregek ügyet se ve­tettek az elnökre, meg a rendőrre. Komótosan ki­várták amíg azok köszön­nek. A rendőr vérnyomo­kat keresett, de az elnök azonnal észrevette, hogy Kaszás Jakab jobb szeme helyén csak daganat van. Bicegő Szegedinek pedig egyetlen gomb sincs a ka­bátján, A kérdezést a rendőr kezdte: — Igaz, hogy maguk ma hajnalban meg akarták öl­ni egymást? Az öregek először egy­másra néznek, aztán az elnökre, a rendőrre, majd hunyorognak, es mint aki­nek más dolga sincs: rö­högnek. A félszemü Ka­szás felel: — Aztán ki volt az a marha, aki ilyet mondott?! Amikor a rendőr már át­ment a tejkezelőbe, az el­nök vette elő Kaszás Ja­kabot. Mindössze a daga­nat érdekelte. Az öreg Ja­kab ránézett a komajóra, aztán sercintett egy hegye­set : „Hát ha ez érdekel, akkor nézd meg a Rózsit. Olyan bornyút ellett az előbb, hogy alig győztük segélni a komával. Ügy vergődött. hogy nekem csak a bal szemem örül­het ...” Az elnök a major kapu­jában várta meg az őr­mestert. Nevetett, amikor a rendőr odaért. „Na ugye, megmondtam! Ezt a Nótás Vargát" most aztán tényleg meg kell nótáztatni! .” (Nótás Vargán nt'|gya kévékén kívül a mai napig sem sejti senki, hogy min­den igaz volt. Bicegő Sze­gedi a két kezével, meg a villanyéllel szerzett magá­nak igazságot. Azt ugyanis már alig tartja valaki szá­mon, hogy Bicegő Szegedi valamikor Kaszás Jakab apjánál volt cseled, kerek kilenc esztendőn át A gazda fia altkor is barát volt. és az maradt két hét­tel ezelőttig. Akkor ugyan­is Bicegő Szegedi az' kér­te a barátjától, hogy a nyugdíj végett inon mór alá neki egy papirt arról a hajdani cselédségről Ö mór megiratott dátumról dátumra mindent, a kér­vényben. de hát tanuk kellenek, arra illetékesek, akik tudják a valóságé1 és hitelt is érdemelnek Ez a ..hitelt érderhlés” törte el a lándzsát. Bicegő Szegedi lizennégv napon át ké'"t. de az utolsón csak kapott, öt­perces oofozós után. Ténv; hogy a hivatalos szervek szabályosnak találtak az aláírást. Arról, hogy ezen haji.a- lon holdtölte volt. senki sem tudott a faluban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom