Észak-Magyarország, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-22 / 146. szám

1976. június 22., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 QU Á szegedi ipari vásár eb­ben az esztendőben a cente­nárium jegyében készül a megnyitóra. Dokumentumok igazolják, hogy 100 évvel ezelőtt, 1870-ban már „Or­szágos Ipar-, Termény- és Állat Kiállítás” volt Szege­den. Egy díszes oklevél ta­núsítja, hogy Reinhardt Jó­zsef gyulai cukrászmestert a kiállítás vezetősége „Érdem­éremmel tünlelte ki jó ízlést tanúsító cukrászati termékei­ért”. Csak kuriózum, hogy az oklevél egyik aláírója Ba- kay Nándor gyáros volt, aki ugyancsak száz esztendeje fejlesztette a szegedi ken­derfeldolgozó ipart valódi gyáripari szintre. A vidéki Városok szaporo­dó vásárainak sorában né­hány évvel ezelőtt a kormány rendet teremtett, s a két je- ■ lentösebb „vásárváros". Sze­ged és Pécs megegyezett ab­ban, hogy a páratlan évek­ben Pécsett, a páros eszten­dőkben pedig Szegeden tar­tanak ipari vásárt. A gesztus a pécsieké, hiszen az első sze­gedi vásár a páros évben, 1870-ban volt. A szegedi vá­sár is kinőtte lokális jelle­gét, s bár az ország déli te­rületének ipara van túlsúly­ban, mégis országos jellegű lett. Hazánk tizenkilenc me­gyéjéből és a fővárosból ösz- szesen 249 kiállító jelentke­zését fogadták el, s ha nem Is valami nagy nemzetközi jelleg, de 77 jugoszláv kiál­lító is részt vesz a szegedi vásáron. Budapestről 74. Sze­gedről 52, Csongrád megyé­ből 23, Békésből 22, Bácsból 19. Baranyából 10, Szolnok megyéből 8 kiállító jelzi a megjelenés sorrendjét is. A szegedi ipari vásár te­rülete összesen 20 ezer négy­zetméter, melyből a fedett kiállítási rész 7400 négyzet- méter. A legnagyobb pavilon — amely a BNV-ről került Szegedre — 2400 négyzetmé­ter alapterületű. A pavilont korábban „olasz csarnoknak” nevezték, mert a budapesti vásáron Olaszország nemzeti pavilonja volt, de most új nevet kapott a csarnok: C- pavilon, azaz centenáriumi. Nagyobb csarnoknak számít a B és az A kiállítási terü­let, de újabbakat is építenek a régiek mellé. Az állami gazdaságok bemutató terme lesz az N-pavilon, az M jelű pedig az építővállalatoknak ad helyet. A legnagyobb csarnokot a tavaszi vihar megtépázta, a borílólemez legfelső sarka leszakadt. A szerelők most reperálják a csarnok tetejét. A kiállítók között majd­nem minden neves hazai vállalat megtalálható. A Vi­deoton legújabb termékeivel jelentkezik, állítólag a most sorozatban készülő Minividit árusítják is a vásárban. A Kendertonó és Szövőipari Vállalat legújabb zsák! zsi­neg, kötél és halászhálóit mulatja be a hagyományos és keresett termékei mellett. Az Ikarus, a Lehel, a VBKM, a KIM ugyancsak ígér új termékeket. Az AG- ROKER elsősorban a kisgaz­daságok, a háztáji segítőit hozza el a szegedi vásárra: kisgépek, kémiai szerek, jó­szágtartó építmények és be­rendezések sorában várható újdonság. A vásárigazgatóságon el­mondták, hogy hamarosan elkészül az évkönyvük „A Szegedi Ipari Vásár és Ki­állítás 100 éve” címmel, a vásár újságja két alkalom­mal jelenik meg. Szép tor­májú a belépő — olyan mint a pécsi tv-torony belépökár- tyája —. levelezőlapnak is használható, a színes nyomás a száz évvel ezelőtti vásár elismerő oklevelének repro­dukciója, de lesz külön le­velezőlap is, s a vásár ide­jén alkalmi postahivatal mű­ködik. Filmet is készítenek a vásár történetéről, amely­nek zárókockáit a most meg­nyíló centenáriumi kiállítá­son forgatják A Csongrád megyei és a szegedi tanács külön nagydíjat. a vásárigaz­gatóság pedig centenáriumi nagydíjat ad a legjobb ki­állítóknak. A szegedi vásár programja változatlan: a ter­melők, a kereskedelem és a fogyasztók találkozója. Talán nagyobb szerepet játszanak az idei vásárban a jugoszláv kiállítók. Nem csupán a szomszédos Vajdaság ipara, hanem egész Jugoszlávia ipa­ra és kereskedelme képvisel­teti magát Szegeden. Hang­súlyt kap a határ menti áru­csere és gazdasági, termelési kooperáció. Gazdagít István r A Tokaji Vas- és Fémipari Szövetkezet, vagy ahogyan termékeinek már nemcsak belföldi, hanem líülföldi vá­sárlói is ismerik: a TOVA- FÉM egyre inkább speciali­zálja magát a környezetvé­delmet, az emberek egészsé­gének védelmét szolgáló be­rendezések gyártására. 1970- ben még csak 21 millió fo­rint volt a szövetkezet ter­melési értéke s 1.9 millió fo­rint nyereséget értek el. A rekonstrukció, a korszerű, keresett gyártmányszerkezet j eredmenye. hogy az elmúlt évben termelési értékük meg­közelítette a 85 millió fo­rintot. nyereségük pedig 8,4 millió forint volt. Képeinken a TOVAFÉM két „környezetvédelmi” gyárt­mányát. a füstgáztisztítót és a nagy teljesítményű por­szűrő berendezést mutatjuk be. Sajnos még csak a szabad ég alaíí szerelik a KH—2-es füst. gáztisztiíőt, amelyből az idén már 20 darabra kaptak meg­rendelést. A „Tokaj” porszűrő-berendezés a szövetkezet saját konstruk. ciója. Nemcsak a hazai üzemek részére, hanem exportra is gyártják. (P. S. — Sz. Gy.) A Papírgyárnál új mederbe terelik Á Sajó-lorkolatlól a lilla­füredi Erzsébet sétány vé­géig 21 kilométer hosszan kanyarog a Szinva patak medre. A lillafüredi részen nyáridőben jórészt üresen ásít, mert a forrás vizét cső­vezetékbe táplálják, és meg- i issza az örökké szomjas nagyváros. Ilyenkor a Há- mori-tó túlfolyása és néhány patak (Csanyik. Köpüsvöl- gyi. Pereces, Lyukó stb.) vi­ze az. amit a városban Szin- vakónt tisztelünk. © Tisztelünk? Az az igazság, hogy a Szinva vize már ré­gen nem üdítő látvány, szennyezik a mellette levő üzemek és — amiről keve­sebbet oeszélünk — számos miskolci is szemétlerakó helynek tekinti. Tavaly nyá­ron, amikor a Miskolci Köz- tisztasági Vállalat emberei nem kis fáradtsággal ' tisztí­tották a medret, elhullott ál­latok maradványaitól lyukas lavórig talállak benne min­dent. A Szinva rendezése és- részbeni lefedése 1988-ban kezdődött. Addig jószerivel abban az „ágyban” folydo­gált, amit vájt magának. A munkálatoknak még nagyobb lendületet adott az 1974-es árvíz, amikor a máskor sze­líd Szinva megmutatta, mi­lyen nagy kártételekre képes. (Az 1974-es árvíz idején egyébként magasabb vízál­lást mértek a Szinvában, mint az 1800-as évek végén, amikor ugyanez a patak lo- lyammá duzzadva, elborítot­ta és romba döntötte Mis­kolc jelentős részét. 1988-tól napjainkig a 21-ből 14 kilométeren végezték el a meder rendezését, támfala- zását és burkolását. Néhány kiemelt helyen: a Tanácsház tér mögötti parkírozónál, a Beloiannisz utca és az M3- as út átkötésénél pedig be is fedték a Szinvát. A „fe­dél” betonja bírja a közúti forgalom terheit is. ily mó­don 3 híd építését spórolta meg a város. (A hidak létre­hozása lényegesen többe ke­rült volna.) Sokan úgv vélik, hogy a következő években a Szinva teljes hosszában befe­dik a medret, ám erről szó sincs. A rendezési munkála­tokra már így is 48 millió a Szint forintot költött a város. (A belvárosban egyes szakaszo­kon minden kilométer 6 mil­lió forintba került!) Könnyű elképzelni, mennyit kóstálna a 21 kilométer hosszú meder befedése. © Jelenleg a Papírgyárnál dolgoznak a mederrendező munkások. Itt egy kilométer hosszan új mederbe terelik a patakot, hogy esetleges ár­víz idején se okozhasson kárt a gyárnak. Elég volt ugyanis egy nagy esőzés, hogy veszélybe kerüljön az üzem termelése, s ezzel együtt export feladatainak teljesítése. A munkálatok ez év januárjában kezdődtek és év végéig jórészt be is feje­ződnek Időnként már az új mederrészben is látnak vizet az arrajárók, de ez ne té­vesszen meg senkit! Csupán arról van szó. hogy amíg be­temetik a régi meder cgv- egv szakaszát, ideiglenes gá­takkal átterelik a vizet liosz- szabb vagv rövidebb időre az újba. Sebes folyású patak a Szinva. A szóban forgó egv kilométeres szakaszon példá­ul nem kevesebb mint 9 mé­ter a meder esése! Éppen ezért 3 vízlépcsőt képeznek, hogy ne rombolja a frissen elkészült burkolatot a roha­nó víz. A meder teljes hosszában előreláthatólag 1980-ra feje­ződnek be a rendezési mun­kálatok. Jövőre az alsó- és felsőhámori, illetve lillafüre­di szakasz kerül sorra. Még egy fontos hír a Szin- vával kapcsolatban: a Dél­borsodi TÖVÁL az összes városi vízfolyáson nagyará­nyú tisztítási munkálatokat kezdett. Kipucolják a Szin- ván kívül a Hejöt és a Pe- ceágakat is. Súlyos milliókba kerül ez a munka, s rajtunk, miskol­ciakon is múlik, mennyi ide­ig lesz látszatja. A patakba dobált sok-sok kaeat csúf látvány." ráadásul komoly ve­szélyt is jelent, hiszen a le­fedett Vészek tisztítását ed­dig még nem sikerült meg­nyugtatóan megoldani. Ha ezeken a helyeken fölhalmo­zódik és gátat képez a hul­ladék. akkor bizony vésze­sen magasra duzzadhat a víz egv-egy kiadós esőzés után. jóllehet a meder támfalai körülbelül egv méterrel ma­gasabbak a rendezett része­ken az, 1974-es árvíz szintjé­nél. Nem kívánatos a hulla­dék természetesen egészségi okokból sem. (hekes) Az országút szürkéje mel­lé mindenhol az árokpart zöldjét ragasztotta a termé­szetfelelős. Igaz. néni széles csíkban, de annál hosszab­ban. Es ez a zöld szegély együtt fut az úttal, a „kilo- méterkö”-táblákkal. néhol t ark it va vi rágkeverékkel. máshol díszítve fasorral. A vándornak pihenőhely a fű selyme, a jószágnak széna, természeladta, olcsó takar­mány. Az árokpart árulkodik a vidékről. Elsősorban az arra élőf emberekről; azok szor­galmáról, törődéséről. Mu­tassátok az árokpartotokat, megmondom, milyen gazdák vagytok! Akár közmondássá is válhatna ez a hirtelen költött változata egy régi szólásnak. 4= Amikor felegyenesedik és a kaszát nyelére állítja, bi­zony a szerszám jóval ma­gasabb nála. Talán ágasko­dik is. mialatt felfelé nyúj­tott kezében a fenőkö éllel áldja meg ezt az évezredes paraszti kellékek Sokan azt tartják, a pa­rasztember legjellemzőbb szerszáma a kapa. Állítom, tévednek. A kasza, az az igazi jellemzője. Jelképe ez a nyeléhez annyiszor, de mindig kétféleképpen állít­ható szerszám. A kaszában ott van a paraszti élet egész keresztmetszete. Nehézsége, férfiassága, verejtéke, és ott van a szépsége. Sőt — a tör­ténelemben jó néhányszor kiegyenesített kaszával je­lentkező — dühe is. Mindez egy asszonyról ju­tott eszembe. Egy asszony­ról, alti alacsonyabb, mint a nyelére állított szerszám, aki — igaz, nyújtózkodva, de — úgy kezeli azt a fenőkövet, hogy az bármelyik férfinak becsületére válna. Akivel a Bodrogközben, a karosi ha­tárban találkoztunk, aki után a renden száradó fű jelezte: az előző órákat nem tétlenül töltötte. Manapság ritkaságszámba megy kaszáló nőt látni. (Mondhatná valaki rosszmá- júan, hogy férfit is.) Éppen ezért, aki kezelni tudja ezt a termést betakarító eszközt, tudományát nem minap sze­rezte. Mint ez az ősz hajú, vékonyka "asszony sem, itt a karosi töltésen. — Lánykoromban, a má­sodik háború idején kellett először kezembe venni a ka­szák Hatan voltunk testvég rek, de egyedül én voltam\ lány. Négy fivéremet elvit­ték katonának, apám bete­geskedett. így a kényszer az én kezembe is szerszámot adott. Vetettünk, kapáltunk, arattunk. Sorba, ami jött. Férfi módjára. A kényszer szoríltatta elő­ször a kasza nyelét Szal- kovszki Emőnével. a világ­háború idején. Most inkább a szorgalom. Segít az urá­nak. aki tanyagazda a ter­melőszövetkezetben, és így csak este tudna 1 kaszálni. Márpedig az állal oknak, ha azt akarják, fejlődjenek, te­jet adjanak, takarmány kell. Ezért kaszál Ilonka néni, ezért vettek kaszálnivalót itt az út mellett, ebben a titok­zatos nevű Sandalyka-dúlő- ben. meg 600 métert a csa­torna töltésén. — Van egy tehenünk, egy hónap múlva ellik, és bikát is hizlalunk... Három családot bocsátott, útra a Szalkovszki-házaspár. Az évek múlását trc ősz ha­jak beszélik, meg a ráncok az arcon, a szemek alatt, a napbarnitoüa homlokon. De a szorgalom így 49 évesen is megmaradt. — Tavaly én is beálltam a szövetkezetbe. Ez évre vál­laltam egy hold cukorrépa- földet. Ha mennek felfelé, a répaháznál megláthatják. Ki van egyeselve. csak hát jött rá ez az eső, megint kell kapálni... Itt. még kaszálok egy órát, aztán délután me­hetek a répába. Ezzel majd csak megleszünk már. Az uram is kijön még , este. ő is levág valamennyit... On­nan a miénk, a villanypóz­nától. egészen odáig a há­zunkig. Es mutat visszafelé, az­után meg előre a fákkal ta­kart cseréptetőéi ház irányá­ba. A fenykő, Ilonka néni így nevezi — szégyenkezik is kissé, amikor kérem, hogy a pontos leírás kedvéért mond­ja még egyszer —, szóval a fenykő visszakerül a fakult kék kötény fölé erősített szürke pléhtokba. és a ka­sza más állást vesz fel. Bevallom, szeretem a kasza suhogását. Zene ez. A búza aratásának fortéjától a fű- ltászálás pianójáig, sok-sok suhogás. És mind-mind más zene. De tiszta, mint a nép­dal és, emberi.' Aki sokat hallgatta, kötődik hozzá. A suhogáshoz, a faluhoz, az emberhez. Az árokpart zöldje sokat elárul a vidékről, az ott élő emberek szorgalmáról, rend­szereidéről. És beszél az ál­lattartó kedvről, az olcsó ta­karmány becsületéről. Itt a Bodrogközben sehol nem hoznak magot a szál- és alj- fii vek: rendben vagy boglyá­ban szárad a perje. a csen- kesz; szekéren, batyukban vándorol haza az illatos szé­na. Ilonka néni kaszája után is renden fekszik n töltés füve. a villanypóznától egyre nagyobb már a tarló ' Az országút szürkéjét mindenfelé zöld csík kíséri. Fű festi a zöld csíkot a ka­rosi határban is. de már nem dús, selymes fű, hanem tarló, amelyen szénává szárad a fű. Szorgalmas emberek lak­ják e vidéket. Az árokpart elbeszéli. áj Hajdú Imre Aláírták az Lili kollektív szedését Tegnap, június 21-én dél­után egy órakor került sor a Lenin Kohászati Művek új kollektív szerződésének és új törzsgárda-szabályzatának az aláírására. A kollektív szer­ződést a vállalat több mint 18 ezer dolgozója nevében Gácsi Ferenc, a vállalati szakszervezeti bizottság tit­kára. á vállalat vezetősége nevében 00010 dr. Sseppel- feld Sándor, a vállalat ve­zérigazgatója írta alá. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom