Észak-Magyarország, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-20 / 145. szám

ÉSZAK-MAG VÄROR5ZÄG 4

V976. június 20., vasárnap

Miskolc

A színház alakulása, művészi színvonala egy városban igen sok té- nyezölpl függ, többek között a lakosság Összetételétől, a főiskolák, egyetemek jelenlététől, a helyi sajtó ©s rádió művészi alkotómunka iránti érzékenységétől, a párt- és állami vezetés támogatásától. Mi. a Miskolci Nemzeti Színház művészei úgy látjuk, hogy színházunk milyenségét nem elsősorban a felsorolt tényezőktől kell függővé tenni, hiszen a segíteniakarásl, támogatást érezzük. De van a színház formálásának két alapvető meghatározója, ami mindennél fontosabb; az egyik a műsorpolitika és a közönség, a másik a társulat nevelése és formálása.

A . művészetek alakulása nem minden esetben tudja követni a nagy iramú társadalmi fejlődést. Néha úgy érezzük, hogy egy-egy alko- Uis kiérleléséhez nincs elegendő idő, és mire mégis nyilvánosság elé kerül az adott mű, gyakran elveszti ,, aktualitását”. A Miskolci Nemzeti Színház művészeti vezetése ennek ellenére változatlan következetességgel keresi a szocialista társadalmunkat, életünket mélyen ábrázoló és örömeit, gondjait színesen kifejező drámákat, illetve drámaírókat. Ennek következtében egy aktív írócsoport körvonalai bontakoznak ki a Miskolci Nemzeti Színház közelében: Sza- konyi, Kertész, Páskándi, Bertha és Serfőző személyében. Hogy sikerek, iélsike- rek és bukások is váltogatják egymást, ez természetes, s inkább éltetőerő kell, hogy legyen még az olykori sikertelenség is egy fejlődő, formálódó színház életében. A csak középszerűségre való törekvésnél, a lagymatag gondolatiság keresésénél nem volna bukás, vagy íélsiker sem, csak udvarias mosoly.

Műsortervünk alakulásán elgondolkozva úgy látjuk, hogy a színvonal további fokozásával minden esetben az érthetőség szem előtt tartására kell törekedni. Az elmúlt évek során közönségünk megszerette színházunkat ós segítette kísérletező kedvünket. Mi viszont igyekeztünk minél kevesebb csalódást okozni nekik. Ez löb- bé-kevésbé sikerült is. Bizonyítja ezt például az is, — a számok bűvölete nélkül —, hogy li)7U-ben 7400 bérlőnk volt, ma viszont közel 14 ezer bérlőről adhatunk hírt. Ügy látjuk, hogy a számok mögött nem a kiábrándult bérlők tömege sorakozik. A további jobb kapcsolat érdekében az 1976—77-es évadunkban bemutatóinkról, művészeink munkájáról

rendszeresen kérni fogjuk közönségünk véleményét a jegyirodában és a nézőtéren elhelyezett véleménykutatólapok segítségével.

Azonban a látogatószám növekedése ellenére is érzékeljük a különböző közönségelszívó, -elvonó erőket előadásainkról. E jelenségek okait vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy évados viszonylatiján 85—90 előadási napnál számíthatunk bérlőink 35—40 százalékos távolmaradására. Ilyenkor áll elő az a paradox helyzet, hogy-kitesszük a minden jegy elkelt táblát es mégis akad üres hely. E jelenségek oka nem mindig az előadások milyenségéből fakad, bár ez is előfordulhat. Tudomásul kell vennünk, hogy minden héten legalább eg- napon — de talán többön is — a televízió jóvoltából kevesebb látogatóval vagyunk kénytelenek megelé'- ni. mert ula- milyen sorozat vetítése folyik, amit mindenki szid, de amelyet mégsem akarnak elmulasztani. Ehhez hozzájön még legalább egy futball-” meccs, amely lehet győztes, vagy vesztes, mindegy. így az évad tíz hónapját figyelembe véve. szűkén 40—45 nap van veszélyben a felnőtteknél. De az ifjúsági bérlőknél is teljes biztonsággal

kimutatható, hogy a téli szünet, tavaszi szünet gyenge házat eredményez. A helybeliek nem jönnek el teljes létszámmal, a vidéki tanulók hazautaznak. Ha a vizsgaidő- szakot is hozzávesszük, szintén 40—50 nappal számolhatunk, ahol kint van a minden jegy elkelt tábla. Azt hiszem, már nem is szükséges említenem a mozikban játszott cowboy-íilmek, krimik elhúzó hatásúit.

n zinházunk semmiféle erőszakos szervezést nem hajt végre a bér- letvállások és a lellházakci- ók során. Ügy látjuk azonban, hogy van közönségünknek egy olyan rétege, akik a behirdelett tíz bérleti bemutatóból ötöt-hatol kiválasztanak maguknak, s ezért veszik meg az egész évadra szóló bérletet. Végül is szuverén joguk, hogy a nekik szimpatikus öt-hat bemutatóra jönnek el, vagy mindegyikre.

Egy viszont tény, hogy a színházvezetésnek keresnie kell a közönségiátogatottság növeléséhez a legoptimálisabb formákat, Ezért alaki- ” toltunk élő, közvetlen kapcsolatot a Lenin Kohászati Művekkel, a Diósgyőri Gépgyárral, a MÁV Járműjavítóval, a Csokoládégyárra], a Fonodával, a Nehézipari Műszaki Egyetemmel, a 101. számú Szakmunkásképző Intézettel. a sárospataki Kossuth Tsz dolgozóival, hogy csak néhánj’at említsek a sok közül. De rendszeresen járnak színházba a szocialista brigádok is. és nemcsak strigulákat húznak be a naplóba, magyarán, szólva nem lakkoznak a kulturális feladataik teljesítésénél.

Az, hogy nem minden darab, vagy előadás tetszik mindenkinek minden esetben, azt hiszem, a művészetek törvényszerűsége is. Mi igyekszünk estéről estére összehangolni az értékítéleteket. Bevallom, ez bizony nem könnyű dolog. Meg kell éreztetni az emberekkel azt, hogy a színház nem szolgáltatóművészegyüttes világnézeti megalapozottsága az adott színjátékot illetően mindenkor egységes legyen. Csak az érzékelhelőség kedvéért említem néhány feltételét az együttes egységének: közös intellektus, a mű egészének és részleteinek közös felfogása a színész és a rendező részéről; közös temperamentum, a darab és az egyes szerepele érzelmi magjának közös érzékelése, szintén a rendező és a színészek részéröl; közös fantázia, az alkotóelképzelések összehangol Isága. Szükséges, hogy a művész kialakult világnézete legyen művészi szenvedélyének ,alapja. mert világnézete határozza meg, hogy mit véd és mit támad, mindezt milyen álláspontról teszi.

A színjátszás egyszeri és megismételhetetlen. Ugyanaz az előadás ma lehet sziporkázóan izgalmas, holnap mattabb, kevésbé hatásosabb. Oka elsősorban az. hogy élő emberek csinálják, akik nem tudlak mindig függetleníteni magukat teljesen az őket körülvevő élet hatásaitól. Egy családi konfliktus, egy színházban szerzett öröm. vagy egy rossz Ilii-, más és más hangvételű előadást hozhat létre — hangsúlyozom azért, mert hús-vér élő ember a színész is. Természetesen a művész köteles függetleníteni magát zavaró momentumaitól. Ehhez szükséges, hogy a színházon belül is, de városunkban is biztosítjuk számukra az alkotó munkához szükséges jó légkört.

Ezek társulatunk nevelésének ala ’velő meghatározói, s kell, hogy ez a szellem váljon uralkodóvá a Miskolci Nemzeti Színházban. Ehhez kérjük továbbra is közönségünk és színházbarátaink megértő támogatását.

Sallós Gábor

a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója

a Rákóczi-szabadságkarc idején

i

[ A Magyar Történelmi Társulat, valamint a városi , tanács és a népfrontbizottság közös rendezésében tar- i (ott emlékülésen Veres László, a Herman Ottó Múze- j um történész munkatársa előadást tartott Társadalom i .és gazdaságtörténeti kérdések• Miskolcon a Kákóczi- j szabadságharc idején címmel. A muzeológus régóta i foglalkozik Miskolc XVIII. századi történetének kutalá- ' savai és előadása e korábbi kutatások eredményeire ía- ! maszkodon. Ezekről tájékoztatott a napokban e rövid i összefoglalásban.

L_____________________________

— Különböző helytörténeti

publikációk egyöntetűen

hangsúlyozzák, hogy Miskolc „lelkes híve volt Rákóczinak” és a város 1704. és 1700. elején azért válhatott . a szabadságharc ideiglenes központjává, mert közel feküdt a Rákóczd-birtokokhoz, valamint a diplomáciai szempontból rendkívül fontos Lengyelország és Oroszország felé vezető utakhoz. Fontos, megválaszolatlan kérdés ma-, radt napjainkban is, hogy milijan gazdasági fejlettségi szinten állott Miskolc a szabadságharc kezdetekor, miért lái/iogatla a város a Rákóczi- szabadságliarcot, s annuls mi. Igen jelentősége van a varos történetében. A válasz keresésekor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a korabeli társadalmi szerkezet vizsgálatát, a lakosság felekezeti megoszlását, az önkormányzati testület működésére jellemző több vonásokat.

— Miskolc a diósgyőri koronauradalom szervezetébe tartozó mezőváros, a XVIII. század első éveire, fejlettségét tekintve túlszárnyalta az uradalom központját, Diósgyőrt, amely mint végvár is elvesztette jelentőségét. A lakosság számát nehéz meghatározni; egy 1688. évi lö- rökadó összeírása szerint megközelítőleg 900 család éit itt. A lakosság egyharmada 20—22 céliszervezelbe tömörülve iparral, míg a többi

része őstermeléssel foglalkozott. Érdekes jellemzője e kornak, hogy á magyar városok közül Miskolcon volt a legnagyobb a nemesek aránya az összlakosságban. A d i ósgyőri korona u radalom

két zálogos földesura a Nyá- ry és a Haller család a XVII. században jelentős területeket zálogosított el a Miskolcon lakó Döry és Szepessy családnak, akik a XVIII. század elejére a város leggazdagabb polgáraivá váltak, és bizonyos pénzösszeg lefizetése fejében jobbágyaikat az adózás alól felmentenék, lehetővé lelték számukra az armális nemesség megszerzéséi. A városi polgárság felismerte, hogy az egyéni felszabadulás járhatóbb út, mint a mezővárosi kiváltságok testületi védelme. A XVIII. század első éveiben a Miskolcon lakó nemesek: az összlakosság 35 százalékát lelték ki, de ezeknek túlnyomó része csak egynegy teleknagysággal rendelkezett. Olyan nemes, aki legalább egy portának egy negyedrészét felmutatni tudó jobbágyot, vagy négy zsellért mondhatott magáénak, mindössze 23 akadt akkoriban Miskolcon.

— A korszak vizsgálatánál nem lényegtelen a város lakossága felekezeti helyzetének ismerete. A lakosság teljes egésze a kálvinizmus híve volt. Ök használták a város egyetlen es működő templomát, az avasi templomot. az avasi egyház fennhatósága alá tartozott a zsellérsor, amelynek lakói gondául a Rákóczi-birtokok bér- lelidejének ineghosszabbi tusa, a szeneiről várkapitánytól felvett kölcsön visszafizetésé - nek átvállalása, az 1. Lajostól nyert erdőhasználati jog biztosítása — meg is erősítette. Lényegében a szabadságharc első évében a város kivívta magának azokat a i jogokat, amelyekért hosszú éveken át anyagi áldozatokat nem sajnálva küzdött. Jelentős jövedelmekre tett szert, az évi bevételek túlszárnyalták a szabadságharc előtti évekét. A .jelentős jövedelmet biztosiló városi gazdaság a szabadságharc gazdasági követelményeinek megfelelően működött. Élelmiszerekkel és iparcikkekkel látta el a Felvidéken és Erdélyben hadakozó csapatokat, biztosította Rákóczi fejedelem miskolci udvartartásának ellátását, lehetővé tette a Tokaj és Eger ostromára vonult katonák ellátását. A szabadságharc kezdetén a miskolci lovaskalo- nák szinte kivétel nélkül a nemesek soraiból kerüllek ki, míg a gyalogság a negyedtelkesekből. Volt olyan időszak,'amikor a lakosság egy- nyplcadát kitevő sereg vonult hadba, 1706-161 kezdődően a szabadságharc második szakaszában viszonylag kevesebb teher hárult a városra. Ugyanakkor a bevételek döntő többségét újjáépítésre kelleti fordítani. A szabadságharc végső, hanyatló szakaszában, amikor a hadmozdulatok ismét a város közelében zajlottak, Miskolc újra talpra állt és erejéhez mérten .vállalt részt a hadsereg ellátásában.

—•” A Rákóczi-szabadság- harc egész ideje alatt az összlakosság egyharmadát kitevő iparosok száma nem változott, az ipar fejlesztését Rákóczi Ferenc is támogatta. Húszféle céhszervezet működött a városban. Kedvezőbben működött a városi irányító testület, a városi tanács is. Bizonyos demokratizálódási folyamat is megfigyelhető a választásokban, illetve a megválasztott tisztségviselők származása tekintetében. Bár a főbírót továbbra is a

üzem, hanem az élet megismerésének, a társadalmi tisztánlátásnak nagy iskolája a művészet nyelvén. A színháznak ezek után csak egy kötelessége marad a népszerű. igényes műsor megteremtése mellett: izgalmas, katarzist kiváltó előadások létrehozása.

Az 1976—77-es évadunkban a következő műsortervet kívánjuk megvalósítani: Fejes Endre Vonó Ignác című tragikomédiáját. Bukovcan A struccok estélye című színművét; Görgey Komámasz- szony. hol a stukker? című komédiáját; Osztrovszkij Vihar című drámáját; Euripidész Hekabéját; Szophoklész Philokretészet: Bulgakov. A bíbor sziget és Bertha Bulcsú, a Fürdőigazgató című szatíráját; Maeterlinck Mon- na Vanna című színművét; Moliére A botcsinálta doktorát; Feydeau Kézről kézre című bohózatát, Osiecka Étvágy cseresznyére című zenés játékát: valamint Offenbach Banditák és Scserbacsov Dohányon vett kapitány című nagyoperettjét kívánjuk bemutatni. É feladatok megoldása hoz viszont a társulat magas fokú szervezése és nevelése szükséges. Ezzel el is jutottam a színházformálás másik tényezőjéhez, a társulathoz.

Minthogy a színjáték komplex és kollektív művészet, feltétlenül szükséges, hogy a színjátékot létrehozó

Madár

Ai.ic.CCc.

Lcnkcy Atillán munkája

doskodlak az egyház malmának a karbantartásáról és az egyház földjeinek műveléséről. A XVIII. század elejére a város önkormányzat tekintetében megközelítette a szabad királyi városok fcjlctl- segét.

— Már a XVII. század második felében voltak kísérletek arra, hogy a város kilépjen a diósgyőri koronauradalom szervezetéből. .Ugyanis a fejlődésnek nagy akadálya volt e földesúri függőség. A Rákóczi-szabad- ságharc kitörésének időpontjában Miskolc egyike volt az északi területek legjelentősebb városainak', társadalmi szerkezete iparosodottabb jellegű volt több szabad királyi városénál, önkormányzat tekintetében pedig megközelítette a szabad királyi városi szintet. Akadályozta többek közölt a város szabad, királyi várossá válását a nemesség túlzottan nagy szama, kiknek érdeke teljesen más volt, mint a városi lakosságé. Ez •tükröződik majd a Rákóczi szabadságharc után megkötött újabb megváltási szerződésekben. mikor a varos megszerzett kiváltságainak jelentős részét a nemesség érdekellentéte miatt elveszti.

— A szabadságharc kitörése után II. Rákóczi Ferenc nem változtatta meg a város és a királyi kamara között korábban megkötött szerződéseket, s ezzel teljes mértékben kivívta a város támogatását, valamint néhány újabb tettével — mint péluemesek közűi választották, a tanácstagok többsége a liber- linusokból. a nemtelenek soraiból került ki.

— összegezve a Rákóczi- szabadságlíarc idejére vonatkozó társadalmi és gazda- y ságlörténeti motívumokat: a város a szabadságharc kezdetére gazdasági és társadalmi fejlettségét tekintve addigi történetében soha nem tapasztalt szintre jutott és kísérletet tett a szabad királyi Városi cím elnyerésére, a diósgyőri koronauradalom földesúri fennhatósága alóli megszabadulásra. A célkitűzés reálisnak látszott. A lakosság összetétele, a nemesség túlzott aránya ugyan hátráltatta ezt, de a részleges érdekazonosság, tehát a megszerzett jogok, és a nemesi privilégiumok védelme egy táborba sorakoztatta a város lakosságát. Rákóczi és a szabadságharc az érdekek kielégítését biztosította. Néhány rövid hónap alatt soha nem tapasztalt társadalmi és gazdasági fejlődés jelentkezett. A szabadságharc bukása után azonban a Grassalkovics- szerzödés megkötésekor a nemesség kivált az erdekegyez- ségböl, bekövetkezett a városi irányító testület monopol helyzetének megtörése, a kálvinizmus ‘ k-vesztése. Mindennek az lett a következménye, hogy a város sokat veszített önállóságából, de a szabad V’-álvi városi rím elnyerése nem válhatott "alnriC (bm>