Észak-Magyarország, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-01 / 128. szám

25ZAK-MAGYARORSZÁG 2 1976. június 1., kedd Á TOT elnöksége megtárgyalta » p (Folytatás, as 1. oldalról) biztonságos alapot jelentenek a jóléti intézmények íenntar. fásához, a gyermeki intéz­mények működtetéséhez és a szakmunkás tanulók étkez­tetéséhez. A fejkvóta szerint képezhető rész azonban csak összességében és nem vala­mennyi vállalatnál nyújt na­gyobb anyagi forrást az üze­mi étkeztetésre, a segélyezés, re, a szociális, kulturális és sport ellátásra, ifjúságpoliti­kai célokra, egyéb szociális és kulturális ellátásra. Ai illetékes állami szervek ren­deletileg lehetővé tették ezért bizonyos esetekre a jóléti és kulturális alap képzésének egyedi megállapítását. Ilyen egyedi megállapítás: 274 vál­lalat és intézmény kért. eze­ket a kérelmeket a felügye­leti szerv és az iparági szak- szervezet véleményezte. E vé­leményeket is figyelembe vé­ve a Pénzügy-minisztérium, a Munkaügyi Minisztérium és a SZOT illetékes vezetői 22» vállalat, intézmény számára a korábbinál ma­gasabb fejkvótát állapítot­tak meg, sőt. 37 vállalat fejkvótáját — a felügyeleti szerv és a szakmai szervezet javaslatá­ra — 'magasabbra emelték, mint ahogy azt a vállalat kérte. A SZOT elnöksége további napirendi pontként tárgyalt a szakszervezeti segélyezési rendszer módosításáról, majd megvitatta az 1977. évi tag­díjbesorolást. Július elsejétől r Tegnap, május 31-én, Mis­kolcon a Magyar Honvédel­mi Szövetség székhazának nagytermében négy ipari szövetkezet dolgozói gyűltek •össze. A Miskolci Építőipari, Festő-, Villamosipari és a Miskolci Vízvezetékszerelő Szövetkezet megjelent dolgo­zói adták le voksukat a jú­lius elsejétől e szövetkeze­tek egyesüléséből megala­kuló Miskolci Lakáskarban­tartó és Szolgáltató Ipari Szövetkezet vezetőségére. A négy különálló szövet­kezet egyesülése nemcsak e négy szövetkezetét, hanem Miskolc és környékének la­kóit is érinti. Az illetékes párt-, tanácsi és KISZÖV- szervek javaslatára került sor ez összevonásra. A teg­napi szavazáson többek kö­zött megjelent Holtai Zol­tán, a megyei KISZÖV elnö­ke. Mi tette szükségessé a négy cég összevonását? Elég, ha csak egy adatot említünk meg. 1975-ben — s ez országos átlag — egy ipa­ri szövetkezetre körülbelül 46 millió forintos termelési érték jutott. Borsodban ez az összeg az itt levő 42 ipari szövetkezetnél jóval alacso­nyabb — szövetkezetenként — mintegy 26 millió forint, volt Július elsejétől — a Mis­kolci Lakáskarbantartó és Szolgáltató Ipari Szövetke­zet — a négy önálló szö­vetkezet „közös fedél alá ke­rül”. Legalábbis papíron. A különböző munka- és üzem- szervezési feladatokat egyik napról a másikra természe­tesen nem lehet megoldani. Mindenesetre érdemes megr jegyezni, hogy a négy szö­vetkezet által eddig biztosí­tott szolgáltatások mennyisé­gi és minőségi feltételeiben, lehetőségeiben a jövőben sok változás lesz — elsősorban a lakosság javára. Érdemes még azt is megemlíteni, hogy az év végéig — az új, immár egyesült szövetkeze­tek — félévi termelési terve eléri a 37,5 millió forintot. A négy szövetkezet dolgo­zói közül több mint kétszá­zan jelentek meg az ünne­pélyes választáson. A szava­zatok összegezése után el­nökke választották Imreh Gyulát, elnökhelyettessé pe­dig Kovács Istvánt. A meg­jelent dolgozók megválasz­tották az új szövetkezet tár­sadalmi és szövetkezeti aktí­vái t is. (—falvi—) A TOT elnöksége hétfőn ülést tartott; megtárgyalta a termelőszövetkezeti tagság helyzetének alakulását és életkörülményeinek fejlődé­sét. Az elnökség megállapítot­ta, hogy az elmúlt 5 évben a tsz-tagok száma egyenle­tesen csökkent és a tagság összetétele a nemzedékváltás nyomán számottevően mó­dosult. 1975 végén 930 ezer tagja volt a termelőszövetkeze­teknek, közülük 510 ezer aktív ko­rú, 420 ezer pedig nyugdí­jas. A nyugdíjasok száma öt év alatt 20 százalékkal nőtt. Az elmúlt években élénk munkaerőmozgás volt meg­figyelhető, főleg az iparoso­dott körzetekben és a tsz- alkalmazottak körében. A változás nyomán a fiatal, képzettebb szövetkezeti ta­goknak a munkaviszony és a munkafeltételek iránti igé­nye az iparban meghonoso­dott gyakorlathoz közele­dett. Az aktív tagság tovább fiatalodott,- az átlagos élet­kor öt év alatt három év­vel, 41 évre csökkent. Vi­szont számos kedvezőtlen adottságú közös gazdaság tagsága kifejezetten elörege­dett és ma már csak nagy nehézségekkel tudnak meg­birkózni a feladatokkal. Figyelmeztető az is. hogy a munkába lepő fiatalok nem érdeklődnek kellően a szövetkezetek iránt; a korábbi évek 10—13 ezres számával szemben 7975-ben csak 7000 volt a tanulósor­ból a közös gazdaságokba belépők száma. A . szövetkezeti parasztság életkörülményeit meghatáro­zó tényezők között nagy sze­repe van a munkában töl­tött időnek. Az elmúlt öt évben a termelőszövetkeze­tek egy főre jutó munkaidö- teljesítménye emelkedett. Amíg az egy év alatt ledol­gozott átlagos munkaidő or­szágosan csökkent, addig a szövetkezetekben nőtt. Ezen­kívül a tsz-tagok többsége jelentős időt, naponta átla­gosan 2,6 órát fordít a ház­táji gazdálkodásra. Az egyes tagsági rétegek foglalkozta­tottságában mutatkozó kü­lönbségek túlságosan na­gyok. Mintegy százezren, évente átlagosan több mint 3000 órát dolgoznak. Ugyan­akkor főleg a női dolgozók foglalkoztatása gyakran alig éri el az ezer órát. s A termelőszövetkezeti ta­gok jövedelmi helyzete a központi életszínvonal-politi- kai célokkal összhangban ál­talában kedvezően alakult. Viszont a foglalkoztatás mér­tékétől, a szövetkezet gaz­dasági helyzetétől függően — esetenként szubjektív okok miatt — túlzottan differen­ciálódott az azonos munkát végzők keresete, továbbá az egyes szövetkezetek és me­gyék átlagkereseti színvona­la. Bár a tervidőszak során enyhültek a különbségek, to­vábbra is fontos feladat a szocialista elosztás elveinek következetesebb érvényesíté­se. Javult a tsz-nyugdijasok és járadékosok anyagi helyzete. A nyugdíjak átlagos összege közel megkétszereződött. A nyugdíjakra és járadékokra fordított központi kifizetések öt év alatt 1,7 milliárdról 4,2 milliárd forintra nőttek. A munkaképes nyugdíjasok a háztáji gazdálkodásból és részben a közös gazdaságból kiegészítő jövedelemhez jut­nak; a nem munkaképes nyugdíjasok helyzetének eny­hítésében jelentős szerepe van a termelőszövetkezetek készpénzsegélyeinek és más juttatásainak. Ilyen célokra a szövetkezetek 239 millió forintot fizettek ki 1975-ben. A tsz-ek ezenkívül közel 100 millió forintot fordítot­tak tavaly egyéb segélyekre. Jelentős, de nem elégséges javulás tapasztalható az üze­mi étkezés, a munkahelyi egészségügyi ellátás, a mun­karuha-juttatás és az üdül­tetés fejlődésében. Az elnökség kiemelte: a termelőszövetkezeti tagság életkörülményeinek alakulá­sában alapvető változást hozott, iiog.y a társadalombiztosí­tási szolgáltatások rend­szere, feltételei és színvonala lé­nyegében azonossá vált a munkaviszonyban állókéval. Pillanatkép a bolgár választásokról: Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, az Államtanács elnöke népi táncosokkal az egyik szavazókörzetbch Szófiában hétfőn közzé­tették a bolgár központi vá­lasztási bizottság jelentését a vasárnap tartott nemzet­gyűlési és . tanácstagi vá­lasztásokról. A jelentés megállapítja, hogy a szavazás teljes rend­ben, a választási törvény előírásainak megfelelően zajlott le. A jelentés hangsúlyozza: a vasárnapi választások megmutatták a bolgár nép készségét, hogy végrehajtsa a BKP XI. kongresszusán elfogadott határozatokat. Felépítse a fejlett szocialis­ta társadalmat a Bolgár Népköztársaságban. Plenáris üléssel. a Parla^ ment delegációs termében hétfő délután megkezdődött a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési kormányközi bi­zottság 17. ülésszaka. A ta­nácskozáson a két delegációt dr. Szekér Gyula és Mihail Leszecsho miniszlerélnök- helyetlesek. az együttműkö­dési bizottság társelnökei ve­zetik. Dr. Szekér Gyula üdvözöl­te a tanácskozás résztvevőit, s a szívélyes szavakra Mihail Leszecsko válaszolt Mind­ketten hangsúlyozták, hogy az ülésszak napirendjén igen jelentős témák szerepelnek, amelyek fontosak a két or­szág most indult ötéves ter­vének sikeres teljesítése szempontjából is. Rámutat­tak, hogy az együttműködési bizottság csakúgy, mint a szaktárcák hatékonyan segí­tik a gazdasági és műszaki- tudományos együttműködés­ben rejlő újabb lehetőségek feltárását, így azoknak a megbízásoknak a teljesítését is, amelyeket a magyar és a szovjet kormányfő 1975. ok­tóber 21-i tárgyalásain szab­tak meg. Ezután rátértek a napiren­di pontok megtárgyalására. Áttekintik az említett kor­mányfői megbeszélésekből adódó feladatok teljesítésé­nek menetét; tájékoztatót hallgatnak meg öt nagy ma­gyar gépgyár gyártási profil­jának hosszú távú meghatá­rozásával kapcsolatos magyar —szovjet együttműködésről; megbeszéléseket folytatnak a . közszükségleti cikkek gyár­tásában és kölcsönös szállí­tásában a két ország együtt­működésének újabb lehető­ségeiről; megvizsgálják, hogy milyen módon működhet együtt a két omzág ipari üzemek felszerelésének har­madik piacra való szállítá­sában, illetve ott ipari üze­mek építésében; tárgyalnak az 1975. utáni gyártásszako- sítúsi és kooperációs egyez­ménytervezetek előkészítésé­ről, a termelési és műszaki együttműködés fejlesztését célzó távlati programterve­zetről és több más fontos témáról. r-mf&nmmmmwmntmKmvampfwmmwwmsmmm Fodor L-ászSó r b értesítés Értesítjük az alábbi utcákban lakó fogyasztóinkat, hogy a megjelölt napokon fenntartási munkavégzés miatt az áramszolgáltatást szüneteltetni fogjuk: 1970. június 1-án 7—15 óráig: Zsoicai kapu 24:—28-ig és a 7. sz., Katalin u. 1—3.: számig, Bajcsy-Zs. u 3—13. számig és a 19. szám 1976. június 2-án 7—15 óráig: Zsoicai kapu 12—22. számig és az 5. sz., Kun B. u. 2—8 számig. 1—5. számig, Bajcsy-Zs. ú. 21—25. számig 1976. június 3-án 7—15 óráig: Bajcsy-Zs. u. 28—56. számig 1976. június 4-én 7—15 óráig: Zielinsky u. 4—6. számig és a 27 sz., Bajcsy-Zs. U. 35—43 számig, Érler Gy. u. 8—16. számig ÉMASZ í 1. sz. KIRENDELTSÉG j Kiszabadult fogságából Na­dine Chaval, Belgium mexi­kói nagykövetének leánya, akit egy héttel ezelőtt ra­boltak el, majd nagy össze­gű váltságdíjért elengedték. A képen: a Ki éves Nadine nyilatkozik az újságíróknak GANDHI a világtörténe­lem politikai küzdelmeiben erkölcsi erejével, mint az .jétika Talleyrand-ja” üstökön ragadta a „tétova Időt”! A „puma szvara,dzsért”, a „tel­jes függetlenségért” indított népmozgalommal térdre kény­szerítette a brit hercegeket, a királyokat, kormányzókat épp­úgy, mint a kasztgőggel meg­vert indiai hercegeket. Az el­ső világháború után egyre erősebben megkapták a ma­gyar olvasókat Gandhi ma­gyarra fordított munkái és megnyilatkozásai. Társada- lo ibölcseleti revelációi an­nál inkább meghatottak ben­nünket, mivel azok Kölcsey Ferencnek, a magyar „Natio­nal Anthem” írójának nem­zeterkölcsi intelmeivel,' — mint közös központú fényfor­rás — sugároztak egybe. Is­mét rolíojütható eszmetörté­neti és társadalomtörténeti analógia a két nép között, 8 ez ugyanaz volt, mint Körösi Csorna, Arany, Vörösmarty, Kölcsey, Tagore és Gandhi idején: a nép szenvedéseitől mcgszentclödött és a nép le­igázása ellen megvédő haza- szeretet. Gondolkodóink a régi és az új harcában India szellemé­ből szakadatlanul ezt, mint a legemberibb, a társadalmilag legkristályosabb értéket, ro~ konították magyarrá: az el­nyomás alatt meg nem rop­panó haza szer etelet. S amikor a puma szvaradzsért indított mozgalmat a nép ereje In­diába győzelemre vitte, a ré­gi értelmezésű hazaszeretetei a legnemesebb patriotizmus­sá, magas rendű emberi fe­lelősségtudattá emelte. A mai magyarok már nem a ..kultúra Columbusainak” áldozatosságával, egyéni vesz­teségek árán jutnak közel In­diához. A két állam kormányzata már régóta mélyíti a két nép barátisózását. A kormányzat vezette kulturális kapcsolat a modern indiai belletrisztikát éppúgy eljuttatja a magyar olvasóhoz, mint a társadalmi­gazdasági elmaradottság fel­számolásának jeladásait. író­ik az új diadaláért most már egészen új eszközökkel küz­denek. Harcuk külön tanul­mányt igényel. Mint ahogy alapos elemzést érdemel Sza­bó Lőrinc, Illyés Gyula, Weöres Sándor és a modern műfordítói gárda nagy vállal­kozása is, mellyel az ötezer­éves kultúra gazdag hagyaté­kát újrafordítják. Csak egy.ben nines'változás. Még ma is járnak magyar, vándorok Indiába. Ám, vándor és vándor kö­zött különbség van. Körösi Csorna vállán kopott tarisznyával talpalt a Hima­lája táján, szakadékokban, völgyekben. Mai magyar utó­dai repülőgéppel érkeznek oda. S épp oda, hol ő járt Kasmírba, Ganderbalba, Cal­cuttába. Ott már több vízi­erőművet, üzemet szereltek. , Benaresben kérdezte egy­kor a magyar olvasók előtt évszázadok óta ismert Asokn király egyik brahmán.jától: „Hová olyan ragyogó arccal?” S amit a brahman felelt, azt — néhány fogalom mo­dernizálásával — felelhetnék az ott járó magyar mérnökök: — Világot gyűjtőic azoknak, akilc sötétségben élnek ... Ezért járják ismét a ma­gyar írók a Gangesz partjait. Illyés Gyula a Nagyvilág hasábjain a magyarság és a nagyvilág összhangjának helyreállításáért egyenesen a mai Indiának szólóan üzen­te: „Jövője csak annak a hiú­ságmentes állapotnak lehet, ha a népek teljes egészükben járják a világirodalom ber­keit, s nem egy-egy híressé­gükkel, mint egykor a maha­radzsák a metropolisokat... Az emberiség, hogy. szabad­ságban éljen, jó törvényekre törekszik. ilgy mégpedig, hogy folyton rombolta, újít­ja. tágítja, árnyékolja őket; minden jó vers égy-egy föl­lé bbezés ni ina-súg és az élet tökéletesedéséért.” Rabindranath Tagóre egyik magyarul is ismert költemé­nyében. régi küzdelmeik idején. panaszkodta, hogy hárfája húrja elpattant! Any- nyi baja volt akkor népének, hogy a panaszdalra rikatott húr nem bírta tovább a fáj­dalom érzékeltetését. AZ ÚJ EMBERSÉG dalát a Gangesz partjaitól a Ttsv.a partjáig a magyar és indiai írók teli; dallamm;«', el nem pattanó húrral továbbítják, s a munkások korszerű alkotó Vancsol attá a 1 ak í I ottá k. (Vágy)

Next

/
Oldalképek
Tartalom