Észak-Magyarország, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-13 / 112. szám
1976. május T3., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZÄG 3 r A sok kis karika, „láncszem” önmagában is zárt egységet alkot, de együttvéve összefüggő — a láncszemek szilárdságától függő — tartós, stabil erős láncot képez. Nem kell ahhoz ismernünk az ágazati kapcsolatok mérlegét, hogy belássuk: termelők és fogyasztók, kereskedők és vásárlók, kivitelezők és beruházók, beosztottak és vezetők — valamennyien egymásra vagyunk utalva. A társadalmi termelés célja a szocializmusban az emberi szükségletek mind magasabb fokon való kielégítése. Ehhez jó minőségű, sőt egyre jobb minőségű és több termékre, a termékek széles körére van szükség. Ezt kívánják a hazai és külföldi vásárlók egyaránt. A különböző termékek előállítása más és más vertikális folyamatot igényel a vegyiparban, gépiparban, az építőiparban stb. Valamennyinél lényegei azonban, sőt meghatározó, az egymásra, épülő termelőtevékenységek során az előállított lelkész, vagy késztermék minősége. Jó minőségű szerszámgépet például, csak jó minőségű, tűréshatáron belüli, megfelelő felületminőségű alkatrészekből lehet összeszerelni. De hasonló a helyzet a műszeriparban és „végtelen” a sor. Az egyes termékek, alkatrészek rendszerint, több gyártó vállalat termékei, igy együtt határozzák meg a késztermék minőségét és egyúttal — jó, vagy rossz irányban — a terméket előállító, az „ostor végén” levő gyár hírnevét. Nem kis részben ennek a ténynek is „köszönhető”, hogy a vállalatokhoz beérkezett anyagokat az átvételi szerv —, mint szűrőállomás — mennyiségileg és minőségileg is ellenőrzi és csak akkor veszi át, ha a leszállított tétel a kívánalmaknak megfelel. Mindez persze csak ott valósítható meg, ahol van megfelelően felkészített anyagátvételi szerv és főleg nem kell tartaniuk az anyaghiány miatti termeléskieséstől. De legtöbbször ettől joggal tarthatnak! Vegyünk például egy építőipari vállalatot. Tekintsünk el, attól a rendkívüli nehézségtől, sok gondtól, amit a folyamatos építésszervezés jelent az egyes kivitelezőknek. Egyszerűsítsük még annyiban is a dolgot, hogy a megfelelő összetételű létszám is rendelkezésre áll. „Csupán” a szükséges anyagokat kell adott időben, mennyiségben és minőségben biztosítani. Látszólag ez nem nagy gond. Az átfutási idők ismeretében, időben feladjuk a megrendelést, és a szállító vállalat az anyagot leszállítja. Előfordul és nem is ritkán, hogy a különböző beérkezett szerkezetek, építő- * anyagok nem megfelelő minőségűek. Es az így készített épület nemcsak többletmunkát, többletráfordítást igényel, de „csökkent értékű" is. Számos esetben a beruházó az így felhúzott épületet, létesítményt csak értékcsökkenéssel veszi át. ami az építőipari vállalatnak jelentős veszteséget okoz, ugyanakkor, a beruházó és kivitelező közötti jó viszony, jó munkakapcsolat megromlását is előidézheti. A megoldás módja kézenfekvőnek látszik, az építőipari vállalatnak meg kellene szervezni a gondos meny- nyiségi és minőségi átvételt. Tételezzük fel, hogy ennek feltételeit rendkívüli nagy erőfeszítések eredményeként megteremtik. Mégsem valószínű, hogy a beérkezett szállítmányt — hibás minőség esetén — visszaküldik a szállítónak. A jelenlegi anyagellátási gondok, termékforgalmazási nehézségek között, ugyanis éppen azzal a vállalattal éleződne ki kapcsolatuk, amelyekre leginkább rá vannak utalva. Es anyagrendelések esetén a sorrendiség, a határidő, a mennyiség, illetve a tételnagyság egyáltalán nem másodlagos szempont. Marad tehát az esetenként gyatra minőségű anyag, a csökkent értékű, bár drágább kivitelezés és a vita a beruházóval. Ami viszont itt okozhat feszültséget és az úgynevezett vállalkozói kedv csökkenéséi hozza magával. De hasonló a helyzet bármely más iparágban. A szükséges gépalkatrészeket csak jó minőségű öntvényből vagy acélból, a technológiai előírásoknak megfelelően hőkezelve, forgácsolva, sajtolva stb. lehet és szabad gyártani. Ez a helyzet a vegyiparban, vagy az építőanyagiparban is, ahol nemcsak az összetételnek, a receptúrának van nagy jelentősége, de az egyes komponensek minőségének is. Így épülnek fel egymásra a termelőfolyamatok: az anyag kitermelésétől, a készáru termelésig. A sok részből az egész. És valamennyi „részre” egyformán szükség van, és épp így szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Hiszen aki ma termel, az holnap elad. És újra vásárol, hogy ismét termelhessen. Ahogy mondani szokták: ma nekem, holnap neked! A gazdasági folyamatok minden láncszeménél, minden eleménél, minden atomjánál — az alkotó embereknél — mindenütt tudni, érezni kell: mindenben, mindenhol egyenlő mértékben és egyenlő felelősséggel egymásra vagyunk utalva. Buciiért Miklós pályakezdőké veit a szó a fiiilan Tegnap, május 12-én. szerdán hívták össze a Miskolci Fonodában a pályakezdőket, hogy meghallgassák őket gondjaikról, a velük való foglalkozás eddigi eredményeiről és kérjék a véleményüket a további munkára vonatkozóan. A tanácskozást dr. Szigetiig Tibor igazgató nyitotta meg, majd Liszonyi Zoltánná, gyári szervező tartott előadást a témáról. Több, mint 700 pályakezdő fiatal dolgozik a fonodában, ez is bizonyítja, hogy a pályakezdőkkel való foglalkozás jelentős feladata a gyárvezetésnek. A tanácskozáson 23 pályakezdő kért szót, bátran és őszintén feltárva a hiányosságokat, ugyanakkor többségük elismerte, hogy jól vá. lasztoll. amikor első munkahelyül a fonodába ment. Jól érzik magukat, törődnek velük. a keresettel is elégedettek. A tanácskozás tapasztalatait feldolgozzák és hasznosítják, hogy a pályakezdőkkel való foglalkozás még jobb legyen és ne kívánkozzék el senki a fonodából. IS szoláltatás MezőcsátOB IWflszakváltás a Kismotor- cs Gépgyár mezőkövesdi gyáregységében. A revolvereszierga- gépncl Birinyi István és Murányi Mihály Fotó: Laczó József Az építőipar szerelőjellegének fejlesztése érdekében Rendhagyó jubileumi közgyűlést tartottak a közelmúltban, a Mezőcsáti Vegyesipari Szövetkezetben. Alapításának huszonötödik évfordulóján jelentették be, hogy az idén egyesítik az Ónodi Építőipari Szövetkezettel. — Nos, nem lennénk őszinték — mondotta Kiss Kálmán, a mezőcsáti szövetkezet elnöke —, ha azt állítanánk, hogy a bejelentés egyértelmű helyeslésre talált a tagság körében. Nem mindenki értette meg, hogy „az egységben az erő” szólás a mi esetünkben is valós. Ugyanis az alig félszáz tagot számláló vegyesipari szövetkezet gazdasági eredményei kedvezőtlenül alakultak az utóbbi években. Mivel jórészt nem gazdaságos, de elengedhetetlenül fontos szolgáltató tevékenységet végeznek, tavaly is mindössze 7,2 millió forint bevétellel zártak. Itt említjük meg, hogy országos átlagban 35, Borsodban pedig 25 millió forint termelési érték jut egy ipari szövetkezetre. A mezőcsáti szövetkezet gazdasági eredménye tehát messze elmaradt a megyei állagtól, még ha a tagság arányát is figyelembe vesszük. A gazdaságilag erősebb — évi 17 millió forintos termelési értéket termelő ónodi szövetkezet száz tagot számlál. Elsősorban építőipari tevékenységet folytatnak, s a tervek szerint a jövőben csupán a Ieninvárosi épületek felújításával foglalkoznak. Ebbe a munkába bekapcsolódhat a mezőcsáti szövetkezet kőműves, lakatos, asztalos és bádogos részlege. De, mi lesz a rádió-, a televízió-, az órajavító és a fodrászrészleggel, tették fel a kérdést többen is — jogosan. Az egyesítéssel nem romlik-e Mezőcsáton az egyébként sem valami kielégítő szolgáltatás színvonala? Nos, mint a mezőcsáti ipari szövetkezet elnöke hangsúlyozta, valamennyi szolgáltató részleg továbbra is zavartalanul üzemel. Csupán a központjuk és a névtábla változik majd. Erre különben az illetékes helyi vezetők külön garanciát vállaltak. Így a tervek szerint az újjáalakuló szövetkezet mesterei még az idén birtokukba veszik az új 250 négyzet- méter alapterületű, 1 millió 400 ezer forintos költséggel épülő szolgáltatóházat. Az új létesítmény átadásával tovább javul a nagyközség szolgáltatóiparának színvonala. Szántó István Nem számolom, hány lépcsőn megyünk lefelé. Sokszor lép lejjebb a láb. A levegő lehűlését viszont érzem. Odakint 25 fok körül van a hőmérséklet. — Idelent 12— 13 fok — válaszolja a pince vezetője, amikor megkérdezem tőle. Haladunk a pinceágakban. Hagyományos hegyaljai pince. Tufafalú, boltíves, néhol nyirkos, itt-ott a fglon penész oldja fel az egyhangúságot. Hordók mellett visz az utunk. Egyáltalán le kell ezt írnom egy hegyaljai pincéről? . Tépelődöm rajta, és közben kádakat látok, lábunk alatt pedig vgslag gumicsövek kígyóznak. Jpbbra- balra eltűnnek az ágak mélyén. Aztán beérünk egy terembe. Mintha nem is pincében lennénk, mélyen a föld alatt, A Beton- és Vasbetonipari Művek a magyar építőipar egyik igen fontos szerkezetgyártó ipari bázisa. Nyolc gyárában, számos telephelyén az üzemjleg előre gyártott beton, vasbeton és feszített betonszerkezetek jelentős részét állítja elő. Az építőipar szerelőjellegének további fejlődése, a minőségi igények fokozódása, a fejlődéssel járó igényváltozások és a mennyiségi igények növekedése a BVM-mcl szemben a jövőben is nagy és újra megújuló igényeket támaszt. Ez indokolja többek között a miskolci gyár, illetve annak két telepe rekonstrukcióját. Molnár Ferenc, a miskolci gyár igazgatója ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy a gyárhoz tartozó miskolci és bodrogkeresztúri telep korszerűsítése a közeljövőben megkezdődik. Termékeik fele közvetlenül a lakossághoz, elsősorban kislakásépítkezésekhez kerül. Az ilyen jellegű igények és az állami építőipar szükségletei is tovább nőnek az ötödik ötéves terv folyamán. Ez indokolja a miskolci gyárhoz tartozó telepek rekonstrukcióját, A gyár jelenleg az ország mozaiklap termelésének 60 százalékát adja, többféle átmérőjű betoncsöveket, íödémelemeket, illetolyan ez a terem. Tisztaság van, a falon a fehér csempék bántják a néhány perce szürkés-fekete falhoz szűkült és szokott szemünket. De csak másodperc műve az egész, s akklimatizálódik a szem. Szokja- a fényt, a fehérségei, a látványt. A látványt, a svájci Seitz gyártmányú kovaföldszűrőt és mellette az embert. — Margittay Barnabás vagyok — „hallom ki” a gép zajából az emberi hangot. Aztán jobban hallok mindent, mert az emberi kéz „csendet csinál”. Beszélgétíink. Én is szólok, pontosabban: kérdezek, ö is beszél, helyesebben: válaszol. A munkájáról; magáról, meg erről a svájci masináról. ami „csinosítja" a bort. Ezt a „csinosítját” nem ő mondja, én találtam ki, jellemzésül a borszűrésre. Ö ve közmű- és mélyépítési elemeket készít. A miskolci és a bodrogkeresztúri telep rekonstrukcióját a termelő- munka mellett kell megoldani. Cél: a korszerű technológiai lehetőségek, a munka- és szociális körülmények kialakítása. A rekonstrukció terveit az ÉSZAKTERV, a kivitelezési munkálatokat az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat végzi. Az ÉSZAKTERV Ybl-dí- jas főépítésze, Plesz Antal a rekonstrukció tervezésével kapcsolatban elmondotta, hogy viszonylag nehéz, de érdekes feladatot kell megoldaniuk. amikor egy elavult üzem korszerűsítésénél számolni kell a folyamatos termelési tevékenységgel, megfelelő sorrendben kell szanálni bizonyos régi épületeket és messzemenően figyelembe kell venni, hogy ez a termelőegység tulajdonképpen a város belső területére esik, hiszen a miskolci telepet a József Attila, a Zsigmondy, a Vágóhíd és a Vásártér utcák határolják. — Többek között — mondotta a főépítész — meg kell tervezni egy olyan új építőanyagipari bázist, amely az eddig hagyományos gyártmányain kívül új, korszerű, napjainkban megfelelő termékek előállítására képes, méghozzá sokkal termelékcmechanikai tisztítást említ, szakszerűen, úgy ahogy azt Sátoraljaújhelyen, a kertészeti és borászati szakközép- iskolában megtanulta. Máskülönben is hegyaljai. Olasz- liszkai. Talán nem is csoda, hogy ezt a szakmát választotta. És az sem csoda, hogy érti is. Pedig csak 21 éves. Sokszor azt hinné az ember, csak 60—70 éves szőlősgazdák tapasztaltak annyit, hogy kellő szakértelemmel beszélhessenek a borról. Hallgatom a gép működését. Keverőtartály, kovaíöld, membránsziv. tlyú, támasztólapocska — csupa szakkifejezés. Akárcsak a kiszűrt fehérje, vagy a pektinanya- gok. Őszintén szólva csak azt értem meg, amit látok. Ott, szinte zavaros a bevezetett 75-ös évjáratú, hat puttonyos aszú, aztán itt, — miután nyebben és olcsóbban. Ugyanakkor gondoskodni kell a dolgozók munkakörülményeinek hathatós megjavításáról is. Ennek keretében a rekonstrukció első lépcsőjében, melynek megvalósítása ez évben kezdődik és 1977 végén fejeződik be, meg kell valósítani egy betongyárat, egy vasszerelö- üzemet, két gyártócsarnokot, egy új kazánházat és raktárépületet. A rekonstrukció azt jelenti, hogy korszerű, új technológiával, zárt rendszerben, öthektárnyi területen szinte ideális termelési rendszert dolgozzunk ki. Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy az építőipar fejlesztésének kulcskérdése az építőanyagipar, illetve a szerkezetgyártóipar korszerűsítése. Nem véletlen, hogy a szóban forgó rekonstrukció miniszté- riálisan is kiemelt beruházásnak minősül. Tudomásom szerint a különféle párt- és társadalmi szervezetek pal- rónusai lesznek a rekonstrukciónak, éppen ezért reméljük, hogy a tervezők és a kivitelezők szoros együttműködésével határidőre, jó minőségben és az eredetileg tervezett 350 millió forintos költséghatáron belül sikerül megvalósítani. Oravec János átment a berendezésen — egész más lelt belőle. Erre mondom én, „kicsinosodott”. Nincsen zavarosság, sötét szín; ez átlátszó és máris aranyló. — Persze még érnie kell. Érlelő pincék mélyén, fahordók dongái között — magyarázza a fiatal szakember. Ma szűr, holnap lehet, hogy derít, vagy töltöget, esetleg "asztőröz. Munka. — akár a föld felett.— idelent is akad bőven. Melyiket csinálja legszívesebben? Furcsa a válasza, legalábbis nekem annak tűnik. Aztán rájövök, a kérdés volt rossz, mert a borásznak nincs „legszívesebben” végzett munkája, illetve ha van is. az a szakma egésze, minden műveletével együtt. Visszafelé indulva csak lassan csitul az újra bekapcsolt kovaföld-szűrő zúgása. A lépcsőket felfelé sem számolom meg. Nekem úgy tűnik. idefelé rövidebb volt az út. Ezen tűnődöm, miközben a borkombinát felvásárló pincéjéből, a föld alól felfelé lépkedem. Hajlói Imre
