Észak-Magyarország, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-11 / 110. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1976. május 11., kedd (Folytatás az 1. oldalról) A szocializmus világrend- szerré vált. A szocialista országok népei következetesen haladnak a szocialista társadalom építésének útján. Több szocialista ország napirendre tűzte és dolgozik a fejlett szocialista társadalom építésén. A kapitalista világ ki- zsákmányoltjai. ott élő osz- tálytestvereink is nagy erővel, kitartóan harcolnak emberi jogaikért, létbiztonságukért. A kapitalizmus súlyos krízisben van. A gazdasági válság olyan formában jelentkezik, amivel korábban nem számoltak. S a kapitalizmus politikai válságban is van. ezt bizonyítja, hogy a leghatalmasabb és legerősebb lökés országok is szinte lázas betegek. Ingyen semmi!- sem kaptunk Az imperializmus elnyomása alól felszabadult egykori gyarmati népek is a társadalmi haladás útját keresik. Mind több ország nyilvánítja ki. hogy nem akar kapitalista úton iárni, s mind több han goztat.in a — sain* értelmezése szerinti — szocialista fejlődés igánvét. Az utóbbi időszakban tehát az emberiség a béke megszilárdításáért, a különböző társadalmi rendszerék közötti békés egymás mellett élés gyakorlati alkalmazásáért, a nemzetek szabadságáért és a társadalmi haladásért folytatott küzdelemben nagy lépéssel közelített fő harci céljaihoz. Ingyen semmit sem kaptunk, mindenért keményen kellett dolgozni, .küzdeni, s minden területen csak az agresszív érőkkel, az imperializmussal folytatott harcban törhettünk előre. Nagy igazság, hogy az imperializmus természete nem változik, amíg létezik: imperializmus marad. Történelmileg azonban új helyzet, hogy az imperializmus lehetőségei korlátozottak, befolyási övezete összeszűkült. Ez azonban semmivel sem csökkenti harci kedvét. Európában még jelenleg is van egy ország, Spanyolország, ahol ugyan megrendült, de még él a fasiszta rendszer. Lalin-Ameri. ka számos országában a monopoltőkés, imperialista körök az urak. ők birtokolják a hatalmat és kegyetlen elnyomó, fasiszta rendszerrel szállnak szembe a nemzeti, a társadalmi törekvésekkel. Klasszikus, az egész emberiségnek sze met szúró, minden tisztességes embert felháborító példa volt erre a chilei fasiszta puccs, s az a kegyetlen terror, és elnyomás, amelyben ma is része van a chilei nép. nek, ottani testvéreinknek és elvtársainknak. Az imperializmus a Közel- Keleten is mindent megpróbál. hogv ne érvénvpsüüön az igazság, s hogv visszaszerezze és fenntarthassa befolyását ebben a térségben. Harcban értük el tehát mindazt, amit eddi." elértünk és harc árán fogunk a továbbiakban is előremenni. Erről ne feledkezzék meg az ifjúság, ho a iövőre gondol. A feltételek ugyan javultak, könnyebbek, de harc nélkül nem juthatunk előbbre. A világ arculatához természetesen sok vonás ho^zá tartozik. Megítélésével majdnem úgy vagyunk, mint mindennapi életünkkel: ha a szép számmal meglevő naDi problémákat és gondokat nézzük, más képet kanunk, mint akkor, ha megfelelő alkalommal — és ez a kongresszus ilven alkalom — egv pillantást vetünk az alapvető dolgokra. azokra a tendenciákra és irányzatokra, amelvek a feüődés úttát mutatják és jelzik. Ellentétes erők küzdenek a világban. A haladó erők azért harcolnak, hogy az emberiség sorsa jobbá vál iék, A jelenleg még ellentétes viszonyokat tükröző világ a ma. ifjúságának öröksége. De a világ nagyol változott. Már nem olyan, mint 30, 50, vagy 70 esztendővel ezelőtt volt. Ennek a világnak vannak nagy, nehéz küzdelemben szerzett, értékes vívmányai. Ez a mai fiatal nemzedék öröksége, amelyet a világ ifjúságának kötelessége megvédeni és tovább gyarapítani! A KISZ IX. kongresszusa méltó tisztelettel emlékezett meg a hősökről, a fasizmus fölött aratott győzelem napjáról. önök — szerencsére — felnőttként nem élték át a második világháborút. Mi azonban, akik átéltük, fel tudjuk idézni a képet, amely elénk tárult a második világháború kitörését követő 'időszakban, 1939. szeptember elseje, majd 1941. júniusa után. Bizony, rettenetes világ volt az! Erős meggyőződés és szilárd jellem kellett akkor ahhoz, hogy bízhasson az ember a jövőben. Az ellenség hatalmas volt és legyőzhetet- lennek látszott. Ne higgyék, hogy valami veterán-legenda az, hogy a Hitler-fasizmus, mint rendszer, szövetségeseivel. a reakciós erőkkel együtt a szó szoros értelmében egv ú.i középkor, új barbárság korszakával fenyegette Európát és az egész világot. Elégett és megsemmisültA világhódító útra indult fasizmus soha többé nem jön már vissza. Fasiszta törekvések még fognak jelentkezni; a monopoltőke és a burzsoázia' — ha bajban van —, semmilyen eszköztől nem riad vissza. De a fasiszta világhatalom és rendszer, mint olyan, a második világháború tüzében elégett és megsemmisült. Megmentették tőle az emberiséget azok, akik szembeszálltak erejével. A Hitler-fasizmust és szövetségeséit az antifasiszta koalíció egyesült erői győzték le. Ehhez a győzelemhez hozzájárultak minden nép legöntudatosabb fiai, akik nem nyugodtak bele a fasiszta megszállásba, a barbárság új korszakába. t Mi, kommunisták büszkék vagyunk arra, hogy a Hitler-fasizmus megsemmisítésében a döntő szerepet Lenin országa, a . Szovjetunió töltötte be. Tisztelettel és hálával, emlékezünk a harcra, amelyet a szovjet, emberek — joggal — Nagy- Honvédő Háborúnak neveznek. Megvédték hazájukat, s ez a győzelmük világtörténelmi jelentőségű. Büszkék vagyunk arra, hogy a szovjet hadsereg, amely szétzúzta a fasiszta agresszort, ma is a népek békéjének legfőbb őre és oltalmazója. A világban tehát, amelyet a most felnövő ifjúság örököl elődeitől, a szocializmus világrendszerré vált, a gyarmati rendszer széthullott, az imperializmus lehetőségei korlátozottak és végre eljutott az emberiség oda, hogy egv új világháború megakadályozása reális lehetőséggé vált. A fejlődés objektív törvényei hatnak, érvényesülnek. Adottak a feltételei annak, hogy a nemzetek és a népek szabadok legyenek, s az elnyomottak és kizsákmányoltak felemelhessék fejüket, megszabadulhassanak bilincseiktől. Klasszikusaink azonban megtanítottak bennünket arra is, hogy a szubjektív tényezőknek nem kis szerepük van a jövő alakulásában. A történelmet emberek csinálják — adott lehetőségek és feltételek között. Mi, marxisták, hozzá szoktuk tenni, hogy a tömegek — s ezek részeként a ma fiataljai is — csinálják a történelmet. Európában 31 éve béke van, s hogy a második világháború után született ifjú nemzedék soha meg ne ismerje a háborút, az a telteken, a munkán, a harcon és az állhatatosságon múlik. Jó magam optimista vagyok, teljes bizalommal tekintek ifjúságunk és az emberiség jövője elé. Pártunk, kormányunk világos és következetes külpolitikát folytat. Tudják ezt barátaink, ellenfeleink és ellenségeink is. Kommunista és munkáselveinkből, a magyar nép érdekeiből kiindulva formáljuk, képviseljük külpolitikánkat. Együtt haladunk a Szovjetunióval, szövetségeseinkkel, a Varsói Szerződés országaival; gazdasági tevékenységünkben a KGST- országokkal, s teljes és meg- győződéses hívei vagyunk a világ jelenleg létező , három nagy forradalmi áramlata, a szocializmust építő népek, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom és a nemzeti szabadságharc erői szoros együttműködésének. Ez a- három . forradalmi »erő együtt támogatja valameny- nyi békeszerető ember küzdelmét a tartós és igazságos békéért. Töretlenül és teljes mértékben szolidárisak vagyunk a kapitalista világban küzdő haladó erőkkel és a nemzeti függetlenségért harcoló népekkel. Mindenf megteszünk a békéért A Magyar Népköztársaság mindent megtesz a békéért és a különböző társadalmi rendszerű országok békés ért. Hajlandók együttműködésre a kapitalista világ minden reálisan és józanul gondolkodó emberével, akit a valóság meggyőzött arról, hogy az emberiségnek nincs más választási lehetősége: vagy az atomháború szakadékéba zuh.an, vagy megtanulja és gyakorolja a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élését, gyümölcsöző együttműködését. Pártunknak ez a külpolitikai alapállása, kormányunk ezt a külpolitikát folytatja és realizálja. Tudom, sok fiatal, amikor kezd a világ dolgaiban eligazodni, s megismerkedni történelmünkkel,. keserűen állapítja meg, hogy a magyar történelem tele van vereségekkel. Elbukott a Rákóczi-szabadságharc; leverték az 1849—49-es szabadságharcot és polgári forradalmat, az 1919-es Tanácsköztársaságot. Egy-egy eszmélő középiskolás diák néha fel is kiált: mikor győzünk már egyszer? Á jövendővel kötöttünk szerződéstAki azonban társadalmi kérdésekkel foglalkozik és némiképp eligazodik az ideológiában, a politikában, az tudja: népünk tragédiáinak fő oka mindig az volt, hogy sohasem kedveztek a külső körülmények és a haladás élére álló legjobbakat, az igaz ügy képviselőit mindig elgáncsolták az árulók, az ország hajdani urai, uralkodó osztályai, amelyek a múlthoz kötötték az ország szekerét. Most viszont a jövendővel kötöttünk szerződést és nem a múlttal! A haladás útján járó országok közé • tartozunk, nagy szövetségeseink vannak, munkánkhoz, harcunkhoz kedvezőek a feltételek, jövőnk biztosított. A nemzetközi munkát, külpolitikai tevékenységünket illetően tehát elmondhatjuk, hogy ma a világ haladó erői szemében a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a Magyar Népköz- társaságnak, a szocializmust építő magyar népnek van becsülete. Azt kérem a KISZ-től, a magyar ifjúságtól, hogy értékelje, óvja és gyarapítsa tovább ezt a megbecsülést, amelyet csak tisztességes, az egész emberiség érdekeivel egybeeső politikával vívhattunk ki. Ifjúságunk, miként eddig, a jövőben is ebben a szellemben hallassa szavát a nemzetközi kérdésekben. Képviselje bátran, önérzetesen és töretlenül á békés egymás in- meg- szolidaritásun- vilag haladó erőivel, adjanak hangot itt- mindennapi munká- az ünnepélyes ese- s a nemzetközi fórumokon is, így a közelgő varsói európai ifjúsági és diáktalálkozón, majd a havannai világifjúsági találkozón is. Olyan tiszta és becsületes hangon beszéljenek ezekről a kérdésekről, mint pártunk, kormányunk teszi; folytassák és erősítsék azt a külpolitikai vonalat, amelyet hazánk ma képvisel. Akkor továbbra is jó ügyet fognak szolgálni — jól! Az ifjúság, ha a jövőbe tekint, legyen bátor! Fiatal korunkban, reményeinkben mi is vakmerőek voltunk. Ma már azonban joggal elmondhatjuk —, bár jóslással nem foglalkozunk —, hogy jóra fordul az egész emberiség sorsa. A világ helyzetét, a tényleges erőviszonyokat tekintve úgy látjuk, közeledik az az i'dő, amikor — amint klasszikusaink megfogalmazták —az emberiség a szükségszerűség korszakából a szabadság korszakába léphet. önökön és a világ egész haladó ifjúságán is múlik, hogy az emberiség belátható időn belül ebbe az új szakaszba lépjen, és hogy a világon a szabadság, a szocializmus, a béke győzzön. Előre hát, fiatalok! Az MSZMP XI. kongresz- szusa felmérte az ország helyzetét, megszabta a közvetlen tennivalókat és világos távlatokat mutatott mindnyájunk számára. Eredményesen befejeztük a IV. ötéves tervet, és — mint a Központi Bizottság legutóbbi ülésén megállapította — megfelelően kezdtük az V. ötéves tervét: az év első három hónapjában teljesítettük az 1976. évi népgazdasági terv időarányos részét. Az ország politikai helyzete jó. Sokféleképpen bizonyítható, hogy népünk óriási többsége egyetért a párt politikájával, s a fejlett szocialista társadalom építése valóban nemzeti programmá vált. Elég, ha arra utalunk, iiogy a kongresszust követően az országgyűlési választásokon az ország lakossága szinte egyhangúlag tett hitet politikánk mellett, s az azt követő hétköznapokon tetteivel támogatta és támogatja ezt a politikát. És sorolhatnánk a példákat; néhány nappal ezelőtt a május 1-i ünnepségek szintén bizonyították népünk egységét, azt, hogy népünk saját programjának vallja, szavakkal és tettekkel egyaránt támogatja a szocializmus építését. Jelenünk biztató Természetesen a nép támogatásáéi'!, a mind jobban izmosodó szocialista nemzeti egységért a pártnak és — a maga területén — az ifjúsági szövetségnek is mindennap becsülettel meg kell dolgoznia. De jelenünk biztató, a hangulat jó, a munka politikai feltételei kedvezőek. Távlati programunk is egyetértésre és támogatásra talált, és tapasztalataink alapján teljes joggal mondhatjuk, hogy a párt program- nyilatkozatában foglaltakat meg tudja és meg is fogja valósítani. Mindezzel korántsem akarom azt mondani, hogv nincsenek problémáink. Ünnepi alkalmakkor — amilyen a KISZ kongresszusa is —, ha számot vetünk a munka eredményeivel, de hétköznap elsősorban a gondokkal kell törődnünk, hogv még gyorsabban haladhassunk. A XI. kongresszus, majd a párt Közoonti Bizottsága ismét felhívta a figyelmet arra, hogy mindenütt és minden tekintetben dolgozzunk hatékonyabban. javítsuk munkánk minőségét. A hatékony és jó minőségű munka további feilődésíink kulcskérdése az élet, a gazdasági és a kulturális építés minden területén. Ha néldául a népgazdaságban az összes rendelkezésre álló termelő kaoacitást a lehető legjobban hasznosítanánk, óriási megtakarításokat érhetnénk el a beruházásokban. Azt hiszem, mindenki megérti, hogy amikor a legkorszerűbb ipari berendezések csak napi 1—2 műszakban dolgoznak, akkor szinte bűn nehezen előteremthető összegekkel bővíteni azt a kapacitást, amit még ki sem használunk. Mint köztudott, nálunk szabad munkaerő gyakorlatilag nincs, nem is lesz. A meglevő munkaerővel kell intenzivebben, jobban és főleg ésszerűbben gazdálkodnunk. Ne értsék félre, nincs szó arról, hogy térjünk visz- sza a verejtékezésre, a „kenyérgőzzel” való munkára. A hatékonyabb munkaerő-gaz- ’ dálkodás nem ezt jelenti, hanem a termelés jobb megszervezését, a munkafeltételek javítását és természetesen a munkaidő teljes és lelkiismeretes kihasználását. Ami ez adminisztratív munkaerőt illeti, a létszámfelvételi zárlat az első lépése volt annak az intézkedéssorozatnak, amelynek célja, az adminisztrációs munka javítása. Erre nemcsak azért van szükség, mert a túlzott adminisztráció fölös munkaerőt köt le, hanem azért is, mert emögött is meglapul a bürokrácia. Nagy munkát kell végeznünk a lakásügy, a tömeg- közlekedés és a közszolgáltatás terén a helyzet javításáért. Vannak problémáink az ifjúságot közelebbről érintő területeken is: még több iskola, tanterem, kollégium, megfelelő kulturális intézmény kellene és sok minden más hiányzik még. Időnként a közellátásban is adódnak átmeneti problémák részben az időjárás, részben az irányító munka gyengeségei miatt. Feladataink Nagy erőfeszítéseket kell tennünk az ország fizetési mérlegének javítására, az export fokozására. Ehhez szükség van az ipar termékszerkezetének korszerűsítésére, s erre meg is vannak a megfelelő elgondolások. A nemzetközi gazdasági hatások nálunk nagyon erőteljesen érződnek. A jelenlegi viszonyok között ugyanis akkor tudunk zavartalanul dolgozni, népgazdaságunk akkor tud fejlődni, ha a nemzeti jövedelem 45 százalékának megfelelő importcikket hozunk be. Fizetségként azonban a nemzeti jövedelem 45 százaléka erejéig exportálnunk kell. Ehhez komoly erőfeszítések kellenek. Számítunk arra, hogy a reá háruló feladatokat mindenki becsülettel megoldja és segíti az ország fizetési mérlegének javítását. Problémáink tehát voltak és vannak is. De ezekre gondolva azért ne feledjük el, hogy például az ország nemzeti jövedelme 15 év alatt megkétszereződött, s hogy ma már a fejlett szocialista társadalom építésén dolgozunk. Olyan üzemeink vannak, mint a győri Rába Vagon- és Gépgyár, az IKARUS, a Kőbányai Gyógyszerárug.vár és számos más, hasonló ipari üzem; vannak olyan mezőgazdasági üzemeink, amelyeknek teljesítményét szívesen elfogadnánk, országos átlagnak. Igyekezni is kell, hogy jelenlegi eredményeink mihamarabb országos átlaggá váljanak. Dicsekvés nélkül szólhatunk arról is, hogy a gyógyszerexportban Magyarország az egy főre számított átlagot tekintve a világ első or_ szagai között van, Eg répában Svájc mögött jelenleg a másodikak vagyunk. A fényforrások, izzólámpák exportját illetően is körülbelül hasonló a helyzet. Az autóbusz-exportban hazánk jelentős tényező Európában. Az egy főre jutó gabonatermelésben Magyarország jelenleg Európában az első helyen áll. Vannak tehát eredményeink, de mindé* nem elegendő. Többet kíván tőlünk saját programunk, s többet népünk, ifjúságunk, mert gyorsabban szeretne előrehaladni. Márpedig a rni kötelességünk a nép ügyének becsületes szolgálata. (Folytatás a 3. oldalon) Szekcióülések tárgyalják meg a dokumentumot. mellett élés politikáját, ternacionalizmusunkat, bonthatatlan kát a egymás mellett élésé- Ennek vagyunk az hon, a ban és ményeken, I
