Észak-Magyarország, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-06 / 106. szám

1976. május 6., csütörtök Táblák, növények rr 1.811 l{«*j Mezőkeresztesi beszélgetés Amikor a napokban Mező- keresztesen jártam, az Arany­kalász Termelőszövetkezet­ben örömmel újságolták, hogy a kukorica kivételével valamennyi tavaszi növény vetését befejezték. A kuko­rica vetése is gyorsan és fo­lyamatosan halad, és mire ezek a sorok napvilágot lát­nak, Keresztesen a növény­termesztésben lezárul a gaz­dasági év első és rendkívül fontos szakasza, a talajelő­készítés, és \ az ehhez szoro­san kapcsolódó vetés. Nevezhetjük ezt a szakaszt az idei termés megalapozó­jának is. Es joggal. Minősé­gétől a betakarítás „gazdag­sága” függ. Nem véletlen, hogy a megye egyik legna­gyobb szövetkezetében ala­pos körültekintést, nagy fi­gyelmet fordítottak és for­dítanak a tavaszi munkákra. A „milyenségről” az őszi vetések más véleményt mon­danak, de a tavasziak „in­dulása” is sejtet valamit a szövetkezet munkájáról. Az 1976-os esztendő első négy hónapjában végzett munkák­ról, eredményekről és ter­mészetesen gondokról is be­szélgettünk Tóth Albert fő- mezőgazdásszal. valamint Ke árcsik László né. növény­védő szakmérnökkel. A vetésterv „valósága” A főmezőgazdász előtt pa­píron az egész keresztesi ha­tár. Táblák, számok, növé­nyek. Az idei év vetésterve. A 3983 hektár szántó kihasz­nálásának „hogyanja”, ami egyre inkább valóság, mint terv. — Őszi búzát 1548, tavaszi árpát 322, cukorrépát 60. nap­raforgót 295, lucernát (tava­szi telepítés) 112, míg kuko­ricát 280 hektáron termesz­tünk. — sorolja a „beszédes” adatokat Tóth Albert. — Az őszibúza-teriiletünk 80 százalékán optimális idő­ben került földbe a mag. Ezek a vetések jól teleltek, tavasszal is erőteljesen in­dultak, szépen bokrosodnak. A terület 80 százalékán gyen­gén közepes az állomány. Meg kel) mondani; a szá­raz. hideg tél — kevés hóta­karó volt — nem kedvezett a későbbi vetéseknek ... Ná­lunk. a búza magas területi aránya miatt elhúzódik a ve­tés. hiszen szeptember köze­pén kezdtünk hozzá és ok­tóber végén fejeztük be — mondja a szövetkezet szak­vezetője. Helikopterrel a gyomok ellen Az áttelelt búza „gondozá­sa” már elsősorban a növény­védő szakember feladata. — Most tavasszal helikop­ter segítségével gyomirtózzuk az egész búzaterületünket. Sajnos, az április szinte vé­gig szeles volt. így a légi nö­vényvédelem május elejére tolódik át. Természetesen ott. ahol a kis táblák miatt IvV.i- kopterrel nem lehet véde­kezni, ott a földi gépeink áll­nak munkába — tájékoztat Kollárcsikné. — Máskülön­ben elmondhatom, hogy vegy­szerellátás dolgában ilyen jó tavaszunk, mint az idei. még Horn volt. Most minden meg- Mndelt növényvédő szer ide­iében rendelkezésünkre áll. Viszont a műtrágya beszer­zése, tárolása gond. És ez nemcsak a keresztesiek fiondja. Ha azt akarják, hogy 'dőben legyen meg a kívánt tápanyag, gyakran egy év­vel előzőleg meg kell rendel­ni. Mezőkeresztesen is gond a tárolás. Nem titkolják, je­lenleg ezt a problémát még nem tudják megoldani. Április „jóvátette”... ... amit március elrontott. Pedig itt, Mezőkeresztesen is féltek attól, hogy nem kerül időben földbe a mag. Az áp­rilisi tavasz, no, meg a jól szervezett munka eredmé­nyeként rövid időn belül el­vetették a tavaszi árpát, a napraforgót, a cukorrépát és a lucernát. Annak ellenére, hogy traktorosból több is el­kelne a 6azdasagban! A je­lenlegi létszám mellett ugyan­is kettős műszak szervezése rendkívül nehéz. A kukoricánál panaszként említik a vetőmagellátást. — Nem mennyiségileg van baj, hanem minőségileg. Sok­szor nem azt a fajtát kap­juk, amelyet rendelünk. Ná­lunk például nagyszerűen be­vált a Szegedi 360-as fajta, 60—62 mázsát adott hektá­ronként, és idén nem kap­tunk ilyen vetőmagot. Nincs... A kukorica a vezetők vé­leménye szerint eddig szél­sőségesen termett. A nagy ereomények mellett egyes táblák termése alatta maradt a vártnak. És ez nemcsak a fajtakérdéssel függ össze... Van granulátum, nincs gép — Egyik-másik területün­kön feltétlenül el kell végez­nünk a talajfertőtlenítést. Gond, hogy bár van granu­látumunk. az ehhez szüksé­ges granulátumszórót viszont nem lehet beszerezni — pa­naszkodik Kollárcsikné. Az egyes növények termés­átlagainak érdekében — a beszélgető partnerek szavai­val élve — csökkenteni kell a gyommal fertőzött táblák területét. Ennek érdekében nagyobb figyelmet kívánnak fordítani az időben történő nyári tarlóhántásra. — A tarlóhántás elmara­dása. vagy késése a gyom­magvak beérését eredménye­zi... A beszélgetés során meg­ragadják figyelmemet a cu­korrépa vegyszerezéséről hal­lottak. — A cukorrépa-területün­ket vetés után Nata Piramin gyomirtóval kezeltük. Mivel azonban a gyomirtózás után két hétig nem volt eső, így a vegyszer hatását veszítette. Üjra megismételni nem le­het. A gyomnövények 2—4 leveles korában alkalmazhat­juk a Bétánál gyomirtót, en­nek azonban az> a hátránya, hogy csak a 2—4 leveles gyo­mokat pusztítja cl. A később kelőket nem. Ezt a védeke­zést ugyan még egyszer meg lehet ismételni, de akkorára a répa levelei szinte takaró­ként borulnak a gyom föló, és megvédik azokat a pusz­tulástól ... A gondok ellenére — ame­lyek többsége a gazdaságtól kívülálló okokra vezethető vissza —, folyamatos, szer­vezett és a határjárt ember számára eleven példával is szemléltetett munka folyik a mezőkeresztesi termelőszö­vetkezeiben. Ehhez pedig az szükséges, és itt Tóth Albert főmezőgazdász szavait idé­zem : „A vetésszerkezet ^sz- szeállításától a termény rr-g- tárba juttatásáig a lehetősé­gekhez képest minden idő­ben és a növény „igénye” szerint történjen. Hajdú Imre ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 / I Te^termelési tanácskozás Mint ismeretes — és saj­nos, hogy így van — me­gyénk számos nagyüzemi gazdaságában igen alacsony a tejtermelés. Néhány gaz­daságban viszont már igen jók a lejtermelési eredmé­nyek. A gyengéknek, az át­lagon aluli tejtermelőknek van mit tanulniuk a jóktól. Ezt szolgálta az a bemuta­tóval egybekötött tejtermelé­si tanácskozás, amit a Me­gyei Állattenyésztési Fel­ügyelőség és a mezőkeresz­tesi Aranykalász Tsz rende­zett az átlagon aluli tejter­melő tsz-ek szakemberei, vezetői számára. A színhely az Aranykalász Tsz volt, ahol Kiss Bertalan, a tsz elnöke adott tájékozta­tást a Kiváló Szövetkezet cí­met ismét elnyert gazdaság életéről. Ezt követően került sor a nagyon gyakorlatias, jelentős szakmai ismereteket nyújtó vitaindító előadások­ra, Farkas Andrásnak, a Me­gyei Állattenyésztési Fel­ügyelőség igazgatójának és Kertész Ernőnek, az Arany­kalász Tsz főállatlenyésztő- jcnek előadását több értékes hozzászólás követte. Ezután a megye öt legjobb termelőszövetkezeti tejterme­lő üzemének; — Mezőkeresz­tes, Hernádnémeti, Encs, Ti- bolddaróc és Ernőd — szak­vezetői mondták el értékes tapasztalataikat, módszerei­ket. Az előadások, a hozzászó­lások és a tapasztalatcsere után a mezőkeresztesi tsz szakosított tehenészeti tele­pén, a tanácskozás résztvevői a gyakorlatban is tapasztal­hatták egy jól gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzem rendezett, fegyelmezett, szak­szerű munkáját, amely alap­ja jó eredményeiknek. A mezőkeresztesi Aranyka­lász Tsz 1975-ben 653 tehén átlagában 3019 liter tejet ter­melt, ezen belül a szakosított tehenészeti telepen 335S li­ter volt az egy tehénre cső tejtermelés. Az idén a gazdaság még nagyobb lendülettel látott munkához, amelynek ered­ményeként közel 300 literrel magasabb az egy tehénre eső tejtermelés, az elmúlt év ha­sonló időszakához viszonyít­va. Éves szinten ez már 3700 literes tejtermelést Ígér, ami­re a szövetkezet kiváló kol­lektívája nyújt garanciát. Kiváló eredményeket értek el a borjúnevelésben is. Az idén ellett 200 borjúból mindössze egy darab hüllőit el. Az út- és vasútépítéshez a tállyai, tarcali. erdőbényei, sárospataki, gönci, bodrogke. resztúri bányákból viszik a követ, többnyire zúzottan, daraboltam Az Észak-ma­gyarországi Kőbánya Válla­lat tavaly 2 millió 105 ezer Ionná kő kitermelését ter­vezte és ehelyett 2 millió 151 ezer tonnát adott el a meg­rendelőknek. Az értékesebb, keresettebb, úgynevezett zú­zott kő telte ki a termelés több mint kétharmad részét. A legnagyobb fejlődésről ta­lán a sárospataki üzem ad­hat számot, hiszen az elmúlt évben a kézi kőtermelésről átálltak a gépi munkára. A jövesztés géppel történt, de az aprítás, a csillerakás igen nagy fizikai igénybevételt jelentett az ott dolgozóknak. A hatalmas kődarabokat ékekkel hasították, bunkó­zással darabolták. A korszerű szállítópályák kiépítése után, a kisgépek beállításával egy csapásra megszűnt a nehéz fizikai munka. Az átállás zökkenő­mentes volt, a gépesítés előtt tanfolyamokat szerveztek a leendő gépkezelők számára. Tállyán a vállalat legna­gyobb üzemében, ahol éven­te egymillió tonna követ termelnek, tavaly végezték el a kötélpályák rekonstrukció­ját. A félautomatikus beren­dezés üzembe állítása 5 mil­lió forintba került. A fejlődésről, amely rész­ben meghatározta az elmúlt évi eredmények alakulását, Gyenes Bélával, a kőbánya vállalat műszaki igazgatóhe­lyettesével beszélgettünk. A siker értékét fokozza, hogy ezt a szintet most, két egy­mást követő évben is tel­jesítették. Az eredményjavulást a korszerű technológiákon kí­vül a jó munkaszervezés hozta, hiszen 1975-ben —igaz ugyan, hogy nem számotte­vően — csökkent a vállalat­nál dolgozók létszáma. A termelékenység emelkedése mögött a műszakiak, újítók igyekezete található. Bővült a szocialista brigádmozga­lom keretében versenyző kollektívák száma is. Üj bri­gádok tettek vállalásokat ta­valy, az év elején és ezeket teljesítették is. Már évköz­ben is szép eredmények szü­lettek a kongresszusi és a felszabadulási munkaverseny első szakaszában. Sokat fejlődött- a munkás- védelmi tevékenység, mert — ha a balesetek száma lé­nyegesen nem is csökkent, de — a kieseit munkanapok aránya a telére esett vissza. Súlyosabb baleset nem volt a bányaüzemekben. A vállalat elkészítette az egyes üzemek munkájának értékelését. Az elemzés alap­ján a központi gépjavító él- üzem címet kapott. A beren­dezések karbantartását, mű­szaki felülvizsgálatát, fel­újítását magas színvonalon látták el egész évben. Ezzel biztosították a termelés fo­lyamatosságát. Gyenes Béla igazgatóhe­lyettes elmondta: még min­dig kézi erővel végzik a munkák nagyobb részét az erdőbényei és a gönci bá­nyákban. A gépesítés a két üzemben az ötödik ötéves terv végéig befejeződik. A fejlesztési programból egyik sem maradhat ki. Ez a vállalatoknál a kötelező lépéstartást jelenti, hiszen idestova nem találni olyan munkavállalókat, akik az embert próbáló, kemény küz­delmet évekre vállalnák. A vállalat vezetői minden le­hetőséget megragadnak an­nak érdekében, hogy a ma még nehéz körülmények kö­zött dolgozó köbányászok is gépkezelőként végezhessék majd napi munkájukat, ékek helyett gépekkel. Az utóbbi években geoló­giai és területfelhasználási problémák is jelentkeztek, hiszen a szőlőművelést és a szorító építőanyag-igényt úgy kell mérlegelni, hogy a ma építkező ember és a termé­szet értékeit őrző jövő em­bere is elégedett legyen ez­zel. A bodrogkeresztúri üzem a kisebbek közé tartozik, el­sősorban a Beton- és Vasbe­tonipari Művek üzemének szállít anyagot. A kibányá­szott, zúzott kő földes, apró törmelékanyaga szárítás után Svájcba „megy”, ahol diva­tos, értékes falburkolót ké­szítenek belőle. A korábban meddőanyagként kezelt rio- lit tufatörmeléket így érté­kesítik. A most, másodszor is Ki­váló Vállalat címmel kitün­tetett Kőbánya Vállalat üze­mei az első negyedévben is sikereket értek el, amit a jó munkaszervezés, a gépek ha­tékonyabb kihasználása ered­ményezett. N. J. Kopott, szakadozott mun­kakönyvek. Lehet, úgy tizenöt-húsz da­rab. Együtt válogatjuk, rend. szerezzük a „legnehezebbe­ket”; azokat, amelyek már telve vannak a különböző vállalatok bélyegzőivel. A Diósgyőri Gépgyár nyil­vántartásán levő mintegy 9600 munkakönyvből végül is hat darabot válogatunk ki. A munkakönyvek lapjain olvasható bejegyzések alap­ján senkinek sincs joga „ka­pásból” véleményt alkotni annak tulajdonosáról. Még akkor sem, ha ugyanannak a dolgozónak már a második betelt munkakönyvét forgatja kezében a hölgy, aki a nyil­vántartásnál dolgozik. Családi problémák, költöz­ködés, Letegség és még ki tudja, milyen okok játszanak közre abban, hogy egy-cgy rubrikába bekerült a „fel­mondott”, vagy „kilépett’ be­jegyzés. Szerettem volna megkér­dezni egyiküket: nem állt kö­télnek. Amikor először be­széltünk, még beleegyezett, hogy elmondja: hogyan és miért kellett neki az előző 18 munkahelyéről leszámol­nia. Azután a második tele­fonbeszélgetéskor már sze­mérmesebb volt, nagyon ud­variasan közölte: ez magán­ügy, ne foglalkozzék senki vele. Annál is inkább logikus volt ez a magyarázat, mivel jelenleg anyagbeszerzőként dolgozik a vállalatnál, s a főosztályon mindenki felis­merné. Amit már nem tett hozzá: valószínűleg arra is gondol- i hat ott, miért nem azt az em­bert kérdezték meg, aki már nyolcszor, vagy tízszer hagy­ta ott a vállalatot, majd ment vissza, körülbelül ugyanazért a fizetésért ugyanolyan mun­kakörbe. © L. G. először 1971-ben se­gédmunkásként helyezkedett el a Diósgyőri Gépgyárban. Ezután háromszor „ldlépett”- el, és egyszer „munkaviszo­nya megszűnt’’-tel távozott a vállalattól. Most, ötödször, ismét itt van. Az öt év alatt egy termelőszövetkezet és egy kiskereskedelmi vállalat szá­mított munkájára, bár nem sokáig. — L. G. mellett csak gyen­ge kezdőnek számíthat a szintén segédmunkás G. L„ aki 1966-tól tízszer lépett ki, s most — immár tizenegye­dik alkalommal — ismét visszajött. A fiatalember — szinte össze sem lehet számolni, hány munkahelyen — sok le­hetőséget hagyott ki: többek között a Lenin Kohászati Művek közlekedési gyáregy­ségét, ahol szintén nem ta­lálta meg a számítását. Ugyanennél a vállalatnál volt egy hely, az öntöde gyáregy­ség, ahol havonta majdcsak háromezer forintot keresett. Innen is távozott. Feleségével és három gyer­mekével Miskolcon „foglal­tak” lakást törvényellenesen, aminek a követkeményeit mindenképpen vállalnia kell. A legnagyobb fia hatéves. Az üzem. ahol G. L. feb­ruárban elhelyezkedett, lét­számhiánnyal küzd. A 38 se­gédmunkásból mindössze he­ten régi tagjai a vállalatnak. Tavaly példá"l hatvan em. bér „cserélődött” az üzemben, jelenleg is 10—15 hiánvzik. Bérezésük a vállalat kollek­tív szerződése és az elmúlt év januárjától érvényben le­vő országos szakmai bér­táblázat szerint történik. A felső határ 11 forint. Ezt csak a régiek kapják meg. Amíg az üzem vezetőjével erről be­szélgetünk, fiatal fiú lép be az irodába, kezében munka­könyvével. A szemben levő asztalnál rövid párbeszéd: — Csak visszajöttem ... — Akkor, amennyiben meg­állapodtunk — néz föl az író­asztal mögött ülő férfi. — A fiú megvonja vállát, azután elindul kifelé. — Hogy meddig marad, nem tudom — mondja Kon ez Ernő, az üzem vezetője —, mindenesetre szükség van se­gédmunkásokra. e A fluktuáció nemcsak me­gyei, hanem országos problé­ma. A közelmúltban jelent meg a munkaügy* miniszter rendelete, amelynek egyik pontja kimondja: csak köte­lező tanácsi közvetítéssel he­lyezkedhet el az a dolgozó, aki munkaviszonyát „kilé­pett” munkakönyvi bejegy­zéssel szünteti meg. A július 1-én életbe lépő intézkedés első célja: segíte­ni a vállalatoknak, üzemek­nek a létszámgondok megol­dásában. S elgondolkodtatni G. L.-t és hasonló mentali­tású társait, akik egv-egv vál­lalatot. ü-.emet eddig átjáró­háznak tekintettek. Pusztafalvi Tivadar i

Next

/
Oldalképek
Tartalom