Észak-Magyarország, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-01 / 103. szám

/ 1976. május 1., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 11 Gerle a hivatalban A HIVATALOKBAN ál­talában ügyiratok vannak. Akták és aktákkal foglala­toskodó embereit, ügyintézők,«, kisegítők stb. Az emberek pedig egyrészt a hivatalt fel­kereső beadványosok problé­máival, másrészt saját gond­jaikkal telítődve végzik fá­radságos napi munkájukat. Mindebből következően ezek az emberek — csakúgy mint bárhol más helyen — lehet­nek jókedélyű, melegszívű, gazdag érzelemvilággal meg­áldottak, vagy éppenséggel komor, környezetük színes jelenségeire fogékonytalanok is. Persze — vélhetjük — a hivatal nem valamiféle kari- tászegylet, ahol feltétlen kí­vánalom a derű; hanem olyan intézmény, amelynek első s egyben legfontosabb feladata az ügyfelek lelkiis­meretes és a törvényeinkben előírt formák szerinti pontos kiszolgálása. Ez igaz is. Ha az elmondottak ismeretében ennek ellenére örömmel szó­lunk az alább elmondott lá­tottakról, okát nem kizáró­lagosan állatvédelmi gondo­lattársítások szolgálják, hi­szen az állatokkal való törő­dés, a velük való bánásmód egy kicsit megvilágít az eríi- ber érzelemgazdagságából, vagy lelki sivárságából is. Amit én láttam, az a hi­vatal második emelet kettő- százharmincas szobájának külső ablakpárkányán van. Az ott dolgozók egy üres vi­rágcserepet merevítettek a párkányléchez és kevéske földet szórtak a cserépbe. A gerlepár rövid idő múlva szorgosan hordani kezdte az aprócska gallyakat, s befeje­ző műveletként az alját a bö- gvüket fedő pihetoll kitépde- sett pelyhével gondosan ki­bélelték, hogy az utódaikkal való törődés semmi kivetni­valót ne hagyjon maga után. S azóta a gerlemama tü­relmesen csücsül a tojásain. Ha nagyritkán az ott dol­gozók az ablakhoz mennek, gerlemama kicsit félrehajtja fejecskéjét, hogy az örök ag­godalommal telt piciny, feke- ieborsó madárszemek értet- len, ám mégis hálás tekin­tettel nézzenek vissza a meg­értő emberre. Egymást nem zavarva min­denki végzi a maga dolgát. Nem nagy ügy, gerlefé­szek, madárköltés ... minek erről annyit beszélni? Igaz is volna ez így egy­magában, ha a sok esztendő­re visszanyúló oktató-nevelő, illetve felvilágosító munka szerepében valami nyugtala­nító irányzat nem érvénye­sülne. Időnként megjelenik egy-egy közlemény a körü­löttünk éló állatok közelsé­géből eredő, az emberi egész­séget veszélyeztető, vagy ká­rosító hatásról, majd a hírt ellenőrizetlenül felkapva tudománj'os indok adódik az állatok oktalan és ésszerűtlen , irtására. Valahol felröppen­tették a hírt, hogy a galam­bok ürüléke melegágya az agy velőgyulladásnak, s . rög­vest nekiláttak a galambok mészárlásának. Máskor ku­tyáról, macskáról látnak nap­világot a „legújabb felfede­zések” ... és jaj szegények­nek! TALÄN NEM szükséges an­nak bővebb tárgyalása, amit ma már az általános iskolás gyermekeknek is tanítanak, hogy az állatok szeretető nem tévesztendő össze azoknak ajnározásával. Az állat nem csókolgatásra való és nem is hálótárs. Nem eszünk vele egy asztalnál, s a vele való érintkezés után a bővizes, szappanos kézmosás feltétlen ajánlatos. De ahogyan a fa­lun élő gyermekek környe­zetük viselkedése nyomán pontosan helyére tudják rak­ni viszonyukat a körülöttük élő állatokkal szemben, a nagyvárosok gyermekei is a felnőttek magatartásformáit igyekeznek átvenni. A Moszkvai városi Tanács állat­orvosi osztályának jelentése szerint a moszkvai lakások­ban mintegy félmillió kutya, macska, majom, mókus, Szí­riái aranyhörcsög él. Nagyjá­ból ugyanennyi madár is énekel a szovjet főváros ott­honaiban. A díszhalak meny- nyisége pedig megszámlálha­tatlan. Tudósok és írók, mű­vészek, munkások és alkal­mazottak, nyugdíjasok, vala­mint aktív keresők egyaránt szeretettel gondoznak ottho­naikban állatokat. A TASZSZ információjából tudjuk, hogy csak Moszkvában több mint húsz modern felszereléssel ellátott állatorvosi intézmény áll éjjel-nappal a kis rászo­rulók segítségére. Nálunk valahogy háttérbe szorult az állatokkal való tö­rődés feladata. A nagy lombtérfogatú — általában, öregebb — fák gyors ütemű megfogyatkozá­sa népgazdasági szempontból indokolható. Sajnos a kivá­gott akácosok helyébe mind több fenyő és nyárfa kerül, ami a fészkelő madaraknak mit sem ér. A SZANÁLÁSOK során a szép, korszerű, új lakásba költözés öröme modern búto­rok beszerzésével jár együtt, s rendszerint csak a régi ház­ból elköltözés utolsó pillana­tában jut felszínre a koráb­bi tágas udvarú helyen meg­szokott kutya, vagy macska ragaszkodó jelenlétének ter­hessége. Mit tegyenek? Leg­egyszerűbb megoldás elza­varni szerencsétlen négylábú barátainkat, majd felháboro­dottan követelni a hatéko­nyabb sintéí’szolgálatol. Hol­ott ezek a jószágok zömmel nem elbitangolt egyedek, csupán az esztendők hűséges kiszolgálásáért hűtlenül ki- ebrudalt áldozatok. Napokig járják a várost, keresve gaz­dájukat. Sorsuk reménytelen. Bérházi gyermekek meg­ajándékozásánál dívik az ap­rócska kölyökkutya, vagy macska is. Na persze az ál­lat gyorsan növekszik, s egy­szerre kiderül, nincs tovább helye. Esetleg kiderül, hogy nem az a fajtiszta típus, ami­re gazdája státuszmelléklet­ként számított. Ö is rövide­sen gyarapítani fogja a gaz­dátlanul kóborló szerencsét­lenek amúgy is tekintélyes számát. Legvégére hagytam a legel- . keserí többet; az oktalan ke­gyetlenkedést, Sokan talán úgy vélik, ilyesmi csak a m ég felelőtlen gyermekma­gatartási formák között for­dul elő. viszont a gyakorlati élet mást bizonyít. Nem is olyan régen olvashattuk, hopv Miskolcon az egyik hentesboltban a vevő által kiválasztott vergődő halnak az elárusító — bárd híján — a földön bakancsa sarká­val taposta szét a fejét. Tömegével verik le az utóbbi években a fecskefész­keket. Zavarja az új házak sok esetben túlzottan cifra jellegét. Pedig egyetlen szál deszka is megtenné itt a fel­adatát! Jó lenne némelykor idéznünk az öregek bölcs igazságait, hogy ahol sok a fecske, nipcs sok szúnyog. Gerle a hivatalban... és ezernyi galambot etetnek a pestiek a volt Ferencesek te­rén csakúgy, mint Velencé­ben a Piazza Santa Marcon, vagy Londonban-a Trafalgar Sparen, Milánóban a Dóm előtt és Párizsban a Troca- derón. A moszkvai ember nem fél otthonában nevelgetni évez­redes barátainkat, sőt úgy tekinti azokat, min': a nagy­városi élet szürke egyhangú­ságának apró kis feloldozóit. Aki minderre kétkedő gon­dolatokat támaszt, kérem, ül­jön fel egyszer a Szentpéteri kapuban járó autóbuszok egyikére és ne sajnálja a fá­radságot kimenni a repülő­téri végállomásig. A Közle­kedési Vállalat szolgálati épületének eresze alatt leg­alább negyven fecskefészket számolhat hamarjában össze. Milyen szemet gyönyörködte­tő látvány a számtalan fecs­ke sürgése-forgása, hogy örökké éhes fiókáiknak a megfelelő mennyiségű élel­met összefogd ossák. A KIS GERLE várva várt anyaságának boldog ösztöné­ben ül türelmesen csöppnyi tojásain. Ha beszélni tudna, valószínűleg megköszönné a hivatal dolgozóinak embersé­gét az állatok védelmében. Az erősebb óvó gondosko­dása a gyengébbről. Talán szimbólum is lehetne, mint Picasso békegalambja ... ... Gerle a hivatalban. Dr. Réthly Gyula M i kes György: V — Véleményem szerint ez egy kés. Mi az ön vélemé­nye, Verpeléti kartárs? Mondja meg nyugodtan, ha önnek más a véleménye. Vitassuk meg a kérdést.-— Szabad egy pillanatra?... Igen ... Egyetértek önnel. Ez egy kés. — Mondja meg nyugodtan, ha nem ért egyet velem ... — Megmondanám. De ez egy kés. Jól tetszett látni. Hiába, a főnök kartársnak csuda éles szeme van. Más esetleg vekkernek nézte vol­na. — Ne hízelegjen, Verpelé­ti. Nem ezt várom öntől. Le­gyen egy kicsit bátrabb. Na de most vitassuk meg rész­leteiben is a dolgot... — Készen állok a vitára... — Helyes. Vitában formá­lódik az igazság. Itt van pél­dául a kés nyele, ön szerint is ez a kés nyele? — Szabad közelebbről meg­néznem? — Nyugodtan ... — Ahogy így nézem, ez a kés nyele . .. De ha jobban megnézem ... — Akkor? Akkor? Mond­ja meg bátran! Most ne néz­ze azt, hogy én ülök az író­asztal mögött! — De ha jobban megné­zem, akkor is. ön sasszemű. Főnök kartárs. Rögtön meg­látta, hogy ez a kés nyele. — Ejnye, már megint hí­zeleg? Nem szeretem, fa­gyon nem szeretem. Mondja meg. ha másképp vélekedik. Imádok vitatkozni... — De ha egyetértek ön­nel . .. — Nem muszáj. — Tudom, főnök kartárs, de ez a nyél. Bitófa alatt is vallom. — Na jó. Abban tehát már megegyeztünk, hogy egy kést tartok a kezemben, és ahol fogom, az a kés nyele. A kés nyele fából van. — Fából, főnök kartárs. De mennyire fából! — Örülök, hogy ön szerint is fából van a nyele. Remé­lem, nem azért mondja, mert én mondtam ... Tudja, én azt szeretném, Verpeléti kartárs, ha parázs vita ala­kulna ki közöttünk... — Imádom a parázs vitá­kat, főnök kartárs. Épp az előbb mondtam a kartársak­nak: hű de jó volna egy kis parázs vita! Ha minden óha­jom ilyen gyorsan valóra válna ... — Na jó... Menjünk to­vább. Véleményem szerint a kés másik része a penge. — Pengepenge. — Mit: mondott? — Mondom, hogy penge. Pengőbb pengét még nem is '..'.'.tarn. Kitűnő megfigyelő tetszik lenni. — Szóval egyezik a véle­ményünk. Mondja meg, ha nem egyezik! — Nem mondhatok mást, csak azt, hogy penge. — Rendben van, folytassuk a vitát. Véleményem sze­rint ez a penge éle. ön sze­rint? — Szabad ? ... Igen, ez a penge éle! — Mit csinált? Megvágta magát! — Szóra sem érdemes. A vitában sebeket osztunk és sebeket kapunk! — Férfias beszéd! Most már csak azt kell megvitat­nunk, hol van a késnek a hegye. Véleményem szerint — lehet, hogy nincs igazam — a kés hegye a penge vé­génél található. — Egyetértek önnel. — Mondja meg, ha nem! — De igen! — Nos, akkor le is zárhat­juk a vitát. Úgy vélem, hasz­nos volt. — Én is úgy vélem — , — Látja, ez az igazi..! Ezt szeretem... A késhegyig menő vitákat!... Csipetnyi bors — Elegem van mindenből! — jelentette ki Brigitte Bar- dot s közölte, hogy elbúcsú­zik a filmtől. A francia rá-, diónak adott nyilatkozatéban a negyvenegy éves színésznő elmondta, hogy nincsenek konkrét tervei a jövőt ille­tően, kivéve, hogy „élni akar” ... ★ Edith Head, Hollywood hétszeres Oscar-díjas kosz­tümtervezője mondta a nők nadrágdivatjáról: — Minden hölgyet le kel­lene fényképezni hátulról, amint új nadrágban elhagy­ja a divatszalont. Mindjárt kevesebben hódolnának en­nek a divatnak ... Egy' csoport színész Lon­donban végignézte a tévén Joe Frazier volt ökölvívó vi­lágbajnok énekműsorát. Egy- szercsak valaki közbeszólt: — Ki mondta neki, hogy énekeljen? Mire egy másik megtol­dotta : — S ki fogja neki mon­dani, hogy ne énekeljen?... Igla Villani, Sophia Loren huszonhárom éves unokahú­ga szintén filmszínésznő. Akárcsak Sophia, ő is tizen­hét éves korában debütált, mint Olaszország szépségki­rálynője. Mint ismeretes, Sophia férje, Ponti, produ­cer. Iglanak is van produce­re: Gianni Bruffardi. Igaz, még nem a férje, de nem is — Ponti.., Jean Gabin ma már a film klasszikus művészei közé tartozik. A hetvenkét éves mpvész ma is forgat. Van egy kis háza, amely tele van képzőművészeti ritkaságok­kal, de szívesen vásárolja mai festők műveit is. A minap megvásárolta a „Napkelte” című olajfest­ményt. Este baráti társaság­ban büszkén mutogatta. Charles Vanel, a kiváló film­színész nézi. nézi a képet, csóválja a fejét és Gabin- hoz fordulva így szól: — Ez napnyugta! — Hogyhogy? — kérdi meglepődve Gabin. — Épp­úgy lehet napkelte is. — Persze, lehetne — mond­ja Vanel-—, de ismerem a festőt, ilyen korán sosem kel fel... * Jeanne Moreau, a népsze­rű francia színésznő baráti körben véleményt mondott a férfiakról: — Azok a férfiak, akik va­lami okosat mondtak a nők­ről, többnyire rossz szeretők voltak. Mások, eltérően ezek­től, nem mesélnek, hanem cselekszenek... * Shirley MacLaine, ameri­kai filmszínésznő mondta: — Az ember sehol a vilá­gon nem olyan tökéletes, mint az újságok „Ismerked­jünk” rovatában. * Georges Brassens,, francia dalszerző és énekes a niinap dühbe gurult, amikor meg­hallotta, hogy Szegény Mar­tin című dala, amelyet jó húsz évvel ezelőtt. írt, az idén érettségi tételként szerepel egy párizsi gimnáziumban. — Sose hittem volna, hogy dalaimmal diákokat fognak gyötörni — jelentette ki. * Kellemetlen incidens za­varta meg Isaac Stern, ame­rikai hegedűművész koncert­jét Los Angelesben. Két ver­senymű tolmácsolása között a rendezőség egy tagja lé­pett a mikrofonhoz, s a kö­vetkezőkkel fordult a tisztelt jelenlevőkhöz: — Hölgyeim és uraim! A teremben elveszett egy pénz­tárca, tízezer dollár van ben­ne. A pénztárca tulajdonosa a becsületes megtalálónak ötszáz dollárt ad. Mire közbekiáltott egy fér­fi: — Én ezret ajánlok fel!... * Tíz éven át folytatott ta­nulmányok után egy brit pszichológus megállapította: Na nők tudományos szemszög­ből is beszédesebbek á férfi­aknál. . Adatai szerint egy féi'fi átlagosan 76 szót beszél egy perc alatt., míg egy nő 105-öt. Ezzel kapcsolatban nyilat­kozott Marty Feldmann nép­szerű angol komikus: ' — A derék pszichológus több ezer ember több éves meg­figyelésével állapította meg azt, amire egv átlagférfi egy­két évi házasság alatt magá­tól is rájön ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom