Észak-Magyarország, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-01 / 103. szám
/ 1976. május 1., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 11 Gerle a hivatalban A HIVATALOKBAN általában ügyiratok vannak. Akták és aktákkal foglalatoskodó embereit, ügyintézők,«, kisegítők stb. Az emberek pedig egyrészt a hivatalt felkereső beadványosok problémáival, másrészt saját gondjaikkal telítődve végzik fáradságos napi munkájukat. Mindebből következően ezek az emberek — csakúgy mint bárhol más helyen — lehetnek jókedélyű, melegszívű, gazdag érzelemvilággal megáldottak, vagy éppenséggel komor, környezetük színes jelenségeire fogékonytalanok is. Persze — vélhetjük — a hivatal nem valamiféle kari- tászegylet, ahol feltétlen kívánalom a derű; hanem olyan intézmény, amelynek első s egyben legfontosabb feladata az ügyfelek lelkiismeretes és a törvényeinkben előírt formák szerinti pontos kiszolgálása. Ez igaz is. Ha az elmondottak ismeretében ennek ellenére örömmel szólunk az alább elmondott látottakról, okát nem kizárólagosan állatvédelmi gondolattársítások szolgálják, hiszen az állatokkal való törődés, a velük való bánásmód egy kicsit megvilágít az eríi- ber érzelemgazdagságából, vagy lelki sivárságából is. Amit én láttam, az a hivatal második emelet kettő- százharmincas szobájának külső ablakpárkányán van. Az ott dolgozók egy üres virágcserepet merevítettek a párkányléchez és kevéske földet szórtak a cserépbe. A gerlepár rövid idő múlva szorgosan hordani kezdte az aprócska gallyakat, s befejező műveletként az alját a bö- gvüket fedő pihetoll kitépde- sett pelyhével gondosan kibélelték, hogy az utódaikkal való törődés semmi kivetnivalót ne hagyjon maga után. S azóta a gerlemama türelmesen csücsül a tojásain. Ha nagyritkán az ott dolgozók az ablakhoz mennek, gerlemama kicsit félrehajtja fejecskéjét, hogy az örök aggodalommal telt piciny, feke- ieborsó madárszemek értet- len, ám mégis hálás tekintettel nézzenek vissza a megértő emberre. Egymást nem zavarva mindenki végzi a maga dolgát. Nem nagy ügy, gerlefészek, madárköltés ... minek erről annyit beszélni? Igaz is volna ez így egymagában, ha a sok esztendőre visszanyúló oktató-nevelő, illetve felvilágosító munka szerepében valami nyugtalanító irányzat nem érvényesülne. Időnként megjelenik egy-egy közlemény a körülöttünk éló állatok közelségéből eredő, az emberi egészséget veszélyeztető, vagy károsító hatásról, majd a hírt ellenőrizetlenül felkapva tudománj'os indok adódik az állatok oktalan és ésszerűtlen , irtására. Valahol felröppentették a hírt, hogy a galambok ürüléke melegágya az agy velőgyulladásnak, s . rögvest nekiláttak a galambok mészárlásának. Máskor kutyáról, macskáról látnak napvilágot a „legújabb felfedezések” ... és jaj szegényeknek! TALÄN NEM szükséges annak bővebb tárgyalása, amit ma már az általános iskolás gyermekeknek is tanítanak, hogy az állatok szeretető nem tévesztendő össze azoknak ajnározásával. Az állat nem csókolgatásra való és nem is hálótárs. Nem eszünk vele egy asztalnál, s a vele való érintkezés után a bővizes, szappanos kézmosás feltétlen ajánlatos. De ahogyan a falun élő gyermekek környezetük viselkedése nyomán pontosan helyére tudják rakni viszonyukat a körülöttük élő állatokkal szemben, a nagyvárosok gyermekei is a felnőttek magatartásformáit igyekeznek átvenni. A Moszkvai városi Tanács állatorvosi osztályának jelentése szerint a moszkvai lakásokban mintegy félmillió kutya, macska, majom, mókus, Szíriái aranyhörcsög él. Nagyjából ugyanennyi madár is énekel a szovjet főváros otthonaiban. A díszhalak meny- nyisége pedig megszámlálhatatlan. Tudósok és írók, művészek, munkások és alkalmazottak, nyugdíjasok, valamint aktív keresők egyaránt szeretettel gondoznak otthonaikban állatokat. A TASZSZ információjából tudjuk, hogy csak Moszkvában több mint húsz modern felszereléssel ellátott állatorvosi intézmény áll éjjel-nappal a kis rászorulók segítségére. Nálunk valahogy háttérbe szorult az állatokkal való törődés feladata. A nagy lombtérfogatú — általában, öregebb — fák gyors ütemű megfogyatkozása népgazdasági szempontból indokolható. Sajnos a kivágott akácosok helyébe mind több fenyő és nyárfa kerül, ami a fészkelő madaraknak mit sem ér. A SZANÁLÁSOK során a szép, korszerű, új lakásba költözés öröme modern bútorok beszerzésével jár együtt, s rendszerint csak a régi házból elköltözés utolsó pillanatában jut felszínre a korábbi tágas udvarú helyen megszokott kutya, vagy macska ragaszkodó jelenlétének terhessége. Mit tegyenek? Legegyszerűbb megoldás elzavarni szerencsétlen négylábú barátainkat, majd felháborodottan követelni a hatékonyabb sintéí’szolgálatol. Holott ezek a jószágok zömmel nem elbitangolt egyedek, csupán az esztendők hűséges kiszolgálásáért hűtlenül ki- ebrudalt áldozatok. Napokig járják a várost, keresve gazdájukat. Sorsuk reménytelen. Bérházi gyermekek megajándékozásánál dívik az aprócska kölyökkutya, vagy macska is. Na persze az állat gyorsan növekszik, s egyszerre kiderül, nincs tovább helye. Esetleg kiderül, hogy nem az a fajtiszta típus, amire gazdája státuszmellékletként számított. Ö is rövidesen gyarapítani fogja a gazdátlanul kóborló szerencsétlenek amúgy is tekintélyes számát. Legvégére hagytam a legel- . keserí többet; az oktalan kegyetlenkedést, Sokan talán úgy vélik, ilyesmi csak a m ég felelőtlen gyermekmagatartási formák között fordul elő. viszont a gyakorlati élet mást bizonyít. Nem is olyan régen olvashattuk, hopv Miskolcon az egyik hentesboltban a vevő által kiválasztott vergődő halnak az elárusító — bárd híján — a földön bakancsa sarkával taposta szét a fejét. Tömegével verik le az utóbbi években a fecskefészkeket. Zavarja az új házak sok esetben túlzottan cifra jellegét. Pedig egyetlen szál deszka is megtenné itt a feladatát! Jó lenne némelykor idéznünk az öregek bölcs igazságait, hogy ahol sok a fecske, nipcs sok szúnyog. Gerle a hivatalban... és ezernyi galambot etetnek a pestiek a volt Ferencesek terén csakúgy, mint Velencében a Piazza Santa Marcon, vagy Londonban-a Trafalgar Sparen, Milánóban a Dóm előtt és Párizsban a Troca- derón. A moszkvai ember nem fél otthonában nevelgetni évezredes barátainkat, sőt úgy tekinti azokat, min': a nagyvárosi élet szürke egyhangúságának apró kis feloldozóit. Aki minderre kétkedő gondolatokat támaszt, kérem, üljön fel egyszer a Szentpéteri kapuban járó autóbuszok egyikére és ne sajnálja a fáradságot kimenni a repülőtéri végállomásig. A Közlekedési Vállalat szolgálati épületének eresze alatt legalább negyven fecskefészket számolhat hamarjában össze. Milyen szemet gyönyörködtető látvány a számtalan fecske sürgése-forgása, hogy örökké éhes fiókáiknak a megfelelő mennyiségű élelmet összefogd ossák. A KIS GERLE várva várt anyaságának boldog ösztönében ül türelmesen csöppnyi tojásain. Ha beszélni tudna, valószínűleg megköszönné a hivatal dolgozóinak emberségét az állatok védelmében. Az erősebb óvó gondoskodása a gyengébbről. Talán szimbólum is lehetne, mint Picasso békegalambja ... ... Gerle a hivatalban. Dr. Réthly Gyula M i kes György: V — Véleményem szerint ez egy kés. Mi az ön véleménye, Verpeléti kartárs? Mondja meg nyugodtan, ha önnek más a véleménye. Vitassuk meg a kérdést.-— Szabad egy pillanatra?... Igen ... Egyetértek önnel. Ez egy kés. — Mondja meg nyugodtan, ha nem ért egyet velem ... — Megmondanám. De ez egy kés. Jól tetszett látni. Hiába, a főnök kartársnak csuda éles szeme van. Más esetleg vekkernek nézte volna. — Ne hízelegjen, Verpeléti. Nem ezt várom öntől. Legyen egy kicsit bátrabb. Na de most vitassuk meg részleteiben is a dolgot... — Készen állok a vitára... — Helyes. Vitában formálódik az igazság. Itt van például a kés nyele, ön szerint is ez a kés nyele? — Szabad közelebbről megnéznem? — Nyugodtan ... — Ahogy így nézem, ez a kés nyele . .. De ha jobban megnézem ... — Akkor? Akkor? Mondja meg bátran! Most ne nézze azt, hogy én ülök az íróasztal mögött! — De ha jobban megnézem, akkor is. ön sasszemű. Főnök kartárs. Rögtön meglátta, hogy ez a kés nyele. — Ejnye, már megint hízeleg? Nem szeretem, fagyon nem szeretem. Mondja meg. ha másképp vélekedik. Imádok vitatkozni... — De ha egyetértek önnel . .. — Nem muszáj. — Tudom, főnök kartárs, de ez a nyél. Bitófa alatt is vallom. — Na jó. Abban tehát már megegyeztünk, hogy egy kést tartok a kezemben, és ahol fogom, az a kés nyele. A kés nyele fából van. — Fából, főnök kartárs. De mennyire fából! — Örülök, hogy ön szerint is fából van a nyele. Remélem, nem azért mondja, mert én mondtam ... Tudja, én azt szeretném, Verpeléti kartárs, ha parázs vita alakulna ki közöttünk... — Imádom a parázs vitákat, főnök kartárs. Épp az előbb mondtam a kartársaknak: hű de jó volna egy kis parázs vita! Ha minden óhajom ilyen gyorsan valóra válna ... — Na jó... Menjünk tovább. Véleményem szerint a kés másik része a penge. — Pengepenge. — Mit: mondott? — Mondom, hogy penge. Pengőbb pengét még nem is '..'.'.tarn. Kitűnő megfigyelő tetszik lenni. — Szóval egyezik a véleményünk. Mondja meg, ha nem egyezik! — Nem mondhatok mást, csak azt, hogy penge. — Rendben van, folytassuk a vitát. Véleményem szerint ez a penge éle. ön szerint? — Szabad ? ... Igen, ez a penge éle! — Mit csinált? Megvágta magát! — Szóra sem érdemes. A vitában sebeket osztunk és sebeket kapunk! — Férfias beszéd! Most már csak azt kell megvitatnunk, hol van a késnek a hegye. Véleményem szerint — lehet, hogy nincs igazam — a kés hegye a penge végénél található. — Egyetértek önnel. — Mondja meg, ha nem! — De igen! — Nos, akkor le is zárhatjuk a vitát. Úgy vélem, hasznos volt. — Én is úgy vélem — , — Látja, ez az igazi..! Ezt szeretem... A késhegyig menő vitákat!... Csipetnyi bors — Elegem van mindenből! — jelentette ki Brigitte Bar- dot s közölte, hogy elbúcsúzik a filmtől. A francia rá-, diónak adott nyilatkozatéban a negyvenegy éves színésznő elmondta, hogy nincsenek konkrét tervei a jövőt illetően, kivéve, hogy „élni akar” ... ★ Edith Head, Hollywood hétszeres Oscar-díjas kosztümtervezője mondta a nők nadrágdivatjáról: — Minden hölgyet le kellene fényképezni hátulról, amint új nadrágban elhagyja a divatszalont. Mindjárt kevesebben hódolnának ennek a divatnak ... Egy' csoport színész Londonban végignézte a tévén Joe Frazier volt ökölvívó világbajnok énekműsorát. Egy- szercsak valaki közbeszólt: — Ki mondta neki, hogy énekeljen? Mire egy másik megtoldotta : — S ki fogja neki mondani, hogy ne énekeljen?... Igla Villani, Sophia Loren huszonhárom éves unokahúga szintén filmszínésznő. Akárcsak Sophia, ő is tizenhét éves korában debütált, mint Olaszország szépségkirálynője. Mint ismeretes, Sophia férje, Ponti, producer. Iglanak is van producere: Gianni Bruffardi. Igaz, még nem a férje, de nem is — Ponti.., Jean Gabin ma már a film klasszikus művészei közé tartozik. A hetvenkét éves mpvész ma is forgat. Van egy kis háza, amely tele van képzőművészeti ritkaságokkal, de szívesen vásárolja mai festők műveit is. A minap megvásárolta a „Napkelte” című olajfestményt. Este baráti társaságban büszkén mutogatta. Charles Vanel, a kiváló filmszínész nézi. nézi a képet, csóválja a fejét és Gabin- hoz fordulva így szól: — Ez napnyugta! — Hogyhogy? — kérdi meglepődve Gabin. — Éppúgy lehet napkelte is. — Persze, lehetne — mondja Vanel-—, de ismerem a festőt, ilyen korán sosem kel fel... * Jeanne Moreau, a népszerű francia színésznő baráti körben véleményt mondott a férfiakról: — Azok a férfiak, akik valami okosat mondtak a nőkről, többnyire rossz szeretők voltak. Mások, eltérően ezektől, nem mesélnek, hanem cselekszenek... * Shirley MacLaine, amerikai filmszínésznő mondta: — Az ember sehol a világon nem olyan tökéletes, mint az újságok „Ismerkedjünk” rovatában. * Georges Brassens,, francia dalszerző és énekes a niinap dühbe gurult, amikor meghallotta, hogy Szegény Martin című dala, amelyet jó húsz évvel ezelőtt. írt, az idén érettségi tételként szerepel egy párizsi gimnáziumban. — Sose hittem volna, hogy dalaimmal diákokat fognak gyötörni — jelentette ki. * Kellemetlen incidens zavarta meg Isaac Stern, amerikai hegedűművész koncertjét Los Angelesben. Két versenymű tolmácsolása között a rendezőség egy tagja lépett a mikrofonhoz, s a következőkkel fordult a tisztelt jelenlevőkhöz: — Hölgyeim és uraim! A teremben elveszett egy pénztárca, tízezer dollár van benne. A pénztárca tulajdonosa a becsületes megtalálónak ötszáz dollárt ad. Mire közbekiáltott egy férfi: — Én ezret ajánlok fel!... * Tíz éven át folytatott tanulmányok után egy brit pszichológus megállapította: Na nők tudományos szemszögből is beszédesebbek á férfiaknál. . Adatai szerint egy féi'fi átlagosan 76 szót beszél egy perc alatt., míg egy nő 105-öt. Ezzel kapcsolatban nyilatkozott Marty Feldmann népszerű angol komikus: ' — A derék pszichológus több ezer ember több éves megfigyelésével állapította meg azt, amire egv átlagférfi egykét évi házasság alatt magától is rájön ...
