Észak-Magyarország, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-28 / 75. szám
tA ÉSZAK- MAGYAR ORSZAG 6 1976. március 2B., vasárnap Rakáczi újsággá az első magvar üfsäg RÁKÓCZI A FELKELÉS megindulásakor szükségesnek tartotta, hogy az ország népét és a külföldet is tájékoztassa mozgalma céljáról. Az első, fegyverbe szólító kiáltványa 1703 májusában jelent meg magyar nyelven Brezsányban ^Szovjetunió). Ezt követte ‘1704 januárjában a Recru- descunt néven ismert latin nyelvű maniifesatum, melynek kezdő sorai: „Kiújultak a nemes magyar nemzet sebei...” történelmi nevezetességgé váltak. A nyilatkozat, melyet külföldön lefordítottak német, francia nyelvre, elterjedt az egész világon, mint a Rákóczi-felkelés célját megjelölő, tájékoztató politikai kiadvány. Az osztrák udvar 1703- ban hivatalos lapot indított Wiennerisches Diárium (Bécsi Napló) címmel, amely telekürtölte Európát a kuruc szabadságharcosok kegyetlenkedésével, az eseményeknek az udvar érdeke szerinti elferdítésével. Rákóczit környezete — főleg a kuruc tábornokok — arra ösztönözték, hogy a hazugságok cáfolására adjon ki rendszeres tájékoztatást nyújtó újságot. Ilyen, előzmények után jelent meg 1705 áprilisában az első magyar újság Magyarországon Mercurius Hungaricus címmel, melyet Eszterházi Antal tábornok nyomatott ki. Az újság sikerét látva, a fejedelem parancsot adott, hogy tábornokai jelentsék a legfontosabb hadi események hírét az újság összeállításával megbízott fejedelmi udvari kancellária- fiák. A lap szerkesztésében és kiadásában Eszterházi Antalon kívül közreműködött Ráday Pál, a Recru- qescunt szerzője, Bercsényi Miklós generális és annak titkára, Ebecky Sámuel. A lapból, amely később Mercurius Veridicus ex Hungaria-ra (Igazmondó Magyar Merkur-ra) változtatta a nevét, 1705 és 1710 közötti évekből hat példányszám maradt meg hazai és külföldi könyv- és levéltárakban. Eleinte hetenként, majd havonta kívánták megjelentetni benne a hadjárat fontosabb eseményeit, de a hadi viszonyok gyors .változása miatt a megjelenés akadozott. 1705-ben és 1708-ban Lőcsén, 1710-ben Bártfán adták ki. s Milyen volt az első magyar újság? Terjedelme 4—8 oldalnyi, lapjai nem voltak megszámozva. Egv-egy szám 60 körüli példányszámban jelent meg. A megjelenés dátumát nem tüntették fel rajta. Minden hírt külön bekezdésben hoztak. A bekezdés felett olvashatták a hír keltjét és a helyet, ahopnan azt közölték. Akkor ez volt más külföldi lapoknál is a szokás. A nyelve latin volt, hogy a külföldiek is megérthessék, hiszen nem annyira hazai, mint a külföldiek tájékoztatására szolgált. A LAP BÁTOR, harcias hangú volt, kimondta véleményét az osztrákok durva, kíméletlen hadviseléséről, viselt dolgaikról. Különösen Heister tábornok kegyetlen kivégzéseiről, amelyek a császári seregnek egy-egy városba való bevonulását köyették. Ra- butin tábornok halálát ezen megjegyzéssel közli: „Adj uram örök nyugodalmat neki és szabad utat a másvilágra minden németnek.”. Az újság hírszolgálata elég gyors volt, az 1703. augusztus 3-í trencsényi csatáról szóló tudósítást Újvárról küldték be a Szé- csényben székelő fejedelmi udvarhoz, és augusztus 14- én már meg is jelent a Lőcsén nyomtatott számban. Az Országos Evangélikus Könyvtár őrzi a Mercurius 1710-i egyik számát, mely Újvárról január 4-én az alábbiakban tudósít Heister császári tábornok megug- rasztásáról és az áruló Ocs- kay László elfogatásáról. „Ez az esztendő jól kezdődik, mert a lovasságunk, amely a Vágón túl a gabonabegyűjtésnek szorgalmazására vonult ki, észrevette, hogy Hqister császári generális kíséretével Pozsony felé igyekszik. A lovasságunk gyors menetben üldözőbe vette, aki ha délig nem vonul be Pozsonyba, úgy járt volna, mint két évvel ezelőtt Starnberg, ő is fogságba esett volna. Még szerencsésebben ütött ki a dolog egy másik lovascsapatnak, amelyet Jávorka kapitány vezetett. Ö a hitszegő Ocskay Lászlót, a mi régebbi briga- dérosunkat, aki esküszegő módon a trencsényi csata után a császáriakhoz szökött, harminc katonájának lekaszabolása után élve elfogta. A VÁKVÉDÖ katonaság nagy felzúdulással követelte, hogy kínozzák meg és húzzák karóba, még mielőtt a parancsnokságra viszik. Jávorka alig tudta a katonaság felháborodását lecsillapítani. A haditörvényszék Ocskayt, mint hazánk és szövetségeseink méltatlan árulóját, halálra ítélte és a mai napon hóhérkézzel lefejeztette. Érte a halálbüntetés csökkentése érdekében térdre esve könyörgött öccse, (Ocskay) Sándor, a mi alezredesünk az egész katonaság előtt.” Dr. Kamody Miklós Felsővadászon „Mi, felsővadászi II. Rákóczi Ferenc, Istennek kegyeiméből fejedelem... a dolognak örök emlékezeti- re! • Megújulnak a dicsőséges magyar nemzetnek régi sebei ...” — hangoznak Rákóczi kiáltványának kezdő- sorai. A fagyos cserehái/i szél tömzsi fenyőbokrokat hajtogat a kastély udvarán, a tűlevelek érces pendüléssel neszeinek. ÁLeUenben, az új sor házai mintha a kastéllyal méretkeznének. Valóban, mérce is lehetett, ha nagyságban nem is, küllemben legalább, hiszen" majd öt évszázada áll a helyén, inkább csak „ruháját” változtatták korok divatja szerint. Rákóczi Zsigmond 3000 forintért jutott hozzá 1517- ben, s a család ez idő tájt kezdi emlegetni magát „felsővadászinak”. Rákóczi Zsigmond fejedelem itt született — szülőhelyét nem választhatta meg, sir- heiyét igen: temetkezni Szerencsre vitette magát innen, jelesebb helyre. Ám ki legtöbbre vitte, a „vezérlő fejedelem”, a Rá- kóczi-család legszebb fája, sose hagyta el nemesi elő- nevét: „Felsővadászi”. Szívesen időzött a családi kastélyban, vadászgatott is errefelé a végehosszanincs erdőségekben. Egy, saját kezűleg lőtt őz bőréből dombornyomásé, aranyozott casuláit, miseruhát készíttetett, s a felsővadászi egyházközségnek ajándékozta. A megkopott, az ő lába nyomát is őrző lépcsőkön felfelé haladva, próbálom elképzelni nemes alakját. „ ... nagyon arányos és jó alakú, hatalmas és nagyon nemes...” — ismétlem magamban a francia Saimit-Simon Rákócziról írt szavait, miközben megille- tődve állok az emeleti díszteremben, a fejedelem életnagyságú képe előtt. (A eirádás, aranyozott keret sem tudja elvonni tekintetünket a lelki nagyságot is sugárzó arcról, ugyanakkor lejtett szomorúság is felhőzi, mintha előre sejtené, sorsa a földönfutók sorsa lesz.) A kép Kassáról, Abaúj megye egykori székhelyéről keveredett Szikszóra, onnan Felsővadászra. Valószínűleg másolat. Eredetét nem tudtam meg. A község természetes módon adta tanújelét tiszteletének: amikor a tsz megalakult, II. Rákóczi Ferenc nevét vette fel. Érdeklődésemre, milyen száj- hagyományok élnek a fejedelemről, bizonytalan válaszokat kaptam, egyetlenegyet említettek, a fordítva felvert patkó históriáját, ami alighanem máshonnan vagy olvasmányélményként keveredett ide. Ennek több oka lehet. A török hódoltság idején ez a terület a hadak „átjáróháza” volt. A császáriak, az erdélyi fejedelemség katonái csakúgy járták, mint a török, mely többször megrohanta, feldúlta, és elviselhetetlen adókkal sújtotta Felsővadászt. Az őslakosság szétszéledt, illetve kipusztult. A Rákóczi-sza- badságharc bukása után Meskó Jakab ült a felsővadászi birtokba, alighanem szolgálatai jutalmául. Birtok munkáskéz nélkül nem sokat ér. A gyér számú őslakosság nem tudta átadni a jóval népesebb tömegnek a falu korábbi történetére vonatkozó mendemondákat, a Rákóczira vonatkozókat azért sem — túl a nyelvi nehézségeken —, mert — ez feltételezhető — az új földbirtokos a fejedelemnek még az emlékét is üldözte. A teljesen elmagyarosodott telepesek leszármazottai inkább csali az iskolában tanultak a Rákócziakról. A kipusztult, de újratelepített falvak esetében ez eléggé közismert jelenség — például a dűlőneveket átvették, de a név eredete homályba veszett. A 150 éves török uralom negyvenhét falut tüntetett el a föld színéről Abaúj-Torna vármegyében. Általában azok a települések élték túl a hadak örökös invázióját, amelyekben lakhatót vagy kisebb költséggel újjáépíthető földesúri hajlék maradt. A háborúktól megkímélt távoli községek túlnépesedett lakossága engedett a csábításnak, a maradás koldusbotot, netán éhhalált jelentett, a vándorbot reményeket a fennmaradáshoz. Felsővadászon a XVIII. század fordulóján alig húszán laktak — az 1828-as összeírás már 110 házat és 860 lakost talál (ielenleg hétszázan élnek itt). Ha a sok ígéretből csak néhányat tartott is meg a földesúr, a jövevények mindenképp jobb létfeltételek közé -kerültek. A pusztulást csak növelte a szabadságharc vége felé kitört pestisjárvány, mely — például — a Felsővadásszal szomszédos Gadna maradék népét is kiirtotta, a betelepült rutének lakta faiul hivatalosan is Orosz- gadnának nevezték e század elejéig. A Rákóczi-évíorduló közeledésének első jele volt a felsővadásziak számára: tavaly ősszel, egy napíé- nyes vasárnapon természetjáró turisták lepték el a falut, még szolnokiak is akadtak közöttük (620-an bélyegeztek). A kastély udvarán rögtönzött kultúrműsoron előadás hangzott e) a Rákócaiak és Felsővadász kapcsolatáról, a tsz KISZ-tánccsoportja is sikerrel mutatkozott be. A legmélyebb nyomot azonban a lelkes jövevények és a falusiak barátkozása hagyta Felsővadász emlékezetében. Meglepetten értesültek róla, milyen sokan tudnak falujukról. Felkészültek a vendégjárásra. Az Encsi járási Hivatal 300 000 Ft-ot adott a Rákóczi-kastély tetőzetének helyreállítására — a teljes renoválásra ez kevés, de az épület megőrzése szempontjából sokat jelent. Március 27-én, a fejedelem születésének háromszázadik évfordulóján reprodukciós kiállítás nyílik a kastélyban és a művelődési otthonban, amit a Magyar Nemzeti Múzeum bocsátott a község rendelkezésére. A Putnoki Mezőgazdasági Szakközépiskola diákjai emlékműsorral zarándokolnak a Rákócziak falujába. Az általános iskola tanulói — a Rákóczi-kastély mostani tulajdonosai — sem akarnak lemaradni; . saját rendezvényekre készülnek. A falu apraja-nagyja részt vesz a kastély környékének csinosításában, nehogy szó érje házuk elejét. Ha az első okleveles említéstől számítjuk Felsővadász életkorát, három év híján 72Ó esztendős. S micsoda történelem zúgott el fölötte! Azt hihetnénk, a dombok redőjébe bújt falvak kevésbé háborgatot- tak — nos, a . XVIII. század elejéig emberöltőnyi idő nem telhetett el háborús megpróbáltatás nélkül. A hatalmi torzsalkodás szüneteit a vallási ellentétek töltötték ki. A negyvenhét földbe taposott aba- úji falu már nem tudott „kihajtani”, végképp magvaszakadt, csak vélt helyüket tapogatja a homályos emlékezet. Felsővadász! a Rákócziak faluja átvészelte a nehéz időket, s most a nagy fejedelemre emlékezik. Gulyás Mihály Ágotha Margit fametszete
