Észak-Magyarország, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-01 / 27. szám
1976, féEfnrdr 1.; rasa mop Egyedülállók CS7AK-MAGYARORSZAG ”7■ „...lüz-ielem elieoy »eleiek” Pár hónappal korábbi képet elevenítünk íö). A Somogy megyei Felsőmo- csoládon általános iskolások vetélkednek. A „Ki tud többet Ligeti Károlyról” című vetélkedő zsűrijének elnöke egyenes tartású, bajuszos, idősebb férfi. Fehér ing, nyakkendő, elegáns öltöny, úgy ahogyan illik. Ugyancsak ezekhez az eseményekhez tartozik: a férfi brigádzászlót ad az úttörőknek, ő pedig vörös nyakkendőt kap tőlük. A zászlón is, a nyakkendőn is Ligeti Károly neve. Van idő a képek felelevenítésére, amíg végigérünk ezen a hatalmas csarnokon, melyben a vasúti kocsik szinte elvesznek, csak a fel-felsivító, erős zaj nem vész el benne, meg a hegesztőpisztolyok innen is, onnan is vibráló fénye, szikraesője. Az egyik, sokszínű ruhás munkásban hirtelen elég nehéz fölismerni a pár hónappal előbbi vetélkedő zsürielnökét. Ez ugyanis a munkahelye, a MÁV Miskolci Járműjavító Üzeme, annak is ez a hatalmas csarnoka, abban pedig egy szőkébb közösségnek, a Ligeti Károly szocialista brigádnak a vezetője. Domby Sándor a neve. Tizen alkotják a brigádot, bár most hárman katonaidejüket töltik. A brigád több, mint 10 éve alakult meg, pár éve pedig Ligeti Károly nevét vette föl. Jelenleg kevesen tudnak ebben az országban náluknál többet Ligeti Károlyról. Beszélgetésünk témája pedig épnen a névadó, a vele kapcsolatos kutatás miértje, hogyanja. A brigádvezető mindenekelőtt a könyvekről szól. Valamennyien nagyon szeretnek olvasni. Mindent, ami jön. Sokféle ismeret- anyag összegyűlik ilymó- don, erről időnként nyilvánosan is számot adnak, mert például az üzemnek egvetleri vetélkedője sem múlhat el részvételük nélkül. Az egyik kis könyvecske pedig, ami a briA Ligeti Károly brigád gádvezető kezébe került, Pogonyi Antal Végrendelet című munkája volt. A könyv Ligeti Károlyról szólt, a kiskőrösi születésű, forradalmi lelkű költőről, újságíróról, aki Orosz- ' országban harcolt a magyar internacionalisták sorában a forradalom győzelméért. megszervezte a Nemzetköziek Vörös Gárdáját, bolsevik pártcsoportokat alakított, szerkesztette a Forradalom , című lapot, majd 1918 őszén az Omszkot védő csapatok egyik parancsnokaként súlyosan megsebesülve a fehérek fogságába esett, akik — több társával együtt — kivégezték. A többiek is elolvasták a könyvet, majd elhatározták: a brigád Ligeti Károly nevét veszi föl. UHUI kezdve a brigád becsületbeli kötelességének tartotta, hogy minél többet tudjon meg névadójáról. Levelet írtak a moszkvai rádió magyar osztályára, az omszki területi pártbizottságra, majd a Szovjetunióból hamarosan érkeztek a dokumentumok, fényképek. Ligeti emléktáblájáról. a magyar hősük emlékművéről, az épületekről, melyben Ligeti dolgozott stb. Kérés is jött: írják meg, hogyan dolgozik, hogyan él ez a brigád. Nem is csupán a brigád, hanem az egész üzem ügyeként. Mondhatnék úgy is: magától értetődő természetességgel, hiszen az üzem már régóta szoros, baráti kapcsolatot tart a ljubljunói vagonjavító üzemmel. Szabó László, fő- diszpécser, az MSZBT tagcsoport ügyvezető elnöke elmondja, hogy 1988 óta a két üzem dolgozói rendszeresen találkoznak, meglátogatják egymást, az idén ismét’ a miskolciak lesznek a vendéglátók. Igaz, dokumentumokat most niásün- nen kellett kérni, de ugyanattól a néptől, amellyel a barátság már régóta élő valóság. Gazdag, szép anyag érkezett a Szovjetunióból, közben persze itthon is érdeklődtek. Egy alkalommal az üzem egyik brigádvezetője a Tűzvédelem című újságot hozta Domby Sándornak. Az újságban egyebek között az állt. hogy a felsömocsoládi úttörők Ligeti Károly nevű csapata nyert meg egy tűzöl lóversenyt. Levél a Somogy megyei községbe, a válasz gyorsan megjött, a meghívás is: szívesen látják a brigád képviselőit egyik ünnepségükön. A brigád- vezető és Kiss János utazott az ünnepségre a bri- gádzászlóval. Ligeti Károlyról szóló dokumentumokkal. Miskolcot bemutató diaképekkel, a járműjavítóról, a brigád munkájáról. éleiéről szóló beszámolókkal. Megtudták: Ligeti Károly szülei ebből a faluból származnak, rokonai is élnek itt. Itt került sor arra a bizonyos vetélkedőre. zászlócserére, szép ünnepségre... Minderről már egy kisebb helyiségben beszélgettünk. az öltözőben, amely egvben ebédlő is. Ide invitált meg bennünket Domby Sándor, kissé restellked- ve, mert nein valami szép ez a helyiség, de épül már az igazi; a nagy Szociális létesítmény. Nem fejezték be persze névadójukkal kapcsolatos kutatásaikat, a már összegyűjtött anyagot pedig őrzik, vigyázzák. Őrzik a kis könyvecskét is, melynek egyik verséhez jelet lettek. A verset Ligeti Károly a feherek fogságában, közvetlenül mártírhalála előtt irta. A két utolsó versszak: Én itt maradok bús, jeltelen sírban De lüz-lclkcm elmegy veletek, S ott fog tobzódni a győzelmi csatában, Mely lelkesíti forró kebletek Mi is ott leszünk a végső csatában: Én cs a többi .vörös magyarok. Kik elhunytunk, de a vörös szabadságnak Újra életet Ti, Ti adjatok A nagycsarnokon megyünk vissza, hegeszlé- sek viliózó fényei között A brigádvezető ott marad az egyik kocsinál, a társuk mellett. l’riska Tibor Fotó: Laczó József Hazafelé... — Nagyon nehéz volt. Alig tudtam magamhoz térni, amikor ilthagyott minket. Hetekig, hónapokig vártam, hogy az üres lakásban csörögjön a telefon. De nem. Sokáig nem tudtam felfogni, miért ment el. Egyszerűen megbabonázta az a másik. Szebb és fiatalabb volt, mint én. Voltak a házasságunkban összezördülések. Gyakran kimaradt a haverokkal. Aztán jött az a nő. Fogta a holmiját, elment. A lakás, a bútor nem érdekelte. Később sem, amikor elváltunk ... Egyedül maradtam a gyerekkel. Mit tegyek, ha dél- ulános voltam, nem tudtam kire hagyni. Haza kellett adnom anyámékhoz. Rettenetes idői? voltak. Aztán a munkahelyemen segítségemre siettek. Elintézték, hogy csak egy műszakba járjak. Akkor újrarendeztem az életemet. Visszahoztam a gyerekemet. Most ketten vagyunk. Egyedül. Még szerencse, hogy nem hagyom el magam. A nap minden percét kitöltőm valamivel. Bevásárlás, munka, szaladni a gyerekért, délután mosás, este tévé, könyvek. Szeretek öltözni. Nagyokat sétálunk a gyerekkel, veszünk ezt-azt, elviszem moziba. Beiratkoztam angolra. Persze, ilyenkor télen nehezebb. I-Iosz- szúra nyúlnak a hétvégék, 1 utazni se nagyon lehet. Tavasszal majd gyakrabban hazajárunk anyámékhoz. A munkahelyemen nagyon rendesek. Adtak segélyt, mint egyedülálló anyának, í Néha zavar a kolléganők megértő gondoskodása. ! Nem szeretem, ha szána- | koznak. Ki tudja, talán még férjhez is mehetnék, be nem akarok. Jobb most ; ihár így, ahogy van. Igaz. ha látok gyerekeket sétáltató apákat, olykor rossz érzésem támad. \ Most már mindegy, így sikerült. Betölti az életem a 1 munka meg a gyerek. Ha vigyázhatnék rá, hogy neki jobb legyen...! * — Tudja kedveském, ne- I kém már semmi se hiány- | zik. Az a kis nyugdíj megvan, szegény jó férjem után. Futja a kevéske vil| lanyszámlára. Nem sokat ! használok, elüldögélek a sötétben. Pergetem az életem sorát. Hát munka, az volt mindig, haj de sok Volt. Felnevelni a gyerekeket. Az uramat is elláttam életében, becsülettel. Aztán, hogy felnőttek a gyerekei nk, elköltöztek más vidékre, más városba. Eltelhettem a hitesemet is. I Magam kelek, magam fek- 'zem. Ez az élet rendje. M''"’öregszik az ember. Hajnalban már talmin "agvok. Kiszedem a tüz- helvböl a hamut, kimegyek a temetőbe. Télen is. Visszafelé megveszem azt a kis élelmet, mi kell már nekem ... A kávét szeretem, jól íelmelegít. Néha jön a postás, levelet hoz. Hív a fiam, de én már nem mozdulok innen. Polkán jöhetnek ők is, igen elfoglaltak. Reggel elmennek, este érnek haza. Benéz hozzám a szomszéd- asszony, elbeszélgetünk. Azt mondja, a nővére beteg. Megkínálom egy kis száraz süteménnyel, aztán megy a dolgára. Még az a jó, hogy makk- egészséges vagyok. Nem mondom, néha egy kicsit köhögök. Dehát azt csak az időjárás teszi. Olyan szelek járnak. Itt jó, bent a meleg szobában. Régi könyveket olvasgatok. Kiolvasom én az újságokat is minden nap. Még szegény jó uram fizette elő. hál megrendelem én is. Nemigen értek már ehhez a világhoz, de azért csak elolvasom. Mondják az öregek, nehéz már az élet. Meghogy siralomvölgy nekik. Nem így van pedig. Az kell, hogy béke legyen az ember lelkében. * — 1-1 ja, most mondjam azt, hogy én vagyok, akit úgy hívnak, tipikus vénlány? Nem sokat törődöm vele. Érdekes, ahogyan megváltozott a rólunk alkotott kép a köztudatban. Mi vagyunk azok, akiknek mindenre van ideje. Nem szürkülünk bele a hétköznapokba, nem fáradunk el, mint a családanyák. Színház, mozi, utazás, legfrissebb irodalom, hangversenyek ... Csakhogy mindez egyedül. Vagv jobb esetben a barátnőkkel. Arról már rég lemondtam, hogy férjhez menjek. Akartam, persze hogy akartam. De aztán, hogy az az egy-két udvarló is elmaradt tőlem, belenyugodtam. A szüleimtől azért költöztem el, mért teljes önállóságot szerettem volna. Hát most tessék, itt van. Élek vele. Nem lettem savanyú, se bogaras. Ellenben a könyvtárban úgy ismernek már, mint a rossz pénzt. Pénzem is van. De, a munkámat magáért a munkáért szeretem. Mondják, hogy én találékony vagyok. Meg ha kell, belevetem magam a sűrűjébe. Szívesen csinálom, azért élek. Szombaton meglátogatom a húgomékat. Aranyosak a gyerekek. Erről nem szívesen beszélek, mert gyereket magam is szerettem volna. Látom az utat magam elölt. Biztos célom van, nem merülök üres morfon- dírozaalásba. Az idő az egyedüli ellenségem, hát legyőzöm legkisebb egységét is. Hogy mondjam? Akkor érzem magam jól. ha nem volt értelmetlen a tegnapom. Mikes Márta Egykedvűen könyököl az asztal foltos abroszán. A pohárban, amely előtte van, már régen leszállt • a sör habja. Másik kezét ülött- kopott barna aktatáskáján nyugtatja, amely ki tudja mivel van hasasra tömve. A férfi 45—50 éves lehet. Arcát ráncok barázdálják. álla borostás, kalapjának karimája kopott. Egykedvűen nézi a pohár mögötti étlap slencilezetl példányát, aztán rágyújt. Fárad I nak Iá tszi k. Megemeli poharát, aztán kiissza maradék sörét. Nem siet. A vonat indulásáig még bőven van idő, az állomás sincs messze, ilyenkor itt pihen meg. Az az egy-két pohár sör — legalábbis így mondja —, ráfér az indulás előtt. * Vass Andrus segédmunkás. Több mint 20 éve dolgozik Miskolcon, egy építőipari vállalatnál. — Megszoktam már ezt az életet: a „csavargást”, a munkásszálló egyhangú, szinte katonás rendjét, s a várost is ... Az apja hozta föl annak idején Miskolcra, aki szintén egy építőipari vállalatnál volt segédmunkás. Nem szívesen emlékszik vissza erre az időre. Édesanyja — mielőtt apjával feljöttek a városba — meghalt. Ismerősei, rokonai mégis odakötötték ahhoz a nyírségi parcellához. Oda is nősült. Aztán követte apját a munkába. Az asszony, s a gyerekek kéthetenként várják otthon, s ő becsülettel mindig meg is érkezik péntek, vagy .szombat estére . . . A látásból ismerősök felé biccent, akik — asztala mellett elmenvén — megveregetik vállát, érdeklődnek, mikor megy a vonata. aztán válaszra sem várva kilépnek az ajtón, s elindulnak saját vonaluk felé.. — így megy ez hétről hétre... Volt időm már megismerni egv-kél utitárs sut. Vannak köztük fiatalok. idősebbek, akik valamikor. valahonnan elindullak ide, a városba, szerencsét próbálni, otthon ha<svva az asszonyt, a esa- 'ládot. a megszokott tálat. — Tudja, nem aranvélet ez . .. Nyáron, legalábbis nálunk az építőiparnál, reggeltől estig hajtás van. Minden hét végén hazamehetnénk — de minek? ... Sokba kerülne az, mert ha már hazamegy az ember, úgy igyekszik, hogy mindenkinek vigven valamit; a gyerekeknek egy-egy játékot, csokoládét, cukrot, az asszonynak meg azt, amire éppen szüksége van, s otthon a népboltban nem kapható. — A kisebbik fiam most jár általános iskolába. Azt mondja nekem a múltkor: „Tudod apu. jobb lenne azért, ha hetenként legalább háromszor itthon lehetnél . ..” Kérdeztem tőle. miért? Azt mondta, valahogy jobban érzi magát, amikor együtt matatunk a fiáz körül. A nagyobbik gyerek lány. Szabónak tanul, s valószínűleg egy-két év múlva ő is elkerül Nyíregyházára. Csak áz aszonv marad otthon — egyedül. * — Ilyenkor, amikor megyek hazafelé, sokszor elgondolkodom, miért is rossz az egyedüllét. Mert hiába szolcja meg ezt az ember, azért mindig bántja valami. Az asszony is sokszor mondja, hogy munka után. ha ellátja a gyerekeket, jó lenne megosztani valakivel a gondolatait, a napi bosz- szúságokat. örömöket. Csak a gyerekekkel beszéli meg problémáit. Megemeli poharát, majd az érkező pincértől kér még ebivel, és kifizeti. — Most az építkezésen dolgozom, a város szélén. Hétkor kezdjük a munkát. Előtte bevásároljuk a reggelit: szalonnát, savanyúságot, kenyeret. A délelőtt hamar eltelik, a délután is, ám az este annál rosszabb. Ha visszaérkezünk a szálló- 1 ba, megíürdünk, megvacsorázunk, aztán ki-ki kedve szerint tölti el idejét. A tv-nézéshez, olvasáshoz már nincs, nagy kedvünk. Lefekszünk és alszunk reggelig, hogy másnap elölről 1 kezdjük az egészet ... i — Hogy járok-e a városba? Nem nagyon. Csak a pénz menne el, meg az- j tán kinek van kedve ilyenkor télen a hidegben, hóban csatangolni. Néha átátugrunk a szállótól nem messze levő presszóba, elülünk ott félóráig, óráig, egy-egy sör mellett, a' munkatársakkal. * Feláll. Kalapjáról lerázza a rápergelt cigaretta- hamut. Táskáját — ki tudja. mióta hordja már — megnézi, be van-e jól zárva. nem pereg-e valami ki belőle útközben. — Hét akkor . A viszontlátásra! —, köszön cl. szabadkozva. Elindul a pályaudvarra, a Nyírség felé induló vonathoz, hogy estére — fáradtan az utazástól, a két hétig tartó kemény munkától, a gondtól. amit itt hagyott, s a már előre bet er vezet t otthoni tennivalóktól — megérkezzen haza . .. Pusztal'alvi Tivadar SIMON LAJOS lm a imzíalo'át ól Amikor győztesen lctcpcr, mikor szívemre dobbant páros lábbal, mikor torkomat marja, mint a sírás, mikor már életveszélyes, mint érben a vérrögöeske, a bennem szorult, tiiesükszükkenésnyi gyermekkorom meséje, az ifjúság nevetségesen törpe nyavaiysásainak meséje a férfikor clct-halál komoly küzdelmeinek meséje, akkor én bátran megnyitom a beszéd zsilipjeit, a legkényesebb szavak elölt is álharapom a gátakat. mert én czcrkilcncszázharmineöt elejétől egyike voltam Magyarország fűszálainak, az vagyok ma is, s az leszek kétezerben is.
