Észak-Magyarország, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-25 / 47. szám
(Folytatás az 1. oldalról.) A szocialista országok mind jelentősebb szerepet játszanak a világgazdaságban is. Ma a szocialista közösség a világon a legdinamikusabb gazdasági erő. Az ide tartozó országok ipara az elmúlt öt évben négyszer olyan gyorsan fejlődött, mint a fejlett tőkés államok ipara. Közösségünk országainak ipari termelése 1975-ben több mint kétszer annyi volt, mint a „közös piaci” országoké. A párt Központi Bizottsága állandó figyelmet fordított a szocialista államokkal kiépített gazdasági együttműködésre, annak a kölcsönös előny és a szocialista internacionalizmus alapján történő további fejlesztésére. Az elmúlt ötéves időszak jó néhány újdonságot hozott ezen a téren. A Központi Bizottság Politikai Bizottsága különösen fontosnak tartja a szocialista gazdasági integrációnak azt a hosszú lejáratú programját, amelyet a többi KGST-or- szággal együtt 1971-ben fogadtunk el. A komplex program végrehajtásában végzett munka azzal . az eredménnyel járt, hogy máris lényegesen elmélyült gazdasági kölcsönhatásunk, fokozódott országaink gazdaságainak egymást kölcsönösen kiegészítő jellege — mindegyikünk nem csekély hasznára. Gyors ütemben növekszik a kereskedelem is. öt év leforgása alatt több mint kétszeresére nőtt a KGST-országokkal lebonyolított áruforgalmunk. Ez a forgalom ma igen tekintélyes: évi 26 milliárd rubel értékű. Az elért eredményekre támaszkodva most megtehetjük a következő lépést. Napirendre került a hosszú lejáratú célprogramok kidolgozása és végrehajtása. Természetes, hogy ilyen nagy és újszerű munkában bonyodalmak is adódnak. Nemcsak nagy, kölcsönös gazdasági előnyről van szó, hanem roppant politikai jelentőségű feladatról is, nevezetesen közösségünk anyagi alapjának megerősítéséről. Az utóbbi években lényegesen kibővült ideológiai együttműködésünk a testvéri országok pártjaival — mondotta ezután az SZKP KB főtitkára. Nem alkalmilag, hanem rendszeresen találkoznak pártjainknak az ideológiai és a nemzetközi munkával foglalkozó vezető tisztségviselői. A szocialista országok tudósai ma már (sok tudományágat kollektív erőfeszítésekkel fejlesztenek. Hasznos együttműködést valósítanak meg a tömegtájékoztatási eszközök -— a rádió, a televízió, a sajtó — is. Mindez segíti az eszmei nevelő munka színvonalának emelését pártjaink mindegyikében, lehetővé teszi, hogy eredményesebben lépjünk fel a két társadalmi rendszer ideológiai harcában. A jelenlegi körülmények között ez nagyon fontos, mivel mindinkább előtérbe kerülnek az ideológiai harc problémái, s ebben a harcban hatalmas fegyver a szocializmus igazsága. A szocializmus már ma roppant hatással van világszerte százmilliók gondolkodására és érzéseire. A szocializmus biztosítja a dolgozó embereknek a szabadságot, a valóban demokratikus jogokat, a jólétet, az ismeretek legszélesebb körű hozzáférhetőségét, a jövőjük iránti szilárd bizonyosságot. A szocializmus békét hoz, biztosítja valamennyi ország szuverenitásának tiszteletben tartását és az egyenjogú államközi együttműködést, támasza a szabadságukért és függetlenségükért harcoló népeknek. Ami pedig a holnapot illeti, az kétségkívül újabb bizonyítékokat szolgáltat a szocializmus korlátlan lehetőségeire, a kapitalizmussal szembeni történelmi felsőbbrendűségére. A Kínához fűződő viszony természetesen sajátos és különálló kérdés. Kína jelenlegi vezetőinek politikája nyíltan a szocialista államok többsége ellen irányul. Mi több, egyenesen összemosódik világszerte a legszélsőségesebb reakció álláspontjával — a nyugati országok militaristáitól és az enyhülés ottani ellenségeitől egészen a délafrikai fajgyűlölőkig és Chile fasiszta vezetőiig. Ez a politika nem csupán merőben idegen a szocialista elvektől és eszményektől. hanem lényegében az imperializmus fontos tartaléka is lett a szocializmus ellen vívott harcában. Minden békeszerető nép számára nagy veszélyt jelentenek Pekingnek azok a lázas kísérletei, hogy meghiúsítsa az enyhülést, meggátolja a leszerelést, bizalmatlanságot és ellenségeskedést szítson az államok között, áz a törekvése, hogy világháborút provokáljon, maga pedig hasznot húzzon belőle. Pekingnek ez a politikája mélységes ellentétben áll minden nép érdekeivel. Határozottan szembeszállunk ezzel a gyújtogató politikával. Védelmezzük a szovjet állam, a szocialista közösség, a kommunista vilásmozgalom érdekeit. Ma már nem elég annyit mondani, hogv a maoista ideológia és politika nem egyeztethető össze a marxista—leninista tanítással. Egyenesen ellensége annak. A Kínával való kapcsolatokban pártunk szilárdan tartja magát ahhoz az irányvonalhoz. amelyet a XXIV. kongresszus határozott’ meg. Ennek az irányvonalnak helyességét igazolta az élet. Továbbra is harcolunk a maoizmus ellen, elvi és kérlelhetetlen harcot vívunk vele szemben. Egyszersmind szeretném ismét megerősíteni, hogy akárcsak más országok. Kína vonatkozásában is szilárdan tartjuk magunkat az egyenjogúság, a szuverenitás és a területi sérthetetlenség tiszteletben tartása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, az erőszak alkalmazásáról való lemondás elveihez. Egyszóval, mi készek vagyunk normal izálni viszonyunkat Kínával a békés egymás mellett élés elvei alapján. Sőt mi több, bizonyossággal kijelenthetjük: ha Pekingben visszatérnek a valóban marxista—leninista politikához, ha elvetik a szocialista országokkal szemben ellenséges irányvonalat, ha a szocializmus világával való együttműködés és szolidaritás útjára lépnek, akkor ez megfelelő visszhangra talál a mi részünkről, és lehetőség nyílik, hogy olyan jó viszony alakuljon ki a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság között, amely megfelel a szocialista internacionalizmus elveinek. A kínai félen a sor. Az együtíműködés fokozása a felszabadult országokkal, szerepük növekedése a világ fejlődésében A beszámolási időszakban fokozódtak és megszilárdultak a Szovjetunió kapcsolatai a gyarmati függés alól felszabadult országokkal, vagy ahogy szintén nevezik őket, a fejlődő országokkal. Különösen fontos, hogy gazdagodott kapcsolataink politikai tartalma — mondotta ezután Leonyid Brezsnyev. Milyen fő irányokban történtek változások sok felszabadult országban az utóbbi évek folyamán? Említhető az iparfejlesztés súlypontjának az állami szektorra való áthelyeződése, a feudális földbirtok felszámolása, a külföldi vállalatok államosítása, ami arra irányul, hogy a fiatal államok hatékony szuverenitást gyakorolhassanak saját természeti erőforrásaik fölött, továbbá saját szakemberek kiképzése. Egyszóval, a nehézségek ellenére mélyreható, haladó irányú változások mennek végbe a világnak ebben a részében. Ez természetesen történelmi fontosságú folyamat. Sok felszabadult országban megfigyelhető az osztályerők elkülönülésének bonyolult folyamata, fokozódik az osztályharc. Ez különbözőképpen nyilvánul meg. Üjabb progresszív változások történtek a szocialista orientációjú arab, afrikai és ázsiai országok gazdaságában és politikai életében. Vannak olyan országok is, ahol a fejlődés tőkés úton ment tovább. A belső és a külső reakció erős nyomást gyakorolt néhány olyan rendszerre és politikai szervezetre, amely szocialista célokat hirdetett meg, s haladó átalakítást hajt végre. A Szovjetuniónak a fejlődő országokban végbemenő bonyolult folyamatok iránti magatartása világos és határozott. A Szovjetunió nem avatkozik más országok és népek belügyeibe. Minden népnek, minden országnak szent joga, hogy megválaszthassa saját fejlődési útját. E jog tiszteletben tartása a lenini külpolitika megingathatatlan elve. Mi azonban nem leplezzük nézeteinket. A fejlődő országokban, miként mindenütt, a haladás, a demokrácia és a nemzeti függetlenség erői oldalán állunk, barátainknak és harcostársainknak tekintjük őket. Pártunk támogatást nyújt és fog nyújtani a jövőben is azoknak a népeknek, amelyek szabadságukért küzdenek. A Szovjetunió ennek során semmiféle előnyt nem hajszol, nem törekszik koncessziók szerzésére, politikai uralomra, katonai támaszpontok megkaparintására. Ügy cselekszünk, ahogyan forradalmi lelkiismeretünk, kommunista meggyőződésünk diktálja. Észrevehetően aktivizálódott a fejlődő országok külpolitikája. Ez több irányban mutatkozik: az cl nem kötelezettségi mozgalom politikai irányzatában, az Afrikai Egységszervezet, a fejlődő országok által létrehozott különféle gazdasági tömörülések tevékenységében. Ma már világos, hogy a világ osztályerőinek jelenlegi viszonyai közepette a 1 felszabadult országok teljes mértékben képesek szembeszegülni az imperialista diktátummal, kivívni az igazságos, vagyis egyenjogú gazdasági kapcsolatokat. Világos az is, hogy ezeknek az országoknak a népek békéjéért és biztonságáért vívott közös küzdelemhez történő hozzájárulása már ma is jelentékeny, s a jövőben még nagyobb súlya lehet. Kitérek az arab országokhoz fűződő viszonyunkra. Jó, kölcsönös megértés alakult ki az utóbbi öt évben országunk és Szíria között. Összehangoltan járunk el sok nemzetközi kérdésben és mindenekelőtt a közel-keleti kérdésben. Fontos esemény volt, hogy barátsági és együttműködési szerződést kötöttünk Irakkal, s kapcsolataink ennek alapján fejlődnek. Bővül és mélyül együttműködésünk Algériával, Dél-Jemennel. Jelentős lépések történtek a szovjet—líbiai kapcsolatok fejlesztésében. Megszilárdultak baráti kapcsolataink a Palesztinái .Felszabadítási Szervezettel. Az utóbbi időben bizonyos erők makacsul igyekeznek aláásni a szovjet—egyiptomi kapcsolatokat. Ami a Szovjetuniót illeti, mi hűségesek maradunk e kapcsolatok erősítésének elvi irányvonalához. Ez az irányvonal tükröződik a Szovjetunió és Egyiptom barátsági és együttműködési szerződésében, amelyet mi hosszú távra kapcsolataink alapjának tekintünk, és amely nemcsak országaink, hanem az egész arab világ érdekeinek is megfelel. A Szovjetunió mindezekben az években következetes támogatást nyújtott az arab népeknek az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért vívott harcáhpz. Országunk segítséget nyújtott, — és az 1973. októberi háború bizonysága szerint hatékony segítséget nyújtott — az agresz- szorral szemben álló országok: Egyiptom, Szíria. Irak katonai potenciáljának megerősítéséhez. Támogattuk az arabok politikai küzdelmét az ENSZ-ben és azon kívül. A Közel-Keleten most nincs háború. De nincs béke sem, és még kevésbé nyugalom. És ki merné garantálni, hogy nem lobban fel újra a harci cselekmények lángja? Ennek veszélye fennmarad mindaddig, amíg az izraeli haderő a megszállt területeken van. Megmarad, amíg földjükről elűzött palesztinaiak százezrei törvényes jogaiktól megfosztva és kétségbeejtő körülmények között élnek, amíg Palesztina arab népe meg van fosztva saját nemzeti állama megteremtésének lehetőségétől. A tartós közel-keleti béke megköveteli azt is, hogy szavatolják a térség valamennyi államának biztonságát, a független létezéshez és fejlődéshez való jogát. Csak az nem világos, milyen súlyos felelősséget vállalnak magukra azok, akik önző célokat követve a közel-keleti rendezést politikai játék tárgyává teszik, akik a részleges külör.megállapodásokat arra használják fel, hogy elodázzák a valódi megoldásokat, vagy esetleg teljesen megkérdőjelezzék őket. A Szovjetunió a maga részéről elvi és konstruktív álláspontra helyezkedik. A genfi értekezlet társelnökeként kész közreműködni mindazokban az erőfeszítésekben. amelyek a konfliktus tényleges rendezését célozzák. Készek vagyunk részt venni valamennyi közel-keleti ország biztonságának és határai sérthetetlenségének nemzetközi szavatolásában az ENSZ keretei között vagy más alapon. Az ilyen jellegű garanciákban egyébként véleményünk szerint a Szovjetunión kívül részt vehetne az Egyesült Államok, továbbá Anglia és Franciaország is. Az ügynek ez csak hasznára válna. Az elnökség egy része a Kreml Kongresszusi Palotájában, az SZKP XXV. kongresszusán Igyekszünk megteremteni a feltételek hogy fejlesszük kapcsolatainkat a Köz? Kelet valamennyi országával, s közül1 , egyikkel szemben sincsenek előítéletei* f Végül pedig készek vagyunk részt vei' j olyan probléma megoldási módozatain j kutatásában is, mint a fegyverkezési h‘ | sza megszüntetése ebben a térségben. A Központi Bizottság nagy figyeln1 j fordított arra, hogy megfelelő, és ahol 1 j hetséges, baráti kapcsolatokat alakítson , az ázsiai országokkal. ^ Mindenekelőtt az Indiával folytatott S( f irányú együttműködésünkre kell kitérné; ! Mi különleges jelentőséget tulajdonítunk* j ezzel a nagy országgal való barátságun? , nak Az eltelt öt évben a szovjet—indít t kapcsolatok magasabb fokra emclkedk! . Országaink béke-, barátsági és együttrn1; ködési szerződést kötöttek. | f Az Indiai Köztársasággal való szór* ^ politikai és gazdasági együttműködés *5 j landó irányvonalunk. ] A Az események menete igazolta a Szo'i jetunió délkelet-ázsiai problémákkal kaf t csoiatos magatartásának helyességét. ! Ha általánosságban beszélünk az ázsj ' országokhoz fűződő viszonyunkról, félté , lenül szólnunk kell jó szomszédunké j Afganisztánról, amellyel nemrégiben mós f hosszabbítottuk csaknem fél évszázadát ] ezelőtt kötött semlegességi és megnemt ( madási szerződésünket. Megemlítem T| ^ rökországot is. Az ezzel az országgal f<j j ként gazdasági szférában folytatott együtt \ működésünk fokozatosan kiterjed politj f kai kérdésekre is. A Szovjetunió továbbra is tevékeny*; ( részt kíván venni az ázsiai földrész békfj . jének és biztonságának megszilárdítást • hoz, az egyenjogú együttműködés fejleS] téséhez vezető utak keresésében. ] Nemegyszer kifejtettük erre vonatkor , elgondolásainkat és hangoztattuk kézst , giinket, hogy a legnagyobb figyelemmé ; vizsgáljunk meg minden olyan javaslato | amelyet az ázsiai tartós békére és biztof‘| f ságra, annak kollektív erőfeszítésekéi ] való megteremtésére irányuló gondoskod*; ] diktál. I j A beszámolási időszakban sokat tettül1! , az afrikai országokkal fenntartott bárói kapcsolataink továbbfejlesztése érdekébe? } A szovjet kommunisták szívből üdvözli] Bissau-Guinea és a Zöldfoki-szigetek, Mf zambik és Angola népének győzelme; amely a függetlenségért vívott sokévi hősi küzdelmükre tette fel a koronát. Aj SZKP mindig szolidáris volt ezekkel a né pekkel, minden támogatást megadott ] harcoló hazafiaknak. Ma pedig örömmel tölt el bennünk* 1 az a tény, hogy az ezekkel az országok! j kai való államközi kapcsolataink is ■’] őszinte barátság és a kölcsönös megérté) * szellemében alakulnak. Az eltelt években tovább erősödtek kapj j csolataink régi barátainkkal, olyanokká j mint a Guineái Köztársaság és a Kong*! , Népi Köztársaság. A Szomáliái Demokrit ] tikus Köztársasághoz fűződő szoros kap! csclatainkat még jobban megerősítette; barátsági és együttműködési szerződé] megkötése. Bővültek jó kapcsolataink A?’ ■ rika legnagyobb országával, Nigériával. A tőkés országokhoz fűződő viszony fejlődése ! A tőkés országok irányában folytatót] politikánkban továbbra is az a küzdelem volt és marad a legfontosabb, amely ] békés egymás mellett élés elveinek meg szilárdításáért, a tartós békéért, az új vij lágháború veszélyének csökkentéséért; távlatokban pedig kiküszöböléséért is fF lyik. Megállapítható, hogy az utóbbi <> évben jelentős előrehaladást sikerült elér' niink ebben a vonatkozásban — állapító*' ta meg az SZKP KB főtitkára. A „hidegháborútól”, a két világ között] robbanásveszélyes konfrontációtól a U) sztiltség enyhítése felé végrehajtott átmé' net, mindenekelőtt a nemzetközi erővij szonyokban végbement változásokkal füS' gött össze. Nagy szerepe volt annak, hogy párturű pontosan meg tudta határozni gyakorlat] tevékenységének fő feladatait a nemzet' közi biztonság megszilárdításának terült”] tén. s megfogalmazta őket XXIV. kong', resszusának békeprogramjában. Ennek a programnak időszerűségét 8] reális voltát megerősítette az élet. A tat? tós béke megvalósítása nem egyszerű K>'j vánság, hanem teljesen reális feladat. Ellnek megoldásáért erőnket nem kímél'1*: lehet és kell folytatnunk a munkát. Európában a legerősebbek a szociális, mus pozíciói, .itt a legerősebb a szociális' ta államok összehangolt politikájának lm' tása . Sikeresen fejlődött a Szovjetunió és más szocialista országok együttműködése Frat1' ciaországgal. Sok külpolitikai kérdésbe!1 közelebb került egymáshoz a két ország állásoontja, aktívabbakká váltak a sokrét1! szovjet—francia kapcsolatok és kontaktU' sok Az 1970-ben létrejött szerződés alapját nag} előrelépés történt a szovjet—nyugat' német kapcsolatokban. Ezek a kaocsolntol* normális mederbe terelődtek, méghozzá fi? egyetlen lehetséges alapon: a fennáll" európai határok felrúgását célzó igények' ről történt lemondás alapján. Az NSZí! (Folytatás a 3. oldalon.J
