Észak-Magyarország, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-19 / 42. szám

1976. február 19., csütörtök

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Egyesült Mezőkövesd három termelőszövetkezete

A mezőkövesdi Kossuth Tsz zárszámadó közgyűlésén

, amelyen részt vett Fejes László, a megyei tanács elnökhelyettese is — több mint 700 tsz-tag hallgatta nagy figyelemmel Lázár Péter elnök beszámolóját. A közös gazdaság megalakulása óta ez volt a 18. közgyűlés, amelyen az előző évi munkát érlékelték.

Két evvel ezelőtt, amikor n város két legnagyobb közös gazdasága, a Kossuth és a Búzakalász Tsz egyesült, azt tűzték célul maguk elé, hogy három éven belül tendbeteszik a közös gazdaság „szénáját”, felszámolják a korábbi évek mulasztásait. Fáradozásukat siker koronázta.

Bizonyíték erre, hogy a közös gazdaság termelési értéke az 1074. évi 147 millió forintról 201 millió 720 ezer forintra emelkedett. A tervben 180 millió szerepelt. A termelőszövetkezet tiszta vagyona egy év alatt 34,2 százalékkal gyarapodott, s így meghaladta a 109 millió forintot.

Eredményes gazdálkodásra Vall az is, hogy az egyesített tsz-ben az utóbbi két év során 48 százalékkal nőtt a termelékenység. Ez idő alatt 26 millió forintot költöttek gépek vásárlására, az építési beruházások összege pedig meghaladta az .80 millió forintot. A gazdaságban időközben átalakították a régi épületeket, ezáltal 13 ezer négyzetméterrel bővült a tsz országosan ismert baromfi- nevelő telepe. Megépítettek továbbá egy 800 vagonos, szemes termény raklározá- sára alkalmas tárolót és Egerlövön megkezdték a nagy kapacitású lucernaszárító építését is. Az új létesítményekkel és a gépesítés erőteljes fokozásával biztos alapokat teremtettek egy korszerű mezőgazdasági

nagyüzem kialakításához.

A gazdaságon belül igen jól alakultak az üzemi arányok. Az állattenyésztés ma már meghatározó • szerepet tölt be a gazdálkodásban. Az árbevétel nagyobbik fele, mintegy 67 és fél millió forint az állattenyésztésből

származik. Ezen belül is az egyik legjelentősebb ágazat a húsbaromfi-nevelés: tavaly például több mint egymillió hatszázezer darab, csaknem 220 vagonnyi hús- csirkét értékesítettek.

A legtöbb közös gazdaságban igen kevés fiatal dolgozik. Nem így a mezőkövesdi Kossuth Tsz-ben. Annak ellenére, hogy a IV. ötéves tervidőszakban nagyarányú ipartelepítés folyt Mezőkövesden, a fiatalok száma erőteljesen növekedett. Jelenleg 176, 30 éven aluli fiatal talál biztos, gondtalan megélhetést a gazdaságban. Ez azt jelenti, hogy a közös munkában rendszeresen részt vevő tsz-tagoknak mintegy 25 százaléka a fiatal korosztályhoz tartozik. Ez az arány az elkövetkező években még tovább javul.

*

A város másik két termelőszövetkezetében, az Üj Elet Tsz-ben és a Malyóíöld Tsz-ben is megtartották a zárszámadó közgyűlést. Ezekben a közös gazdaságokban is eredményes munkáról adtak számot, és felvetődött az , a javaslat, hogy Mezőkö- [ vesd három termelőszövet- ! kezete egyesítse erőit és a 1 tagság 1976-tól egy termelő- ' szövetkezetbe tömörülve dolgozzon a mezőgazdaság előtt álló feladatok végrehajtásáért. A felszólalók hangsúlyozták, hogy egy körültekintő, kellőképpen megalapozott koncentráció még nagyobb eredmények elérését teszi lehetővé. Az egyesülésre vonatkozó javaslatot mindhárom közgyűlés döntő szavazattöbbséggel elfogadta. A tsz-tagok egyetértettek abban is, hogy ak egyesített tsz —, amelynek földterülete meghaladja a 10 és fél ezer hektárt, — a város hagyományainak megfelelően — a mezőkövesdi Matyó Mezőgazdasági Termelőszövetkezet nevet vegye fel. Az egyesített termelőszövetkezet új vezetőségét a márciusban sorra kerülő tervtár- gvaló közgyűlésen választ- í ják meg/

L. L.

r

SZOKÁS kis vállalatnak, kis üzemnek nevezni a Miskolci Műanyagfeldolgozó Vállalatot. Megyénk nagy nehézipari üzemeihez, például az LKM-hez vagy a DIGÉP-hez viszonyítva valóban kicsi. Am a hazai műanyagfeldolgozásban igen rangos helyet foglal el a miskolci üzem. A számottevő műanyagipari bázissá válás útján — természetesen — hosszú történeti fejlődés eredménye. 1959- ben, az alapítás évében például 1 millió 490 ezer forint volt az üzem termelési értéke, s még tíz évvel ezelőtt is „csupán” 29 millió forintos termelési értékkel zárták az esztendőt. Az elmúlt évi termelésük értéke pedig már elérte a 85,5 millió forintot. S az idén — az ipari átlagnak megfelelően — ennek további 6—7 százalékos növelését tervezik. Milyen módszerek, feltételek szükségesek e feladat eredményes megoldásához? Erről beszél Glódi András, a vállalat igazgatója:.-.

— A műanyagfeldolgozás alapanyaga 65—70 százalékban importból származik. Ebből 40 százalék a szocialista, 30 százalék pedig tőkés import. A bakelit üzemrészt a balatonfűzfői gyár, illetve a Pesti Egyesült Vegyi Művek látják el alapanyaggal. Hőre lágyuló műanyagot a TVK- tól, pvc-t a BVK-tól kapunk. Az elmúlt évben, s az idén is komoly gondot okozott, s okoz a különböző tőkés importból származó lemezek, például a stárollemez hiánya. Ezt a típust elsősorban a fogyasztási cikkek készítésében használjuk fel. A jelenlegi gépparkunk jóval nagyobb mennyiség előállítását teszi lehetővé.

TETEMES mennyiségű import alapanyagról lévén szó, itt fokozottan szükséges a takarékosság. Ebben nem kis szerep a szocialista brigádoké. Tevékeny közreműködésükkel érte el a vállalat mintegy 1 millió 600 ezer forint megtakarítását az elmúlt évben. S ugyancsak a takarékosság szempontjából érdemes megfontolni: mely területeken, s milyen hazai alapanyaggal helyettesíthetőek a tőkés importból származó anyagok?

— A termelést előkészítő osztályok egyik legfontosabb feladata, hogy feltárják: melyek azok a termékek, amelyeknek előállítása megoldható hazai, illetve szocialista

A munka rendszerint hétköznapra esik. A munka eredményéi azonban legtöbbször ünnepnapon üljük meg. Prágai Istvánnal, a mezőkeresztesi Tanács vb-titká- rával most azokat a hétköznapokat idézzük, amelyek munkája most, öt évet zárva akár ünnepre is okot adhatna.

Vajon a községnek melyik része fejlődött jobban az utóbbi időben? Mondhatnánk, hogy a belterülete, a szépen parkosított, mutatós főútja. Csakhogy még látványosabb volt a fejlődés az egyik, községhez tartozó tanyán, Csincselanyán.

Csincsetanya

panasza

— Olyan életforma alakult ki ezen a tanyán — mondotta a vb-titkár, hogy most közigazgatási probléma elé állítottak minket.

— Nocsak? Ilyet is hozhat magával a fejlődés?

— Éppen az. Nagyszerű, kényelmes, szép házak épültek ott, jó a közlekedés, jók az utak. Van óvoda, méghozzá igen korszerűen felszerelve. Posta, iskola, vegyesbolt teszi kényelmessé a tanyai életformát, amely

életforma már egyáltalán nem tanyai jellegű. Arról panaszkodnak az ott lakók, hogy nekik nagyon kényelmetlen, hogy az van írva igazolványukba lakhelyként;

... tanya. Sokan benn dolgoznak a városban, Miskolcon, Mezőkövesden, s szégyenük azt, hogy „tanyasi”- nak mondják őket.

— Mit lehet lenni?

— Ezt nem tudom. Ez a közigazgatási probléma, megváltoztatni egy helység státusát! De hogyan?

— Önnek mi a véleménye erről?

— Igazuk van. Valóban mindenük megvan mór, ifjúsági ház, könyvtár, jól felszerelt klub. Akár egy külön falu. Még énekkar is alakult az idősebbekből, akik eljárnak szerepelni.

Bürokráciamentesen

Aztán, az elmúlt tervidőszakban épült diákotthonról beszélünk. Itt zömmel a tanyákon lakó általános iskolások vannak elhelyezve, de megtudtunk egy nagyon ötletes és emberséges dolgot. (Ha nem szabályos, sürgősen hunyja be a szemét az illetékes!) Arról van ugyanis

szó, hogy a diákotthont néha bizonyos jótékony, szociális célra is használják. De mit mond erről a vb-titkár:

— Előfordul, hogy egy sok gyermekes családban valami probléma keletkezik. Rendszerint megbetegszik, vagy kórházba kerül az édesanya, s ilyenkor a kiskorú gyermekekről nem tud az apa megfelelően gondoskodni. Ezeket a gyermekeket — átmenetileg — felvesszük a diákotthonba, addig, amíg a családi rend helyre nem áll. Ha szükséges, nappali elhelyezésre a bölcsődét is igénybe vesszük.

Mindez arra enged következtetni, hogy Mezőkeresztesen jó az összhang a tanács vezetői, tagjai és a lakosság között. Különben ezt bizonyítja az is, hogy az elmúlt évben 225 forint értékű társadalmi munka elvégzése jutott minden lakóra.

Kérdés — válasz nélkül

Beszélgetésünk a vb-tit- kárral egy témánál sajnálatosan elakadt. Köztudott, hogy Mezőkeresztesen több mindenről híres termelőszövetkezet működik. Arról szerettünk volna hallani, mibehozatalból származó alapanyagokból is — mondja az igazgató. — E téren különösen nagyok a lehetőségek a műszaki ciksek, és a külön- j böző alkatrészek készítésé- j ben. A kutatások során be- , bizonyosodott : az olasz gab- ] rit préspor nagyszerűen he- l lyefctesíthető a balatopíűzfői nikeplasttal. A műszaki cikkek egy részénél már ezt használjuk fel. S még tovább bövíthelnénk e termékek so- , rát, ha a fűztőiek teljes mértékben kielégítenék a lei- dolgozási igényeket. A fogyasztási cikkek előállításában a hőre lágyuló alapanyagokat lehet részben szocialista importból származó, részint pedig hazai alapanyagokkal helyettesíteni. Az úgynevezett „kristálytálcákat” például már készítjük is cseh síiről anyagból. Ez évben is tovább akarjuk bővíteni a hazai alapanyagból előállítható termékek számát. Az átállás feltétele — természetesen —, hogy a minőségi követelményeknek továbbra I is eleget tehessünk.

Az üzem évek óta nagy figyelmet fordít a mind gazdaságosabb termékszerkezet kialakítására is. Míg néhány évvel ezelőtt mintegy nyolcszáz féle terméket készítettek, ma ezeknek száma hatszázra csökkent. Megszüntették az elavult cikkek gyártását, céljuk a sorozatnagy- j ság növelése. Ez további j piackutatási, s kereskedelempolitikai feladatokat jelent, j

S VÉGÜL, de nem utolsó- > sorban, a vállalat igazgatója' hangsúlyozta: a cél valóban, a gazdaságtalan termékek számának csökkentése, de ez korántsem jelenti, hogy az úgynevezett kevésbé gazdaságos cikkek megrendelői tagadó választ kapnak. Az üzem arra törekszik ugyanis, hogy megfelelő műszaki fejlesztésekkel e termékek előállítását is kifizetődővé tegye. Ennek érdekében az idén js jelentős összeget fordítanak korszerűsítésre, felújítási munkákra.

Idei terveik sorában szerepel — egyebek között — két, NDK-beli fröccsöntő, egy automata vákuumformázó és egy sajtológép, valamint egyéb, a termelés feltételeit biztosító berendezések megvásárlása. A beruházás várható összege csaknem 5 millió forintot tesz ki.

— dévai d —

lyen a kapcsolat a tanács és a termelőszövetkezet között, milyen részt vállal a tsz a községfejlesztési munkákból.

Nem kaptunk egyértelmű választ. Annyit sikerült megtudni, hogy jó lenne, ha a község lakóinak zöldségellátásába jobban besegítene a termelőszövetkezet.

Ahol nincs, ott ne keress — mondja a közmondás, ezért új témára tértünk. Örömteli témára, miszerint épül az egészségügyi kombinát —, ahogy itt nevezik. Lesz az épületben 2 orvosi, egy fogorvosi rendelő, tanácsadó, két orvoslakás.

Lezárt sorompó

Aztán újra a gond került elő. Ez pedig a víz. A Délborsodi Regionális Vízmű körzete Mezőkeresztes is. Kilenc községben már van víz, itt pedig meg most sincs kész, pedig már 6 éve fizetik a részleteket. Ahogy itt mondják — bár ez nem vigasztalja a lakosságot — kimaradt Mezönugymihály és Szentislván is.

így van ez, a hétköznapok nem mindig egyhangúak, van bennük öröm is, bosz- szúság is. A mezőkeresztesiek igen reménykednek, hogy mielőbb felnyílik a vizso- rompó. Ugyanis a vezeték Mezőnyárádtól errefelé a vasúiig elkészült. Csak a vasútnál kapott sorompót.

A. I.

Harmincán kezdték...

Korszerű gépek segítik a gyors munkát az üzemben.

A tágas, világos teremben kellemes meleg van és szemet pihentető a tisztaság. Négy, egyenként száz méternyi hosszú munkaszalag működik egymással párhuzamosan, középen „utca” a járáshoz. Műanyag kosarakban utazik a félkész termék, s a tűző- és varrógépek mellett fürge kezű, serény mozgású asszonyok és lányok dolgoznak.

A szalagkor végénél áll Nemes Gyulánc MEO-s csoportvezető, s nagy gonddal ellenőrzi a minőséget. Elégedetten tapogatja a finom bőrt, gyönyörködve nézegeti a tompa, feketén csillogó csizmafelsőrészt. Odafordul és azt mondja:

— Szívesen elfogadnám bármelyiket magaménak.

Ezeket a lábbeliket a Szovjetunióba szállítják, a kemény orosz télben vizsgáznak majd. Remélhetően jól, minden esetre kétéves garanciát vállal ró a gyártó, a Minőségi Cipőgyár tiszakeszi üzemegysége. Mennyi a megengedett selejt? Ezer párnál 150 forintnyi...

A „földszintes” gyár, ahogyan valaki találóan elnevezte, még nagyon fiatal. Három évvel ezelőtt, a helybeli termelőszövetkezettől átvett és felújított, átalakított épületekben kezdte meg az üzemelést. Az induló létszám 30 fő volt, jelenleg félezren keresik kenyerüket a nyolc részlegben. Háromszáz embert még tudnának alkalmazni ...

Az elmúlt év sikerekben gazdag, az eredmények imponálóak. Kísérőnk, Ács Antal üzemegységvezető sorolja:

— Felsőrészből 1,2 millió párat gyártottunk, az előzetes számvetés szerint 105— 110 millió értékben. A termék 80 százalékát a Szovjetunióba exportáltuk. Éves tiszta nyereségünk megduplázódott, már 3,5 millió forint.

Minek tulajdonítható a nagyarányú felfutás? Az első helyen kell említenünk, hogy korszerű, minden igényt kielégítő a géppark. A fél éve átadott új csarnok büszkesége az a fotocella« vezérlésű hidraulikus szabászgép, amely nemcsak termelékeny, hanem abszolút balesetmentes is vele a . munka. Lényeges szempont az is, hogy a speciális masinákkal szakemberek dolgoznak, akiknek tudása semmivel sem marad el a budapesti kollégáké mögött.

— Az első időszakban a központban képeztük ki a munkásokat, ma már a helyszínen végezzük az oktatást — tájékoztat Csápka Imréné

szakoktató aki fővárosi lakos.

— Egy-másfél hónapot igényel a legfontosabbak elsajátítása; azalatt 9 forint 50 filléres órabért kapnak a „tanulók”.

Az okos gépek sem nélkülözhetik az irányítást, a gondolkodó embert. Éppen ezért célul tűzték az üzemegység vezetői, hogy kialakítják a törzsgárdát. Az itteniek már egy év letöltése utón 450 forint jutalomban részesülnek, a 3 éve alkalmazásban levők pedig 800 forintot kapnak hűségükért.

Ebben a gyáregységben minden az export és az import függvénye. A feldolgozásra kerülő anyag fele külföldi. Érkezik ide marhaboksz és műbőr Franciaországból és Németországból, lakkbőr Spanyolországból, talp Angliából. Üjabban cipőtalpat és sarkat is készítenek az üzemegységben.

— Az importanyag köztudottan drága, ezért takarékoskodnunk kell vele. Havonta 5—6000 forintot fizetünk ki azoknak, akik rászolgálnak — tudom meg Szabó Miklósné csoportvezetőtől.

Ács Antal végigkalauzol az 5 hektáron elterülő üzemegységen. Elismeréssel állapítjuk meg, mennyire kedvezőek a munkafeltételek. Az öltözőt 900 személvesre építették, van orvosi rendelőjük, saját vízmüvük, s hamarosan elkészülnek a szolgálati lakások is. Egy hónapja bevezették a munkaközi tornát.

Annak ellenére, hogy kiválóak a körülmények, jelentős a munkaerőmozgás. Ennek oka. hogy érzék is kell a szabáshoz. a varráshoz. Hét községből járnak ide doleozni. s nem ritka a férj, feleség. Sepsi Dánielné hamarosan a fiát is idehozza.

— Jól érezzük magunkat az üzemegységben — mondja az asszony, aki tűzőként kezdte, s ma csoportvezető.

— A fizetés? Hazaviszem havonta a háromezret.

Az udvaron haladunk az iroda felé. amikor a gyáregység „feje” megjegyzi:

— Az idén 8 százalékkal akarjuk fokozni a termelékenységet. A mennyiségi növekedés mellett tovább javítjuk a minőséget is. Exportképesek akarunk maradni ...

A látottak egyértelműen igazolják, hogy ió úton haladnak. idén is elérik a céljukat. Hiszen olyan terméket gyártanak amit nemcsak a minőségi ellenőr fogadna el magáénál'

Kolaj László Fotó: Laczó Józsct