Észak-Magyarország, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-11 / 9. szám
1976. jan. 11., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZÁG ? Mk. VIZSGA Jó-e főnőknek lenni? — tette íel első kérdését a fiatal újságíró, aki elhatározta, azzal hidalja át szakmai gyakorlatlanságát, hogy egyből bedobja magát a mély vízbe, mégpedig olyanba, amelybe a közvélemény szócsöve általában nem merészkedik. Ügy tetszett, a férfi a szemüvegét is lehunyta meglepetésében. — Nem igy egyeztünk meg, fiatalember — szólott kedvtelenül, mintha mondaná: „álljon meg a menet!” — Nem így egyeztünk meg — ismételte. — ön azt ígérte — nyomta közelebb a mikrofont a fiatal újságíró —, hogy a legkényesebb kérdésekre is hajlandó válaszolni, ezek szerint — hangja berezgett az izgatottságtól — egyből érzékeny pontjára tapintottam. A fonok úgy meredt a mikrofon szitás gömbjére, mintha le qkarná harapni, majd az újságíró arcát vette szemügyre, ezt a 'kipirult se gyerek, se felnőtt arcot, melyről lerítt, tulajdonosa remekül szórakozik, élvezi az ő zavarát. Elnevette magát, ami visszazökkentette nyugalmába; ha szabadkozik, az olaj a tűzre, legjobb tehát, ha zsákutcába kergeti. — Jó főnöknek lenni — mondta olyan kijelentő modorban, ami mint egy lezárta a folytatás lehetőségét. A fiatalember nem jött zavarba, rögtön rávágta: — Miért? A férfi arcát belepte a mosoly, egy gyerek egykedvűségével feleit: — Csak. — Mi az, hogy „csak”? — Csak — hangzott a bosszantó válasz. — Készakarva nehezíti a helyzetemet. — A fiatal újságíró kezdte elveszíteni magabiztosságát. Olyan mozdulatot tett, mintha le akarná állítani a készüléket. mely részvétlen nemtörődömséggel csavarta dereka köré a mágneses szalag centimétereit, főképp a beszélgetés megnyúlt szüneteit jegyezve. Az üresjárat csendjét egy pohár koccanása törte meg, majd a kifolyó cola gurgulázása. — Segítsen nekem — törte meg a csendet az újságíró — így nem jutunk ötről hatra. Nekem vizsgára kell ez az interjú. A hangszalag unottan rögzítette a választ: — Nem segítek. — Hát akkor kezdjük ott, hogyan lelt főnök? — Kineveztek. — Milyen szerv? — A minisztérium. — A minisztérium honnan tudta, hogy ön a világon van? Van ott valakije? Keresztapa, befolyásos nagybácsi, esetleg osztálytárs? — Meg fog lepődni — nincs. — Hát akkor valami isteni sugallat játszott közre? — Fején találta a szöget! — A hangerőjelző mutatója erőteljesen kilengett, nevetés harsant ugyanis, kárörvendő hahota. — Azt hiszi, most megfogott? — Azt. közlöm Önnel, materialista nevelést kaptam és nem hiszek az irracionális erőkben. Ha nem mások hívták fel önre a fix gyeimet, akkor maga? — Pedzi már, pedzi. — Felszólalt valahol ? — Egy barkóbázó veszett el magában. — Bennem még nem veszett el semmi — önérze- teskedett a fiatalember. — Még csak huszonegy múltam. Szóval, jó helyen tapogatózom ? A férfi fejének enyhe biccenéséből arra következtetett, hogy jó nyomon jár. Rákérdezett: — Volt, mondjuk, egy értekezlet, ahol a cég viselt dolgait vitatták, olt lehetett a minisztérium képviselője is. ön megragadta az alkalmat és kitálalt. — Ez azért eiős volt. — A férfi először látszott ingerültnek. — Jó, jó — nevetett a fiatal újságíró — nem tálalt ki, csak afféle építő kritikát gyakorolt. — Hát igen, így valahogy. — Es átütő sikert aratott vele, mi? A férfi elhúzta a száját. — Nem mondhatnám. — Véletlenül ezt a kifejezést nem használta: „fejétől bűzlik a hal”? A főnök összevonta szemöldökét. — Mire gondol? — Találja ki. — Nem találgatok, de ha arra gondol, hogy fúrtam valakit, nagyon téved. Nem szokásom. — De azért a főhatóság kiküldötte értett a szóból, nem ? — Szóból ért a magyar ember. — Az értekezlet után gratulált önnek, igaz? — Nem gratulált. — És a főnök? — Milyen főnök? — Hát az elődje! — A fiatal újságíróból kirobbant a nevetés. — Értem már. hová akar kilyukadni. — Ö is felnevetett. — Fogózzék meg, egyedül ő gratulált. — Eltűnődött. — Igen, egyedül ő. Azt mondta, öregem, neked jó szemed van és másnap kinevezett helyettesének. A fiatalembert izgalom kerítette hatalmába, most... most jut a titok nyitjára. Lecsapott. — Aztán az öreg nyugdíjba vonult és ön következett. — Honnan veszi, hogy az elődöm öreg volt? A fiatal újságíró elbizonytalanodott; így érezte •logikusnak, elszálltak felette az évek stb. Erre az eshetőségre nem számított. — Hát nem így történt? — Hangja csalódottságot árult el. — Nem. Találgasson. — Csak nem történt vele valami, mondjuk, autóbaleset, vagy — teszem azt — tetten érték a szeretőjével. — Lassan a testtel, fiatalember! Hogyan, miken jártatja az eszét! Még alig tud valamit a felnőttek világáról, de előítéletei már vannak róla. Helyettesem feddhetetlen erkölcsű ember- és családapa., — Micsoda?! — A fiatalember annyira elképedt, majd lefordult a székről.— A helyettese?! — Szétcsapta karját, hajszál híján lerántotta a magnetofont a mikrofon zsinórjával. Lám, az élet mennyire termékeny váratlan fordulatokban, ilyesmi eszébe se jutott volna. — Megadom magam — szólott elgyötörtén — tessék befejezni a történetet. — Kijöttek a minisztériumból, és azt mondták: ha az igazgató ilyen gyorsan helyettesévé tett, nyilván tökéletesen megbízik bennem. A fiatal újságíró közbeszólt: — A fociban így mondják: „helycserés támadás”. Eltaláltam? — El, de nem én támadtam, a focinál maradva: nem én voltam a játékbíró. — Gondolom, a váratlan fordulat keserves meglepetésként hatott elődjére. :— Nem túlzottan. Azt mondta, végre nyugodtan alhat. A fiatal újságíró arcán kisütött a gyermekes mosoly, fondorkodva rukkolt ki utolsó kérdésével, ami nem volt híjával némi fiatalos arcátlanságnak: — ön Noxyront szed álmatlanság ellen vagy már a Tradynál tart? — Ejnye, ejnye, fiatalember, sokat megenged magának. Vivtjiia interjúját az’ !/S"‘S zal fejezte be növendékünk: minden kívülállót meg kellene tenni legalább egyszer főnöknek, hogy elmenjen a kedve tőle. ö világéletében beosztott kíván lenni, és írni, írni, szüntelenül kutatva e nagy kaland, a nagybetűs élet rejtelmeit. A vizsgabizottság egyik tagja kétkedéssel nyugtázta a b°sszútávú programnyilatkozatot, emígyen: „hiszi a piszi ...” Gulyás Mihály Korszerűség és hangulat O I Ironikus képeket festettek évtizedekkel ezelőtt arról a majdani modern, kővetkező századbeli korról, amikor a technika fejlődése odáig szürkíti az ember életformáját, hogy tablettákkal táplálkoznak, s maguk is, és minden körülöttük csupán szám lesz. Az elmúlt éi'tizcdbcn a fejlődés felgyorsult. Sok tekintetben túlszárnyaljuk önmagunkat, s kényelemszeretetből, — magyarul lustaságból — hamarabb szürkítjük életünket szd- mokkal. mint ahogyan azt a még nem olyan mértékben szédítő technika megkövetelné. Tabletta helyett mi még normálisan, sőt sokat eszünk. Ki vagyunk téve az időjárás viszontagságainak, nincs még távolbalátó telefonunk, de vanna k már számaink. Sőt, bizonyos körökben csakis számaink vannak. Mert hogyan beszél ma egy gyerek: —... utcai óvodába járok, az ötös csoportba tartozom, a számom 29-es, ez van bevarrva a kis takarómba. Később' a dolog bonyolultabbá válik, mert a gyerek iskolába kerül. Melyikbe? Természetesen válogatni lehet, az egyes számtól a negyvenig. Van ilyenformán 10-es számú, 32-es számú általános iskola és igy tovább Furcsán hangzik — legalábbis felnőtt fülnek —, ha a gyerek valamilyen okból büszke akar lenni az iskolájára, s kivágja, hogy ö bizony a 21-cs számú általános iskola tanulója. A következő kérdés természetesen ez: — hol van? Melnik az? Vagy úgy, a Tóth Árpád utcában levő iskola. Valamennyi Miskolcon levő gimnáziumnak saját neve van. Miért ne lehetne az általános iskoláknak is? A kicsik ugyanolyan odaadással tudnák őrizni iskolájuk névadójának emlékét. mint 'a nagyobbak. Nevelési szempontból is igen hasznos lehetne. Mert elképzelem, hogy hangzik ma egy buzdítás: — Gyerekek szépen álljatok a pódiumon, figyeljétek a kezemet, a szememet, ha intek, az egész énekkar úgy szerepeljen, hogy mindenki lássa ez a 28-as számú általános iskola kórusa. Ügy szerepeljünk, ahogyan a 28-as számot viselő iskola tanulóinak illik. Nem könnyű a számokkal nevelni. Nem jó dolog, hogy iskoláink így elszemélytelenednek a számok szürkeségében. (Ada movies) Szépülő házak i 1 Az elmúlt évben Miskolj con számos épület kapott új külsőt. Továbbra is több, megkopott festésű, idő előtt megcsúnyúlt homlokzatú ház vár azonban felújításra, szépítésre. Ezeknek az épületeknek a helyreállítására elkészült az ! ütemterv. • Az állami tulajdonban levő, károsodott homlokzatú épületek nagy része a Széchenyi utcán van. A helyreállítási ütemterv alapján- a Széchenyi utcán ez évben hét, jövőre négy, majd a következő évben 0 épület homlokzatát újítják fel. Lovak a pusztában Két nemzedék lakodalma A házasságkötés, a lakodalom, amióta világ a világ, mindig kivételes esemény az emberek életében. Ünnep a maga szokásvilágával, a vigalom, az öröm napja. így marad meg ez az írásomban szereplő nagymama és unoka, életében is. Két lakodalom, két nemzedék lakodalma. Közöttük csaknem ötven esztendő a távolság. Egy fél évszázad. Ilyen hosszú idő az életben nem múlik el nyomtalanul. Nemcsak az akkori lányok, menyasszonyok lettek nagymamák. de átalakultak a szokások, megváltozott az emberek szemlélete is. Lássuk, mit mond a ráncokkal barázdált, most is mosolygó tekintetű nagymama a saját lakodalmáról. És hogyan látja a 19 éves asszony-unoka az emlékezetes napot,.. * — Tizenkilenc évesen mentem férjhez, az urammal egyidősek voltunk. Akkoriban mások voltak a szokások, mint manapság. Nemcsak a lagzi volt egyszerűbb, de az udvarlás is valahogy másképpen alakult. Az uram egy évig udvarolt nekem. Akkor — szombat—vasárnap este — csoportosan jöttek a legények, összeálltak a barátok tízen-tizenöten, és sorba végigjárták a lányos házakat. Bejöttek, egy darabig beszélgettünk, aztán máris szedelőzködlek. Mentek tovább egy másik házhoz. Egyik este átjött hozzánk a fiú édesanyja. Én tudtam. hogy jön, hisz előtte mi, fiatalok már megbeszéltünk mindent. Szóval átjött az édesanyja, és a szüleimtől megkérte a kezem. Akkor ez volt a szokás. A szülők beleegyeztek, és ettől a perctől menyasz- szonynak, illetve vőlegénynek számítottunk. A pletykán kívül az ilyen eseményről akkor értesült a falu, amikor szombat—vasárnap meglátták a legény ünneplő ruhájára tűzött sin- golt zsebkendőt. A mi időnkben az év három időszakában tartottak lakodalmat. Farsangkor, húsvét után és ősszel, a szüret befejezésekor. Ha a farsang rövid volt, azt tartották, hogy a csúnya lányoknak van farsang, mert a legényeknek kevés idejük maradt a válogatásra. Azt is mondták: a nyári menyasszony meg a téli kiskutya egy sem jó. Az én lagzimat húsvét után tartottuk. Az esküvőt a reggeli mise után tartottuk, csak utána reggeliztünk. Reggelire gulyáslevest és fáradt rétest kapott a násznép. A fáradt rétes? Mi igy neveztük. tulajdonképpen túrós és káposztás rétes, amit kemencében sütöttünk. Persze ital is volt. Reggel még fogyott a pálinka, de utána jobbára már csak a bor. Szőlővidék ez. a borhoz szoktak az emberek. Az ebéd nálunk, a meny- asszonyos háznál volt. Bor- dacsík leves, baromfiaprólékkal, toros káposzta, tej- bekása, sütemény, bor. A közeli rokonok, meg a férfiak bent. a házban ebédeltek. A többiek az udvaron ettek, körülállva egy-egy nagy tálat. Menyasszony tánc ? Hogy - ne lett volna. A vacsora előtt tartottuk. A nagy vőfély rigmusa vezette be. „A; asztal közepén van egy üres tányér, én kezüem a tincot, a többi még ráér, addig menjenek haza tízesért, százasért, húzzátok rá zenészek az új házaspárért.’’ Hogy mennyi pénzt kaptunk? A rokonok bukszájától függött. Nem volt gazdag egyikünk rokonsága sem. Én főleg kendőket kaptam aján lókba, meg rózsás poharakat, esetleg edényt. A menyasszonytánc pénzéből földet vettünk. Az kellett. Akkor nüt nem a boltban termett, minden, mint most. A krumplit, a babot meg kellett termelnünk ... * — fA térjem gépkocsivezető, én vendéglátóipari eladó vagyok. 19V4 tavaszán ismerkedtünk meg, karácsonykor tartottuk az eljegyzést, következő év májusában pedig a lakodalmat. Szép volt, szívesen emlékszem vissza rá, pedig előtte alig vártuk, hogy túlessünk rajta. Miért? Nem is hiszi el, mennyi szervezőmunkával jár egy ilyen falusi lagzi. Már az eljegyzésemre nyolcvan vendég volt hivatalos, a lakodalmamra pedig több száz. A meghívás külön „elíáraszt- ja” az embert. Először megbeszélte a családi tanács, kik is jönnek számításba. Közeli rokonok, keresztanya. barátok, ismerősök, szomszédok. Először anyuék járták végig a rokonokat, utána mi ketten. Ezt nevezik hivogatásnak. Persze, ezenkívül meghívót is illik küldeni. Az esküvő előtt, napokkal megkezdődött a csiga- csinálás, (csak ilyen tészta kerülhet a lakodalmi levesbe), az it al beszerzés, a sütés-főzés. Mi egy hízót vágtunk és vagy 150 tyúkot. Aztán süteményt szereztünk be. Ez utóbbit, no meg bort a meghívott vendégek is hoztak magukkal. Ha jól emlékszem, összesen 100 tortát számoltunk meg a lakodalom napján. Mi volt a lakodalmi menü? Csigaleves, főtt hús. pörkölt, nokedlivel, töltött káposzta, sütemények és italok: bor. sör. cola. Volt. menyasszonytáncom, sőt még menyecske táncom is. A férjem szomszéd falubeli. Nálunk a menyasz- szonytáncot tartottuk, még vacsora elölt, utána átmentünk kocsival a másik taluba. ahol a menyecsketánc volt. Hát az igaz. megérte táncolni. A két tánc nekünk 50 ezer forintot hozott. Kaptam sok szép ajándékot is. Többen készpénzt adtak. Mindent összeszámolva, 90 ezer forint körül kaptam ajándékot. Mire használjuk fel? A bútor megvan. így hozzákezdtünk így családi ház építéséhez. Az ilyen nagy lagzi a fiataloknak megéri Induláskor iól jön az ajándék Különben is legtöbb fiatal szülei nagy iagzit rendeznek. Persze, van ebben bizonyos fokú rátartisás is. Mibe került az én lagzim’ A szüleim fizettek minden költséget. Körülbelül 40 ezer forintjukba került... * A házasságkötés, a lakodalom jelentős esemény az emberek életében. Ünnep a maga szokásvilágával, a vigalom, az öröm napja, ft maradt meg ez a nagymama és unokája életéten is. Hajdú Imre
