Észak-Magyarország, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-06 / 4. szám

1976. jan. 6., kedd ,£SZAK-MAGYARORSZAG 3 i fejeta ni a legtibli tartalék i e •l ö­>5 ol :p té iá tu M i ■V jlí >t I) Iá e if <0 Dt íj> é in el rCl d1 if‘ jl* ,E n' is< 17« íj áf. élj ,a>’ fd o*1 3<! ei' E mlékszem: úgy 20—22 évvel ezelőtt, gabonacsépléskor nagyapám portáján mi gyerekek milyen izgatottan vártuk a kormos vontatta cséplőgépet és elevátort. Akkoribafi nem láttam még kombájnt. Akkor és ott kevesen hitték volna el, hogy két évtized múlva olyan természetes lesz a gépi betakarítás, mint azokban az években a kasza, kapa, vagy lól'ogat volt. A kaszában, kapában, lófogatban gon­dolkodó szemlelet már történelem, Már- már közhelynek számít az a kijelenté­sünk, hogy az elmúlt mástél évtized alatt nagyot változott mezőgazdaságunk. Gépek jelentek meg, egyre jobbak, kor­szerűbbek, bonyolultabbak; új fajták, hibridek, termelési eljárások, rendszerek, növényvédő szerek és műtrágyák. Bátran állíthatjuk, _ez alatt a másfél évtized alatt a mezőgazdaságban , egy „ipari for­radalom” zajlott le. Többet változott a paraszti munka körülménye, rendszere, mint előtte több száz éven keresztül. Azonban a gép, a vegyszer, a műtrá­gya, a rendszer csak lehetőség. Lehető­ség a nagyobb és több termésre, a jobb minőségre, a gazdaságosabb árutermelés­re. lehetőség, amelyből csak akkor lesz eredmény, valóság, ha arra, akkor, any- nyit és úgy használjuk, ahogyan a föld, a növény, az állat életéhez, fejlődéséhez, növekedéséhez szükséges. Nem mindegy, hogy a vegyszerek, a műtrágyák a rossz tárolás következtében csak csökkent ha­tásfokkal kerülnek a növényekre, illetve a talajba. Hiába kiválóak gépeink műszaki mutatói, ha rossz szervezés következtében nem tudjuk kellőképpen kihasználni azo­kat. A ma és még inkább az elkövetkezendő évek mezőgazdaságával szemben támasz­tott követelmények: a hozamok számot­tevő javulása, a műszaki-technológiai fejlesztés, a kapacitások gazdaságos ki­használása, a ráfordítások alaposabban meggondolt növelése, a gazdaságok in­tegrált együttműködése, maradéktalanul csak a szellemi tartalékok fokozottabb feltárásával valósítható meg. A tudás, a szakismeret a mezőgazdaságban a tovább­lépés forrása. A magyar mezőgazdaságban 1974-ben 192 ezer szakmunkás dolgozott, ebből 150 ezer a termelőszövetkezetekben. A látszólag magas létszám ellenére is az itt dolgozó szakmunkások aránya felét sem éri el az ipari szakmunkások arányának. Megyei adatok is bizonyítják, hogy az állattenyésztő telepeinken jóval kevesebb szakmunkás dolgozik, mint amennyire szükség lenne, és a betanított munkások száma is alacsonyabb a szükségesnél. De ugyanez a helyzet a növénytermesztésben vagy a kertészetben is. Többször írtunk arról a jelenségről, hogy megyénk mezőgazdasági szakmun­kásképző iskoláiban végzett tanulók ió része az iparban helyezkedik el. Vonzza őket a jobb munkafeltétel, a megfelelőbb szociális ellátottság, Ebből adódik a meg­állapítás és egyben a feladat is: a mun­kakörülmények, a szociális ellátottság további javításával lehet és kell a fiata­lokat az üzemhez kötni. Az országban több helyen van rá pél­da, hogy a szövetkezet vezetői felkeresik a pályaválasztás előtt álló gyerekeket, elbeszélgetnek velük a mezőgazdaság fej­lődéséről, az iparszerű gazdálkodásról, a szövetkezet terveiről. Borsodban még csak elvétve hallottunk olyan esetekről, amikor a gazdaság elvitte az általános iskolás gyerekeket például egy szakosí­tott állattenyésztő telep.' vagy egy gépe­sített betakarítás megtekintésére. Pedig ezek a szemléltető példák oszlatnák cl a mezőgazdaságról ma még fennálló téves nézeteket. Ilyen látogatások győznék meg a fiatalokat, sőt talán még a szüleiket is ar­ról, hogy a mezőgazdaságban dolgozni ma mást jelent, mint 30, vagy .15 évvel ez­előtt. Az elkövetkező években a nyugdíjkor­határ csökkentésével, a dolgozók átcso­portosításával tovább csökken a mezőgaz­daságban foglalkoztatottak létszáma. Ép­pen ezért, a szellemi energiák felszabadítá­sára minden eddiginél nagyobb szükség lesz. Nagy figyelmet kell fordítani a mező­gazdaságban dolgozó vök szaktudásának, fejlesztésére, hisz létszámuk az összes dol­gozók 35—40 százaléka. A nagyüzemi ve­zetésnek törekednie kell, a szakképzés, a továbbképzés feltételeinek megteremtésére. Most csak egyetlen jó példát említünk. A módi Rákóczi Szakszövetkezetéi, ahol az Abaújszántói Mezőgazdasági Szakmunkás- képző Iskola irányításóval tavaly, a téli hónapokbanjfelnőtt szakmunkásképző tan- folyamot szerveztek. A kéthónapos tanfo­lyam során 2(5 felnőtt dolgozó szerzett szakmunkás-bi zony i t vány t. Leszögezhetjük: a szakképzés, a to­vábbképzés sürgető feladat. Ez biztosítja a lépéstartást a fejlődéssel. A legkorsze­rűbbet. a legújabbal: a termelésben csak a tudás birtokában alkalmazhatja az ember. Erre pedig a jövőben még nagyobb szük­ség lesz. Az MSZMP KB 1975. november 20—27-i üléséről kiadott közlemény leszögezi: „Az V. ötéves terv, valamint az UI76-os vén- gazdasági terv megvalósítása hazánk min­den állampolgárától kezdeményezőkészsé­get és fegyelmezett munkát igényel. Né­pünk érdeke, hogy társadalmunk annani és szellemi erőit, országunk adottságait a tervben foglalt célok szolgálatában jól hasznosítsuk.” A fejekben van a legtöbb tartalék” — mondotta dr. Romany Pál miniszter, 77'ne amikor a mezőgazdaság elkövetke­zendő feladatairól beszélt. Arra célzott, hogy a megnövekedett feladatok megvalósítása csak hozzáértéssel, szakmai műveltség és felkészülés növelésével érhető el. Ki kell használnunk szellemi tartalé­kainkat! Hajdú Imre ■W-Ili jő1 W ú' ■;S> Í0< 'A1 Csaknem bezárták. Megújul a putnoki akna A Borsodnádasdi Lemezgyár hengermű üzemében giirgős- kcmcnccbcn végzik a lemezek lágyílását Tanulnak vehetők A SEOT központi iskolán hagyományos vezetőt ovább- képző tanfolyam mellett hét­főn újabb oktatási forma indult az ágazati-iparági szakszervezetek központi ve­zetőségeinek újonnan vá­lasztott tagjai részére, és megnyílt a 0 hónapos mun­kaügyi tanfolyam is. amely a szakszervezeti mozgalom­ban közgazdasági munkát végzők számára nyújt felső­fokú munkaügyi képesítést. Hétfőn idegenvezető tan­folyam kezdődött, a keres­kedelmi és vendéglátóipari főiskola irányításával. Több mint 300 hallgató részt vé­telével. A négyhónapos tanfo­lyamon művészettörténetet, gazdasági földrajzot, politi­kai ismereteket, és többek között zeneművészetet tanul­nak a leendő idegenvezetők. Evekkel ezelőtt az a hír járta a putnoki bányászok körében, hogy bezárják az aknájukat. A termelés kor­szerűtlen- volt, úgynevezett „bicsakbányószatot” folytat­tak, s a költségek meghalad­ták a vállalati átlagot. Aztán kedvező döntés szü­letett, miszerint: felfejlesztik Putnok szénbányászatát. A korszerűsítés egyben része az országos rekonstrukciós tervnek is. A kérdés ezek után az volt: hogyan történjen a fej­lesztés? Gondos mérlegelés után elhatározták, hogy új lejtősaknát nyitnak a ter­melő egység közelében. Cél­szerűnek, sőt szükségesnek látszott ez, mivel a régi ak­na alkalmatlannak bizonyult nagyobb mennyiségű termék kiszállítására, s nem volt üzembiztos sem. A Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség csak 1977. áprilisáig enge­délyezte üzemeltetését. Kérdés, milyen kapacitású legyen az új akna? A szak­emberek legszívesebben a távlati elképzeléseknek meg­felelően terveztek volna, csakhogy a beruházás sokba kerül. Elvileg akár napi négy­ezer tonnát adó bányát is létesíthettek volna, a számi- ‘rort. költségek azonban elér­ték az 1 milliárd forintot. Végül összeegyeztették a le­hetőségeket az igénnyel. — Ügy döntöttünk, hogy három ütemben végezzük el Putnok korszerűsítését — tá­jékoztatott Kerényi Béla, a Borsodi Szénbányák Vállalat beruházási osztályának veze­tője. — Az első időszakban kihajtjuk az ezernégyszáz méteres lejtősaknát, ezzel párhuzamosan fokozzuk a kö­télpálya szállítási kapacitá­sát, s feltárjuk a déli bánya­mezőt. Ezután üzembe he­lyezzük az új lejtősaknát, megkutatjuk a „C” szérűn?- zőt, így lehetővé válik, hogy száz vagonról kettőszázötven vagonra növeljük a napi ter­melést. Hogyan halad a megvaló­sítás? — kérdeztük Kriston Bélától, a Putnoki Bánya­üzem vezetőjétől. — A kötélpálya teljesítmé­nyét a terveknek megfelelő­en növeltük, előnyös változ­tatásokat végeztünk a bánya- beli szállításon, tárolóbunker! éoítettünk — felelte. — A déli mezőt feltártuk, s hozzá­láttunk a „C” mező előké­szítéséhez. Csaknem hat ki­lométer vágatot készítettünk el. zömmel korszerű biztosí­tással. Májusban megkezdtük a lejlősakna kihajlását, a munka felével már elkészül­tünk. Az eddigi költségek 109— 110 millióra tehetők. Az eredmények máris jelentkez­nek. Napi száz vagon szenet termelő gépi frontot indítot­tak, s a közeljövőben lehető­vé válik egy másik korszerű fejtés üzembe helyezése is. A korábban tonnánként 100 fo­rint ráfizetéssel dolgozó akna ma már nyereségesen dolgo­zik. Az új egység 1977. áprilisá­tól termel. Egyike lesz a vál­lalat legmodernebb bányájá­nak. Gépesített munkahelye­ken fejtik majd a jó minő­ségű szenet, s a termék em­beri kéz érintése nélkül jut külszínre. — Addig persze még sok a tennivalónk — mondja Szím án Pál műszaki csoport- vezető. — Vannak vitás mű­szaki* kérdések is. Ami tény: még 2000-ben is bányászkodhatnak Pulito­kon: mintegy 5!i millió ton­nára becsülik a szénvagvont. Sajómercse alatt 9 millió ton­na „fekete gyémánt” fekszik, s megfelelő technológiával, veszteség nélkül kitermelhe­tő. A most dolgozó bányá­szoknak tehát még az uno­káik is fejthetnek szenet ezen a vidéken . .. (kolaj) a íucematennesztést A majdnem 100 mázsás lucerna-átlagtermésre mél­tán büszkék a Hennád völgye Termelőszövetkezetben. A gazdaság nagy állatállo­mánnyal rendelkezik, hiszen 1200 férőhelyes hízómarha- és -124 férőhelyes tehenészeti telepe van. A' jó eredmé­nyek, a gazdaságos tenyész­tés feltétele a fehérjedús ta­karmányok biztosítása. Ez­ért vetettek 308 hektáron lucernát és a jól beállt nö- v én y ól lomá ny n a k k őszön li e- tik a múlt év kimagasló ter­melési eredményét. Eddig a lucernát hagyo­mányosan termesztették, de a béltartalom jobb megőr­zése érdekében az egész ága­zatot fejlesztik. A betakarí­tást teljesen gépesítik, és új lucerna liszt-szárítót helyez­nek üzembe. Az MGF típu­sú berendezés építését már megkezdték, hogy az első kaszálás idejére teljes erő­ből működjék. A 8 millió forintba kerülő beruházást „ik resit ve” alakították ki, s így a jövőben a létesítmény tovább bővíthető. Az idény­munka megszüntetésére már most gondolnak a hernád- németi fez-ben. mert szerző­déseket szeretnének kötni az ipari melléktermékek fel­dolgozására. A cukorgyárral a répaszelelek, a sörgyárral a törköly, a malátacsira, és az élesztő szárítására, fel­dolgozására. Üresek a jégvermek Két télen át: nem „ter­mett'’ már jég a Balatonon, pedig a tó környéki keres­kedelmi és vendéglátóipari szervek, az üdülők és gaz­daságok általában ezerva- gonnyi jegel szoktak tárolni a nyári idényre. Most is fel­készüllek a megfelelő menv- ny iség tárolására. A decem­ber végi fagyos éjszakák biztatóak voltak e tekintet­ben, szépen „hízott” a jég­páncél. de az űj évvel bekö­szöntött enyhe időjárás szer- lefoszlatta a jégvágók remé­nyeit, A tó közepén széles sávban hullámzik a víz, s a part mentén megvékonyo- doll a jég, igy a készenlét­ben álló brigádok nem kezd­hették meg a munkát. A va­sárnapi viharos erejű szél azután teljesen összetörte a jégpáncélt. Ügy látszik, hogy immár a harmadik télen ma­radnak üresen a jégvermek. ítz informátorok feleissÉie A TliKVEZÉSIlKZ, bármi­féle döntés előkészítéséhez, hosszabb vagy rövidebb tá­vú feladatok meghatározá­sához elengedhetetlen köve­telmény az informálódás, a kellő tájékozódás. Éneikül léket kap a legjobbnak vélt program is, aminek veszte­sége aztán milliókban, hihe­tetlenül nagy károkban mér­hető. De a tájékozódás, a tá­jékoztatás ily módon való érvényesítése egyoldalúvá válik, ha hiányzik az érem másik oldaláról a közvéle­mény értékítélete, észrevé­tele, javaslata, netán eluta­sító magatartása. Még ak­kor is, ha e magatartás ne­gatív irányú, de indítékát tekintve jószándékú fellé­pésre utal. Következtetni, tanulságokat levonni ugyan­is ilyen forrásokhoz köze­ledve is lehet és keli. S ha ez így igaz, akkor szükség- szerű igény és feladat a gyárkapun belüli, vágj’ azon túli, őszinte és nyílt tájé­koztatás, ami éppúg.v hoz­zátartozik a vezetői munka­stílushoz, mint ama bizo­nyos hármas követelmény; a politikai megbízhatóság, a szakmai és politikai felké­szültség, valamint a vezetői készség. A vezető számára törvény érvényt szerezni e követel­ményeknek, méghozzá első­sorban a személyes példa­mutatással. Néhány helj’en azonban — mint például a DIG ÉP termelési főosztá­lyán is — csak elvben (!) ismerik el ennék szükséges­ségét, gyakorlati tettekben nem. Főként a főosztályve­zető zárkózik el a tájékoz­tatás elől, elefántcsontto­ronyba zárkózva. Íme a pél­da : Országosan, így Borsod­ban is hagyomány, hogj’ az új esztendő első munkanap­jának eseményei felől érdek­lődnek a lapok: hogyan is kezdődött az új év? Aminek ez alkalommal az is külön jelentőséget adott. hogy nemcsak egy gazdasági évet. hanem az V. ötéves térvet is kezdtük. — Mit érdekli magukat, miként kezdődött ez a mun­kanap. Ugyanúgy mint. a tegnapi, tegnapelőtti nap — felelt elutasítóan és nyer­sen az említett főosztályve­zető. S mindehhez, még hoz­zátette: hagyjuk a fráziso­kat ! . .. Mi tagadás, meghökkentő reagájás ez az udvariasan feltett kérdésre, mi több: érthetetlen magatartás is. hiszen nem titkok felől ér­deklődtünk. Még csak ment­séget sem találhatunk e fur­csa megnyilatkozásra, mi­után nem magánügyről, ha­nem közérdekről volt és van szó. Szeretnénk felidézni a néhány évvél ezelőtt • meg­tartott országos gazdasági aktíván megfogalmazott té­telt, amely szerint: „az in­formáció nem magántulaj­don”. Ha valaki ezt kisajá­títja, eltitkolja, a társada­lom érdekeit sérti; sérti egy adott munkahelj’, vagy gyár, ez esetben a D1GÉP kollek­tívájának az érdekeit. Mi több: lebecsüli a végzett munkát, mert amint mond­ta: „... hagyjuk a fráziso­kat!...” Ha bárkinek a ter­melőmunkában elért ered­mények, sikerek, tettek csak frázist jelentenek, akkor eh­hez ... szóval erre nincs mit mondani. Az effajta magatartás önmagáért be­szél. EZ A MAGATARTÁS an­nál is inkább visszatetsző, mert nem ez. a jellemző er­re a nagj’ gyárra. A terme­lési igazgató például min­dig készségesen, nagy kö­rültekintéssel ad informá­ciót, s ezt felelőssége teljes tudatában teszi. Esetenként még úgynevezett kényes kérdésekről is beszél, mert tudja: a nyilvánosság nem­csak egyfajta kontroll, ha­nem adott esetben nagy se­gítség is. De tudják ugyan­ezt más üzemek, vállalatok is. olyanok, amelyeknél nem­csak a termelési főosztály­vezető, de a vállalat igaz­gatója sem zárkózik el az informálástól. A Borsodi Ve­gyikombinát, a Lenin Ko­hászati Művek, a Tiszai Ve- gvikombinát. a Borsodi Szénbányák s a megj’e üze­meinek a túlnyomó többsé­gében a tárgyilagosan meg­fogalmazott tájékoztatást a mindennapi munka szerves részének, olyan elengedhe­tetlen követelménynek te­kintik. ami nem hiányozhat, a munka módszereiből. Eze­ken a helyeken ismeretlen a zárt ajtó. az elzárkózás, a tiltakozás és a nyers eluta­sítás. ha információról van szó. S ez a követendő. T. F. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom