Észak-Magyarország, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-07 / 287. szám
* ESZAK-MAGYARQRSZÁG 4 1975, dec, 7,, vasárnap A tanórákon túl Miskolci iskolák a közművelődésért hiszem, hogy a más- ■ fcolei grafikai biennálék je- Vaiitőségét hazánk művészeti közéletében nem kell méltatnom, ez minden, művészet- kedvelő előtt közismert Aki a grafikákat kedveli, kétévenként ellátogat a Miskolci Galériába, ahol a magyar grafikusművészet legteljesebb seregszemléjét láthatja, tájékozódhat az ii-ányok és eredmények felől. Ám e „legteljeeebbség” (hiszen bárhol másutt kevesebben vonulnak fel grafikusművészeink) távolról sem mondható teljesnek, ami persze nyilvánvaló ob jeli. tív és szubjektív okokkal magyarázható. Kétségtelen, hogy a Miskolci Galéria befogadóképessége véges, és a zsűri helyesen jár el, ha a kiválóbbaktól több lapot fogad el, a gyengébb munkáiktól pedig megóvja a tárlat színvonalát. Kevésbé érthető azonban szamomra, hogy több kitűnő képességű művész, — például Deim PáJ., Gross Arnold, Raszter Károly, Reich Karoly, Rozanits Tibor, Slett- mer Béla, Würtz Adám, vagy a fiatalok közül Kovács Tamás, Pruíkay Péter, Swier- Idewdcz Róbert, Tulipán László — miért maradt most távol. E grafikusok munkássága szerves része a magyar grafiíkusmüvészetaiek, távol - létük megbontja az összkép teljességét. Szükségesnek tartanám e távoliét okának feltárását, elemzését és megszüntetését a további grafikai bemutatókig. A kiállítás tawttfemásiyozá- m, közben még egy zavaró körüfmőny tűnt fel, s ez a technikák aránytalan mag- osztása. © .érdemes megvizsgálni oi biennale és a jugoszláv grafikai kiállítás anyagának technológiai, összetételét: a magyar grafikusok 131 lapjából 54 rézkarc, 24 linómetszet, 20 litográfia, 10 fametszet, 6 síknyomat (te- mezlitó stb.), 6 szitanyomat, 2 aquatinta és 9 vegyes technikájú, vagy más nehezebben besorolható sokszorosítás. A jugoszláv művészek 53 grafikája pedig így oszlik meg: aquatinta 24, szita 9, rézkarc 5, mezzotínto 4, fametszet 3, linómetszet 2, rézmetszet 2, litográfia 1, vegyes és egyéb 8. (Mindkét esetben az aquatintához számítottam a rézkarc-aquatin- ta vegyes technikát, ezek száma azonban a jugoszlávok- nál már csak négy. A jugoszláv anyagot csak az arányok kontrasztjának kiemelése miatt ismertettem.) O ' Mi a szembetűnő ebben az aránytalanságban? Először is a „rézkarc-centrikusság”. Külön figyelemre méltó, s csalt egy grafikus a megmondhatója, miért van az, hogy a rézlemezre dolgozó egyéb technikák (aquatinta, mezzotínto) csak elvétve találhatók, inkább csak a rézkarcok alárenlelt kiegészítőjeként. Sajnálatos az is, hogy a magusnyomás a fametszettől erősen eltolódott a sokkal igénytelenebb (s igy művészileg is értéktele- ’ nebb) linóleummetszet hátrányába. (Ennek nyilván kereskedelmi okai is varrnak: megfelelő körte- vagy pusz- pángfát beszerezni lényegesen nehezebb, mint linoleu- ttoU Kónsiyébbe« magyaráz háló, bár itteni könnyebben elfogadható az új grafikai technikáikkal készült lapok alacsony száma. A nemzetközi művészeti életben már régen létjogosultságot nyert a szitanyomat és a fotolitog- ráfia, a VIII. grafikai bien- nálén, ezek azonban csak kuriózuimszerűen vannak jelen. A kiállított 6 szitanyomat Somogyi Győző munkái nem is jellegzetesen szitás ze- rűék, inkább műves aprólékossággal elkészített fametszetnek tűnnek. (Ez azonban mit sem von le értékükből, Somogyi méltán kapta a KISZ KB díját munkáira, most csak arra hívom fel a fi gyeimet, hogy a szitanyomat igen tág formai lehetőségeket tár fél előttünk.) Kocsis Imre szitái a műfaj törvényszerűségeinek felderítését célozzák. Két itt látható grafikája azonban nem nyújt elegendő áttekintést az általa meghódított területekről; a többi, szeriográfiával foglalkozó művész távolmaradása (vagy távoltartása) pedig olyan hatást kelt, mintha a szitanyoma tot művészeti köz- gondolkodásunk' nem ismerné el eredeti művészi grafikai technikának. Ugyanez elmondható a dombornyomásos technikákról is, amelyeket csak Somlai Vilma egyetlen lapja' képvisel, noha bizonyosan tudom, hogy többen is művelik ezeket. A fotografikus eljárások hiánya vitatható, éppen annyi érvet lehet ellenük felhozni, mint mellettük, mindenképpen szükséges azonban, hogy ha nem is a miskolci grafikai biennalen, de valahol másutt ezek a kísérleti jellegűnek is nevezhető grafikák (mert grafikák és -nem fotomontázsok, vagy nyomdai nyomatok) megfelelő fórumot kapjanak. O Az elmondott hiányosságok azonban csali a szűkebb szakma szántára jelentened': problémát, a , grafikákat kedvelő, kiáll ításlátoga ló nagyközönség kevésbé érzékeli ezeket. Kevésbé azért is, mert a kiállítás színvonala egyébként igen megnyugtató, ct 5a all itott müvek szakmai és művészi kvalitása — egy-két kivétel tói edtekinbvc — magas, méltó az országos grafikai tárlaton való bemutatásra. Zavaróan gyenge munkát nem engedett közszemlére a zsűri, a hiányzó művészek és műfajok pedig csak. a szakmában, élőknek tűnnék fel. A korábban említett „rézkarc-centrikus’’ anya.gössae- állítás elsősorban arra vezethető vissza, hogy grafikusaink jelenleg ebben- a műfajban a legerősebbek. .Már a galériába való belépéskor leszögezhetjük ezt, Lenteey Zoltán egyéni bemutatóját végignézve (ő nyerte az 1973-as biennale nagy díjat). A Reggel, a Figura madárral és a Bogarak sorozat műves gondossággal, komoly művészi érzékikéi létrehozott lapjai bizonyítják, hogy nem méltánytalanul, kapta az akkori nagydíjat 0 Csákány Kálmán három rézkarca közül az Egy sír a. Szentlélek temetőben című ragadott meg legjobban. Az előtérben álló templomtól a háttérben levő sírkeresztig és temetőkápolnáig nyugodl- nyugbalanul ívelő íélholdsze- rű kompozíció látványában és hangulataiban híven adja vissza az elhagyatott falusi temetők kopár őszi hangulatát. Rékassy Csaba / kapta az prr. évi kiállítás nagydiját, amelyre Mváló technikai tudással, nagy gondossággal és mély művészi átéléssel készített rézkarcai mindenképpen érdemessé tették. Cyrano de Bergerac Holdbéli utazását illusztráló lapja igazában nem illusztráció, hanem a művész vallomása az örökké kereső-kutató, mindig új és elképzelhetetlen világokat íelfedéző emberi tudásról,. a megismerés állandóan táguló horizontjáról. A fiatalok, a „stúdió-nemzedék” is számos kitűnő rézkarcot küldött a kiállításra, elég legyen csak megemiíte- : ni Sáros András Miklós Reg- ; geli, Memento és Drezdai emlék című, szinte már szemrontó precizitással meg-. munkált, s a hiperrealisla irányhoz közelítő lapjait, ^ Szunyoghy András Emlékezés című „mélylélektani tanul- í mányát”, Szemethy Imre, Badacsonyi Sándor karcait. © AZ ISKOLAI OKTATÁS és a - közművelődés. feladatrendszere szerves egységet alkot — ezt tudatosították nyomatékosan az iránytmu- tató közoktatási és közművelődési párthatározatok. A szoros összefüggést már az állami oktatás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól szóló KB-határozat hangsúlyozta: „Az iskola no csak a tanulást, hanem a tanulók társas életét, -közösségi, társadalmi tevékenységét is szervezze: váljék a fiatalok művelődésének, alkotó kedvtelésének, értékes szórakozásának szervező központjává. Ez szükségessé teszi az iskolák-zártságának feloldását, a társadalom különböző intézményeihez — igy a közművelődési intézményekhez — fűződő kapcsolatainak erősítését, az iskolán kívüli egyéb .nevelési tényezők fokozottabb közreműködéséi.” Ezt az útmutatást követve, a városi tanács művelődésügyi osztályának ösztönzésére és irányításával a legutóbbi években sokrétű köz- művelődési feladatokat is vállaltak — s nyomban tegyük hozzá: már teljesilei- tek is — a miskolci iskolák. Gyakorlattá váltották azt az alapelvet, hogy a közoktatás és a közművelődés — ha más-más tevékenységi formákkal, módszerekkel is, de' — egymást tudatosan kiegészítve töltheti be a kívánatos hatékonysággal a társadalmi-közösségi rendeltetését. órakedvezményt kapnak a könyvtáros pedagógusok. Míg például az 1972/73-as tanévben csak két általános iskolában — a 12. és a 4(1. számúban — volt a könyvtárnak heti 12 óra a nyitva tartási ideje, a múlt tanévben már hét általános iskolában lehetett a tanulóknak, heti 12—18 órában látogatni a könyvtárukat, Sok új könyvvel is gyarapodtak a kisiskolsáok könyvtárai: egy év alatt 16 509 kötettel növekedett az általános iskolai könyvtárak állománya. (Most összesen 130 ezer kötet könyvből válogathatják ki a leginkább kedvükre valót, a gyerekek.) Arányosan magasabb szintén felelnek meg rendeltetésüknek a miskolci középiskolák könyvtárai is. Ezek együttes állománya szintén megközelíti a 130 ezer kötetet, s megtalálhatók bennük a leglontosabb napilapok, folyóiratok. Több középiskolában — a Földes Ferenc, a Zrínyi Ilona, a Herman Ottó és a Kilián György nevét viselőkben — mar függetlenített iskolai könyvtáros dolgozik. AZ ISKOLAI könyvtár közreműködésével lelkeltett rendszeres olvasás igénye v ezeti cl a tanulókat, — az általános iskolából és a középiskolából egyaránt —céltudatos nevelői útbaigazítással — a még nagyobb választékot kínáló közművelődési könyvtarakba is. Ily módon célszerű együttműködés alakult ki a miskolci városi könyvtár gyermekkönyvtárai, valamint a megyei könyvtár gyermek- könyvtára és az iskolai könyvtárak között. Ennek az együttipüködésnek a hatása hosszú távra meghatározó jelentőségű. Mert aki gyermekként, ifjúként rákapott az olvasás jó ízére, az egész életében eljár az önművelés legbővebb forrásaihoz: a könyvtári polcokhoz. Kölcsönösen hasznot hajtó az iskolák és a művelődési házak együttműködése is. A művelődési házak hatékonyan segítik az iskolai szakkörök. művészeti csoportok tevékenységét — cserébe pedig . az iskolai együttesek közreműködnek a patronáló intézmények széles társadalmi hatású rendezvényein. A 12. számú Általános Iskola például a Vörösmarty Művelődési l-lázban tartja próbáit, s időnként közösen szerepel, az ottani fúvószenekarral. Ezenkívül az iskola tanulói irodalmi műsorokat is biztosítanak a művelődési háznak. A Gyermekváros iskoláskorú lakóit a Gárdonyj Művelődési Ház édesgeti magához változatos kulturális rendezvényeivel, tartalmas-érdekes foglalkozási lehetőségeivel. Ugyanez az intézmény a középiskolások közül is sokat vonz népszerű és közhasznú nyári nyelvi táboraival. Az általános iskolák nyelvi tagozatos tanulóinak viszont az Ady Endre Művelődési Ház szervezeti, sikeres nyári tábort a Blikkben. A Molnár Béla Ifjúsági Ház a Kossuth Gimnázium óvónőtagozatos tanulói számára szervezett báb- szakkört, s ezzel hasznosan egészíti ki, a középiskolai óvónőképzést is. S több mint 00 egyéb szakkörével az ifjúsági ház az általános iskolák szakköreinek a lehetőségeit terjeszti ki. ELSŐRENDŰ tényezője az iskolákban a közművelődést alapozó munkának az ifjúsági szervezel; politikai nevelő tevékenysége. A KISZ által szervezett, irányított „Érdeklődési körök” olyan politikai fórumok, amelyek a szocialista személyiséget segítenek kialakítani a fiatalokban, s összetartó kötőanyagát adják az általános műveltségnek. Bcrecz József Gondolatok a VIII. grafikai biennáléról Lemfcey Zoltán mnakájs Természetesen a Vili. grafikai biennále nemcsak rézkarcokat mutat be. A magasnyomású lapok közül Agolha Margit fametszetei tűnnek ki szépen megkomponált felépítésükkel, a fába rejlő lehetőségeik tudatos kihasználásával. Molnár Gabriella Léghajója meseszer ú hangulata mellett (vagy ellenére?) az egymásraubalt emberek közös célú tevékenységét, céltudatos együttműködését is érzékelteti. Banga Ferenc linóleummetszetei a már ismert tusrajzainalk érdekesen érzékeny véső vezetéssel negatívba fordított tükörképei. Erről az alapról elindulva a jö vőben nyilván metszetei számára is kimunkálja a fiatal grafikusművész egyéni formanyelvét. A swksaoroKÍtó grafika legnehezebb, legigényesebb, kevesek által müveit ága a kőnyomat. Technikai nehézségei miatt „a súlyos kő” előkészítése, a könnyű elrontás! és a nehéz javítási lehetőség, a megfelelő fes- tékamyajgolk viszonylagos hoz- ! záférhetetlensége miatt egyre csökken litográfusaink tábora, holott ez az a grafikai eljárás, ahol a művész keze- nyoma közvetlenül megjelenhet a nyomaton, a legérzékenyebben képes követni a rajzot, egyedül képes a finom tónusáfimenetek pontos képzésére. Hogy ez mennyire így van, megnézhetjük Pásztor Gábor, Kiss György, Szenigyörgyi József lapjain. Pásztor Au Ló című litográfiája, Szentgyörgyi Féltés című munkája, Kiss György Kőfejtője az egész bemutató legszebb grafikái közé tartoznak, s ebben a művészek tehetsége és gondos munkája melleti; a lilográf technika szépsége is szerepet játszik. .0 Összefoglalóan az egész kiállításról elmondható, hogy igaztalan volt egyik pesti napilapunk ismert mükritiku- sánafc állítása egy korábbi grafikai tárlat kapcsán, miszerint „a magyar grafika egyhelyben topog”. Ellenkezőleg. Örvendetes haladás mérföldköve ez a kiállítás, amely arról is tájékoztatja a látogatót, hogy Kazal grafikamű vészelünk utánpótlása is biztosítva van, a fiatalok méltó társai a korban elöltük járóknak. Pogány Gábor Igen figyelemre méltó, hogy a művelődésügy városi hivatalos irányítói a közvetlen feladatok kijelölésekor az első követelményként fogalmazták meg: „a munkát már a legfiatalabbaknál kell tervszerűen, szervezetten elkezdeni.” Mégpedig azon tapasztalatok tanulságaihoz igazodva, hogy a gyermekek önművelődésre való felkészítéséi, együtt kell elvégezni a mű- . velbségbeli — környezeti — hátrányok felszámolásával; mert csak így lehet megakadályozni a kulturális egyenlőtlenség „újratermelődését”. Ennek az elvnek a következetés érvényesítése már az általános iskolára előkészítő foglalkozásokon megkezdődött. Az óvodába nem járt gyermekek szellemi alapozását végző foglalkozások az iskolai oktatás és a közművelődés érdekeit egyszerre szolgálják. Hasonlóképpen kedvező lehetőségeket kínálnak a következő fokon; —az általános iskolában — a hely-, zeti hátrányok megszüntetésére, a lankadatlan művelődési igény felkeltésére a gyermekek szabad idejére szervezett foglalkozásai a napközi otthonokban. Ilyenkor iktatják , be a napközis nevelők a gyermekeknek szánt televíziós és rádiós közvetítések megnézé- sét-meghallgatását. S ilyenkor kalauzolják el a napközis tanulókat a közeli köz- művelődési könyvtárakba, vagy a művelődési házak kiállításaira, ifjúsági írókkal való találkozókra. Ezekkel a lehetőségekkel példamutatóan élnek a miskolci 9., 10., 11., 22., 23., 24., 27. és a 37. számú Általános Iskolák napközi otthonai. AM A16 ISKOLÁK nem csupán a napközibe /járó gyermekek, hanem valamennyi tanulójuk számára egyre inkább a tanórákon kívüli művelődés színterei is. Az önművelődés lehetőségei jócskán bővültek azáltal, hogy mindenütt meghosz- szabbodott az iskolai könyvtár nyitva tartási ideje, több
