Észak-Magyarország, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-07 / 287. szám
1975. dec. 7., TQsőrnop ESZAK-MAGYARORSZÄC 2 a a Lengyel [gyesi inkásgirt Ilii. inngresszusa Varsóban, a Kultúra és Tudomány Palotájában hétfőn délután megkezdi tanácskozásait a LEMP VII. kongresszusa, amelynek munkájában mintegy 2,4 millió párttag képviseletében több mint 1800 választott küldött vesz részt. Jelen lesz a testvérpártok; többségének küldöttsége, amelyek közül számosat a Központi Bizottság fő-, ilietve első titkára vezet. A vitaindító referátumot Edward Gierek, a párt KB első titkára terjeszti elő. Az 1976^-1980-as lengyel ötéves terv irányelveiről Piotr Ja- rószewicz, a párt PB tagja, miniszterelnök tart előadói beszédet. Eles kontrasztot lehet felfedezni aközött, hogy a hét elején Moszkvában békés, alkotó légkörben a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága az ötéves tervről, a szovjet parlament a jövő év feladatairól. tárgyalt, s közben a fegyverkezésre fordítandó összegek csökkentését határozta el, ugyanakkor Pe- kingben Teng Hsziao-ping a világháború kérlelhetetlen és elkerülhetetlen bekövetkeztéről szónokolt amerikai vendégeinek. A kíhai vezetők minden meggyőző erejüket latba vetették, hogy eltérítsék az Egyesült Államok elnökét és külügyminiszterét a Szovjetunióval való megegyezés keresésétől. Gerald Ford és Henry Kissingerter-' mészetesen nem mondhatott igent a vendéglátók igényére, emiatt aztán látványos eredmények nélkül ért véget a. négynapos pekingi tárgyalássorozat. Az ázsiai kérdések közül egy megoldódott a héten, aligha úgy, ahogyan azt Washingtonban kívánták... Laosz, az Indokínai-félsziget e kis állama, ahol éppen huszonöt éve jött létre az antiimperialista nemzeti egységfront, s ahol e negyedszázad alatt sokszor dúltak harcok az amerikaiak támogatta királyi korrpany csapatai és a Patet Lao egységei között, nos, ez a Laosz ma már népi demokratikus köztársaság. Első elnöke az a Szu- fanuvong, aki 1950-ben az első imperialistaellenes laoszi kormány vezetője volt, s aki azóta irányítja a laoszi nép harcát. A hárommilliós nép most a szocialista utat választja. A Távol-Kelet után a Közel-Kelet is az érdeklődés középpontjában állott ezen a héten. Libanon kormánya kénytelen volt az ENSZ Biztonsági Tanácsához fordulni az izraeli bombázások miatt. (Kényszerűségről beszélhetünk, hiszen a bejrúti kabinet egyes jobboldali. Ame- rika-barút tagjai nyilván nem szívesen fordulnak Izrael ellen.) A Biztonsági Tanács vitája az első menetben, azzal a lényeges diplomáciai eredzárult, hogy a Palesztinái Felszabaditási Szervezetet meghívták az izraeli légitámadások elleni panasz vitájára. Ez lesz a második menet... Első esetben juthat szóhoz a palesztin nép képviselője a Biztonsági Tanácsban, oda eddig a washingtoni vétó következtében sohasem kerülhetett be. Most az amerikai küldött — kivonult, mert nem vétózhatott. Izrael kormánya bejelentette, hogy nem vesz részt a Biztonsági Tanács vitájában. A héten a terrorcselekmények egymás után irányították a figyelmet a világnak egy olyan térségére, amelyről még a külpolitikával foglalkozók sem hallottak sokat. Ez a Maluku-sziget- csoport, amely Indonéziához tartozik, miután három és fél évszázadon át holland gyarmat volt. Nekik külön független államot akarlak szervezni a két Hollandia nagyságú szigeteken. A háromnegyed millió körüli lakosságból ezrek és ezrek menekülni kényszerültek, amikor a Maluku-szigetcso- port Indonézia része lett, s az egykori „anyaország” fogadta be a volt katonákat, akik Szukarno népi egységei ellen harcoltak. Ma körülbelül 40 000 malukui él Hollandiában, szabáyos fegyveres szervezeteket alakítottak ki és Dél-Maluku Köztársaság néven elképzelt államot is, amelynek „élére” egy tanítót állítottak. A malukui fegyveresek már néhány terrorakciót végrehajtottak, a hágai békepalotát éppúgy megrohanták, mint Indonézia nagykövetségét. Most Groningen mellett a nyílt pályán egy vonatot tartóztattak fel, 35 utast túszul ejtettek, három embert meg is öltek, utána pedig Indonézia amszterdami főkonzulátusát szállták meg, ott 26 túszt szedtek, köztük 11 gyermeket... Fő követelésük, hogy Hollandia támogassa Indonézia" ellenében az ő követelésüket: legyen független ország Dél-Maluku ... A túszszedő drámák gyökere tehát a gyarmati múltba nyúlik vissza. Ford elnök Djakartából Manilába érkezett. A képen: Ford Marcos Fiilöp-szigeti elnök társaságában, megérkezése után. Willy Brandt nyilatkozata Jelentős eredmények születtek a kelet—nyugati kapcsolatok eddigi alakulásában — vonta meg az enyhülési politika mérlegét Willy Brandt SPD-elnök a Nouvel Observateur francia hetilap- nap adott interjújában. A nyugatnémet keleti politika — jegyezte meg — csak részét alkotja a világméretű enyhülési törekvéseknek. Európa szempontjából ezek a törekvések Helsinkiben jutottak el az „operatív szakaszba”. „Most arra kell törekednünk, hogy a helsinki eredmények ne porosodjanak a minisztériumok irattárában.” A kétoldalú kapcsolatépítés példájaként Brandt kiemelte a legújabb lengyel— nyugatnémet megállapodásokat. Bizakodóan szólt a két német állam kapcsolatainak távlatairól is, emlékeztetett az egészségügyi megállapodás parlamenti jóváhagyására és a közlekedésügyi tárgyalásokra. A nyugati integrációval foglalkozva Brandt reményét fejezte ki, hogy hosszú távon haladás mutatkozik majd a katonai integrációban is. A szociáldemokráciával kapcsolatban Brandt elmondotta, hogy a nyugat-európai szociáldemokraták keressék a kapcsolatot a hozzájuk közelálló pártokhoz. A velük együttműködni kívánó politikai csoportosulásokhoz a harmadik világban. Saját pártja nevében elhatárolta viszont magát a szociáldemokraták és a kommunisták együttműködésétől. Más országok (Olaszország, Franciaország) baloldali erőinek összefogásáról nem volt hajlandó véleményt nyilvánítani, mert országonként eltérőek „a történelmi és időszerű előfeltételek”. December 7-e minden esztendőben a sajtó napja. Közös ünnep ez az ólom betűs szavak előállítóival. Újságírás és nyomdászat, újságíró és nyomdász, lapszerkesztő és lapkészítő egy testvér, édestestvér. Egyik sincs a másik nélkül. Előbb fehér papírra kerül a tollal, írógéppel írt gondolat, aztán kiszedi a gépszedő, betördeli a tördelő, megolvassa a korrektor, kiönti a formát az öntő, és a rotációs gép hihetetlen sebességgel sokszorosítja a part szavát, hogy mindenkihez' gyorsan, frissen eljusson, hogy mindenki hírt kapjon megyénkből, az országból, a nagyvilágból. Sok nyomdász nevét kellene itt most felsorolni, akik az Észak-Magyarországot készítik. Van, aki már nyugdíj előtt áll, de besegítenek az elment nyugdíjasok is. Jól felkészült fiatal szakemberek szorgoskodnak a lap körül, tapasztalt korrektorok vigyázzák, hogy a szöveg hibátlan legyen és a préselőmunkás olykor visszatér az oldalmatricával, mert mintha hibát vélt volna felfedezni. Katlanban gőzölög a forró ólom a gépszedőnél, az öntőnél.. A rotációs gépmester segédeivel együtt azon igyekszik, hogy szép nyomása legyen a képnek, a szövegnek. A kiszedő asszonyok ötvenes csomagokba rakják a kinyomott lapot és viszik a csomagalóba, ahol fürge női kezek expediálják, hogy a vonathoz indulás előtt kiérjen és a. zöld, postás autók hajnaltájt szétszórhassák a megye minden részébe. Egy kis hadseregnek szívügye az újság, a pártlap, az Észak-Magyarország. Éjjel dolgoznak mindig. Kora délután kezdi az egyik csoport és éjfélkor lát munkához a csomagolok kollektívája. Itt éri a reggel a géptermi dolgozókat. Fordítva kell élniük, s ez nem könnyű, hiszen a család többi tagja más életrendben él. Nem kötelező, aki megúnta változtathat rajta. A többség már nem tud másképpen élni, dolgozni. Aki hosszabb ideig szabadságon van, a vége felé már belátogat nyomdaszagot szagolni, ritmushoz igazodni, friss híreket megtudni. Aká egyszer, éjjel újságot kezdett készíteni, az már így éli le éleiét, mert az újsíig és a nyomdász egy test, egy lélek. A sajtónapon- őket is üdvözöljük. Nagy szeretettel, köszöntjük a lap nyomdai előállítóit, a beosztottakat és a vezetőket egyaránt. Legyenek továbbra is hűséges segítőink. (Boda) Csendes jubileumot ünnepelt a miskolci Oprendek Sándor Munkásőr Zászlóalj férfikórusa. Fennállásának ötödik évfordulóját... — A Munkásőrség Országos Parancsnokságának felhívására, a miskolci Oprendek Sándor Munkásőr Zászlóalj parancsnoksága 1969. szeptember 29-én megalakította a menetdal-szakaszt. Szervezői között megtaláljuk azokat az elvtársakat, akik még ugyanez év de- ceníber 4-re, Miskolc felszabadulásának 25. évfordulójára megalakították a zászlóalj férfikórusát — kezdte ünnepi beszédét Laczházi Géza, a kórus parancsnoka. A harmincöt tagú énekkar — melynek karnagya Schir- ger Antal, művészeti vezetője pedig Fehér Károly — az eltelt öt évben ott volt minden társadalmi ünnepen, fellépett és rangos díjakat kapott az énekkari találkozókon. 1973-ban egy nemzetközi kórusszemlén az MSZBT különdíját topták, aztán i egymást követően háromszor és így már véglegesen elnyerték a fegyveres erők kategóriában az első díjat, minősítésük: ezüstkoszorú, és még sorolhatnánk tovább az érmekben, oklevelekben mérhető eredményeket. De a kórus lelkes tagsága inkább azokra a szereplésekre emlékszik szívesen, amikor fiataloknak énekeltek, s a közönség alig akarta őket leengedni a színpadról. Érdemes tovább idézni Laczházi Géza beszédéből: — A kórus tevékenységével, a hagyományok ápolásával, műsorainkkal hirdetjük a keményen harcolni is tudó, de elsősorban alkotni vágyó munkásember békeakaratát. Megénekeljük elődeink hősi küzdelmeit, a dolgozó ember szabadság- és békevágyát, ugyanakkor határozottabb, keményebb munkára is lelkesít dalunk ... (Varsányi) ESZMECSERE WASHINGTONBAN ® Nagy János külügyminiszter-helyettes pénteken látogatást tett Washingtonban. Eszmecserét folytatott Arthur Hartman és Charles Robinson külügymniiszer- helyettessel a magyar—amerikai kapcsolatokról és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Nagy Jánost fogadta Robert Ingersoll külügyi államtitkár, ügyvezető külügyminiszter is. ÜLDÖZÉSI HADJÁRAT 9 Schleswig-IIolstein-ből, Bajorországból és Baden- Württembergből — azokból a nyugatnémet tartományokból, ahol a CDU—CSU van hatalmon — újabb és újabb hűek érkeznek arról, hogy ezekben a tartományokban üldözési hadjáratot folytatnak azok ellen, akik a demokráciáért és a társadalmi haladásért, a békéért és a szocialista országokkal való együttműködésért küzdenek. Jubilál a Diósgyőri Munkás Megyénk két legnagyobb vállalatának, a — Lenin Kohászati Művek és a Diósgyőri Gépgyár — dolgozóinak hetilapja, a Diósgyőri Munkás, ebben az évben ünnepli megjelenésének harmincadik évfordulóját. Ebből az alkalomból a két gyár vezetői a sajlónapon köszöntötték az újság munkatársait. Az ünnepségen részt vett dr. Széppelféld Sándor általános vezérigazgató-helyettes, áld meleg szavakkal emlékezett meg az évfordulóról. felderítők SORTÜZ, lövéssorozat, kattogás hangzik felülről. Fejünk felett golyók süvítenek, jujjongva hasgatják végig a fák törzsét, friss sebeket vésnek, forgácsokat tépnek ki a fákból, gallyak pattognak, hullanak a nyakunkba. — Állj! Vissza! Visszafelé rohanunk. Nem is rohanunk, lecsúszunk a lejtőn. A fegyverek átkozottul gyorsan kurrognak, félelmetesen ropognak a lövések, süvítenek a golyók. A harci zajt megsokszorozza az erdő visszhangja. Olyan, mintha körös körül mindenütt ellenség lenne, s mindenhonnan lőne ránk. Horhosban állunk meg. Té- pettek, sárosak, csapzoltak vagyunk. Lihegünk a kimerüléstől, a futástól. A libegőst is visszafojtjuk. Mintha megint valami mocorgás lenne. — Gyerünk, gyorsan és óvatosabban! Végre egy kicsit megpihenhetünk. Szinte mozdulatlanul húzódunk meg a fák és a bokrok védelmében. Csepeg ránk a nedvesség, a ruhánk csupa sár és víz. De nem érezzük. Minden idegszálunkkal figyelünk. Óvatos, lopakodó léptek, egyre halkuló gallyreccsenés. Egy- egy felderítő indul útnak: ninesenek-e a nyomunkban. Várunk. Lassan alkonyo- dik. Aztán leereszkedik az éjszaka. A németek a közelben tanyáznak. Nem tudunk tovább menni. Szerencsére nem fedeznek fel. A parancsnok nem kezdeményez harcot. Itt vagyunk köztük, s mégis mintha valami jéghideg fal lenne köztünk. Mintha csak véletlen lenne, egészen körülfognak bennünket. Néha suttogva, indulatosan beszélnek. Ha észreveszik, hogy odafigyelünk, hirtelen abbahagyják. Baganics súgva figyelmeztet. — Baj van! A szovjetek valamiért orrolnak ránk. Nehéz az éjszaka. A fáradtság lehúz, de a sár, az örökké csepegő nedvesség ébren tart, és a félelem. Mindig cuppogó lépéseket, fegyvercsörrenéseket hallok. Nem merek mozdulni. Nem: mozdul más se. Ismét Öhután vagyunk. De mintha nem azokkal jöttünk volna, akikkel elindultunk. A gyanakvás légköre vesz körül. A parancsnok indulatosan jelenti, hogy útközben civilekkel tárgyaltunk. — Ez még nem jelent semmit. — De hátha a civilek a németek emberei voltak? Könnyen lehet. Ki tudja. Mi sem voltunk benne biztosak, hogy nem a németek fel derítői voltak-e? Egyideig nem küldenek sehová, nem bíznak meg semmi munkával. Minden lépésünket figyelik. Fáj a bizalmatlanság, de magunkban el kell ismerni, hogy igazuk van. Életről, halálról van szó. A németek követitek. Utánunk jöttek és a hegyről megszórják aknával a falut. Robbanás, lónyerítés, recsegés, robogás, félelmetes éles reccsenések. Egy nap a fasiszták eltűnnek. Eltűnnek Diósgyőrből is. Eltűnnek, elkptródnak a környékről. Vad és félelmetes dübörgés előzi meg. Ekkor látunk először itt román katonákat.. Kicsi aknavetőjükkel, villámgyorsan le- leszórják a német állásokat. Ekkor láttam először a ka- tyusát is. — Bubububu — dohogtak a katyusák. Háromnegyed órán át tart. a kísértet-orgo- nálás. Recseg, dübörög, vijjog, süvít, a tengernyi lövedék az égbolton. És másnap a parancsnokság elindul Diósgyőrbe. Találkozom anyámmal, kis- húgommal. Ezt soha nem fogom elfelejteni. Kishúgom, aki anyámmal több napon, több héten át volt befalazva, olyan volt, mint az élő halott. A szava most is a szívembe hasít, ahogy cérnavékony hangján kérdezi: — Ugye anyukám, ezután már szabad nekem is sírni, nevetni? Ugye anyukám, ezután már mindig szabad lesz. * — Lehet, hogy a visszaemlékezés egy kicsit hiányos. Az évek — mondja a visszaemlékező Sztaskó László — elmossák az emlékeket. Apám meghalt. Baganics Károly is halott. Endrész János a honvédség kötelékében századosi i’endfokozatot ért el, aztán nyugdíjba vonult. • Sztaskó László egy ideig Diósgyőr párttitkára volt, dolgozott a Miskolc városi Pártbizottságon, a pártközpontban, jelenleg az egyik pénzintézetben munkálkodik. Nyíró Sándor, a miskolci ellenállási mozgalom kiemelkedő alakja Diósgyőrben volt párttitkár, majd az Abaúj megyei Pártbizottság titkára, építőipari vállalat igazgatójaként dolgozott, s végül nyugdíjazásáig Diósgyőr tanácselnöke volt. Csorba Barnabás (Vége) I #
