Észak-Magyarország, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-07 / 262. szám

t-975.' no*. 7., péntek Ml ÉSZAK-M AGY** ORSZÁG 3 GyeBis Más leszedi Koszorezási ünnepségek Miskolcon A megyei, a városi és 3 járási pártbizottságok vezetői megkoszorúzzák a Szovjet Hősök Emlékművet (Folytatás az 1. oldalról) rosi párt-vb tagja, a DIGÉP esztergályosa, Fejes László, a megyei tanács elnökhelyet­tese, Varga Gáborné, a me­gyei tanács elnökhelyettese, ár. Kardos Sándor, a megyei tanács titkára, Székely Lász­ló, Miskolc megyei város Ta­nácsa elnökhelyettese, Tok Miklós, Miskolc megyei vá­ros Tanácsa elnökhelyettese, dr. Tóth István, Miskolc me­gyei város Tanácsa titkára, Hegyi Imre, a Hazafias Nép­front megyei Bizottságának titkára, Török László, a KISZ Borsod megyei Bizottságának első titkára, Szuchy Róbert, a Hazafias Népfront Miskolc re, a Munkásőrség városi pa­Tibor ünnepeltük. A továbbiakban beszéde Újhelyi Újhelyi Tibor beszédében a következőket mondotta: — Immár 511. éve, hogy a haladó emberiség, a világ proletáriátusa évről évre, az őszinte emberi érzés melegé­vel, a hála és tisztelet virá­gaival emlékezik a Nagy Ok­tóber hőseire, a szovjet népre, a világtörténelem első szocia­lista forradalmának élcsapa­tára, a Bolsevik Pártra és zseniális vezérére, Leninre. A világtörténelmi esemény jelentőségének, a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom óta elért eredményeknek méltatása során hangsúlyoz­ta: — Jelenleg a világ ipari termelésének több mint egy­ötöde jut a Szovjetunióra, és a fejlődő ütem tekintetében a Szovjetunió maga mögé utasítja a fejlett tőkés or­szágokat. Mindez nem ma­gyarázható egyszerűen a tu­domány, a technika és a gaz­daság lényeivel. Ez a fejlő­dés minőségileg új forrásból táplálkozik, s ezeket a for­rásokat a nagy szovjet nép, a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Nagy Október .tárta fel. Óriási utat tett meg szov­jet testvérpártunk és a fél évszázadnál idősebb Szovjet­unió. Méltán övezi a haladó emberiség megbecsülése és szeretető az egész világon. Hangsúlyozta: — A mi pártunk politiká­jának egyik sarkköve, állan­dó eleme a magyar—szovjet barátság erősítése. Amikor ebben az évbén vi­lágszerte megemlékeztek a Szovjetuniónak a fasizmus felett aratott győzelme 30. év­fordulójáról, mi magyarok legnagyobb nemzeti ünne­pünket, hazánk felszabadulá­sának 30. éves jubileumát is rancsnoka, Hajnal András, határőr alezredes, Bokor Jó­zsef alezredes, az MHSZ me­gyei titkára, Viskevits Ele­mér. az MHSZ városi titkára. Takács Lajos, nyugdíjas, „A Szocialista Hazáért” Érdem­rend kitüntetettje, Bíró Ti- borné, a Zrínyi Ilona Gim­názium igazgatója, Hóm,olya Gizella, a Lenin Kohászati Müvek minőségi átvevője, az LKM KISZ-alapszervezetének titkára, Balogh Sarolta, is­kolai tanuló, a Közgazdasági Szakközépiskola KlSZ-veze- tőségének titkára, Bitlinger István, a posta kézbesítője, Tóth Edit, Székest János, Vi­da Kálmán, Hoffmann Jó­zsef. — folytatta —. azt: is őszin­tén meg kell fogalmaznunk, hogy, az eddigiektől is bo­nyolultabb körülmények kö­zött kell dolgoznunk. Ki­emelte: ahhoz, hogy a szo­cializmust népünk javára még eredményesebben épít­hessük, a termelés hatéko­nyabbá tételét, népgazdasá­gunk egyensúly helyzetének megteremtését feltétlenül biz­tosítanunk kell. Amikor most, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 58. évfordulójának tisztelet­teljes légkörében ünnepelünk, szívből örülünk a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió nagyszerű gaz­dasági, tudományos, kulturá­lis eredményeinek, az első szocialista forradalmat meg­vívó, óriási áldozatokat hozó szovjet nép egyre szépülő, gazdagodó életének. Tudatá­ban vagyunk annak: a szov­jet nép eredményei újabb és újabb sikerei a mi népünk ügyét is előbbre viszik. Majd így folytatta: — A rna és a holnap ün­nepét, holnapután a dolgos hétköznapok követik. Tette­inkkel, Október szellemét és hagyatékát szolgáló cseleke­deteinkkel kell bizonyíta­nunk elkötelezettségünket, megingathalatlan hitünket. Ehhez és ebben adnak erőt és felbecsülhetetlen támaszt az 58 év gazdag tanulságai, ba­rátunk és szövetségesünk, a kommunizmust építő Szovjet­unió, a béke és emberi ha­ladás élharcosa. Éljen a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 58. év­fordulója! Éljen az örök és megbont­hatatlan magyar—szovjet ba­rátság! Éljen a szocializmus és a. béke! (Folytatás az 1. oldalról.) — Néhány hónappal az ok­tóberi forradalom után Le­nin látnoki erővel állapította meg, hogy „Az emberiség története napjainkban egyik legnagyobb, legnehezebb for­dulatát teszi meg, amelynek mérhetetlenül nagy1— a leg­kisebb túlzás nélkül mond­hatjuk: világfelszabadító —a jelentősége.” Október vezére olyan fordulatról beszélt, amely „a töméntelen szenve­déstől, kíntól, éhezéstől és elvadulástól a kommufiista társadalom, az általános jó­lét és tartós béke ragyogó jövőjéhez” vezet. Az 1917 óta eltelt csaknem hat évtized teljes egészében igazolta az októberi forradalom világtör­ténelmi jelentőségét. — Nagyszerű az az út, amit 'a szovjet nép 1917 óta végig­járt. A pétervári munkások és katonák, az orosz parasz­tok, Oroszország rabságban tartott népei és nemzetisé­gei Európa egyik legelmara­dottabb részén vállalták a so­kak szemében reménytelen­nek ítélt forradalmat. — Október fiai és leányai hallatlan erőfeszítésekkel le­küzdötték a cári rendszer örökségét, az első világhábo­rú, az intervenció,1 a polgár- háború pusztításait, a nem­zetközi imperializmus elszi­getelési kísérleteit. A Szov­jetunió példátlan véráldűza- tokkal szétzúzta a második világháborúban a hitleri fa­sizmust. A szovjetek országa viselte az imperializmus által kikényszerít, ett hidegháború fő terheit. Megpróbáltatások, áldozatok közepette és hatal­mas tettekkel született meg, fejlődött a világ első szocia­lista állama, s halad előre a kommunista társadalom fel­építésének útján. A szovjet kommunisták elvhűségének, a szovjet nép áldozatkészségé­nek, hazaszeretettel párosult internacionalizmusának, a szovjet hatalom szilárdságá­nak nemcsak a megtett út nagysága, hanem annak hő­siessége is hiteles mércéje. Ezért töltheti el jogos büsz­keség a Szovjetunió minden polgárát és igaz barátját, hogy a szovjet állam ma po­litikai, gazdasági és katonai értelemben egyaránt a világ élen járó országa. E dina­mikusan fejlődő szocialista nagyhatalom teljesítményei mind több területen és mind nagyobb mértékben hatnák az emberiség előrehaladásá­ra, a gazdaság, a tudomány, a technika, a kultúra általá­nos fejlődésére. A Szovjet­unió Kommunista Pártjának XXV. kongresszusa előtt jog­gal állapíthatjuk meg: a szovjet nép következetesen teljesíti Október forradalmi küldetését. — Az 1917-es forradalom, tói, s a forradalom szülöt­tétől, a Szovjetunió létezé­sétől elválaszthatatlan mind­az, ami a társadalmi hala­dásért történik a világban. Október forradalmának foly­tatásaként, a Szovjetunió második világháborús győ­zelmei nyomán bontakozott ki, s lett az imperializmus elleni harc döntő tényezője a szocializmus útján járó or­szágok ereje. 1917 forradal­ma adott ihletet, ösztönzést és támogatást a nemzeti felszabadító mozgalmaknak, a gyarmati rendszer felszá­molásáért vívott küzdelem­nek. A Szovjetunió, a szo­cialista világrendszer fejlő­dése példát mutat és szilárd támaszt nyújt a nemzetközi munkásosztálynak a bur­zsoázia ellen .vívott harcá­ban. — A Szovjetunió fennállá­sa óta mindig a legnagyobb felelősséget és terhet vál­lalja az egyetemes társadal­mi haladásért, s a szocialista világ fejlődéséért. A Szov­jetunió Kommunista Pártja — mint a leggazdagabb és legátfogóbb tapasztalatokkal rendelkező párt — teszi a legtöbbet a világméretű ősz. tályharc sikeréért, a lenini örökség megvédéséért és gyarapításáért, a nemzetközi kommunista mozgalom egy­ségéért. Ez a megkülönböz­tetett szerep és felelősség mondatja velünk igaz meg­győződéssel, hogy — amint évtizedek óta mindenkor, úgy ma és a jövőben is — a Szovjetunióhoz, a Szovjet­unió Kommunista Pártjához fűződő viszony meghatározó eleme a kommunista maga­tartásnak, a nemzeti érdekek igaz szolgálatától elválasztha­tatlan internacionalizmusnak. — A magyar nép szemé­ben Október felbecsülhetet­len érték. 1913—19 magyar forradalmai 1917 példáján születtek; ugyanakkor a magyar inter, ionalisiák tízezrei a szovjetek forradal­mának győzelméért is har­coltak. A Szovjetunió áldo­zatos, felszabadító harcai' nyomán kapott végre né­pünk- lehetőséget arra, hogy győzelemmel fejezze be az uralkodó osztályokkal foly­tatott1 évezredes perét az emberhez méltó életért. A felszabadulás óta eltelt 30 év többet lendített országunk gazdaságán, társadalmán, mint korábban évszázadok sora. A szocializmus terem­tette meg hazánkban a biz­tonságos alkotómunka, és a munkából való megélhetés, az élet és a művelődés sza­badságát. Abban pedig, hogy a Magyar Népköztársaság ma, a szocialista közösség országaként a világ élvona­lában halad, kiemelkedő sze­repe van annak, hogy szoros szövetség fűz bennünket a Szovjetunióhoz. Pártunk XI. kongresszusán Kádár János és Leonyid lljics Brezsnyev .elvtárs méltó szavakkal emlé­kezett meg e szövetség jelen­tőségéről, népeink, pártjaink testvéri barátságáról és megbonthatatlan egységéről. — A XI. kongresszus megerősítette pártunk jól bevált, elismert, töretlen politikájának fő irányvona­lát, és határozatában ponto­san megfogalmazta e poli­tika még eredményesebb végrehajtásának, s tovább­fejlesztésének módját. A kongresszus kidolgozta és elfogadta a fejlett, szocialis­ta társadalom építésének rö. videbb és hosszabb távú programjai Magyarországon. A marxizmus—leninizmus eszméi következetesen érvé­nyesülnek terveinkben, cél­jainkban, s adják egyben gondjaink, nehézségeink le­küzdésének megbízható iránytűjét is. Az elkövetkező időszakban is alapvető fel­adatunknak tekintjük, a munkásosztály, a párt veze­tő szerepének erősítését, a szocialista népi-nemzeti egy­ség megszilárdítását és tar­talmának gazdagítását. En­nek szellemében munkálko­dunk a szocialista demokrá­cia folyamatos fejlesztésén, törekszünk a szocialista gondolkodás, magatartás, és felelősségvállalás erősítésére, a marxista—leninista ideoló­gia hatósugarának mind szélesebb kiterjesztésére, el­sősorban munkánk szerve­zettségén, hatékonyságán és eredményességén múlik, hogy biztosítsuk a népgazdaság kiegyensúlyozottságát és tö­retlen fejlődését. Rajtunk áll, hogy terveinket — a termelés, a beruházás, az életszínvonal és a kultúra vonatkozásában egyaránt — az idén és a következő évek­ben is úgy teljesítsük, aho­gyan azt közösen elhatároz­tuk, ahogyan azt egész né­pünk érdeke megköveteli. — Külpolitikánkkal — a proletár internacionalizmus és a békés egymás mellett élés alapján — arra törek­szünk, hogy mind kedvezőbb külső feltételeket biztosít­sunk a szocialista építőmun­kához. — Ma már reális feladatunk­nak tarthatjuk a világbéke tarlós megőrzését, a nem­zetközi enyhülés egyre széle­sebben érvényesülő tenden­ciájának elmélyítését és visz- szafordíthatallanná tételét, 1917 novemberének béke-) dekrétuma és az SZK.P XXIV. kongresszusának nagyszerű békeprogramja egyaránt kifejezője a mar­xizmus—leninizmus, a szo­cializmus mélységes huma­nizmusának. Az pedig, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése ko­runk valóságává válik, hí­ven tükrözi az erőviszonyok1 megváltozását a szocializ­mus javára. Ma már létezik az az erő, amely elrettenti az imperializmust és rá­kényszeríti a realitások tu­domásul vételére. A megvál­tozott nemzetközi erőviszo­nyokat jól mutatják napja­ink történelmi jelentőségű eseményei: a vietnami haza­fiak sok évtizedes hősi küz­delmének diadalmas befeje­zése, a többi indokínai nép harcának sikerei, az ered­ményes európai biztonsági és együttműködési érlekez- let. — 1917-töl 1975-ig nagy utat telt meg a világ, de amit elértünk, azt mindig harcban és kemény munká­val értük el. A jövőben sem juthatunk előre másként, s e harchoz elengedhetetlen a szocialista országok össze­hangolt politikája, a haladó erők összefogása. Továbbra is számítunk a tőkés orszá­gok reálisan gondolkodó po­litikusainak józan fellépésé­re. Azon munkálkodunk, hogy a politikai enyhülést mielőbb katonai enyhülés kövesse; síkra széliünk a Helsinkiben aláirt okmány tiszteletben tartásáért és következetes érvényesítésé­ért. Azt valljuk, hogy a portugál nép és minden más nép külső beavatkozá­soktól mentesen, maga dönt­hessen saját sorsáról. Azok Oldalán állunk, akik azért küzdenek, hogy Spanyolor­szágban és Chilében fel vir­radjon a szabadság napja. Azokkal vagyunk szolidári­sak, akik a tartós és igaz­ságos rendezést akarják a Közel-Keleten, Továbbra is állhatatosan küzdünk a bé­kéért, a biztonságért, az együttműködésért és a társa­dalmi haladásért Európában és Európán kívül. — November 7-e minden haladó ember, a békeszere­tő ' százmilliók győzelmének jelképe. 1917 hagyatéka a marxizmus—leninizmushoz való hűségre, állhatatos íor- radalmiságra kötelez. Ennek jegyében köszöntjük a Nagy Október 58. évfordulóját, kö­zös ünnepünkön a Szovjet­uniót, a szovjet ország min­den népét, a XXV. kong-1 resszusára készülő Szovjet­unió Kommunista Pártját — j zárta beszédét Gyenes And- I rás. I Tagnap délután a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 58. évfordulója alkalmá­ból több száz miskolci dol­gozó rótta le kegyeletét a Hősök (erén, a felszabadulá­sunkért életüket áldozó szov­jet katonák emlékművénél. Az ünnepség a magyar és szovjet himnuszokkal kezdő­dött, majd . a párt-, a tanács-, a tömegszervezetek és a fegy­veres erők képviselői helyez­ték el a megemlékezés virá­gait az emlékmű fekete már­vány talapzatán. A ; pártbizottság nevében dr. Bodnár Ferenc, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Drótos László, a városi párt- bizottság első titkára és Bialis József, a járási párt- bizottság első titkára helyez­városi Bizottságénak titkára, Fiilöp Péter, a KISZ Miskolc városi Bizottságának első tit­kára, Bialis József, a Miskolc járási Pártbizottság első tit­kára, Németh János, a Bor­sod megyei Rendőr-főkapi­tányság pb-titkára, Mikita Ferenc, a Borsod megyei Ta­nács pártbizottságának titká­ra, Komáromi István, ezre­des. helyőrségparancsnok, dr. Koleszár István, rendőr ezre­des, a megyei rendőr-főkapi­tányság vezetője, Korózs And­rás, rendőr alezredes, a Mis­kolc városi-járási Rendőrka­pitányság vezetője, dr. Kállai László, a Munkásőrség me­gyei parancsnoka, Bistci Irn­igy folytatta: — Szilárd meggyőződéssel valljuk, hogy három. évtize­des szocialista építőmunkánk sikereit a Nagy Október szü­lötte, a Szovjetunió sokoldalú segítése nélkül nem tudtuk volna elérni. Hangsúlyozta: — Pártunk XI. kongresz- szusa ismételten megerősítet­te, hogy a magyar—szovjet barátság politikánk alapvető vezérlő élve. Arról szólt ezután, hogy boldog büszkeséggel tekint­hetünk megyénk és Miskolc korszerű ipari létesítményei­re, a jövőbeni fejlődést meg­határozó, számszerűségében, műveltségében és szorgalmá­ban magas szintet elért, mun­kásosztályára, fejlett. mező- gazdaságára és az egyre ön- tudatosabbá váló parasztsá­gára, e két alapvető osztály szilárd, testvéri szövetségére. — Megnyugtató és maga- biztosságot kölcsönző mind­annyiunk számára — mon­dotta a továbbiakban —, hogy népünk, pártunk veze­tésével eddig becsülettel ele­get tett a Nagy Október szellemének. Mindezt akkor is bátran megfogalmazhat­juk, ha eddig megtett utunk nem volt mindig probléma- mentes és küzdelmes harcok árán időnként viharos, kül- és belpolitikai körülmények között jutott el népünk fej­lődésünk jelenlegi fokára. Arról szólt ezután, hogy nép­gazdaságunk IV. ötéves ter­ve — országossal és me­gyénkben is — eredményes befejezéséhez közeledik és ennek 'bázisán, a XI. kong­resszus határozatainak szel­lemében V. ötéves tervünk céljainak végső kimunkálá­sán dolgozunk. Amikor jövőnkről és köze­lebbi teendőinkről beszélünk tele el koszorút. A tanács ne­vében dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke, Rózsa\ Kálmán, Miskolc város Ta-' nácsának elnöke és Juhász Sándor, a Miskolci járási Hi­vatal elnöke koszorúzott. A szakszervezetek koszorúját Mráz Ferenc, az SZMT elnö­ke és Tóth József, az SZMT vezető titkára, a KISZ ko­szorúját Török László, a KISZ megyei bizottságának első titkára, Fiilöp Péter, a KISZ Miskolc városi Bizott­ságának első titkára és Mol­nár László, a KISZ járási titkára helyezte el. A Ha­zafias Népfront nevében He­gyi Imre, a HNF megyei tit­kára, Szuchy Róbert városi és Nagy Józsefné „árási tit­kár koszorúzott. Az ünnepség az lnternacionálé hangjaival ért véget. Ugyancsak -tegnap került sor a Bartók téri Szovjet Hősi Emlékmű megkoszorúzására. Az emlékműnél a városi ta­nács első kerületi hivatala, a Nehézipari Műszaki Egyetem, a Volán 3-as számú Vállala­ta. a MÁV, a Borsodi Szén­bányák, a BÁÉV, az ÉÁÉV és a Pamutfonoda képviselői helyezték el a megemlékezés és a hála virágait. Diósgyőrben a Leíiin-szo- bornál megtartott koszorú­zás! ünnepségen a két nagy­üzem — az LKM és DIGÉP — képviseletében közel fél­ezren vettek részt. A magyar és szovjet himnusz elhangzá­sa után a,koszorúkat a mun­kás gyászinduló hangjai mel­lett a Lenin Kohászati Mü­vek, a Diósgyőri Gépgyár, va­lamint a III. kerület párt-, állami és tömegszervezeti ve­zetőinek képviselői helyezték el. Ezen a napon virágokat helyeztek el a felszabadítás! harcokban Miskolc város te­rületén elesett szovjet hősök sírjaira.

Next

/
Oldalképek
Tartalom