Észak-Magyarország, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-30 / 281. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1975. nov. 30., vasárnap Több figyelmet érdemelne! Misiéi zes - «szagos Hazánkban az utóbbi öt esztendőben mind jobban a figyelem előterébe kerültek a környezetvédelmi problémák. Ez a világszerte gondokat jelentő, súlyos helyzet megyénkben is igen érezteti hatását. A hatalmas ipari centrumok, a városokba működő üzemek egyre több és több szeny- nyező anyagot bocsátanak az emberi élettérbe. A vizekbe, a levegőbe, a talajba. Néhány éve országos kezdeményezés indult a felsőfokú környezetvédelmi szakemberek képzésére, akik a megfelelő intézményekben az irányító munkát, a kutatásokat végzik. Hiány mutatkozott viszont az üzemekben, vállalatoknál részfeladatokat, ellenőrzéseket végző középfokú szakemberekben. A helyzetet — nem véletlenül — Miskolcon ismerték fel először, s itt találtak rá a megoldáshoz vezető útra is. A KOHÓ- ÉS ONTÖIPARI SZAKKÖZÉPISKOLA KEZDEMÉNYEZÉSE 1973-ban a napilapok is közölték a felhívást: a miskolci „Gábor Áron” Kohó- és öntőipari Szakközépiskola középiskolát végzettek részére önköltséges környezetvédelmi tanfolyamot indít. A képzés után a részvevők — összesen 35-en középfokú környezetvédelmi teendők ellátására jogosító bizonyítványt szereztek. Ez volt az első lépcsője a mozgalommá fejlődő kezdeményezésnek. A tanulmányi idő és az oktatás alatt számtalan olyan probléma jelentkezett, amely arra ösztönözte a szervezőket, hogy legalább két téma köré szakosítsák a tanfolyamot. Elsősorban olyan területekre, amelyeknél a legégetőbbek a problémák. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy nem elég csak a megye területéről várni a hallgatókat; a képzést ki kell terjeszteni az egész országra, hiszen már a szakmánkénti balesetvédelmi óvó rendszabályok is kötelezővé teszik környezetvédelmi szakemberek alkalmazását az egyes munkahelyeken. Mindezek figyelembevételével 1974 őszén intenzív (bentlakásos) tanfolyamot indítottak két szakon: általános környezetvédelmet és levegőtisztaság védelmet oktattak hét héten át. Amikor a második tanfolyam felhívása megjelent a Nehézipari és a KGM- értesítőkben az ország minden részéből tömegesen érkeztek a jelentkezések. FOKOZÖDÓ ÉRDEKLŐDÉS — ORSZÁGOS IGÉNY — A selypi Cement- és Mészművektől kezdve, a Csepeli Csőgyáron keresztül a MAHART Vezérigazgatóságig mindenhonnan elküldték a középfokú végezettséghez kötött beosztásban alkalmazott dolgozóikat a vállalatok, üzemek. A levegőtisztaságvédelmi tagozatra összesen húsz „diákot” vettünk fel, de a jelentkezők közül sokan már a következő tanfolyam létszámába is átkerültek — mondja Csépányi Sándor, az iskola műszaki igazgató- helyettese, a tanfolyam vezetője. — A hallgatók a környezeti ártalmakról, tüzeléstechnikai ismeretekből, az ipari technológiák köréből, az ipari hulladékok elhelyezéséről, a levegő tisztaságának védelméről tanultak. Foglalkoztak alkalmazott kémiával is s ezenkívül gyakorlatokon vettek részt, összesen 295 óra alatt sajátíttották el az ismereteket. Még tartott a tanfolyam, amikor az Országos Vízügyi Hivatal megkeresésére foglalkozni kezdtek a harmadik szakág oktatásának lehetőségével is. Ez a víztisz- taság-védelem témaköre, összeállítottak egy 250 órás tematikát, amely a középszintű képzés mellett kiválóan beleillik a vízgazdálkodással foglalkozó szakemberek továbbképzési rendszerébe is. Amikor a harmadik témakörrel bővített felhívást közzétették, óriási túljelentkezés történt. Az egész országból jöttek a jelentkezési lapok. Minden olyan vállalat, amelynek köze van a környezet szeny- nyezéséhez, felismerte a tanfolyamokban rejlő lehetőséget. Csak egyetlen szomorú dolog van az egészben: amikor az egész országban nőtt az érdeklődés, a megyéből szinte senki sem figyelt fel a „tálcán kínált” lehetőségre. A jelentkezések magas száma s a tanfolyamra küldöttek beosztása világosan tükrözi: az országnak egyre nagyobb szüksége van erre a lehetőségre, erre a képzési formára. HOGYAN TOVÁBB? Miskolcon 1973-ban néhány lelkes ember kezdeményezésére megkezdték a környezetvédelmi szakemberek középszintű képzését. A tanfolyam sikeres elvégzésével szerzett bizonyítvány a népgazdaság egész területén a környezetvédelemmel kapcsolatos, középfokú tanfolyami végzettséghez kötött munkakörök betöltésére jogosít. A jelenlegi képzési rendszer viszont eléggé szűk határok közé szorítja a lehetőségeket. Az igényeknek megfelelően szükségessé válna egy környezetvédelmi oktatási központ létrehozása. S ha már Miskolcról indult el a kezdeményezés, miért ne lehetne ezt Miskolcon létrehozni. (Mint ahogyan a vezetőképzés is innen indult!) Itt már' megfelelő gyakorlat alakult ki, s a'■jelenlegi lehetőségek továbbfejlesztése sem ütközne különösebb akadályokba. A „kohóipari” szakemberek az Országos Pedagógiai Intézet és az Oktatási Minisztérium felkérésére elkészítették a környezetvédelem oktatásának tematikáját, amely egészen az óvodás kortól a szakember- képzésig foglalkozik a lehetőségekkel, a tudatosítás módszereivel. Hogy ennek mi lesz a sorsa, egyelőre nem tudhatjuk. Egy azonban bizonyos: a környezet- védelemmel foglalkozó, középfokú végzettséggel rendelkező szakemberekre mind nagyobb szüksége van az országnak. Egyre több vállalat, nagyüzem hozza létre az ellenőri hálózatot, s így egyre több képzett dolgozóra lesz szükség. A .lehetőség a képzésükre, — s a képzés országos kiterjesztésére — adott. Megyénkben azonban mégsem használjuk ki megfelelően. Pedig számtalan olyan vállalat, intézmény van helyben is, ahol szükség volna a Diósgyőrben képzett szakemberekre. Eddig itt 56 különböző vállalat 79 dolgozója kapta meg a tanfolyam sikeres elvégzését tanúsító oklevelet. Ez azonban csak csepp a tengerben... Hazánkban mind nagyobb és nagyobb összegeket fordítunk a környezetvédelmi feladatok megoldására. Ahhoz azonban, hogy ez sikeres legyen, jól képzett középfokú szakembergárda működésére is szükség van. Miskolc adott egy lehetőséget az országnak, amelyet csak tovább kellene fejleszteni, jobban fel kellene karolni. Valamennyiünk érdekében ! I Vásárhelyi Barna anyóka (Ültünk az étteremben, a barna anyóka jött, tipegett, újságol kínált. Kértünk tőle egyet, reszkető kézzel adta át, látszott rajta, hogy nagyon fázik. Leültettük, hozattunk neki egy kávét, mert csak ezt fogadta el.) Hát ő már csak ilyen. Üjságot, virágot árulgat, ezt, azt, aminek szezonja van. Most még szédülget, még lassan jár, vigyázva lép, merthogy beteg volt, nagy .beteg; bántotta a tüdőgyulladás. Hogyne, persze, jó lesz -a kávé, jó az ilyenkor, a hidegben. Tőle megmelegszik egy kicsit, aztán indul tovább. Van még egy pár újság, azt is eladja. Bizony, öreg már, sokat élt. Nemsokára hetvenöt lesz, két hét múlva, egy vasárnapi napon. Kiszámolta már. Nem, ő már nem csinál azért nagy ünnepséget, úgy mint gyerekkorában. Minek. Egyedül él, mint madár a kalitkában. Az ura meghalt. Két éve temette el. Gyermekei meg nem születhettek. Hát majd úgy/ hogy reggel kipucolja a sparheltot, jól befűt a kiskonyhába, ebédet főz. Délután hallgatja a világvevőt, este korán lefekszik, de előtte ad majd valami maradékot annak a kószáló macskának. Ilyen lesz majd az ő születésnapja. Másnap felkel, úgy, mint máskor. Jön, megy, úgy, mint most. Dolgozgat, rakosgat, tizenegykor megkezdi az újságot. Vannak bizony jó emberek, akik egy forintot is adnak a nyolcvan fillér mellé. Kell is a pénz, kevés az, amit a férje után átvesz a postástól. őneki a férjéről bizony csak igen rossz emlékei vannak. De azért nem bántja ö a megnyugoclottat, szerette akkor, meg még most is. Nem jó egyedül az embernek. Mert, amikor,éppen most is beteg volt, a szomszédasszonynak kellett megkönyörülni rajta. Az hozott néha egy tányér levest. Volt olyan idő, amikor a láz teljesen elborította a gondolatait. Csak feküdt, feküdt az ágyban, tüzelt a teste. Semmi erőt sem érzett magában. Csak gondolkozott, csak gondolkozott. Végiggondolta életét, mint a ha- lálbamenők. Tisztán látta, világosan a házat, odafent Pesten, ahol született. Édesanyját, s a nagy barna nyikorgó szekrényt a szobában. Testvéreit, a három lányt. Apjukat, a komoly hivatalnok embert, akitől féltek, mint a tűztől. De rend is volt abban a lakásban! Aztán, mikorra már (iri lány lett belőle, jöttek az udvarlók is. Milyen szép idők is voltak azok. A vurtsli, a korzó, a zenék. A nagy szerelmek. Hogy tiltották, féltették az urától. Testvéreit mind ráaggatták, ők figyelték minden lépését, vele voltak, ha kellett, ha nem. De ő a barna, mostani anyóka okos volt és túljárt az eszükön. . Az esküvőt titokban tartották meg. Kis templomban, félreeső helyen. Beszélt a pap, ő ráfüggesztette a szemét, és ő milyen boldog volt igazán. Persze, kitagadták. Akkor jöttek le vonaton ide Miskolcra. A férje, az ura akkor még könyvelő volt, itt valahol a vállalatánál. Először hónapos szobában laktak, aztán panzióban, majd lett ez a lakásuk, ahol fnost már egyedül él. Bizony, egyedül lesz karácsonykor is. Fát azt nem fog venni, csak egy kis ágat. Rárakosgatja a tavalyról maradt cukrokat, gyertyái nincsenek, arra kiszorít majd egy pái' forintot. Lesz egy kis bor is. Igazán, nem kel! neki sok. Megártana, beteg lenne tőle. Mint ahogyan az ura a legutolsó karácsonykor, . amikor még élt. Ivott az az ember, nagyon ivott. Ami jött, sorba, minden lement a torkán, bor, sör, pálinka. De legjobban a rumot szerette, azt az átkozott italt. A szentestén éppen szolgálatban volt. Akkor már mint portás egy építőipari vállalatnál, ö estére készített neki vacsorát, finom csirkelevest,' azt 'vitte be. De már akkorra ott állt a félliteres üveg, üresen. Az ura meg hanyatvetődve az ágyon, elfehéredve, mintha már kiszállt volna belőle a lélek. Mi van veled, Pista!? Mi van veled, Pista!? De csak nem felelt. Nagyon megijedt. Mi lesz, ha jönnek majd ellenőrizni, mi lesz velük. Orvost kellene hívni, vagy bevitetni a kórházba. Nagy baja lehet, mert alig evett, biztos csak ezt a fél litert itta már reggel óta. De, hogy menjen telefonálni. Itt hagyja magára a portát? Végül jöttek a rendőrök, betették az autóba, ők vitték el a kórházba. Valamilyen állomáson volt, ő azt nem tudja. Lényeg az, hogy akkor még meggyógyult, de legközelebb mér nem. Bizony, ő mondja ezt nekünk, fiataloknak, hogy soha ne vegyünk a szánkba italt. Mert az tönkreteszi az ember életét... (A barna anyóka beszélt még egy fél órát, elmondott mindent, ami akkor, abban a pillanatban a szivét nyomta.) üdvavdy József A szomszédban már tél volt A korai tél már tetemes gondokat okozott szomszéd-, Ságunkban, Kelet-Szlovákiá- ban az útfenntartó erőknek. A mi vidékeinknél jóval több, 15 centiméter körüli hótakaró és az erős szél különösen a Kassa—Rozsnyó közötti utakat veszélyeztette. Kelet- Szlovákiában néhány nap alatt több mint 2600 kilométernyi utat kellett megtisztítani a hótól, s 5,5 kilométer utat „sóztak”. A fouloni rózsafa 50 ezer virága Ma zárul a sorozat A borsodi bányász kulturális és sporthetek gazdag ünnepségsorozata, aníely szeptember 6-tól kezdődően a Borsodi Szénbányák Vállalat valamennyi üzeménél, aknájánál, művelődési intézményénél, valamint a bányászlakta települések zöménél vonzó rendezvények, művelődési és szórakozási lehetőségek nagy választékát kínálta, ma véget ér. A záró ünnepség, amelyet Királdon tartanak, egyben a szocialista brigádok immár hagyományos és egész éven át tartó szellemi vetélkedőjének döntőjével «sik egybe. Augustus császár lakomáján „rőzsacsőt” hullatott, rózsa- tenger borította az asztalt, 1 érmei, már annyi sziromlevél pergett le, hogy elállt a vendegek lélegzete. Sokan megfulladtak ezen a lakomán, mely nem volt más, mint merénylet a császár életére törő unokabátyja ellen. Nos, ezzel a jelenettel lép be a rózsa a világtörténelembe. A tulipán-őrület, az orchidea- láz csak halovány másai annak az őrületnek, amellyel a római a természetet és ennek legszebb és legtökéletesebb alkotását, a rózsát szerelte. Kleopátra rózsapadlót készíttetett, föléje hálót feszített, hogy rugalmasan járhasson rajta. Néró egy tonna aranyat fizetett a tél közepén Egyiptomból gyorsjáratú hajón hozott rózsákért. Rózsa koszo- rúzta az ivók homlokát, az isten szobrát, mindenekelőtt Aphroditéét, akinek a rózsát szentelték. Rózsák kísérték a gazdagokat bölcsőjüktől a koporsójukig. Rózsa díszítette az egész életet, és hogy e kedvenc virágot soha ne kelljen nélkülözni, a meghódítói! Egyiptom nagy területeit rózsakertté varázsolták, s Itália legjobb szántóföldjeinek nagy részét, hogy éhínség idején zúgott miatta a tömeg. Szimbóluma volt a hellenizmusnak, tehát veic együtt kellett buknia. A keresztény papok Hel- Iászban és Itáliában rózsakerteket pusztítottak, és a kedvenc; virágnak el kellett hagynia az embert, mert az a hit terjedt cl, hogy a földi lé! csak előkészület a halálra. A gyöngéd rózsa azonban erősebb volt e világnézetnél. Most nem mint a lé! öröme, az élet ékszere, hanem mini gyógynövény vonul be az életbe. Nagy Károly Kapil uláréiban első helyen szerepei a rózsa, ürüggyel, cselfogással csempészték be a kertekbe, hogy alig két évszázad múlva újra hevítse a szíveket a rózsa regénye. Ez a szép virág megőrzi elsőbbségét a csipkerózsa- mesében, és a német népnek egyik legszebb mondája szól Laurinról, a törpék királyáról és rózsakert jeröl. A keresztes háborúk újra felelevenítették a rózsakultuszt. Ezek a hadak hozták magukkal Perzsia rózsaerdei- böl újra Európába a virágot. Az embernek a rózsával kötött új szövetségét az egyház is megértő mosollyal nézte, s Aphrodité virága most mái Mária képéi keretezte. A hii- desheMni székesegyházban zöldellő rózsa törzse 30 centiméter vastag, az egész la 1 méter széles és 12—13 mél er magás. A legnagyobb rő/.satö a Webrlc-kertben található, júniusban 1!)—15 ezer virág nyílik rajta. A már elpusztul! touloni rózsafa 50—ül) e/.er rózsával pompázol!. Ma több mint ROOD fftjvá'tozala él. a világ minden iáján. * Már az ólco-lnu* készítetlek rózsaillatú olajat, de valódi rózsaolajal először Perzsiában állítottak elő, a IX. században. A perzsák alkalmazták először a desztilláríól. A tizedik században az arabok eljuttatják Spanyolországba a készítési módot, majd egész Európában elterjedt. A rózsa- olaj termelésének fő helye ma Bulgária, különösen Kazaiilik vidéke. A rózsa hűségesen végigkísérte az ember! minden «dián Az ellnizás virága voll, a lovagok és széniek virágjává leli, n küllők virága volt. és ma a természet rajongóié. Lukovszky László rajié»
