Észak-Magyarország, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-02 / 258. szám
T975. nov. 2., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 7 t VÁLTOZÁS BONTJÁK az utolsó vályogházat a falu főutcáján. A csákányütések nyomán omlik a fal, tompa puffanással esnek lefelé a téglák. Nyomukban por száll fel. A 20 év körüli unoka, a falon elégedetten csapkod a csákánnyal, mint aki tudja: így van ez rendjén. A szúette ablakot hárman emelik ki a helyéről. Az apa, az anya és a fiú. Óvatosan, mintha csak féltenék, aztán odaviszik a meggyfa alá, az udvarra. Arrább friss téglák vörös- lenek, a fólia alól redőnyös ablakok sárgállanak ki. Ezek váltják fel a régit; a vályogot, az apró ablakokat. Hullanak a vályogtéglák. Többsége kettéhasad, sok szétporlad. Por száll, és ki tudja hány éves „törekpi- hélt”. A ház előtt kisszéken nagymama hunyorog. Talán a fény miatt, de lehet, hogy másért. Az ő házát bontják. Még fiatalasszony korában építették, kelten a férjével. Van annak már 50 éve is. A patakpartra jártak vályogot taposni. Késő délután, este, a paraszti munka után. Törek- szalmával keverték az agyagos sarat, mezítláb taposták, aztán módlába tették. Amikor kiszáradt, kosárba rakva hordták haza. Mennyire örültek, minden kiszáradt téglának ... Ledőlt az egyik oldal. A csákány os unoka diadalmas mosollyal törli meg izzadó homlokát. — Nemsokára végzünk — szól oda a széken gubbasztó nagyanyjának, aztán még hozzáteszi: — Meglátja, jövőre nekünk is olyan házunk lesz, mint Bíróéknak, a presszó mellett ... Azt tartják ma a faluban a legszebb háznak. Ügy beszélik. Mert az öregasszony már nem megy olyan messzire. Legfeljebb a másik lányáékhoz szokott átballagni a negyedik szomszédba. — Ezek a Biróék két éve építkeztek. Én csak a régi házukra emlékszem. Oyan tornácos, hosszú ház volt. Kőépület. Nem volt rossz, dehál a mai igények! Persze, jól is keresnek. Az ember a kőbányából 50Uü-et is hazavisz. És az asszony is jól keres a tsz-ben, a baromfinál. A fiúk a városba jár, autószerelő, otthon is maszekok Telik nekik __ — Igaz. mi sem állunk rosszul. Nekem elég az a kis nyugdíj, amit az uram után kapok. A lányom a kertből, gyümölcsből csinál pénzt, Igaz, sokat megy szegény: Hiába mondom neki, hogy tönkreteszi magát. Nemhogy pihenne, megvolnánk ml anélkül is. De csak neveti. Nem úgy van az, édesanyám, mint a maga idejében! Hol ez kell, hol az. Itt van ez a ház is. öreg, nyirkos ala- la, egészségtelen. Most erre kell minden pénz... Már a tavasszal elhatározták. hogy lebontják. De a nyári munkák miatt csak most jutott rá idő. Persze, megy ez, mint a karikacsapás. A vő szabadságot vett ki, aztán átjöttek a néni másik lányáék is. A tetőbontásnál iök se- ' gí tettek. Ez a falbontás már köny- nyebben megy. Csak a törmelékkel lesz bajuk. De ezt is megoldják. A kert végébe hordják le, az úgyis lar pályos, minden tavaszon elönti a víz. LEDŐL az utolsó falmaradvány is. földön hever az öreg vályogtéglás ház. A család körülállja a romokat. A nagymama is feláll a székről. Közelebb botorkál. Az arcán nem látszik szomorúság. Tudja, a romok helyén nemsokára új ház épül. Kőépület. Nagyobb, tágasabb, mint a régi. Olyan, mint a Biróé- ké, ott a presszó mellett... II. I. FECSKE CSABA O S Z V É G Dcr-rühcs évszak: őszveg, köd-barakkban lefogyott lak vakaródznak; az őrség holdat égető csillag-bakák A rózsák a szél tenyerén parázsló vérhólyagok Ellutllajlja tollát a fény: szótlan csönd vacog — Esőt verítékező vén ősz: útnak ínyén csámcsog a sár s mint odvas fog, az égből kihull az utolsó madár DEMJEN ISTVÁN ’««RMWHIS.'C Megcsendülhessen Hajdani szavaimat kellene összefogdosnom s magasra emelni: madarak kapnák cl, behangoznák a völgyet, míg rekedt torkom tisztara piheni magát, hogy tettekben is megcsendülhessen. BESZÉLGETŐK Pető János litográfiája A hosszú élet titka A napilapokban és különösen a folyóiratokban elég gyakran olvashatunk magas kort elérő emberekről. Többnyire benne szerepel az ölök emberi kíváncsiság: mi a hosszú élet titka? Valaha a sa- lermói iskola három szabályban foglalta össze a magyarázatot: lelki derű nyugalom és mértékletes étrend. Ráth-Végh István Emberi butaság című könyve szerint a hosszú életben a rekordot a ka- ránsebesi születésű Rovin János és felesége érte el. A férfi 172, a nő l (54 évet élt: száznegyvenhét évet egymás mellett. Az egykori írás ebben adta a nagy kor magyarázatát: „Az eledele mind a ■keltőnek volt Té) és hamu alatt sült Török biízából (kukorica — Szerk.) való popátsa". Bármennyire kecsegtető is ez a 172. illetve 104 év, az újabban bőven táplálkozó népünk aligha vállalja. hogy érte kukoricamá- lén, görbén tengesse életét. A padovai egyetemen Lodovico Cornalo halála után 150 évvel is tanították a velencei úr módszerét. Negyvenéves koráig habzsolta az élvezeteket, és akkor kezdett gondolni a hosszú életre. Rendkívül keveset fogyasztott. Tápláléka délben is, este is egy- egy tojás sárgája Volt. Száznégy éves koráig bírta ezt. A gerontológusok szerint kedvező körülmények közölt 1UÜ—110 évig terjedhet. az átlagéletkor. Ennek legfőbb akadálya a hajszolt életmód, a szennyezett levegő, a helytelen táplálkozás, a dohányzás és az Ital. • A vasgyári matuzsálemnek bőven volt része a hajszolásban, a szeny- nyezett levegőben, az 1936- ban elért nyugdíjazásáig. A diósgyőri kohászat egy-, kori dolgozója 07 éves korában kapta meg a tbc-t. A boldogkőváraljai szanatórium orvosai csodálatos eredményt jegyezhettek fel: a kohászat nyugdíjasa too éves korában kigyógyult a tüdőbetegségből. A hosszú élet magyarázatául azt adta: mindig mértékletesen élt. soha nem volt beteg. (Az utóbbit az orvosok kénytelenek voltak megcáfolni). Az érdekes az volt, hogy az akkor 100 éves ember mindig nyitott ablakoknál aludt. Az elmúlt években 101, vagy 102 éves korában hall meg. Egyik folyóiratunk azon örvendezik, hogy Rose Maria Rua ecuadori földműves 118 éves. kitűnően bírja magát, soha nem volt szüksége orvosra. Nagyapám a Miskolc környéki faluban két évvel maradt e csúcs mögött. Nem voll különösebben elkényeztetve. élete utolsó percéig dolgozott, s szenvedélyesen reggeltől estig pipált, sőt bagózott is. Az utóbbit csak azért említem meg, mert a Grazia nevű olasz lap a dohányzás megszüntetésében látja az üdvözítő módot. Abbáziában a 107 éves Bozsó Catova, a 117 évig élt bátyja módszerét tartja a legjobbnak. Eszerint bőven kell táplálkozni, hiszen: aki keveset eszik,.annak rossz az egészsége, akinek rossz az egészsége, az rosszul dolgozik, aki pedig rosszul dolgozik, az rövid ideig él. A Miskolci Járműjavító nyugdíjas lakatosa jóval túl volt a 80 éven, amikor találkoztunk. Meggyőződése volt: felét kell elfogadni annak, amit az orvos mond.. . — Negyvenéves korom- bap azt mondta az orvos: ha élni akar, mondjon le a dohányzásról és az italról. összehívtam a barátokat. sok doboz cigarettát, s egy borral teli demizsont tettem az asztalra: válász- szatok! Ügy láttam min- denik a korsó felé kacsingat. Lesöpörtem hát a cigarettát, s azóta is minden nap beveszem a magam fél liter borát. Ennek köszönhetem a hosszú életet. A hosszú életről először kies hazánkban, majd tavaly Lipcsében, a nagy sajtó tál á 1 kozó n h a 11 ott am egy kedves anekdotát. A kettő között parányi változat. van. Egy újságíró felkeres egy falut, ahol sok a hosszú életű ember. Kérdése mindig az; mi a hosszú élet titka? — Mi. édes fiam? — ismétli a kérdést a 05 éves János bácsi — reggel is tej, délben is tej. este is tej. De ha többel akar tudni róla. kérdezze meg a 125 éves Jóska bátyámat, — Mi, édes fiam? — mondja a pirospozsgás matuzsálem —, reggel is bor, délben is bor. este is bor. Az újságíró láthatóan rettenes korú vénséggel akad össze az utcán. Az aggastyán testrészeit csak bőre tartja össze, mankóval tud járni és rémsége- sen nagyothalló. — Mi, édes fiam? — ismétli a kérdési — reggel is nő, délben is nő, este is nő. — Hány éves a bácsi? ♦ — Nagy az én korom! A iövő hónapban leszek 37 éves. Ez a magyar anekdota. A lipcsei azzal tér el: — ... a jövő hónapban leszek 20 éves. Csorba Barnabás Asszonysors A ti sza bábolnai Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke. Gulyás János nem nagy lelkesedéssel fogadta kérdéseimet. Minden bizonnyal szívesebben beszélt volna a közös gazdaság termelési eredményeiről. Én a tsz asszonyainak életéről faggattam. — Kétszázhatvanegy dolgozó tagunk közül 113 a nő. A növénytermesztési munkák többségét az asszonyok végzik. Ma sem találna odahaza egyetlen tsz-tag asszonyt, valamennyien kint vannak a cukorrépaföldön. A kukoricatörést is ők végezték el. Nincs konv- nyú dolguk, sok még nálunk a kézi munka. Nem is hiszem, hogy minden falu asszonyai vállalnák ezt, amit a bábolnaiak. Szépen hangzó dicséret. — Ez az elismerés bizonyára a keresetben is realizálódik. — Ha arra gondol, hogy érvényesül-e nálunk az egyenlő munkáért egyenlő bért elve, akkor igennel válaszolhatok — mondja az elnök és az iratszekrényből néhány dossziét vesz elő. — Tudom, nem erre gondol, ez szépen hangzik, de egy ilyen szinten álló mezőgazdasági üzemben ez a kijelentés nem fedi a teljes egyenlőség fogalmát. Lapozgat a dossziéban és elmondja, hogy egy növény termesztésben dolgozó nő évi 10—14 ezer forintot, egy borjúnevelőnő évi .28— 30 ezer forintot keres. — A borjúnevelöben három nő dolgozik. Szakmunkások. Természetesen ők hárman a legjobb keresetű asszonyok a szövetkezetben. hiszen egész évben dolgoznak. Az utóbbi években nőket helyeztünk a telepőri. kapusi munkakörökbe is. Legutóbb egy négygyerekes asszony került ilyen beosztásba, minden második napja szabad. Tavasszal mindig veszünk 15—20 ezer naposcsibét, ez négy asszonynak jelent- minden évben háromhónapos állandó elfoglaltságot, havi 1500—1600 forintos keresettel. Az idősebbeknek, a nyugdíj előtt állóknak juttatjuk ezt a munkát. Az irodán is dolgozik nyolc nő. Érettségizettek, van, aki továbbtanul. A főkönyvelőnk is asszony. A tsz elnöke a következő dossziéért nyúl, de mégsem lapoz bele. — Ezeket fejből is tfu- dom: az 52 tagú pártszervezetben 16-an képviselik a nőket. Többségük régi. negyvenötös párttag. Vannak nők a termelőszövetkezet vezetőségében, a part- vezetőségben. a döntőbizottságban. az ellenőrző bizottságban. Mindenütt megvan az arány. — Egyetért velem, ha azt mondom, hogy ez az utolsó mondata rosszul hangzó, brosúraízű ? — Igen. És .valószínű ugyanezt érezné. ha arról beszélnék, hogy minden nőnapon virágot, apróbb aján délctárgyat kapnak a tsz asszonyai. Más kérdés, hogy igaz szívvel, tisztelettel ünnepeljük a nőket március 8-án. Ez magától értetődő, természetes, ezzel nem szabad dicsekedni. De higgye el. azért nem hangzik jói. hogy: ..a vezetőségi tagok között megvan a nők aránya'’. mert ebben a gazdaságban még nem akarnak vezetők lenni a nők. Ott vannak a vezetőségi ülésen. de ki is mondták, hogy a férfiak jobban értenek a dologhoz, átadják a döntés jogát. A mi asszonyaink, sajnos nagyon kötődnek ma még a régi. megkérge- sedet1 hagyományokhoz Kényelmetlennek érzik a változásokat. — Megpróbált tenni valamit ez ellen a termelő- szövetkezei? * — Megpróbálkoztunk a brigádmozgalommal, megalakul: a versenybizottság is. Ha iol emlékszem. 40 ezer forintot szántunk a munkaversenyre. Nem sikerült. Az.t mondták, hogy inkább osszuk fel a pénzt egyenlő részekre, kapjon belőle mindenki. A léli fog. lalkoztatás hiánya sem kimondottan a vezetőség bűne. Egyszer, egy lelkes asszony kosárfonó tan folyamot szeretett volna létrehozni. ami később kön.v- nyü téli munkává válhatott volna. Sajnos, egyedül maradt az ötlettel, az asszonyok azt mondták, hogy. van nekik odahaza elég dolguk télidőben. Most hallottam. hogy tésztakészítö üzemet szeretnének néhányat! ... Talán nem szimpatikus amit most mondok: én nem szívesen támogatom ezt az ügyet. Félek, megbukik ez a kezdeményezés is. Több önbizalom, több kitartás kellene a sikerhez. Ügy foglalhatnám össze, hogy a nőmozgalom intézményes pártolása nálunk kevés. A mi módszerünk önmagában kevés ahhoz. hogy könnyebb, szebb legyen az asszonyok élete Tiszabábolnán. — Maga segít a feleségének a háztartási munkában ? — A feleségem is dolgozik. ö a lej kezelő, késő este kerül haza. En szívesen megfőzöm a vacsorát, felmosom a konyhakövet is. A vömet is láttam már mosogatni. Másütt nem tudom hogy van... * boltjában sze'* ,l,,u retteni volna megtudni, mennyi fogy az asszonymunkát könnyítő áruféleségekből. A boltvezető. Eördögh József nem sokat: tudott mondani erről. hiszen néhány napja vette át az üzlet vezetését. Azelőtt egészen más munkát végzett. — Honnan jött az ötlet, hogy boltvezető legyen? — A feleségemnek van már bolti tapasztalata, dolgozott már üzletben. Ez a bolt kétszemélyes, gondoltuk. elvállajuk. Ö a pénztáros. én a vezető. — Azt mondja, hogy kettőjük között a feleségének van már bolti tapasztalata. Mégis maga a vezető? — I-igen. egy nőnek talán nehezebb. Fel sem vetődött. bogy ő legyen a vezető. En járatosabb vagyok a oaoírmünkákban ... Balatoni Perencnével és Szabó József névéi Balatoniék háza előtt ismerkedtem meg. Ők ketten szomszédasszonyok. Közös pana szűk a betegség, egyikük magas vérnyomásra, másikuk gerincfájdalmakra panaszkodik. Nem dolgozhatnak már a termelőszövetkezetben. nem bírják. ..csak” a háztáji és a háztartás ad nekik munkát. — Bizonv sokat kell dolgoznunk fgv. betegen is. — Szórakozás’ — A lóvé. Azeiólt még . az sem volt. — Örömük? — A gyerekek Kettő van nekem is meg a szomszéd- asszonynak is. Nagyok már. Az enyémek szakmát tanulnak. Balatoniné gyerekei dolgoznak már Áldott ió gyerekek. A lányainknak több örömük tesz az életben, mint nekünk volt Ez most mi örömünk. Bizonyaraalöbb , . az örömük. Mert mások a körülményen és azért is. mert ők már bátrabbak, merészebbek. Érdemes volna egv kis bátorságot, egy kis frisseséget gyűiteniük a ma negyvenéves. ötvenéves ti.szabá- boinai asszonyoknak is. Nem kellene mée megelégedniük azzal ami van. Hiszen kényelmesebben, boldogabban is élhetnének. Lévay Györgyi
