Észak-Magyarország, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-18 / 270. szám

1975. nov. 18,, kedd mm ESZAK-MAGYAItORSZAG 3 A BWH tapasztalataiból Források MuiTíi.. ■ ■■ : Hosszú távon boldogulni — legyen bármiről is szó — csak előrelátó tervezéssel le­bet. Ezt a szemléletet nenr csak hirdetik, de konkrét intézkedésekkel cselekszenek is a Borsodi Vegyikombinát­ban a gyakorlati megvalósí­tás érdekében. Szoboszlai Árpád, a munkaügyi főosz­tály vezetője sorolja, hogy most egyik legnagyobb gond­juk a munkaerő-utánpótlás biztosítása. Annak ellenére, hogy évről évre csökken a vállalatnál a fluktuáció, a létszámgazdálkodásban elért színvonallal még mindig nem lehetnek elégedettek. Köztudomású, hogy Ka­zincbarcikán gyors ütemben épül az olefin programhoz kapcsolódó PVC—III. üzem. E 11 milliárd forint értékű beruházás úgy valósul meg, hogy Közben pillanatra sem lankadó figyelemmel és szol­galommal tesznek eleget tervfeladataiknak is. Nagy sikerrel. Mint arról már hírt adtunk, szeptember 30-ra be­fejezték IV. ötéves tervüket, s ezzel az év végéig még 800 millió fonalnak megfelelő termelési értéket adnak a népgazdaságnak. * Az új beruházás, korszerű­ségét tekintve eléri a világ­színvonalat, a mit később a termelőmunkában is biztosí­tani akarnak. Ehhez viszont nem elegendő csak a modern gép és technológia, elenged­hetetlen követelmény ,az em­ber közreműködése. — Ahhoz, hogy ez a gyár „élni” tudjon — mondja a főosztályvezető — mintegy 1500 jól képzett munkaerőre van szükség. Hogy ennek a követelménynek eleget tud­junk lenni, már jó előremeg kell találnunk azokat a for­rásokat és lehetőségeket, amelyek biztosítékot nyújta­nak a létszámgondok meg­oldásához. A vállalat vezetői tudják: a tervezésnél — tetszik, nem tetszik — feltétlenül figye­lembe kell venni olyan té­nyezőket. amelyek nem ma­radhatnak ki a számításból. Mindenekelőtt azt. hogy a beiskolázható, s ezen beiül is a vegyipari szakmák iránt érdeklődő fiatalok aránya csökkent. Nem mai keletű felismerés ez a BVK-ban. Elemzését már évekkel ez­előtt megkezdték, s arra a következtetésre jutottak: a szakmunkás-utánpótlásban a vegyipar rangjának megóvá­sáról es biztosítósáról van szó. Ilyen értelemben beszél­tek erről az egyik igazgatói - tanácsülésen is. ahol meg­felelő intézkedések is szület­tek. * — Elható rozásai n k nak megfelelően — mondja a főosztályvezető — az orszá­gosan kialakult ösztöndíjon felül többet nyújtunk azok­nak a fiataloknak, akik ná­lunk akarnak dolgozni. Már az első éves tanulók mini­málisan 500 forintot kapnak, a második, harmadik osz­tályban ez az összeg 750 fo­rint. önkritikusan összegezték azt is. hogy az elmúlt évek­ben eléggé hiányos volt a vegyipari szakmákat ismer­tető propagandamunka. A pályakezdők, az életbe in­duló fiatalok csak annyit tudtak a vegyiparról: veszé­lyes munkahely. — Ez utóbbi tévhit! — hangsúlyozza a főosztályve­zető. Persze nem elég csak kijelenteni mindezt, be is kell bizonyítani, hogy az. S mi ezt. tesszük. Felkeressük a környékbeli falvak vala­mennyi általános iskoláját, ahol filmvetítéssel egybekö­tött tájékoztatókat tartunk. A gyerekekkel való talál­kozóra meghívják a szülőket is: nézzék, lássák, hol mi­lyen körülmények között dől-' gozhatnak fiaik. lányaik. Más szóval: a maguk mód­ján és eszközeivel pályavá­lasztási tanácsadást végez­nek. Mindemellett „bekopog­nak” a honvédséghez, a ki­egészítő parancsnokságokhoz, s hívják, várják a leszerelő, szakma nélküli, vagy éppen szakmával rendelkező fiata­lokat a vegyiparba, a BVli­ba. S nem eredménytelenül. * Az ilyen jellegű törekvé­sek és tettek melleit komo­lyan foglalkoznak azzal, hogy a váltómüszakra járók anya­gi érdekeltségét és ösztönzé­sét még intenzívebbé teszik, elsősorban a magasabb éj­jeli pótlékkal. Sokat tesz­nek annak érdekében is. hogy a fiatalok letelepedé­séhez megteremtsék a felté­teleket. Ami azt jelenti: vi­szonylag rövid idő alatt la­kást. biztosítanak az arra igényjogosult. Kazincbarci­kán letelepedni szándékozó fiataloknak. — Tudjuk jól — hangsú­lyozza Szoboszlai Árpád —, hogy a munkaerő biztosító­sához az egyik legjobb és legjelentősebb forrás a ren­delkezésre álló létszám. Ez­zel kell tudni helyesen, ha- • lékonyan gazdálkodni — ha szükséges, átcsoportosítani. Nem túlórákkal, nem indo­kolatlan többletmunkával, hanem ésszerű munka és üzemszervezéssel, amihez hozzátartozik a műszaki fel­iételek biztosítása, a helyes bérpolitika kialakítása, s még egy sor egyéb tenni­való. Elengedhetetlen követel­mény például a törzsgárda még fokozottabb megbecsü­lése: erkölcsileg és anyagilag egyaránt. Ugyanez ' vonat­koztatható a nők és a fia­talok élet. és munkakörül­ményeinek a javításához, amelyek a gyárhoz való kö­tődést is biztosítják. Sok mindent tettek a nők javára és érdekében ebijen a gyár­ban, s még többet akarnak tenni azért, hogy a még he­lyenként meglevő feszültsé­gek feloldódjanak. * ' A BVK már eleget tett negyedik ötéves tervbeli kö­telezettségének. Erre a vál­lalat dolgozói és vezetői jog­gal lehetnek büszkék. Ez az országosan is figyelemre méltó eredmény biztosíték ahhoz ?s. hogy kedvező kö­rülmények között készülje­nek a következő ötéves terv­re. Ezt teszik most, igen szervezetten, körültekintően a munkaerőgazdálkodás te- : rén és más vonatkozásban is í ebben a nagy vegyipari . üzemben. T. l'\ i Betűk a lemezen Mintha magától futna a véső a lemezlapon, olyan si­mán siklik, rajzolja a belü­ket, alakokat, formákat. Min­táz. A kéz — amely irányít­ja — mintha megbújna mö­götte. hogy ne lássák a fi­nom munka mellett a kézlej megvastagodott izmait, ne érezzék a munka nehézségét, ami a csukló ínhüvelyét ki­domborító görcsökben rejtőz­ködik. Korábban vágóval, fű­résszel. kalapáccsal bánt ez a kéz, most vésővel, ceruzával. A lakatosból gravírozó lett. A munka ’em lett könnyebb, csak a késztermék formája lett. finomabb. Tindira Istvánná, az LKM szerszáméi látó lakatosa vasas családból s zá r m a z i k. — Apámnak lakalosműhe- lye volt, a bátyám mozdony- vezető. Korán a vérembe ivódott ennek a szakmának a szeretete — mondja. — Amikor választanom kellett, nem is akartam más lenni, mint lakatos. HM8-ban kezd­tem el kitanulni a szakmát, mint az T KM ipari tanulója, és két évre rá fel is .szaba­dultam, mivel élmunkás ta­nuló voltam. Aztán itt he­lyezkedtem el a gyárban, mint lakatos. Akkori főnököm lakatos léiére értett a formák vésé­séhez. a lemezre való Írás­hoz, amihez időközben ne­kem is megjött a kedvem. Addig gyakoroltam. amíg úgy nem ment a vésés, mint­ha ceruzával írtam' volna. 1953-ban. amikor a főnököm elment a gyárból, átvettem a helyét, illetve automatikusan csináltam tovább. Ennek már '22 éve . .. Rengeteg munka került ki a keze alól. Készített túobek között jelvényeket az olasz bányászkongresszusra, a vas­gyári zenekar kottáira, elké­szítene a munkásőrjelvényt, az LKM jelvényét és formá­zott kohász figurákat. Természetesnek vette, hogy ha valamit megtanult, azt csinálnia is kell. Akik az ipari iskolában női csoporttársai voltak, már rég nem dolgoznak a szak­mában. Elhelyezkedtek kön.v- 'nyebb munkaterületen. Ö úgy érezte, hogy itt; van szükség rá, és nem tudna megválni ettől a környezet­től, amit sajátjának érez, za­jával és zsúfoltságával együtt. Összeforrott az itteni embe­rekkel. a régi kollégákkal, és hamar befogadta az új dolgozókat is. Már mellette is dolgozik egy fiatal lakatos, aki talán szintén ellesi a szakmát és nem lesz méltat­lan a folytatásra. A „Március 8” szocialista brigád tagjai elismerően be­szélnek Tindiráné társadalmi munkájúról, amit a munká­sok művelődéséért tesz. — Már tizenöt éve vezeti a gép- és villamoskarbantar­tó gyáregység letéti könyv­tarát, szakszervezeti tanács­tag és gyáregységi kultúríe- lelős. — Legkézzelfoghatóbb ne­velési módszernek a könyvet tartom. Van olyan olvasóm, aki meséskönyvvel kezdte, és most már a klasszikuso­kat kéri. Ez a megnyugtató érzés feloldja bennem mind­azt a bosszúságot, ami néha a munkámmal jár. Évekig kosárral hordtuk a könyve­ket a Bartók Könyvtárból, most, pedig mikrobusszal cse­Mintcgy 1500 embert foglalkoztat a Miskolci Háziipari Szövetkezet. A korszerűen felsze­relt központi üzemben többségében már félautomaták dolgoznak. Előreláthatólag az év vegére löt) ezer pulóvert készítenek az itt dolgozó asszonyok. Kombájn a szőlőben Termelés ­világszínvonalon Tapasztalatcserén a Szovjetunióban A Magyar Szénbányászati Tröszt sorsolás útján párosí­totta a vájárvetélkedö válla­lati döntőinek első helyezést elért csapatait. A borsodiak partnere a Középdunántúli Szénbányák csapata lett. Itt mór az volt. a tél: ki kerül a vájárvetelkedö országos döntőjébe. Ez a Borsodi Szénbányák • színéit képvise­lő Tomolya István, Bolyai János és Lukács Sándor ösz- szelételű csapatnak sikerült. November lti-án, vasárnap került sor az „összecsapás­ra”. A verseny színhelye a Borsodi Szénbányák igazga­tósága. illetve az ajkacsin- geri bányász klub volt. A háromtagú zsűriben termé­szetesen mindkét helyen részt vett. a Magyar Szénbá­nyászati Tröszt, valamint az „ellenfél” képviselője. Pont­ban nyolc órakor kezdődött a vetélkedő. Három szakmai és egy politikai jellegű totó kitöltése volt a feladat. A rendelkezésre álló idő totón­ként 15 perc volt. Az izgalom az értékelésnél érte el tetőpontját. A ver­senyzők és a jelenlevők iz­gatottan várták az ered­mény kihirdetését. A borso­diak a megszerezhető 72 pontból 71-et, míg az ajka- esingeriek 53 pontot értek el. Így a vájárvetélkedő or­szágos döntőjébe a borsodi csapat került. Gratulálunk! T. A. féljük az állományt minden negyedévben. A jövőben a könyvállomány frissességére kellene megoldást találnunk — meséli társadalmi munká­járól. Két éve patronál a brigád egy állami gondozott kis­lányt. aki minden hét végén a tíztagú brigád valamelyik tagjánál van. Amikor Tir.di- ránéval beszéltem, azon a hét végén nála volt a gyerek. ' és megígérte neki. hogy nyá­ron leviszi Nyíregyházára, meglátogatni a testvéreit. A menye saját kötésű pulóver­rel ajándékozta meg a kis­lány t. — Megszerettük ezt a gye­reket. és már mindnyájan családtagnak számítjuk. Ami- ; kor szabadságra megyünk,! akkor egy vagy két hétre öt is magunkkal visszük ... Huszonhét évvel ézelött egy barna hajú kislány el­leste mesterétől egy szép szakma fogásai S a tudás, a szépség, az anyaggal Való bá­nás érdekessége nem hagyta nyugodni. Maga is gravírozó- va vált. Közben társadalmi | munkát végez, oktat, nevel, részt vesz mindenben. Tel­jes életet élni csak így lehet! N. ft. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa elnökségé­nek delegációjával egy hetet töltött az ősz folyamán a Moldovai Szovjet Szocialista Köztársaságban' Juhász Ist­ván, a sátoraljaújhelyi Üj Erő Termelőszövetkezet el­nöke. Moldova ma a szovjet mezőgazdaság kísérleti terü­lete. A Szovjetunió hatalmas pénzösszegeket fordít ezekre a kísérletekre, amelyek a mezőgazdaság fejlődésének útját hivatottak megjelölni. — Milyen a moldovai táj, milyenek a mezők? — Gyönyörű ország, ha­sonlít:' egy kicsit a mi Du­nántúlunkra. Az egykor le­tarolt erdők helyén telepí­tett szép ültetvények meg­változtatták a vidék klímá­ját. ottjártunkkor is kelle­mes volt az idő. Minden kis területet, megművelnek. Az 50—00 ezer hektáros búza-, kukorica-, cukorrépátablakát gyümölcsösök, szőlőskertek váltják. Sok a zöldség!ermö terület, a dohányültetvény. Nagyszerűek a termésered­mények. A delegáció tagjai részt vetlek egy szüreten. — A Szovjetunió szőlőter­mesének 30 százaléka Mol­dovaiból származik. Évente 7—8 millió hektoliter bor te­rem a köztársaság déli vi­dékén. Ezerjót. leánykát, rizlinget és francia piros szőlőket termesztenek. Hu­szonkét, huszonnégy fokos mustokat kóstoltunk, ízlete­sek, zamatosak a borok. Azon a területen, ahol mi jártunk 140 mázsás volt a hektáronkénti szőlőtermés. Nagy élmény volt számomra a paradicsomszüret. A para­dicsomtermelésre külön egye­sülési hoztak létre Moldovai­ban. Céljuk, hogy rövid időn belül egymillió tonna para­dicsomot adjon az országnak a köztársaság. Ma már 475 mázsa a hektáronkénti ho­zam. Mi egy olyan táblán jártunk, ahol 550 mázsa ter­melt egy hektáron. Kom­bájnnal szüreteltek itt. A moldovai köztársaságban megszülettek a mezőgazda­sági ipari komplexumok. A nagy változás az SZKP KB 1965. évi márciusi plénuma után kezdődött. A fejlesztés fő iránya az eszközberuhá­zás növelése, a gépesítés fo­kozása. a szakosítás és a koncentráció volt. A terme­lőerők, gyors fejlődése a ter­melési tormák változását vonták maguk után. — Vendéglátóink tájékoz­tatlak minket a kooperációk fő irányvonaláról — mond­ja Juhász István. — A koo­perációk egyik csoportjába tartozik a kolhozok közötti együttműködés. A másikat a szovhozok és az élelmiszer- ipari feldolgozó vállalatok egyesülései, a szovhoz-zavo- dok alkotják. A kolhozok együttműködésével nagysze­rű eredményeket értek el Moldovaiban. Az építési együttműködéseket köztársa­sági szinten irányító Kolhoz- Sztroj 59 építőipari vállala­tot tömörít. Ezek megalaku­lásuk óta mintegy eg.vmilli- árd rubel értékű munkái vé­geztek: megépítettek 30 600 tehén férőhelyet. 31 hizómar- hatelepet egyenként 3—10 ezer léröhely leapadással, építettek továbbá 275 ezer sertésférőhelyét, 15 baromfi­telepet. 206 gépműhelyt. 292 t akarmánykeverö üzemet. több iskolát, kórházat, mű­velődési intézményt. Sokat: tudnék mesélni a hatalmas, modern állattartó telepekről, a 3400 üteres tejátlagfól és arról, hogy a szántóföldön termelt növényi mellékter­mékeket 95 százalékban fel­dolgozzák. De inkább a mol­dovai kolhoztagok életéről... — Ma Moldovában 657 ezer tagja van a kolhozoknak, ebből 80 ezren a kolhozközi vállalkozásokban dolgoznak. A legrátermettebb kölhozve- zetökből tevődik össze a kol- hoztanáes. A vezetők között. .sok a nő és általában közép­korúak a vezetőit. A kedve­ző munkakörülmények, a ki­váló gazdasági eredmények elérésével párhuzamosan ja­vadnak, fejlődnek-az embe­rek életkörülményei is. A XX. Pártkongresszus Kolhoz területén levő 1500 lakosú településen kórház épült. 20 ezer kötetes könyvtár, gyö­nyörű művelődési ház léte­sült. Az emoerek jól élnék, szépek a lakásaik. A köz­ponti üzemi étkezdékben Íz­letesen 'őznek. py izek kissé hasonlítanak a magyar konyháéhoz, hiszen nagyjá­ból azonos zöldségféléket termelnek. — A tapasztaltakból tud hasznosítani valamit az új­helyi termelőszövetkezetben ? — A moldovai kolhoz- együttműködések eredmé­nyei arra inspirálnak, hogy minden alkalmat megragad­junk mi is az együttműkö­désre. Négy együttműködés­nek tagja már a mi téeszünk is. Ezekre még nagyobb gondot kell fordítanunk a jö­vőben. Moldova mezőgazda­sága világszínvonalú, pers­pektívája imponáló, tehát: amit ott látott tapasztalt az ember, az a mi köriilménve- inkhez. adottságainkhoz iga­zítva ió eredményeket hoz­hat, E. ily.

Next

/
Oldalképek
Tartalom