Észak-Magyarország, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-16 / 269. szám
ESIAK-M AGYÄRORSZ AG 4 1975, nov, 16,, vasárnap A tizenötödik műszaki múzeumban Éppen egy hónapja, október 18-án nyílt meg Oz- don az ország 15. műszaki múzeuma, az Ózdi Cyártör- léneti Múzeum. Az ózdi kohászat százharminc esztendős útját bemutató intézmény valójában most csak újjászületett, múzeumi ranggal kezdi újra életét, mert alapja és elődje, a gyártörténeti gyűjtemény már négy. és tél éve szolgálta az ipar- történeti ismeretterjesztést bemutatóival és alkalmi ki- állításai\'al, egyben továbbfejlesztette a tíz éve megkezdett anyaggyűjtést. Ennek eredményeként áll most az érdeklődők rendelkezésére az új múzeum és a szabadtéri bemutató. Először érdemes szétnézni a szabadtéri bemutatón. A Béke-telepen, a szakmunkás- képző inlézet parkjában kapott helyet a — teljes nevén — Ózdi Kohászati Üzemek műemlék jellegű berendezéseinek szabadtéri bemutatója. A Gutjahr és Müller Gépgyára budapesti cég készítette hajdan azt a körasztal ú vésőgépel, amely 1892- től egészen 1970-ig szolgált a gyárban. Itt látható egy hengeresztergapad, amely 18G0-ban kezdte meg munkáját és 1970-ig folytatta; a 9. számú gőzmozdon.y is még a múlt században kezdte meg futását a gyári pályákon és három éve vonult a múzeumba, a szerkocsija viszont „csak” 1917-től szolgált. Ugyanakkor már múzeumi tárgy lett a kis Jenbach Diesel-vontató, pedig az csak 1951-ben lépett szolgálatba. De van itt, Tosi-gőzgép és Ganz-dinamó 1894-ből, Ker- peiy-rendszerű gázfejieszLő generátor 1904-ből, Wor- thington-szivattyú 1902-ből, csikófejes görgők 1920-ból, Dortmundbóí való gáztiszti- tó berendezés 1912-ből, drót- sori hengerállvány 1914-ből. Néhány éve „vonult nyugalomba” a legtöbb berendezés. Nem lehetett könnyű némelyiknek az idaszállitása sem. Mint ahogyan nagy gond most a már üzemen kívül helyezett 187 tonnás blokksori gőzgép átszállítása. Ez lesz ugyanis a szabadtéri múzeumi bemutató legújabb „beszerzése”, de az átköltözés mikéntié egyelőre még ismeretlen. Elismeréssel és tisztelettel kell azokra gondolnunk, akik ezeket a régi berendezéseket a beolvasztástól megmentik és a köz- művelődés, az ipari ismeretterjesztés szolgálatába állítják. Maga a múzeum egy alti lakított vendéglőépületben kapott helyet. Vass Tibor múzeumvezetö kalauzolásával jártuk végig a roppant érzékletes gyártörétneti gyűjteményt. Egyébként minden látogató kap tárlatvezetőt, az üzem nyugdíjas műszaki dolgozói látják el folyamatosan e feladatot. Mint említettük, tízéves gyűjtés eredménye az itt látható anyag, amely lassan már szétfeszíti az épület falait. A helyhiány egyébként — csakúgy mint a szabadtéri bemutatón — a fejlesztés gátlója lesz mielőbb. Pedig a gyűjtőmunka — helyesen — tovább folyik, Vass Tibor és segítőtársai szorgalmasan kutatják, gyűjtik a relikviákat, időszaki kiállításokat terveznek és rendeznek, és az anyag gyűjtésével párhuzamosan az ózdi munkáséletre vonatkozó adatokat is gyűjtik és folyamatosan feldolgozzák. Az utcáról belépőt kis előadóterem fogadja, vetitőbe- rendezéssel. Már több filmjük van a gyárról, a városról. A bejáratnál magasodik egy hatalmas acéltuskó: a gyárban csapolt egymillio- modik tonna acél, szemben vele néhány kohász művészi portréja: Mizerák István kitűnő fotói. A körbejárható és kronológiai követelmények miatt körbejárandó .kiállítási anyag elsőként a gyár létrejöttének előzményeivel ismertet meg. Rombauer Tivadar és Volny József nagyméretű portréi alatt látható a hosszúréli kastély makettje és a képe: itt alapították meg 1843-ban a. gyár őséi. Erről tanúskodnak az egyéb dokumentumok is az első vitrinben. Egyébként nyolc vitrin anyaga foglalkozik a gyár fejlődéstörténetének ilyetén bemutatásával. Látjuk az alapítás és üzembe helyezés korának reklikviáit (1845—* - 1852), a gőzüzemű kavarókemence és f árleverő kalapács működő makettjét, a gyárról készült első rajzot. Megismerhetjük a korábbi társulások, fenntartó társaságok létrejöttét, látjuk a gyárról készült első fényképet, a régi kolóniákat és az első, 1895-ben készült, munkásokat — kavarászokat — ábrázoló csoportfényképet. A képen szereplő személyeket mind sikerült azonosítani. Látható a gyár huszonkilenc értékes régi bélyegzője, köztük egy negyvennyolc deka- grammos, 1852-ből való pecsétnyomó. A további vitrinek a századforduló idejével, az új technikai bázis megteremtésével ismertetlek meg, majd a két világháború közötti korszakot látjuk. Érdemes megemlíteni, hogy ez időben érdemi fejlesztés nem volt. Egy vitrin a társadalmi és munkakörülmények alakulásáról ad számot. Itt található relikviák szerint 1918-ban a mai Velence nevű területen már teret neveztek el Leninről, —- a világon elsőként. A két utolsó vitrin az újjáépítést, a szocialista üzemmé válást, az államosítást, a Rimamurányi— Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság felbomlását és az Ózdi Koliászali Üzemek megszületését, valamint a napjainkig tartó korszerűsítéseket mutatja be. Ami ez után tárul a látogató szeme elé, azt már nehéz sorra feljegyezni. Üzem- ágankénli csoportosításban látható az egyes üzemrészek, gyáregységek fejlődése, az ott dolgozók élet- és munka- körülntényeinek változása. A kavaró és forrasztó üzem első makettje, a különböző működő modellek és metszetek sora, fotók, rajzok sokasága szemlélteti ezt a termelési kort, s képet ad a munkások életmódjáról, Szo- teiális ellátottságáról, bemutatva á munkaruhákat, az elemózsiát hordó vasszatyortól egy 1925-ös aktatáskáig. Hasonló módon tárul fel a nyersvasgyár tás útja, megismerjük a legnehezebb munkákat makettekről, s fény- grafika érzékelteti az érc útját az érebunkertöl a csapolásig. Az acélgyártómü ke- mencerendszerepiek fejlődése után a. hengerművek történetével ismerkedhetünk meg. Természetesen valamenn yi üzemrészben stabil ás mozgó makettek, ■muzeális értékű szerelvények, felszerelések, kisebb eredeti darabok, szerszámok, fotók és gyártmányok adnak tájékoztatást. Sorrendben a tüzdllóanyag- gyár, életútját, majd az energiaellátás fejlődését ismerhetjük meg, végül a közlekedési üzem bemutatásánál időzünk el. Egy tonna hengerelt áru előállításához ugyanis tizenkét tonna anyag mozgatása szükséges napjainkban, s ezért a közlekedési üzem szerepe kiemelkedően fontos. Látható itt a. fogaskerekű pálya makettje is. Az itt derekasan szolgált fogaskerekű gőzmozdonyok viszont még nincsenek a múzeumban, mert a Diesel-ekkel együtt még dolgoznak, de később feltétlenül a szabadtéri be- ■ mutatón a helyük. Megközelítően haltunk teljes képet az ózdi múzeumról. Igen jó szívvel ajánlhatjuk viszont mindenkinek a megtekintését. Nemsokára elkészül a nyomtatott kalauz is hozzá, s akkor még- jobban szolgálhatja nemes feladatát: a. ma és a holnap embere számára megőrzi cs rendszerezve bemutatja egy nagy múltú gyár történeti fejlődésének — és annak tükrében az itt dolgozók életének — legfontosabb emlékeit. Ipartörténeti emlékeket őriz és ápol, ilyen ismereteket terjeszt. Ugyanakkor köz- művelődési feladatokat is ellát, mert anyagával újabb és újabb érdeklődő tömegek szemét nyitja rá az egyetemes magyar fejlődéstörténettől elválaszthatatlan ipari ágazat százharminc esztendejére. Benedek Miklós Gazdag.program az edelényi könyvtárban Az edelényi járási könyvtárba nem csupán az olvasnivalóért járnak a látogatók. Az intézmény egyéb közérdekű művelődési szolgáltatásokkal, érdekes rendezvényekkel is magához köti olvasóit, A könyvtár ad vonzó otthont a lányok-asszonyok klubjának. Fiatal olvasóit; az ifjúsági könyvbarát körben részelteti az igazi nevelő közösségek pezsdítő szellemi élményében. A lányok-asszonyok klubjának tagjai ebben a hónapban kedvükre buzgólkodnak már a karácsonyi „kézimunkabörzén”, hogy az ünnepre elkészüljenek a családnak, a baráti körnek szánt igényes- ízléses ajándékokkal. Közben hanglemezeket hallgatnak, igy pallérozzák zenei ízlésüket. A könyvtár arról is gondoskodik számukra, hogy külső megjelenésük „pallérozásához” szintén illetékes szakembertől kapjanak jól hasznosítható tanácsokat. Ezért hívta meg körükbe november 21-re Várszeghy Józsefné kozmetikusnőt. A rá következő héten, november 28-án viszont szépírónő, Jókai Anna lesz az edelényi. lányok-asz- szonyok klubjának vendége. Kivette részét az edelényi közművelődési könyvtár a bányász kulturális hetek rendezéséből is. Tematikus könyv- és folyóirat-kiállítással egészítette ki például azt az előadást, amelyet szülők és pedagógusok találkozóján Kelemen Endre, az Iskolatelevízió szerkesztője tartott. Ugyancsak tematikus kiállítással készíti elő a könyvtár azt az ifjúsági rendezvényt, amelyre november 24-én délután kerül sor a bányászklubban, ahol Barabás János, á KISZ KB titkára tart előadást „Kongresszus és ifjúság” címmel. És a könyvtár közreműködésével rendezik meg november 28-án a lengyel—magyar barátsági estet is. Az edelényi könyvtár pél - damutató közművelődési tevékenységének a társadalmi elismerése tettekben mutatkozik meg. A tanácsi költségvetésen túl a járás székhelyén, s a környező településeken működő vállalatok többsége is támogatja a könyvtár közhasznú munkáját. Legutóbb a Bódvavölgyi Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat ajánlott fel 2000 forintot könyvvásárlásra. A társulat és .a könyvtár szocialista szerződést is kötött a további együttműködésre. B. .1. Alvó Pető János litográfiája Ismeretterjesztési útmutató A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat budapesti szervezetének gondozásában tanulságos kiadvány látott napvilágot, a munkásszállási ismeretlen eszté^i útmutató. Az ismeretterjesztés budapesti fóruma ezzel a munkával — hasonlóan az üzemi ismeretterjesztési kézi könyvhöz és az iijúsági klubok programfüzetéhez — segítséget kíván nyújtani a munkás- szállási ismeretterjesztés tervezéséhez és gyakorlati megvalósításához. Az útmutató részletes módszertant ad az ismeretterjesztés előkészítéséhez, meghatározza a szállási kulturális munka területeit, nevelesi céljait, s mindahhoz módszereket javasol. A könyv többek között n>agába foglalja az évfordulókhoz, eseményekhez kapcsolódó ismeretterjesztő tevékenység formáit, ugyanakkor az egyes témákhoz bőségesen javasol ajánlott irodalmat is. E Mindig számíthatnak rájuk Magasra H a a MÁV vontatási iő~ nöksógén megkérdeznének valakit, hogy melyik az a brigád, amelyikre mindig lehet számítani — a Béke utazó szocialista brigádot egész biztosan habozás nélkül az elsők között említenék, A brigád, amely még megalakulása évében, Illőiben elnyerte a szocialista címet, immáron négy alkalommal — 1971-től folyamatosan — megkapta a MÁV kiváló szocialista brigádja címet is. Ilyen eredménnyel pedig kevés szocialista bringád büszkélkedhet. No persze, meg is dolgoztak érte a brigád tagjai. A havi kötelező 191 szolgálati óra helyett 230 órát is teljesítenek. „Menni kell, és mi megyünk” — mondta erre Dienes József, a brigád vezető helyettese. „Ez természetes.” Pedig nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy ennyi órát töltenek mozdonyon — Diesel-mozdonyvezetőkből és segédkezelőkből alakult a Béke szocialista brigád —, ami fizikailag és szellemileg is meglehetősen igénybe veszi a nem is olyan fiatal embereket. A brigádtagok átlagélet- kora ugyanis már 48 esztendő, s nem. oktalanul gondolnak egyre többet a fiatalításra. Az 1—2 esztendő múlva nyugdíjba menő brigádtagok helyére már most keresik az „utánpótlást”. Az biztos: — és ezt Kavecsánszlú József brigádvezető nem titkolta — a leendő brigádtagok elé magas mércét állítanak. A brigád múltja, eddigi eredményei köteleznek. És nemcsak a munkában, a szolgálatban, mert úgy rend- jénvaló, hogy tiszta, üzembiztos mozdonyokat vezessenek, és gondoskodnak is erről. Az is természetes számukra, hogy a Béke .szocialista brigád mind a 18 tagja végezzen valamilyen társadalmi munkát, részt vegyen a szakmai és a politikai oktatásokon. Ennél többet kell adniuk. — Mi úgy gondoltuk, hogy a vállalásnak már plusznak kell lennie. Először a munka, és ami a szolgálathoz kapcsolódik, azután a tanulás, a társadalmi akciók, a művelődés. De úgy, hogy a család rovására ne menjen semmi — mondta a brigádvezető, s már mutatta is a brigádnapló bejegyzéseit a családlátogatásokról. — Van egy kis bizottság a brigádon belül, ők látogatnak. És igazán öröm, hogy ahol még iskolaállították sok a gyerekek, ott jól megy a tanulás. Mert a gyerekeknek tanulniuk kell... De persze nekünk is. Tasnádi Józsefet mindjárt példaként említik — leplezetlen büszkeséggel. A Diesel-mozdonyvezetői lanlblya- mot tanfolyamelsöként végezte el. Pedig — ahogy mondta —, először nem is nagyon akart menni, segéd- vezető volt a. brigádban —, azután, hogy ráesett a választás, már nem akart szégyenben maradni. Mit mondtak volna a többiek, ha csak úgy-ahogy végzi el a tanfolyamot. — Nem volt könnyű, rámentek az éjszakák is. Először csak azért, hogy a brigádra ne hozzak szégyent, később már magamért is, mert tőlem elvárták, hogy tudjam. Most már azt mondom, megérte... De tanulnak mások is ... A brigádvezető például az 1-es számú Szakközépiskolába jár, vasútgépészet! szakon tanul. Ketten most végzik a marxista középiskolát. Van, aki villamos mozdonyvezetői tanfolyamon tanul, egy másik brigádtag pedig ismét egy másfajta tanfolyamot végez el. A fárasztó szolgálat, s a tanulás sem jelent akadályt, hogy társadalmi munkát végezzenek. Eredetileg 24-24 óra társadalmi munkát vállaltak, de úgy tűnik, jtöbb is lesz belőle. A hejőcsabai könyvtár köré augusztusban építették fel a kerítést, maguk fonták a dróthálót is. Szívesen csinálták, mert ahogy mondták, ezermestereik megmutathatták, mit tudnak. Vasas és kőművesmunkát egyaránt végeztek. Korábban úgyis annyi parkot építettek, hogy már kellett is egy kicsit a másfajta munka. A fűtőháznál is adódott tennivaló — egy szó mint száz, már 2289 társadalmi munkában eltöltött órát jegyezhették be a brigádnaplóba. A könyvtár körüli tevékenykedésnek másfajta eredménye is van. A könyvtár felajánlotta, szívesen tart könyvismertetéseket a brigádnál, segédkezik író— olvasó találkozó megszervezésében is. Ezzel a felajánlással szeretnének majd élni. Márcsak azért is, mert a művelődés formái közül legtöbben az olvasással élnek. Király Béla bácsi — egyike a közeljövőben nyugdíjba mea mércét nőknek — kis listát vett elé a sapkájából, amikor legutóbbi olvasmányáról érdeklődtem. — Most négy könyvet vettem ki a könyvtárból. Melyik tetszett a legjobban? Talán Balázs Béla könyve. — Filmet is készítettek belőle ... — Az az. Á fiatalságáról ir benne... A munkásember egyszerűségével mesél az íróról, h könyvről. De a többiek is. Kavecsánszlú József az Antigonét olvasta nemrég. Igaz, kötelező olvasmány az iskolában. Viszont gyorsan megegyezünk, hogy érdekes lesz a televízióban bemutatásra kerülő modern változat. Ha nem lesz szolgálatban, feltétlenül megnézi. És sajnálkozunk, hogy nincs ott a beszélgetésnél Marton György, a brigád szavalója. A l'elsza- badulási szavalóversenyen második helyezett voll. Ö jár a névadókra, a különböző ünnepségekre is, ha szavalatra van szükség. — Színház? — Tavaly a fűtőházzal a Tháliában voltunk. De egyszerre nem nagyon jutunk el. Nehéz összehozni egy szabad estét mindenkinek — mondja a brigádvezető és hozzáteszi: — A fontos szerintem az, hogy» mindenki csináljon valamit. Ami az érdeklődésének legjobban megfelel, — A vetélkedőt majdnem elfelejtettük — szól közbe Nagy Gy. István. — Szépen helytálltunk, bár nem leltünk elsők. Az biztos, hogy ahhoz is sokat kellett olvasnunk. Irodalomról, szakmáról, sportról és politikáról, történelemről egyaránt tudni kellett. — És a kiskönyvtár? —1 noszogatja Király Béla a brigádvezetőt. A zt még az idén szeretnénk megesin.lni. Ügy döntöttünk, hogy összeadunk egy kis könyvtárnak valót. Elvinnénk az abaújvári iskolának, Van ott egy ismerősöm. Egyszer, amikor beszélgettünk, említette. keVés a könyvük, szeretnénk segíteni... Csulorás Annamária.
