Észak-Magyarország, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-07 / 235. szám

1975. okt. 7., kodd y ESZAK-MAGYARORSZÄG 3 Egy bánya tovább „él’ & téli is M takarékosság forrásai Amikor 1968-ban a/. Or­szágos lire- és Ásványbá­nyák perkupái üzemében szénié megállt az élei, so­kan azt. hitték, hogy meg­szüntetik a bányát. Érthető volt ez, hiszen ezután csak­nem négy évig — évenként — mintegy két; és tél millió forintos ráfizetéssel üzemel­lek. Ekkor mindössze ötven­ötén dolgoztak itt. Azután 19712-ben a bányát a ruda- bányai üzemhez csatolták. A változások, amelyeket az év áprilisa után végrehajtot­tak — mint például őrlő felújítása, valamint a be­rendezések állapotának javí­tása, összesen 600 ezer forint értékben — ismét „talpraállí­tották” az üzemet. Már ab­ban az évben mintegy'egymil­lió forint nyereséggel zárlak. Ezeket az adatokat Vincze Bela, a perkupái üzem ve­zetője mondta el, Most, 1975-ben a bánya már majd­nem elérte azt az üzemelési szintet, amelyet optimális­nak lehet nevezni. Erre az évre a szikes talajok javítá­sához szükséges lignittel ke­vert ,'anhidritörleményból 20 ezer tonnát terveztek. Szep­temberig csaknem 15 600 ionnál már ki is termettek. Ha a,z év végéig nem teljesí­tenék a tervet, azt; csak a Talajjavító Vállalat megren­deléseinek hiánya okozza. — Ugyancsak jelentős mennyiség az ömlesztett és zsákos mészkőliszt: biztosí­tása is. Az év végéig körül­belül 5 ezer tonnát kell eb­ből kitermelnünk, melynek nagyrészét szintén földjaví­tásra fordítják a megye észa­ki területein levő termelő­szövetkezetek. de a Miskolci Közúti Építőipari Vállalat, valamint az Üt- és Vasút­építő Vállalat is legnagyobb megrendelőink, közé tarto­Ay. üzem a termelés mel­lett bérmunkát is végez. Eb­ben az évben Csepelnek mintegy háromezer tonna magnezit leőrlését vállalták, és ebből 1800 tonnával már végeztek. Az 1968-tól 1972-ig tartó „mélypont” után az eltelt hálom évben meggyorsult az üzem termelése. Ezelőtt hét evvel a bánya fő terméke az anhidril nem kellett sen­kinek. Sok termelőszövetke­zet nem tudta megvásárol­ni, mert az állami kölcsön­ből egyszerűen nem jutott talajjavító anyagra. Azok a termelőszövetkezetek pedig, amelyeknek nem volt talaj- j javítási gondjuk, minek vá-' sárolták volna? Amikor azonban az állami kölcsön­ből ismét lehetőség nyílt a rossz talaj viszonyú 'gazda­ságok számára a vásárlásra, a kereslet is megnőtt. Ter­mészetesen ezt az üzem, il- j lelve a vállalat piackutatói. igyekeztek is lekötni. 1972 után pedig úgy az anhidrit, mint a különböző mészkő- őrlemények iránt megnőtt az érdeklődés. Kereskedelmi kapcsolataik a tiszántúli te­rületekről Borsod megye északi “ gazdaságaiig kiter­jednek. A mezőgazdasági partnereiken kívül ipari üzemeket is, mint; például a Sa jószen t.péteri Üveggyárat, ellátnak. — Három hónappal az év vége előtt már meghatározha­tók a várható eredmények. A következő évek eredményei­nek biztosításához azonban sokat kell meg tenni. A bá­nya gépi berendezései el­avultak. Jelenleg a külszí­nen levő öt malom sürgős rekonstrukcióra, illetve ki­cserélésre szorul. A felújí­tás jövőre várható, amire 20 millió forintot akarnak fordítani. Ebben benne van két darab kalapácsos malom megvásárlása és felszerelése, a meglevő berendezések por­talanítása, illetve a dolgozók szociális körülményeinek ja­vítására szolgáló fürdő és öltöző bővítése. Bár ■ ,1974- ben es 1975-ben több mint egymillió forintot költöttünk aknafelújítási munkákra, itt sok még a tennivaló. Jelen­leg 71 fizikai dolgozó van az üzemnél. A környező falvakból járnak be. A már készülő 1976-os termelési feladatok ismeretében bőví­teni kell a létszámot. Jövőre 25—30 ezer tonna anhidrit- termelést, illetve 15—20 ezer tonna különböző mészköőr- leményt; kell biztosítanunk. — Ismerve idei eredmé­nyeinket, azt hiszem, meg­van a következő év célkitű­zéseinek reális alapja — mondja az üzem vezetője. Pusztafalvi Tivadar A Beton- és Vasbetonipa­ri Művek Miskolci Gyárá­ban újabb, hasznos formá­val gazdagodott az újító- mozgalom idén. A gyár dol­gozói az évek során számos hasznos, az üzem termelé­kenységét; növelő javaslatot, újítást nyújtottak be. A dol­gozók újat akarását, lelkese­dését mi sem bizonyítja job­ban, mint az, hogy évente mintegy 30 az elfogadott és bevezetett újítások száma. S ez a vállalat számára átla­gosan egymillió forint éven­kénti megtakarítást eredmé­nyez. Most újabb lehetőség nyílt az alkotókedv kibontakozta­tására. Az új módszer az újítómozgalom és a DH- munkarendszer összekapcso­lásából adódik. A gyár ve­zetősége ugyanis a DH-moz- galom keretében valamennyi munkaterületen felmérte a jó munkát akadályozó ki-, sebb-nagyobb hibákat. Ezt követően kidolgozták az in­tézkedési tervet, melyben a dolgozók javaslatait is kér­ték és várják a feladatok megoldásában. A pályázati felhíváshoz, melyet július elején hirdet­tek meg, már ez ideig is szép számmal csatlakoztak a dolgozók. A javaslatok be­küldési határideje október 31., a beérkezett újítások ér­tékelésére pedig november­ben kerül sor. A legjobb ja­vaslatok az elfogadást köve­tően hamarosan megvalósí­tásra is kerülnek. Hétfőn a Magyar Tudo­mányos Akadémián megkezd­te munkáját a Nemzetközi Gyógyfürdő és Éghajlat ügyi Szövetség (l'TTEC) kongresz- szusa. Az ötnapos tudomá­nyos tanácskozást dr. Vadász Gyula, az Országos Gyógy­fürdőügyi Igazgatóság veze­tője nyitotta meg. Ezt kö­vetően dr. Shullheisz Emil egészségügyi miniszter és Guy Ebrárd, a nemzetközi 1 szövetség elnöke üdvözölte a kongresszus résztvevőit. Az ötnapos tudományos tanácskozáson csaknem va- j lamennyi európai és számos j tengerentúli — közöttük több latin-amerikai ország —több mint 2(10 szakembere, orvo­sok, mérnökök, közgazdá­szok, idegenforgalmi szakér­tők és szociológusok vitat­ják meg a gyógyvizek hasz- j nositásával és az éghajlattal összefüggő időszaki gyógyá­szati, építészeti, idegenfor­galmi szakmai kérdéseket. Az orvosi és felsőoktatási bizottság szekciójában az ivó­kúrákkal kapcsolatos gyó­gyászati kutatások tapaszta­latairól tartanak előadáso­kat. A gazdasági szakembe­rek a betegek gyógyfürdő-' kúra utáni rehabilitációjával járó gazdasági előnyökről cserélik ki véleményüket. A műszaki tanácskozások köz­ponti témaköre a különféle típusú gyógyhelyek létesilé- •enck kérdései. A CSUPA SÜRGŐS őszi mezőgazdasági munkában ko­rántsem könnyű feladat a fontossági sorrend megnatá- rozása. A bodrogzugi három település — Kenézló. Viss, Zalkod — halárában gazdál­kodó Dózsa Termelőszövetke­zetben most mégis a legtöbb figyelemmel a burgonyabeta- karítást kísérik a tagok, s a vezető szakemberek. Me­gyénkben elsőként tért rá a kenézlői szövetkezeti gazda­ság nz étkezésben alapvető fontosságú burgonya zárt rendszerű termesztésére. Az idei ősz az első próbája az iparszerű termeléshez beszer­zett gépsor utolsó tagjának, a szovjet gyártmányú oszlá- lyozógépnek. — összesen 110 hektáron ültettünk intenzív holland fajta burgonyát — tájékoztat Bodnár Lajos fömezögazdász. — Ebből 22 hektáron velő- burgonyát termesztünk. Ezt a tételt a Vetömag'termeltetö Vállalat kötötte le, szerző­déssel. A további 88 hektá­ron megtermelt 120 vagon ét­kezési burgonyát pedig az AGHOKONZUM-nak szállít­juk. a borsodi iparvidék el­látására. A termés nagyobb hányadát már felszedtük. Sokat segített a betakarítás­ban a Sárospataki Tanító­képző Intézel, 100 hallgatója dolgozott nálunk 10 napon át, igen szorgalmasan. Jelesre vizsgázott a szovjet gyártmá­nyú válogató — és osztályo­zó gépsor is. Háromfelé osz­tályozza a felszedett gumó­kat: külön választja az étke­zési, a vető- és a jószágnak való apró burgonyát. Éjjel- nappali műszakban, folya­matosan dolgozik a gép és nagyon meggyorsítja ezt a korábban igencsak sok kezet foglalkoztató, aprólékos mun­kát. A gépek vették át a fősze­repet a kukorica betakarítá­sában is. Ebben a munkában szintén a mostani ősz hozta meg a fordulatot, mert még tavaly is hagyományosan, kézzel törték le a szövetke­zet tagjai a kukoricacsöveket, s ugyancsak kézzel kellett a behordott csöveket szárító górékba rakni. Most az SZK—5-ös kombájnokhoz két kukoricaadaptert szerzett be a nagyüzemi gazdaság, s a kombájnok sok munkáskezet szabadítanak fel olyan tenni­valókra. amelyeket még nem lehet géppel végezni. Különösen kapós most minden szorgos kéz a szö­vetkezet kertészetében, ahol a 120 hektárnyi téli almából eddig a termés jó kétharma­dát; sikerült leszedni. Itt a gyümölcsösben jól tudja hasznosítani a közös gazda­ság nyugdíjas tagjainak sc- gítökészségét is. Ezekben a napokban a java munkaere­jű tagokkal együtt 120 nyug­díjas szedi az almát. Szá­mukra ez a munka nem le- bccsíi lendö kereset kiegészí­tést jelent, a gazdaságnak pedig az a haszna a segítő kezekből, hogy a legalkalma­sabb időben kerül biztos fe­dél alá az értékes gyümölcs­termés. Ha az almát lesze­dik, már csak a 8 hektár te­rületen termesztett teli ká­poszta betakarítása marad halira. A télire való káposz­tát ae AGROKONZUM sava­nyító üzemének szállítja a szövetkezet. A BETAKARÍTÁSSAL pár­huzamosan a jövő évi ke­nyérnek valót es a szakosí­tott telepeken tartott jószá­goknak szükséges takarmány­nak valót vetik a gépek a gondosan előkészített szántó­földeken. A kenyér- és a takarmánygabona vetésterü­letét — a népgazdaság érde­keinek megfelelően — a ta­valyihoz képest 10 százalék­kal növelte a szövetkezet. Étkezési búzát 600 hektáron, őszi árpát 28 hektáron vet a gazdaság. Ezenkívül 36 hek­táron telepít lucernát, s ez­zel az új táblával 500 hek­tárnyira növekszik a pillan­gós takarmányok vetésterü­lete. A talajelőkészítést, a vetést egyaránt nyújtott mű­szakban végzik a szövetkezet tagjai; hogy teljesen kihasz­nálják a mostani kedvező őszi idői. A szakmunkások szolgálatkészségérc jellemző, hogy a gépjavító műhelyben dolgozó szerelők vállalták magukra az éjszakai műsza­kot; este ők váltják a (rak-, torosokat, hogy mielőbb föld­be kerüljön a jövő évi ke- nyernekvalo. R. JL i A hangszórókban felhang­zik a már ismert szignál, s egy női hang többször is megismétli: „Kérem a ked­ves utasokat. .. Vigyázza­nak! . . .” Az egyik titles, aki elég sűrűn igénybe veszi a vas­úti szolgáltatást, fefigyel, s ezt kérdezi a vasúti tiszttől: — Mi van? De nyomják a szöveget! Csak nincs va­lami baj? — Itt., s most nincs — hangzik a diplomatikus vá­lasz —, de hát a vasút ve­szélyes üzem. Egyre több az utas, fokozottabban kell vi­gyázni. Vigyázni! E fogalom tartalmáról so­kan megfeledkeznek. A MÁV Miskolci Igazgatóság vasútbizlonsági osztályának statisztikájából ezt olvashat­juk ki: ez év január 1-től 13 ember bukott ki a vas­úti kocsik nyitott ajtajain. Emberekről van szó! Fia­talokról. akik még meg se ismerték az élet szépségeit, nehézségeit. Középkorúakról, akiket: otthon a család vár, a .gyerekek, akiknek felne­veléséről gondoskodni keli. És idősekről. A vonatból való kizuhanás mindeneset­ben sérüléssel, súlyos sérü­léssel, vagy haiallal végző­dik. A szakemberek azt ma- gyarázgatják, bogy a nyi­tott kocsiajtók energiában is pazarlást jelentenek. Nyitott kocsiajtók esetében a moz­donyok energiafogyasztása 15—20 százalékkal is meg­nőhet. Kos, ha emberi élet­ben és energiában is kárt okoz, miért nem fordítunk hát a vasúti kocsik ajtajá­nak bezárására elég gondol ? Az okot nehéz lenne meg­magyarázni, hiszen ebben többnyire a közönyösség ját­szik közre. Az igazgatóság hozott egy rendelkezést, amely szerint — az emberi életek védel­mében, — az állomásról a jegyvizsgáló addig nem me­nesztheti a vonatokat, míg a kocsik ajtajai be nincsenek zárva. Ezt a látszólag egy­szerű rendelkezést nagyon nehéz megvalósítani. Ezt mutatja a Tiszai pályaudva­ri eset. A jegyvizsgáló a vonaton sorra becsukja az ajtókat. Mögötte 10—15 méterre egy ifjú halad és sorra kinyitja azokat. A tettest az ellenőr­ző szervek a rendőrség köz­reműködésével felelősségre vonták. A nevét nem tud­juk, nem lenne nehéz meg­szerezni, de sajnos, nem ez az egyetlen eset. Az igazgatóság egyik ve­zető dolgozója és-egy szak- szervezeti tisztségviselő el­mondja tapasztalatait. Mind­kettőé igencsak hasonlít egymásra. A jegyvizsgáló a hiábavaló agitálásba belefá­radva hozzájuk fordul: tes­sék mondani, mit csináljak? Hiába mondom, hogy zárja be az ajtót, az utas válto­zatlanul kinyitja. A „lettes” egy hatalmas, deltás- férfi az igazgatóság képviselőjével szemben is arrogánsán lép fel. Kényszeredetten bezárja az ajtót. Ám az igazgatósági alig száll le Miskolcon, a deltás férfi az elmenö vonat nyitott ajtajából visszavigyo­rog. Ilyen esettel szemtanúként tömegével találkoztam. Az igazgatóságiak a rendőrség­gel együtt időszakonként el­lenőrzéseket tartanak. Nos, egy ilyen ellenőrzéskor a a Pestről induló nyírségi vo­nat valamennyi ajtaja nyitva volt. Helyszíni bírságolás, s kemény felszólítás kellett ah­hoz, hogy zárják be az ajtó­kat, emberek ne kockáztas­sák a maguk és mások éle­tét, testi épségéi. És gyanú­san ismétlődő jelenség: az ellenőrző csoport leszáll a vonalról, s a nyírségi vo­nat fenegyerekei sorra ki­nyitják a vasúti kocsik aj­tajai!. s visszaintegetnek az. ellenőröknek. — Az a baj — mondotta az egyik vasúti vezető —, hogy több utas elfeledkezik az íratlan szabályról. Ez igaz. Sőt! Az. írottról is. Felirat adja tudtul egyik- másik kocsinál, hogy az nem dohányzó, s a kocsi­ban gyermekkel utazó anyák­ra számítanak. Ilyen ellen­őrzéseknél olykor mégis azt tapasztalják, hogy „zsuga- banda” alakul, vágni lehet, a füstöt és a padlón sza­bályszerűen folyik a bor, a sör. Egyízben hűen leírtam a „fekete vonaton” tapasztal­takat. Az egyik szabolcsi brigádvezető joggal tette szó­vá. hogy bár sok fékevesz­tett ember utazik a hétvégi vonatokon, de nem szabad általánosítani. Sokan van­nak. akik a kocsiban akkor is kulturáltan utaznak, vagy szeretnének utazni. A baj az, hogy a hétvégi vonato­kon — rendszerint ezeken történik legtöbb esetben a kocsikból való kiesés — a józan életű, kulturált visel­kedésű emberek képviselik a kisebbséget. Van, aki minden baj okát abban látja, hogy az állomá­sokon tálcán kínálják az italozást lehetőségeket. Pél­dát hoznak elő. hogy l„en- gyelországban a vasútállo­máson és 300 méteres kör­zetében tilos szeszes italt árusítani. Talán meg lehet­ne valósítani, de nem igen oldaná meg a gondot. Szemléleteket kellene meg­változtatni, és ezt a terve­zőknél kezdeni. Lassan két évtizede annak, hogy örök­ké napirenden van a Tiszai pályaudvar épületének kor­szerűsítése. Valami érthetet­len módon ebben mindig benne szerepel az éttermi, italozási helyiség. Pedig, ha ezt elhagynák, jóval olcsóbb lenne az építkezés is, s nagy, sokmilliós megtakarítást hozna. Az igazgatóság olyan te­rületen fekszik. — Gyön­gyös, Eger. Hegy alja —, amely nem is pohárral, ha­nem korsókkal kínálja a hegy levét. Az egyes esetek láttán az igazgatóság olyan rendelkezést hozott, hogy az italos vasutasnak nem sza­bad átadni a munkát. Kü­lön jutalmazzák azt a vas­utast, aki megakadályozza a munkaátvételt, illetve plusz­munkát vállalva biztosítja tovább a balesetmentes köz­lekedést. Ez a néhány mozzanat is arra utal, hogy az igazgató­ság, a miskolci csomópont vasutas dolgozói és vezetői az emberek védelmében több intézkedést tettek, s keresik a megoldásokat. Igen jó kezdeményezés, hogy a Tiszai pályaudvaron a párt-, a szakszervezeti ak­tívákból, a munkásőrség tag­jaiból peronügyeleteseket; szerveztek. Tennivalójuk volt. bőven. .Vannak emberek, akik a 9. vágánynál a jár­műjavító kerítéséhez húzód­va. úgynevezett szabálytalan oldalon szeretnek felszállni a vonatra. Ez életveszélyes já­ték. A peronügyeletesek ezek közül többet elhívtak a ke­rítésről. Ám akadt kettő, há­rom, aki a közelgő mozdony előtt 30—40 méterre ugrott át a kerítéshez. A információs tevékenység javítása, a peronügyeletes- ség mind-mind csak egy mozzanat. Keresik a megol­dást, hogyan lehetne még jobban közüggyé tenni a biz­tonságos közlekedést. Fel akarják éleszteni a vonaton ulazzó közömbös emberek lelkiismeretét is. hogy job­ban segítsenek az emberek védelmében intézkedő jegy- vizsgálónak. legyenek még bátrabbak az egészséges uta­zási szellem jobbani megho­nosításában. Közügy ez. Em­beri. családi eletekről van szó és sok bosszúságtól, kel­lemetlen közjátékoktól men- li. mentheti meg az utaso­kat. Csorba Barna ha*

Next

/
Oldalképek
Tartalom