Észak-Magyarország, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-06 / 234. szám

i I 0 ESZAK-MAGYAROR5ZAG * T975. oki. 5„ vasárnap BOCCACCIO / Suppé nagyoperettjének bemutatója ' a Miskolci Nemzeti Színházban a zene és a rendezés szinl­B ár a dalmát születésű béesi zeneszerző, Sup­pé Pozsonyban és Sop­ronban is volt színházi karmester, igényes zenéjü operettjeit nagyon ritkán tűzik műsorukra színháza­ink. A Rádió könnyűzenei adásaiban hallható csupán olykor egy-egy nyitány vagy keresztmetszet az ismerősen hangzó Suppé-művekből: Költő és paraszt, A szép Galathea, Könnyű lovas­ság ... A vígoperai szerkezetű és szintű Boccacciót játék­rendjébe iktatta most a Miskolci Nemzeti Színház, és ezzel frissített valamit a hagyományos operett-készle­ten. A darabnak — zené­jén kívül — a szövege és a meséje is képvisel bizo­nyos jobb szintet a maga műfajának jellegében és ha­tárai között. Nem csupán egy-két Boccaccio-novella motívumát szövi ugyanis — ügyesen — a játékba, ha­nem az író életének néhány epizódjából, egyéniségének, írói törekvéseinek fő voná­sairól is megbízható és ta­láló képet villant fel — ter­mészetesen: pajzánul, játé­kosan, érzékletesen ... Vendégként Bor József rendezte a Boccacciót. A régi szöveg Kardos György frissítésében, Róna Frigyes verseivel — bizonyára kedv- ébreszlően ösztönözte a mű­fajjal egyébként is szívesen és sikeresen foglalkozó ren­dezőt, hogy jó humorérzék­kel, az érzelgősségtől meg­szabadulva, a meseszerűsé­get, a finom iróniát és a kellően, de mindig a jó ízlés határain belül adagdlt vas­kosabb komikumot összeillő Öt év óta foglalkozom a szabad időmben a tizenne­gyedik aradi vértanú tábor­nok, Kazinczy Lajos éleiének és fennmaradt írásainak ku­tatásával, feldolgozásával. Kazinczy Lajos a nagy író­nak, Kazinczy Ferencnek volt a fia. 18411—49-ben vé­gigharcolta a szabadsághar­cot, s a mozgó csapatok ve­zérei közül legutoljára tette le a fegyvert, Világos után tizenkét nappal, az erdélyi Zsibó mellett. 1849 szeptem­berében és októberében ő is az aradi várban' raboskodott, de Haynau őt nem október 6-án végeztette ki, hanem október 25-én: ugyanott, ahol tizenhárom tábornoktársát. Azóta ott nyugszik jeltelen sírban. Kazinczy Lajos arra hasz­nálta lel fogságát, hogy tit­kon egy részletes emlékiratot irt az életéről és szabadság- harcos tevékenységéről. „Minthogy engemel az utó­kor, amely nem esmerhet másképpen, mint ha az élet- leírásomat magam fogom el­készíteni, amint elkészítette azt az . én dicső emlékű atyám, Ferenc is — ezennel el­kezdem és leírom az élete­met, amellyel azok az utó­daim, akik az én szülőimtől származnak le, sohasem fog­ják magokat megszégyelleni azért, hogy én nekik atyjok- fia vagyok vagy voltam’’ — egésszé ötvözze, és kelle­mes, pihentető színházi es­tét biztosítson — az előadás valamennyi közreműködő művészével együttdolgozva — a közönségnek,... A II. felvonás jelenetei kissé ön­állósultak, az iram itt lehe­tett volna gyorsabban per­gő. Nagy érdeme viszont Bor József rendezésének, hogy értelmet és ötleteket tudott biztosítani a III. fel­vonásban is, mely egyéb­ként az operetteknek több­nyire csak a formális, előre pontosan sejtett „jó vége” szokott lenni,.. Mura Péter vezénylésével szépen, árnyaltan, a kar­mester felszabadult és min­den mozzanatot kidolgozó és összefogó irányítását követ­ve játszott a zenekar, mint­egy kijelölve azt a szintét és hangulatot, amelyhez föl kellett nőnie az előadás va­lamennyi tényezőjének. Az énekkar becsületesen helyt­állt; ha összetételében nem is igen, teljesítményében fejlődött a múlt évadhoz képest. Somoss Zsuzsa ko­reográfiája nemes visszafo­gottságával jói szolgálta az előadást — a táncok nem voltak öncélú látványok. Gergely István könnyed, le­vegős díszletei és gazdasá­gosan kialakított játéktere, összhangban a rendezői fel­fogással, a korszerű, a mo­dern operett-stílusról adott jó képet. Hruby Mária jel­mezei szépek, a kellő helyen bohókásak, gúnyorosak, vagy nemesek. A címszerepet Rózsa Sán­dor alakította. Szép ének­hangja, biztos és felszaba­dultan közvetlen, kedves já­téka méltó volt a szerephez,-e szavakkal kezdett munká­hoz. De iratain csak kapkod- va-dugva dolgozhatott. Ami­kor ellenőrzés jött, s a kul­csot a profósz az ajtóba dug­ta, ő az írását rögtön a pár­nája alá rejtette, és egy má­sik papirosra irkáit olyasmit, amit az -ellenség is elolvas­hatott. Emlékiratában — szemé­lyes ismeretség alapján — a szabadságharc sok más sze­replőjéről is részletesen ír: Kossuthról, Görgeyröl, Mé­száros Lázárról, Dembinski- röl, Klapkáról, a vértanúk közül Damjanichról, Leinin- genröl, Vécseyröl. Az osztrák tábornokok', közül Haynau- ról jegyzett föl sok mindent, akivel — szerencsétlenségére —- többször összehozta a sors. Érdekes emlékiratában még saját halálos ítéletének ki­hirdetéséről is beszámol, majd — hét órával az agyon- lövetése előtt — a siralom­házzá átalakított szobájában az akkori dátummal és alá­írásával szabályosan befeje­zi művét. Az iratot egy ott szolgá­latot teljesítő ismerős „tót katona” veszi magához a ki­végzés után, de csak négy év múlva és már igen elron- gyolódott állapotban tudja eljuttatni Kazinczy Lajos nő­véréhez, Becske Lajosáéhoz. Az ö fia, Becske Bálint, 1906-ban az egészet lemásol­jéhez. De partnereit sem nyomta el: Varga Gyula, Málhé Eta és Csorba Ilona nemes eszközökkel megfor­mált boccacciói figurái: mellette is szépen érvénye­sültek, ragyogó szereplésük­kel belopták magukat a kö­zönség szívébe. A prima­donnát ez a darab passzí­vabb emberalakként állítja színpadra, mint általában az operettek. Várhegyi Márta szép éneklésével, meleg em­berségével sikeresen élte át és valósította meg ezt a lát­szólagos passzivitást. Komá­romy Éva kikapós szépasz- szonya mozgásban és játék­ban a tőle megszokottan jó; ezzel pótolta most kissé hal­ványabb énekét. A ’pórul­járt és fafejű polgárok há­lás szerepében Kanalas László, Kulcsár Imre és Dariday Róbert jeleskedett. Mátyás Jenő bővebb és Bá­nó Pál szűkebb lehetőségek között tanúsították a komi­kus emberformálás iránti érzéküket, jártasságukat a szerepkörben. Bősze Péter a könyvárus két kicsiny jele­netében énekkel, mozgással, arcjátékkal szépen teremtett egész emberalakot, ízlésesen és nem sablonosán. Nemes humorérzékről tanúskodott Győrváry János öreg her­cege. Szántó Lajos és Antóni Judit kifogástalanul játszot­ták jelenetüket. H a kell és amíg kell operettet játszani, ak­kor nagyobb igényűt és olyan formán érdemes bemutatni, -amilyennek Sup­pé „Boccaccio”-jül láthatjuk a Miskolci Nemzeti Színház­ban ... Gyárfás Imre ja (kisebb kihagyásokkal), és folytatásokban közzéteszi egy kis példányszámú vidéki helytörténeti folyóiratban. Magam is ott olvastam végig néhány évvel ezelőtt. Hová lett az eredeti kéz­irat? Minthogy az emlékira­tot Kazinczy Lajosnak az eredeti Arad vári kéziratá­ból szeretném sajtó ylá ren­dezni (részletes jegyzetek­kel és elemző tanulmánnyal); végigkérdeztem mór az ösz- szes számba jöhető levéltá­rakat múzeumokat, sőt a Kazinczy-esalád még élő tag­jait is. „Nyomozásom” eddig any- nyit tudott kideríteni, hogy Becske Bálint — a Sátoral­jaújhely melletti széphalmi Kazinczy Ferenc Emlékmú­zeum első gondnoka, — az emlékiratot halála előtt minden bizonnyal bevitte az ottani múzeumba, s ez olt is volt egészen 1944 őszéig. Amikor Széphalomhoz érke­zett a front, ismeretlen let­tesek feltörték a múzeumot, s a, Kazinczy-család ott őr­zőit iratainak nagy részét ki­rámolták: ezek ott még a parkban is szét voltak szór­va. Adataim és föltevésem szerint Kazinczy Lajos emlékiratát egy arra járó, dunántúli illetőségű honvéd százados, Veres Géza látta utoljára. PÁHI PÉTER: Elmentem. Elmentem bokornak, elmentem nyárfának, a folyó partjára hüsölö magánynak, talpad, bársonyának, nesztelen lépésnek, cirógató szélnek, szótalan beszédnek, erdők ölelésén illatos virágnak, hol a nyárfaágak összebújva vártak; elmentem tüskének, önző karmolásnak, a szemed tüzének, csillogó parázsnak. TOROK ELEMÉR: Még még lehet mindent újra kezdeni csecsemő-mosollyal mindent bevallani mert fel kell állani a port leverni és elindulni mielőtt elfelejtenénk á búcsú pillanatában telt ígéretünket. Perui kulturális napok A perui kulturális napok rendezvénysorozata kereté­ben szombaton a Néprajzi Múzeumban megnyitották az Ősi Peru cínSű kiállítást. A lipcsei és a budapesti Nép­rajzi Múzeum "közös tárlata az ősi Peru indián lakóinak életmódját, kultúráját mutat­ja be. Kerámiaedények, tex­tíliák, fegyverek és más ré­gészeti leletek, korabeli kró­nikák, valamint fotók a pre- inka, valamint az inka tár­sadalomról nyújtanak hite­les képet. , A 'kiállítás előterében to­lók, tárgyegyüttesek szem­léltetik a ma élő indiánok Azóta sok minden vissza­került a széphalmi múzeum­ba, de Kazinczy Lajos em­lékirata nem. Talán megsem­misült ez a nemzeti kin­csünk, de az is elképzelhető, hogy valaki — mert olt a park földjén csak az eső verte volna — magához vet­te sajnálatból, hazavitte, ott aztán elfeledkezett róla, és most valamelyik széphalmi padláson' porosodik, vagy egy 1944 őszén arra járt magyar katonának, esetleg az álta­lam nem ismert Veres Gé­zának vagy hozzátartozóinak otthoni holmijai között. Kazinczy Lajos emlékira­ta, ahogy én a Becske Bá- lint-féle hiányos közlésből (a gyakori sajtóhibákat is kija­vítva) lemásoltam gépírásban 57 jap terjedelmű. Az erede­ti kézirat, ha még megvan valahol, úgy gondolom, fü- zetszerüen összeesatolt, de — mint utaltam rá —, már igen elrorigyolódott lapokból áll. Nagyszerű lenne, ha Kazin­czy tábornok Arad vári kéz­irata ismét előkerülne, és a becsületes megtaláló vissza­juttatná legméltóbb őrzési helyére: a széphalmi mú­zeumba! I)r. Pásztor Emil főiskolai adjunktus Eger A Miskolci Képtár kollek- I ivója fennállásuk óta vall­ja, hogy elsődleges felada­tuk — a múzeumjellegű kép- tóri anyag gyűjtésén, kezelé­sén, ápolásán túl —, az a közművelődési jellegű teen­dő, hogy mind szorosabb kapcsolatot teremtsenek a képtár, illetve a müvek és a széles közönségrétegek kö­zött. Hogy mind hozzáférhe­tőbbé tegye a képtár a mű­vek megtekintéséi és megér­tését, bevonja a közönséget a maga kiállítótermeibe, s fordítva: elvigye a müveket azokhoz a közönségrétegek­hez, amelyeket ilyen, vagy olyan ok miatt magába a képtárba elvárni nem lehel. Ezt a koncepciót erősítette meg az elmúlt évi közműve­lődési párthatározat, majd ennék adott még nagyobb hangsúlyt a XI. pártkong­resszus ide vonatkozó állás- foglalása. A képtár közművelődési terveiről egy jó esztendővel ezelőtt beszélgettünk dr. Végvári Lajos egyetemi ta­nárral, kiemelve a legfonto­sabb teendőket. Mqst, egy esztendő múltán ismét leül­tünk, hogy visszapillantsunk, mi valósult meg a tervekből, hogyan látja az elmúlt év közművelődési munkájúi a művészettörténész, . a képtar szaktanácsadója­— A képtár közművelődési munkája az elmúlt évadban sok eredményt mutathat fel. Elsőként magát a rekonst­rukciót kell. említenem, amely látszólag nem közmű­velődési eredmény, de a munka jó lehetőségeinek biz­tosításához feltétlenül szük­séges voll. Fenntartó szer­vünk, a Hermán Ottó Mú­zeum, a képtár gyűjteményi anyagához méltó keretet, s installációt teremtett. Ezek az új lehetőségek jól segí­tik munkánkat. Feltétlenül meg kell említeni, mint meg­valósulj tervet, a Kohász Ga­lériát, a diósgyör-vasgyári vendégházban.. A vendég­könyvi bejegyzések, amelyek most már mintegy lizhónapi időszakról vallanak, igen ta­nulságosak, s nagyon meg­nyugtató, hogy e galéria lá­togatói értő módon közeled­nek a művészethez. Ered­ményünk az is, hogy meg­született a képtár nyomtatott kalauza, vezetője, amely se­gíti állandó kiállításunk anyagának mind, jobb meg­ismerését. És nem utolsósor­ban; megvalósult a képtáron beiül Kondor Béla hagyaté­kából, a Kondor-szoba. Eh­hez is külön „nyomtatott ve­zető” készül. — A képiár közművelődé­si. művészeti ismeretterjesz­tő munkája tudomásunk sze­rint nem állt meg az épület falai közölt. — Munkánkat kiterjesztet­tük vidékre is. A képtár se­gítségével több helyen szü­leien tárlat, például Sátoral­jaújhelyen, Ózdon és máshol; kiállítási anyagot kölcsön­zőnk vidéki művelődési há­zaknak, s bár helyi erőből történik nagyrészt, de szak­mai segítéssel, s egyéb mó­don bekapcsolódunk a me­gyében levő vidéki Icisgalé- riálc rekonstrukciójába. Ilyen esel volt például a szikszói, vagy az crdöbéliyei kisgalé- ria rekonstrukciója, a toka­ji művelődésiyházi kiállító- terem gazdagítása. A nagy sikerű Fiatal művészek Cso­konaiért című rajzkiállítá­sunk ‘anyagát vándorkiállítás formájában bemutattuk To­kajban, Hódmezővásárhe­lyen, Budapesten, most Ka­posvár a soros és Csurgó, Csokonai városa lesz a vég­ső stációja ennek az össze­állításnak. Az anyag .ottma­rad. A képtár valóban kilé­peti miskolci székhazából és túl a viejék segítésén kap­csolatot teremtettünk Buda­pest. egyik munkáskerületé­ben, a soroksári Kis-Duna. Galériával, s azzal csereki­állításokat tervezünk. — Jóllehet, a képtárban nincs nyári szünet, az őszi- téli közművelődési évad kez­detén mégis bizonyára szü­leinek új tervek. Mi várha­tó az elkövetkező hónapok­ban? — Októberben a múzeumi hónap során a Magyar Nem­zeti Galéria anyagából ren­dezzük meg a Munkácsy Mi­hály kiállítást, majd a Fia­tal Művészek Stúdiója és a képtár közösen szervezi a M ichelangclo-kiállílást. A nagy reneszánsz mester 500i éves jubileumához kapcsoló­dóan országos pályázat során születtek meg ennek a tár­latnak a darabjai, festmé­nyek, grafikák, szobrok, ér­mek, ,s ennek bemutatására előreláthatólag novemberben| kerül sor, majd az anyagot utaztatni is fogjuk. Decem­ber végén Tóih Sándor szob- , rászművész érmeit mutatjuk be. Terveink között szerepeli a miskolci művészet folya­matos bemutatása, s azt ter­vezzük, hogy a miskolci ál­landó kiállításunk az év nyolc hónapjában legyen nyílva a közönség elölt, a fennmaradó négy hónap alatt pedig változó kiállításokat kínálunk. Két sorozatot ter­vezünk: mégpedig tíz tárlat­ban, évente kettőben, Fel­ró Sándor nagy hírű gyűjte­ményét fogjuk korszakonkén- i ti összeállításban, művésze­ti ismeretterjesztő jelleggel, nyomtatott vezetővel bemu­tatni, s ugyancsak liz tárlat - j ban, évente kettőt-kettőt szá­mítva a Magyar Nemzeti Galéria segítségével a XX. századi magyar grafika tör­ténetét ismertetjük meg ha­sonló szerkesztéssel, korsza- ■ konkénti gyűjtésben. Mind­két sorozat évenként két ki­állítási számítva, ötéves, munkál jelent. Ügy érezzük, ezzel igen lényeges művésze­ti ismeretterjesztő, tellát köz­művelődési feladatot is ellá­tunk. Van egy olyan ter­vünk. hogy a Kohász Galéria mintájára a Szentpéleri ka­pui kórházban is létesítünk kisgalériát, ez viszont tech­nikailag bonyolultabb, talán még korai róla beszélni. Ter­mészetesen folytatjuk a ko­rábbi években megkezdett kiállítási anyagkölcsönzése- ket, vidéki tárlatok segítését, anyagok vándoroltatását, a vidéki kiállítóhelyek támoga­tását. 1 — Dr. Végvári Lajos egye­temi tanár, a Képzőművé­szeti Főiskola professzora 'sok irányú munkája közben . igen sol: szállal kötődik Mis- kolchoz. Talán nem túlzás azt mondani, hogy néhány esztendő alatt idegyökerezett a városba. A képiári mun­káján kívül milyen egyéb művészeti-közművelődési ter­vekről adhat számol? — Hogy mennyire Miskolc- hoz kötődtem, egyebek mel­lett az is bizonyítja, amit az előbb mondtam a képtár ter­veiről: öt esztendőre tervezett kiállitássorozatokban gondol­kodom. A városi tanács se­gítségével egy megindítandó miskolci monogra fiasoroza­ton dolgozom, amelyen a miskolci képzőművészeti élet prominens személyiségeit mutatom majd be. Az első kötet várhatóan a jövő év­ben jelenik meg, s ez hnrch Zsigmondió) szól. Folytatom a Nehézipari Műszaki Egye­temen a művészettörténeti előadássorozatomat és a TIT művészettörténeti szabad- egyetemén is folytatom elő­adásaimat. Természetesen van sok egyéb más munkám is a főiskolai tanári és szak- irodalmi kötelezettségeim, el­foglaltságaim mellett, de Miskolc művészeti életének segítését, a káplárban és azon kívül elsődleges és meg­tisztelő megbízatásomnak tartom. Benedek Mikid» viseletéi, életmódját. Kazinczy Lajos honvéd tábornokról és Széphalmon eltűnt emlékiratáról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom