Észak-Magyarország, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-27 / 252. szám
1975. okt. 26., vasárnap » ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 A lejtős portán fehérre meszelt, régi ház. Vastag falak, kicsi ablakok. A íűtetlem tisztaszobában hat csokor virág pompázik. Az egyik virágkosárban 100 szál égővörös szegfű. Egy tálcán sütemény, egy selyempapírban 100 darab félig égett tortagyertya. Az asztalon, a díványon ajándékcsomagok. Lukács Jánosné hernádvé- csei lakos a napokban ünnepelte századik születésnapját. Bori néni a jó meleg konyhában' üldögél. Időnként megsimogatja a mellette doromboló tarka cicát. Keze tétován nyúl az állat felé. Bori néni látása az elmúlt egy-két évben erősen megromlott. Leánya, önzetlen ápolója, a 79 éves özvegy Sándor Mihályné tolmácsolja a kérdéseket is. — Milyen sokan voltak! Igen szépen köszöntöttek — emlékezik a születésnapi ünnepségre. — Itt volt a család, mindenhonnan eljöttek. És az a sok-sok ide. gén ... Bori néni emlékei elhal- ványodtak már. Az öregséggel járó biológiai folyamatok kitörölték emlékezetéből az elmúlt 100 év jelentős eseményeit is. A társadalmi ünnepséggé nőtt születésnap viszont új élményeket adott. Ezek az élmények színesítik — reméljük még sokáig — a 100 éves asszony életéi. — Gyönyörű asszony volt; anyukám — mondja a törékeny kis öregasszonnyá fonnyadt legidősebb Lukács-lány, Mariska néni. — A vonásain most is látni. Hat gyereket, szült, hármat nevelt föl, ma már csak ketten élnek. Nem volt könnyű az élete, a szegénység elől Amerikába menekültek apámmal. Én is ott nevelkedtem 13 éves koromig. Akkor hazajöttünk, anyukám hozott haza bennünket, gyerekeket, apám későbbre tervezte a hazautazást. de nem érkezett meg. Meghalt Amerikában. Anyuka a kisebbeket nevelte:, én meg dolgozni mentem. Nehéz sorom volt, azt hiszem, az övénél is nehezebb. Talán azért is, mert én tanulni akartam, de aratnom kellett. Orvos akartam lenni — mondja a 79 éves parasztasszony. — Mariskám, Mariskám! — sóhajt Bori néni. aki egy-két elkapott szóból valószínű megérti, miről beszél leánya. — Most már jó — mondja aztán. — Most már az — ismétli édesanyját. — Csak az a baj, hbgy megöregedtünk. Ezerkétszáz forint öregségit kapok, meg az uram után is valamit, anyukám is kap 500 forintot a tsz-ben töltött évek után és 500 forint vaksági segélyt is adnak neki. Mindenünk megvan. ariska néni 195Ó-ben, Bori néni 1960-ban lett tsz-tag. Az anya mindössze egy holddal, a leány hat kataszterivel lépett be a közös gazdaságba. Bori néni tehát 85 évesen lett szövetkezeti tag. — Öröm volt nézni, úgy dolgozott akkoriban. Ha könnyű munkát osztottak rá. megsértődött. Hét évvel ezelőtt költözött csak hozzám, addig a maga házában lakott, 93 éves korában gallyat szedett az erdőben, két éve még ott volt vasárnaponként a templomban, el nem mulasztotta volna. Én mindig csodáltam, hogy milyen erős. Két éve öregedett meg ennyire. Mariska néni halkabbra fogja a szót, mintha a mindig szigorú „anyu” haragjától tartana: — Tejeskávé, kakaó, sütemény, kalács, hús — ezek az anyu kedvenc ételei. Itt nem fogyhat ki a sütemény, húsnak is kell lenni. A főzelékről is csak a húst eszi meg. Olyan jóízűen ebédel, hogy nekem is étvágyat csinál. Mindig derék asszony volt, kövér, talán 90 kiló is megvolt. Huncut mosoly: — Aki 100 évet akar élni, az ne egyék krumplit és babot, anyukám ki nem állhatta ezeket... A cica hangosan dorombol, Bori néni is elszundított a meleg kis konyhában. Kerülök, hogy ilyen nyu|l godt, szép öregkora " van az én anyukámnak. Ö már keveset értett meg abból a múltkori ünnepségből, de én alig tudtam visszatartani a köny- nyeimet. Két fiam meghalt, a harmadikat nem tudom visszacsalogatni, messzire ment. én egyedül maradok, ha anyukám itthagy, de tudom. nem hagynak magamra a jó idegenek. Anyu századik születésnapján láttam, hogy milyen jók is az emberek ... Lévai Györgyi AKÁC ISTVÁN: Címerem: Égő lendület Az éjszakában ott trónol kcvclyen adomázgató tegnapi énein. A meddő harsányság ráaggatott: vásárfiát és színes szalagot. Már nem gyűlölöm, inkább megvetem, — az-agy-forraló íázat szeretem! S mert réti egek. hogy ismét rám köszön, a csillagoknak hajtom köszörűm ... BALOGH ATTILA: Becsukja szeméi a tűz, mert a szél ringatja, hogy elaludjon. A lányok is alszanak pedig még nem hoztam nekik rózsát, a csillagok leomlott szögleten virulókat, meg nem loptam tavaszt az isten kertjéből, hogy hajukba ültessem. Árván maradtam magamnak mint a dögkeselyűk. Torzulásig öklözi arcomat a sírás. —-------- 1 ■ - ............................................. A center ierdészeti rakodón Októberben, a hűvösebb napok, s a lagyos éjszakák beköszöntése jelenti az erdészek számára az igazi munkát, a kemény fakitermelési szezont. Ez aztán eltart — az időjárástól függően — április elejéig, közepéig. Ilyenkor kerül sor az úgynevezett l'ülledékeny fafajok kitermelésére és feldolgozására. Ä hegyoldalakon egyre gyakrabban és kitartóbban búgnak a Stihl motorfűrészek, dőlnek a földre a hatalmas szálfák. Megtelnek az erdők közepébe telepített rakodók és a vasutak, közutak mellé épült feladóállomás rönkterei. i Ózd mellett, a centeri rakodón is a napokban kezdődött az igazi „hajrá”: — Már teljes kapacitással dolgozunk — meséli Szász Jenő, megbízott rakodókezelő. — Az elmúlt napokban megkezdték a nagyobb tölgy, bükk és gyertyán termeléseket, s naponta mintegy 60 köbméter faanyag érkezik be hozzánk, ugyanennyit fel is adunk a feldolgozó állomások részére. A Mátravidéki Erdő, és Fafeldolgozó Gazdaság ózdi erdészetének centeri MÁV- vakodóján egyébként az országban fellelhető legmodernebb eszközökkel dolgoznak. Az erdőkben kitermelt faanyagot úgynevezett hosszúszálfás módszerrel, LKT-vonszológéppel juttatják ki a vágásterületről, s szállítják a rakodóra. Ez azt jelenti, hogy a hagyományos módszerrel szemben az erdőben csak a vékony gallyakat vágják le a törzsről. A darabolás és a megfelelő választék kimérése — hossztolása — a rakodón történik. Itt pedig ügyes gépek máglyákba, vagy egyenesen a MÁV által biztosított vagonokba rakják a faanyagot. — A rakodón két erdésztechnikus dolgozik, akik tulajdonképpen a vágásvezetői munkákat látják el — mondja a rakodókezelő. Mindehhez kél 'villástargonca. egy hasítógép, két ZIL tehergépkocsi. egy FRAK—B—II. típusú rakodógép és egy'Zetor all a rendelkezésünkre. A létszámunk mindössze 20 dolgozó. akik ózdról járnak ki mindennap. Ezekkel a lehetőségekkel teljesítünk gazdasági évenként 'több mint 12 000 köbméteres szállítási tervet, amihez hozzájön kb. 2000 köbméteres mennyiség, amit •segítségképpen a közbirlo- kossági erdőkből feldolgozunk illetve továbbszállítunk. A rakodón egyetlen kőnkre* feldolgozási munka is folyik: a szálfákból ki- hossztolt oaoírfa alaoanva- gott itt kérgezik meg. s ezt zel export kénessé teszik. Ehhez a munkához 5 Egri- tioüsú kérgező gép áll a rendelkezésre, amelyekkel havonta 500 köbméter bükk. gyertyán és cser alapanyagot dolgoznak fel. — Természetesen nem az úgynevezett apró választékok termelése á fő cél — mondja Szász Jenő —. hanem a szerfa kihozatal. Ebbe tartozik a felnémeti fűrészipari, a Szegedre küldött lemezipari rönk. valamint a szénbányászathoz elengedhetetlenül szükséges különböző méretű bányafa mennyiség. Nagy gondol fordítunk a népgazdasági- lag kiemelten kezelt tűzifa- terv leli építésére ís. Éves szinten több mint 5*i0 tonnát szállítunk a TÜZÉP- telepekre. f A centeri rakodó—valószínűleg egyedülállóan a megyében — sohasem küszködik továbbszállítás! gondokkal. A MÁV-val ugyanis kötöttek egy egyezséget, amelv szferint a ’ kiürített vagonokat azonnal megbánják. s rakattan továbbítják. V. I. Házak hűit helyén t Ib'eccoki felhúzott faji II löbLII barakk üdi_ tő látvány a feldúlt tájon. Könnyű neki. nincs mivel összehasonlítani.. Körös-körül, domb, egymás hegyin- hátán. mesterséges, természetesen. gépek púpozták össze a szertelen rakásokat. Az elhányt háztartási1 eszközök regimentjéből kiállítást lehetne rendezni, „a oléhedénygyártás őskorától napjainkig” címmel. Az elkorcsosult mai lábas egyik testes őse valódi lábakon áll. három lábon, mint a suszterszék. s legalább tízliteres űrtartalmával legendás nagycsaládok paprikáskrumplis falánkságára emlékezik. Mintha elfújták volna. Lomha darazsak, bil- lencskocsik dongának mindenfelé. A markológépek szüntelenül merik-kana- lazzák a törmeléket. „Ha meg lehetne csavarni ezeket a téglákat, könny csurogna belőlük”. Megnézem. jól megnézem magamnak a férfit, aki ezt mondja. Nincs rajta sem- * mi rendkívüli. Dózeres. Jókora betontömb akadt útjába, azt szemrevételezi, hogyan kerekedhetne , főbbe. „Nem is olyan biztos, hátha jól érezték itt magukat az emberek”. Fintorog, legyint, válasz nélkül hagv. VisszakaDaszkodik lánctalpasára. Hátrál, aztán nyomás. Alája vágott. A bohémot betonlap nehézkesen megbillent. felemelkedett és a törmelékkupacra hanyatlott. A férfi arcáról elégedettség sugárzik. „Elláttam a baját, én vagyok az erősebb .. Mi mi volt, funkciójában, hogyan kapcsolódott e zsúfolt emberi tenyészet, életéhez, már nem számít, jelentőségét vesztette. Egy betonvályú... Nem. nem beton, keményebb terméskőből faragták. Alján lyuk lehet, különben nem maradna meg benne a növény. Tele habzón virágzó mályvával. A hosszúra sikerült. „vénasszonvok nyara” kedvezett neki, olyan önfeledten virít. mintha tudná: rajta, egyedül rajta pihenhet meg a tekintet ezen a kietlen tájon. Talál gathatom, hogyan rekedt itt. virággal vagy üresen bukkantak rá. s ha üresen, kinek jutott eszébe a kertészkedés? Bár már hetek óta nem esett, a mályva | nem szomjazik. A dózeres: ..Hát mit szól hozzá?” Rángatom a vállam, nem tudom. mi* szóljak hozzá, aztán csak eszembe iut: „Gyakorolják a gondoskodás erényét.” Nevet, és sorolja: „Reggelente annyi itt a macska... Napközben el- búinak. este hazaiárnak. Hát nem furcsa?” Megkérdem: „Az emberek hem járnak ház a?” Csavar a fején. nem. a jóba hamar beleszpkik az ember. ..Életükben nem volt ilyen ió dolguk. Kaptak összkomfortos lakást, meg esv csomó oénzt ezekért, a vackokért”. Igaza van? Téved? Mindegy. Szabad telket lehetne találni másfelé, de a városfejlődés meddig kerülgesse a szinte a belvárosban megfeneklett múltat? Nem. ez nem megy. ín ineovcn felé. Elhúzták a delet. Az épület egyik résziben megtérített asztalok. Üzemi étkezde. Nem messze már magasba szökkent toronyházak sora. Onnanfelől jönnek az emberek Az étkezde vezetőjét kérdem- Mi a mai napra rendelt menü? „Cikket akar írni’” Majd meglátjuk. Lelkesen sorolja: ..Ezek az emberek nehéz fizikai munkát végeznek. a kosztnak tehát bőségesnek. kalóriadúsnak kell lennie. Hát itt az megvan. kérem.” Javasolja, csapjunk fel műkedvelő szociológusnak. * ő majd kérdez nekem egyéb dolgom se lesz., mint a dicsérő jelzők jegyzése. — Ugye. ízlik a főztünk? — csap le egy ötven körüli férfira, mintegy sugallva a megkívánt feleletet. — Sose szerettem a kelkáposztát — hangzik a rideg válasz. A kérdező elvörösödik, nem nehéz kitalálnom gondolatait: „hát ezzel befü- rödtem”. Ám feltalálja magát. — De a fasírt. az ugye nem rossz., és jókora? Ha az erhbert jól hátba vágnák vele. orra esne. — Eltalálta! —- tör ki a nevetés a férfiból, majd megcsendesedve mondja. — Olyan kemény. Emberem türelmét vesztve b’elekasz.ál a levegőbe: — Kát nincs egy jó szava a konyhánkról?! A munkás elkomolyodik. — Már mért ne volna? Jó is. bőséges is. — Leteszi a kanalat, eltűnődve néz a főnökre. — Engedjen azért meg valamit. — Ttessék, csak tessék, mi bírjuk a kritikát. — Hogy igazában milyen a föztjük, azt én nem tudom megmondani. Inkább azokat faggassa, akik válogathatnak, teszem azt. beugranak a városba valamelyik étterembe, vagy legalábbis nem hetenként kóstolhatják az asszoiíy fözt- jét, mint én. Ha itt. nem juthatnék főtt ételhez, száraz koszttal tudnám le az ebédel. Ha ennél sokkal rosszabb volna, akkor is csak dicsérném. Hát nincs igazam, elvtárs? Valami . in i n ősé gell e n őrnek nézhet, engem szemelt ki igazságtevőnek. — Nem nagyon értem magát — veszi el előlem a szót a konyhafőnök. — Mindennap tiszta abrosz még otthon sincs az asztalán. két menü közt válogathat. Libamájpástétomra fáj a foga? — Hangja csupa méltatlankódás. —- Libamájpástétomra?! — A férfi elhúzta a száját. — Már rá se tudok nézni — konzervben... No, de száz szónak is egv a vége — én igen elégedett vagyok a főztjükkel. Lezárta a témát, megragadta a kanalat, folytatta ebédjét. — Nem hagyunk fel a kérdezősködéssel ? — kérdeztem mosolyogva. — Nem. szó sincs róla! — szólt, eréllvel. — Ezek a falusiak, már nem tudom mit gondolnak magukról. Pártiára keltem. — Nekem tetszett, amit mondott — ő valóban hálás a főtt ételért, bármilyen az. — De hát ez nem ..bármilyen”. kérem! — Hangja, bosszúsan csengett. Mindkét menüt végigetette volna velem, de én az első feléig se jutottam, kifogott rajtam Valóban ízletes és bőséges volt. De hát az se biztos, hogv az én ízlésem perdöntő lehet ilyen hevekben. Csak a házak hűlt helvét iöttem megnézni, és tessék, akaratlanul belegsönoen- tem egy rögtönzött „felmérésbe”. Arrafelé vettem utamat, amerre a munkás inent.. Betonoztak ■- volt a szaki, •íz irányító hoev vízrtintes legyen az az a’.ao. és na- gvon-n agvor erős — tlz- “nieletes panelházat kell tartania megannyi ember otthonát \cm OPan ^ nőt* a szivemhez egv tal- oalatnyi földié sem. Nem . sajnálatot örömet éreztem tehát, amikor a bérbaz.-re- úmen* nekilódult, s hogy 'egyen hová tennie a lábát, '’éneke' güldött maga elölt Ezek aztán elvégezték azt. amit a nvomonisár évtizedéi. a szükség törvényei *artősitottak Gulyás Mihály
