Észak-Magyarország, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-17 / 244. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1975, old, T7„ péntek I á:i Jártas beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Kádár János délután Szombathelyen a művelődé­si és sportházb'an nagygyű­lésen találkozott a város és Vas megye üzemeinek, szö­vetkezeteinek, intézményei­nek dolgozóival. A Himnusz elhangzása után Nagy Gábor, a tanár­képző főiskola másodéves hallgatója elszavalta1 Váci Mihály „Miránk hasonlíts, kommunizmus!”, című versé­nek egy részletét. A nagy­gyűlést dr. Gonda György, d Vas megyei Tanács elnöke nyitotta meg. majd Kovács Ahtal, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára mondott beszédet. Ezután Kádár János szólt a nagygyűlés résztvevőihez: — Kedves Elvtársak, ked­ves Elvtársnők, tisztelt nagy­gyűlés! Felemelő és élményekben gazdag kétnapos Vas megyei program befejezéséhez köze­ledve szeretném megköszön­ni a megyei pártbizottságnak a meghívást, s a megye ve­zetőinek, azon üzemek, intéz­mények, dolgozóinak, ahol megfordultunk, Szombathely, a falvak lakosságának a szí­vélyes, baráti fogadtatást, amelyben részesítettek. Engedjék meg, hogy a ma­gam nevében is szívből kö­szörűsem önöket és szemé­lyükben Szombathely, a me­gye munkásságát, szövetke­zeti parasztságát, értelmisé­gét, egész lakosságát. Egyút­tal átadom önöknek — és szeretném kérni, hogy to­vábbítsák a megye dolgo­zóinak, lakosainak — a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt, Központi Bizottságának for­ró üdvözletét és legjobb kí­vánságait — kezdte beszédét Kádár János. Ezt követően meleg sza­vakkal szólt a megye lakos­ságával való személyes ta­lálkozóin szerzett mély be­nyomásairól, hangoztatva meggyőződését, hogy a bará­ti, szívélyes találkozókon a párt politikája, a szocialista építés iránti bizalom fejező­dött ki. Részletesen beszélt Vas megye fejlődéséről és mél­tatta az elért eredményeket. Hivatkozott az ipar, a me­zőgazdaság fejlesztésében el­ért sikerekre, amelyek ered­ményeképpen a párt politi­kájának megfelelően számot­tevően javultak a megye la­kosságának életkörülményei. Önmagáért beszélő fény, hogy a megyében megvaló­sult a teljes foglalkoztatott­ság, s az utóbbi tíz évben 66 ezren költöztek új lakásba. Rámutatott, hogy olyan ered­ményeket, amilyeneket Vas megyében is felmutatnak, csak az egész társadalom együttes erőfeszítésével, alko­tó együttműködésével lehet elérni. Benyomásait yabban összegezte, hogy Vas megyé­ben jól halad a szocialista építés. Kifejezte a Központi Bizottság elismerését azért az odaadó munkáért, amelyet a megye kommunistái, pár- tonkívüli dolgozói végeznek. Hangsúlyozta: tisztelet a munkásosztálynak, a paraszt­ságnak, az értelmiségnek, a dolgozó népnek, amely a szo­cializmusba vetett hitével, értelmével, szívével, szorgal­mával az eredményeket ' lét­rehozta. További sok sikert kívánt, majd rátért az álta­lános belpolitikai kérdések­re. A Magyar Népköztársaság j helyzete szilárd, a magyar nép következetesen halad a fejlett szocialista társadalom építésének útján — mondot­ta, majd részletesen szólt az eredményekről, a feladatok­ról, s a munka hazai és nemzetközi feltételeiről. Em­lékeztetett rá, hogy a párt XI. kongresszusa, a felszabadu­lás 30. évfordulója, az or­szággyűlési választás jó al­kalom volt a végzett munka eredményeinek, tapasztala­tainak összegezésére, a to­vábbi feladatok kijelölésére. Nagy hangsúllyal, szólt ar­ról, hogy a párt a legutóbbi 15—20 év tapasztalatai alap­ján folytatja meghirdetett és alkalmazott fő politikai irányvonalát: a munkás-pa­raszt szövetség erősítését, a legszélesebb nemzeti összefo­gást, a kommunisták és a pártpnkívüliek, a különböző világnézetű emberek, hívők és nem hívők, a szocializmus minden hívének összefogását elősegítő eddigi szövetségi politikáját. Szólt arról, hogy mostani legfontosabb feladatunk a IV. ötéves terv sikeres befe­jezése, hogy ezzel jól meg­alapozzuk az 1970. január 1-én induló V. ötéves ter­vet. Hangsúlyozta, hogy biz­tosított további szolid, de megalapozott fejlődésünk minden feltétele, s jó mun­kával túljutunk a mostani — elsősorban a kedvezőtlen külső körülmények okozta — átmeneti nehézségeken. Tá­maszkodhatunk saját erőink­re és a szocialista országok­kal, elsősorban a Szovjet- , unióval való együttműkö­désben rejlő nagy erőre. Sokoldalúan elemezte hazai munkánk nemzetközi feltéte­leit, szólt a szocializmus, a haladás, a béke erőinek nö­vekedéséről. A Magyar Nép- köztársaság külpolitikájával foglalkozva kiemelte, hogy hazafias, ugyanakkor inter­nacionalista és békét építő külpolitikánk eredményes. Ennek alapján ítélik meg a Magyar Népköztársaságot nemzetközi téren is. Hazán­kat a Szovjetunió, a Varsói Szerződés többi országai, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagállamai, a szocialista világrendszer or­szágai szilárd és fejlődő szo­cialista ' országként tartják számon. De tekintélyünk van a harmadik világban és a kapitalista országokban is, mert következetesen képvi­seljük a békés egymás mel­lett élés politikáját. A továbbiakban hangsú­lyozta, hogy folytatjuk a XI. kongresszuson megjelölt, né­pünk érdekeit szolgáló in­ternacionalista külpolitikán­kat. Tovább erősítjük szö­vetségünket a Szovjetunióval, a többi testvéri szocialista országgal, kötelezettségeit tel­jesítő tagjai vagyunk és ma­radunk a Varsói Szerződés­nek, amelyre mindaddig szükség van, míg agresszív katonai szövetségek fenyege­tik a béke fenntartását és biztosítását. Tevékenyen részt veszünk a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsában. Kifejtette a párt és a kor­mány állásfoglalását a kül­politika egyéb, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. Majd hangsú­lyozta : következetesen részt veszünk a haladásért folyta­tott világméretű küzdelem­ben, a békés egymás mellett élés politikájának megvaló­sításában. Nagy tetszéssel fogadott beszédét azzal fejezte be Kádár János, hogy a párt előretekint, elveiben megin­gathatatlan, szocialista cél­jaiból semmit sem enged, ter­vei reálisak, továbbra is ösz- szeforrottan dolgozik a tö­megekkel, s ha mindenki a maga helyén elvégzi a fel­adatát, előbbre jutunk, elér­jük céljainkat. A Központi Bizottság számít az ország, Vas megye kommunistáira, dolgozóira. Dr. Gonda György zár­szava után a nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. A Központi Bizottság első titkára este visszautazott a fővárosba. Hazaérkezett az MSZMP II Csütörtökön hazaérkezett Rómából a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának küldöttsége, amely az Olasz Szocialista Párt vezetőségének meghí­vására Gyenes Andrásnak, az MSZMP Központi Bizott­sága titkárának vezetésével október 13—16. között tar­tózkodott Olaszországban. A küldöttség tagjai voltak: Nagy József, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a Baranya megyei Párt­bizottság első titkára, Veró/c Rómából kiildittséfe Istvánná,az MSZMP kül­ügyi osztályának munkatár­sa. A küldöttség megbeszélést folytatott Francesco de Mar­tinóval, az Olasz Szocialista Párt főtitkárával és az OSZP több más vezetőjével a nemzetközi helyzet és a két párt kapcsolatainak idő­szerű kérdéseiről. A megbe­szélések őszinte, szívélyes légkörben zajlottak le. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren -dr. Bcrecz Já­nos, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője fogadta. Spanyol emigránsok üldözése Franciaországban A napokban három fegy­veres bandita hatolt be egy párizsi lakásba, ahol spanyol emigránsok tartózkodtak. A fegyveresek átkutatták a" la­kást, az ott-tartózkodók tói elvették személyi okmányai­kat és jegyzeteiket, majd azt követelték tőlük, hogy adják át nekik a Franco-ellenes baszk szervezet (ETA) Pá­rizsban élő tagjainak névso­rát és címjegyzékét. Két nappal később a Rue- do Iberico nevű spanyol emigráns kiadóhivatal szer­kesztőségében bomba rob­bant. Spanyolországban be­tiltott könyvek és cikkek ki­adásával foglalkozik. A rob­banás jelentős anyagi káro­kat okozott. Augusztus végén francoista rohamosztagosok jelentek meg Franci aországnak Spa­nyolországgal határos terüle­tén, s azzal kezdték tevé­kenységüket, hogy megfélem­lítették a helyi lakosokat. Azt mondták nekik, jó lesz, ha elkerülik azokat a helye­ket, ahol spanyol politikai emigránsok tartózkodnak, mert „a golyók nem válogat­nak”. Ezek a csoportok több ízben megtámadták a Fran­co-ellenes mozgalom aktivis­táit, több bombát robban­tottak különböző kiadóhiva­talokban és könyvesboltok­ban. Most ezek a fasiszta hu­ligánok eljutottak Párizsig. Annyira elszemtelenedtek, hogy a fővárosban tüntetést rendezlek a Franco-rendszer mellett. A rendőrség csak üggyel-bajjal tudta megmen­teni őket a felháborodott pá­rizsiak haragjától. A szovjet hírügynökség tu­dósítója végezetül leszögezd: a francoisták elszemtelene- dése ismételten a spanyolor­szági rezsim fasiszta lénye­gét bizonyítja, amely zsoldo­sokat küld más országokba a politikai ellenzékkel való leszámolás végett. Elfogató parancsot adtak ki a spanyol hatóságok Jósé Ignacio Dominguez Martin- Sanchez repülő százados ellen, aki a hét elején Párizsban egy sajtóértekezleten beje­lentette, hogy „demokratikus katonai szövetség” néven szervezet alakult a spanyol fegyveres erőkön belül, s tag­jai a demokratikus szabad­ságjogok helyreállításáért, a politikai foglyok szabadon bocsátásáért, demokratikus választások megtartásáért, gazdasági és társadalmi refor­mokért küzdenek. Csehszlovák nag a SI-n Az őszi BNV iránt igen nagy az (érdeklődés. Már a nyitás napján, szerda délután több mint 34 000-en, csütör­tökön is több tízezren keres­ték fel a fogyasztási cikkek seregszemléjét. Csütörtökön tartották meg Csehszlovákia nemzeti nap­ját. Sok ezer érdeklődő nézte meg a kiállító kilenc cseh­szlovák külkereskedelmi vál­lalat textil- és bőripari új­donságait, a modern háztar­tási eszközöket, kerámia- és üveg dísztárgyakat, valamint a szabad területen felvonul­tatott népszerű Skoda sze­mélygépkocsik, mopedek és motorkerékpárok széles vá­lasztékát. n Kőért a piálata Igor Gavrisz A „művészeknek sok si­kert, magunknak pedig sok szép élményt kívánok.” — Ezzel a mondattal fejezte be virágot átadó köszöntőjét Zavodnyik Júlia, a szerencsi Bocskai Gimnázium KISZ- titkára, szerdán délután az intézmény aulájában rende­zett koncerten. — Az új évadban, az első hangversenyen szokás is, hogy a művészeket köszönt­sük, de mi ezt nemcsak szo­kásból tettük. Nagyon sze­reljük ezt a zenekart, mert már sokszor hallottuk, és tényleg azt kívánjuk, hogy az új évadban nagyon sok sikerük legyen. Magunknak pedig ’azért kívánunk szép élményeket, mert nem lé­nyegtelen, hogy nekünk hogy tetszik, hiszen nekünk ját­szanak ...” Immár harmadik éve ren­dez — évenként négy alka­lommal — ifjúsági bérleti koncerteket Szerencsen, a Bocskai Gimnáziumban az Országos Filharmónia. Az idei évadnyitó zenekari hang­verseny október 15-én volt. A Miskolci Szimfonikus Ze­nekart Jancsovics Antal ve­zényelte, közreműködött Igor Gavrisz, szovjet gordonka- művész. ­Igor Gavrisz, a fiatal uk­rán származású gordonka- művész, a Moszkvai Konzer­vatórium tanára. 1968-ban Budapesten Casals-díjat ka­pott. Most vendégszerepei másodszor hazánkban, és Szerencsen kívül Budapesten lép fel a Zeneakadémián, ma este a Miskolci Szimfo­nikusok kíséretével. Ott is Sosztakovics: Gordonkaver­- Szerencsen senyét játssza. A négytételes műből hármat adott elő Sze­rencsen, virtuóz techniká­val, a szellem mély rétegei­ből táplálkozó belső átélés­sel. Élmény volt, nemcsak a diákoknak, hanem az őt kísérő zenészeknek is. A karmester első szava, szinte még az utolsó akkordba csengve: Bravó! Egy gordon­kás pedig a zenekarból így jellemezte: félelmetes! Kár, hogy csak erre a rövid két koncertre látogatott hozzánk. Őszintén szólva, kicsit fél­tem ettől a „vidéki” koncert­től. De nem „hakni”, még csak nem is főpróba jellege volt, hanem egy igazán jó hangverseny. Jancsovics An­tal kedves, okos szavai a ze­néről, a felhangzó művekről az ismeretterjesztésnek ezen a „talajon” a legtermőképe- sebb módszere, aztán a tel­jes „erőbedobás”, ahogyan a műveket zenekar és vezető­je megszólaltatta, könnyű­szerrel győztek meg arról, hogy a helyszín nem meg­határozó. A szív, a tudás, s az akat mindenhol megér­leli a gyümölcsöt. A zenekar Brahms: Variációk egy Haydn-témára című művét játszotta, ugyanazt, amit a miskolci első bérleti hang­versenyen, és Szerencsen ez sokkal érettebben, felszaba­dultabban szólt. (Varsányi Zsázsa) CMa este 19.33-kor a rádió S. műsorában: Kapcsoljuk a Zene- akadémia nagytermét. A Miskol­ci Szimfonikus Zenekar hang­versenye a budapesti zenei he­teken. Vezényel Jancsovics An­tal, közreműködik Igor Gavrisz — gordonka.) Vasas emlékek közt a Hámorban Annak idején, 1920-ban... Mintha történelemkönyv­ben lapoznánk, úgy kelnek életre az emlékek. Akik be­szélnek — régi idők tanúság­tevői. Öszesen 121-en van­nak még, volt kohászati dol­gozók, akik a felszabadulás előttről tagjai a Vas- és Fémmunkások Szakszerveze­tének. Közülük négyen vol­tak ott, a Hámor étterem­ben a napokban megrende­zett találkozón, olyanok, akik 1920 előtt léptek a szervezett munkások soraiba. — Amikor 1913-ban be­vittek a hajdanvolt Magyar Királyi Vas. és Acélgyárba, alig voltam még 19 éves — emlékezik Tokár Viktor bá­csi. A martinba kerültem, öntődarura. Emlékszem, ak­koriban összesen volt négy darab tízlonnás és három da­rab huszonöt tonnás kemen­ce. Az acélt a szükséges hő­fokra széngáz segítségével hevítették, és kézi erővel húzkodták még az ajtókat is. Havonta 360 órát kéllett dol­goznunk, nyújtott műszak­ban, vasárnap, ünnepnap is. 1917. május 26-án léptem be a szakszervezetbe. Akkor, még kint a gyárban nem volt semmi, a városba, a T.'a- talin utcába mentem aláírni a nyilatkozatot. A gyűlésein­ket a volt Vutkovác-féle fa­telepen tartottuk, rendőri „segédlet” mellett... Nagyon sokszor volt úgy, hogy a szónokba fojtották a szót. Ahogy járunk asztaltól asz­talig, újabb és újabb, de' mégis hasonló sorsokkal is­merkedünk meg. Sok dolog már csak alig rémlik, de van olyan is, ami még most, évtizedek múltán is eleven seb. Csernok József, baran­golásairól mesélt, arról, hogy volt ő Ferenc József, de Ká­rolyi és Kun Béla katonája is. — 1919-ben, januárban léptem be a szervezetbe — mondja. — Akkor jöttem meg a fogságból, Temesvá­ron, Aradon keresztül. Az­tán itt, Miskolcon újra be­álltam katonának. Itt men­tünk át az Avason, Ernőd­nek tartottunk. Onnan Csízen keresztül a cseh frontra. Aztán innen is a visszavo­nulás, egészen Kenderesig. Amikor megtudtam, hogy végleg elvesztettük a köztár­saságot, megintcsak itt kö­töttem ki a vasgyárban. Há­rom hónapig állandóan je­lentkeznem kellett a rend­őrségen, gyanús elemnek szá­mítottam ... A gyárban min­denütt kevesebbet kaptam tizenöt-húsz fillérrel a szo­kásosnál. Wrobata Antalnak ugyan­ilyen tapasztalatai voltak. — Sehol nem hagylak megnyugodni a szakszerveze­ti tagságom miatt — emlé­kezik. — Mindenfelé lökdös- tek, voltam lakatos szakmám létére betanított köszörűs, segédmunkás, de még udvar­seprő is. Csonkították állan­dóan a fizetésemet is. A megoldás egyszerű lett; vol­na: kilépni. De hát már ak­kor csak azért is maradtam, tudtam, hogy az igazi mun­kásoknak a szervezetben van a helye. Egyébként én / is 1919-ben léptem be, ponto­san január elsején. Csa- csovszki József volt az első titkárunk. A vágóműhelyben dolgozott, onnan szervezte nagyon hosszú ideig a moz­galmat. Ma már nem él. I Mráz Ferenc, az SZMT el­nöke is a diósgyőri vasasok között kezdett el dolgozni. (Ezen az estén, itt a Hámor­ban régi barátai, elvtársai között — amint mondotta — nagyon jól érezte magát. — 1926-ban lettem a Szé­kely-féle tanműhely oktató­ja. Előzőleg a miskolci ko­csigyárban dolgoztam, majd onnan kerültem 1923-ban a vasgyárba. Részt vettem ter­mészetesen kezdettől fogva a mozgalmi munkában is. — A felszabadulás útón­ról? Amire talán a legszíve­sebben emlékszem, az az 1VETH __ Az iparitanuló-vá­r osban huszonöt éve 150 óra­adó tanárral együtt 3600 gyermeket tanítottunk a szakmára, a becsületre. Sok közülük azóta már me­gyei szintű vezető. De in­kább arról beszélnék, hogy így, hetvenöt évesen is min­dig nagyon szívesen végzem a mozgalmi munkát. Sok mindent adtam érte, és sok mindent is, kaptam tőle. Nem akarok nagy szavakat hasz­nálni, de szinte betölti az életemet. Bende József, az orosz te­let is megjárt öreg lakatos azokról beszél, akik már nem lehetnek itt. — Ahogy múlnak az évek, egyre kevesebben leszünk mi is. 1920-ban, amikor be­léptem a szakszervezetbe, még fiatal volt a legfőbb szervező, Csacsovszki József is... Aztán ott volt az öreg pénztáros, Juhász Pista bá­csi. Fauszt Péter azért nem jöhetett el, mert beteg. De remélem, jövőre biztos fogunk még találkozni... <u>

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom