Észak-Magyarország, 1975. szeptember (31. évfolyam, 206-229. szám)
1975-09-30 / 229. szám
1975. szcpt. 30., kedd ESZAK-MAGYAFORSZÁG 3 EEgyedü! a hazai ércbányászatban A TEK ril ELEKEN YSÉG növelése, a minőség javítása, a gazdaságosság fokozása érdekében egy esztendővel ezelőtt, a múlt cv szeptemberében ú.j technológiát vezettek be az Országos Érces Ásványbányák Rudabá- nvai Vasé re mű vében a rézérc lejtésénél. Az addig kamra-pillér fejtési bányaművelést úgynevezett frontfejtéssel váltották fel. Legjobb tudomásunk szerint a hazai ércbányászatban egyedül Rudabánván folyik ilyen bányaművelés, alkalmaznak ilyen technológiát. Az egy- észtendős tapasztalatokról Trimmel István főmérnök a következőket mondotta: — Ebben a bányamezőben, egyedüli föld alatti munkahelyünkön, a rézérc- lömzsök tiz-húsz méter vastagok. Elképzeléseinknek megfelelően ezeket a töm- zsökel 2.5 méteres szeletekben kívánjuk felülről lefelé kifejteni. Az elmúlt egy éviién a legfelső szeletet fronttechnológiával már kiműveltük. Ebben a szeletben a front homloka általában a lömzsöktől függően 15—30 méter között változott. Annak idején nagy gondot fordítottunk az előkészületekre. Bányászaink tanulmányoz!ák a frontfejtést az ormosi szénbányában, sőt a biztosító szerkezetek, az acél-tárnok, illetve süvegek egy részét. is onnan .kaptuk. A J ron l fej i és megi ndí lása-kor az ormosi szénbányászok ógy is segítségünkre voltak, hogy hosszabb ideig minden műszak ban. .egy-egy robban7 tómesier irányította nálunk a munkát. Mint mondottam, a biztosítást acélfó- mokkal, illetve a süvegekkel oldjuk meg, a rézérc jö- veszfését fúrással, robbantással, míg rakodását, szállítását speciális rakodógépekkel és szállítóberendezésekkel végezzük. így bányászaink megszabadultak a nehéz fizikai munka egy részétől, kivéve a súlyos a cél biztosító szerkezetek álállítását. A vudabányai vasércmű az idén .a terv szerint 40 000 Ionná rézércet küld a felszínre. . melyből 10 ezer Ionnál Reesken. 30 ezer tonnát pedig helyben dolgoznak fel. Ez utóbbiból 00 tonna réz- s/ínport nyernek. Varya Károly. a föld alatti bányaüzem vezetője elmondotta, hogy a már leművelt felső szeletből Ki ezer tonna rézércét fejtettek ki, s ezenkívül még nagyobb mennyiségi i pát vasércet is. A következő. második szelet —, amelyben jelenleg dolgozna — még több rézérc kitermeléséi teszi lehetővé, hiszen itt a fronthomlok szélessége még nagyobb lesz, mint az első szintben volt. — \7j ELMÚLT ÉV, — mondotta a föld alatti bá- myaüzem vezetője — mindenképpen sikeresnek mondható. Hiszen bányászaink elsajátították és ma már jól alkalmazzák ezt a számukra lij technológiát. Annyira jól. hogy a felső szelet leművelése közben, tehát egy esztendő alatt, egyetlen biz- iosíló szerkezetet nem vesztetnünk és balesetünk sem volt. Nagymértékben nőtt a munka termelékenysége. Míg a kamra-oillér művelési módnál műszakonként egy- cay csapat hat-hét tonna, rézércet jövesztelt, addig most a frontieitéses eljárással már nyolc tonna rézércet küldenek műszakonként a felszínre. A frontfejtésnek azonban más előnyei is vannak. Ilyen .például, hogy sokkal tisztábban termelünk. \ . ' is sokkal kevesebb mél- lékközel szennyezi a rézércet. miycl a szelektálás már tulajdonképpen a bányában lezajlik. Így nagymértékben Varga András csapatvezető vájár, szocialista fronfbrigád- vezető már új. nagy teljesítményű, szovjet gyártmányú fú- rókalapáccsal dolgozik. Veres K. Béla robbantómester és Varga Jenő csillés beállítja az acélbiztositó szerkezetet. javul az általunk termelt rézérc minősége, ez pedig döntően befolyásolja rézszín portermelésünket, lényegében a munka gazdaságosságát. Az új technológia alkalmazása közben sok nehézséget kellett Rudabánván is leküzdeni. De a három szakban dolgozó, összesen Ifi fős, Zalka Máté nevét viselő szocialista brigád ma már ugyanúgy kedveli az annak idején számukra idegen technológiát, mint a korábbit,. Megszokták. — Természetesen meg kellett fizetnünk a tandíjat — mondotta Varga András csapatvezető vájár, szocialista brigádvezető. — Mi foglalkozunk kezdettől a frontfejtéssel. Ott voltunk az ormosi szénbányában tanulmányúton. és ennek a számunkra új technológiának a bevezetését is mi kezdtük meg Rudabánván. Jól emlékezünk még arra. amikor ebben a rendkívül kemény ércben a nagy mennyiségű robbanóanyag az acéibizto- sító szerkezeteket is „támadta'’. Ekkor találtuk ki, hogy erős dróthálóval védjük az acéltámokat. Az Elképzelés bevált és ma már nemcsak • arra jó. amire eredetileg terveztük, hanem általában szolgálja biztonságunkat. Az üzem vezetősége gondosko- | dott arról, hogy munkánk ' könnyebb is legyen. Most * szereztek be olyan nagy teljesítményű, szovjet gyárimé n y ó f ú rók a 1 a pá esők at.' amelyekkel sokkal könnyebb a munkánk, s ugyanakkor felére csökkenthető a fúrólyukak telepítése. Yalamcny- nvien megkedveltük a frontfejtései» bányaművelést, azért is. mert a keresetünk is növekedett. A RUDABÁNYÁN egy éve alkalmazott frontfejtés adja a vállalat teljes réz- érclcrmelésének a 89 százalékát. Az alapos előkészítő munka, a jól összeválogatott j frontbrigád tevékenysége kiváló eredményeket produ- | kait ez idáig is. Oravcc János | n Az év első nyolc hónapjában 570 980 tonnás kiszállítási tervet kellett teljesítenie a Lenin Kohászati Müvei; közlekedési gyáregységének. E feladatnak 100.5 százalékra tetteik eleget, 3173 tonnával teljesítve túl az előzetes terveket. Péter Jánossal, a gyáregység főmérnökével és Kovács Ernő forgalmi osztályvezetővel arról beszélgettünk; milyen körülmények között valósították meg célkitűzésüket. — Szeptember II. dekád- jáig készáru-kiszállítási tervünket maradéktalanul teljesítettük — mondta a főmérnök. — Igaz, a naprakész feladatoknál voltak es vannak időszakos csúszások, amelyek .néhány napos késéssel realizálódhatnak csak. Ezt természetesnek tartják a gyáregységnél, hiszen bármennyire is jó a kapcsolat a MÁV Miskolci Igazgatóságával. előfordul. hogy speciális méretű vasúti kocsira 4—5 napig is várni, kell. — Különösen akkor van ez igv. ha 13—14 méternél hosszabb kocsit kérünk egy- egy termék kiszállítására — folytatta a>z oszt oly vezető. — Ebből az országban keM cgyénk mezőgazdaságának nagyon sok, igen sürgős gazdasági feladatot kell még elvégeznie az év hátralevő részében. Az őszi kampánymunkák mellett azonban egyetlen mezőgazda- sági üzemben sem szabad megfeledkezni az egész éven át. minden évszakban esedékes tennivalókról, így elsősorban a lakosság tejszükségletének biztosításáról. Közismert, hogy a tejtermelésben és -felvásárlásban ebben az évben — az elmúlt évi örvendetes „felfutás” után — országszerte visszaesés mutatkozik. Megyénkben az év első hét hónapjában — 1974 hasonló időszakához viszonyítva — 5,tí százalékkal csökkent a felvásárolt tej mennyisége. Az őszi-téli hónapokban pedig rendszerint amúgy is visszaesés szokott bekövetkezni a tejlernltelés- ben. Mivel a lakosság tej- és tejtermékkel való ellátása fontos politikai kérdés, ezért minden tejtermelést folytató gazdaságnak növelnie kell a termelés színvonalát, a termelt tej mennyiségét. A feladat „hogyanját”, a több tej termeléséhez szükséges tennivalókat, a módszereket, az orvoslásra váró hibákat nagyon jól ismerik minden tejtermeléssel foglalkozó mezőgazdasági üzemben. A tejtermelés növekedésének kérdése már régen „napirenden van”. Alapos vizsgálódások, felmérések alapján minden szinten megvitatták a tennivalókat a tsz-ek vezetőivel, az állattenyésztőkkel, az állatorvosokkal, mindenkivel, aki tehet és akinek tennie is kell a több tejért valamit. A „miértről”, a feladatok fontosságáról, politikai jelentőségéről pedig minden illetékes nagyon jól tudja, hogy a tej és tejtermék ugyanolyan fontos élelmezési cikk, mint a kenyér, vagy a hús, amelyből a növekvő igényeket maximálisan ki kell elégíteni. És tegyük ehhez még hozzá, hogy lakosságunk tejfogyasztása még nagyon is alacsony. A fejenkénti tejfogyasztásban a szocialista Lengyelországhoz viszonyítva például 139. Csehszlovákiához viszonyítva csaknem 89 literrel vagyunk elmaradva. D e nézzük a tejtermelés kérdését a gazdaságosság oldaláról. Minden termelőszövetkezeti vezető saját gazdaságának gyakorlatából tudja, hogy egy tehén évi tartási költsége 13— 15 ezer forint között mozog. Márpedig, ha egy telién évi tejtermelése csak 2000 liter, akkor minden ilyen tehén évi 2—3 -ezer forint ráfizetést jeleni. És megyénk termelőszövetkezeteiben 1974-ben az egy tehénre jutó tejtermelés csak 1987 liter volt. Számszerűen jobb, de az adottságokat, a lehetőségeket tekintve még rosszabb a helyzet a 28 szakosított tehenészeti telepen, ahol az összes tehénlétszám 30 százaléka található. Ezeken a telepeken az egy tehénre jutó tejtermelés 2049 liter volt az elmúlt esztendőben. Pedig ezeken a nagy beruházással, sok-sok milliós állami támogatással létrehozott telepeken kellene a tejtermelés bázisait kialakítani! Az ország szakosított: telepein átlagosan 550 literrel nagyobb az egy tehénre eső tejtermelés! Persze megyénkén belül is óriási a „szóródás”. Az állami gazdaságokban az elmúlt évben 3585 liter volt a 1 ellenenként! tejtermelés. És a Mezönagymihál.vi Állami Gazdaság ma ott tart. hogy több, mint ezres tehénlétszámától az év végére 3800 literes tej- termelési átlagot, vár. A gazdaság Margit-lanyai 500-as tehenészete pedig a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben olyan vállalást tett, hogy elérik a 4000 literes tehenenkénti lejhozamot. Már most szeptember végén biztosak abban, hogy vállalásukat túl is teljesítik. Követendő jó példa tehát akad megjön belül is! De nemcsak az állami gazdaságokban, jó néhány termelőszövetkezeti tehenészeti telepen is példamutatónk az eredmények. 3000 liter felet.-, ti a tejtermelés Mezőkeresztesen, Boldogkőváralján, Her- nádnémetiben, e körül jár Halmajon, Eflelényben és még néhány gazdaságban. Ugyanakkor volt olyan szakosított tehenészeti telep, ahol 1974-ben 1067 liter volt az egy-egy tehén tejtermelése. Szomorú eredmény! És szomorú az is, hogy a 28 szakosított tehenészeti telep 50 százalékában maradt 2000 liter alatt a tehenenkénti évi tejtermelés. T öbb oka is lehet és van ennek a mindenféleképpen káros „ered- méhynek”. Egyesek szeretnék az egészet a megyénkben levő magyartarka-fajta rovására írni, amely szarvasmarha-állományunk 90 százalékát képezi. Bebizonyított tény. hogy ez a fajta genetikailag 3000 —3500 liter tej termelésére képes, ha megfelelően takar- mánvozzák. A legtöbb esetben csak a szomszédos gazdaságba kell elmenni, hogy a gyenge, ráfizetéses tehenészetek gazdái erről meggyőződhessenek. A baj talán ott van, hogy nem is akarnak erről meggyőződni. piert a tejtermelés nem szívügyük. És ahol baj van a szemlélettel, ott rendszerint megállapítható, hogy az alacsony tejtermelés oka a szakszerűtlen — mennyiségileg és minőségileg sem megfelelő — takarmányozás, a rossz felnevelési eredmény, a kedvezőtlen állategészségügyi helyzet, a tenyésztői munka hiánya, a munkafegyelem lazasága és több más körülmény, ami rendszerint összefügg a gondatlan, szakszerűtlen irányítással. (Ide tartoznak azok a 20 ezer forintos, úgynevezett „főkönyvelői tehenek” is.) S ok helyen tehát a hibás szemléletet, a nemtörődömséget, a mulasztásokat kell felszámolni, megszüntetni. Más gazdaságokban pedig ahol már elértek egy bizonyos szintet, ahol már tettek-valamit a tejtermelés növeléséért, a legjobbak példáját kell követni, módszereiket kell megtanulni, átvenni, hogy maradéktalanul teljesítsék ezt a fontos gazdasági és egyben politikai feladatukat is. <n. s.) véss van, nehéz összeszedni és Diósgyőrbe irányítani. Hogy mégsem okoz különösebb gondot az igények pillanatnyi kde! égi tétlensége, azt a MÁV-val történő naponkénti kocsi egyeztet és. a lehetőségekhez való kölcsönös alkalmazkodás magyarázza. Sokkal inkább gondot okoz az okmányhiányos áruk tárolása, amelyek nemegyszer csak többszöri anyagmozgatás után kerülhetnek vasúti kocsikra. Bonyodalmas a beérkező kocsik fogadása, kirakodása is. A gyáregységek kevés rakodó vágánnyal és rak területtel rendelkeznek. ezért a megüresedett vagonok cserélése többletmunkát jelent. Előfordul az is, hogy a rakodás hosszadalmas, túllépik az engedélyezett tartózkodási időt. Mégis. leleményességgel, jó szervezéssel és nem utolsósorban odaadó munkával az engedélyezett kezelési időnormával szemben, szeptember 29 napja alatt 4889 óra megtakarítást éri. el a gyáregység. Eközben égető létszámhiánnyal küszködnek! Csupán példaként: a gyár területén a vasúti kocsik bizi< >n;sc.i ,ui >s jw/ju'K-eato lese no/ gépenként 1 tolatásvezető és 3—4 kocsirendező szükséges. A négy-öt ember helyett manapság egyet-hánnat tudnak kiállítani. — így liát ott próbálnak megoldást találni a vállalat és a gyáregység vezetői, ahol tudnak. A kisgépesítési program eredményeként 3 mechanikus lapátot vásároltak az ömlesztett anyagok kirakodására, s tervek, fejlesztési elképzelések vannak a munkafolyamaitok köny- nyebbé. gyorsabbá tételére is. — Ismerve az őszi szállítási nehézségeket, szükségünk lesz a pontos, gyors munkára — szólt végezetül a hátralevő feladatokról Kovács Ernő. — Havi szinten 5—ti ezer tonnával növekszik a kiszállítandó áruk — elsősorban az exporttermékek — mennyisége, s ezzel fordított arányban megnehezül a MAV-kocsik biztosítása. A dolgozók kellő tájékoztatásával, átcsoportosításával, a kocsik gyors ürítésével, a rendelések időbeni leadásával kívánjuk megoldani a gondokat, teljesíteni kiszállítási feladatúinkat. Szemes I. István Gyöngyös-Visontán. a Tliorez külszíni fejtés területén néhány év alatt több száz hektárnyi meddőhányó keletkezett. A terméketlen területet a Mátraaljai Szénbányák Tliorez bányaüzemének re» kultivációs csoportja a hagyományos 10 cv helyett egy éven belül ismét termőterületté alakította. Kép: Talajtani kísérletek a rekultivációs üzent üvegházában. Felkészülten várják az eszi szállítási csúcsé! az LKM-ben Talajtani terltltli
