Észak-Magyarország, 1975. szeptember (31. évfolyam, 206-229. szám)
1975-09-28 / 228. szám
1975. srept. 28., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZÄG 7 Tíszadorogman... Járj ulk a községet. A tanácselnök, Sánfha Béla, az idegen által éppen csak felmérhető változásokról 'beszél. Most, 1975-ben -Tisza- dorogma —• lakosainak 40— 50 éves» átlagos életkorút tekintve — a megye talán „legöregebb” faluja. A tanács épületétől nem messze áll az öt évvel ezelőtt épült Ikultúrház. A legmodernebb épület a községben. Egymillió kétszázezer forintos beruházás volt. Száz férőhelyes mozi, négyezer kötetes könyvtár, orvosi rendelő és a posta kapott benine helyet. * Ebbén az évben a falu mintegy egymillió forrd, fejlesztési alapot kapott. Ebből a 25 férőhelyes óvodát 50 férőhelyesre bővítették, és a járási székhely támogatásával másfél kilométer utat építenek. Ez utóbbiba a termelőszövetkezet is „besegített” 100 ezer forint társadalmi munkával. Kellett már ez.az út, hiszen a falu úthálózatának több mint háromnegyede földút. — lídhasználják-e a kul- túrházat? — kérdezem a tanácselnöktől.. Sámtha Béla' 'nemmel válaszol. — A moziban hetente tartanak előadást, de alig- alig látogatják. A klubhelyiségeik bon ősszel és télen kézdmu nkaszakkörők, me- zőgzadasági tanácsadásaik, polUúlcai előadásokat tartunk. Ezekre is nagyon kevesen jönnek. Nyáron mefe szinte kong az ürességtől az épület. Fent az emeleten kiállított tablókat nézegetjük. A két pártkongresszus közötti időszak eredményeit, számait rögzítik. Két adatot jegyzek fel: tavaly 110 televíziót és 176 rádióelőfi- aetőt számláltak. Ugyancsak a múlt évben 3152 kötetet kölcsönöztek a könyvtárból. Ez a szám kicsit soknak látszik a falu kilencszázas lélekszámúhoz. Arra a kérdésre, hogy kik olvasnak, később kapom meg a választ a tanítónőtől,.. Akinay Miklósnétól. Férje — aki Tiszabábolnán okítja a felsőtagozatöSükat —, látja el a könyvtárosi feladatokat. Így könnyebb a dolga feleségének, alá a gyerekeket — a faluban levő általános iskola alsó tagozatosait — tudatosan szoktatja rá az olvasás szeretőiére. Bár vannak, akik haza is visznek könyveket, de inkább csak a gyerekeivel lehet a rendszeres olvasók közé számítani. * A tanítói lakás az iskolaépülettel van egybeépítve. Hót éve él itt a tanító házaspár. Ülünk az ízlésesen bebútorozott szobában. A faluról beszél: — Az 1960-as népszámláláskor még 1600-an laktak Tisaadorogmán. Ma — ki- l.encszázan. Az itt működő általános iskolában csak alsó tagozat van. A felsősök Tiszabábolnán folytatják a tanulást.’' Addig, amíg helyben voltak, könnyű volt őket a közösségi munkába" bevonni. Bármilyen ünnepséget rendezünk, az alsósokra lehet számítani, S ahogy elkerülnek innen; a napi kétszeri autóbuszozás, a másik iskola „ráhatása”, valahogy elszakítja a gyerekeket a községtől, és — szerintem — itt kezdődik a baj ... Egyet még érdemes megemlíteni: a Tiszabábol- nára járó felsősöknek több, minit hatvan százalékát teszik ki a Tiszadorogmaiak. Az 1960-as népszámlálási adatok még 1600 lakost említenek. Az eltelt tizenöt év alatt tapasztalt csökkenésnek (amely csaknem annyi, mint a jelenlegi lálekszám). elsősorban az az oka, hogy azok a fiatalok, akik szakmát szereztek vagy továbbtanultak — igyekeznek elmenni a faluból. Érthető, hiszen helyben nincs sok munkalehetőség. Körülbelül egy évvel ezelőtt indult be a Csecsemöruházati Szövetkezet egyik egysége. Lányok, asszonyok járnak ide Ároktőről, Tiszabábolnáról és természetesen a helybeliek is találnak itt elfoglaltságot. A férfiaknak pedig a termelőszövetkezet biztosít munkalehetőséget. Az ilt dolgozó fiatalokat megbecsülik. Meglátszik ez keresetükön. De a fiatalok hogyan becsülik meg a községet, amely egyben lakóhelyük is. Pontosabban; vam-e. valamilyen önmagukkal szemben támasztott követelmény a lakóhely ix'ánt? Akik itt maradtak, tesznek-e valamit önmagukért., egy másért ? Beszélgettem a helyi KISZ-szervezet titkárával, Horváth Júliával. Elmondta, hogy tizenkilencen varijaik a KISZ-ben, ez körülbelül egy harmad a az itt élő fiataloknak. Panaszkodik, hogy nem tudja úgy összetartani a gárdát, ahogy szeretné. Amikor a problémák megoldásáról kérdezem, bírálja a helyi vezetőket is. Nem valószínű, hogy bírálata jogos lenne. Márcsak annyiból sem, hogy semmi konkrét dolgot, nem tud mondani ezzel kapcsolatban. Elgondolkoztató, hogy egy fiatalokból áldó közösség ne bírna annyi igénnyel, amely elegendő lehet annak a közösségnek; önmaguk igényeinek emelésére. Lehet ezen változtatni? Mindenképpen, de Horváth Júlia válasza még eléggé bizonytalan. * Az üres utcák, a kerítések mögött sarkig tárt ajtók szinte kiáltanak az idegenre. Az út, amelyről a tanácselnök beszélt, még ebben az évben elkészül. Talán egy buszmegálló is épül a kultúrházzal szemben. Felvetődik azonban a kérdés: az ewe és a következő évekre fordított be-l ruházások nem kevés forintjai vajon megtérülnek- e? Lesznek-e olyanok, akik élni tudnak a beruházásokkal? Kétségtelen a .községi és a járási szervek segitö- készsége, hiszen a fejlesztés — törvényszerű. S pontosan ezért a fejlődésért kellene többet tenni —cserébe, köszönetként —, azoknak a fiataloknak, akik otthon maradtak, szülőfalujukban — Tiszadorogmán... Pusztafalvi Tivadar Különös rekordok Nagy komédiás,, kaján j rendező az élet. Néha olyan ! helyzetekét teremt, hogy ; dúsan kivirágzik az embe- 1 ri különcség, a korlátoltság. A színpadi szerzők, a humoristák valaha igen sokat szerepeltették a zongorát. A legnagyobb fantáziával se tudták kiötleni azt a szerepel tetést, amit 11! osztrák hegymászó „írt” meg. A hegymászók, miután más értelmes dolog nem jutott eszükbe, több órás megfeszített munkával a zenedobozt [elcipelték a 2900 méter magas Gschöltkopf- esúcsra. A híradásban nem szerepelt, hogy e kitűnő férfiak közül egy is ismerte-e, vagy sem a hangjegyeket. A rekord a .csúcsnak szólt, i a zongora volt a kellék. Könyves Kálmán többszáz évvel ezelőtt arra a következtetésre jutott, hogy boszorkányok pedig nincsenek. Napjainkban az űrhajózás, a holdra szállás, a nagy felfedezések és a nagy emberi tudntváltozúsok korában derült ki, hogy mindez tévedés. Boszorkányok pedig vannak 1 Bogotában háromezer boszorkány részvételével tartották meg a kongresszusi. A boszorkány kongresszus résztvevői — a modern testületekhez híven — szekcióüléseken vitatták meg a tennivalókat. Az ősi recept szerint itt szó esett róla; mikor lesz a világ vége, hogyan lehet jósolni, de tárgyaltak förtelmes korrupciókról, s elítéltek dél-amerikai minisztereket, akiket le lehet kény erezni. A boszorkányok nem seprűnyélen érkeztek és nyargaltak el, hanem modern. autócsodákon, léglökéses repülőgépeken és feltűnő eleganciával öltöztek, viselkedtek. Ügy látszik, hogy az emberi butaság ma is jó tulaj a szélhámosok számára. Kis ország vagyunk, s így mi csak piti szélhámosokkal rendelkezünk. Az ország, világ felfigyelt- rá, hogy Kaposváron egy Pék nevű úriember csodás sokkon esett át. A ‘„gyógyíthatatlan” néma a helyi csapatnak drukkolva felkiáltott: „Tizenegyes”. Szélhámosságának beestek az orvosok. méginkább az újságírók — kivétel a tv — és szenzációként tálalták a csodálatos gyógyulási. Utólag derűit, ki, hogy a Pék nevű úriember nem néma, hanem piti tolvaj, kis szélhámos. A Puerto Rico-i Garcia- Dias nem szélhámosságával, hanem sikeres agglegénységével vívta ki a világ csodálatát. A derék férfiú 115 éves koráig ellenállt minden bajos női idomnak, pillantásnak. Most vesztettlel agglegény! ártatlanságát Megszületett a második világcsúcs; a lány 16 éves így a szerelmesek közötti korkülönbség 99 év. És hogy ebbe szerelem, vagy anyagi számítás játssza a főszerepei, arról a híradások elfelejtenek tájékoztatni. „Agglegénység a hosszú élet titka” — mond hatná az agglegényi csúcs láttán vhlaki Irán volt legidősebb emberének élete erre rácáfol. Alapos, megfontolt volt a szerelemben, a házasságban. Kétszer nősült, egyszer 47, egyszer pedig 106 éves korában. Csalt dédunokáiból 125 van. Az iráni matuzsálem 135 éves korában hunyt el. . Az olvasóban örök kérdésként marad, boldog volt-e. vagy keserű a 135 év, s vajon-nem a harmadik házas- ■ság elől menekült-e át a másvilágra. Soha annyi kutatást nem végeztek, mint korunkban. Olykor, bármilyen komoly is e munka, az emberben derül, nevetést fakaszt. Az egyik nyugati egyetem kutatói arra voltak kiváncsiak, hogyan viselkednek a berúgott disznók. A tapasz, bálát; pontosan úgy, mint az emberek. Az ital, a disznókban is kiváltja az addig nem ismeri jellemvonásokat, szenvedélyeket: a lör- tetést, a vályúnál való elsőbbségi jogot, a korábbi sérelmekért való dühös OOSSZÚl. Egy különbség mégis van. A disznók láthatóan csúnyán szégyellik az esetet és leszűrik á tapasztalától. Egyes emberek nem! I Csorba Barnabás 150 éve fedezték fel az aggteleki cseppköbarlangot AGGTELEK K Ült N VEKÉN az egyik hegyen valamikor egy lovagvár volt, amelyben Tvartko kalandor tanyázott és hasonszőrű bandájával állandóan rettegésben tartotta a vidék békés lakosságát. Egy alkalommal, amikor csapatával átlovagolt a falun, meglátta a falu legszebb leányát. Krisztinát és heves szereké aranyért elárulta, hogy Krisztináék hova menekültek. Hajrá, utánuk! Kriszti náék nemsokára rémülten hallották, hogy rejtekhelyüket felfedezték és a bejáratnál megjelent a vadul szitkozódó rablócsapat. Már meglátták őket és gúnyos nevetéssel rohantak feléjük, amikor éktelen mennydörgésszerű robajjal meg150 éve naponta százak és százak csodálkoznak cl a természet alkotta mesevilág számtalan csadáján Az emléktábla tanúsága szerint Petőfi is megnézte a föld alatti csodavilágot lemre gyulladt iránta. Másnap beküldte egyik emberét a faluba és felhozatta magához a lény anyját. Ráparancsolt, hogy estére kísérje fel leányai a várba, mert különben agyonkinoz- tatja őket és felégeti a falut. Remegve, sírva szaladt vissza falujába a szegény özvegyasszony és hangosan jajveszékelve mondta el lányának a rablóvezér parancsát. A leány anyjával együtt vőlegényéhez futott, aki valahol a falu határában békésen legeltette juhai!. Mivel ellenállásról szó sem lehetett, menekülésre szánták magukat. És legszükségesebb holmijaikat összeszedve alkonyaikor elhagyták a falut. A vőlegény ismert egy kis barlangot. abban húzták meg magukat. Este Tvartko csapata élén a faluban termett és kereste a lányt. Nem találva éktelen haragra lobbant és vallatni kezdte az embereket. Ezek semmiről sem akartak tudni, de a falu boszorkánya egy zacsnyilt Krisztináék előtt a barlang fala és széles föld alatti út tárult eléjük, amelyet a szentjánosbogarak milliárdjai világítottak meg. Futva haladtak előre, kísérve az utánuk igyekvő rablók szitkozódásától. A szentjánosbogarak ugyanis csak nekik világítottak és velük együtt húzódtak előre, úgyhogy mögöttük a föld alatti világ örök sötétsége terjengett. A rablók ész nélkül rohantak utánuk, amíg ráeszméltek, hogy fáklyáik kialvóban vannak. Síelve visszafordultak, de már késő volt. A fáklyák utolsót lobbantak, mielőtt kiértek volna és ők ott rekedtek a barlangban minden világítás nélkül. Ott ousz.tuliák el, Tvartkót átkozva és kétségbesésükben egymást ölve- a barlangban. Krisztináékat a szentjánosbogarak a hegy túlsó oldalán egy kies völgybe vezették ki. ahol letelepedtek és talán még most is élnek, ha meg nem haltak”. így szól az Aggtelek kör- nvéki lakosság apáról fiú''0 szálló legendája a Baradla keletkezéséről. A hatalmas barlangrendszer azonban a valóságban a rablólovagok koránál sokkal régebbi, hiszen már az ősember is ismerte, lakta, főleg a téli időszakban, amikor a hideg zárt helyre kergette. HOGY MEKKORA volt az egykori barlangjárat, ma nem tudhatjuk. Tény azonban, hogy az 1700-as években már kirándulásokat tettek ide eleink, s a helybeli lakosok némi díjért végigvezették őket _z akkor ismert járatokon, ami körülbelül a mai Münnich-átjá- róig terjedt. Eddig is térképezte fel 1794-ben Sarto- ry József mérnök. Később, 1801-ben Gömör megye mérnöke," Raisz Keresztély — aki már bemerészkedett a barlangi patak vizét elnyelő sááos járatba is —, eljutott egészen a Vaskapuig. Öt hivatalában egy igen lelkes; ifjú mérnök, Vass Imre követte, aki a barlang szerelmese lett. Megkísérelte a továbbjutást az addig ismert részeken, s 1825 júniusában továbbjutott az Óriások termén is. Vass, mint a barlangot nagyon szerető ember könyvet is írt róla, s tulajdonképpen ezt az évet tekintjük a Baradla feltárása'évének. A könyv megjelenése igen fellendítette az érdeklődést s az idegenforgalmat. Egyre többen keresték a föld alatti csodavilágot, köztük Petőfi, Kossuth és a múlt század magyar történelmének számos vezéralakja is. A mai, húsz kilométer hosszúságot is meghaladó barlangrendszert 1932-ben dr. Kessler Hubert és műn- katársai fedezték fel. Megtalálták a Baradla és a szlovákiai Domica összefüggését és kimutatták, hogy a kettő egyetlen barlangrendszert képez, s megelőzi a világ legnagyobb csepp- kőbarlangjaként nyilvántartott Postumiai-barlangot. Ezt követően. - de főleg a felszabadulás után — megindult a világhírű, sehol másutt nem látható cseppkőképződményeket bemutató barlang kiépítése, fejlesztése. A húsz kilométeres hosszúság miatt már korán felmerült egy barlangi vasút építésének szükségessége is. így az ötórás gyalogút jóval lerövidülne. Ennek a lehetősége a mai napig is foglalkoztatja a kutató szakembereket. Az aggteleki barlangban ma is folynak kutatások, különböző feltárások. Jelenleg ugyanis csak a főbbjáratot ismerjük. viszont ez egy emeletes barlangrendszer, amelvnek -i föjárat a középső emelete. A felső és alsó szintet csak részben tárták lel. s belőlük igen rövid részek járhatók. A SZÁZÖTVEN ÉVE felfedezett. járhatóvá es a nagyközönség számára is élvezhetővé tett aggteleki zseopbAtiarlane — mev más néven a Baradla — ma idegenforgalmunk, megyénk egyik legnagyobb büszkesége. További feltárására folyamatosan érkeznek expedíciók az egész o.- szagból. de határainkon túlról is. Berendezései. évről évre modernebbek lesz- , nek, egyre több újdonsággal szolgál Államunk rendszeresen Hrnntárit a f*»ile=ztést, a kutatómunkát, tgy újabb föld alatti cseppkő- csodákban gvönvörkö "hetünk egy-egv barlangi túra soré" ásárhelyi)
