Észak-Magyarország, 1975. szeptember (31. évfolyam, 206-229. szám)

1975-09-05 / 208. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1975. szept 5., péntek rm Dobos Lajos albuma Két hónappal ezelőtt szá­moltunk be Dobos Lajos miskolci származású fotó­művész Nagylátószög című kiállításáról, amely az idei ünnepi könyvhéten nyílt meg és két hónapon keresz­tül volt nyitva a József At­tila Klubkönyvtár kiállító- termében. Megemlítettük, hogy a kiállítás valóiéban ízelítő Dobos készülő, azonos — Nagylátószög — című al­bumából, az abba tervezett kének kétharmadát hozta el szülővárosába. Most a Kép­zőművészeti Alap Kiadóvál­lalatának gondozásában meg­jelent az elegáns kivitelű, gazdag tartalmú album, amely nemcsak bővebb kép­anyaggal idézi fel a kiállí­tás emlékét, hanem szöve­ges anyagával újabb mar­káns vonásokkal segít meg­rajzolni a miskolci indítású, ma már országos hírű mű­emléki fotográfust, aki 1— mint mondta a tárlat idején — „amatőrként fényképezte össze a nagyvilágban külön­féle témakörökben ezeket a képeket”. A kötet megérdemli, hogy ismét foglalkozzunk Dobos Lajossal és munkásságával. Dobos Lajosnak hat évvel ezelőtt' már volt egy fotóki­állítása Miskolcon, ahol Ma­gyar műemlékek című gyűj­teményét mutatta be. Innen indult ez a kollekció nagy sikerű útjára, s jutott el a hazai városok után több európai nagyvárosba, végül Firenzébe. Nagy látószög _ cí­mű tárlata is a szülőváros közönsége elé került először, hogy bemutassa a témák térben és időben befogott sokféleségével, érdekes felü­letek, formák, az élet leg­különbözőbb rezdüléseinek megörökítésével, íjnint látta ő a nagyvilágot, s miként szeretné láttatni velünk, itt­honiakkal mindazt, ami a Kaukázustól a Csendes-óce­ánig eléje tárult, s vissza­kanyarodjon az ősi miskolci a vasi temető látványáig, a nagyszülők műhelyéig, ahol már a jövőt hirdetőén emel­kedik a város fölé a tele­vízió antennatornya. A kötet száznegyvennyolc fekete-fehér fotót tartalmaz, a kiállításon már megismert tíz csoportba elosztva. E te­matikai csoportok már cí­mükkel elárulják a művész és kötetszerkesztő mondan­dóját. A formák és felületek megmutatásától, a pillanatok születésén át miaguknak a fotósoknak „leleplezéséig”, lükröztetve a nagyvilágot ezekben a képmozaikokban, a csoportosítással még hatá­rozottabban hangsúlyozva az egyes képek mondandóját, az egymásmellettiséggel pedig bizonyos gondolati folyama­tokat is érzékeltetnek. Sok képen bukkan fel hazai táj, több alkalommal ismerjük fel Miskolcot is. de ott van­nak az Adria szigetei, Ró­ma, Los Angeles, New York, Moszkva. Párizs, Firenze, Marseille, csakúgy, mint Budapest, Cannes, Washing­ton, Barcelona, vagy San Francisco képei. A kiállításon csak a fotós Dobos Lajost ismerhettük meg, a kötetben a jó han­gulatú leírások szerzöjekéni is köszönthetjük. — A fo­tográfusnak nagylátószögben kell szemlélnie a világot, mielőtt még belenézne a ke­resőbe, hogy az élet ezernyi jelensége és eszménye közül választani tudjon egy század, másodpercnyit. A nagylátó­szög torzításait a jól választott nézőpont — az álláspont — kiegyenlítheti, — írja a kö­tet bevezetőjében, majd ugyanott ezt olvashatjuk tőle: — Egy-egy felvétel el­készítése néha másod- sőt századmásodpercek ala.tt tör­ténik. Éz a fotós tiszta mun­kaideje. De amíg eljut az exponálás pillanatáig, addig sok minden történik vele és körülötte. — A továbbiak­ban arról szól, mi indította arra, hogy ne csak fotózza, hanem írja is élményeit. S következnek kitűnő kis fel­jegyzései Firenzéről, Ame­rigo Tot-val ■ való találkozá­sáról, a New Y-ork-i Guggel- heim Múzeumról, a Párizs­ban élő , Almá.ssy Pál fotó­művészről, egy szovjet útról, a barcelonai bikaviadalról, s azzal kapcsolatban „o pilla­nat mesterségéről". Zársza­vában azt írja: — „Mindent fényképezni nem lehet és ta­lán nem is szabad. A min­dent — látni kell." Ebből a mindenből segít valamit meglátni kötete, a Nagylátószög. (bcnedck) Rangos események A kővetkező hetekben, hó­napokban sok kiállítás ismer­teti meg a tárlatlátogatókkal külföldi művészek alkotásait és ugyancsak számos ma­gyar művész mutatja be al­kotásait határainkon túl. Bu­dapesten az Iparművészeti Múzeumban marokkói fali- ,szőnyeg-kiállítást rendeznek, a Szépművészeti Múzeum­ban pedig a Berlini Állami Múzeum vonultatja fel egyip­tomi gyűjteményének legérté­kesebb darabjait. A Nemzeti Galériában Nagy Imre ro­mániai magyar festőművész alkotásaiból nyitnak repre­zentatív bemutatót. Rangos esemény színhelye lesz a Műcsarnok, szeptember 20- án itt nyitják meg a harma­dik nemzetközi kisplasztikái biennálét. Az idén is színes, változa­tos kiállítási program kö­szönti a szovjet kultúra nap­jait. Ebből az alkalomból november 3. és 13. között a fővárosban és vidéken is szá­mos művészeti, dokumenta­tív kiállítás ad ízelítőt a Szovjetunió népeinek kultú­rájából. A Kulturális Kapcsolatok Intézetének szervezésében határainkon túl több tucat kiállítás ismerteti meg a kö­zönséggel a magyar művé­szek munkáit. Ott lesznek művészeink azon a nemzet­közi képzőművészeti kiállítá­son, amely október végén Lódzban nyílik. November­ben Delhiben egy nagysza­bású reprezentatív képzőmű­vészeti kiállításon mutatkoz­nak be művészeink. Reggel a Tiszáin Hajnalban, :. 1 Törődött arcán még ott van a hajnali felkelés, vona­tozás, buszozás minden nyo­ma. Hatalmas ásítás kö­zepette váltja fel tízesét, aztán beáll a sorba az automata elé. Sietve, kap­kodva issza meg reggeli kakaóját és elviharzik a vil­lamosmegálló felé. Kint dol­gozik a gyárban, még van háromnegyed órája, hogy ki­érjen, átöltözzön, és az ab- léztól átvegye a munkát. Az aluljáróból micjsap- kás, strapára vett ruhába öl­tözött emberek özönlenek. Az autóbusz- és villamosmegál­lóban reménytelenül sokan várakoznak. Reggel van a Tiszáin, a sátoraljaújhelyi vonat már elment, Forró-Encsről pedig most érkezett l)ö«lötl automaták Egy órát töltöttem reggel 5-től 6-ig a Tiszáin, kutat­tam, hogy a bejárók, akik korántsem romantikus gon­dolatokkal viseltetnek az uta­zás iránt, milyennek látják az állomást, milyen a hangu­lat a reggeli megérkezéskor? Túlságosan sokat persze nem tudhattam meg. Itt ilyenkor reggel, mindenki siet, s ha szóba is áll az Idegennel — két percnél többet semmiképpen sem áldozhat, rá. Kiss Ilona, született hal- maji leány, a már említett automaták előtt: — Én már észre sem ve­szem az állomást. Több éve vagyok bejáró, megszokhat­tam eléggé. Legfeljebb bosz- szankodni szoktam rajta. Nézzen végig ezeken az auto­matákon. Most Is négyre ki van téve a tábla: „Nem mű­ködik”. S a többi meg... Szárazak a szendvicsek, öre­gek a sütemények. Még sze­rencse, hogy ez a kakaós működik. Legutóbb például három kétforintosomat ette meg anélkül, hogy egy korty italt is adott volna. — Munkahelyem? A Lenin Kohászati Művekben dolgo­zom. Kézbesítő vagyok, sza­bad kijárásom van a gyár­ból. Ha valami apróságra volna szükségem, azt inkább akkor veszem meg, mert itt a Tiszáin ilyenkor reggel semmit sem lehet kapni. Valóban. Negyed hat és alig-alig látni nyitva tartó árusítót, nincs meleg szend­vics, nincs üdítő. Vehetek Preludium márkájú szájhar­monikát 46 forintért és nip­pet- 78-ért. Szalaszendi óhajok Odakint,, az Utasellátó pa­vilonsora előtti téren egyre nó a forgalom. Apró körök, társaságok alakulnak, s kéz­ről kézre jár a kétdeeis reg­geli „ébresztő”. Olyan ez itt, mint a hivatalban a kávé. Molnár József Szalaszend levegőjét hozta magával.. Már egy életet eltöltött a vonatokon. Huszonhárom éve bejáró. — Én kérem csak azt lá­tom, hogy az utóbbi hóna­pokban megromlott a közle­kedés. No nem a vonat, mert Szalaszendnek nincs saját állomása, hanem a busz, amivel eljutunk odáig. Ha nem akarunk haszontalan órákat tölteni az állomáson, gyalog kell mennünk több mint tíz kilométert. Ez meg éppen nem a legkellemesebb. És másnap elölről kezdeni... Talán a Volán tudna segí­teni. Hiába szüntették meg a féldecis pálinka ” árusítását. Hárman-négyen összedobják a rá való pénzt, s szájról- szájra jár a kétdeeis üveg. A legidősebbik Molnár, mert hárman vannak testvé­rek, elmondja, hogy mosta­nában a nyári ételeket rak­ja az asszony a táskába. Ez annyit tesz, hogy a szalon­na és kenyér mellé paradi­csom, paprika is kerül. — Vennék én itt akár még főtt kolbászt is, megengedné a zsebem, de nincsen. Reg­gel van, s talán álmosak még az eladók... Az emberfolyam nem rit­kul. Szuszogva, döccennek be az autóbuszok, de már in­dulnak is a következő for­dulóba. Az ajtók nehezen záródnak, belül ember ember hátán. — így van ez mindennap — mondja Bakta János Me- zönyárádról. — Megszokni nem lehet. A Tiszai? Az egy épület, amelyet mindennap kétszer látunk. Annyira is­merem már a járást, hogy akár behunyt szemmel is odatalálnék a vonatomhoz. Persze azért a reggeleknek különös hangulatuk van. Az ember ha álmos is, de tiszta a feje, s én is ilyenkor szok­tam eldönteni, hogyan, mit fogok aznap csinálni. De megbocsásson, sietek, nem akarok elkésni a műszakból. Csend csak öt percig Maradtam még, megnézni a teret, milyen hat órakor, amikor odabent megindulnak a gyárak. Kiürült. Furcsa is volt a csend — de csak öt percig tartott az egész. Meg­érkezett a következő hullám, s jöttek autóbuszokon, taxi­val, nagy bőrönddel azok Is, akik éppen nyaralni indul­tak. — Budapestre gyorsvonat indul a VII. vágányról . — hallatszott a bemondó hang­ja. (udvardy) konferencia A miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetem Központi Könyvtárában tegnap, szep­tember 4-én együttes üléssel» fejeződött be az egyetemi és főiskolai könyvtárak 11. or­szágos konferenciája. Ezt megelőzően négy szekcióban vitatták meg a résztvevők a felsőoktatási intézmények­ben folyó könyvtári 1 munka szakterületeinek időszerű kérdéseit. Az „A” szekció dr. Gyen­ge Erzsébetnek, a Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyetem Központi Könyvtá­ra igazgatójának elnökleté­vel az oktatás, kutatás szak- irodalmi információellátásá­nak feladataival foglalkozott. A „B” szekció a könyvtá­rak egyetemen kívüli kap­csolatairól tanácskozott. En­nek a szekciónak az elnöke, dr. Zsidai József, a miskolci Nehézipari Műszaki Egye­tem Központi Könyvtárának igazgatója volt, aki referá­tumot is tartott Az egyete­mi könyvtárak regionális együttműködése az iparvál­lalatokkal címmel. A „C” szekció dr. Csüry Istvánnak, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Központi Könyvtára igazgatójának el­nökletével a korszerű könyv­tári munkaszervezés téma­körével foglalkozott. A ,.B” szekció pedig dr. Takács Jó­zsef, a Pécsi Tanárképző Fő­iskola könyvtárigazgatója el­nökletével a főiskolai könyv­tárak funkcióit és fejleszté­sük feladatait vitatta meg. A tegnapi záróülésen a szekciók elnökei számoltak be a részterületek szakmai tanácskozásairól, majd az el­nöklő dr. Csüry István is­mertette a háromnapos or­szágos konferencia ajánlása­it. Záróbeszédében méltatta a mostani konferencia köz­érdekű munkáját, hangsú­lyozta, hogy az egyetemi és főiskolai könyvtárak a fel­sőoktatásban való elsődleges szerepük hatékony betölté­sén túl mindinkább intéz­ményeik falain kívül is hoz- zájárulnak, sajátos könyvtá­ri szolgáltatásaikkal, az or­szágos érdekű tudományos és gyakorlati munka ered­ményeihez. Hasznos tapasztalatcsere Keszthelyen, az Agrártu­dományi Egyetem díszter­mében csütörtökön befejező­dött a VII. nemzetközi ta­lajbiológiai ülés. A tanács­kozáson három földrész 11 országának több mint száz szakembere vett részt, hogy kicserélje tapasztalatait a talajbiojógia és -a környezet- védelem témakörében. A háromnapos tudomá­nyos ülésen több mint hat­van előadás hangzott el. Sze­gi József, a Talajtani Kutató- intézet mikrobiológiai osz­tályának vezetője elmondot­ta, hogy hazánkban a med­dőhányókat ismét a mező- gazdaság szolgálatába állít­ják. Magyarországon több ezer hektárnyi területen ta­lálni meddőhányókat. A meddőhányók nemcsali a mezőgazdasági termelés „ki­esése” miatt, hanem jelen­tős környezetvédelmi káro­kat okozó hatás miatt is gondot okoznak. A lignitbá­nyák megnyitása előtt 40— 58 méter mélységben elhord- ják a termőföldet. A mes­terséges földhegyek jelentős porszennyeződést okoznak a környező szántóföldeken. Ezeket a területeket — mint hangoztatta — újból a me­zőgazdasági termelés szolgá­latába kell állítani. A tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy 6—7 év alatt a mezőgazdaság szolgálatába lehet állítani az egykori meddőhányókat is. A Diósgyőri Gépgyár ESZTERGÁLYOS BETANÍTÓ TAN FOLYAMOT INDÍT 1975. szeptember 15-én. A tanfolyam időtartama: 3 hónap. Várjuk 8 általános iskolai végzettséggel rendelkező, 18 évet betöltött fiúk, lányok jelentkezését. CÍM: DIÓSGYŐRI GÉPGYÁR, munkaerő-gazdálkodási csoport, r Telefon: 14-131/10-53 mellék. A Cement- és Mészművek Hejőcsabai Gyára FELVÉTELT HIRDET: 8. általános iskolát végzett női dolgozók részére — 15 évtől 30 éves korig — IRODAI KISEGÍTŐ MUNKÁRA, 1 műszakos munkakörbe. TOVÁBBÁ FELVESZ: érettségizett nőket ADMINISZTRATÍV MUNKAKÖRBE, GYORS, és GÉPÍRÓT (kezdőt Is), 15 évtő! női dolgozókat TAKARÍTÓ, FÜRDÖÖR cs FÜRDŐ KEZELŐ, férfi és női dolgozókat KAPUS és PORTÁS. 18 évet betöltött női dolgozókat MINTAELÖKÉSZtTÖ és -ELEMZŐ, valamint női betanított és segédmunkásokat GÉPKEZELŐI munkakörbe, férfi betanított és segédmunkásokat különböző munkakörökbe, továbbá: felvonószerelő, lakatos, hegesztő, villanyszerelő, műszerész. Dicsei villamossági szerelő és esztergályos szakmunkásokat egy és váltőműszakban, gépkocsi vezetőket egy- és kétműszakos beosztásba. JELENTKEZNI LEHET: a vállalat munkaügyi osztályán, 7—lő óráig. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom