Észak-Magyarország, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-16 / 192. szám

1975. aug. 16., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Megvalósult s megvalósuló tervek Miskolcon, a Tálra utcá­ban a 3., a (i. és a 72. szá­mú házak előtt több mint három héttel ezelőtt fel­bontották a járdát és más­fél-két méter mélységű ár­kokat ástak. Feltételezhe­tően viz, vagy gázvezeték szerelésének céljából. Csak valahol hiba csúszott a munkaszervezésbe! Ugyan­is — a jelek szerint — a vártnál korábban ásták ki azokat a bizonyos árkokat, hiszen több mint három hete egy árva munkást sem látni. Senki nem szerel, senki nem csinál semmit. Az árkok viszont ott van­nak. A 3. számú ház előtt, közvetlenül a járda mellett elkerítő korlát nélkül! Ve­le szemben, a 6. számú háznál viszont a járda is fel lett bontva, ahol egy her~sztőpalack-tartó cső­váz és egyetlen vékony szál léc jelzi, hogy ott most nem ajánlatos közlekedni. Csupán a 12. számú ház előtt vezet át az árkon egy szabályos, korlátokkal ellá­tott „híd”. Sok gyalogos és gépkocsi közlekedik a Tát­ra utcában. Es sok kis­gyermek, az ott levő óvo­dába. Felnőttek és gyere­kek lekényszerülnek az út­testre! Vajon nem lehetne azo­kat a bizonyos szerelési munkákat gyorsabban el­végezni? Vagy egyáltalán: ha senki nem csinál sem­mit, miért kellett az árko­kat kiásni?! (t. gy.) NEMCSAK a Kazincbar­cikán levő üzemek munkása­it. nemcsak a város lakóit, hanem Kazincbarcika egyre erősödő központi .jellegéből fakadóan, sok vidékit is szál­lítanak a Volán-autóbuszok, melyek Kazincbarcika tö­megközlekedését oldják meg. A Volán 3-as Vállalat 1-es üzemigazgatóságának autóbu­szai naponta 80 ezer embert utaztatnak. Tizenhat számozott helyi járat, négy közforgalmasítbtt bányászjárat, 15 vidéki járat és 22 közforgal másított vidé­ki bányászjárat Oozza-viszi az utasokat. Nemcsak a vá­rost szelik keresztül-kasul az autóbuszok, hanem Dé- destapolcsánytól Miskolcig szállítják oda-vissza az uta­sokat. Mindez nem egyik pil­lanatról a másikra alakult ki. A bányász járatokat csak 1973-barí kezdték „közforgal- masítani” kísérleti jelleggel, s 1974-ben következett be, hogy valamennyi báryászjá­ratra felszállhatnak a „civi­lek” is. A szerződéses autó- buszjáratok így azóta vala­mennyi utazásra kényszerü­lőt szolgálják. (A helyi köz- forgalmasított bányászjára­toknak ugyanúgy száma van, mint a többi helyi járatnak.) S ha akadnak is még problé­mák a megállással, vagy mo­rognak is a bányászok, na­gyot lendített a tömegközle­kedésen. Kazincbarcikán a műszak­kezdések és -végzések ugyan­úgy csúcsforgalmat idéznek elő, mint Miskolcon. 1972- ben kezdődtek a fejtörések és tárgyalások a lépcsőzetes munkakezdés miatt. Elég sok nehézség árán sikerült „szét­húzni” a reggeli műszakkez­dést' 6 órától negyed 9-ig. A legtöbben így is 6-ra jár­nak. hiszen elvileg nem le­het „hozzányúlni” a három- műszakos üzemekhez. Mii :1- ezek ellenére a Borsodi Ve- gyikombinátnak azóta java­solták. hogy módosítsa a munkakezdést. ÉRDEKES MEGFIGYELÉS Kazincbarcika tö m eg közi e ke­désével kapcsolatban, hogy télen nagyobb a csúcsforga­lom. Ennek egyetlen magya­rázata, hogy sokan használ­nak kerékpárt a jó időben. A helyi autóbuszok egyéb­ként még a kórházlátogatá­sokhoz is igazodnak. Szep­tember 1-től új járat indul, a 9-es, amelyik a mostani Olefin-szállótól a PVC—IIT. beruházásig közlekedik. A város fejlődésével alakul minden. A Volán új autó­buszokat kap, s ezek nem­csak modernebbek, hanem nagyobbak is mint a régiek. Kazincbarcika fennállásának 20. évfordulójára például 19 új panoráma-autóbuszt kapott a város, melynek a legutóbbi népszámlálás adatai szerint 32 ezer lakosa van. A tömegközlekedés bizton­sága és javítása állandó na­pirend a nagy vegyipari központban. Ebben az ötéves tervben évente 4 millió fo­rintot, az idén 4,5 millió forintot költöttek például az utak karbantartására és kor­szerűsítésére. Jelenleg is szé­lesítik a .Tószerencsét utat, újabb két sávval gyarapodik. Az első szakasz építése — körülbelül 900 méter — vár­hatóan az idén befejeződik. (Folytatása a kórházig tart; a város terjeszkedésével együtt épül majd.) A megszélesített Jószerencsét út ugyanolyan átvilágított KRESZ-táblákat kap, mint a főutca, melyre már 1972-ben átvilágított KRESZ-táblák kerültek, s azóta az Építők, az Irinyi, a Szabó Lajos utca is kapott. Elkészült a BVK autóbusz­pályaudvar rekonstrukciójá­nak terve is. Az új pályaud­varon — a következő ötéves tervben valósul meg — több jármű állhat, nem lesz bal­esetveszélyes és egyébként is „civilizálódik”. A városban kiépítik az autóbusz-leálló- sávokat a forgalmasabb uta­kon. Ha az építővállalat ka­pacitása engedi, már ez év­ben meg is kezdődhet ez a munka. Megalakult Kazincbarcika város Közlekedésbiztonsági Tanácsa is, mely a forgalom gyorsítása érdekében javasol­ta a KPM-nek, hogy tiltsák ki a lassú járműveket a 26-os út Miskolc—Kazinc­barcika közötti szakaszáról, s ez szeptember 15-től be is következik. Egyébként is ré­gen fennáll az igény, hogy a 26-os utat Miskolc és Kazinc­barcika között- 2x2 sávossá szélesítsék, ám erre még ígé­ret sincsen egyelőre. Ugyan­csak nagy szükség lenne egy felüljáróra Kazincbarcika— Múcsony között, hiszen na­gyon sok veszteglést, késést okoz a várakozás a sorompó­nál s nemcsak az edelénvi járásba irányuló forgalom halad erre, hanem az ipar­területre, egy sor üzemhez is át kell menni a vasútvona­lon. TEHÄT minden fejlő­dés ellenére is sok még a tervezni, s a tennivaló, hogy tovább javuljon Kazincbarci­ka tömegközlekedése. Ám, ismerve az eddigi folytonos mozgást, bízvást mondhat­juk, hogy a város közleke­dése fejlődik, s fejlődni fog, mint maga a város. Nyitray Pcter Mindennap, tizenkettő­től kettőig egymásnak ad­ják a kilincsét az emberek. A miskolci anyatejgyűjtő állomást többnyire az ifjú apák, s a nagymamák ke­resik föl: viszik haza az erőt adó anyatejet a cse­csemőknek. — De van olyan kisma­mánk is, aki Szirmáról jön, gyermekével együtt — mondja Szabó Elekné vé­dőnő. Az anyatej fontosságát a szervezet fejlődésében nem kell különösebben bizony­gatni. S azt is mindenki tudja, hogy a legkorsze­rűbb tápszerek sem pótol­hatják az újszülöttek ter­mészetes táplálékát. Az anyatejgyűjtő állomás ép­pen ezért nagy. segítség mamának, s gyerekének egyaránt. A patika tisztaságú állo­másra délelőttönként 20— 24 liter anyatej érkezik. Az üvegekkel megrakott gép­kocsi reggel hétkor indul gyűjtő kőrútjára, 120 kilo­méteres körzetben vala­mennyi tejet adó mamához házhoz megy. — Minden cseppre szük­ség van — mondja a vé­dőnő —, havonta 60—70 kisbaba várja napi három deci tejét Orvosi javaslat­ra kapnak állomásunktól anyatejet a rászorulók, ál­talában kéthónapos korig. Mi látjuk el a kórházi gyermekosztályokat, s a ko­raszülött osztályt is. — Mi lehet az oka, hogy egyre gyakrabban van szük­ség az anyatej pótlására? — Egyetlen tanácsot ad­hatunk az édesanyáknak: ne csak gyermekükkel, ha­nem magukkal is törődje­nek. Az ő helyes táplálko­zásuk éppoly fontos, mint a kicsiké. Legtöbbjüket annyira leköti a gyerekkel való törődés, hogy magukat elhanyagolják. A nyugodt, egészséges életmód a leg­alapvetőbb feltétele az anyatejjel való táplálásnak. A tejet adó anyáktól hosszú az út a rászoruló csecsemőkig. A beérkezett anyatejet az állomáson ke­verik, majd pasztőrgépen fél órán át 65 Celsius-fo- kon hevítik. Gondosan ste­rilizált üvegekbe töltik, ki­főzött cumival lezárják, s hűtőgépben tárolják. Az anyatej kincset ér. Havon­ta 70 ezer forint értékű mennyiség fordul meg az állomáson. Az anyatejre szorulóknak a munkahelyi SZTK téríti a költséget. Egyébként valamennyi cse­csemőnek testsúly-kilo­grammonként másfél deci anyatejre van szüksége. — Már jól ismerjük a tejért jövő szülőket. Van olyan is, aki a második gyermekének viszi tőlünk a tejet. Megbeszéljük, eszik-e jól a kisbaba, ho­gyan fejlődik. Kéthónapos kortól javasoljuk a zöldfő­zelék bevezetését, s ha ké­rik, egyéb tanácsot is adunk. Egyébként akinek nincs hűtőszekrénye — mert a könnyen romló lanyatejet csak abban sza­bad tárolni —, az állomás­tól kap kölcsön. Most ép­pen nyolc hűtőgépünk van. Érkeznek sorra a szülők. Ki gyalogosan, ki busszal, motorral. A Szentpéteri kapui anyatejgyűjtő állo­máson jelenleg 62-en for­dulnak meg naponta. — Mennyi idős a baba? Kórik Gábor édesapja beírja a nagykönyvbe a tejmennyiséget, úgy vála­szol: — Háromhetes. Szépen fejlődik, már három kiló negyven deka. Mindennap jövök a tejért. Szabadságot vettem ki, hogy segíteni tudjak a feleségemnek. S a többiek is jönnek, hűtőtáskával, vizes szalvé­tával felszerelve, hogy az úton se melegedjen föl a tej. Viszik haza a sokat érő anyatejet. Mikes Márta >' Hl iii-m—um l.l || IMII ...... K özútjaink védelmében Philips méri a tengelysúlyt A sárga mérőkocsi Lenin- város közelében áll az egyik elágazásnál. Az országúton piros jelzőlárcsás fiatalember tereli az áruval megrakott teherkocsikat az út szélére. — Jó napot kívánok! Le­gyen szíves a sárga kocsi melletti lapokra ráállni. Ten- gelysúly-ellenőrzést tartunk. A nyíregyházi Volán két pótkocsis, sóderral meg­pakolt Skoda tehergépkocsi­ja ráaraszol a lapokra. Benn, a KPM Miskolci Közúti Igaz­gatóságának AV 22—09-es rendszámú mérőkocsijában Kovács János műszerész ül a központi mérőegység előtt. Felhelyezi a méréshez szük­séges kábeleket, sarukat rak a 12 voltos akkumulátorokra, s egy kapcsolás után már üzemel is a berendezés. A hatalmas óra számlapján megmozdul a mutató. Pilla­nat alatt leolvasha 6 róla az első és hátsó tengelyek ter­helése külön-külön és együt­tesen is. — Valahogy ap így kellene megrakni a kocsikat — mondja a mérés után a mű­szerész. Itt egyiknél sémi fordult elő szabálytalanság. Míg segítőtársa, Duschek Ferenc „lehozza” a hatalmas járműveket a mérőlapokról, vagy ahogyan ők nevezik, bélyegekről, Kovács János elmeséli: — Szerdán, ahogy jöttünkj haza a kocsival, a hivatalos' munkaidő után sok túl­súlyos kocsival találkoztunk. Ezért elhatároztuk ezt a mai méréát. Most dél körül jár az idő, eddig 11 mé'íst vé­geztünk. Ebből öt kocsi volt túlsúlyos, egytől egyig a Voláné. Még az a szeren­cse, hogy csak közeli fuva­rokról van szó. Egyébként a túlterhelt gépkocsik nagyon tönkretennék az utakat. Ez okozta például, hogy a 3. szá­mú főútvonal Mezőkövesd— Nyékládháza közötti szaka­szát újra kellett szőnyegezni. —j Ezt a kocsit a múlt év­ben kaptuk — folytatja Du­schek Ferenc. — Még van egy az országban, a buda­pesti kollégáknál, de az nem üzemképes jelen pillanatban. így majdcsak az egész or­szágot mi járjuk be. A leg­több ellenőrzést a keleti ré­szen, — Pest megye kivéte­lével — végezzük. — Félévenként általában másfél millió forint bírságot szabunk ki — mondja a má­sik műszerész. — Ez két té­nyezőből áll össze: a túlter- helten futott kilométerekből és a túltei bélés nagyságából. A Leninváros felé vezető úton újabb és újabb megra­kott tehergépkocsik közeled­nek. A piros tárcsa a leve­gőbe emelkedik s a mérőko­csi elé irányítja a járműve­ket. A gépkocsivezetők ér­deklődéssel figyelik a mű­szert és a munkájukat végző műszerészeket. S ha túlsú­lyos a kocsijuk, szégyenkez­nek. Olykor nem az ő hibá­juk ... De a szabálytalanko­dásért a vállalatoknak fizetni kell. hiszen a túlterhelt, az előírtnál nagyobb teherrel közlekedő járművek hatalmas károkat okozhatnak a köz­utakban. A burkolat épségé­nek védelme valamennyi gép­kocsivezetőnek, szállíttató- nak érdeke, hiszen ki szeret lcigödrösödött, kátyú- útoh vezetni ? Évente a KPM milliókat költ az utak karbantartásá­ra. felújítására. Legtöbb eset­ben a burkolat megsérülése, használhatatlanná válása okoz problémákat. Ehhez viszont jócskán hozzájáruljak a megengedettnél nagyobb te­herrel közlekedő járművek. Az új, Philips gyártmányú mérőkészülék lehetőséget ad a szabályokat be nem tartók ellenőrzésére és a megfelelő bírság kiszabására. A mérő­kocsival az országot járó szakemberek munkája nem akadékoskodás, zaklatás. Va­lamennyi közúton közlekedő ember érdekében történik! (vásárhelyi) Fotó: Laczó J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom