Észak-Magyarország, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-10 / 187. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! m XXXI. évfolyam, 187. szám Ara: 1 forint Vasárnap, 1975. augusztus 10. Mai számuk tartalmától: Rótt I. I Belvíz után (3. oldal) liter a tisztáson (4. oldal) (5. oldal) Kádár János levele a fiatalokhoz Az I. magyar—szovjet if­júsági barátság fesztivál kül­döttei szombaton reggel megkoszorúzták a Gellért­hegyi Felszabadulási Emlék­művet. A Szabadság-szobor előtti teret zászlók díszítet­ték, az emlékmű talapzatán díszőrség sorakozott fel. El­foglalta helyét a kékruhás magyar delegáció, megérkez­tek a szovjet leányok és fiúk, eljöttek a fesztivál díszvendégei, s ott volt V J. Pavlov, a Szovjetunió bu­dapesti nagykövete is. A szovjet delegáció kép­viseletében J. M. Tyazsel- nyikov, a lenini Komszomol Központi Bizottságának első titkára, V. V. Grigorjev, a lenini Komszomol Központi Bizottságának titkára és Gegeeik Karapetyan kolhoz­csoportvezető, a szocialista munka hőse koszorúzott. A magyar és a szovjet kül­döttség tagjai — együtt Bu­dapest ifjúkommunistáinak képviselőivel, több ezer fő­városi ifjúmunkással és di­ákkal impozáns menetben, gyalog vonultak át a Dózsa György útra. A menet élén a munkásmozgalom vörös zászlaját, a magyar és a szovjet nemzeti lobogókat, a KISZ és a Komszomol zász- lait vitték, ezután haladtak a fesztivál lángját őrző fia­talok. A fesztivál zászlaja mögött sorakozott fel a két delegáció vezetősége, s a „Druzsba — barátság” fel­iratú transzparens alatt a két küldöttség. A felvonulókat — végig a főváros utcáin — hatalmas tömeg köszöntötte, magya­rul, s oroszul is hangzottak az üdvözlő szavak. A Baj­csy-Zsilinszky úton, az Ope-' ránál, a Liszt Ferenc téren, a Kodály-köröndön és a Hő­sök terén budapesti fiatalok újabb és újabb csoportjai csatlakoztak a menethez, s mire a Dózsa. György útra értek, számuk a tízezret is elérte. ' A Felvonulási téren már szólt a zene, szállt az ének: a fővárosi fiatalok várták a felvonulókat. Ahogy a me­net a térre érkezett, soraik­ból magyar és szovjet kül­döttek váltak ki, s virágot helyeztek el a Lenin-szobor talapzatán. A díszem?lvé- nyen elfoglalta helyét a nyi­tóünnepség elnöksége: Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, Övári Mik­lós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, dr. Maróthy László, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagjai, Púja Frigyes külügyminisz­ter, Csémi Károly altábor­nagy, honvédelmi államtit­kár. Az elnökség tagja volt J. M. Tyazselnyikov, a Kom­szomol Központi Bizottságá­nak első titkára, a szovjet küldöttséggel jött számos neves közéleti személyiség, közöttük M. I. Kozakov had­seregtábornok, a Szovjetunió hőse, G. Ny. Holosztyakov nyugalmazott admirális, A. Sz. Jelisxejev űrhajós, a Szovjetunió kétszeres hőse. Az elnökség tagja volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió bu­dapesti nagykövete is. Boros Béla, a KISZ Bu­dapesti Bizottságának első titkára mondott elnöki kö­szöntőt. Utána dr. Maróthy László lépett a mikrofonhoz. Köszöntötte a fesztivál kül­dötteit, majd beszédében egyebek között elmondotta: — örülünk, hogy eljötte­tek hozzánk, hogy együtt le­hetünk, hogy nyolc napot barátságunk- erősítésének szentelhetünk. Ma itt a té­ren 25 ezren gyűltünk ösz- sze, hogy köszöntsük bará­tainkat, de a főváros ifjúsá­ga mellett 19 megye fiatal­jainak üdvözletét is tolmá­csoljuk, akik szeretettel vár­ják testvérmegyéjük kül­dötteit. A mi barátkozásun- kat népeink és pártjaink egyetértése, figyelme köve­ti. A mi népeink barátsága a szocialista forradalom har­cában született, közös gyö­kerei innen erednek. Végezetül nagy' taps kö­zepette jelentette be: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára levélben köszöntötte a fesz­tivál résztvevőit. Kedves Elvtársak! Fiatal Barátaim! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága nevében szívből kö­szöntőm az I. magyar— szovjet ifjúsági barátság fesztivál részvevőit, a ma-* gyár és a szovjet fiatalokat, a Magyar Kommunista Ifjú- ' sági Szövetség és a lenini Komszomol vezetőit és tag­jait, kívánom, hogy e baráti találkozó minden részvevője érezze jól magát, teljes mér­tékben valósuljanak meg a fesztivál nemes céljai, ke­rüljön még közelebb egy­máshoz a magyar és a szov­jet ifjúság. A magyar—szovjet barát­ság 1917-ben, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom hajnalán, az oroszorszá­gi polgárháború közös har­cainak füzében, az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság idején született. Az idén együtt ünnepeltük a hitleri fasizmus felett aratott győ­zelemnek és Magyarország felszabadításának 30. évfor­dulóját. Barátságunk ki­apadhatatlan forrása a Szov­jetunió áldozatos harca, amely elhozta a szabadságot.: és megnyitotta a társadalmi j felszabadulás útját a magyar I nép előtt. A megbonthatat- i lan, és évről évre erősödő j magyar—szovjet barátság j szellemében fejlődik orszá- ■ gaink sokoldalú kapcsolata és testvéri együttműködése, ugyanúgy, mint közös har­cunk a nemzetközi küzdőté­ren a haladás és a béke ja­vára. A Szovjetunióba^) folyó kommunista építés nagysze- • rű eredményei, a magyar (Folytatás a 2. oldalon) fi „cukerjropnf sikeréért A Szerencsi Cukorgyár száz szocialista brigádjának naplóiba rövidke bejegyzés került: „1975 augusztus 9-én a cukorprogram sikeréért kommunista szombatot tar­tottunk.” Két héttel a cukorgyártási kampány kezdetét megelőző főpróba, s három héttel az „indulás”, a csaknem kileAc évtizedes gyár történetének várhatóan legerősebb cukor- gyártási idényének kezdete előtt, rendkívül nagy jelen­tősége volt ennek a kommu­nista szombatnak. A cukorgyári kollektíva nagy — a lehetetlent nem ismerő — erőfeszítéseket tett az idén annak érdekében hogy felkészítse, valósággal újjávarázsolja a gépsorokat a berendezéseket a nagy kampányra, az elmúlt évinéi mintegy tizezer vagonnal több cukorrépa feldolgozásá­ra. Mindenkinek jólesett vol­na a gyárban ez a mostani szabad szombati pihenés, de a gyár kommunistáinak egyetlen hívó szavára au­gusztus 9-én reggel 6 órára több mint 850-en jöttek be munkahelyükre, s dolgoztak végig egy nehéz műszakot. Minden üzemrész dolgozói kilettek magukért. Nem­csak azért, mert a gyárban mindenkinek szívügye a „cukrot hazai termésből” jelszó valóraváltása. de azért is. mert ez a kommunista szombat a kongresszusi ver­seny második szakaszának vállalásai között is szerepelt. Százezer forintos nagvság- rendű munkák elvégzésével került közelebb a Szerencsi Cukorgyár áhhoz. hogy ' je­lenthessék: készen állnak a kampányra, s a lehető leg­több. legjobb minőségű cuk­rot gyártják majd a mező­gazdasági üzemekben meg­termelt. várhatóan 45 ezer vagonnál is több cukorrépá­ból. ÓZDI KOHÁSZATI üzemek, ÖNTÖCSARNOK. Fotó: Mizerák István

Next

/
Oldalképek
Tartalom